Beszélő

Semmi nem különbözött az elmúlt évek esetenkénti lesitteléseitől, minden úgy zajlott, mint akkor abban a pár esetben, úgyhogy már meglehetősen unottan hagytam, hogy a zsernyákok tegyék a dolgukat. Hát jó, azért két dolog most más volt. Az egyik természetesen Mike volt. Az ő jelenléte, egyáltalán léte egészen másmilyené tette az egész esetet. Idővel, ahogy elfogadtam a sorsomat (és így sajnos az övét is), azért sikerült némiképp összeszednem magam, de még így sem volt könnyű együtt élnem a tudattal, hogy mit élhet most át.
A másik ezek az idétlen kar- meg bokaperecek, hogy arról a nyavalyás nyakörvről már ne is beszéljek. Egyszerű szerkezetűnek tűnt, bár az elmondásukból ítélve annál hatékonyabb. Ez problémát jelentett, hiszen az eddigi szökéseim alkalmával mindig használtam a képességemet. Most találhattam ki valami mást, hogy a világ egyik legszigorúbban őrzött börtönéből kikerüljek.
Hosszú percekig tartott, mire megvoltak velem, ami idő alatt én igyekeztem minél kevesebbszer Mike-ra nézni, mert valahányszor megláttam szomorú arcát, majd eszemet vette a fájdalom. Aztán hirtelen valami hang csendült a fejemben. Egészen biztos lehettem benne, hogy nem a jelenlévők valamelyike volt az, ha tisztán is csengett, jól kivehető volt, hogy nem szájjal artikulált szavakat hallottam. Épp elég telepatával volt már dolgom, hogy felismerjem. Csak azt nem tudtam, ki lehetett az.
~KI A FRANC VAGY TE??? És honnan veszed, hogy szexinek tartanám?! Mindegy! Húzás a fejemből!~
Mikor azonban tovább figyeltem, rájöttem, hogy ezeket a szavakat az ismeretlen nem is kifejezetten nekem címezte, hanem... Mike-ra néztem. Biztosan hallotta ő is. Hát arra gondol, hogy szabadíthatna ki? Ráadásul ilyen szexi módon! Öt perc? Öt perc áll a rendelkezésünkre? Na jó, hát több, mint a semmi, másképp úgyse tudnánk négyszemközt beszélni egymással Vagyis kétagyközt! Vagy mi a fene!
Amint megkaptuk az engedélyt, hogy beszélhetünk, én rögtön neki is kezdtem:
~Annyirasajnálomazthittemeziscsakegyátlagosmegbízásdeaztánmegtudtamhogyafőnököddeannyitígértekmegteisaztmondtad
hogyegyfolytábanszivatmindigrádhappoljaapapírmunkátdeazálmombansemjutotteszembehogyteismegjelenhetszottmegaza
másikcsajaztsetudomkiazdeannyirasajnálomhaújracsinálhatnámazegészethiddelsokkalgyorsabblennékhogysosetuddmeg
ésmártúllegyekrajtanagyonkérlekbocsássmegúgyszeretlekúgyszeretlekÚGYSZERETLEKÚGYSZERETLEK!~
Ha esetleg ő is akart valamit mondani csak ezután tehette meg és én persze csüngtem minden szaván, hiszen nem tudhattam, mikor beszélhetünk ismét, azt meg végképp nem, hogy mikor tehetjük ezt úgy, hogy nem figyel közben egy rakás másik ember. Hát még, hogy mikor szabadulok végre ki! Bármit is üzent nekem, azt még mindenképpen odagondoltam neki, hogy eszébe ne jusson beleavatkozni az ügyembe.
~Tedd a dolgod! Te rendőr vagy, viselkedj is úgy, különben gyanakodni kezdenének, és nem akarlak bajba sodorni. Majd én kitalálok valamit. Én okoztam a bajt, én is oldom meg.~
Az öt perc sokkal hamarabb telt le, mint szerettem volna, és már vonszoltak is tovább. Mehettem egyenesen a börtönbe, ahol már az első hét is pazarul pocsék volt, azt sem tudom, hol kezdjem. Úgyhogy el sem kezdem!
-Cseszd meg, te rohadt seggfej! - morogtam oda Kingnek.
Amennyi verés és megalázó atrocitás ért az elmúlt néhány napban, amelyeknek a nyomai még tisztán látszódtak az arcomon, nyakamon és kezeimen (a többit takarta a ruha), legszívesebben kitekertem volna a nyakát, hogy érdeklődni merészelt. Zúzódások, vágások, szakadások, cigicsikk égette nyomok, minden ami szem-szájnak ingere. Ennyi mutánsgyűlölővel egyszerre nem bírtam el, pláne nem a fegyvereim nélkül. Erre elrángatta magával Mike-ot, hadd lássa ő is! Az a rohadt mocsok! Most már ingyen is kinyírnám.
-Mond, hogy mi a fenét akarsz, és húzz innen sz@rba, kishuszár, mielőtt még belém törik a fogad! - vicsorogtam rá dühösen.
Egy pillantást sem vetettem Mike-ra mióta beléptemkor észrevettem. Semmivel sem akartam kockáztatni, hogy valahogy összefüggésbe hozzák velem. Legalább ő legyen biztonságban. Most is, mint annyiszor az elmúlt héten, megpróbáltam telepatikus üzenetet küldeni neki, hogy megnyugtassam, rosszabbnak látszik ez, mint amilyen, ne aggódjon, csak vigyázzon magára, higgye el, hogy nagyon sajnálom, és szeretem, de ahogy eddig sem, most sem érkezett válasz. A telepata elhallgatott.

Mielőtt nagyon beleéltem volna maga a tervezgetésbe Aya kiszabadításáról, jött is a hidegzuhany, mert a vérvizsgálat hamarabb kész lett mint gondoltam és most rá is raktak azokból a biztonsági kütyükből, amik megakadályozták, hogy használják a képességeiket a mutánsok. Ez valami újdonság volt és most, hogy Aya-ra is felszerelték minden reményem elszállt, hogy ki tudom hozni, hacsak nem most találok ki valamit.
Ekkor csendült fel a fejemben a hang és én döbbenten kaptam fel a fejem és néztem körbe, hogy vajon ki szórakozik velem, de senkit nem láttam, aki engem figyelt volna.
~ Ki a bánat vagy? És főleg mit keresel a fejemben! Ha megtalállak, akkor neked véged, és….~ még bőszen folytattam volna, persze csak hangtalanul, mikor folytatta és bennem megrekedtek a gondolatok, ahogy elmondta, mi következik és talán 5 perc múlva hosszú időre elzárják előlem azt akit mindennél jobban imádok, és ezen az sem változtat, hogy mit tett. Ezen már régen túl vagyok. Így aztán lerobogtam az átadó helyre, ahol az elszállítást intézik, hogy legalább még egy utolsó pillantást vessek Aya-ra, persze a kollégáknak azt mondtam, hogy csak ellenőrzöm, minden rendben megy-e.
Nagyon nehezemre esett, hogy ne rohanjak oda és öleljem meg, mikor megláttam, de csak megálltam tőle jó pár méterre és merev arccal néztem. Ahogy meghallottam a fejemben a hangját majd kiugrott a szívem a helyéből! Nem hittem, hogy az hang az előbb igazat mondott, de most repesni tudtam volna a boldogságtól, még ha ez csak kérész életű boldogság lehetett is.
~ Állj Aya! Szerelmem! Drágám! Egyetlenem! Én is szeretlek! Nem érdekel, érted! Nem érdekel semmi! Nem érdekel, hogy miért, hogy hogyan és mi célból, csak az érdekel, hogy nem veszíthetlek el! Nem zárhatnak el előlem! Minden megteszek, hogy kihozzalak onnan, ígérem! Az sem érdekel, ha megtudják ki vagyok és, hogy hozzám tartozol! Nem akarlak elveszíteni! ~ indultam volna felé, de a nekem küldött üzenete, hogy ne csináljak semmit, megtorpantottak.
Mielőtt még megkérdezhettem volna, hogy miért, hogy van-e valami terve, már el is rángatták, hogy elszállítsák a börtönbe és, ahogy a testetlen hang ígérte, tényleg csak ez az 5 perc jutott nekünk a búcsúzásra.

Nem sokkal később mikor King-et meglátogattam, elmondta, hogy arra gyanakszik, hogy azok bérelték fel a két lányt, akiknek keresztbetettünk az egyik közös akciónknál. Nem tudom, hogy igaza volt-e, de, ha én is veszélyben lettem volna, akkor Aya, ha tud róla biztos elmondta volna, hacsak nem a másik bérgyilkos az aki tud erről valamit.
Mindenesetre King egy hét múlva magával cipelt, hogy rész vegyek Aya és Ms. Durran kihallgatásán. Nem mondhattam nemet, mert nem tudtam volna mivel megindokolni, na meg aztán minden veszély ellenére, már alig vártam, hogy újra láthassam szerelmemet.
Mikor bevezették majdnem felugrottam. Borzasztó állapotban volt! Összeverték, megkínozták és mindezt miért? Gondolom azzal, hogy le sem tagadhatja, hogy mutáns és még a képességét sem használhatja tálcán kínálják a rasszistáknak, akikből van itt bőven.
Legszívesebben ölelgettem, csókolgattam volna, hogy gyógyítsam, hogy vigasztaljam és, ha most a százados rám nézett volna, akkor ezt az arcomról is leolvashatta volna. Nem vagyok túl jó színész. Aya meg igyekezett nem rám nézni, pont ezért, de már nagyon a határon voltam.
- Százados úr, Ügyész úr, nem kéne jobban megvédeni az így megjelölt mutánsokat, hiszen így kivannak téve a nyílt atrocitásonak. – mondom rekedten, mikor már szóhoz tudok jutni.

King lassan, és kimérten lehunyja két szemét, majd vesz egy mély levegőt, s bár nem mozdul meg, mégis lerí róla, hogy most gondolatban lesepregeti magáról azt a sok dzsuvát, ami a nő szájából került rá az imént. Újabb mély levegő, aztán kinyitja a szemeit, s tekintete találkozik a bestiáéval, akit ma meg fog törni, ha törik, ha szakad.
-Nekem fog önbe törni a bicskám? - Kérdezi, s sikerül elkerülnie, hogy némi gúnyt csempésszen a hangsúlyába.

-Miss Caine - szól közbe az ügyész - a vád ön ellen több rendben elkövetett gyilkossági kísérlet, hivatalos személy elleni erőszak, illegális fegyverviselés, és csendháborítás. Mivel nem ez első alkalom, hogy foglalkoznunk kell önnel, az ítélet akár életfogytiglan is lehet, hacsak...

-Köszönöm - vág közbe ezúttal Derek - innen átveszem én. nézze Miss Caine, ön komoly tévedésben él. Az első dolog, amit rosszul lát, hogy él ember a földön, aki menőnek tartja magát a kicsapongó életmódja miatt. Ha más nem, az itt eltöltött hét bebizonyíthatta önnek, hogy a többiek számára csak egy kislány, aki a nagyok közt akar játszani. - Közelebb hajol az asztal fölött, s vonásai megkeményednek, tekintete pedig lyukat tudna ütni a nő mögött álló betonfalon. - A második tévedése pedig az, hogy ez a legrosszabb hely, ahol csak élhet. Itt csak addig tartják, amíg el nem ítélik, utána átszállítják egy másik helyre, ami közel sem olyan kellemes, mint ez.
Visszadől széke háttámlájára. Szívesen mesélne még arról a borzalmas, sötét mutáns börtönről, ahová Aya kerül majd, ha nem viselkedik jól, de az igazság az, hogy még ő sem tud róla semmit az ég világon, csak azt, hogy a több tucat mutáns bűnöző közül, akit oda küldött soha többé nem látott egyet sem senki a világon. Mike hozzáfűznivalóján szomorúan csóválja meg a fejét.
-Hát igen, sajnálatos, de az új rabokkal szinte mindig ez történik a börtönben. - Széttárja két kezét, és az ügyész is csak némán bólint erre. -
Sajnos ez ellen nem sokat tehetünk...
~BIZTOS VAGYOK BENNE, hogy a börtönőrök éjt nappallá téve azon fognak fáradozni, hogy megvédjék egy olyan mutáns testi épségét a többi rabtól, aki megpróbálta meggyilkolni az egyik kollégájukat. Egy mutáns, aki rendőrre támadt, ennél már csak akkor lehetne nagyobb bajban, ha gyerekgyilkos is lenne, mindezek mellett.~
-Szóval, hajlandó lenne elmondani végre, hogy mi történt a moziban, azon az estén, vagy jöjjünk vissza a jövőhéten?

Unottan hallgattam végig King százados mondókáját, az ügyész közbenyekergésére pedig csak gúnyosan elvigyorodtam. Nem mondanám, hogy annyira visszavágytam a rács mögé arra várva, hogy mikor talál meg egy újabb mutánsellenes rasszista féreg legaláb tizenöt másik társával, az őrök meg varázslatos módon épp a másik irányba kénytelenek nézni legalább addig, amíg azok tetvek nem végeznek velem, de ez a szoba sem volt különösebben hívogató.
-Szóval te százados vagy, ugye? - fintorogtam megvetően, mikor végre befogta. - El nem tudom képzelni, hogy érhetted el. Hacsak nem nyaltad fel magad idáig, azt kéne hinnem, hogy te se vagy teljesen törvénytisztelő polgár. Idefigyelj, kisapám! Elhiszem, hogy a te világodban, ahol az a legnagyobb probléma, ha lemaradsz egy hivatali buliról, vagy elmarad a kedvenc szappanoperád ismétlése, muszáj azt hinned, hogy mindenki arra hajt, hogy felnézzenek rá. Ne mond nekem, hogy te nem azért viselkedsz úgy egyfolytában, mint egy béna Rambo. De ne vetítsd ki rám a saját debilségedet. Nem tudom, hányan tartanak menőnek, és azért nem tudom, mert nem érdekel. A hozzád hasonlóktól eltérően nekem van jobb dolgom is, mint azon rágódni, hogy miért csak ennyien meg ennyien írtak a barátság albumomba. Ami meg a kellemes helyet illeti - Itt én is hátradőltem olyan kényelmes nyögéssel, amilyenre csak futotta -, ne hidd, hogy annyira be lennék tojva ettől gány felhozataltól. A rasszizmus kint is dúl, úgyhogy épp eléggé kézben tudom tartani a helyzetet.
Ez utóbbit inkább csak Mike-nak mondtam, hogy megnyugtassam. Nem úgy tűnt, mint akit meggyőztem, mert máris szorgalmazta, hogy gondoskodjanak valamiféle védelemről. Itt nagyon megijedtem. Így el fogja árulni magát, már az is kisebbfajta csoda lenne, ha már most nem gyanakodnának. Nagyon nehéz dologra készültem, de muszáj volt megtennem. Az érdekében. És reméltem, hogy veszi majd a lapot, nem bántódik meg.
-Engem te csak ne félts, pöcök! - vetettem neki oda olyan lekezelően, hogy egy kicsit aggódtam is, hogy talán elvetem a sulykot, de muszáj volt fojtatnom. - Ne jótékonykodj itt velem! Valamivel kevesebb lenne belőled, itt se lennék! Úgyhogy pofa be, mielőtt még nagyon megbánod!
Annyi előny mindenképpen származott ebből, hogy végre ránézhettem, és bár nagyon igyekeztem, hogy a többiek számára puszta fenyegetőzésnek, szemtelen szájalásnak tűnjön, de nagyon reméltem, hogy érteni fogja, mit akarok mondani neki.
Ahogy King újra dumálni kezdett, még egy jelentőségteljeset hunyorogtam Mike-ra, aztán a századoshoz fordultam.
-Hogy mi történt? Lássuk csak - mutatóujjammal megütögettem az államat, a tekintetemmel pedig a plafont pásztáztam, mintha nagyon erősen gondolkodtam volna. - Ó, igen megvan! - ismét King tekintetébe fúrtam az enyémet. Közelebb hajoltam hozzá két kezemet az asztalra téve. - Végezni akartam a munkámat, amikor az a kis rib@nc megjelent, hogy beleköpjön a levesembe. Sikerült is neki. Különben hidd el, már halott lennél.
Újra hátradőltem, és Mike-hoz fordultam.
-Te aztán utálhatod a mutánsokat! Amilyen kéjesen őrizetbe vettél, rögtön tudtam, hogy te is valami rasszista gyökér vagy! Vagy más miatt volt olyan kéjes az az elfogás?
Tudtam, hogy úgysem engedik meg, és nemsokára valaki odaugrik hozzám, hogy visszalökjön a székembe vagy azonnal elvezessenek, de hát ha egyszer csak ennyi jutott nekünk!
-Csak nem megtetszettem neked... Hogy is hívnak? Mindegy, én csak Szexi Biztosúrnak foglak szólítani.
Még gyorsan érzékien végignyaltam az ajkaimat látszólag maró gúnnyal, de valójában teljesen komoly vágyakozással az ő ajkai után.

-Szóval, nem érdekli, mit gondolnak magáról mások? - Kérdi ezúttal már nem fáradva azzal, hogy visszafojtsa gúnyos vigyorát. - De én azért legyek benne biztos, hogy maga egy igazi profi, akinek nem lett volna probléma megölni engem, ha nem zavarják meg? - a végére kicsit utánozza is az elmebeteg csajszi hangját, mire az ügyész rosszallóan megköszörüli a torkát. Mosolyogva néz hátra a férfira, s gyorsan rá kacsint. - Rendben, ha tényleg annyira nem érdekli, mit gondolnak mások, mi lenne, ha elmondaná, ki bízta meg, hogy tegyen hidegre?
Hangosan felröhög a nő előadásán. Könnye is kicsordulna, ha szülei nem arra tanították volna, hogy nem illik ilyen hosszan kinevetni valaki más szenvedését.
-A rasszizmus kint is dúl igen, itt azonban nincs képességed, se fegyvereid, és mindenki látja rajtad, hogy mi vagy. Idebent abból kell gazdálkodnod, amid van, és ahogy látom, eddig nem sok jó sült ki belőle. Ugyanakkor, még élsz, azt hiszem ez is valami...remélem egy hét múlva is eldicsekedhetsz majd ezzel.
Ördögi mosolyáról lerí, hogy mennyire édes számára a bosszú, ahogy az is, hogy innen nem fog megszökni a vöröske, s ha nem viselkedik jól, még pár nap, és akkor sem jutna ki, hagynák kisétálni a főkapun. Az igazat megvallva, lehet már ma este sem lenne rá képes.
-Nos, ha hiszi, ha nem, már így is rengeteget segített, Miss Caine. Igazán köszönöm az együttműködését, gondoskodom róla, hogy az őrök is megtudják majd, milyen készséges volt, és akkor talán jobban bánnak majd önnel, a Viszont látásra.
Mindhárom férfi elhagyja a termet, a nő azonban egyenlőre marad, két testőrével az oldalán. A folyosón King azonnal Mike felé fordul.
-Jó zsaru, rossz Zsaru? - Kérdi csodálkozva, ám cseppet sem haragosan - kissé régimódi trükk, de marha jól csinálta. A gyanúsított teljesen megbízik magában. - Derek megveregeti Mike vállát, az ügyész pedig csak bólogat, szintén mosolyogva. - Ne tévessze meg, amit az a hárpia előadott, annyira hálás azért, mert kiállt érte, hogy ha tehetné bugyiban várná magát vissza. - Az ő oldalukról áttetsző falon keresztül Aya-ra néz, ki most nem láthatja, vagy hallhatja őket. - Menjen vissza, egyedül, és szedjen ki belőle mindent, mi innen figyeljük.

Nem is nagyon tudom követni a beszélgetést, hogy King mivel és hányszor fenyegeti meg az én drágámat, mert inkább kikapcsolok, hogy ne kelljen hallgatni, csak akkor kapom fel a fejem és meredek Aya-ra, mikor nekem kezdi el címezni a mondanivalóját.
Hirtelen nem is tudom hová tenni, hogy most miért sérteget, míg le nem esik, hogy csak engem próbál védeni ezzel, de mindenesetre nagyon jól csinálja, ha nem tudnám, hogy mit érez irántam most még magamra is venném.
Az első megjegyzéseire csak egy mosoly futott végig az arcomon, amit King és az Ügyész betudhatott annak is, hogy mennyire nem tud megbántani ez a kis mitugrász, de mikor ismételten hozzám fűzi a szavait, már muszáj reagálnom rá, ha a kemény zsaru látszatát akarom kelteni.
- Fogd vissza magad bébi. – használom azt a szót, amire mindig ugrik, és amit már oly sokszor suttogtam forró éjszakáinkon a fülébe. – Nem mindenki akar rögtön rád ugrani, ha meglát, hiába áltatod magad ezzel. De csak szeretnél a csajom helyébe lenni!
Mikor megnyalja a száját, hogy a többiek ezt gúnyos megnyilvánulásnak higyjék, nekem megbizseregnek az ajkaim, de csak rávigyorgok egyet, jelezve, hogy értem én a jelzéseit.
Mikor King újra és újra emlékezteti, hogy milyen megpróbáltatások várnak még rá, ha nem beszél és nem fedi fel a megbízóit, amit ismerve őt, tudom sosem fog megtenni, az aggodalom majd szétveti a szívemet, hiszen már most is úgy néz ki, mint akin átment egy úthenger.
Nem tudom mik a tervei a századosnak, de remélem ezeket a szavakat csak ijesztgetésnek szánta, mert különben tényleg meg kell szabadítanom innen valahogy Aya-t, ha nem egy hullazsákban akarom viszont látni.
Nehezen szánnom rá magam a távozásra, de alig hogy kiérünk Derek azonnal felém fordul és én már azt hiszem, hogy észrevett valamit és most nekem esik, ehelyett legnagyobb elképedésemre az Ügyésszel együtt teljesen egyetértenek abban, hogy vissza kéne mennem Aya-hoz, mert én bennem megbízik és, ha kettesben maradok vele, majd nekem elmond mindent. Micsoda naiv elképzelés, de így legalább még eltölthetek vele pár percet kettesben, csak az a fránya kamera ne lenne!
- Oké, benne vagyok, habár nem akarom, hogy hiú ábrándot kergessen százados, én nem úgy néztem, mintha kedvelne engem. – vonom meg a vállam, majd mint akinek a fogát húzzák visszaléptem a kihallgató szobába.

Egyenesen King százados ronda pofájába röhögtem, és ezúttal még rá sem kellett játszanom.
-Igen, és miben segítettem? - kacarásztam. - Eddig nem tudtad, hogy csak egy szánalmas gorilla vagy, aki izmokkal akarja kompenzálni, hogy agya az egy szál sincs? Egyedül sosem tudtál volna legyőzni, ezért kezdtél el rögtön a többi kretén után sipákolni, amint megláttál!
Szerencsére nem sokáig kellett már elviselnem a társaságát, mert már ment is kifelé, én pedig a kint inneni mukival magamra maradtam. Óvatosságból csak Mike cipőjét követtem kifelé, mert ő máris nagyon hiányzott. Őt azért bent hagyhatták volna. Máris úgy hiányzott. De nem kellett sokáig várnom. Hamarosan jött is vissza.
Nagyon reméltem, hogy egyikünk sem fogja elszúrni. Hiszen ott lesz ő, aki kihallgat, bár nem akarja, hogy beszéljek, és tudja, hogy nem is fogok, és itt vagyok én, aki tudja, hogy nála mi a helyzet, és esze ágában sincs megkönnyíteni a rendőrség dolgát. Csak az övét. De nem úgy, hogy elmondom neki, amit a kollégái tudni akarnak. Nem azzal csak bajba sodornám mindkettőnket. Magamat, amiért köptem, őt pedig egy következő rázós akcióval.
-Na, mi van, mégis szeretnéd, ha a csajod helyébe lépnék? - vigyorogtam rá kihívóan, hiszen tudtam, hogy mindent látnak és hallanak azok is, akik már kimentek. - Lehet róla szó, de ha még egyszer bébinek szólítasz, ki kell hogy tekerjem a nyakad!
Mohó tekintettel mértem végig.
-Szép példány vagy, de a pasimnak a nyomába sem érsz! Éjszakákon át bír tombolni velem az ágyban, egy igazi szexisten! Annyi izma van, ami egy egész hadseregnek elég lenne, és olyan veszettül jóképű, amiről te álmodni sem merhetsz! Azt már meg se említsem, hogy veletek ellentétben neki még esze is van, és tudja, hogy kell jó fejnek lenni! Álmodozhatsz rólam, de nincs alku; őt nem főzheted le. A világ legjobb férfija vár engem haza, és én nem cserélném el őt semmire. Főleg nem rád, pöcök! Te arra sem vagy méltó, hogy a kutyasz@rt lenyalogasd a cipője talpáról, neki meg szobrot kéne állítani!
Sosem hittem volna, hogy egyszer így kell neki szépeket mondanom, de valahogy össze kellett hoznom, hogy tudja, mit mondanék neki a legszívesebben. Folytattam volna én tovább is, napestig tudtam volna mondani mennyi mindent szeretek benne attól kezdve, ahogy forgatja a tükör előtt a fejét, hogy vajon borotválkozzon-e, vagy ennyi borosta még belefér, egészen addig, ahogy homlokráncolva húzza össze a szemeit valahányszor a monitort nézi. Mindent imádtam benne, és úgy éreztem, ezt nem mondtam el neki elégszer. És most csak ennyit tehettem. Sértegettem, hogy tudja, mennyire szeretem.
Hátradőlve folytattam a színjátékot, mint aki alig várja, hogy megint elküldhessen valakit a jó fenébe. Na jó, ez tényleg így volt, de nem pont Mike-ot. Bár visszajönne King! Rajta olyan jó kiélni tehetetlen dühömet. Mike-ot viszont nyilván azért küldték, hogy szedjen ki belőlem még valamit. Minél több mindent. Nehéz menet lesz ez!
-Mire vagy kíváncsi, Zsebibaba?

Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom kibírni, hogy őt vagyok a közvetlen közelébe és mégsem érhetek hozzá, hogy nem ölelhetem át, hogy nem suttoghatom a fülébe, hogy szeretem és mindent megfogok tenni érte. De valahogy muszáj lesz, ha nem akarom megnehezíteni az ő és az saját életemet.
- Ó, bébi, ezt te sem gondolod komolyan! Biztos szereted, ha így szólít valaki? – próbálok meg alkalmazkodni a helyzethez, de legalább a két bibicsőszt igyekszem levakarni magunkról, még ha az üveg mögött Kingék mindent látnak és hallanak is.
- Szeretnék a kis hölggyel egyedül maradni. – szólok oda nekik és sokatmondóan nézek rájuk, hogy értsék, ez nem késér, ez parancs. Végül kisebb hezitálás után biccentenek és elhagyják a kihallgatót.
Alig, hogy távoznak Aya belekezd az áradozásába és én se köpni, se nyelni nem tudok a hallottakra, hiszen tudom, hogy éppen virágnyelven szeretné a tudomásomra hozni, hogy mit is gondol rólam, hogy mit lát bennem, és ez most annyira szíven üt, hogy majdnem kiesem a szerepemből és, ahogy a szemeit meresztgető! Ó! Uram Atyám!
Nagyot nyeltem és mélyeket lélegeztem, amit remélhetőleg a kinti vizslató szemek a mérgem lenyelésének tudhattak be.
- Bocs, hogy megszakítom e csöpögős áradozást, de nem akarom, hogy tovább koptasd azokat a gyö…gyorsan pergő ajkaidat, de le kell, hogy lombozzalak, mert egy fikarcnyit sem érdekel az a szánalmas alak, aki nem tudja megvédeni a szeretett és imádott kedvesét attól, hogy ilyen zűrbe keveredjen. Ne éld bele magad, hogy érzek valamit is a szánalmon kívül irántad, hiszen az én szívem már foglalt és azt a lányt senki és semmi nem überelheti felül, akármi is történjen. Talán, jobb, ha te is tudod, hogy érte én mindent megtennék, akár még az életemet is feláldoznám érte, habozás nélkül.
Na, ilyen szerelmi vallomást sem látott még ez a helyiség!
- De most félre a személyes érzelmekkel és a személyeskedésssel Aya, - válik kissé hivatalossá a hangom mielőtt valakinek szemet szúr, hogy nem arról tárgyalunk, amiről kéne, - nem gondolja, hogy mindenkinek jobb lenne, ha elmondaná az igazat? Megszabadulna a megbízójától, ha börtönbe juttatja, és a körülményein is sokat tudna könnyíteni. Dobja fel a megbízóit és ígérem segítünk magának.

-Ha a csajod tényleg olyan überolhatatlanul ász - feleltem neki még mindig gúnyos vigyorral, de töretlenül szuggesztív pillantással -, akkor nincs is szükség arra, hogy kockáztasd az életedet, tuti boldogul egyedül is, és valami azt súgja, nagyon nem örülne, ha vásárra vinnéd érte a bőrödet. Ami azt illeti - villant meg a szemem -, egészen biztosra veszem, hogy egy hatalmas kokit kapnál, ha megpróbálnád.
Most már tényleg nagyon remélve, hogy ért mindent, egyeztem bele abba, hogy dobjuk a személyes témát. Amit el akartam mondani neki, már elmondhattam, és ahogy már kifejtettem az előbb, Mike az eszesebbik fajtából való volt, úgyhogy az aggodalmam is biztos alaptalan, nyilván mindent megértett. Már csak azon kellett rágódnom, hogy meg is teszi, amire kértem.
-Hogy hogy tetszett mondani? - ernyőztem el a fülemet a kezemmel, mintha rosszul hallottam volna. - Megszabadulnék a megbízómtól, ha börtönbe juttatnám? Az ég szerelmére, hát hol vagyok én most, tündérkém? Egyenlőre úgy lehet nyugtom a megbízómtól, ha szabadlábon van, úgy lehet tőlem a legtávolabb. Az miért is jó nekem, ha megkapom cellatársnak?
Leeresztettem a kezemet, és megcsóváltam a fejemet, hogy kifejezzem, mennyire csalódtam a rendőrség szemét munkájában.
-Na, de lásd kivel van dolgod, csak azért, mert annyira megkedveltelek, dobok neked egy csontot - kacsintottam rá. Reméltem, hogy ez jó pont lesz majd neki a főnökénél. - Mit szólsz? Te nem nagyon tűnsz annak a fajtának, aki egyhamar leszállna rólam, de legalább jobb arc vagy, mint az a rohadék King! A megbízóm - legalábbis, akikkel én találkoztam - nem egyetlen ember volt. Legalább húszan voltak ott. Azt nem hinném, hogy a nagyfőnök is ott volt közöttük, de az százezer százalék, hogy ők is nagy kutyák voltak. Elég vegyes népség. Nők, férfiak, mutánsok, emberek. A nevükről fogalmam sincs, nem igazoltattam őket. Csak egy dolgot tudok biztosan elmondani: Az egyikük ismeri a főnöködet.
Itt tartottam egy kis hatásszünetet, mielőtt folytattam volna, hogy mindenki megemészthesse a hallottakat, csak pár másodpercnyi várakozás után folytattam.
-Úgy emlegette Derek King századost - Direkt mondtam végig a nevét, hogy ne lehessen belőle később vita, hogy kire érthetem -, mint régi ismerősét, és inkább tűnt úgy, hogy azok ketten spanok, mint ellenségek, mivel ő volt az egyetlen, aki nem lelkesedett az akcióért. Meg ahogy beszél róla! Hát tuti, hogy már évek óta puszi pajtások! Nesztek! Ennyi info elég volt?
Na persze abból, amit elmondtam egy szó sem volt igaz. Egyetlen dologra volt jó. Arra, hogy ha csak egy icipici, ha csak rövid ideig tartó, de akkor is bizonytalanságot keltsek közöttük. Talán King felé is megcsappan a bizalmuk, esetleg ő is benne van, bűnöző haverjai vannak, ő az, aki belülről bomlasztja a rendőrséget, tégla, áruló, és így tovább.
Ugyanakkor elindulhatnak egy hamis nyomon, hiszen az alapján kell elkezdeniük a nyomozást, hogy számba veszik King ismerőseit, és elég valószínűtlen volt, hogy pont beletrafáltam volna. Ezzel nyerhetem magamnak egy kis időt, mert tényleg nagyon nem akartam most összefutni idebent a banda egyik tagjával sem, ezen kívül meg talán sikerült egy kicsit besaraznom Kinget. Ha nem is tarthatott sokáig, ha akár napok alatt is tisztázhatta magát, attól pár embernek elültethettem a bogarat a fülében. Ha csak egyetlen egynek is, már az is megérte. Most már időnként eszébe fog jutni, hogy de mi van, ha mégis... Kis szerencsével akár a parancsszegésig is eljut, talán mások is mellé állnak!
Na, de ne legyünk annyira mohók!
Érdeklődve húztam fel a szemöldököm.
-Tudtam segíteni, Szexi Biztosúr?

Értem én persze, hogy mit, mond, de olyan szívszorító, hogy még ő aggódik miattam, holott ő itt sokkal nagyobb veszélyben van.
- Miért nő az illető? – kérdezek rá a feldobott labdára. – Különben, hogy kaphatnád meg cellatársnak?
Örülök neki, hogy Aya hajlandó legalább valamit mondani, hogy a többiek is hallják, habár tisztában vagyok vele, hogy egy szó sem igaz valószínűleg belőle, hiszen már a múltkori bálos eset után is kiderült, hogy kemény fiúknak dolgozik és azokat feldobni nem egy életbiztosítás.
- Tehát semmi konkrét név? Csak, hogy sokan voltak? Meg valószínűleg fejesek? – Hát ez nem sok. – ingatom a fejem, de aztán figyelmesen hallgatom tovább a csepegtetett információkat, mint aki tényleg beveszi ezt a maszlagot, és remélem az üveg túloldalán is ezt teszik, és most főhet a fejük, hogy vajon a mi sorainkban van-e áruló, vagy King az aki sáros lett valamivel, szóval fel van adva a lecke.
- Tehát azt mondja Ms Caine, hogy maga szerint az a férfi zsaru lehetett, vagy csak jól úgy nézett ki, hogy jól ismeri King századost? Mit mondott? Mivel árulta el ezt?
Igyekeztem eljátszani, hogy mennyire ráugrottam a témára és ezért minél több információhoz jutni ezzel kapcsolatban.
- Még biztosan van más is a tarsolyában Aya! Ha ki akar innen jutni, hogy ne legyen több konfliktusa a rabtársaival, akkor segítsen nekem többet, és én is segítek. Egyébként a nevem Bodwin, Mike Bodwin! – nézek rá egy mosolyt megeresztve, amit most nem róhatnak fel nekem.

-Mégis mit képzeltek, nagyokosok? - forgattam a szemem. - Hogyha munkát kapok, a megbízóim elmondják nekem a teljes nevüket, telefonszámukat, lakcímüket, vércsoportjukat, még a gyerekkori kutyájuk nevét is? Épp az ilyen esetekre szokták ők is és én is megtartani a személyazonosságunkat, hogy szorult helyzetben biztos ne tudjanak köpni. Nem tudok semmit róluk, csak azt hogy nagyon sok pénzt ígértek, ha elintézem Kinget, és ez nekem elég volt.
Megvontam a vállam. El nem tudom mondani, mennyire büszke voltam Mike-ra, amiért vette a lapot, és belement a játékba. Úgy tettem, mint aki szánalomcsontokat dobál neki, de persze csak óvatosan, nehogy olyat áruljon el, amit nem lenne szabad.
-Egy szórakozóhelyen találkoztunk. Nagyjából húszan voltak ott, de csak az egyikőjükkel beszéltem. Azt mondta nekem, King régen hasznosabb tagja volt a csapatuknak, de mostanra kijött a formából és már túl sokat tud, úgyhogy itt az ideje, hogy gondoskodjak róla, hogy ne maradjon elvarratlan szál. Azt nem egészen tudom, hogy King az informátoruk volt vagy csak eltusolt nekik néhány kínosabb ügyet, esetleg rendesen kivette a részét a melóból, gőzöm sincs, a részletekbe már nem ment bele.
Mosolyára mosollyal válaszoltam, amit biztos voltam benne, hogy csak ő értett meg, a többiek, felteszem, továbbra is a szemtelenség számlájára fogják íni.
-Rendben van, Bodwin, Mike Bodwin! - bólintottam fülig érő szájjal. - Majd észben tartom, kihez kell irányítanom azt, aki egy szerencsétlen lúzert keres. Na, de lássuk csak, mi van még a tarsolyomban... hmmm... Ó, megvan!
A fal felé fordultam, ami mögött nyilván a díszbrigád többi tagja állt, és hallgatózott, de én persze nem láthattam őket. Csak nem voltam hülye, hol máshol lennének!
-Nevet akarnak? - kérdeztem emeltebb hangon, hogy ezzel is jelezzem, immár mindenkit a beszélgetőpartneremnek tekintek.
Mosolyom ezúttal aprócska volt, és kegyetlen. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy rájöttem, hogy tudnék nem kettő, de három legyet is ütni egy csapásra. Megvédem Mike-ot, bemártom Kinget és...
-Keressék meg Victor Creedet - böktem ki bezengve a szobát. - Keressék meg, és kérdezzék ki. Azt biztosan el tudom mondani, hogy ő volt a merénylet legalább egyik értelmi szerzője, legalábbis elég sokat hivatkoztak rá. Gondolom, csak azért nem küldték őt személyesen, nehogy túl nagy felfordulást csináljon. Én azért jóval diszkrétebben intézkedtem volna.
Reméltem, hogy elhiszik, és utána erednek. Na, azt megnézném, ahogy kihallgatják Karfogat! Keresztbe lenyeli őket, a sípcsontjaikkal fogja kipiszkálni a fogai közül a maradékot, és a vérükkel öblíti majd le a vacsoráját. Annyival is kevesebb munka marad nekem. Megizzasztom Kardfogat, tőlük meg megszabadulok anélkül, hogy be kéne piszkolnom a kezemet.
Basszus! Az már négy légy egy csapásra! Hát én egy zseni vagyok!
Azért ismét Mike-ra kellett sandítanom, hogy pillantásommal figyelmeztessem, ő meg ne próbáljon velük tartani. Őt nem akartam a biztos halálba küldni. Hogy a mozdulatomnak okot adjak, meg is szólítottam.
-Elégedett vagy, csibém?

-Zseniálisan csinálja - szól Derek mosolyogva - úgy értem, a csaj nyilvánvalóan hazudik, még a szeme sem áll jól, Mike pedig...nézz oda, ez a kisfiús vigyor, annak ellenére, hogy miket vágnak a fejéhez, fenomenális. Lehet még én is bele esnék.
A falnak könyökölve hallgatja még egy darabig a sok hülyeséget, amit a nő elhint, és természetesen egy szavát sem hiszi, amíg ki nem bök egy nevet. Victor Creed!
-Jól hallottam, hogy...? - Kérdi, s amikor maga mellé néz, csak egy elképedt ügyész lát, leesett állal. - Francba.
Az első elmélete az volt, hogy a testvériség állt a támadás mögött, amit meghiúsítottak, és most ők akarnak bosszút állni, ám elvetette a dolgot, hisz azok a mutánsok túl...bénák voltak véleménye szerint a testvériségbe, ráadásul ha ők akarnák megöletni, Kardfogat küldték volna utána...
~Ezek szerint, lehet, hogy őt is küldték...~
-Én bemegyek. - Jelenti ki csendbe, vesz egy mély levegőt, aztán komolyan a barátja szemébe néz. - Adj egy pofont...ne kímélj.

Másodpercekkel később úgy viharzik be a szobába vérben forgó szemekkel, mint egy Kardfog által tökön rúgott Rozsomák. Hatalmas izmai megfeszülnek, ahogy székestől tolja arrébb Mike-ot, ezt követően pedig megragadja a fémasztalt, és egyetlen mozdulattal úgy vágja a falhoz a fél mázsás bútordarabot, mintha csak papírból lenne. Még el sem halt a nehéz fémtárgy jajveszékelése, mikor ő már a nő fölött áll, és magából kikelve ordít vele.
-NE JÁTSSZON VELÜNK MISS CAINE! A MÁSIK ELKÖVETŐ MÁR VALLOTT! NAGYON JÓL TUDJUK, HOGY HAZUDIK.
A kis terem valósággal beleremeg a férfi dobhártya repesztő hangjába, tekintetét pedig ezúttal képtelenség állni. Minden egyes szó ágyúgolyóként süvít a vörös hajú lányka felé, ki a széken ülve olyan törékenynek tűnik King-hez képest, és az igazság az, hogy az is.
-AZT HISZI, BEVESZEM EZT A BADARSÁGOT?
Mike mostanra biztosan felállt, és ha még meg is próbálja védeni szegény Aya-t, King még rájátszik egy kicsit, és nagyon megnehezíti társa dolgát, de amikor látja, hogy a férfi milyen élethűen próbálja őt hátrébb taszigálnia nőtől, alig tudja megállni, hogy ne mosolyogjon.
~Zseniális, egyszerűen, zseniális. A srác Oscar-t érdemelne.~
-Szálljon le rólam Bodwin!! - Üvölti, valamivel visszafogottabb hangerővel, hisz ez a srác még egyszer sem próbálta megölni, és csak a munkáját végzi, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy nem taposhatja el ezt a kis...na de ne ragadtassuk el magunkat túlságosan.
-Csak az időnket vesztegeti ezzel a ribanccal!! Nem fog elárulni semmit, csak tovább hazudozik, zárjuk vissza a haverjai közé, és felejtsük el, a másik úgyis segítőkészebb.
Ha Mike tovább unszolja őt, akkor mint egy büszkeségében sértett bivaly, kivonul a teremből.
-Öt percet kap, aztán küldöm vissza a darálóba, maga pedig gályázni az egész osztag helyett...egy havi elmaradásunk van papírmunkával.

Reméltem, hogy Aya még tud pár dolgot mondani, hogy ezzel is bizonyítsa együttműködési szándékát, hiszen így talán ki tudok csikarni neki valamilyen kedvezményt, vagy, hogy ne rakják vissza a rasszisták közé, mer akármilyen keménynek is mutatja magát, azért én látom, hogy nagyon megviselték a benti dolgok.
- Ms. Caine, mi sem vagyunk hülyék, akármennyire is szeretné elhitetni magával, tisztában vagyunk vele, hogy nem tud nekünk teljes családfát felmutatni, de, ha már a nyomukra vezet minket az is elég. – ingatom meg a fejem, csak a szememmel jelezve neki, hogy csak így tovább.
Örömömre veszi a lapot és tovább beszél, habár az ahogy Kinget igyekszik belekeverni nem hiszem, hogy egyrészt túl jó ötlet, hiszen ott figyel a túloldalon, és én nem szívesen húznám fel, másrészt meg nem hiszem, hogy elhinnének belőle a fejesek bármit is. Derek ehhez túl régóta és túl jó rendőr.
Aya, most már nyaltan neki címzi a mondanivalóját, mikor az üvegfal felé fordul és …..és bemártja Kardfogat! Óóóó! Taln ezzel tényleg lehet kezdeni valamit! Legszívesebben homlokon csókoltam volna Aya-t, hogy ez eszébe jutott, hiszen őt aztán hajkurászhatják, de ha mégis sikerülne levadászni, az nekem csak örömet okozna, sőt mámorral töltene el.
Persze kérdés, hogy ez nekem jó-e, mert mostanában annyira beloptam magam a százados szívébe, hogy mindenhová magával cipel, és lehet, hogy Victort sem úsznám meg, hiába látom szerelmem tekintetében a figyelmeztetést, ez nem rajtam fog múlni.
- Én……..
Azt akartam mondani, hogy teljes mértékben, de ekkor robbant be az ajtón, pirosló arccal, mint akit képen töröltek, King és én csak tátogtam tovább hangtalanul, mikor, mint egy megvadult bika egyszerűen arrébb rakott székestől, majd rombolni kezdte a berendezést.
Rémülten ugrottam fel, hiszen meg voltam győződve róla, hogy bekattant és most Aya-nak fog esni, ezért teljes erőből megpróbáltam visszahúzni és elrángatni a lány közeléből.
~ Mi van? Milyen másik elkövető? Talán blöfföl? Ezért ez az egész színjáték? ~ merül fel bennem, de biztosra kell mennem.
- Uram! Kérem uram, csillapodjon! – álltam most már elé, hogy távol tartsam Aya-tól. – Nem biztos, hogy nem lenne érdemes utána nézni annak, amit mond. Lehet benne valami, csak ne csináljon semmi ostobaságot százados.
Miután úgy nézett ki, hogy már nem akarja megölni a mellette alaposan eltörpülő lányt és végre kivonul, az utolsó pár mondata, nagyon is szíven ütött.
- Várjunk még ezzel uram, hisz láthatja, hogy egyre jobban segít nekünk, ne hamarkodjunk el semmit, mert azzal nem jutunk előbbre.
A papírmunka réme meg úgy látszik nem tud eltávolodni tőlem, és csak reméltem, hogy ezt is a jó zsaru, rossz zsaru játék kedvéért mondta.
Mikor kiment és bezáródott mögötte az ajtó, megpróbáltam az asztalt visszaállítani a helyére, ami nagy keservesen sikerült is, majd Aya-hoz léptem és a füléhez hajolva, hogy az ajkaim a cimpáját érjék, odasúgtam neki.
- Csak ügyesen, hogy segíteni tudjak. – aztán kicsit hangosabban fojtattam a „súgást”, hogy már kinn is hallják – Ne hergelje jobban a századost, nem éri meg.
Reméltem, hogy ez a kis közjáték elsiklik, és csak a végét hallották és betudják a további színjátéknak, de nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg.

Mikor King berombolt a szobába (és most tényleg szó szerinte berombolt), először persze összerezzentem, mert elég váratlanul ért, de aztán a szám nagyon széles vigyorra húzódott. A szakmámból kifolyólag rengeteg hasonló figurával találkoztam már, úgyhogy már nem tudtam félni az ilyen előadóművészektől.
-Na, nézd csak! Ideges a nyuszicica! - gúnyolódtam kárörvendően gügyörészve. - És akkor most mi legyen, Derek? Hiába faggatsz, ha bármit mondok, úgysem hiszed el. Kezdjük ott, hogy különösebben sokat nem is tudnék mondani, mivel azokban a körökben, amikben a megbízóim és én mozgunk alapvető, hogy a másik félnek csak annyit áruljunk el, amennyi az elvégezendő feladat sikeréhez kell. Ebből kell gazdálkodnom, hogy mosolyt csaljak arra az imádnivaló pofikádra.
Ha már a képembe tolta az övét, én is előrébb löktem a sajátomat, hogy az orrunk már csak milliméterekre legyenek egymástól.
-Keresd meg Kardfogat! - mondtam neki mosolytalan arccal. - Ha nem teszed, újabb támadásra számíthatsz te is, és még páran a városban, főleg a kollégáid közül. Ha rám hallgatsz, simán kinyírod, őt ugyanis nem olyan könnyű lakat alatt tartani. Még ezek a bizsuk sem tartanák vissza - intettem megvetően a sokkolók felé, amelyek miatt nem használhattam a képességemet. - Ha ezt megteszi, talán a nevét is sikerült tisztára mosnia, de ami engem illet, hallottam, amit nekem mondtak. Márpedig nekem azt mondták, amit az előbb én is megosztottam Szexi Biztosúrral. Ha esetleg kamu volt, azt a te dolgod bebizonyítani, nem az enyém. Én itt most csak kérdésekre válaszolok.
Amennyire a bilincsek engedték széttártam a kezeimet, majd gondterhelten sóhajtottam fel, és megcsóváltam a fejem.
-De akkor persze el kell töprengened azon, hogy miért akartak megölni. Én már erre sem voltam kíváncsi, nekem nem kell magyarázkodni, csak fizetni. Szóval, ha blöff volt, onnantól kezdve nem tudok segíteni. Pedig, ahogy Szexi... mármint Mikey... már jelezte, én jelenleg pont együttműködöm.
Mikor dúlva fúlva kivonult, megint elvigyorodtam.
-Ejnye, de csúnyán beszélünk! - ráztam meg felé a mutatóujjamat, mintha szigorúan meg akarnám dorgálni. - Méghozzá egy hölgy jelenlétében! Szégyelld magad, Derek, nagyon rossz kislány voltál!
Ahogy Mike a fülemhez hajolt, és belesúgott lassan lehunytam a szemem, és hangtalanul pihegtem fel. Mennyire szívesen ugrottam volna rá, hiszen már a forró lehelete is olyan érzékien csiklandozta a bőrömet, hát még a kedves, aggódó szavai. A torkomban gombóc nőtt, a szemem csípni kezdett, úgyhogy mikor a körülöttünk lévőknek címezve folytatta a játékot, akik nyilván még mindig ott voltak a fal túlsó oldalán, a lehető legutálkozóbb hangomon szólaltam meg.
-Te csak ne félts engem, kicsi tündér! Pontosan tudom, mi éri meg! Inkább halljam, mi van a másikkal! Mit mondott? Egyáltalán hol van? Annyira csak nem sérült meg, hogy még mindig a gyengélkedőn hawaii-ozzon, mintha boldogan élné a gyönyörű nászútját a szerelmével.
Sajnos a kellemes visszaemlékez nekünk most csak így volt szabad.
-Hozzák csak őt is ide, végül is nem hiszem, hogy kevésbé lenne vád alatt, mint én. Egyébként meg... - most már nem játék volt, ezt tényleg tudnom kellett -... mit is mondott pontosan?

Persze tudtam, hogy Aya-t sem kell félteni és nem fogja szó nélkül hagyni a főnököm kirohanását, és pont ezért próbáltam a századost eltávolítani a közeléből, mert féltem, hogy még jobban bedühödik, ha a fejéhez vágott szavakat meghallja.
Ebben nem is csalódtam, és ezért nagyon nagy kő esett le a szívemről, mikor végre sikerült King-et kituszakolni az ajtón.
Mikor a kis színjátékomat előadtam a sugdosással, éreztem a lányból áradó bizsergést és tudtam, hogy számára is legalább olyan nehéz fenntartani a látszatot, mint nekem, nem is akartam tovább fokozni, hogy aztán a nehéznél is nehezebb legyen.
Gondolom Aya-ban is hasonló érzések és gondolatok kavaroghattak, de gyorsan összeszedte magát és mikor megszólalt, már annyi gúny csepegett a hangjában, hogy ha nem tudtam volna, hogy csak színészkedik még magamra is vettem volna.
Hawai emlegetése viszont megint csak mosolyt eredményezett a részemről, amit igyekeztem annak mutatni, hogy mennyire semmibe veszem a szavait.
- Fogtok még ti találkozni, abban biztos vagyok, ő sem fogja megúszni a kihallgatást. – bólintottam felé. – De először a te mondanivalódra vagyunk kíváncsiak és majd a végén megtudod, hogy mit mondott a szőkeség.
Neki is tudnia kellett, hogy semmit nem mondhatok egy másik kihallgatásról, habár most tényleg nem tudtam mi is a helyzet, de gondoltam, hogy King csak blöffölt.
- Mi közötök van egymáshoz? Miért ketten voltatok ott a moziban? – kérdeztem rá, hiszen ez tényleg érdekelt, hogy vajon honnan ismeri és miért dolgozott most párban, mikor sosem szokott.

Fogalmam sem volt, meddig bírom még visszatartani magam, hiszen azok után a borzasztóan hosszú éjszakák, és gyötrően lassan telő nappalok után, amikor csak úgy tudtam elviselni a bezártságot, a kudarcot, a többi rab és az őrök velem való viselkedését, hogy Mike-ra gondoltam, na meg persze arra, hogy nemsokára úgyis túl leszek ezen, csak egy kicsit kell még kitartanom, nos, akkor bármit megadtam volna azért, ha csak egy percre láthatóm az arcát, hallhatom a hangját, de most! Most majd bele őrültem, hogy ilyen körülmények között kellett látnia, ráadásul úgy kellett tennünk, mintha tényleg csak rab és rendőr lennénk, akiknek semmi közük egymáshoz, mert minden mozdulatunkat figyelték.
De muszáj volt. Egy rossz hangsúly, egy nem megfelelően választott szó, egy apró mozdulat, és mindennek vége. Ki kellett tartanom, és erőt merítenem belőle, hogy legalább együtt lehetünk. Legalább ennyire, mert nemsokára visszavisznek, és akkor ki tudja, mikor láthatom újra. Egyáltalán láthatom-e újra.
-Kihallgatáson fogunk találkozni? - ráncoltam a homlokomat. - Minek? Annyi perverz van a testületben, hogy nézni szeretnétek, ahogy két nő verekszik? Előre szólok, hogy az iszapbirkózás ki van zárva!
A következő kérdés nem volt olyan rázós, mint az előzőek. Akár őszintén meg is mondhattam az igazat, nem volt értelme titkolózni. Már csak azért sem, mert tényleg nem tudtam túl sokat mondani nekik.
-Semmi közünk egymáshoz - ráztam a fejemet. - Soha az életben nem láttam még a cicust, de nagyon nem örülök, hogy most kellett. Egyszer csak megjelent ott, és onnantól kezdve már úgy kellett lekarmolni a fegyveréről, hogy ne rontson el mindent. Ő is Kingre pályázott, de azt a mamlaszt nekem kellett kinyírnom. Ő meg csak nem tágított. Ha nem jelenik meg, a főnököd már halott lenne, én meg szabad. Elrontott mindent az a szuka! Meg is érdemli, amit kapott!
Oldalra döntött fejjel méregetem Mike-ot. A szememmel már le is vetkőztettem, de ez nem sokban tért el attól, amit mindig teszünk, ha látom.. vagy csak rá gondolok. Most azonban komolyabb dolgokról kellett beszélnünk.
-Mit tudsz róla? Ő is bérgyilkos? Vagy valami személyes elintéznivalója volt? Az biztos, hogy profinak tűnt, tudta, mit csinál, és nagyon is heves vérmérsékletű...
~Azt hiszem, így mondják, hogy ,,hisztis".~
-... úgyhogy ha kihallgatjátok, csak óvatosan. Ha csak rajta múlik, ott biztos, hogy fog még vér folyni. Nem ajánlom, hogy felhergeljétek valamivel.

Tényleg kíváncsi voltam, hogy mi vitte rá Aya-t, aki mindig egyedül dolgozott, hogy most társat vegyen maga mellé, így most legalább annyira vártam a válaszát, mint gondolom az üveg túloldalán King és a többiek.
Gondoltam, hogy erre minden további nélkül fog az én drágám válaszolni, hiszen ezzel nem kever senkit bajba, és legalább látják a készséges együttműködést felőle. Végig azon voltam, hogy meggyőzzem a főnökömet, hogy könnyítsen a lány sorsán, mert tényleg nem bírtam volna elviselni, hogy visszavigyék azok közé a szadista állatok közé és még tovább kínozzák, miközben ő képtelen védekezni. Ez nem csak fizikailag, de lelkileg is meg fogja törni.
Közben már elhatároztam, hogy ismét felfogom keresni Szellemet, hogy találjunk ki valamit, és szabadítsuk ki kedvesemet ebből a pokolból. Mindenre kész voltam ennek érdekében, csak már az karjaimban tarthassam, magamhoz ölelhessem és megvédhessem, hogy soha többé ne bánthassa senki.
- Szembesítésen sok olyan dolog a napvilágra kerülhet, ami egyébként nem. – válaszolom semmitmondóan, de aztán meglepődök, amikor folytatja és kiderül semmi köze a másik bérgyilkoshoz. Mekkora véletlennek kell lennie, hogy két bérgyilkos egy időben vadásszon ugyanarra az áldozatra?
- Szóval azt mondja Ms. Caine, hogy nem ismeri a másik nőt, aki feltűnt a moziba, és szintén King századosra vadászott? És ezt most higgyük el? Nem lehet, hogy csak védeni akarja?
Én persze tudtam, hogy Aya igazat mond, hiszen nekem pont az ellenkezője lett volna furcsa, de így már érthető volt és sajnos, vagy szerencsére tényleg egymást akadályozták.
Sajnos, mert így Aya rendőrkézre került, és szerencsére, mert nem örültem volna, ha kinyírja a századost.
- Kisasszony, ezt bízza csak King századosra, ő tudja, hogyan kell kezelni az ilyen „heves” vérmérsékletű vadmacskákat. Egyébként még lábadozik, de majd hamarosan találkozhatnak.
Igyekeztem Aya tudomására hozni, hogy lassan a szöszit is áthelyezik és, ha vitájuk volt, jó lesz, ha vigyáz magára. Az a nő nem tűnt túl veszélytelennek.
- Esetleg tud még mondani valamit, ami segíthet a nyomozásban és megszilárdíthatja az együttműködési szándékát? – néztem Aya-ra sóvárgó szemekkel.

Derek fejében megfordul, hogy talán nem ártott volna beavatni Bodwin-t néhány részletbe az üggyel kapcsolatban, de az igazság az, hogy jobb így, legalább az egyik nyomozó legyen pártatlan, így is elég necces, hogy ő viszi ezt az ügyet, és az ügyész is a haverja, de lássuk be: marha nehéz lett volna olyan ügyészt találni a városban, akivel nincs jóban.
-Tudod mit utálok a legjobban az ilyen szemétládákban? - Kérdi, még mindig a vöröskét bámulva az üvegen át. - Egész életükben mást sem csinálnak, mint sárba tiporják a törvényt, megrugdossák a földön, és aztán leköpik a hulláját, de amint hozzáérünk egy újjal is, hirtelen jogaik vannak...
Az ügyész belenéz a jegyzeteibe, majd némi olvasgatás után King felé néz.
-Ha már így említetted, nem ismertettétek vele a jogait letartóztatáskor.
Derek homlokát az üvegnek dönti, majd csupán szemeit megmozdítva barátjára hasonlít.
-Minden jogáról tud - feleli, s fokozatosan egy sátáni vigyor rajzolódik ki az arcán - ami idebent megilleti. Viszont, azt hiszem itt az ideje, hogy véget vessünk ennek.
Kihúzza magát, s a szokásos vészjósló bicegéssel a terembe lépdel. Vet egy gyilkos pillantást a csitrire, de szavait csak Mike-hoz intézi.
-Úgy döntöttem, ellenőrzünk mindent, amit a hölgy mondott. Én lecsekkolom ezeket a maffia tagokat, te pedig elmész ennek a Creed fazonnak a törzshelyeire, ha létezik egyáltalán ez a manus. ELVIHETIK. - Szól, velőtrázó hangerővel, mielőtt még bárki is ellenkezhetne, aztán még rá is néz a két őrre, akik a terembe lépnek. - Ó igen, jut eszembe, Miss Caine hatalmas segítségünkre volt, ezért megtennék, hogy miután visszakísérték őt a cellájába, begyűjtik...hogy is hívják az a bőrfejű, hapsiképű némbert, a hitler bajusszal? Cortese? Na mindegy, ha jól tudom, ő nyomta el azt a cigit a hölgy karján...dugják magánzárkába pár napig, had tanulja meg, hogy az ilyesmi csúnya dolog. - Megpaskolja Mike vállát, aztán az ajtó felé biceg. - Gyerünk, mi itt végeztünk.

A két őr kérlelhetetlenül ragadja meg a fegyenc két karját, és úgy vonszolják ki innen ha kell. Ezt követően King parancsát is teljesítik, igaz ebben közrejátszik az is, hogy közben a börtön igazgatója is megerősíti azt rádión, mikor már tud beszélni anélkül, hogy elröhögje magát.

-Nyugi, eszem ágában sincs Kardfog után küldeni - biztosítja társát, mikor már kihallgatottat elvezették, és ők is a fal másik oldalán állnak - de így talán nem fog hazudni nekünk. Viszont meg kell mondanom, valami zseniálisan csinálta! Egy pillanatra én is elhittem, hogy szánalmat érez az a ringyó iránt. - Biztatásképpen megveregeti a vállát, kivételesen úgy, hogy ne zsugorodjon egyetlen millimétert se tőle szegény Mike - Ha így folytatja, és ezentúl bejár dolgozni, egy nap lehet maga irányítja majd ezt a kócerájt...mármint a rendőrőrsöt, nem ezt...
Körbe tekint, és bár csak üres falak veszik őket körül, valamitől mégis megborzong ez a hatalmas ember egy röpke pillanatra.
-Na húzzunk innen.

//Részemről itt vége ezzel a karakterrel, de a játék még folytatódik //

King már megint visszatolta azt a ronda képét, aminek nagyon nem örültem, egyrészt, mert rühelltem, amennyire csak embert rühellni lehet, másrészt, mert így még a annak a látszata is semmivé foszlott, hogy kettesben vagyok Mike-kal.
-Mi van már megint? - förmedtem rá. - Nem tud betelni velem? Vagy már megint hazudnék, csak én nem vettem észre?
Mikor közölte, hogy mégiscsak utánajárnak, amit mondtam, kicsit meglepődtem, hogy mi ez a hirtelen véleményváltozás, de végül hagytam a fenébe. Elvégre kit érdekel, a lényeg, hogy sikerült, bekapta a horgot! A gond már csak azzal volt, hogy Mike-ot akarta Kardfog után küldeni, ami nekem nagyon nem tetszett.
-Elment az esze?! - csattantam fel, még fel is pattantam. Azt persze nem mondhattam el, miért akadtam ki ezen ennyire, de nem is ez volt a fontos, csak, hogy gondolja már meg magát. - Ezt a kis nyeszlett szart? Semmit nem fog így elérni, Kardfog pillanatok alatt elbánik vele, a fél fogára sem lesz elég! Küldjön mást, Mikey-val semmire nem fog menni!
Már jött a két őr, akik olyan utasítást kaptak a macinőciről a cellámból, aminek kifejezetten örültem. VOLNA, ha ez most érdekelt volna! Akár azt is bevállaltam volna, hogy maradjon csak ott az a szadista rohadék, nyomjon el akár kartonszámra cigicsikkeket a bőrömön, csak Mike-ot ne küldjék Kardfog ellen, az ég szerelmére, csak azt ne!!!
-Nem azért tálaltam ki, hogy mindent elrontson, maga rohadt állat! - üvöltöttem torkom szakadtából, miközben az őrök már ráncigáltak kifelé a karomnak fogva.
Én azonban rúgkapáltam, ficánkoltam, és ordítottam kétségbeesésemben, amit nagyon nehezemre esett haragnak előadni. A vasmarkok túl erősen szorítottak, úgyhogy folyamatosan távolodtam Kingtől és Mike-tól, de a kiabálást nem hagytam abba.
-Ne küldje oda, csessze meg, vagy rohadtul meg fogja bánni... mert kudarc lesz, ez a kis pöcök egy nagy nulla, maga meg egy idióta, mocskos szemétláda, ha képes ezt megtenni!!! Hallja? A francba, King, hogy dögölnél meg!!!
Folytattam volna továbbra is, de ekkorra már olyan messze voltunk a beszélőtől, hogy már tényleg esélyem sem volt arra, hogy meghallják, ezen kívül az ököl, ami a hasamba fúródott az egyik őr jóvoltából, elég hatékonynak bizonyult, és elhallgattam.
~Ha csak a haja szála görbül, legközelebb már nem fogok hibázni, még ha a szöszi egy egész hadsereggel vonul is fel, és ízekre tépem Kinget!!!~

//Folytatás: Börtönblokk, köszönöm a játékot, Derek, Mike, csak óvatosan //

De nem tudok több szót váltani az én egyetlenemmel kettesben, mert nyílik az ajtó és visszabiceg King és meglepetésemre úgy tesz, mintha meggondolta volna magát és mégis csak hitelt ad Aya szavainak. Az már kevésbé tetszik, hogy behívja az őröket és elviteti a lányt! Már épp szólni akarok, hogy akkor adjunk az infókért valamit cserébe, mert megszakadna a szívem, ha újból belevetnék Aya-t a cápák közé, hiszen már ez is sokk-ként ért, amikor megláttam, de nincs rá szükség, mert a százados, valami érthetetlen oknál fogva, maga hozakodik elő a dologgal, és tűnteti el a szadista cellatársat.
Viszont megütközve nézek rá, mikor közli, hogy én fogok Kardfog után szaglászni, habár honnan is tudhatná, hogy ezzel a halálos ítéletemet írná alá. Ellenben vele, Aya tisztában van vele, és bármennyire is igyekszem a szememmel jelezni neki, hogy maradjon nyugton, nem tudom megfékezni a kirohanását. Külön csatát vívok magammal, hogy ne induljak utána és próbáljam megnyugtatni, míg a két marcona őr elvonszolja a közelünkből…..a közelemből.
Ahogy őrjöngve szidja King-et és igyekszik lebeszélni, hogy engem küldjön Victor után, összeszorítja a szívem és nem sok hiányzik, hogy feladjak mindent, csak az tart vissza, hogy akkor lehet ide kerülök én is, és azzal nem segítek a szerelmemnek. Erősnek kell lennem. Majd megpróbálok üzenni neki, hogy nem lesz semmi baj. Muszáj találnom valami csatornát, hogy nyugiban beszéljek vele. Hoppá! Meg kell találnom azt a telepatát, aki segített a múltkor! Mindenképp meg kell találnom!

Borús gondolataimból a főnököm hangja térített magamhoz, aki bezzeg most közli, hogy csak blöff volt az egész, nem is gondolta komolyan. Ó, Istenek! Szegény Aya! King nem is sejti, hogy ezzel a kis stiklijével mennyire kikészítette a lányt!
Nem is tudok nagyon oda figyelni az elhangzó dicséretre, csak bólogatok, meg hümmögök mindenre, mint aki ért is belőle valamit, de a gondolataim most egészen máshol járnak.
Mikor megrogyok a vállamra csapásától, akkor találok magamra és még egyszer komoran körülnézve, kissé nehezen hagyom itt a helyet.
Csak az vígasztal, hogy talán megtalálom azt a mutánst, aki segíthet Aya-val kommunikálni.
Nincs egy perc elvesztegetni való időm sem.

//Köszönöm én is a játékot, és Aya vigyázz magadra, jövök //