Lennox Hill Kórház

A taxis viszonylag gyorsan visz minket a kórházba.. Egy részt, mert nem volt dugó, másrészt mert Farkas nem nézett rá túl szépen. Kiszállunk, Farkas kifizeti a taxist, habár látom az arcán, hogy leginkább kirángatná és leordítaná a fejét. El hiszem.. ennyit késni, aztán meg amilyen drága is volt /km... Na de mindegy. Lassan bebattyogunk. Én persze rendesen megszorítom a sálat a nyakamon, hogy még véletlenül se lássák meg a kopoltyúmat, a kesztyűt is a kezemen hagyva szorongatom sebem, rajtam a pokróccal. Figyelem, ahogy Farkas az oldalát szorongatva lép a pulthoz. Ekkor jut eszembe.. Basszus kulcs, hiszen én halott vagyok! Nekem se személyim, se lakás címem, se semmim! Gyorsan oda lépek Farkashoz, rámosolygok a pultosra.
- Egy pillanat elnézését kérném! - mondom a nőnek, majd arrébb húzva Farkast, aggódó pillantással nézek fel rá - Nekem se személyim, se lakcímem, se semmim nincs, amivel igazolni tudom magam, a végén ránk szabadítják a rendőrséget.. - suttogom neki, szinte paranoiával körbe pillantva.
- Most mi legyen, Farkas, mit csináljak? - pillantok fel rá kissé kétségbe esetten - Mit hazudjunk nekik? Hogy a húgod vagyok és ott lakok veled, vagy mi? De akkor se fogom tudni igazolni magam.. - mondom és idegesen egyik lábamról a másikra kezdek állni, miközben újra körbe pillantok.

Kissé morcosan fizettem ki a taxist, de mit volt mit tenni. Mindenesetre amilyen arcot vágtam valahogy nem volt kedve a borravaló hiánya miatt panaszkodni. A kórház eléggé üres volt, nem sok ember lézengett benne. Mondjuk, bizonyos szempontból ez a jobbik eset, elvégre azt jelzi, nem sok embernek van szüksége ellátásra. Hát mondjuk mi pont rontunk ezen a statisztikán de ez van. A recepcióhoz érve már éppen mondanám be a dolgokat, amikor Abyss félrehív. Hupsz, na ez gond. TB kártya nélkül nem valószínű, hogy ki fogják szolgálni... viszont látszik az arcán, hogy a seb miatt nem pont a legkellemesebb érzések kerülgetik. Gyerünk Scott, gondolkozz.
- Megoldjuk.
Visszamentem a recepcióhoz és lejelentkeztem a sebészetre. Viszont csak egy fő nevében, utána pedig intettem a lánynak, hogy jöjjön. Átbattyogtunk a sebészetre, ahol csak egy ember üldögélt a váróban és az is pont bement, amikor leültünk. Tíz perc elteltével a fickó kijött egy kötéssel a karján és engem szólítottak ezt követően. Kacsintottam egyet Abyssnek, majd bementem. Odabent... hát, eléggé érdekes dolgok történtek. Mielőtt még kivizsgáltak volna, megpróbáltam rávenni az orvost, hogy nézze meg Abysst is, dacára annak, hogy nincs regisztrálva. Persze a doki nem igen akart kötélnek állni. Na nesze neked Hipokratészi-eskü. Na mindegy, akkor B-terv. Öt perc múlva, ugyan jópár dollárral szegényebben, de sikerült rávenni a dokit, hogy akkor szakítson soron kívül a lányra is időt. Szóval most már behívtam a lányt is.
- Te rendeltél sebkötést? - vigyorgok rá, miután betereltem.

Nem tudom, mennyit üldögéltem ott, koszosan, véresen, a legtöbb ember tekintete által követve... Mikor Farkas végre kijött hozzám. Nem tudtam, mit csinált oda bent, de rám vigyorgott és elkezdett beterelgetni egy megnyugtató mondattal. Oda bent száj húzva néztem körbe. A sterilizálás, fertőtlenítés szaga csapott meg, ami nem épp kellemes, sose szerettem ezeket a szagokat, se a kórház hangulatát, kisugárzását. Farkas leültet egy székre, az orvos pedig megkérdi, mi bajom. Óvatosan leveszem magamról a pokrócot, amihez már hozzá száradt a vérem.. Nagyszerű, elég fájdalmas a művelet, s attól félek, ismét felszakad ez a szar a kezemen, de szerencsére nem... Az orvos megnézegeti, megcsóválja a fejét. Hív egy nővért, aki elkísér engem egy másik szobába, ahol lemossák a karom (persze a nő felsikolt, mikor a víztől tiszta nyálka leszek és meglehetősen undorodva forlytatja...), fertőtlenítik.. Felszisszenek, eléggé csípi a sebet, de mivel nem túl mély, ezért nem varrják össze (ó hála a jó égnek!), csak bekötözik. Azt hiszem, közben az orvos Farkassal foglalkozott, legalább is remélem, mert sokat elidőztem ezzel a nővel...

Abyss hamarosan elment a nővérkével, én meg magamra maradtam az orvossal, aki elkezdett vizsgálni. Bár láttam rajta, hogy legszívesebben máshol lenne, de hát mégiscsak ezért kapja a pénzét. Szóval elkezdődött a vizsgálat, én pedig tettem, amit kellett. Amikor levettem a felsőmet, hogy meg tudjon vizsgálni, kis híján szívrohamot kapott a rajtam elhelyezkedő sebektől... attól meg főleg, amikor elmondtam, most milyen panasszal jöttem. Na igen, volt pár, elvégre veszélyes életet éltem a korábbiakban... na nem mint ha a mostani veszélytelenebb lett volna. Elvégre, most is egy medvével bunyóztam egy jót, az se egy életbiztosítás. Szóval így folyt az én életem. Veszélyesen. De hát mit volt mit tenni, ez jár annak, aki egy vadállatként születik meg. Az orvos fejcsóválva nézett végig, morgolódva, hogy hogyan nem lehet vigyázni valakinek magára ilyen szinten. Na persze, nem lehet mindenkinek olyan kényelmes élete, mint nekik. Átlagemberek, mit tudnak ők erről. Arrh, na mindegy. Volt egy kis kitérőm, elvégre el kellett mennem a röntgenre. Az anyag előhívása nem tartott túlságosan sokáig, de ahhoz igen, hogy megvárassanak. Mindenesetre kiderült, hogy az a medvepuszi megrepesztette a bordáimat, így pár nap pihenőt írtak elő. Na még milyen jó, hogy én csak egyszerű könyvesbolti eladó voltam, semmi más. Ha munkás lennék, ellennék vele egy darabig... mindenesetre felírt nekem némi fájdalomcsillapítót, de tudtam, hogy úgysem fogom megvenni. Éltem már túl rosszabbat is... közben hallottam, hogy Abyssék is lassan visszajönnek. Remek, csak menjünk már innen...

Miután visszatértem a még mindig sápadt nővérrel, láthatóan morgós voltam... S végre, mikor kiszabadultunk a kórházból, nagy lélegzetet vettem a friss levegőből.

- Aaaah... ha tudnád, ez már mennyire hiányzott.. - sóhajtok fel, majd rápillantok, s végig mérem
- Na mit mondtak? Eltört nem tört? Az enyémet csak bekötözte a csaj... - mondom, s vágok egy jóó nagy fintort, mikor visszaemlékszem a sikolyára
- Remélem rémálmai lesznek tőlem... fúj... - morgom, majd rápillantok
- Empátia NULLA! - mondom felháborodottan, miközben elindultunk egy buszmeg felé
- Az ilyeneket.... az ilyeneket... - ökölbe szorítom a kezeimet - szét tudnám tépni! - forrongok. Tudom, hogy Farkas megért.. Habár neki azért valamivel könnyebb a helyzete...

Elhúztam a számat, amikor láttam Abyss reakcióját a visszaérkezésemkor. Na így legyen ötösöm a lottón, biztos történt valami. Éppen elég ok volt a számomra, hogy elvegyem a receptet a dokitól és hamar a távozás színterére lépjünk. Hiába fizettem a dokinak a vizsgálatért, azért ki tudja, milyen kapcsolatai vannak egyes körökkel, akik gyűjtik a hozzánk hasonlókat. Szóval kimentünk a rendelőből, csakhamar magunk mögött hagyva bunkóvöldjét, kijöttünk a kórházból is. Elindultunk a buszmegálló felé, közben pedig Abyss kimorogta nekem magát.
- Semmi komolyabb, csak megrepedt a bordám - legyintek egyet. - Kis pihenés, lehetőleg extrém körülmények kerülése pár napig aztán újra a régi és morgós leszek.
Közben kiértünk a megállóba, mire reagáltam a szavaira.
- Sajnos nálam se volt sokkal jobb a helyzet. Mondjuk egészen más miatt. Kiselőadást hallottam a dokitól arról, miért nem érdemes a medvékkel bunyózni. Mondja ő, aki szerintem még egyszer nem csinált ilyet, medvét is csak természetfilmből látott. Áh, na mindegy, most már ne idegesítsd rajta magad. Hamarosan jön a busz és mehetünk haza... legközelebb pedig okosabbak leszünk és keresünk valami normális orvost.