Kézműves szakkör

Ide jöhet az oldal minden művészlelkének műve, amit meg szeretne osztani a többiekkel. Hogy milyen műfajban az rátok van bízva, lehet felőlem rajz, videó, zene, vagy akár saját készítésű sütemény is, ez utóbbi esetében viszont kötelező hozni belőle a fórumtalira is(nem vicc!!!).

Eddig elkészült Post-Outsiders videók:

Post-Outsiders 1

Post-Outsiders 2

Rozsomák

Rozsomák és Lily

Abyss és Farkas

Mike és Aya

Greg 1

Greg 2

Szellem

Én egy ilyen rajzzal szállok be a közösbe...

PO csoportkép

PO csoportkép részlet, Andrew-Heily

Új (Kardfog, reszkess ):

Ratna

Elkészült a Virágáruslány is

Következő filmsztárunk:

Andyyyyy

Éééééés az újabb po-s videó.

Post-outsiders - trailer

Kövi:

Heily és Andy

Kedvenc párom az oldalon X-men egyenruhában:



Tudom, tudom, nem vagyok egy photoshop mágus, valójában csak azért raktam fel a próbálkozásaimat, mert reménykedek benne, hogy valaki tehetségesebb kedvet kap, és csinál egy csoportképet az egész bandát, hogy legyen végre egy normális hátterem
Valaki?
Én tudok várni...

Kellett neked ilyenekkel jönni, Szellem... Megint rákapok itt a Photoshopra...

X-men Ratna

Húúú! Ez nagyon klassz lett!

...ééés akkor már Gredzsi se maradjon ki a jóból

Marha jó
És akkor addig itt az én Ratna-m is

E is nagyon jó lett

Következő videó:

Lynn

Lett egy Adam is.

A következő videó a Testvériségé. Köszönet Farkasnak a segítségért

Postoutsiders: Shadowgame


Coming Soon....


//a képet a paint szponzorálta//

Postoutsiders: Shadowgame

Prológus

A manhattani Zöld kagyló kocsma mindig is büszke volt arra, hogy széles tömegeket képes bevonzani. Mindez köszönhető a tulajdonos széles látókörű üzletpolitikájának, a jó fekvésnek, na meg persze a megfelelő alkalmazott választásnak. Egyaránt volt dohányzó és dohányzásmentes részlege, választékos, jól felszerelt italkészlettel rendelkezett. A szerencsejáték megszállottjainak is több asztal állt rendelkezésére odabent, a biliárdtól kezdve a pókeren át a darts-ig mindenre gondoltak. Akad természetesen táncparkett is, illetve, bizonyos szobák bizonyos tevékenységekre. Mindehhez pedig ott voltak a megfelelő ruházatot viselő felszolgálólányok.
- Fedjék fel lapjaikat – szólt az egyik pókerasztalnál ülő osztó.
Öt játékosból márcsak hárman voltak játékban. Az első, egy kigyúrt, tetovált fejű alak csalódottan sóhajtott, felmutatva öt lapját. Csak egy hármas párja volt. A második férfi arcán, ki jól öltözött üzletember benyomását keltette, elégedett vigyor húzódott végig.
- Sorom van 3-astól 7-esig, treffből – azzal meg is mutatta lapjait, hogy nyomatékot adjon szavainak.
Elismerős füttyentések hallatszottak a partit néző emberek között. Az üzletember önbizalmát ez növelte is, majd követte azt a trendet, hogy mindenki az utolsó ember felé nézett. Már a megjelenése is egyéniségre vallott. Hosszú, fekete bőrkabátot viselt, hozzá pedig kalapot, mely pont elég volt ahhoz, hogy elrejtse arcát, ha előre dönti a fejét. A lapok felfedése hatására most felemelte a fejét és csintalan vigyor jelent meg az arcán. Egyik kezével visszarendezte középhosszú haját a füle mögé, majd megszólalt.
- Nos… hát… boccs öreg, de ez az én köröm volt.
Azzal egyesével felfordította lapjait. Pikk tizes… pikk bubi… pikk dáma… pikk király… végül pedig a pikk ász. Az üzletember arcáról egyből lelohadt a vigyor.
- Royal flush – jelentette be az eredményt az osztó. – Az ötös játékos a győztes.
Temérdek zseton került ezzel a kalapos játékoshoz. Majdhogynem mindenét elnyerte a többieknek, ezzel az egy körrel.
- Köszönöm, köszönöm – vigyorgott a férfi, ahogy felállt és nekiállt összeszedni a zsetonokat. – Köszönöm mindenkinek a hozzájárulását. Megint egy hónapig lesz miből élni – nevetett. – Na de minden játékos a vendégem egy kör erejéig a pultnál.
Valamelyest kárpótolta ezzel a többieket, de a több tízezer dollár attól még az ő zsebében kötött ki. Miután rendezte mindenkinek az italát, elégedetten huppant le a bárpulthoz.
- Egy üveg Cabernet Sauvignont édes… lehetőleg olyan finom legyen, mint te.
A feketehajú pultoslány kacéran vigyorgott egyet, majd elment megkeresni a kért italt. A kalapos férfi kicsit se leplezve nézte meg magának. Hm… talán elkaphatja őt egy ünneplésre majd később. Kabátja egyik belső zsebéből elővarázsolt egy szivart, meggyújtotta és elégedett pöfékelésbe kezdett. Hamarosan megkapta a bort is, szóval mindene megvolt. A zsebe tele, dohány a tüdejében, bor a szájában… többet aligha kívánhatott már ettől az estétől. Bár a pultossal való további flörtölgetése azért mást feltételezett.
Időről időre körbenézett a tömegben. Ugyanazt a sokszínű tömeget látta, mint mindig. Valahogy vonzották az ilyen helyek, talán az állandó nyüzsgés, az élet miatt. Amilyen életet élt korábban, úgy nehezen lehetett volna elképzelni, hogy idősebb korára valami nyugton üldögélő, pipázós apóka lesz. Főleg nem így, harmincas évei végén.
- Mr. LeBaeu?
Megfordult. Egy fekete öltözetű, középkorú férfit látott maga előtt állni. Ránézésre megmondta, hogy nem valami harmadrendű utcaseprő, túlságosan ápolt volt a külleme ahhoz.
- Oui.
- A nevem Ken Umti, a New York Rulette újság munkatársa. Megtisztelne, ha meginterjúvolhatnám.
Remy felvonta a szemöldökét. Ismerte az újságot és szívesen olvasta. Már csak azért is, mert jókat vigyorgott a magukat szerencsejátékosnak tartó szakértőkön, akik viszont voltaképpen akkora kontárok voltak, hogy még egy Szabadságszobrot is felépíthet belőlük. Véleménye jogos volt, elvégre párat ismert személyesen is és egyik se tudta őt kártyában megverni eddig.
- Hm, miért is ne, jó estém van.
A riporter leült a mellette levő székre, majd előhorgászta a noteszét. Ahogy Remy ránézett, látta, hogy már ott vannak az előre felírt kérdések. Fel is vonta erre a szemöldökét.
- Nos, először egy kis friss dolog. Láttam az iménti pókergyőzelmét. Viszonylag rövid idő alatt sikerült nagy pénzt elnyernie az ellenfeleitől. Mi a trükkje?
- A trükk az, hogy nincsen trükk – ivott egyet a szerencsejátékos. – Mindig alkalmazkodni kell az adott helyzethez, azzal kell építkezni, amivel kell. Most pedig nem csak a lapokra gondolok. Az egész emberi lényt be lehet vetni. Lehet az arcjáték, kézmozdulat, akármi.
- Vagyis csal?
- Mondhatjuk így is, elvégre keresgélem az ellenfél gyengepontját és próbálom kiaknázni. Hízlalom az önbizalmát, vagy éppen összetöröm, majmot csinálok belőle az asztalnál. Bármi… és mivel ezek nem pont a játékhoz tartoznak, talán lehet csalásnak is nevezni.
A riporter bőszen irogatott a noteszébe.
- Tehát erre is születni kell?
- Mondhatjuk, de ez nem csak a szerencsejátékra igaz. Ha valakinek nincs tehetsége például a festéshez, az attól még lehet híres, de valami hiányozni fog a művekből.
- Hm, érdekes eszmefuttatás egy szerencsejátékostól.
- Már ne is haragudjon, de riporterként most már tudhatná, hogy erre egy csimpánz is rájönne magától.
Ken arcán megjelent az a tipikus savanyú kifejezés, amikor legszívesebben elküldené a pimasz férfit a fenébe, de nem teheti, elvégre munkában van. Remy erre elvigyorodott, szerette piszkálni mások idegeit.
- Egyes játékbarlangokban – folytatta az interjút a másik -, már akkora híre van, hogy ha állítólag meghallják, hogy ,,Jön Gambit”, akkor sokan inkább kiszállnak az adott játszmából és mentik a pénzüket. Igaz ez?
Remy kuncogott.
- Oh, szóval ismeri a becenevem. Nos igen, megvan a hírem, de azért ennyire nem szarja össze magát senki tőlem… nagyon. Mindig megvannak az adott játékpartnerek, akikkel aztán elkártyázgatunk, majd elnyerem mindenét és már megyek is tovább.
- Ezt a fajta sikeressége miben rejlik pontosan? Egyesek azt mondják, hogy természetfeletti erőket használ.
- Ha ez így is lenne, ön szerint bevallanám egy újságírónak?
- Neeem, természetesen. No viszont akkor mi a válasz?
- A megfigyelés, természetesen – tolta feljebb a kalapját az alany. – Észre kell venni az apró kis jeleket, amik elárulják, mit kell, mit lehet kihasználni. Ezt persze lehet használni ám a mindennapi életben is. Például önről is tudnék már mondani pár dolgot, Mr. Umti.
- Oh, tényleg? Lepjen meg – vigyorgott a riporter.
- Hm… - Gambit beleszívott a szivarjába. – Nos monsieur, csak egy kérdés. Ki maga?
A riporter erre megilletődött.
- Ezt hogy érti?
- Úgy barátocskám, hogy te bizony annyira vagy riporter, mint ez a bor szar. Az újságnál nem dolgozik Ken Umti nevű ember… előre elkészített kérdésekkel jött, de biztosra veszem, hogy már rég nem azokat teszi fel… továbbá direkt velem akart riportot készíteni, de én kétszer egymás után aligha fordulok meg ugyanazon a helyen… vagyis csak akkor tudhatta, hogy itt leszek, ha direkt engem keresett… vagy követett. Szóval… ,,Mr. Umti”… ki maga?
A másik férfi arcra egyre fehérebb lett, de az utolsó kérdésre már összeszedte magát, ahogy elrakta a noteszát… és ugyanabban a pillanatban a pult alatt előhúzott egy kisméretű pisztolyt a felsője takarásából.
- Ügyes… szóval mégiscsak igazak a pletykák a nagy Gambitről… te mocskos mutáns.
- Ah már megint – ásított egyet Remy, miközben beleivott a borába. – Na, halljam, ki vagy te? Megint valami mutánselhárító ügyosztályt, esetleg valami eltitkolt gyerek… áh, ezt kétlem, ilyen rondát én biztos nem csinálok.
- Nagyon vicces, torzszülött. Nem ajánlom, hogy próbálkozz valamivel. Túlerőben vagyunk.
- Arra a hat baromarcúra gondolsz, akik próbálnak elvegyülni a tömegben de elég rosszul megy nekik.
Megrándult egy izom az arcán a pisztolyosnak.
- Mit szólnál hozzá, ha szépen letennéd azt a szart és kimennénk az utcára, hogy lerendezzük ezt a kis ügyet.
- Oh – Gambit sértődötten nézett. – Hát akkor fiacskám, hagy oktassalak ki. Egy: ez nem szar. Színtiszta havannai. Többet ér, mint az egész macskajancsi bandád összessége. Kettő: valahogy fegyver nélkül nem diktálnék.
Mire ezt kimondta, már ott lapult a kezében az a pisztoly, melynek csöve az előbb még őrá nézett. Az álriporter kigúvatt szemekkel nézett rá.
- De hogy…
- Nem figyeltél, balfék? Megmondtam a tutit az imént: megfigyelés.
Azzal akkorát csapott a férfi fejér a pisztoly agyával, hogy az aléltan rogyott a szék alá. A történtekre felbolydult az egész helység, miközben Gambit talpra ugrott. Látta, ahogyan a korábban kiszúrt hat nehézfiú éppen felé igyekszik a tömegen keresztül. Elhúzta a száját, ahogyan benyúlt a kabátja alá. Hát rendben, ha nem hagyják őt elmenni, akkor kénytelen lesz utat vágni.
Mire kihúzta a kezét a kabátjából, már körbevették, a kezében pedig ott volt kedvenc teleszkópos botja, melyet aktivált. A kétméteres fegyverrel felszerelkezve vetette bele magát a küzdelembe, nem is várva meg, hogy az ellenfél kezdeményezzen. Olyan gyorsan mozgott a hat fickó között, hogy jóformán látni se lehetett. Csak az eredményt. Törött bordák, vérző orrok, földre kerülő, harcképtelen ellenfelek, sebesen lecsapó, keményen csattanó bot.
Alig öt percig tartott a küzdelem. A végére már csak Gambit maradt talpon, aki fejcsóválva rakta el a teleszkópos botot. Megitta a pohárba előzőleg kiöntött bor maradékát, majd kacsintott egyet a pultoslánynak.
- Jövök még mademoiselle.
Azzal elindult kifelé. A tömeg utat engedett neki. Senki se kockáztatta meg, hogy ezek után az útját állja. Jópár emberen látszott, hogy kedvét lelte a műsorban. Akárhogy is, az emberek szeretik nézni, ha páran szétverik egymás fejét, főleg akkor, ha nem nekik kellett ezt tenniük. Azok meg főleg örültek, akik suttyomban fogadásokat kötöttek a bunyó kimenetelére és nyertek némi pénzt.
Odakint megcsapta arcát a koraesti levegő. Szemét lehunyta és nekidőlt a falnak, miközben kifújt a levegőt. Hagyta, hogy szépen lassan az adrenalin kitisztuljon a szervezetéből. Tiszta fejet akart, még ha az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt ez nem is volt kivitelezhető. Aztán csak elmosolyodott a gondolaton. Ő meg az józanság… két külön dolog, mióta csak kijött az anyaméhből. Az életviteléhez szüksége volt rá, hogy ne őrüljön meg. Sose volt normális élete és már nem is lesz. Ez a mutánsok sorsa.
Elrúgta magát a faltól, majd elindult a közeli metrómegálló felé… pontosabban, indult volna. Ugyanis amikor kinyitott a szemét, egy vöröses árnyalatot látott. Tekintete levándorolt… és észrevett egy vörös pontot, mely a testét pásztázza. Aztán már csak a durranást hallotta… a testét pedig égető fájdalom járta át…

 Nagyon klassz!

Csatlakozom az előttem szólóhoz  To be continued...?

Kész Bogyó is