Carlos Furtano

Go down

Carlos Furtano

Témanyitás by Carlos Furtano on Vas. Márc. 17, 2013 5:59 pm

ADATOK

NÉV: Carlos Furtano (Mázli)
faj: ember
kor: 37
születési hely: New York - Bronx

jellem: Szereti az élet minden lehetőségét kihasználni és a maga javára fordítani. Eléggé énközpontú, nagyon szeret kapni és nem nagyon szeret adni, legalábbis verésen kívül semmit. Nem éppen szadista, de nem becsüli semmire a gyengeséget, a női nemet csak a haszna növelése érdekében tartja valamire, na meg a saját élvezet miatt. Minden alkalmat megragad a pénz szerzésre, nem nagyon vannak gátlásai, hogy hogyan jusson hozzá. A saját anyját is eladná, ha arról van szó, és persze, ha ismerné egyáltalán. Mivel eléggé jóképű, ezt szereti kihasználni, főleg a nőkkel szemben, de amint eléggé behálózott valakit, azonnal kimutatja a foga fehérjét.
neki nem számít, hogy mutáns vagy ember valaki, csak az a lényeg, hogy erősebb-e nála, vagy gyengébb, vele van, vagy ellene.

KÜLSŐ: Eléggé nagy termettel áldotta meg a sors. 190 cm magas, és van vagy 90-100 kiló. Sokat ad a testére, ezért rendszeresen jár kondizni és bokszolni, így a súly nagy része kemény izom, felesleg nem nagyon van rajta. A szeme olyan sötétbarna, hogy szinte feketének tűnik, ahogy a haja is, amit rendszeresen felzselézve hord. Szereti a sportos, lezser öltözéket, de van pár alkalmi, elegánsabb ruha is a szekrényében, ha üzleti tárgyalásra hivatalos.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: az egyik „lányától” szerzett emlékeztető, egy késtől származó forradás a kulcscsontjától a válláig.

ELŐTÖRTÉNET:
A St. Benedek árvaházban nőttem fel, miután valaki az épület küszöbén hagyott egy pokrócba bugyolálva, de üzenet vagy búcsúlevél nem volt mellékelve, mint ahogy a sok könnyfakasztó filmen látni. Minden esetre túléltem a meglehetősen szeles és esős éjszakát a küszöbön és ezután egészen 14 éves koromig az intézet kenyerét ettem, de akkor már nagyon elegem volt a fegyintézet szigorúságával vetekedő intézményből, így az első adandó alkalommal megpattantam és kíváncsian vettem bele magam a város szennyezett és, mint kiderült számomra cseppet sem könnyű életébe.
Pár nap után rájöttem, hogy az intézetben arany életem volt a kinti világhoz képest. Mivel nem volt pénzem és tapasztalatom sem, hogy a sikátorok és a nincstelenek világában, hogyan is kéne fenntartanom magam, elég hamar a saját bőrömön érezhettem ennek hátrányos következményeit. Mikor az egyik este az éhségtől már kóvályogva , végső elkeseredésemben, az egyetlen tulajdonommal egy zsebkéssel felfegyverkezve megtámadtam az egyik sötét utcában sétáló férfit, akitől aztán meglepetésemre olyan ütést kaptam, hogy felkenődtem a falra és azt hittem, minden porcikám eltörött. A férfi odajött hozzám és felemelt a földről, mint egy rongyot és alaposan szemügyre vette viharvert külsőmet, amit már több napos kosz borított.
- Mi a neved kölyök? – kérdezte rideg, rekedtes hangon, és mivel nem kapott választ alaposan megrázott.
- Azt kérdeztem mi a neved,
- Carlos. – válaszoltam dacosan, mert meg voltam győződve, hogy meg fog ölni.
- Mióta vagy az utcán?
- Négy napja.
- Akarsz enni? – nézett sötét szemével kutatóan rám.
- Igen! – válaszoltam mohón és felcsillanó reménnyel, miközben már az étel gondolatára megkordult a gyomrom.
- Akkor gyere velem és talán más ajánlatom is van számodra.
Ez a találkozás Ramirezzel, a férfivel, aki megmentett az éhhaláltól, meghatározta a további életemet. Az egyik utcai bandatagja volt, aki az utcagyerekekből szedte össze az utánpótlást, hiszen a rendőrség tevékenysége miatt állandó hiány van e szakmában.
Sokáig voltam az Éhes Farkasok nevű banda tagja és a hosszú évek alatt alaposan megtanultam, hogy mivel lehet jó pénzeket szakítani és hogyan lehet észrevétlen megbújni az alvilágban. Ramirez szerint a legmázlistább srác voltam, akit csak ismert, mert még a leghúzósabb akciókból is élve kerültem ki, ezért is ragadt rám a becenevem, Mázli, mert mindig időben tűntem el a helyszínekről. Mivel napirenden voltak a bandaháborúk a területekért, vagy bármi másért, amivel egy jó balhét lehetett csinálni, a késsel is megtanultam bánni. A lőfegyvereket sosem szerettem, túl hangos és feltűnő volt. Az első gyilkosságomat, úgy 16 évesen követtem el, egy ilyen utcai csetepaté során. Nem éreztem semmit, sőt inkább büszkeséget, mert utána mindenki engem ünnepelt a bandában.

Aztán az egyik nap, mikor a főhadiszállásunk felé igyekeztem és már csak néhány méter választott el az ajtótól, hirtelen üvöltő szirénák csattantak fel és csikorgó gumikkal, állig felfegyverzett kommandósok érkeztek a bolt elé és mindent és mindenkit letarolva hatoltak be az épületbe, ahonnan pár másodperc múlva hatalmas robbanások, és heves géppuska tűz hallatszott. Így megint csak bebizonyosodott, hogy milyen egy szerencsefia vagyok, hiszen egy hajszál választott el, hogy a bandám sorsára jussak, amit ezzel az akcióval teljesen szétvertek. Tudtam, hogy valaki köpött, ezért sürgősen a város másik végére húztam a belem és igyekeztem pár napig meghúzni magam, míg elül a vihar.
Innentől, ha megakartam élni, a magam lábára kellett állnom, és mivel nem sokan maradtak élve a kommandósok akciója után, így jó esélyem volt az ismert kapcsolatok alapján beindítani a maszek vállalkozásomat. Nekem akkor már konkrét elképzelésem volt, hogy fogok meggazdagodni. Természetesen nem kétkezi munkára gondoltam, habár ez sem könnyű kenyér, mert a lányok néha elég makacsok és önfejűek, ezért meg kell mutatni nekik, hol a helyük és ki az úr a placcon. Na meg a konkurenciát is néha helyre kell tenni, ami sokszor kemény fizikai munkával jár.
Ha vertetek már valakit péppé, akkor tudjátok mire gondolok. Első időben volt, hogy napokig nem tudtam használni az öklöm, de ma már rutinosabb vagyok, műanyag betétes kesztyűt húzok.
Beletelt egy kis időbe, de lassan szereztem egy kis hírnevet magamnak és most már jó pár utcára is kiterjed az üzletem. És ha jól tartom számon, akkor vagy 25 lány dolgozik nekem. Sok helyen tudták már rólam, ahol számon tartják a nem pofázó, valamire való sütnivalóval is rendelkező embereket, hogy megfelelő ellenszolgáltatás ellenében meg tudok szerezni bármilyen árut: lányt, fiút, vagy esetleg valami exkluzívabbat is igény szerint, és le is tudom azt szállítani.
Természetesen ebben a világban elképzelhetetlen, hogy ne hordjak magammal legalább egy-két fegyvert, ami a nálam késeket és egy kis egykezes, összecsukható nyílpuskát jelent. Semmilyen fém alkatrészt nem tartalmaz így a fémdetektorok nem tudják kiszúrni.
Persze a zsaruk felé is meg vannak a kapcsolataim, hiszen nem tudnék úgy dolgozni, hogy ne adjam le a zsé egy részét a lányok nyugodt munkavégzése miatt. Meg aztán fenn kell tartanom pár kéglit is, ahová a lányok azokat viszik, akiket zsarolni akarunk, és ami úgy be van kamerázva, hogy egy vallatószoba elbújhat mögötte. Hiszen azért ki kell egészíteni valamivel a kis bizniszemet.
Azt hiszem most kezd beérni a munkám gyümölcse. Talán még terjeszkedni sem ártana.


FOGLALKOZÁSA: prosti futtató (közismertebb néven: strici)

SZAKÉRTELMEI: profi késforgató, amatőr szinten, de jól bunyózik, beszél spanyolul és valamennyit oroszul, de csak annyira, hogy nem adják el vele.


ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: 5-6 kés, boxer, sokkoló, összecsukható nyílpuska, telefon, laptop, autó.
avatar
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Carlos Furtano

Témanyitás by Szellem on Vas. Márc. 17, 2013 7:11 pm

Előtörténet elfogadva Smile

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.