Fifth Avenue

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Fifth Avenue

Témanyitás by Cerebro2.0 on Pént. Júl. 10, 2015 11:55 pm

Manhatten leghíresebb és legdrágább utcája, hatalmas tömeggel és töménytelen taxival fűszerezve.

avatar
Cerebro2.0
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 82
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 13, 2015 6:39 pm

Az éjszaka sötét, már amennyire sötét lehet ebben a neon dzsungelben. Minden épp eszű állat elmenekült, vagy elgázolták már, így annyira nem hatékony az álca, melyet a nagy szemű, tollas madárnak látszó férfi visel, viszont így legalább nem kell lépcsőt másznia. Pár puha szárnycsapással lelassítja magát, s karmokban végződő lábaival a korlátra szorít a terasz peremén, hogy onnan nézze árgus szemekkel a nappaliban üldögélő férfit, ki épp egy ásítással értékeli a TV műsort. Valószínűleg tényleg nagyon unhatja amit lát, mert kapva kap az alkalmon, hogy valami másra figyelhessen.
-Jesszus! De ronda vagy...hát mit keresel itt, te kis tollas labda hmm? Nem találod a százholdas pagonyt?
A bagoly megforgatja szemeit, ami furcsa egy madártól, aztán leugrik, és emberré változik, ami főleg szokatlan egy madártól, még ebben a korban is. A következő pillanatban már be is töri az üveget egy székkel, aztán vaskos, erővel teli ujjai a házigazda nyaka köré tekerednek, és felemeli őt.
-Mr.Soulstone, ha nem tévedek? - Kérdi halálos nyugalommal az egyre vörösödő fejű áldozatától, aztán még könnyeden hozzáteszi: - Soulstone..? Ez komoly? A családod már akkor is D&D-zett, amikor még tényleg voltak sárkányok? Na mindegy, a cikked miatt jöttem, amit valami közép-amerikai bunkóról írtál. Sok benne a szóismétlés, és a megbízóm örülne, hogy a gyilkos, diktátor, és oligarcha állandó ismételgetése helyett inkább az igazságos, hatékony, és diplomatikus jelzőkkel színesítenéd a cikkedet. Mit gondolsz, megoldható?
Kissé megrázza a bevérzett szemű férfit, aztán oldalra fordítja saját fejét, melyet egy símaszk takar, és úgy várja a választ.
-Amúgy, mi a halálért nem a hálóban alszol a kanapé helyett?
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 13, 2015 7:11 pm

Nem ritka, hogy az ügyfélnek legyen valami megmagyarázhatatlan fóbiája, vagy egyszerűen csak rögeszméje, hogy a ki tudja, milyen veszély honnan, milyen körülmények között fog lecsapni rá. Ezért hiába ecseteltem neki, mennyire kevés az esélye annak, hogy az elmúlt öt percben valaki teljesen észrevétlenül besurrant a hálószobájába, ragaszkodott hozzá, hogy nézzek körül még egyszer, mielőtt elvonulna aludni. Nem ellenkeztem. Annyiban mindenképpen igaza volt, hogy a pontosságból és alaposságból még soha semmiféle baj nem származott, én pedig inkább végzek felesleges, mint fél munkát.
A szoba természetesen üres volt, ahogy sejtettem, de ezt sem felületes vizsgálat után fogadtam el. Rendesen átfésültem minden négyzetmillimétert, ahol valaki rejtőzködhetett, benéztem a szekrénybe, az ágy alá, a függöny mögé, poloskát, rejtett kamerát kerestem, bármit, amit elrejthettek és veszélyes lehet, akármit, ami megváltozott a szobában a legutóbbi itt jártam óta, akár csak egy felgyűrődött szőnyeget, mert az arra utalt volna, hogy valaki járt ott. Semmit sem találtam. Soulstone nyugodtan jöhetett aludni. Vissza is mentem, hogy ezt közöljem vele, azzal együtt, hogy az ő korabeli és egészségi állapotú férfiaknak nyolc és fél óra éjszakai alvás az optimális, vagyis, ha reggel időben fel akar kelni, negyed órája van nekilátni, úgyhogy jó lenne, ha most már kikapcsolná a tévét, és tényleg lefeküdne aludni.
Az üvegcsörömpölésre azonnal meggyorsítottam a lépteimet. Kis szerencsével csak ügyetlen volt, és eltört valamit, de nem az volt a dolgom, hogy a legjobbakban bízzak. Az volt a dolgom, hogy a legrosszabbra készüljek fel. Jól is tettem, mire ugyanis visszaértem, az idegen férfi már a nyakát szorongatta. Gyors, de hangtalan léptekkel kerültem mögé, majd egy jókorát rúgtam a térdhajlatába, hogy vagy térde essen, vagy csak megroggyanjon, egyrészt, hogy lazuljon a fogáa Soulstone nyakán, másrészt, hogy a kettőnk közti magasságbeli különbséget valamelyest kiegyenlítsem, majd térdemet a gerincébe fúrtam, hogy tovább csökkentsem a mozgási lehetőségeit és a komfortérzetét, aztán a hüvelykujjait megragadva könnyedén hámoztam le a kezeit Soulstone torkáról, hogy hátrafeszítve őket, jelezzem, egészen pontosan akkor töröm el őket, amikor nekem tetszik.
- Az engedély nélküli mocorgás két szilánkosra tört hüvelykujjat eredményez - közöltem határozott hangon, miközben Soulstone sípoló lihegéssel bújt el a fotel mögé. - Tehát letérdelhet ide a kanapé mellé és a tarkójára kulcsolhatja a kezét, aztán elmondhatja, hogy kicsoda, ki küldte, hol van a megbízója, és megvárhatja a rendőrséget, hogy letartóztassák. Erre adok engedélyt. Minden más szigorúan tilos, és ha mégis kísérletet tesz rá, komoly sérülésekre kell számítania. Ha sokáig ellenáll, maradandókra. Elég világosan fogalmaztam?
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Kedd Júl. 14, 2015 8:09 pm

~Oké, kezdem érteni, miért nem a hálóban volt Soulstone, a helyében én is inkább a nappalit választottam volna, ah ez a hárpia ott tanyázik.~
Curran egyáltalán nem számít a támadásra, hisz túlságosan le van foglalva a saját hangjával ahhoz, hogy észrevegye, így ezt már csak a padlón gondolja, hátracsavart kézzel. Kezdeti erőlködései is csak reflexből voltak, mostanra azonban megadóan térdel, a pozícióban,a mibe Chloe juttatta, és agya lázasan dolgozik rajta, hogyan juthatna ki innen.
-M..majdnem... - sziszegi feszengve, és szeme sarkából a bútor mögé rejtőző áldozatára sandít.
-Mi...ez...az..illat...kókusz? Olyan az...illatod, mint...egy trópusi...viharnak...
Aztán mint a villám megtollasodik a férfi, és Chloe a következő pillanatban már nem egy csuklót, hanem egy szárnyat szorongat, melynek gazdája veszettül csapkod, tollai pedig szanaszét röpködnek a nő arca előtt, mintha éppen kopasztanák szegény madarat. Szárnyai mellett persze a lábai sem tétlenek, rúg, csíp, karmol ahol csak tud össze vissza, hátha így elnyeri a szabadságát.
~Ezt úgy hívom, a pekingi kacsa...azokra az ütközetekre tartogatom, amikről már közben tudom, hogy nem leszek rá büszke...~
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Kedd Júl. 14, 2015 10:52 pm

- Mi az, ami nem egyértelmű? - kérdeztem még egy kicsit továbbfeszítve az ujjait, és mélyebbre nyomva a térdemet a gerincében. Innentől már tényleg csupán egy apró mozdulat választott el a hátborzongató reccsenéstől. - Teszi, amit mondok, vagyis tarkóra tett kézzel a kanapé mellé térdel, és elmond mindent, amit tudni akarok, vagy jobb esetben pár hétre, rosszabb esetben egy életre megnyomorítom. Úgy vélem, ez elég könnyen értelmezhető, de ha problémás a felfogóképessége, most szóljon!
Elég hamar kiderült, hogy nem csupán a felfogóképességével lehettek bajok. Milyen kókusz? Milyen trópusi vihar? De hiszen ez összevissza beszél! Megfordult a fejemben, hogy otthon azért megnézzem, hogy milyen illatú a tusfürdőm és a samponom, amik először akadtak bevásárlásnál a kezemben, így a leghalványabb fogalmam sem volt, hogy mivel szagosították őket, ám ekkor a behatoló valami egészen váratlan dolgot művelt. Fogta magát, és átalakult.
Ügyes húzás volt, meg kell hagyni, viszont így csak még könnyebb volt fogva tartanom. A szárnya továbbra is a markomban volt, de mivel arra nem volt szükségem, inkább a lábait kaptam el az egyik és a nyakát a másik kezemmel. Persze nem szorítottam meg nagyon, nem akartam megölni, de ügyeltem rá, hogy vasmarokkal tartsam, hogy neki erről bőven lehessenek kételyei. A szárnyaival hiába csapkodott, olyan messze tartottam magamtól, hogy még ha el is érték az arcomat, csak finom cirógatást éreztem.
- Rendben van, maga nyilvánvalóan még kezdő - biccentettem. - Ezért adok még egy esélyt, hogy végre tegye, amire utasítottam. És ha megenged egy jó tanácsot, legközelebb ne fedje fel a lapjait, amíg nem biztos, hogy előnyhöz juttatják.
Beszéd közben a konyha felé vettem az irányt. Mivel Soulstone-nak amerikai konyhája volt, elég hamar ott lehettem a pult mögött, ahol egy gyors mozdulattal bevágtam a tollaslabdát a mikróba, majd rácsaptam az ajtót, és az időzítőt másfél percre állítottam.
- Úgy látszik, szükséges leszögeznem, hogy nem tűröm az engedetlenséget, de mivel jól láthatóan zöldfülű még a szakmájában, elnézőbb leszek - mondtam kegyesen, és látványosan a start gombra helyeztem az ujjamat. - Ha hajlandó szót fogadni, kopogjon a csőrével, és kiengedem. De előre szólok - húztam elő a pisztolyomat a másik kezemmel -, hogy nincs értelme trükközni. Így most már elég világos?
Természetesen blöfföltem. Ha nagyon muszáj, nem riadok vissza attól, hogy esetleg meg kell ölnöm valakit, de azt tényleg csak akkor szoktam, ha elkerülhetetlen. Élve megmikrózni pedig egészen biztosan nem állt szándékomban senkit. Arra viszont talán jó volt, hogy a pehelygombóc összepiszkítsa Soulstone mikróját, és végre azt tegye, amit mondtam neki.
Ha nem reagált, vagy nem elég gyorsan, esetleg nem úgy, ahogy elvártam, fejemmel a pulton várakozó fém grill nyárs felé biccentettem.
- Csak jelezném, hogy a mikró több funkciós...
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Szer. Júl. 15, 2015 12:37 am

~Picit most kezdek betojni, nem elég, hogy a csaj valamiért ijesztően gyakorlottnak tűnik abban, hogyan kell befogni egy megvadult harci madarat, de ráadásul ez a konyha valamiért olyan mikróval rendelkezik, amibe pont kényelmesen belefér egy hóbagoly. Hát nem tudják ezek, hogy védett állat vagyok az ég szerelmére!!!~
A nagy szemű állat idegesen kapkodja ide-oda a fejét romlott kaja szagú börtönében, aztán pedig riadtan néz a nőre. Első dolga odabent, hogy a csőrével letépje a csillám papírt oldalról. Sajnos ettől ugyanúgy elpatkol, ha bekapcsolják a mikrót, de legalább nem egyenletesen sül meg, szar íze lesz, és vehetnek új mikrót!
~Háhá!~
Ennél tovább viszont nem terjed ki a haditerv. Eredetileg az volt a szándéka, hogy visszaváltozik a kezében, és maga alá gyűri, aztán kiugrik az ablakon, de ki gondolta, hogy pont a nyakára fog kapni, mint valami farmer droid? Curran biztosan nem, szóval most csak néz nagy szemekkel ki onnan, aztán fájdalmasan huhog egyet, és rákoppant a mikró ajtajára a csőrével.
~Csak jussak ki innen...ehh.~
A bagoly ezen a ponton behunyja a szemeit, és elkezdi finoman verni a homlokát az üvegbe.
~Miért...mindig...én...?~
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Szer. Júl. 15, 2015 8:51 am

A bagoly egész érdekes szökési tervvel próbálkozott, vagyis nekiállt lebontani a mikró falát. Természetesen nem jutott sokáig, de amellett, hogy egészen elképedten ezen az ostoba ötleten, elismeréssel adóztam a kitartása előtt. Főleg mivel ez utóbbit hamar korrigálta a helyes döntéssel, amikor egy méltóságteljesen visszafogott koppintással jelezte, hogy amennyiben van rá lehetőség, szeretne életben maradni. Tekintve, hogy egyébként is ez volt a célom, ráadásul a jelek szerint neki sem volt ellenére, a start gomb helyett a stopra nyomtam rá, majd a pisztolyomat egyenesen a hófehér madárra szegezve kinyitottam a mikró ajtaját.
- Megőrült?! - nyafogott Soulstone. - Ki ne engedje!
- Maradjon ott, ahol van! - válaszoltam higgadtan, felé sem fordulva.
- Meg akart ölni! Nyírja ki azt a dögöt!
- Maradjon csendben, és ne mozduljon!
Feltételeznem kell, hogy hallgatott rám, ugyanis látni nem láttam, lévén háttal álltam neki, de nem beszélt tovább, ez pedig nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy a merénylőre figyeljek.
Hátrébb lépve hagytam, hogy kiszuszakolja magát, de eszem ágában sem volt segíteni neki, egyrészt, mert nem érdemelte meg, másrészt nem akartam esélyt nyújtani neki, hogy kihasználva a közelségemet átváltozva megtámadhasson.
- Utolsó esély - jeleztem tárgyilagosan, kibiztosítva a fegyveremet. - Kezdjen el beszélni most, amíg még szépen kérem, mert utána már csak a szétlőtt tagjaiból áradó bénító fájdalom fogja beszédre késztetni. Szóval ki maga és ki küldte?
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Szer. Júl. 15, 2015 5:31 pm

~Kezdek arra gyanakodni, hogy a sárkány nem Soulstone barátnője, csupán csak a testőre, vagy valami ilyesmi. Rengeteg dolog utal erre, például a testtartása, a harcmodora, az, hogy fegyvert szegez rám... Igen tudom, valóságos mesterdetektív vagyok...~
A madár lassú, óvatos léptekkel mászik ki a mikróból, aztán egyik szárnyával undorodva törli le a fejére kenődött zsírt, és kajamaradékot. Ez után nagy sárga szemekkel figyeli az ultimátumot adó vöröst, bólint egyet, mély levegőt vesz, és hadarni kezd:
-Hú...húhúhú! HÚÚÚÚÚÚÚÚ! Húhú!
Van egy sanda gyanúja, hogy ez a válasz nem lesz kielégítő Chloe számára, de ha azzal kezdi, hogy leugrik az asztalról, és manus lesz belőle, még golyót kapna az arcába, szétlőtt fejjel pedig hol kapna munkát ebben a gazdasági helyzetben? Ez után viszont ha kiélvezte a nő értetlen, vagy rosszalló tekintetét, a pult széléhez billeg, és ott változik vissza. Lábait lelógatja a bútorról, símaszkja orcájáról pedig lepöcköl egy tollat lezseren.
-Verőlegény vagyok, a felesége küldött, hogy neveljem meg, amiért folyton csajozik.
-Nincs is feleségem!
-Akkor a barátnőd...
-Barátnőm sincs!!
-Ehh...akkor a meglepően fiatalos anyukád volt az...
-Anyám 5 éve meghalt!
-Bakker, te mégis kinek az oldalán állsz?! - Fakad ki Curran, feldobva mindkét kezét, aztán áldozata véraláfutásos nyakát megpillantva hozzáteszi: - Ó, igaz. Na jó, akkor pár kritikusa küldött, hogy ijesszek rá, mert a bölcs nagy vezér rosszul viseli, ha valami jenki újságíró rajta köszörüli a tollát. Felteszem eléggé be van tojva, így nekem már nincs itt semmi dolgom, szóval, ha megbocsájtasz mennék is...
~Egy testőr...behalok...Miért bérelt fel testőrt? Csak nem az a napi 4-5000 halálos fenyegetés miatt twitteren? Így belegondolva az lehet tompított némileg a meglepetés erején.~
-Ha csak nem akarsz itt tartani...úgy értem, dögös vagy meg minden, és tuti jó a humorod is de...
És ekkor Curran keze végre megtalálja az első dolgot a háta mögött, ami véletlenül egy tasak fahéj, és már dobja is Chloe arcába, hogy közben kitérhessen a fegyver csöve elől, és előre rugaszkodva végre a nőre vethesse magát.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Csüt. Júl. 16, 2015 9:45 am

Tulajdonképpen lehetett az én hibám. Mégsem voltam elég egyértelmű. Noha úgy véltem, azt azért nem kell külön mondanom, hogy az ember számára is érthető nyelven ontsa magából az információkat, végül is ráfoghatjuk, hogy a szavaimat így is fel lehet fogni. Egy torokköszörüléssel és egy gyors pisztolycső-intéssel jeleztem ezért neki, hogy valamit elfelejtett. Hamarosan láthatom is visszaváltozni férfiemberré, ami ugyan azzal jár, hogy nehezebb falat lesz, ha ostobaságra adná a fejét, és megpróbálna védekezni az elfogása ellen, de mivel máshogy nem juthatok információhoz, muszáj volt vállalnom a kockázatot.
Türelmesnek éppen nem mondható várakozással toporogtam, amíg Soulstone-t győzködte saját egyre kiterjedtebbnek ható családfájáról. Nem szóltam közbe, hagytam, hadd veszekedjék ki magukat, mivel tapasztalatból tudtam, hogy a hisztérikus férfiakat semmiféle erő nem állíthatja le. Egy ponton azonban már nagyon meguntam a huzavonát, mivel ez az este csupán úgy végződhetett számomra is elfogadható módon, ha a behatolót bilincsben kísérik el a rend őrei, és nem láttam be, miért húznám tovább az addig hátralévő időt, főleg, hogy előtte még nem ártott volna megtudnom, pontosan kitől kell megóvnom az ügyfelemet.
Ezért aztán előzetes figyelmeztetés nélkül, faarccal emeltem a fejem fölé a pisztolyomat, hogy hármat lőjek a mennyezetbe. Soulstone nyomban visszahúzódott a fotel támlája mögé, a pisztolylövéseknél is hangosabb vinnyogás közepette, a merénylőnek pedig leesett végre, hogy mi a helyzet. Igen, valóban ott szándékoztam tartani még egy darabig, csak éppen el nem tudtam képzelni, hogy hogy csak most esik ez le neki. De végre legalább eljutottunk a megértés ezen pontjára is.
- Nem vagy dögös - szegeztem ismét neki a pisztolyomat. - Nagyon is élős vagyok.
- Hé, hé! - hallottam Soulstone hangját. - Hééééé! Figyeljen már! Vigyázzon!
Ez a baj a figyelmeztetésekkel. Ha nem szólt volna, észrevettem volna az ellenem készülő merényletet, így viszont elvonta a figyelmemet, és ez pont elég volt ahhoz, hogy valami barna por zúduljon az arcomba. Miért nem tudnak az ügyfelek csendben reszketni a helyükön, és hagyni engem dolgozni?!
Igen jellegzetes illatából gyorsan be tudtam azonosítani a kérdéses anyagot, ami nem kulináris szempontokból volt fontos, hanem, hogy biztos lehessek benne, hogy nem méreggel volt dolgom. Erre azonban nem sok időm volt, ugyanis felszippantva a felhasznált adag felét olyan tüsszentés sorozat jött rám, amit még egy automata gépfegyver is megirigyelhetett volna.
-Hap-ccci! Hap-ccci! Hap-ccci! ... - És így tovább.
Nem volt éppen fair játszma, de hát mit várhat az ember egy bűnözőtől? A gond az volt, hogy több harcművészetben és küzdősportban kiképeztek rá, hogy lehet a legaljasabb fogások ellen védekezni, ilyesmivel azonban még soha nem volt dolgom. Reflexből kaptam a szám elé a kezem, amiben történetesen a fegyverem volt, így minden tüsszentésnél el is sült, szétlőve Soulstone passzentos konyháját, ott hagyva engem egy üres tárral és a fékezhetetlen tüsszögés rohamommal. Mivel ha a maszkos rám akarta vetni magát, eddigre már igazán semmi akadálya nem lehetett, de kénytelen voltam azzal dolgozni, amim volt. Eldobtam hát a fegyveremet, és téptem magamnak egy darab papírtörlőt. Az egyik kezemmel tehát az orromra szorítottam a zsebkendőt, miközben tovább tüsszögtem, a másik kezemmel pedig hárítottam az ütéseket, miközben elhajolva, odébb szökkenve igyekeztem elkerülni, hogy teljesen harcképtelenné tegyen. Így még soha nem kellett küzdenem, de hát az ember nem is számíthat rá, hogy mindig egy balett teremben fog az életéért harcolni.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Csüt. Júl. 16, 2015 9:27 pm

Bár a két férfi érthető okokból nincs éppen teljes harmóniában, mégis egy emberként rezzennek össze, és tapasztják a kezeiket a füleikre, ahogy Chloe a plafonba lő, aztán pedig mind a ketten szúrós szemmel néznek rá.
-Látom a mi szerelmünk nem csak vak, de süket is lesz...
Bár morog, azért annyira nem dühös, hogy ne kuncogjon a nő dumáján, hogy nagyon is élős. Igaz, a jókedvébe bele tartozik jócskán a káröröm is, hisz már előre látja, mekkora bajban lesz a nő. Az újabb lövések mondjuk nem dobják fel, ahogy az sem, hogy a táj-box* tudása sem igazán vetekszik a nő közelharci tehetségével, még így félig vakon sem. Rengeteg súlyos ütést, és rúgást mér a nőre, de a végtagjainál tovább nem jut egyik sem, pedig nagyon szeretné viszonozni az oldalában azóta is  ott parázsló fájdalmat.
Végül úgy dönt, ha messziről nincs esélye ellene, akkor ideje más taktikát választani, és először a kések felé nyúl, de azok tartóját szemrebbenés nélkül löki félre, és ujjai két tubusra szorítanak rá, egy mustárosra, és egy Chillisre.
-Ezt a tinnitus-ért!
És már szorítja is őket, hogy a kétszínű ízesítő ikersugár ellensége arcába repüljön. Soulstone-al már nem is foglalkozik, tőle akár le is léphet. A következő mozdulata, hogy a nőhöz vágja az összenyomott tubosokat, és tovább hátráljon, hogy ezúttal amíg a nő alig lát, pár felelőtlen mozdulattal kinyissa a házfőzőlap mind a négy rózsáját.
-Biztos nem szeretnéd inkább, hogy lelépjek? Drága buli lesz, ha tovább maradok...
Még szavaival is próbálja elterelni a nő figyelmét a sütőről, bár a gázszagot nemsokára úgyis érezni lehet majd.  Mondjuk akkor már épp elég lesz.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Csüt. Júl. 16, 2015 9:49 pm

- A szerelmetek? - vontam össze a szemöldökömet, és gyanakodva néztem körbe. - Van itt még valaki? - Aztán emelt hangon folytattam. - Ha most előjössz felemelt kezekkel, nem esik bántódásod!
A maszkos azonban teljes figyelmet követelt magának, és ahogy haladtunk előre egyre inkább bebizonyította, hogy a legkevésbé sem előítéletes azt állítanom, hogy a férfi egyszerűen ön- és közveszélyes volt a konyhában. Ami a harctudását illette, edzésen minden bizonnyal könnyű szerrel gyűrtem volna magam alá, csakhogy nem edzésen voltunk. Ez itt most véresen komolyan vett éles harc volt, ahol senkit nem érdekeltek a szabályok, őt legalábbis biztosan nem. Ami hiányzott a nagykönyv szerint megtanulható harci tudásából, aztán aljas, rögtönzött húzásokkal pótolta, amitől igen kiszámíthatatlanná vált. Ki hallott például olyanról, hogy valaki dresszinggel támadjon? Sikerült elkerülnöm, hogy telibe találjon, így leginkább csak a ruhám bánta a mellkasom környékén, de egy csepp piros szósz a szemembe röppent. Elég hamar derült ki, hogy bizony chilli lehetett, mivel annak ellenére, hogy úgy általában semmit sem szeret a szemünk, ha belekerül, vannak dolgok, mint például a chilli, amire igen jellegzetesen reagál. Így miközben én a könnyeimmel küszködtem, szakíthatott időt, bekapcsolni a tűzhelyet, természetesen csak a gázt eresztve szabadjára. Ez így nem lesz jó.
- Zárja el a gázt!
- Micsoda?
- Zárja el a gázt!!! - ismételtem türelmetlenül, miközben már patakokban folyt a könnyem, noha chilli már nem akadt a szememben.
Nem kockáztathattam, hogy a fickó éppen milyen tűzszerszámhoz juthat, hogy aztán mindenkit a levegőbe röpítsen. Máshogy terveztem a röptetést.
A gyomorszájára mért rúgással hátratántorítottam, és amint az ablak elé szédül, nekifutásból, vállammal a hasába érkezve, felökleltem, hogy szilánkokra törve az üveglapot mindketten kizuhanjunk a lakásból. Nem jelentett problémát, hogy tíz emelet magasságban voltunk, mivel azonnal alakot válthattam, és tudtam, hogy erre ő is képes. Egy fenyegető, de erőfeszítésem ellenére is aprócska lángcsóva után rögtön nekitámadtam, amint alakot váltott, hogy addig cincáljam a fogammal és a karmaimmal és addig bökdössem a tüskéimmel, amíg végre fel nem adja.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Csüt. Júl. 16, 2015 10:18 pm

Annyira meghökken a feltételezésen, hogy van itt még valaki, hogy először nem is érti, mi van. Abban biztos, hogy fölöslegesen pazarolja a rá a szóvirágait, hisz a csaj totál bolond. És sajnos nem is aranyosan lökött, hanem inkább az a fajta, akivel az ember nem szívesen maradna egy országban, miután lelocsolta chillivel, és fahéjjal.
-Azt mondta szívjál gázt! - Kiált Curran az áldozatára, ahogy elkezd az ablak felé futni, hogy végre kijuthasson innen. A konyhai szék már ki is töri az ablakot előtte, ám nem kell magától ugrania, hisz az ezer sziget réme úgy hátba rúgja, hogy ki is repül vele.
-Hogy az a jó HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!!
Természetesen már közben átalakul, aztán szárnyait szélesre tárva siklik lefelé, nehogy szétkenődjön odalent a betonon, ahogy támadója fog ezek után. Már épp megnyugodna, hogy ha nem is példaértékűen, de azért megoldotta a munkát, amikor egy hirtelen lángcsóva gondoskodik róla, hogy a hátsófele hasonlítson egy grillcsirke seggére. Először arra gondol, a pancser újságíró patkolt el, ám amikor hátra néz....
~Hát ezt nem hiszem el!!!~
Próbál eliszkolni a támadója elől, de a sárkány sebessége jócskán meghaladja a hétköznapi hóbagolyét, így végül csupán arra van ereje, hogy jó irányba zuhanjon, és elég lassan ahhoz, hogy túlélje egy környező szemetes konténer hathatós segítségével. Mocskosan, büdösen, és több sebből vérezve mászik ki, bal vállát szorongatva, aztán pajzsként kapja maga elé az egyik kuka fedelét, mint valami lovag, aki hősiesen készül szembe szállnia  mini sárkánnyal.
-Na jó..egyezzünk ki döntetlenben...
Curran hangja remeg az idegtől, és a félelemtől. Abba vetett hite, hogy úgyis megoldódik minden, mint mindig kezd elmaradni.
-Elvezetlek a megbízómhoz, a nem adsz át a zsaruknak!
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Csüt. Júl. 16, 2015 10:56 pm

A baglyok nem harci állatok. Ahogy a símaszkos betörők sem. Ez egyre egyértelműbbé vált a számomra, mikor tollas ellenfelem tompa puffanással és igen elhanyagolandó eredményekkel zárva a küzdelmünket, egy kukában landolt. Én már épp elég trutymót kaptam a képembe, nem voltam kíváncsi egy újabb adagra a képembe, úgyhogy még előtte irányt változtattam, hogy egyedül csapódjon be. Nem mondanám, hogy sajnáltam. Sőt! Amint mozgolódást láttam, már ki is lőttem, hogy ismét nekiessek, hiszen elég nyilvánvaló volt, hogy így hamarabb végezhetek az ártalmatlanításával, mint, hogy ki tudná mondani, hogy grill fűszerkeverék. Elsietett terv volt. Nagyon is. Komolyan azt hittem, hogy inkább ismét szárnyra kelve próbál majd kereket oldani, azt valamiért élből elvetettem, hogy visszaalakulna, ha már úgy egyszer már szétrúgtam a seggét. Ez azt eredményezte, hogy teljes sebességgel repültem neki a kukafedőnek, hogy a fejem akkorát koppant rajta, hogy csak úgy döndült. Egyensúlyomat vesztve pottyantam a földre a lába elé, mivel az ütés ereje és a hirtelen egyensúlyvesztés miatt, még csak kitárni sem tudtam a szárnyamat, nemhogy repülésre használni. Inkább csak a sajgó fejemre szorítottam mindkettőt, miközben fájdalmas csipogással kuporogtam az aszfalton. Mikor annyira magamhoz tértem, hogy legalább már, ha kicsit még dülöngélve bár, de azért fel tudtam ülni, felnéztem a magasba, hogy fenyegetően fúrjam a tekintetem a férfi szemébe. Hogy harcias szándékomat bizonyítsam, amit főleg az ajánlata generált, kitátottam a számat, és életem legnagyobb lángcsóváját fújtam rá. Mármint így terveztem. Mivel még mindig forgott velem a világ, a fejem körül pedig kis hóbaglyok röpködtek, nem igazán volt erőm egy rendes lángcsóvára. De még szikrákra sem. Helyette kis pingpong labda nagyságú füstpamacsok szállingóztak ki a torkomból. Többször is megpróbálkoztam vele, de az eredmény nem változott, csak a fahéj miatt már egyébként is irritált légcsövem sokallt be, újabb tüsszögő roham rohammal ajándékozva meg, ami így csipogó hanggal egyrészt elég érdekesen hangzott, másrészt minden tüsszentéssel kicsit hátrébb csúsztam ültömben. Egy szó, mint száz, mire az utolsó hapci is elfogyott, kezdtem komolyan átgondolni a döntetlen játszma elfogadásának előnyeit.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Pént. Júl. 17, 2015 9:26 pm

Összeszorított fogakkal, és elfehéredő ököllel tartja maga előtt a "pajzsot", és minden erejével azon van, hogy amikor majd elkezdi érezni, hogy a hevülő fém megégeti a kezét, ne dobja el az egyetlen dolgot, ami megakadályozza abban, hogy odaégjen, mint a...
~Bakker, a pirítós!!!~
Sokáig nem kell tartania a kukafedőt, a rettegéssel eltelt másodpercek gyors, és meglepő véget érnek, aztán értetlenül pislog a nagy koppanást követően, majd újra maga elé rántja a kukát. Ezúttal még rövidebb ideig tart a védekezése, a sípoló hang mellett a leeső fémfedő csörömpölése visszhangzik a sikátorban, Curran pedig vállával a falnak dőlve kezd el hangosan röhögni.
-Basszus..ilyen nincs...olyan a hangod mint...a kukacoknak egy vegyi támadás után a woms-ben.
Leginkább a kimerültség az, ami miatt kínjában kacag a férfi, de tény, hogy a sípoló, tüsszögő lény tényleg kísértetiesen emlékezteti gyermekkora egyik kedvenc játékára, és szinte látja maga előtt, hogy Chloe körönként öt életpontot veszít.
-Ha nyolc éves lennék, most eltennélek egy cipős dobozba, és veszekednék otthon, amiért nem tarthatlak meg...
Nem semmi változás ahhoz képest, hogy pár perce még fel akarta rúgni, vagy megtaposni a szárnyas gyíkocskát, hogy aztán elszaladhasson...vagy elszédeleghessen.
-Na, jó, nekem orvoshoz kell mennem. Látsz rá esélyt, hogy nem rontasz nekem, ha elhúzom innen a csíkot? Cserébe megmondom, hogy az ügyfeled pontosan tudja, ki küldött, egy hete róla cikkez...
Óvatosan elkezd hátrálni a sikátor másik irányába, hogy magára hagyja ezt az életveszélyes nőszemélyt. Sárkányként kicsit mondjuk szimpatikusabb vonásai vannak, de azért még így is jobb messze elkerülni...
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Vas. Júl. 19, 2015 9:16 am

Szívesen megjegyeztem volna, hogy ha valaki egy vegyi támadás után az elvékonyodott hangját sajnálja, akkor az egész olcsón megúszta, de mivel átváltozva nem tudtam beszélni, csak rosszallóan csóváltam a fejemet két tüsszögés között. Bár azért az eszembe véstem, hogy ha hazaértem, utána kell néznem ennek a Worms nevű társaságnak, akik ki tudja, milyen alvilági üzelmekkel foglalkoznak, ha még a vegyi támadás is terítéken lehetett náluk. Könnyű lesz utánanéznem, hiszen mégis hány bandatag nevezheti magát Kukacnak? A Worms nevű bandában! Oké, őket sem a kreatív eszükért szerethetik! De nem is ez volt a lényeg, hanem hogy végre elkezdte megosztani velem, amire kíváncsi voltam. Rögtön két nagyon is használható információ hangzott el egyetlen mondatban. Nem panaszkodhattam. Természetesen ez nem volt egyenlő azzal, hogy futni hagytam, elvégre továbbra is valaki életére tört, ami legjobb tudomásom szerint törvénysértő. Arról nem is beszélve, hogy semmi biztosítékot nem láttam arra nézve, hogy ez többet nem fog előfordulni. Általa vagy valamelyik társa által. Mégis ki nevezi magát Kukacnak?!
Biztos voltam benne, hogy nagyon beütötte a fejét, hiszen mi mással lehetett volna magyarázni, hogy hirtelen az időutazásról kezdett el filozofálgatni, meg arról, hogy én egy cipős dobozban élnék. Ennek egészen biztosan elment az esze. Ez a tárgyalásán még kapóra is jöhet majd neki, én viszont nem vagyok sem az ügyész, sem a bíró, sem esküdtszéki tag. Engem ez hidegen hagy. Az ügyfelem biztonságban volt, tehát nekem már csak a merénylőt kellett átadnom az igazságszolgáltatásnak. A többi nem rám tartozott.
Éppen ezért nem hagyhattam meglógni. Az sem érdekelt, hogy beköpte a megbízóját, mivel semmi konkrétum nem hangzott el. Azt eddig is sejtettük, hogy valaki a negatív kritikával illetett személyek közül lesz, elvégre éppen ezért hívtak engem. Mivel azonban ebből volt bőven (Soulstone nem a gyengéd baráti hangvételű cikkei miatt volt népszerű), nem igazán kerültem közel az igazsághoz.
Felreppenve elé vágtam, és az arca elé szárnyalva nagyra tátom a számat, hogy megpörköljem egy kicsit azt a csinos pofikáját, de csak egy újabb hatalmas csippanásszerű tüsszentés szakadt fel belőlem, olyan erővel, hogy mintha sugárhajtású motor hajtott volna, kilőtt hátra, én pedig egyenesen a falnak csapódtam, széttárt szárnyakkal, karokkal-lábakkal, és csak egy aprócska füstgomolyag jelent meg előttem a következő egészen aprócska hapci nyomán, miközben durcásan nézve a férfire, lassan lecsúszta az aszfaltra, hogy fenékre tottyanva próbáljam összeszedni magam.
Feldühödve a vereségsorozaton, amit ilyen aljas húzással ért el, gyorsan felkászálódtam, és újabb támadásba lendültem. Inkább nem kaptam szárnyra, nehogy úgy járjak, mint az előbb, inkább futva közelítettem meg. A gond csak az volt, hogy hiába volt tőlem csupán pár lépésnyire, jelenleg olyan apró lábaim voltak, hogy lélekszakadva kellett előre rohannom, hogy még naplemente előtt elérjem, és ebben az sem segített, hogy miközben harcias elszántsággal kapkodtam a lábaimat, ütemre jött az újabb és újabb tüsszentés, amitől kissé szlalomozva tudtam csak előre haladni. Mikor végre megérkeztem, már csak támadni akartam, a sok hapcitól könnybe lábadt szemmel viszont alig láttam, így azt kezdtem el marcangolni, amit először elértem: a cipőjét. A következő csalódás igen hamar elért, ugyanis nem csupán nem tudtam túl sok kárt tenni a lábbelijében, de a a farkincám is beleakadt a tüskéi miatt a cipőfűzőjébe, akárhogy ráncigáltam két manccsal csak nem akart kiszabadulni, ráadásul minden tüsszentésnél leszédültem a cipőjéről, úgy kellett visszamásznom, hogy tovább rángassam a farkincámat. Végül ha eddig nem csapott még agyon, remélve, hogy van benne egy szemernyi sportszerűség, mogorván megrángattam a nadrágja alját, hogy esetleg nem segítene-e.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 4:43 pm

Pár lépés után újra megszédül kicsit, és tenyerével újra a nyirkos, nedves falat támasztja meg, nehogy pofára essen. Nem kicsit ütötte be a fejét, és semmi másra nem vágyik most, mint egy kád jégre, amibe bele fekhet, és olyan mélyen alhat, hogy még azt sem venné észre, ha közben kiműtenék a veséjét...elképzelhető, hogy van egy enyhe agyrázkódása is.
Számíthatna rá, hogy az a hidegvérű kis szörnyeteg nem fogja ennyiben hagyni a dolgot, és a felfedezés, hogy újra rátámad nem sokkolja, de mivel még mindig nem szokta meg, hogy sokkal lejjebbről jöna támadás, mint normális esetben, ezért először normális védekezés helyett felkapja az egyik lábát, ugrik egyet, aztán elkezd rugdalni a levegőbe.
-Hé! NA! HAGGYÁ MÁR!!!
Aztán amikor ez nem jön be megpróbálja megragadni a kis lényt, de el is kapja a kezét, amikor megszúrja az ujját a sárkány egyik hegyes pikkelye. Erre csak még jobban morog.
-Ne már! Most mit izélsz? Elmondtam amit tudok, a zsaruk meg csak elvinnének téged mutánsságbeli bűnrészességért, szóval ne piszkálj! ARGGGHHH!!!
Megunja a hadakozást, meg a karmolást, és harapásokat, ezért az amúgy is kukába való szakadt felsőjét letépi magáról, felfedve kidolgozott, helyenként sebhelyekkel tarkított felsőtestét, aztán a megtépázott anyaggal a kezén kapja el a sárkányt, és abba csavarja, hogy ne tudjon szúrni, meg karmolni. Aztán jól megszorítva őt felemeli egy kézzel, és az orrát pöcköli meg háromszor.
-Nem nyugszol, amíg szigszalagozlak hozzá egy rózsaszín pónihoz mi?
Lesandít a szemetes kuka fedeléhez, meg a kukára amiről elvette, és gonoszul a nőre vigyorog.
-Á, annyira nem vagyok gonosz...
Ha Chloe nem elég gyors, kidobja őt, ráteszi a fedőt, a fedőre meg pár nehezebb szemetes zsákot, hogy el tudjon iszkolni, amíg kikaparja magát.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 20, 2015 5:24 pm

Nem foglalkoztam a férfi hisztériázásával, mivel semmi érdemleges hozzászólás nem hangzott el közben. A probléma inkább ott volt, hogy hiába múlt el egy idő után szinte teljesen a tüsszögő rohamom, eddigre már túl nagy előnyre tett szert. Mikor a magasba emelt a pólójába csavarva, éppen ezért csak ernyedten lógtam a az ujjai között. Nem volt sok értelme így hadakozni, viszont legalább volt egy kis időm, hogy szusszanjak egyet és összeszedjem magam. A rózsaszín pónis megszólalására viszont lassan felemeltem a fejemet, hogy a tekintetébe fúrhassam az enyémet, amiből csak úgy sütött a megrökönyödés, hogy létezik ekkora idióta a világon, majd rosszallóan meg is csóváltam a fejemet, megforgattam a szemem, és az arcomat a szárnyamba temettem. Rózsaszín póni! Nem egészen értettem, egyáltalán honnan jutottak eszébe a lovak, de hát annyi sütnivalója lehetett volna, hogy tudja, nem léteznek rózsaszín pónik. De hát miért is várhatná az ember egy bagolytól, hogy okos legyen?
Még inkább kiakadtam, amikor rájöttem, mi a szándéka, ahogy a szemetes felé tartott velem. Még hogy nem olyan gonosz! Mondja ezt egy alvilági alak, aki az imént próbált megölni valakit, most meg engem hagyna helyben. Az ellenfelek általában inkább csak negatív tényezők voltak, realizált edzés programok, ha úgy tetszik, vagyis sosem viseltettem túl sok érzéssel irántuk. Pozitívval értelemszerűen, de még negatívval sem nagyon. Nem kedveltem őket, nyilván, de csak úgy tekintettem rájuk, mint egy megoldandó problémára, mint mikor például kifut a tej a fazékból.
Ez a férfi azonban egyre ellenszenvesebbé vált. Amennyire pedig zavart, annyira előnye is lett ennek, ugyanis rendesen felpörgetett, úgyhogy mikor a kukában landoltam, már változtam is vissza, hogy a vállára támaszkodva, mintha csak át akartam volna ölelni, magasra húzott lábakkal kiszökkenjek az aszfaltra, majd egy irdatlan öklöst vigyek be a veséjére. Utána, ha ez kellőképpen lekötötte, hátulról egész testemmel hozzásimulva kulcsoltam át a karjaimat az övéin, hogy a tarkójára szorítsam a kezeimet, így megakadályozva, hogy használhassa a karjait, vagy akár normálisan mozoghasson.
- Halljam a neveket - szólítottam fel, egyenesen a fülébe morogva, miután a lábammal odahúztam egy dobozt, hogy felállhassak rá, anélkül ugyanis lényegében úgy lógtam a férfin, mint egy óra ingája. - Soulstone-nak több ellensége van, úgyhogy nem bánnám, ha tudnám, melyik akarta megöletni.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 5:39 pm

Curran kezd rádöbbenni, hogy ennek a csajnak képtelenség a kedvére tenni. Már bánja, hogy annyit tökölt vele, hogy egy olyan kukát keressen, amiben nem üveget, és használt pelenkákat dobtak, hanem csak puha, jól becsomagolt szemetet, legfeljebb 2-3 patkánnyal. Na igen, az áldott jó szíve fogja a sírba vinni, de nem gondolta, hogy ilyen gyorsan. Úgy lendül előre, mint egy zsák krumpli, amit vesén rúgtak, és még a szemetest is felborítja, az pedig kisebb csoda, hogy nem zuhan előre, ahogy Chloe dögösebb, de százszor idegesítőbb alakja ugrik a hátára.
-Nevet akarsz?
Kérdi összeszorított fogakkal, és minden izmát megfeszítve próbálja leszedni magáról, fedetlen hátát ugyanis nagyon nyomja a nő ruhája, és nem minden ponton kellemes ez az érzés. Sajnos ebben a pozícióban erre képtelen.
-Róbert Gida!
Azonnal Bagollyá változik, hogy a nő elveszítse az egyetlen dolgot, ami a levegőben tartja, épp abban a pillanatban,a hogy kissé hátrébb hajol, de aztán változik is vissza, hogy ő bizony rá essen. Ha kiszabadult a keze, könyökével jókorát sóz hátra ellensége oldalának, aztán megpróbál legurulni róla.
-Nem tudom a nevét! Csak kaptam egy köteg pénzt, meg a barna azon árnyalatát, amilyennek a gatyáját szeretnék látni.
~Kezd az agyamra menni ez a csaj...~
-És, hogy a halálba kerültél az előbb mögém? Te vagy batman lánya, vagy mi???
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 20, 2015 6:10 pm

Annyira tudtam, hogy senki sem olyan megtörhetetlen, mint amilyennek hiszi magát. Ő is kitálalt, és csak egy kicsit kellett bekeményítenem. Azonban épphogy lazulni kezdett a fogásom, máris újra alakot váltott, de csak annyira, hogy megtántorodva leszédüljek a dobozkámról, amire csak rásegített az oldalamat ért ütés.
- Micsoda?! - egyenesedtem fel, igencsak csalódottan, hogy megint nullán álltam. - Most akkor mégsem Róbert Gidának hívják?
Nem szerettem, ha a bolondját járatták velem. Feltételezem, hogy ezt senki sem szereti, de ez a férfi most már kezdte túlzásba vinni. Nagyon nem voltam elnéző hangulatban, amiért teljesen logikusnak éreztem őt hibáztatni. Kértem én, hogy támadjon ránk? Nem. Az ő döntése volt, úgyhogy csakis ő tehetett róla. Ezek után pedig nem várja, hogy kesztyűs kézzel bánok majd vele.
- Nem ismerem ezt a Batmant - ráztam a fejem. - Ő is valami alvilági figura? Ha elvezettél Róbert Gidához, vagy hogy hívják, majd neki is bemutathatsz.
Nem túl lelkesen bár, de elhúztam a kezemet az oldalamról, amit eddig szorongattam, hogy kevésbé sajogjon, és közelebb léptem hozzá.
- Akár indulhatnánk is. Ne várd meg, hogy bedurvuljak, inkább mutasd az utat, amíg szépen kérlek, vagy kénytelen leszek igencsak nagy fájdalmakat okozó erőszakot alkalmazni.
Még egy lépés.
- Indulsz, vagy nekem kell odáig rugdosni?
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 6:21 pm

Enyhén előre dől, két kezét lazán emeli maga elé, felkészülve a következő összecsapásra,a mit ezek után biztosan nem úszhat meg, ám a nő szavaira megrökönyödve pislog.
-Te...nem tudod kicsoda Batman...?
Lenéz a kezeire, és morfondírozik egy darabig. Egy nőt megütni még csak egy dolog, na de egy elme roggyantat?
-Ő a sötét lovag...egy önbíráskodó, aki az éjszaka leple alatt vadászik. Tudod, sötétben repkedő ragadozók nagy haverok vagyunk. Ez most komoly? Tényleg azt akarod, hogy vezesselek el hozzá?
~Na jó, kit utálok annyira, hogy rá uszítsam? Lássuk csak...~
-Neeeeeeem. Egy ilyen hírhedt alakhoz nem vezetlek el csak így. Bárki megmondhatja neked, hogy az alteregója Bruce wayne, de ez persze csak álca, és csak én tudom az igazi, igazi nevét. Szóval...
Oldalra dönti a fejét, összefonja karjait a mellkasa előtt, megfeszítve bicepszeit, és várakozón néz a nőre.
-Mennyit ér meg az, hogy elvezessem hozzá? Már persze azon felül, hogy futni hagy, abból nem engedek.
~A szellem még élvezné is, kár, hogy lövésem sincs, hol van. A párduc szintén. Az a néger magánnyomozó Bronx-ban agyrákot kapna fél perc alatt, Defoe meg...na hozzá nem vihetem, kinyírna engem is.~
-Vagy, üthetjük egymást tovább is, a hajadba például még nem kentem semmi büdöset asszem....
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 20, 2015 6:48 pm

- Ismerősen cseng a neve, de nem, nem ismerem - válaszoltam komolyan. - Hízelgő, de minden bűnözőt én sem ismerhetek.
Hamar kiderült, hogy mennyire igazam volt.
- Tehát egy önbíráskodó egyént kell keresnem, aki éjszakánként aktív, ismer téged, vagyis ki tudja, milyen közös múltatok van, hány bűnténnyel, és az igazi neveként Bruce Wayne, de ez valójában ugyanúgy csak egy fedőnév, mint a Batman - összegeztem végül a hallottakat. - Ez már eléggé leszűkíti a kört, de igen, úgy jóval könnyebb dolgom lenne, ha elárulnád, merre érdemes keresni. Meg persze az igazi nevét.
Az alkudozásnál viszont már alig akartam hinni a fülemnek.
- Dehogy engedlek el. Bűnöző vagy, úgyhogy át kell hogy adjalak a rendőrségnek. Kötelességed beszélni, különben még a bűnrészességet és cinkosságot is hozzáadják a felteszem már így is terjedelmes bűnlajstromodhoz. Szóval igen, üthetjük egymást tovább, de szerintem jobban jársz, ha együtt működsz velem, különben még több fájdalmat kell okoznom neked, ráadásul teljesen feleslegesen húzzuk egymás idejét.
Ekkor megszólalt a mobilom. A főnököm volt az, aki eléggé ideges volt, amiért a média egy fontos, befolyásos képviselője volt a kuncsaftunk, úgyhogy muszáj volt óránként felhívnia, hogy még mindig minden rendben van-e.
- Slater! - vettem fel, felemelt mutatóujjammal egy kis türelmet kérve az előttem ácsorgó férfitól. - Nem, uram, nincs semmi baja... Igen, uram, jól van, csak egy kicsit megijedt... Azért, mert megtámadták... Nem tudom, de az biztos, hogy mutáns. Bagollyá tud változni... Iegn, uram, már őrizetbe vettem... Nem, uram, még nem értesítettem őket, mert elvezethet a megbízójához... Egy bizonyos Róbert Gida, de felmerült egy másik név is, bizonyos Batman, alias Bruce Wayne, akinek a valódi nevét nem sokan ismerik... Dehogy, uram, nem szórakozom... Köszönöm, hogy ilyet nem is feltételezne rólam... Akkor hogy érti, uram?... Akkor merre keressem őket?... Narnia? A keleti parton?... Uram?... Uram?... Uram, miért sír?... Sajnálom, uram, de a szüleim meghaltak, úgyhogy ezt nem fogom tudni megkérdezni tőlük... Igen, uram, figyelek... Nem, nincs szükségem erősítésre, de valaki ránézhetne Soulstone-ra, amíg elvagyok... Igen, elbírok vele, elég gyenge ellenfél, és kimondottan hamar megtört... Miért? Úgy gondolja, ezek hamis álnevek?... Értem, uram. Igenis!
Letettem a telefont, majd vádlón pillantottam a férfira.
- Nos, úgy néz ki, nem felel meg a valóságnak, amit az előbb el akartál hitetni velem - mondtam metsző hangon. - Utolsó esély, hogy beszélj, utána kénytelen leszek másik informátort keresni, tekintve, hogy te már akkor se tudnál beszélni, ha akarnál. Szóval?
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 7:46 pm

Curran minden izma megfeszül, ahogy teljesítőképessége legjavát beleadva próbálja visszafogni a röhögőgörcsöt, ami minden szóval egyre erőteljesebben ostromolja gyengülő testét.
-Igen...nagyon...rég óta...ismerem....Először 6 éves koromban olvastam róla.
Aztán megcsörren a nő telefonja, Curran álla pedig nagyot koppan a padlón, ahogy ilyen lezseren leintik, hogy várjon, mintha ő csak egy amolyan képregényes gonosztevő lenne, nem pedig egy dörzsölt, borzasztóan veszélyes bűnöző, aki nem riad vissza attól sem, hogy telefonálás közben csapjon le áldozatára. A baj csak az, hogy nehéz úgy koordinálni a támadásokat, ha az ember beleszédül az éktelen röhögésbe, amitől még a szemei is könnyeznek, és a hasát kell fognia.
-Egy...perc...
Tovább röhög, tenyerével a falat támasztva, de ezen a ponton már azért igyekszik szabályoznia légzését, és nemsokára újra ki tud egyenesedni. Száját nem hagyja el újabb önkéntelen hang, igaz, széles vigyorát képtelen levakarni.
-Nézd, nem te vagy az első, aki eltöri valamimet, szóval ha csak ennyit tudsz ajánlani, lesheted, hogy tényleg beszélek. Egy szót sem húzhatsz ki belőlem, hallgatni fogok, akár a sír, ahova kerülsz, ha még sokáig szórakozol velem, kicsi Merida!
Miközben előadja az általa "Hallgatás monológjának" keresztelt beszédet, megropogtatja az ujjait, aztán ökölbe szorítja a két kezét, és felveszi a harcállást, épp úgy, mint aki tudja mit csinál. Homlokát ráncolva figyeli a nőt, és bár még mindig mosolyog az előzőektől, szeme ezúttal komolyságot sugároz.
-Nem akarlak bántani...
Halkan, hűvösen szól, aztán mint a villám belerúg egy pelenkába a lábai előtt, mintha egy labda lenne,a mivel Chloe arcára céloz.
-És nem is foglak!
Nyomban sarkon fordul, és rohanni kezd kia sikátorból,a sugárút felé. Gyorsabban repül a csaj, és gyalog sem hagyja le a szárnyait, de talán tud eleget trükközni, hogy megszabadulhasson tőle. Első dolga, hogy elrugaszkodik, megragad két kezével egy kifeszített gumi ruhaszárító kötelet, amit a súlya lehúz, közben átfordul, és a másodperc töredéke alatt végrehajtott művelet végén már a bagoly szorongatja a gumi kötelet, ami úgy lövi őt ki, mint egy csúzli a tollas labdát, ki a forgalomba, az autók fölé.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 20, 2015 8:40 pm

Valami baj lehet a férfiakkal. Velük kettőjükkel mindenképpen. Az egyik sír, a  másik nevet, és látszólag minden ok nélkül. Hát mi folyik itt? Vajon én csináltam vagy mondtam valamit? Nem, az nem lehet. Én ugyanolyan normálisan viselkedtem, mint mindig.
- Rendben van - biccentettem engedékenyen, elvégre tényleg sok megpróbáltatásnak vetettem alá, és a karórámra néztem. - Egy perc.
Be is tartottam. Amint a hatvanadik másodperc is letelt, jeleztem neki, hogy idő van.
- A nevem nem Merida - javítottam ki. - Chloe Slater vagyok a 3/B csoportból. 426-316/Alfa-Q. Jegyezd ezt meg, hogy ha legközelebb találkoznánk vagy hallanál rólam, eszedbe jusson, mennyire nem szerencsés ötlet rossz úton járni. Főleg megfenyegetni.
Csökönyös volt. Édes istenem, de még milyen! Én a nyakamat ropogtattam meg kétszer egymás után egy jobb-bal döntéssel, mielőtt én is felvettem az alap harcállást. Semmi kedvem nem volt folytatni ezt a huzavonát, ami nyilvánvalóan sehova sem vezetett, de hagyni sem akartam, hogy péppé verjen. Ha már verés, inkább a művelője lettem volna, mint az elszenvedője, főleg, mivel még élt bennem a friss emlék arról, hogy milyen nagyot tud ütni.
Ezért is lepett meg, amikor közölte, hogy nem akar bántani, elvégre eddigi viselkedése és a mostani egyértelműen összecsapásra készülő magatartása mást sugallt. Elhajolva a piszkos fehér csomag elől, amit hirtelen felém rúgott, emlékeztettem magam, hogy soha többet ne hagyjam figyelmen kívül, mennyire megbízhatatlan, még egy bűnözőhöz képest is.
Természetesen azonnal utána vetettem magam. Régebben még utánuk is kiáltottam hasonló esetben, hogy álljanak meg, de hamar leszoktam róla, tekintve, hogy az eredményességi ráta 0%-os volt, és ahogy értesültem, ez volt a helyzet másnál is. Akkor már inkább maradok a helyes légzésnél, hogy tovább bírjam a futást szusszal.  Nem mintha szükség lett volna rá, hiszen alig kezdtem belelendülni, már láttam, hogy itt megint repkedés lesz. Méghozzá nem is akármilyen, mivel, már amikor betöltöttem magát a ruhaszárító kötélbe, mint valami katapultba, sejtettem, mire készül. És nem is tévedtem. A gond csak az volt, hogy ilyen mutatványt én még soha nem próbáltam, tehát vagy elvesztegetek egy csomó időt a próbálgatással, vagy a biztosabb ámde lassúbb módszert választom, hogy kövessem. Ez a kettő nagyjából ugyanolyan esélyeket nyújtott arra, hogy szem elől fogom téveszteni. A harmadik lehetőséget, hogy elsőre sikerülni fog utánalőnöm magam, nem zártam ugyan ki, de elég kevés esélyt adtam neki, úgyhogy muszáj volt számolnom a rosszabbik eshetőséggel is.
Végül azonban nem volt szükség rá, hogy eldöntsem a dilemmámat. Egy váratlan segítő megoldotta helyettem.
Egy lépcsőház második emeleti ablakából egy kicsi, világos vöröses szőrcsomó  ugrott elő, egyenesen a fehér tollgolyónak, hogy aztán együtt zuhanjanak le. Szerencséjükre éppen rajtam, vagyis a reflexből kinyújtott kezemben. Hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni a bagoly-macska gombóccal, úgyhogy letettem őket a földre (a fene se akarta, hogy a férfi visszaváltozzon, én meg sérvet kapjak), de a fehérlő szárnyakat nem engedtem el. A kismacska két mellső mancsával úgy lökdöste a madarat, mintha szívmasszázst akarna végezni rajta és harsányan nyivákolt mellé. A következő pillanatban pedig elkezdett nőni, a bundája visszahúzódott, kivéve a fején, ahol szőkére fakult, végül pedig egy embergyerek térdelt ott teljes életnagyságban.
- Papa? - kérdezgette a baglyot, mutatóujjával bökdösve, arcán reménykedő, lelkes mosollyal. - Te vagy az, papa? Láttam, hogy mutáns vagy, ne is tagadd le! Te vagy az én apukám?
Ez volt az a pont, amikor az iménti egy helyett dilemmák egész sora kezdte megrohamozni az agyamat, de hogy ne gabalyodjak máris beléjük, csupán ennyit kérdeztem a madártól:
- Nos? Te vagy az apja?
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 9:31 pm

Curran már látja maga előtt, hogyan fogja csőbe húzni a nőt, és talán még azt is összehozza, hogy elüti őt egy autó, amíg azon gondolkodik, ki az a Luke, és miért kell használnia az erőt. Arra végképp nem számít, hogy ő lesz a masszív tömegű fekete luka egy tollgalaxisnak, ami a levegőben keletkezik, arra pedig végképp nem, hogy akadhat ellenszenvesebb lény is ma a számára, mint a vöröske, de a jelek szerint vannak még csodák. Megtépázva, baglyos nyögéseket hallatva igyekszik messzebb húzódni a cicától, és közelebb Chloe-hoz, és ha nem fogná le a szárnyait, bizony még mögé is bújna, vagy a keblére, vagy bárhova, ahol biztonságban van a bolyhos sorozatgyilkostól!
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy telepatikusan válaszol a kérdésre, hogy közben tovább koncentrálhasson arra, hogy valahogy elbújjon a gonosz nőszemély ruhái alá, de aztán csak sikerül úrrá lennie a pánikon, és rádöbbennie, hogy ha visszaváltozik emberré, a hat ves kislány nem tehet benne kárt, ezért így is tesz. Az, hogy így viszont közvetlen közel áll Chloe-hoz, és mellkasa az ő mellkasához préselődik kissé zavarja, de legalább így a bicepszeit szorítja, és nem a szárnyait.
-Ne gyűrd a szárnyaim, utálom...és nem vagyok az apja senkinek.
Ezen mondjuk elgondolkodik, de gyorsan megrázza a fejét.
-Nem hinném legalábbis. De mindegy is, ez a néni engem mindjárt börtönbe csukat, szóval úgyis most látsz utoljára. Pápá Szilveszter.
~Utálok Csőrike lenni, miért nem lehetek inkább gyalog kakukk...~
Aztán újra Chloe-hoz fordul, hogy közvetlen közelről a szemeibe nézzen.
-Te is alakváltó vagy, nem elhet a te lányod? Ijesztő a hasonlóság.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Mollie Bentley on Hétf. Júl. 20, 2015 10:22 pm

Annyira régen találkoztam már mutánssal, hogy már nem is igazán számítottam rá, hogy itt a környéken beleütközhetnék egybe. Csak úgy véletlenségiből. Erre jön ez a bácsi, és ide változik bagollyá és még vissza is! Talán most lesz az én nagyon szerencsés napom? Mondjuk azután, hogy megcsúsztam az ablakpárkányon, és kizuhantam, már csak szerencsésebb napom lehet, ezt pedig mi sem bizonyította jobban, mint hogy pont őrá pottyantam, aztán meg egy néni még jól el is kapott minket.
Annyira felvidultam, hogy megijedni sem volt időm, amiért majdnem kitörtem a nyakamat.
- De igenis te vagy az - bizonygattam még közelebb kúszva hozzá. - Átváltozós vagy, és elég bácsi ahhoz, hogy a papám legyél, és elég öreg is hozzá, hogy már megértsd a gólyákat, hogy hozzon neked egy engem. És itt vagyok!
Mikor felvetődött, hogy a néni esetleg lehetne az anyukám is, határozottan megráztam a fejemet.
- Nem, ő biztosan nem - jelentettem ki. - A mama alszik, azt mondták nem is fog már felkelni, de ha én kérem, biztosan, csak nem tudom, hol alszik. De már olyan sok éve szundikál, hogy biztosan kipihente magát, nem?
- Nem, egészen biztosan nem vagy a lányom - mondta a néni, kicsit félelmetesnek tűnt, de nem tudtam volna megmondani, miért. Csak olyan... hidegnek tűnt. - Nincs gyerekem. Az anyád pedig ezek szerint vagy kómában van vagy meghalt.
- Anyukám nincs kólában - dobbantottam. - Ő annál okosabb. És nem is halt meg. Buta néni vagy.
- Ezek a legvalószínűbb lehetőségek - mondta a magáét. - Hacsak nem hazudtak arról, hogy mivel tölti az idejét.
- Mary nem hazudós - ellenkeztem, és inkább megint a lehet-hogy-az-apukámhoz fordultam. - Ne félj, nem hagyom, hogy becsukjon bárhova, mert akkor nem tudsz játszani velem. Legyőzzük együtt a gonosz nénit? És utána elmegyünk a vidámparkba? Meg az állatkertbe? Meg eszünk vattacukrot? De előbb lovacskázzunk! Jaj, papa, olyan jó, hogy végre megtaláltalak! - ugrottam boldogan a nyakába.
avatar
Mollie Bentley
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 16
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.