Fifth Avenue

Az éjszaka sötét, már amennyire sötét lehet ebben a neon dzsungelben. Minden épp eszű állat elmenekült, vagy elgázolták már, így annyira nem hatékony az álca, melyet a nagy szemű, tollas madárnak látszó férfi visel, viszont így legalább nem kell lépcsőt másznia. Pár puha szárnycsapással lelassítja magát, s karmokban végződő lábaival a korlátra szorít a terasz peremén, hogy onnan nézze árgus szemekkel a nappaliban üldögélő férfit, ki épp egy ásítással értékeli a TV műsort. Valószínűleg tényleg nagyon unhatja amit lát, mert kapva kap az alkalmon, hogy valami másra figyelhessen.
-Jesszus! De ronda vagy...hát mit keresel itt, te kis tollas labda hmm? Nem találod a százholdas pagonyt?
A bagoly megforgatja szemeit, ami furcsa egy madártól, aztán leugrik, és emberré változik, ami főleg szokatlan egy madártól, még ebben a korban is. A következő pillanatban már be is töri az üveget egy székkel, aztán vaskos, erővel teli ujjai a házigazda nyaka köré tekerednek, és felemeli őt.
-Mr.Soulstone, ha nem tévedek? - Kérdi halálos nyugalommal az egyre vörösödő fejű áldozatától, aztán még könnyeden hozzáteszi: - Soulstone..? Ez komoly? A családod már akkor is D&D-zett, amikor még tényleg voltak sárkányok? Na mindegy, a cikked miatt jöttem, amit valami közép-amerikai bunkóról írtál. Sok benne a szóismétlés, és a megbízóm örülne, hogy a gyilkos, diktátor, és oligarcha állandó ismételgetése helyett inkább az igazságos, hatékony, és diplomatikus jelzőkkel színesítenéd a cikkedet. Mit gondolsz, megoldható?
Kissé megrázza a bevérzett szemű férfit, aztán oldalra fordítja saját fejét, melyet egy símaszk takar, és úgy várja a választ.
-Amúgy, mi a halálért nem a hálóban alszol a kanapé helyett?

~Oké, kezdem érteni, miért nem a hálóban volt Soulstone, a helyében én is inkább a nappalit választottam volna, ah ez a hárpia ott tanyázik.~
Curran egyáltalán nem számít a támadásra, hisz túlságosan le van foglalva a saját hangjával ahhoz, hogy észrevegye, így ezt már csak a padlón gondolja, hátracsavart kézzel. Kezdeti erőlködései is csak reflexből voltak, mostanra azonban megadóan térdel, a pozícióban,a mibe Chloe juttatta, és agya lázasan dolgozik rajta, hogyan juthatna ki innen.
-M..majdnem... - sziszegi feszengve, és szeme sarkából a bútor mögé rejtőző áldozatára sandít.
-Mi...ez...az..illat...kókusz? Olyan az...illatod, mint...egy trópusi...viharnak...
Aztán mint a villám megtollasodik a férfi, és Chloe a következő pillanatban már nem egy csuklót, hanem egy szárnyat szorongat, melynek gazdája veszettül csapkod, tollai pedig szanaszét röpködnek a nő arca előtt, mintha éppen kopasztanák szegény madarat. Szárnyai mellett persze a lábai sem tétlenek, rúg, csíp, karmol ahol csak tud össze vissza, hátha így elnyeri a szabadságát.
~Ezt úgy hívom, a pekingi kacsa...azokra az ütközetekre tartogatom, amikről már közben tudom, hogy nem leszek rá büszke...~

~Picit most kezdek betojni, nem elég, hogy a csaj valamiért ijesztően gyakorlottnak tűnik abban, hogyan kell befogni egy megvadult harci madarat, de ráadásul ez a konyha valamiért olyan mikróval rendelkezik, amibe pont kényelmesen belefér egy hóbagoly. Hát nem tudják ezek, hogy védett állat vagyok az ég szerelmére!!!~
A nagy szemű állat idegesen kapkodja ide-oda a fejét romlott kaja szagú börtönében, aztán pedig riadtan néz a nőre. Első dolga odabent, hogy a csőrével letépje a csillám papírt oldalról. Sajnos ettől ugyanúgy elpatkol, ha bekapcsolják a mikrót, de legalább nem egyenletesen sül meg, szar íze lesz, és vehetnek új mikrót!
~Háhá!~
Ennél tovább viszont nem terjed ki a haditerv. Eredetileg az volt a szándéka, hogy visszaváltozik a kezében, és maga alá gyűri, aztán kiugrik az ablakon, de ki gondolta, hogy pont a nyakára fog kapni, mint valami farmer droid? Curran biztosan nem, szóval most csak néz nagy szemekkel ki onnan, aztán fájdalmasan huhog egyet, és rákoppant a mikró ajtajára a csőrével.
~Csak jussak ki innen...ehh.~
A bagoly ezen a ponton behunyja a szemeit, és elkezdi finoman verni a homlokát az üvegbe.
~Miért...mindig...én...?~

~Kezdek arra gyanakodni, hogy a sárkány nem Soulstone barátnője, csupán csak a testőre, vagy valami ilyesmi. Rengeteg dolog utal erre, például a testtartása, a harcmodora, az, hogy fegyvert szegez rám... Igen tudom, valóságos mesterdetektív vagyok...~
A madár lassú, óvatos léptekkel mászik ki a mikróból, aztán egyik szárnyával undorodva törli le a fejére kenődött zsírt, és kajamaradékot. Ez után nagy sárga szemekkel figyeli az ultimátumot adó vöröst, bólint egyet, mély levegőt vesz, és hadarni kezd:
-Hú...húhúhú! HÚÚÚÚÚÚÚÚ! Húhú!
Van egy sanda gyanúja, hogy ez a válasz nem lesz kielégítő Chloe számára, de ha azzal kezdi, hogy leugrik az asztalról, és manus lesz belőle, még golyót kapna az arcába, szétlőtt fejjel pedig hol kapna munkát ebben a gazdasági helyzetben? Ez után viszont ha kiélvezte a nő értetlen, vagy rosszalló tekintetét, a pult széléhez billeg, és ott változik vissza. Lábait lelógatja a bútorról, símaszkja orcájáról pedig lepöcköl egy tollat lezseren.
-Verőlegény vagyok, a felesége küldött, hogy neveljem meg, amiért folyton csajozik.
-Nincs is feleségem!
-Akkor a barátnőd...
-Barátnőm sincs!!
-Ehh...akkor a meglepően fiatalos anyukád volt az...
-Anyám 5 éve meghalt!
-Bakker, te mégis kinek az oldalán állsz?! - Fakad ki Curran, feldobva mindkét kezét, aztán áldozata véraláfutásos nyakát megpillantva hozzáteszi: - Ó, igaz. Na jó, akkor pár kritikusa küldött, hogy ijesszek rá, mert a bölcs nagy vezér rosszul viseli, ha valami jenki újságíró rajta köszörüli a tollát. Felteszem eléggé be van tojva, így nekem már nincs itt semmi dolgom, szóval, ha megbocsájtasz mennék is...
~Egy testőr...behalok...Miért bérelt fel testőrt? Csak nem az a napi 4-5000 halálos fenyegetés miatt twitteren? Így belegondolva az lehet tompított némileg a meglepetés erején.~
-Ha csak nem akarsz itt tartani...úgy értem, dögös vagy meg minden, és tuti jó a humorod is de...
És ekkor Curran keze végre megtalálja az első dolgot a háta mögött, ami véletlenül egy tasak fahéj, és már dobja is Chloe arcába, hogy közben kitérhessen a fegyver csöve elől, és előre rugaszkodva végre a nőre vethesse magát.

Bár a két férfi érthető okokból nincs éppen teljes harmóniában, mégis egy emberként rezzennek össze, és tapasztják a kezeiket a füleikre, ahogy Chloe a plafonba lő, aztán pedig mind a ketten szúrós szemmel néznek rá.
-Látom a mi szerelmünk nem csak vak, de süket is lesz...
Bár morog, azért annyira nem dühös, hogy ne kuncogjon a nő dumáján, hogy nagyon is élős. Igaz, a jókedvébe bele tartozik jócskán a káröröm is, hisz már előre látja, mekkora bajban lesz a nő. Az újabb lövések mondjuk nem dobják fel, ahogy az sem, hogy a táj-box* tudása sem igazán vetekszik a nő közelharci tehetségével, még így félig vakon sem. Rengeteg súlyos ütést, és rúgást mér a nőre, de a végtagjainál tovább nem jut egyik sem, pedig nagyon szeretné viszonozni az oldalában azóta is  ott parázsló fájdalmat.
Végül úgy dönt, ha messziről nincs esélye ellene, akkor ideje más taktikát választani, és először a kések felé nyúl, de azok tartóját szemrebbenés nélkül löki félre, és ujjai két tubusra szorítanak rá, egy mustárosra, és egy Chillisre.
-Ezt a tinnitus-ért!
És már szorítja is őket, hogy a kétszínű ízesítő ikersugár ellensége arcába repüljön. Soulstone-al már nem is foglalkozik, tőle akár le is léphet. A következő mozdulata, hogy a nőhöz vágja az összenyomott tubosokat, és tovább hátráljon, hogy ezúttal amíg a nő alig lát, pár felelőtlen mozdulattal kinyissa a házfőzőlap mind a négy rózsáját.
-Biztos nem szeretnéd inkább, hogy lelépjek? Drága buli lesz, ha tovább maradok...
Még szavaival is próbálja elterelni a nő figyelmét a sütőről, bár a gázszagot nemsokára úgyis érezni lehet majd.  Mondjuk akkor már épp elég lesz.

Annyira meghökken a feltételezésen, hogy van itt még valaki, hogy először nem is érti, mi van. Abban biztos, hogy fölöslegesen pazarolja a rá a szóvirágait, hisz a csaj totál bolond. És sajnos nem is aranyosan lökött, hanem inkább az a fajta, akivel az ember nem szívesen maradna egy országban, miután lelocsolta chillivel, és fahéjjal.
-Azt mondta szívjál gázt! - Kiált Curran az áldozatára, ahogy elkezd az ablak felé futni, hogy végre kijuthasson innen. A konyhai szék már ki is töri az ablakot előtte, ám nem kell magától ugrania, hisz az ezer sziget réme úgy hátba rúgja, hogy ki is repül vele.
-Hogy az a jó HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!!
Természetesen már közben átalakul, aztán szárnyait szélesre tárva siklik lefelé, nehogy szétkenődjön odalent a betonon, ahogy támadója fog ezek után. Már épp megnyugodna, hogy ha nem is példaértékűen, de azért megoldotta a munkát, amikor egy hirtelen lángcsóva gondoskodik róla, hogy a hátsófele hasonlítson egy grillcsirke seggére. Először arra gondol, a pancser újságíró patkolt el, ám amikor hátra néz....
~Hát ezt nem hiszem el!!!~
Próbál eliszkolni a támadója elől, de a sárkány sebessége jócskán meghaladja a hétköznapi hóbagolyét, így végül csupán arra van ereje, hogy jó irányba zuhanjon, és elég lassan ahhoz, hogy túlélje egy környező szemetes konténer hathatós segítségével. Mocskosan, büdösen, és több sebből vérezve mászik ki, bal vállát szorongatva, aztán pajzsként kapja maga elé az egyik kuka fedelét, mint valami lovag, aki hősiesen készül szembe szállnia  mini sárkánnyal.
-Na jó..egyezzünk ki döntetlenben...
Curran hangja remeg az idegtől, és a félelemtől. Abba vetett hite, hogy úgyis megoldódik minden, mint mindig kezd elmaradni.
-Elvezetlek a megbízómhoz, a nem adsz át a zsaruknak!

Összeszorított fogakkal, és elfehéredő ököllel tartja maga előtt a "pajzsot", és minden erejével azon van, hogy amikor majd elkezdi érezni, hogy a hevülő fém megégeti a kezét, ne dobja el az egyetlen dolgot, ami megakadályozza abban, hogy odaégjen, mint a...
~Bakker, a pirítós!!!~
Sokáig nem kell tartania a kukafedőt, a rettegéssel eltelt másodpercek gyors, és meglepő véget érnek, aztán értetlenül pislog a nagy koppanást követően, majd újra maga elé rántja a kukát. Ezúttal még rövidebb ideig tart a védekezése, a sípoló hang mellett a leeső fémfedő csörömpölése visszhangzik a sikátorban, Curran pedig vállával a falnak dőlve kezd el hangosan röhögni.
-Basszus..ilyen nincs...olyan a hangod mint...a kukacoknak egy vegyi támadás után a woms-ben.
Leginkább a kimerültség az, ami miatt kínjában kacag a férfi, de tény, hogy a sípoló, tüsszögő lény tényleg kísértetiesen emlékezteti gyermekkora egyik kedvenc játékára, és szinte látja maga előtt, hogy Chloe körönként öt életpontot veszít.
-Ha nyolc éves lennék, most eltennélek egy cipős dobozba, és veszekednék otthon, amiért nem tarthatlak meg...
Nem semmi változás ahhoz képest, hogy pár perce még fel akarta rúgni, vagy megtaposni a szárnyas gyíkocskát, hogy aztán elszaladhasson...vagy elszédeleghessen.
-Na, jó, nekem orvoshoz kell mennem. Látsz rá esélyt, hogy nem rontasz nekem, ha elhúzom innen a csíkot? Cserébe megmondom, hogy az ügyfeled pontosan tudja, ki küldött, egy hete róla cikkez...
Óvatosan elkezd hátrálni a sikátor másik irányába, hogy magára hagyja ezt az életveszélyes nőszemélyt. Sárkányként kicsit mondjuk szimpatikusabb vonásai vannak, de azért még így is jobb messze elkerülni...

Pár lépés után újra megszédül kicsit, és tenyerével újra a nyirkos, nedves falat támasztja meg, nehogy pofára essen. Nem kicsit ütötte be a fejét, és semmi másra nem vágyik most, mint egy kád jégre, amibe bele fekhet, és olyan mélyen alhat, hogy még azt sem venné észre, ha közben kiműtenék a veséjét...elképzelhető, hogy van egy enyhe agyrázkódása is.
Számíthatna rá, hogy az a hidegvérű kis szörnyeteg nem fogja ennyiben hagyni a dolgot, és a felfedezés, hogy újra rátámad nem sokkolja, de mivel még mindig nem szokta meg, hogy sokkal lejjebbről jöna támadás, mint normális esetben, ezért először normális védekezés helyett felkapja az egyik lábát, ugrik egyet, aztán elkezd rugdalni a levegőbe.
-Hé! NA! HAGGYÁ MÁR!!!
Aztán amikor ez nem jön be megpróbálja megragadni a kis lényt, de el is kapja a kezét, amikor megszúrja az ujját a sárkány egyik hegyes pikkelye. Erre csak még jobban morog.
-Ne már! Most mit izélsz? Elmondtam amit tudok, a zsaruk meg csak elvinnének téged mutánsságbeli bűnrészességért, szóval ne piszkálj! ARGGGHHH!!!
Megunja a hadakozást, meg a karmolást, és harapásokat, ezért az amúgy is kukába való szakadt felsőjét letépi magáról, felfedve kidolgozott, helyenként sebhelyekkel tarkított felsőtestét, aztán a megtépázott anyaggal a kezén kapja el a sárkányt, és abba csavarja, hogy ne tudjon szúrni, meg karmolni. Aztán jól megszorítva őt felemeli egy kézzel, és az orrát pöcköli meg háromszor.
-Nem nyugszol, amíg szigszalagozlak hozzá egy rózsaszín pónihoz mi?
Lesandít a szemetes kuka fedeléhez, meg a kukára amiről elvette, és gonoszul a nőre vigyorog.
-Á, annyira nem vagyok gonosz...
Ha Chloe nem elég gyors, kidobja őt, ráteszi a fedőt, a fedőre meg pár nehezebb szemetes zsákot, hogy el tudjon iszkolni, amíg kikaparja magát.

Curran kezd rádöbbenni, hogy ennek a csajnak képtelenség a kedvére tenni. Már bánja, hogy annyit tökölt vele, hogy egy olyan kukát keressen, amiben nem üveget, és használt pelenkákat dobtak, hanem csak puha, jól becsomagolt szemetet, legfeljebb 2-3 patkánnyal. Na igen, az áldott jó szíve fogja a sírba vinni, de nem gondolta, hogy ilyen gyorsan. Úgy lendül előre, mint egy zsák krumpli, amit vesén rúgtak, és még a szemetest is felborítja, az pedig kisebb csoda, hogy nem zuhan előre, ahogy Chloe dögösebb, de százszor idegesítőbb alakja ugrik a hátára.
-Nevet akarsz?
Kérdi összeszorított fogakkal, és minden izmát megfeszítve próbálja leszedni magáról, fedetlen hátát ugyanis nagyon nyomja a nő ruhája, és nem minden ponton kellemes ez az érzés. Sajnos ebben a pozícióban erre képtelen.
-Róbert Gida!
Azonnal Bagollyá változik, hogy a nő elveszítse az egyetlen dolgot, ami a levegőben tartja, épp abban a pillanatban,a hogy kissé hátrébb hajol, de aztán változik is vissza, hogy ő bizony rá essen. Ha kiszabadult a keze, könyökével jókorát sóz hátra ellensége oldalának, aztán megpróbál legurulni róla.
-Nem tudom a nevét! Csak kaptam egy köteg pénzt, meg a barna azon árnyalatát, amilyennek a gatyáját szeretnék látni.
~Kezd az agyamra menni ez a csaj...~
-És, hogy a halálba kerültél az előbb mögém? Te vagy batman lánya, vagy mi???

Enyhén előre dől, két kezét lazán emeli maga elé, felkészülve a következő összecsapásra,a mit ezek után biztosan nem úszhat meg, ám a nő szavaira megrökönyödve pislog.
-Te...nem tudod kicsoda Batman...?
Lenéz a kezeire, és morfondírozik egy darabig. Egy nőt megütni még csak egy dolog, na de egy elme roggyantat?
-Ő a sötét lovag...egy önbíráskodó, aki az éjszaka leple alatt vadászik. Tudod, sötétben repkedő ragadozók nagy haverok vagyunk. Ez most komoly? Tényleg azt akarod, hogy vezesselek el hozzá?
~Na jó, kit utálok annyira, hogy rá uszítsam? Lássuk csak...~
-Neeeeeeem. Egy ilyen hírhedt alakhoz nem vezetlek el csak így. Bárki megmondhatja neked, hogy az alteregója Bruce wayne, de ez persze csak álca, és csak én tudom az igazi, igazi nevét. Szóval...
Oldalra dönti a fejét, összefonja karjait a mellkasa előtt, megfeszítve bicepszeit, és várakozón néz a nőre.
-Mennyit ér meg az, hogy elvezessem hozzá? Már persze azon felül, hogy futni hagy, abból nem engedek.
~A szellem még élvezné is, kár, hogy lövésem sincs, hol van. A párduc szintén. Az a néger magánnyomozó Bronx-ban agyrákot kapna fél perc alatt, Defoe meg...na hozzá nem vihetem, kinyírna engem is.~
-Vagy, üthetjük egymást tovább is, a hajadba például még nem kentem semmi büdöset asszem....

Curran minden izma megfeszül, ahogy teljesítőképessége legjavát beleadva próbálja visszafogni a röhögőgörcsöt, ami minden szóval egyre erőteljesebben ostromolja gyengülő testét.
-Igen...nagyon...rég óta...ismerem....Először 6 éves koromban olvastam róla.
Aztán megcsörren a nő telefonja, Curran álla pedig nagyot koppan a padlón, ahogy ilyen lezseren leintik, hogy várjon, mintha ő csak egy amolyan képregényes gonosztevő lenne, nem pedig egy dörzsölt, borzasztóan veszélyes bűnöző, aki nem riad vissza attól sem, hogy telefonálás közben csapjon le áldozatára. A baj csak az, hogy nehéz úgy koordinálni a támadásokat, ha az ember beleszédül az éktelen röhögésbe, amitől még a szemei is könnyeznek, és a hasát kell fognia.
-Egy...perc...
Tovább röhög, tenyerével a falat támasztva, de ezen a ponton már azért igyekszik szabályoznia légzését, és nemsokára újra ki tud egyenesedni. Száját nem hagyja el újabb önkéntelen hang, igaz, széles vigyorát képtelen levakarni.
-Nézd, nem te vagy az első, aki eltöri valamimet, szóval ha csak ennyit tudsz ajánlani, lesheted, hogy tényleg beszélek. Egy szót sem húzhatsz ki belőlem, hallgatni fogok, akár a sír, ahova kerülsz, ha még sokáig szórakozol velem, kicsi Merida!
Miközben előadja az általa "Hallgatás monológjának" keresztelt beszédet, megropogtatja az ujjait, aztán ökölbe szorítja a két kezét, és felveszi a harcállást, épp úgy, mint aki tudja mit csinál. Homlokát ráncolva figyeli a nőt, és bár még mindig mosolyog az előzőektől, szeme ezúttal komolyságot sugároz.
-Nem akarlak bántani...
Halkan, hűvösen szól, aztán mint a villám belerúg egy pelenkába a lábai előtt, mintha egy labda lenne,a mivel Chloe arcára céloz.
-És nem is foglak!
Nyomban sarkon fordul, és rohanni kezd kia sikátorból,a sugárút felé. Gyorsabban repül a csaj, és gyalog sem hagyja le a szárnyait, de talán tud eleget trükközni, hogy megszabadulhasson tőle. Első dolga, hogy elrugaszkodik, megragad két kezével egy kifeszített gumi ruhaszárító kötelet, amit a súlya lehúz, közben átfordul, és a másodperc töredéke alatt végrehajtott művelet végén már a bagoly szorongatja a gumi kötelet, ami úgy lövi őt ki, mint egy csúzli a tollas labdát, ki a forgalomba, az autók fölé.

Curran már látja maga előtt, hogyan fogja csőbe húzni a nőt, és talán még azt is összehozza, hogy elüti őt egy autó, amíg azon gondolkodik, ki az a Luke, és miért kell használnia az erőt. Arra végképp nem számít, hogy ő lesz a masszív tömegű fekete luka egy tollgalaxisnak, ami a levegőben keletkezik, arra pedig végképp nem, hogy akadhat ellenszenvesebb lény is ma a számára, mint a vöröske, de a jelek szerint vannak még csodák. Megtépázva, baglyos nyögéseket hallatva igyekszik messzebb húzódni a cicától, és közelebb Chloe-hoz, és ha nem fogná le a szárnyait, bizony még mögé is bújna, vagy a keblére, vagy bárhova, ahol biztonságban van a bolyhos sorozatgyilkostól!
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy telepatikusan válaszol a kérdésre, hogy közben tovább koncentrálhasson arra, hogy valahogy elbújjon a gonosz nőszemély ruhái alá, de aztán csak sikerül úrrá lennie a pánikon, és rádöbbennie, hogy ha visszaváltozik emberré, a hat ves kislány nem tehet benne kárt, ezért így is tesz. Az, hogy így viszont közvetlen közel áll Chloe-hoz, és mellkasa az ő mellkasához préselődik kissé zavarja, de legalább így a bicepszeit szorítja, és nem a szárnyait.
-Ne gyűrd a szárnyaim, utálom...és nem vagyok az apja senkinek.
Ezen mondjuk elgondolkodik, de gyorsan megrázza a fejét.
-Nem hinném legalábbis. De mindegy is, ez a néni engem mindjárt börtönbe csukat, szóval úgyis most látsz utoljára. Pápá Szilveszter.
~Utálok Csőrike lenni, miért nem lehetek inkább gyalog kakukk...~
Aztán újra Chloe-hoz fordul, hogy közvetlen közelről a szemeibe nézzen.
-Te is alakváltó vagy, nem elhet a te lányod? Ijesztő a hasonlóság.

-Na neee....
Fájdalmasan nyög fel a férfi, a kislány fecsegése hallatán. Továbbra is egészen biztos benne, hogy nem ő a lány apja, de talán egy lovacskázás beleférne, meg egy kakaó, ha azzal el lehet hallgattatni, amíg elmagyarázza neki, szépen finoman, hogy nem lehet ő az apja, mert utálja a gólyákat, akik folyton fennhordják azt a rohadt hosszú csőrük, ráadásul az anyukájával sem szexelt soha. Nem feltétlenül ezekkel a szavakkal...
-Slater!
A szavak hallatán újult lelkesedéssel áll hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy behúzzon egyet Chloe-nak. Mindig azt hitte, hogy ha talál valakit, aki még nála is érzéketlenebb, tök jól ki fognak jönni. Tévedett. Hátrébb löki a nőt, és már repül is felé az ökle, ám fél úton visszarántja, mielőtt Chloe kivédhetné, és helyette a már úton lévő lábával próbálja kirúgni ellensége lábát, hogy essen egy nagyot.
-Menj hátrébb szilveszter, eza  néni nagyon veszélyes!

-Folyton beleragad a tollaimba...
Halkan morogva ejti ezt ki az ajkain. Nincs valami túl sűrűn szerencséje sem vattacukorhoz, sem pedig málnaszörphöz, hisz elég furán venné ki magát, ha egy megbízójával úgy találkozna, hogy épp ezek közül fogyasztja valamelyiket. Kellemes gondolat egy vattacukrot zabáló verőlegény, ahogy Don Corleone magyaráz neki, de a valóságban lehet nem élne sokáig.
-És, hogy hívják a  mamádat egyébként?
Jobb ötlete nincs, mit mondjon a  lánynak. Ha kijutottak innen, majd megérteti vele, hogy az igazi apukája...nos nála csak jobb ember lehet. Illetve...na jó, nála éppen lehetne talán rosszabb is, de ettől még nem rózsás a helyzet. Hacsak nem szeretne sörben áztatott müzlit reggelizni, jobban jár, ha tovább keres.
-Pff...add fel Slater, hallod, sárkányölő vagyok! Ráadásul velem van Bolyhoska a Rettenetes is, úgyhogy jobb, ha elhúzod a csíkot!
És innentől nem fogja vissza magát, igaz, nem is tart sokáig a küzdelmük, mert hamarosan a felmentő seregnek sebes lesz a térdecskéje, és olyan keservesen kezd sírni, hogy Curran arca többször is megrándul kínjában. Ezt képtelen elviselni, inkább hallgatna egy kiselőadást Slatertől arról, miért nincs értelme az életnek, mint ezt.
-Nem a lányom... - morogja, még mindig feltartott öklökkel, de aztán eldobja őket, és hátat fordít a vörös hajú rémálomnak - Ó, a pokolba...
Egyenesen Mollie-hoz megy, letérdel elé, és megsimogatja a kislány fejét.
-Jól van kicsim, nincs semmi baj, ez csak egy horzsolás. Mindjárt kapsz rá egy tapaszt, és...khmm....HÉ! Van nálad tapasz? Ó, várj, nem érdekes...
Elővesz egy laposüveget, meg egy zsepit, amit benedvesít.
-Ez most nagyon fog csípni. De muszáj, hogy ne fertőződjön el. Bátor legyél.
Gyorsan kitisztítja a sebet a vodkával, aztán egy tiszta zsepit szigetelő szalaggal a lány térdéhez tapaszt. Jó randa lesz a végeredmény, de...a semminél talán jobb.
-Egyébként nem akartam kinyírni senkit. Az idióta ügyfeledre fél percig nem figyelsz, és máris elhúzza a függönyt, meg beül a legnagyobb ablak elé, miközben a fél internet fenyegeti, hogy le fogják lőni. Ha a halálát akarom, majd csak megvárom amíg belesétál egy csatorna nyílásba, vagy ilyesmi...khmm....jobban vagy már kicsim? Máskor vigyázz jobban, mert nagyon koszos ez a sikátor. Nem szeretném, hogy beteg legyél.

Curran kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát, hisz nemrég még olyan egyszerű volt az élet! Püfölték, üldözték, felgyújtották, kilökték az ablakon, de legalább nem várta tőle egyetlen hat éves kislány sem, hogy választ adjon az élet nagy kérdéseire, vagy legalább örökbe fogadja.
-Ne szólíts papának, a nevem...
És ekkor esik le neki a tantusz, hogy ebben a kegyetlen nyári hőségben valahogy elmúlt az a fullasztó, meleg érzés az arcán,a mi abból adódik, hogy eme trópusi időben egy síeléshez használt ruhadarabot hordott magán eddig. Ijedten kap az arcához, és rádöbben, hogy valamikor elhagyta a maszkját visszaváltozás közben!
-...Curran...szólíts így, a papától öregnek érzem magam - sóhajtja megadóan, aztán a fejét rázza. Elképzelése sincsen, hogy fog ebből kimászni, hisz a szobanövényeit is elszívja folyton a hülye szobatársa, egy kiscica nagyon útban lenne, egy kislány meg....
-Hogy mi van? Na ide figyelj Slater a dagobah rendszerből! Ez egy kislány, szóval nem bánthatod. Felteszem nem is akarod, de banyek, megtennéd, hogy nem úgy beszélsz róla, mint nem is tudom...egy kölyökcápáról,a kit visszadobsz a tengerbe, hogy később edd meg? EGEK!
Ezek után persze a lány megsérül, szóval Curran kénytelen szanitécet játszani, és magában éppen azon gondolkodik, melyik kórházban adhatná le a kislányt, mielőtt le kéne vágni az üszkös lábát, hisz egy ilyen kötés nem sokat segíthet.
~Olyan helyet kell keresni, ahol van zárt osztály, hogy a SlaterBot-tól is megszabadulhassak.~
-Annyira azért nem csúnya a néni... - morogja szinte csak magának a kislány kérdésére, aztán pedig bólint. - Igen, rendbe fogsz jönni, de azért megnézetjük egy doktorbácsival is, biztos ami biztos.
Fáradtan lehunyja a szemeit. Egyre kevésbé tudja, hogyan keveredett bele ebbe az egészbe, vagy hogy mit tett, amivel ezt érdemli, de nagyon szeretne már haza menni, a kicsi, koszos albérletébe, ahonnan ki fogják dobni, ha nem szerez még pénzt a hó végéig.
-Na jó, figyelj rám kicsim. Nem volna szabad a közelemben lenned, én...köröz a rendőrség, meg minden, és nem tudom honnan jöttél, és kinél laktál eddig, de sokkal nagyobb biztonságban lennél ott, mert a mi életünk nagyon veszélyes. Nézd csak meg, épp most üldöz egy alakváltó, aki sárkánnyá változik. Én pedig, Bagollyá, mint láthattad, nem cicává...
Hogy ezt demonstrálja, átváltozik ő is a hófehér állatkává, és nagy bagolyszemekkel néz a lányra. Ez persze csak csel, közben beveti telepatikus képességét, ami csak ilyenkor meg, hogy hangtalanul üzenhessen a kicsinek:
~Segíts átverni ezt a nőt, ha harcolunk vele, csak bajunk esik. Azt fogom mondani, ő a mamád, ami természetesen nem igaz, de te csináld úgy, mintha elhinnéd. Később aztán megkereslek.~
Még a szárnyait is széttárja a lány előtt közben, körbefordul, aztán visszaváltozik. Szomorúan sóhajt egyet, és a legőszintébb, legkomolyabb hanggal hozzáteszi:
-Tudom, hogy nem szeretnéd ezt hinni Mollie, de az igazság az, hogy Ő az anyukád - és itt egyenesen Chloe-ra mutat.

~Istenem, kérlek mond, hogy ezt a nőt Skynet küldte vissza a múltba azért, hogy az idegeimre menjen!~
-Szexuális kapcsolat kicsim...így készülnek a kisbabák. Ha a papa, és a mama elmúlt már 20 éves, akkor ha egy ágyban próbálnak aludni, ritkán sikerül elsőre, és annak az az eredménye, hogy lesz egy gyerekük.
Aztán Chloe felé fordulva, már jóval mérgesebben szólal fel:
-És nem izéltem meg az anyját! Mármint...valószínűleg nem. Dobhatnánk a témát?
Kezd a férfi idegeire menni a helyzet, de mégis, amikor a kicsi Molly hazugnak nevezi őt, és durcásan elviharzik az éjszakába, az végtelenül elszomorítja, és kissé még bűntudata is van. Igaz ugyan, hogy neki tényleg semmi köze a lányhoz, és majdnem bárkivel jobban járna, mint vele apaként, de mégis. Rossz látni, hogy egy ilyen csöppségnek is lehet sanyarú sorsa, mint egy bébi nyuszinak, aki kiscicává változik át.
-Helyes. Én viszont nem megyek veled sehova. Ne vedd magadra, Slater a 3/B csoportból. 426-316/Alfa-Q, de én a nagy melleknél többre értékelem, ah egy lánynak van humora, te meg ráadásul bűzlesz a fahéjtól, arról a  mániádról nem is beszélve, hogy sittre akarsz küldeni. Szóval, ha tovább akarsz bunyózni, megvédem magam, mert nincs más választásom, de amíg magamnál vagyok, nem adom fel, hogy megszabaduljak tőled.
Nagy levegőt vesz, és újra felveszi a védekező állást, ezúttal viszont nincs trükk, és nem szalad el, csak vár arra, mit reagál a nő. A feje lüktet, az agya kása szerű a sok ütéstől, az oldala fáj, és az egyik lába is görcsben állt,a míg beszélt, és csak mostanra múlt el teljesen, de csak ezért nem fogja feladni.
-Bocs Chloe, de nem megyek sittre, idekint legalább csak te akarsz elverni.

Csendben vár, hogy kiderüljön mi lesz, mikor a telefon csörgése töri meg a csendet újra. A korábbiak után tudja, hogy ez Chloe készüléke, és felvont szemöldökkel néz a nőre.
-Nem, semmi gond, vedd csak fel, én addig itt megvárom...

Egyre apadó türelemmel hallgatja Slater-Bot magyarázatát, arról miért járna sokkal jobban azon a helyen, ahol az egyik alakját grilleznék, a másikat meg megtömnék, és továbbra sem igazán érti, miért lenne neki annyira jó, ha megadná magát, bár belátja, képtelen volt odafigyelni a teljes érvelésre, egy ponton ugyanis minden igyekezetét lekötötte, hogy ne essenek ki a szemei.
-Érdekes... - jegyzi meg, egyik kezével a szakállát piszkálva, és szándékosan úgy feszítve a karjait maga előtt, hogy minden izma kidagadjon a  karján. Ha már műsort kapott, illik azt viszonozni valamivel. A pólója szára fel is szakad, igaz ez főleg annak köszönhető, hogy amúgy is megviselte a mai nap a ruhadarabot.
-Amit felvázoltál, az nagyon logikus, é meggyőző, ám attól tartok, elmulasztottad számításba venni, hogy bűnöző vagyok, és sajnos a munkámmal jár, hogy nem élvezhetem a  törvény nyújtotta jogokat, és kötelességeket. Na most...
A telefonhívást viszont megvárja persze, és a hasát fogja a nevetéstől, hisz ezúttal már meg sem próbál nem röhögni a hallottakon. Azt még érti, hogy a nő profi testőr, és mellette mindenki biztonságban van, de , hogy ő hogyan maradt eddig életben az rejtély a számára.
A nagy darab férfi összerándul a hatalmas zaj hallatán, mintha leguggolni készülne, de fél úton meggondolta magát. Először a frász kerülgeti, aztán pedig állatira szégyelli, amiért ennyire összetojta magát, csak mint az erős hangoktól mindig, miközben a csaj úgy áll továbbra is, mint egy gép.
-Na álljunk csak meg! Én nem akartam ma kinyírni senkit, és nem is tettem! A kollégád tudhatta volna, hogy a dohányzás káros az egészségre!
Hogy Chloe-t , vagy magát próbálja meggyőzni, az jó kérdés, de fel-felpillant, az égő lakásra, és az arcrándulásaiból ítélve egyáltalán nem tettszik neki, amit lát.
-A durva életbe...!
Elrugaszkodik a földtől, és aztán bagollyá válva kezd el felfelé repülni, az égő lakáshoz. Teljes erővel csapkodja a szárnyait, hogy minél gyorsabban érjen föl, aztán a lángokkal mit sem törődve száll be, majd változik át egy olyan részen, ami még nem ég, aztán összegörnyed köhögve, míg a eltépett pólójából rögtönzött maszkot csinál magának.
-Hé...köhh...van itt még valaki? El kell tűnnünk innen, mielőtt odaégünk.
-TŰNJÖN INNEN!!!
Curran kissé megnyugszik. A hang a wc-ből jön, ezek szerint az áldozata megúszta. Már csak ki kell juttatnia innen valahogy. A cipője talpa felé kúszó fürge rókalábak viszont nem sok optimizmusra adnak neki okot.
-Nyisd ki az ajtót, erre nincs időnk!
-NEM!
A visszhang alapján Soulstone a kádban ül...Nem egy hülye ötlet, de sajnos a szénmonoxid mérgezés ellen nem véd.

Curran még a lakásban is azon morog, ahogyan Chloe kioktatta őt, sőt, még a hangját is megpróbálja utánozni, kimondottan tehetségtelenül.
-A törvény az első, és a legfontosabb, mindenki aki megszegi egy szar alak, én már csak tudom, mert egész gyerekkoromban ezt programozták a merevlemezembe!
Dühöngés közben arrébb rúg pár égő bútort az útból, hogy könnyebben elférjen, de a fürdő ajtajához Chloe ér oda előbb végül, és ő rúgja be az ajtót. Egészen biztos benne, hogy ezt is csak azért teszi a nő, hogy őt idegesítse. Nem elég, hogy szemléltei, egy égő házban sem fogja őt békén hagyni, de ráadásul még a ruháit is letépi a szeme láttára, hogy tovább frusztrálja őt. Ezen a ponton nem biztos benne, hogy tudna-e bárkit jobban utálni, aminek persze semmi értelme. A gépek nem éreznek...
-Na jó, ha feladom magam a szaruknak, és bezárnak a legmélyebb rácsos pöcegödrükbe, megígéred, hogy ott békén hagysz???
Még maga is meglepődik rajta, mennyit tud dumálni így köhögve is, csodálatos adottság az biztos. Kezd az agyára menni ez az egész, de aztán ő is megpillantja a holttestet, ami még lélegzik. Egy régi, megsárgult anatómia könyvben olvasott róla, hogy ez általában annak tudható be, hogy a hulla még nagyon is él, csak a gazdája egy láncdohányos hülye, szóval amíg Chloe a firkásszal van elfoglalva, ő nekifeszül egy égő könyvespolc még relatív hűvös részének, és fellöki azt, majd átugrik felette, az ölébe veszi a testőrt, és most ő rúgja ki az ajtót, amin át a folyosóra lehet jutni.
-Őőőő...és most merre? - Néz körül tanácstalanul. - Chloe! Gyalog még sosem voltam itt fenn, hol a lift???

Egy fogcsikorgatásra kísértetiesen emlékeztető hang terjeng Curran felől, valahányszor Chloe megszólal, de ezt leszámítva pont olyan csendes minden, ahogy azt elvárhatná az ember egy pokoltűz által elhamvasztás alatt lévő épület legfelső emeletén. Egy idő utána  férfi rádöbben, hogy jobban jár, ha csendben marad, és inkább nem is szól többet, csak amikor feltétlenül muszáj, például, amikor lövése sincs, merre lehet a lift, vagy amikor kérdezik.
-Mondtam már, nem vagyok gyilkos.
Aztán spuri a lifthez. Azonnal lefekteti a fal mellé a sérült testőrt, és segít a vörösnek szétfeszíteni az ajtót, ami az ő izomerejét is bevetve viszonylag könnyen meg, az viszont meglepi, hogy nem neki kell előre mennie. Soulstone rinyálása már kevésbé, és azt hallva kérdőn néz a testőrére, jelezve, hogy ő ezer örömmel berúgja a fickót az aknába, hogy gyorsabban haladjanak.
Végül erre nincs szükség, aztán amikor szabad a pálya, ő is leereszkedik, aztán még Chloe-nak is segít kinyitnia  következő liftajtót. Ezen a ponton már annyira nem mérges az áldozatára, ugyanis furcsa, de emberi alakjában eléggé tériszonya van, és a hátán lévő ájult fazontól át sem tud változni...vagyis át tudna, de attól csak jobban fájna neki, ha magával rántaná az eszméletlen test a mélybe. Minden estre, ha nehezen is, de sikerül kijuttatnia az aknából a testőrt, s ahogy újra elfekteti a földön, a férfi övében egy jellegzetes alakú fémtárgyat tapint ki.
~Hehh...mi a...rólam mindenkinek ugyanaz jut az eszébe?~
Azért amikor úgy érzi, nem látja senki, elkobozza a fegyvert. Ki tudja, mire lesz az még jó. Aztán ő is kimászik az aknából, és verejtékben ázva, lihegve veti a hátát a falnak. Pár másodpercre behunyja a szemeit, aztán fáradtan mosolyogva fordul a kiscica felé.
-Neked nem mondták még, hogy ne rohangálj be égő házakba hmmm?
Aztán elneveti magát ezen, és Chloe felé fordul.
-Tovább kell mennünk, nem igaz? Na jó...
Felpattan, és megint az ölébe veszi a férfit, akinek szerencsére még mindig elég egyenletes a légzése.
-Nincs kint egy tűzlétra, vagy ilyesmi? Kétlem, hogy jót tesz ennek a manusnak, hogy így cipelem. Jobb persze, mint elégni, de akkor is...

Curran fáradtan nyúl bolyhoska után, és simogatja meg apró szőrös fejét, ahogy a vállára telepedik, s már túl kimerült hozzá, hogy azzal foglalkozzon, mennyire bizarr is ez az egész. Tény, emberi formában nem éppen ő marad alul a táplélékláncban, és ha belegondol, talán madárként sem, amilyen pici Molly, de attól még ijesztő egy macskát látni. A kígyóktól is kirázza a hideg, hiába kajált be több tucatot belőlük.
-Remek, akkor marad a sima lépcső...
Némi elégtétellel figyeli azért, ahogy a csaj kidobja a védencét az ablakon. A jelek szerint Chloe meglehetősen szórakoztató, amikor valaki mást gyötör. Már éppen felállna, hogy tovább menjenek, amikor a nő viszont felé rohan, és elkerekedett szemekkel bámulja a felé repülő nőt, aztán nagyot nyekken, ahogy elsodorja őt. A robbanás után, a kérdésre, hogy mindenki jól van csak halkan válaszol Molly után:
-Húúúú....
Elgyötörten tápászkodik fel, dörzsöli le a macskaszőrt összeborzolt tollairól, majd messzebb ugrik Molly mellől, mint akire most öntöttek egy vödör jeges vizet. Aztán persze visszaváltozik, hisz a sérültet aligha tudná cipelni a csőrében.
-Tényleg lefelé kéne inkább menni bolyhoska...bááár...
Elgondolkodva veszi az ölébe a sérült testőrt.
-Ő onnan jött. Lehet látott valamit, amit el kéne kerülnünk. Ajánlom, hogy ne egy marha nagy kutya legyen az. Nos, mi a helyzet cica, odalent is ég a a tűz, azért akarsz felmenni?
Megvárja a választ, aztán a felfelé vezető lépcső felé biccent.
-Én bízom benne, neked meg tökmindegy, úgyis akkor repülsz ki innen amikor akarsz, a bőröd alatti fémváz meg tuti nem olvad szét ennyitől. Na nyomás!
Elkezd felfelé rohanni a lépcsőn, és magában nagyon reméli, hogy jól döntött. Mondjuk, rosszul biztos nem. A kislánynak igaza van, minél lejjebb mennek, annál közelebb kerül a rendőrséghez, ami ebben az iparágban sosem egy jó dolog. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen puccos házba aligha juthatott be a cica a főbejáraton át, hátha ismer egy kijáratot egy másik házba, vagy ilyesmi...

Curran szégyenlősen takarja el a "mókás" bajszát a mutató ujjával, aztán pedig megrázza a fejét. Mostanra már megszokhatta volna Chloe Chloeságát, de a jelek szerint ez nehezebb feladat, mint bárki hinné.
-Ahogy mondod Bolyhos...Várjunk, szomszéd lépcsőház??? De hisz ez zseniális! Akkor ki tudjuk vinni ezt a tűzmágust, és le is lécelhetünk. Nagy vagy cirmos!
Természetesen követi a lányt, és annyira fel van dobva, hogy még Chloe-ra sem morog, amiért a csaj kommandóst akar játszani egy égő házban, hisz csak nem gondolja komolyan, hogy majd egy gonosz kvartett vár majd ránk akik...
-A szentségit...
Magában morogva fekteti le a manust az egyik fal tövébe, és némileg mérgesen követi a lányokat.
-Srácok, a tűzet egy bagós bunkó okozta, aki úgy döntött, előbb rágyújt egy cigire, és csak aztán nézi meg, mi ez büdös gázszag. Whoaaaa....szép fegyverek, nagyon...ócskapiaci...Látom van itt minden, cső, lánc, bicska...pisztoly esetleg nincs valakinél? Így néz ki, látjátok?
És ekkor rászegezi a kezében lévő díszes, hatalmas, de mégis könnyű, ezüstösen csillogó fegyvert, s a kopaszra szegezi azt.
-Akkor csak én...? Na jó, elég az Archer-ből, ereszd ela  lányt, vagy kapsz három lyukat a kugligolyódba.
A férfi nem ereszti, viszont nem is mozdul senki egyenlőre, Curran-en kívül, aki egyre közelebb lép a kislányhoz.
-Nem lesz semmi baj kicsim. Te meg ereszd már el.
-Vagy mi lesz, lelősz? Úgysem mernéd...
-Az előbb még én voltam a sátán, a fajtám meg sárvérű, vagy mi...hoogy is van ez most?
-Nyuszi vagy meghúzni a ravaszt.
Ó, lehet megremeg az ujjam, és véletlenül nyírlak ki...
Újabb lépést tesz közelebb, alig több, mint egy méter választja el őket. Reményei szerint Chloe kész akcióba lendülni, ahogy eljön az idő. A gondolat, hogy most épp bízik a csajban elég bizarr, de...
-Dobd el a pisztolyt, és ne gyere közelebb, különben.
-Á, a pokolba!
Elrántja a fegyver csövét, hogy a manus homloka helyett a vállára célozzon. Biztos kézzel tartva húzza meg a ravaszt, felkészülve a roppant méretű fegyver visszarúgására, s arra, hogy a fülsüketítő zaj közbe mozgásba lendüljön, és kimentse a lányt, közben pedig állja az ütéseket. Arra viszont nem készül fel, mi lesz, ha a csövön torkolattűz helyett egy helyesen táncoló kis láng jön ki. Kínos csend telepedik a szobára egy nagyon hosszú ezredmásodpercre, de aztán...
-Molly, cicává!!! - kiáltja, és ezzel egy időben mint a villám szemen dobja a kopaszt az öngyújtóval, a következő ütése pedig tenyere élével a nyakát célozza, hogy a macska el tudjon szökni a roppant testtől.
-Menj ki a szobából, gyorsan!
Eddigre viszont elmúlik a meglepetés varázsa, és a kopasz teljes testével tarolja le Curran-t, a falhoz vágva őt.

Curran legszívesebben távolról nézné, ahogy Chloe filmbe illő mozdulatokkal kergeti az őrületbe az ellenségeit, és úgy pattog, mintha olimpiai aranyérmet szeretne nyerni seggberúgásból. Na igen, szívesebben szotyizgatna egy polc tetején, minthogy itt veresse össze magát. Sajnos azonban nincs igazán választása, ezek a bunkók meg akarják ölni, és a szotyi is otthon maradt...
A fickó például, aki teljes testével a falhoz passzírozza őt elég zavarba ejtő, még a lélegzete is eláll a helyzet kényelmetlenségétől. Egy ideig küszködik a helyzeten, aztán ahogy kiszabadul mindkét keze, ökleivel egyszerre sújt le ellensége két fülére, hogy amíg az abból adódó fájdalommal foglalkozik, ő ki tudjon szabadulni a szorításból. Levegő után kapkodva mászik előre négykézláb, de az ellensége újra túl gyorsan tér magához, és ragadja őt bokán, mire először kap egy másik lábat az arcába, aztán pedig Curran megfordul, és a csávó homlokához tartja az öngyújtót pár milliméterről, majd meghúzza a ravaszt.
-Hogy...a...francért...nem...tudsz...kidőlni!!!
Minden szónál egy ütés, rúgás, és taposás a jussa a kopasznak, ki a végén tényleg véresen, és ájultan fekszik a padlón. Ez után kissé zihálva, izzadtan, és megtépázva egyenesedik fel, és megrázza sajgó kezét, mikor is szembe találja magát a késessel, ki remegő pengével áll előtte.
-Ó, tényleg...te is itt vagy. Felteszem, nem akarsz békén hagyni, igaz?
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy bagollyá változva követi a sárkányt, és csak kirepülnek innen a fenébe. Egyszerű megoldás lenne, nem is kéne harcolni és....és a sorsára hagynák a másik testőrt, mint hirtelen eszébe jut. Francba....
-Na jó...a helyzet a következő... - kezdi el magyarázni, és közben a pisztollyal babrál - választhatsz, vagy húzzuk még az időt, vagy pedig inkább arra koncentrálsz, hogy kividd a barátaid innen élve. Nem tudom, mikor ér ide a tűz, de tuti nem akarják itt megvárni, a sok éghető szemét között. Szóval, segíthetsz nekik, vagy itt maradsz játszani velem, és a mini lángszórómmal...
Csípőből felfelé tartja a "pisztolyt", amiből egy tíz centis láng szökik ki, ferdén a másik pasi felé. Nem nagy tűz, de ha használni akarja a kést, közel kell jönnie. El is dobja inkább, és félreáll.
-Jó fiú...
Curran felkapja a saját sérültjüket, és megindul kifelé, hogy végre olyan messze legyen, ahol nem lesz négyükből grillezett Bagoly-macska-Sárkány ragú, mint valami rossz hírű kínai konyhán!
-Látod Molly, az erőszak nem mindig megoldás. Még akkor sem, ha olyan dögös vagy közben, mint Chloe néni. Na jó...
~Ehh...hol igazságos ez, ő egy kiscicát cipel, én meg a egy mázsás láncdohányost.~
Közben megérkeznek a másik épületbe, és az ottani lifthez érve Curran végre kifújhatja magát egy kicsit. Amíg a felvonó érkezik, egy közeli ablakot kezd el nézegetni, aztán újra a falhoz támasztja a sérültet, és Chloe felé tekint. Majd újra az ablakra, majd Molly-ra, aztán sóhajt.
-...
Behúzza a sérültet a liftbe, aztán megnyomja a földszint gombot. Érzi, hogy ez nagyon fog még neki fájni, pláne akkor, amikor leérve mentősök, tűzoltók, és rendőrök gyűrűjében találják magukat. Egyenlőre nem emeli fel a kezeit, egyenlőre még nem tudják, ki ő, és csak nincs itt egy ismerős sem, de csak idő kérdése, hogy ebből baj legyen.
-A pasas megsérült, amikor véletlenül....
Eláll a szava. Csodálkozva adja át a sérültet a mentősöknek, aztán mint aki szédeleg, tesz pár lépést, majd háttal a mentőautónak leül, és amikor azt hiszi, már senki sem figyel rá, elkezd röhögni.

Továbbra is a helyén ül, de már nem vigyorog, ahogy Chloe megjelenik. Nagyot sóhajt, aztán szinte már együtt érző hangon teszi fel a  költői kérdést:
-Ez a főnök? ÉS még ő szól be neked, a fickó a Full Metal Jacket-ből tanult meg...élni? Egyébként meg, ne foglalkozz vele, jó testőr vagy, és félelmetes harcos, az pedig, hogy ez a Jackson lenne a legjobb embere....
Megrázza a fejét, és előhúzza az öngyújtó pisztolyt, meghúzza a ravaszt, amire elő is bukkan a 10 centis láng, ő meg újra elkezd kuncogni.
-Értem én, hogy egy ember megsérült, és nem szép dolog ezen röhögni de....ezt a kollégád fegyvertáskájában találtam. Gondosan becsomagolva. Érted mire akarok kilyukadni ezzel? Nem ez gyújtotta a tűzet.
Itt már alig bír magával, és megint elkezd nevetni kicsit.
-Csak képzeld el, ahogy tévedésből az igazi fegyveréért nyúl, oda tartja a szájához, szétlövi a cigit, és a torkolattűzzel belobbantja a gázt!
Itt már nem bírja, és elkezd hangosan röhögni, a hasát fogva. Eltart egy darabig, amíg összeszedi magát, és akkor is csak nagyon lassan áll fel. Most, hogy elmúlt az adrenalin, eléggé fáj mindene.
-Ha a tűzoltók megtalálják azt a fegyvert, a kollégád tuti nem lesz kedvenc többé, sőt...de én a helyedben ezt nem várnám meg. Az ilyen tehetségektől nem sok segítségre számíthatsz a bajban, és lássuk be, abban lesz részed bőven.
Elkezd botorkálni a távolba, hogy minél előbb megszabadulhasson ettől a közegtől, de azért még hátrafordul egyszer.
-Ó, és köszi....
Rákacsint, és már menne is, hisz ez tökéletes búcsú, de aztán újra meg kell torpannia.
-Molly? Felosont a mentőautóra. Gondolom a kórházi kosztra vadászik szegényke. Ha nagyon le akarod vadászni, ott tuti megtalálod. No, én viszont most eltűnök a szemeid elől, sárkánylady.
Aztán tényleg elmegy, maga mögött hagyva a mentősöket, tűzoltókat, és egyebeket. Az út másik oldalára sétál, aztán befordul egy sikátorba, és ott sziszegni kezd, mint amikor ebédhez hívja valaki a házi macskáját. Ahogy megérkezik a kis szőrcsomó, leguggol hozzá, és megsimogatja a fejét.
-Felteszem, semmi kedved hozzá, hogy a néni árvaházba dugjon igaz? - Kérdi, aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem egy kiscica még elfér nálunk...pár napig. Viszont, dokihoz kell mennem. Megígéred, hogy nem csinálsz rumlit, amíg távol vagyok? Igen? Helyes....akkor gyere.
A lakásban, ahol Curran, és a szobatársa él még egy veszett rozmár sem tudna nagyobb kupit csinálni, mint ami már ott van, de legalább tágas a hely. Cserébe alig van bútor, a falakon nincs festék, és eléggé büdös van, de mit vár az ember egy olyan hajléktól, ahol még Curren a pedánsabb? Igaz nem sokkal...