Melissa Slater halászhajója

Súlyos dilemmával kell megküzdenie Curran-nek ma este. Vajon az ér többet, ami az áldozata tárcájában vár rá, vagy az, ha dedikáltat vele valamit? Mondjuk ezt a gyönyörűen megmunkált, gondosan karbantartott, ámbár kissé hangos lefűrészelt csövű dupla csövű puskát?
~Gabriel Taylor...értem én, hogy nem nyúlhat le mindenki művésznevet egy Fantasy ponyvából, de mégis mi ez? Ehh, mindegy, úgy hallottam elég introvertált ahhoz, hogy ne legyenek testőrei, nekem meg kell a pénz a lakbérre, szóval reszkess te szívtipró.~

Bagolyként várja a kikötőben, hogy felbukkanjon a palimadár, és bár általában elég türelmes fickó - a sudoku-t is csak a harmadik számnál adta fel...mindörökre - azért 10 perc várakozás mégiscsak sok. Emberi formát öltve előzékenyen beengedi magát a kikötőmester üres kunyhójába, ahol aztán elkezd szétnézni, hátha talál valami érdekeset.
~Miért pont halászhajó? Sosem fogom megérteni ezeket a dilis színészeket, hogy egy romantikus komédiáért minek kell az életüket kockáztatni. Aztán meg ha baja esik, én leszek a szemét.~
Annyira elmélyed a gondolataiban, hogy meg sem hallja, ahogy mögé lopakodik valaki, az ismerős hangra viszont megfagy a vér az ereiben, és fájdalmasan lassan fordul meg, mialatt szinte hallani lehet, ahogy úgy nyikorognak a csontjai, mint a filmbeli öreg ajtó, amire hasonlít a mozgása.
-Őőőő.....
Nagyokat pislog értetlenül, hisz Chloe most számára is olyan, mintha egy másik bolygóról jött volna, és útközben begolyózott volna a magánytól, meg attól, hogy a gépen az egyetlen film japán főzőműsor volt, kínai felirattal. Amire azonban a nő a mondandója végére ér, kezdi sejteni miről van szó...
-Ó...nos...igen, nem ezzel a névvel születtem.
Sóhajt egyet, és megrázza a fejét, a puskát pedig a háta mögött elteszi a szekrénybe.
-Khmm. Sejthettem volna, hogy hiba volt a legjobb testőrt kérnem...na, de most már mindegy. Felteszem az operációs rendszered továbbra sem engedi, hogy kárt tegyél bennem, úgyhogy akkor minden rendben.
Kissé ideges, hisz ki tudja, mikor tűnik fel az igazi színész, akkor pedig lesz mit kimagyaráznia. Talán most kéne lelépni? Na igen, kivéve, hogy már a múltkor sem tudta lehagyni őt. Franc!
-Jobban vagy a múltkori óta? Engem egész jól rendbe hoztak...vagy, akár nem is muszáj beszélgetnünk, csak állhatunk is némán így, ahogy te...oké...
Kihúzza magát, és reménykedik benne, hogy nemsokára ideér a hajó a kapitány, előbb, mint a színész. Kívánsága teljesül, és bár máskor igencsak megnézné magának Melissa-t, most több okból sem teszi. Helyette lerohanja, és hadarva követeli, hogy azonnal induljanak el...pont, ahogy egy elkényeztetett sztárocska tenné. Ki gondolta volna, hogy pánik helyzetben ilyen jól tudja alakítani ezt.

A múltkori eset után, amikor majdnem begyűjtöttek a zsaruk és csak egy minden lében kanál hackernek köszönhettem, hogy most nem valami száz láb mély helyen múlatom az időt, vagy kapartak el valahol a sivatagban, Ben még sokkal jobban aggódott értem és alig akart a partra engedni, bár ezt inkább mogorvaság mögé rejtette és mindenféle büntetést kitalált, hogy a hajón marasztaljon.
Mikor azzal jött, hogy valami elmebeteg színészt kell kísérgetni egy halászat alkalmával és rám bízza e nemes feladatot, azt hittem, hogy viccel, mert egyrészt még sosem bízta rám egyedül a hajót, talán csak egyszer-kétszer, akkor is a hátamban érezhettem szúrós tekintetét, na meg úgy gondoltam, ez is csak egy trükk, hogy ismét megakadályozza, hogy kimenjek a partra.
Még soha egyszer sem vállalt ilyen dolgot, rühellte, ha idegenek mászkáltak a fedélzeten, persze nem is ok nélkül.
Később kiderítettem, hogy tényleg ez volt a hátsó szándéka, bár azt hitte legalább a színész „társasága” eltereli a gondolataimat a miértekről – vajon honnan vette! - és örömmel veszem, hogy végre magam ura lehetek a hajón. Ez utóbbi tényleg így volt!
Persze nem bízta volna rám, ha nem tudta volna, hogy a kisujjamban van a járgány vezetésének minden csínyja-binja, hiszen jóformán rajta nőttem fel.
Nem mondom, hogy örömmel vártam azonban a színészt, mert amiket időnként olvastam az ilyenek nagyképűségéről és rámenősségéről, nem voltam biztos benne, hogy nem fogjuk összerúgni a port és az egy olyan kis halászhajón, mint Csalinkázó Hord, nem lenne túl egészséges.
A kormányállásban egyeztetek éppen a kikötői hatóságokkal az indulás miatt, mikor Marc, aki másodmagával maradt segíteni nekem, hiszen most inkább csak olyan imitált halászat lesz és, aki minden bizonnyal feladatul kapta Ben-től, hogy tartsa rajtam a szemét, jelentette, hogy két idegen lépett a hajóra, bár ebből igazán csak egyet láttak, de ha az csak nem magában beszél, akkor más is van vele a kapitányi kabinban.
~ Na máris kezdődik! Még megérkezni sem tudnak normálisan! ~ fújok mérgesen, majd lendületesen lecsúszom a lépcsőn és egy dobbanással érkezem az ajtóba, ahol egy férfi és egy nő fogad.
Mielőtt még elmondhatnám nekik, hogy általában engedélyt kell kérni, hogy valaki egy hajó fedélzetére lépjen, a ficsúr máris letámad és olyan modorban és utasítgatóan követeli, hogy azonnal szedjük fel a horgonyt, hogy kinyílik a bicska a zsebemben.
- Héééé! Visszább az agarakkal ember. – tolom hátrább erőteljesen, kívül a komfort zónámon. – Először is ez az én hajóm és akkor indulunk, ha én mondom, meg amúgy is az van amit én mondok, szóval ácsi! Én Melissa Slater vagyok és magukra egyelőre csak tippem van és, ha nem akarnak úszni egyet, akkor talán bemutatkozhatnának. – javaslom villámló szemekkel.

-Ja igaz, a szoftvered.... elnézést. - Javítja ki magát gyorsan, aztán pár másodperc gondolkodás után még hozzáteszi motyogva: - Épp most robotoztalak le. Mást ez zavarna....ezek szerint téged nem programoztak olyan sértődékenyre.
Valahogy az, hogy megígéri mellette biztonságban van annyira nem dobja fel. Világ életében nehezen bízott meg azokban, akik kidobták az ablakon, a sokadik emeletről, és mellesleg lőttek is rá.
-Az jó..nekem sincs semmi bajom....
Többet nem mond, inkább csak várja, hogy végre indulhassanak. Ha már a tengeren vannak, egyszerűbb lesz, kitalálja majd, hogy haza inkább repülve megy, és el van minden intézve. A színésznek lesz egy kis rossz híre, hisz pára mutánsnak hiszik majd, de legalább senki számára fontosnak nem esik baja...még egy hétig, mikor is a gyomra sztrájkba kezd majd, hogy elege van a  kekszből. Két hete csak keksz! És nyalóka! Meg olcsó sör, aminek borzalmas az íze, többek közt a nyalóka miatt!
-Hő...?
A második sárkány megjelenése, és vehemenciája kis híján arra készteti, hogy azon nyomban bocsánatot kérjen, elvégre nem akart ő megbántani senkit, csak rég volt már hajón, és hülyére fogják verni, ha kiderül, hogy már megint rosszban sántikál, de aztán megtorpan. Hát mégis kinek képzeli magát nagyon is jogosan ez a nő? Hogy mer úgy viselkedni, ahogy egy normális emberrel tenné, amikor itt áll előtte Gabriel Hogyishívják személyesen! Na nem! Összevonja a szemöldökét, és elhatározza, hogy ez a csaj nem kaphat több filmszerepet ebben az országban,a miért ilyen tapintatlanul mert rámutatni az ő pofátlanságára!
-Bla bla bla. - jegyzi meg flegmán, ahogy elképzelései szerint egy szupersztár tenné - nézd mucus...bocsánat, Mucus kapitány! Szóval nézd, ha nem kell a pénzem, a mocskosul sok pénzem, kereshetek másik hajót is. Fogadjunk, ha angyon akarnék, öt percembe kerülne olyat találni, minimális felárért, amin akár még mentőcsónak is van, egyéb extrákról nem is beszélve. A testőröm tuti örülne, ha biztonságosabb hajón utaznánk, nem igaz S....
~Várjunk...két Slater? Na nem...NEM! Mindkettő dögös, mindkettő idegesítő, de akkor is...Christian Slater-re is igaz ez, mégsem a rokonuk...asszem. Na mindegy.~
-Ehh...mindegy, csak induljunk már. Esküszöm, egy égő épületben nagyobb biztonságban érzem magam, mint ebben a kikötőben. Esküszöm, ha még sokat kell itt tökölni, megveszem a hajót a díszletnek. Kíváncsi vagyok, rá tudnám-e venni a producert, hogy betegyünk egy robbanást....

Teljesen jogosnak ítéltem a kirohanásomat, hiszen amúgy sem voltam jókedvemben, ráadásul tényleg semmibe vették egy hajón érvényben lévő szabályokat, amivel azonnal el is kaptam őket.
De ez nem volt elég, annak a kis színészecskének, akit kegyesen felengedtünk a hajóra, még neki állt feljebb, sőt nem tisztelve a hierarchiát, úgy kezdett utasítgatni, hogy egy pillanatra még ki is zökkentett a felháborodásomból.
- Mucus? – ismételtem meg baljóslatúan nyugodt hangon. – Mocskosul gazdag, hát azt remélem is, mert szerintem szükséged lesz rá cukipofa. Azonban csak nyugodtan nézz körül, találsz-e másik járművet, ami megfelel az elképzeléseidnek, én szívesen megvárlak, de ha nem találsz, akkor ide csak akkor jössz vissza, ha megtanulsz vízen járni a pénzeden. – intek a part felé, ahol most csak leponyvázott, vagy csak kiránduló hajót látni, na meg Jack-é, melyből most is szivattyúzzák a vizet, mert csak az imádság tartja egyben. – Ja és, mint említettem akkor indulunk, ha én parancsot adok rá és ha nem fogod be azt a lepcses szádat, akkor olyan közelről fogsz robbanást látni, hogy örökre és maradandó emléked lesz róla.
Persze aztán hamar helyre zökkentem és ennek megfelelően próbáltam két szarv között a tőgyét megragadni a magától elszállt hímnek, aminek tovább ragozásában megint csak megakadályoztak, de most a testőre, hiszen egyrészt olyan katonás haptákot vágott le a szöveggel együtt, hogy még arról is elfeledkeztem, milyen örömmel akartam megmutatni ennek a Taylor-nak, hogy hogyan bánunk mi az ilyen szárazföldi patkányokkal.
Először csak lemerevedtem és kezem még mindig távoltartóan a férfi mellkasán nyugodott, nyitott tenyérrel, így háttal vagyis inkább féloldalt voltam a lánynak, aki bár felét sem értettem először, de valami bocsánatkérés félét emlegetett, de nem ez volt, amiért izmaim lebénultak és gondolataim megtorpantak kiejtve minden mást a fejemből, hanem a név.
~ Chloe Slater! ~
Míg Taylor-ból annyi volt, mint égen a csillag, addig ez a név egyáltalán nem volt gyakori és miközben agyam lebénult, szívem olyan vad zakatolásba kezdett, hogy valószínűleg a parton is hallani.
Mennyi év kutatása, mennyi újabb és újabb hiú remény és soha semmi, minden tévútnak bizonyult és most ez a név.
Lassan fordultam a testőr felé, akinek a tartása még mindig olyan volt, mint egy levert cölöp.
Félve, de kutatva tanulmányozom vonásait, ami természetesen megváltozott, de a szemei, az anyánktól örökölt orra, a vörös hajzuhataga……nem változott.
- Poszeidon szerelmére! Chloe……..te vagy az? – nyögöm ki, tágra nyalt szemmel, zihálva emelkedő mellkassal, alig halhatóan. – Ez egyszerűen ………………….Ohh Chloe! Emlékszel egyáltalán még rám, én vagyok Melissa!
Teszek felé egy pár félénk lépést, hiszen azt sem tudom megmaradtam-e az emlékezetébe.
Persze közben elindulunk, hiszen már kiadtam a parancsot és a két matróz tudta a dolgát magától is, amikor a kikötőparancsnokság megadta az engedélyt a kihajózásra, d eén most észre sem vettem.

-Mucus kapitány - javítja ki Melissa-t, aztán pedig unottan a szemeit forgatja, ahogy megint elkezd neki magyaráznia csöppnyi lányka, és a kezét a szája elé téve eltakar egy műásítást.
-Hmm, ez egész használható dumának tűnik, vízen járni a pénzemen. Ha nem felejtem el, szólok az íróknak, hogy tegyék bele.
Nem nagyon foglalkozik a kapitány zsörtölődésével, azt leszámítva, hogy egészen szexinek tartja ahogy így pattog, de ezen felül nagyon nem zavarja a dolog. Az idegbaj, a fekete testhez simulós ruhák viselése iránti mánia, és az, hogy ellenszenves, meg persze a közös vezetéknév érdekes egybeesés, de....de....
-Mi a....
Megrökönyödve figyeli, amikor kiderül, hogy ezek ketten tényleg testvérek. Óvatosan néz körbe, kamerákat keresve, hisz gyanítja, hogy lehet egyenesen a forgatásra sétált be, hisz ilyen nincs, max egy filmben! Aztán Chloe megszólal, és ez visszarántja a valóságba.
-Ha tőlem kérted az engedélyt, felőlem szobára is mehettek.
Mogorva hangja, és rosszalló nézése csak fokozódik, ahogy nagy koppanással beszaltózik valaki a mólóról, másodpercekkel az után, hogy a hajó elindul. A férfi, aki az utolsó utáni pillanatban érkezett felegyenesedik, aztán csodálkozva méri végig Currant. Az új jövevény egy magas vele, épp ugyanúgy hordja a haját, és a szakállát, és még arcra is hasonlít kicsit, igaz az ő vonásai sokkal lágyabbak, és kedvesebbek...
-Bocsi a késéért...mentségemre legyen mondva, nem hittem, hogy elindulnak nélkülem. Huhh...ezt a hajót bérelte ki a stúdió ugye?
-Tekintve, hogy itt vagyok én, a sztár, Gabriel Taylor, ez egyértelmű, nemde? - Kérdi Curran, közel sem olyan magabiztosan, mint eddig. Nagyon rossz előérzete van. Aggódva figyeli az új férfit,a ki erre a kijelentésre felvonja az egyik szemöldökét, de aztán nevet, és kezet ráz vele.
-Hát persze! Elnézést, de még nem találkoztunk, és NAGYON máshogy fest a fotókon. Will Turner vagyok, az új dublőre. Borzasztóan örvendek.
Will nagyon energikusnak, és jókedvűnek tűnik, mint aki bármilyen helyzetben van, az volt élete álma, hogy oda kerülhessen. Fürgén sarkon fordul, és gyorsan üdvözli a hölgyeket is.
-Kapitány! Másik hölgy...ne haragudjon, de nem hallottam a nevét. Khmmm....szóval...hol tudok csinálni valamit a hajón, ahol nem vagyok útban senkinek?

Általában nem vagyok ilyen pukkancs, de ez a fickó – főleg, hogy valami nagyképű színész – már eleve szálka volta szememben, nem beszélve Ben hátsó szándéka miatt érzett haragomról, így minden voltam most csak bájos és kedves nem. Még az sem lendített a kedvemen, hogy most én voltam a hajó kapitánya, ami nem sokszor fordult még elő velem és büszke is voltam rá, de valahogy nem így képzeltem az első utamat.
Később biztos magamban megbántam volna a szavaimat, ha nem is saját jószántamból, de nevelő apám biztos tett volna róla, hogy megbánjam, de most még folytattam is volna, ha nem szólnak bele a sors kiismerhetetlen szeszélyei és állítanak az utamba egy olyan dolgot, amire még a levegő is elfogyott a tüdőmből, nem hogy a gondolatok a fejemből.
Már azt sem tűnt fel, hogy a hajó imbolygása megváltozik, ami csak azt jelenthette, hogy elindultunk.
Chloe itt van! Az én drága, elveszett húgocskám itt áll előttem a hajón, én meg ahelyett, hogy a plafonig ugrálnék örömömben, csak állok ott dermedten, mintha kőbe véstek volna, de hát más mit tett volna a helyemben, mikor kiderül, hogy hossza kudarcokat hozó kutatás után, a vakvéletlen hozta az utamba, mikor már nem is számítottam rá.
Én, a tűzről pattant, nagyszájú csaj, most alig tudtam kinyögni valamit.
Aztán már megtört a jég és én meg sem hallva, mit válaszol, vagy egyáltalán mond-e valamit, nem törődve a ripacs színésszel, nemes egyszerűséggel a nyakába ugrom és erősen megölelgetem, elborítom az arcár sok-sok puszival, miközben most az egyszer nem szégyellem, hogy potyognak a könnyeim.
- Chloe! Chloe! Magasságos egek! Micsoda nő lettél! Tényleg te vagy? Jól vagy? Hol voltál idáig? Mindenhol kerestelek! Ohh istenem! Tényleg meg vagy végre! – szorítom meg még utoljára, de rájövök, hogy valószínűleg talán levegőt sem engedek neki venni, nem, hogy válaszolni, ezért nehezen, de elengedem. – El sem hiszem! És milyen katonás lettél. Jól megy a sorod? Mindig ilyen kuncsaftjaid vannak? Anyán türelmét örökölted akkor. – mosolyodom el, egy pillantást vetve a elhanyagolt Curran-ra.
Ekkor esik be a másik fickó és én első meglepetésemben egy csáklyát kapok kézre azt szegezem a mellkasának, mert ma már másodszor fordul elő, hogy engedély nélkül lép valaki – mit lép….vetődik – a hajómra.
- Ki a jó fene vagy te?- vonom dühösen kérdőre, de aztán ide-oda kapkodva a fejem csak kihámozom, hogy nem ebből a szánalmas pojácából van kettő és nekem sincs dupla látásom, hanem ez valami dublőr. – Róla………engedem le a csáklya hegyét kissé, - Róla nem volt szó! – nézek mogorván a Taylor-ra, majd a távolodó partra és bár nagy a késztetés, végül sóhajtok egyet.
- Üljön a hajó orrba és szóljon, ha sziréneket lát. – vonom meg a vállam, aztán megváltoznak az arcvonásaim és ragyog képpel fordulok Chloe felé.
- Rakd a cuccos a kabinomba, aztán mesélj! Te meg – fordulok Curran-hoz. – Van lenn egy kabin ott pakolhatsz le, csak ne legyél láb alatt, de ha te is munkát akarsz, akkor tedd hasznossá magad a konyhában.

-Két szirént már látok is - jelenti ki a kaszkadőr, komolytalan hangon, de aztán tiszteleg, és serényen elhúz a hajó orrába, hogy ott kémleljen további ellenállhatatlan tengeri szépségek után. Hogy csak ennyire stréber, vagy inkább a szigonyos őrültektől akar távol maradni az jó kérdés, de nem úgy tűnt, mint aki nagyona  szívére vette, hogy fegyvert szegeztek rá az imént.
Curran közben oldalra dönti a fejét, és még a szemöldökét is felvonja arra a kijelentésre, hogy ő wc-t fog pucolni fogpiszkálóval, vagy valami ilyesmi. Az igazat megvallva, ez a Will nevű fickó eléggé az agyára megy, de a pokolba is, az ő alkalmazottját legfeljebb csak ő csicskáztathatja, őt pedig senki!
-Ki vagy rúgva - szól oda Chloe-nak csendesen - sok hasznod úgysem venném ma, ahogy látom. Ne aggódj, holnap a főnököd részletes jelentést kap arról, mi volt a probléma. Takarítani én...pfff...mintha lenne bármi értelme ilyesmit művelni ezen a hajón.
Aztán a maga részéről marad a fedélzeten, és elkezdi kémlelni, vajon mikor lesz alkalmas megszökni, illetve azt is figyeli, hogy vajon mikor jelenik meg az a lökött színész, aki helyett ő került a hajóra. Ezen a ponton mondjuk legfeljebb integetni tudna, már úgysem hallanák őt. Zsebre rakja a kezeit, és mosolyogva képzeli el a pancsert, aki a hajó hűlt vízét kutatja majd. na igen, kicsomagolni úgysem tudna mit, szóval csak itt marad, és várja, amíg ezek ketten szobára vonulnak, hogy végre átváltozhasson, és elrepüljön innen. Bááááár....
~Vajon fel tudom még bosszantani a Slater lányokat még jobban? Persze cska az ő érdekükben. Minél jobban kiábrándulnak ebből a nyálas színészből, annál jobb!~