Scott Arthur Lee

Go down

Scott Arthur Lee

Témanyitás by Farkas on Csüt. Aug. 20, 2015 1:27 am

ADATOK

Név: Scott Arthur Lee
Kódnév: Farkas
Faj: mutáns
Kor: 25 év
Születési hely: egy magányos tanya, Dél-Karolina Állam, Amerikai Egyesült Államok

Jellem: Scott életére rányomta a bélyeget a fiatalkorában történt tragédia. Normáléletben teljesen normálisnak tűnik, mint akinek semmi baja nem volt az életben. De a látszat csal. Scott rühelli az embereket, már-már ösztönszerűen. Ugyan nem tekinthető teljesen emberellenesnek és el tud vegyülni közöttük, de ha oda kerül a sor, lelkiismeret-furdalás nélkül képes ölni. Nagyon kevés olyan ember van, akit önszántából nem bántana. Eléggé magának való alak, a magány egyáltalán nem zavarja. A humora eléggé gyilkos, szégyenlősnek pedig egyáltalán nem lehet mondani. A mutánsokkal ellenben semmi baja sincs.
Személyazonosság: rejtőzködő mutáns

Külső:
- magasság: 180 cm
- súly: 70 kg
- szemszín: sárgásbarna
- hajszín: sötétbarna (rövid)

Különleges ismertetőjel: gyakori, hogy vicsorog még emberalakban is főleg, ha mérges. A szemfogai kicsivel hosszabbak az átlagnál, illetve a bal arcfelén van egy vágásnyom. A testén elvétve vannak sebesülések

Képesség:
- Név: alakváltó – farkas
- Leírás: Scott képes átalakulni farkassá. A tudatát megőrzi az átalakulás után, rendelkezik a farkasok minden tulajdonságával. Képessége egy átlagos, felnőtt farkassá való átalakulását teszi lehetővé.
- Megkötés: Scott teljesen ember, hogyha emberi alakban van. Az érzékszervei nem élesednek ki, nem lesz emberfeletti ereje. A farkaslét jelentette plusszokat csakis akkor élvezheti, hogy ha át van alakulva. A ruhája egyelőre még nem alakul át vele.
- Hátrány: ha Scott megsérül farkasalakban, úgy emberként is meglátszanak rajta a sebek, az átváltozással pedig nem hegednek be. Emellett hiába őrzi meg a tudatát, ha át van alakulva, sokkal ingerlékenyebb, mint emberként, így könnyebben elveszheti a fejét. Ehhez kapcsolódik a vérszomja is, ami miatt időről időre meg kell ölnie valakit, csak hogy elnyomja azt. Ha nem csillapítja, akkor kényszeredetten alakul át és támad rá arra, aki először az útjába kerül.

FELLOW CRAFT

Scott ruhája immáron azonosul a testéhez, amikor átalakul. Ez lehetővé teszi számára, hogy a ruhájával együtt át tudjon alakulni farkassá, nem kell levetkőznie. Ha a testét sebesülés éri farkasalakban, úgy visszaváltozásnál a ruháján szakadások keletkeznek azokon a pontokon, ahol megsebesült.

MASTER MASON

Scottban másodlagos mutáció megy végbe. Immáron képes hollóvá átalakulni, felvéve ezen állat alakját és bírva bármely tulajdonságát. Ugyanúgy a ruhájával együtt tud átalakulni, mint ha farkassá változna. Hollóvá csakis emberből képes átalakulni, így farkasból nem, illetve hollóból se tudja felvenni a farkas alakot. Ugyanakkor holló alakban nem érvényes rá a vérszomj, így ebben a formában tud uralkodni magán, ha már túlságosan hosszú idő telt volna el az utolsó ,,étkezés" óta.

ELŐTÖRTÉNET

Vannak dolgok, amiket gyűlölök. Példának okáét ilyen, amikor egy filmbe beleraknak valami nyafka csávót és ráírnak egy szörnyeteg szerepet, pedig amúgy a gyerekből inkább valami ministránst vagy hasonlító néz ki az ember. Na persze, röhög a vakbelem. Komolyan valaki elhiszi, hogy ő egy szörnyeteg? Csak mert pár animációs klisévál átalakítják, teszem azt, vérfarkassá? Oké, miket kérdezek, persze hogy elhiszik… tele van fangirlökkel a világ. Kis koncot dobsz nekik és már olvadnak is. Tipikus. Ha tudnák azt, amit én tudok, nem érnék be ennyivel, csak röhögnének az egész fölött. Hm? Mi? Hogy szeretnéd tudni, milyen is egy szörnyeteg? Hát legyen, elmesélem.

Egy tanyán születtem, valahol Dél-Karolinában, elszeparálva a nagyobb településektől. Anyámék annak idején nem indultak el időben a korházba, így otthon érte őket a szülés. Szerencsére a bábaasszony nem lakott messze, így ő volt az, aki világra segített engem. Hogy milyen volt a családom? Átlagos, kis szerető közösség. Két idősebb testvérem, egy bátyám és egy nővérem volt. Az egyik tíz, a másik öt éves volt akkor, amikor én előjöttem. Tipikus farmercsalád, abból él meg, amit termel. Nem egy izgalmas élet, de hát legalább él az ember, nemde?

Most hagy kíméljelek meg tőle, hogy részletesen elmondok mindent a gyerekkoromból. Semmivel sem volt különb, mint mindenkinek. Voltam óvodában, voltam általános iskolában, mint minden más gyerek, közben pedig cseperedtem. De aztán… tíz éves koromban történt valami. Éjszaka arra ébredtem, hogy valami eléggé kapar bent. Kicsit arra emlékeztetett, mint amikor hasmenésem van, így hát kimentem. A fürdőszoba éppen felújítás alatt volt, így hát inkább a kerti pottyantóshoz indultam kifelé a házból… de… nem értem el. Már csak pár méter volt, amihez így is csoszogva, nyögve, görnyedezve értem oda. Ott viszont összeestem, rángatóztam a földön. Majd hirtelen… vége lett. De közben furcsának éreztem magam. Mint ha változott volna valami… a szaglásom… élesebb lett… itt is hallottam, ahogy a fater horkol a szobában… sokkal jobban láttam a sötétben… és… mint ha kisebb lettem volna… hamarosan talpra álltam… négykézlábra, pontosabban. Mindenesetre a kínzó érzés elmúlt… de szomjas lettem. Észrevettem egy pocsolyát a közelben és valahogy nem voltam iránta finnyás. Odamentem… és ekkor megláttam a tükörképemet. Egy kölyökfarkas nézett vissza. Pislogtam. Meg akartam dörgölni a szememet, de ekkor megláttam, hogy milyen mancsom van. Ordítani akartam, de csak valami dühös morgás jött ki a számon. Te jó ég, mi történt?!

Rimánkodtam magamban… vissza akartam változni… csak nyüszítettem, rohangáltam mindenhová, ahová csak tudtam. Kész őrület volt. Mi ez?! Mi ez?! MI EZ?! Újra a régi akartam lenni. Ember akartam lenni! És hoppá, sikerült is… hirtelen megint éreztem azt a borzongató érzést, majd amikor a kezeimre néztem, láttam, hogy megint csupasz vagyok… szó szerint, mert nem volt rajtam ruha se. A göncök szétszakadva hevertek a kerti pottyantós előtt… de ez most nem érdekelt. Mint egy ijedt nyúl, úgy rohantam vissza a szobámba, ahogy reménykedtem benne, hogy ez csak valami lidérces álom. Másnap visszagondolva tényleg csak annak tűnt. Még hogy én farkas? Ugyan már!

Viszont ahogy teltek a napok, a riadalom lassan kíváncsiságba csapott át. Mi van, ha tényleg? Ha mégis? Úgy két hónap után már annyira kíváncsi voltam, hogy egyik éjszaka kilopóztam az erdőbe, levetkőztem, majd várakoztam. Kicsit koncentrálni kezdtem… és akkor elkezdődött… a bizsergés, a furcsa érzés… éreztem, ahogy nyúlnak a végtagjaim. Aztán megint ott tartottam, hogy négykézláb állok, az érzékszerveim kiélesedtek. Kicsit tanácstalanul álltam, hogy most akkor mihez kezdjek. Végül elindultam… és mondanom se kell, hogy nagyon élveztem a dolgot. Farkastestben lenni isteni érzés! Ahogy szaladgáltam a fák között, csobbantam a folyók vízében… eszméletlen volt! Úgy éreztem magam, mint ha most lennék igazáncsak a saját bőrömben. Mondanom se kell, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy átalakultam.

Közben mentek az évek, én pedig lassan középiskolába kerültem. 16 éves voltam, amikor elhatározásra jutottam. El kell mondanom anyáméknak. Hiszen a családom, csak elfogadnak így. Először anyámmal akartam megosztani, őt tartottam a legnagyobb tűrőképességűnek. Be is hívtam valamelyik este őt a szobámba, levetkőztem, majd… átváltoztam farkassá. Életem egyik legrosszabb döntése volt. Anyám sikítozni kezdett, rémült volt. Próbáltam a közelébe menni, nyugodtan, nem fenyegetően, de mindig elfutott… és egy idő után dobált is. Egy üvegpoharat is hozzám vágott… vesztére. A pohár széttört és az egyik szilánk belevájt az arcomba. Ekkor valami elpattant bennem… vért akartam! Ott helyben rávetettem magamat anyámra és halálra martam. Pár másodperccel azután, hogy végeztem vele, apám csörtetett be hozzánk. Ránéztem… és még bennem volt a gyilkolási vágy. Felocsúdni se volt ideje, már rávetettem magam és elharaptam a torkát.

Kirontottam a gyilkosság helyszínéről, egyenesen a nappaliba. Ott a bátyám volt. Meg akartam támadni, de túl gyors volt. Felkapott egy söprűt a közeléből és azzal tartott távol magától. Esélyem se volt közel menni hozzá, így hát kirontottam a házból és bevetettem magam az erdőbe. A következő napok pokoliak voltak. A jelek szerint a bátyám nem hagyta annyiban a dolgot és a környező tanyákból összecsődített ,,milíciával” hajtóvadászatot indított ellenem. Az életemért küzdöttem. A helyi farmerek vadászok is voltak egyben, jól ismerték a helyet. Nem sokon múlott az, hogy nem kaptak el és vittek haza trófeaként. Ez az üldözés pedig eltört bennem valamit. Nem mondom, szívesen megöltem volna őket ezért az egészért. Pedig én voltam a hibás, de abban a felfokozott helyzetben ez nem fordult meg a fejemben. Párszor meg is sérültem.

De végül elég messzire tudtam menekülni ahhoz, hogy ne jöjjenek utánam. Utána nem tudom, mennyi idő telt el. Gyakorlatilag egész végig farkasalakban jártam az erdőket, ahogy csak mentem, mentem, amerre vitt az ösztönöm. Mondhatnám úgy is, hogy farkasolódtam. Ha éhes lettem, egyszerűen csak elkaptam valami ehetőt és kész. Olykor belefutottam más farkasokba is, akik féltették tőlem a területüket és meg akartak küzdeni velem. Jópárat le is győztem, de olykor én szenvedtem vereséget. Mások be akartak venni magukhoz. Egy darabig együtt is éltem egy farkascsaláddal. De aztán otthagytam őket és mentem tovább.

Aztán… eljött egy időpont, amikor győzedelmeskedett bennem az emberi ösztön. Kicsit utánagondoltam, hogy vajon mit is csinálok és miért. De amúgy tényleg! Én ember vagyok! Vissza kell térnem a normális életbe… még akkor is, ha éreztem, hogy valamiért az embertársaim élethez való jogát eléggé megkérdőjeleztem. Nagyon mély sebeket hagyott bennem az az eset a farmerekkel. Ám… valami megakadályozta, hogy zökkenőmentesen átálljak. Éreztem valami furcsa éhséget. De nem ez nem olyan éhség volt, elvégre minden nap tudtam harapni valamit. Mint utólag rájöttem, ez vérszomj volt… emberi vérre vágytam. Próbáltam visszafogni magam, de aztán az éhségem teljesen elvette az eszemet. Ennek pedig egy sétáló látta kárát.

Nem tudtam, ki ő, de nem is érdekelt. Az egyik nagyobb erdei út mellett baktattam, amikor megéreztem a szagát. Az út mellett sétált, valószínűleg a közeli település felé. Nem teketóriáztam. Kirontottam az erdőből és hátulról rávetettem magam. Még azelőtt végeztem vele, hogy magához térhetett volna. Viszont ahogy harapdáltam a nyakát és a fejét, hirtelen kijózanodtam… ez pedig megálljt parancsolt. Hosszú idők óta először változtam vissza emberré. Megragadtam az alak karját és behúztam magammal az erdő mélyére. Nagyjából akkora volt, mint én, így leszedtem róla a ruháját, elvettem minden értékét. A személyazonosítóit eldobáltam… utána visszaváltoztam farkassá és megettem az ehető részeit. Hé, ne öklendezz! Ha már levadásztam, enyém a zsákmány.

A lakoma után visszaváltoztam, majd felöltöztem és az értékeivel együtt elmentem. Követtem az utat, amerre sétált, de hamarosan sikerült leintenem egy platós kocsit, a sofőr pedig elvitt a szomszédos kisvárosig. Jobb híján a helyi kocsmába tértem be megérkezésem után, ahol kérdezősködtem. Nagyon furcsa volt ennyi idő után emberek közé menni. Idegennek éreztem őket. De tudtam, hogy ha boldogulni akarok közöttük, akkor tűrnöm kell. Sajnos munkalehetőség itt nem igen volt, de azt javasolta, hogy ha merész vagyok, próbáljam meg a közeli metropolist, New Yorkot. Nem volt veszíteni valóm, hát megpróbáltam.

Az áldozatomtól elég pénzt sikerült szereznem, így buszjegyet váltottam és felbuszoztam New Yorkba. Vidéki ember létemre eléggé elámultam, hogy mi ez a betondzsungel. Idegen volt számomra a hely, nagyon is. De ha már itt voltam… nosza, nézzünk körül. Miután az egyik standról vettem egy hirdetésújságot, először is olcsó szállás után kezdtem kutatni. Sikerült is felhajtanom egy bérlakást, amit igazából csak a szentlélek tartott egyben, de egyelőre ezzel kellett beérnem.

Munkát már nehezen találtam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy jó egy évig alkalmi munkából éltem meg. New Yorkban mindig lehet találni valamit, ha ügyes az ember. Sok mindent csináltam. Pakoltam, újságot hordtam, csomagot szállítottam… rengeteg dolog, de így is csak nagy önmegtartóztatással éltem meg. Aztán, úgy egy év után, rám mosolygott a szerencse. Éppen az egyik kedvenc kávézómban üldögéltem, amikor felfigyeltem egy hirdetésre. Az egyik könyvesboltban eladót kerestek. Gondoltam nem lehet ez olyan nehéz, elmentem a meghallgatásra. Őszintén szólva, szerintem nem voltam valami meggyőző az interjún… főleg a sebes arcommal meg a kissé rongyos ruházatommal. Ám a kis kínai tulajdonos, Chan Bik Tai, a jelek szerint nem így gondolta.

Így történt, hogy munkába álltam a Vörös Könyvek boltban. Idővel kiderült, hogy van érzékem a dologhoz. Korábban is rengeteget olvastam, ha volt időm az otthoni munka mellett. Most kamatozott a dolog, néhány vásárlónak még tanácsot is tudtam adni, bár olykor a kérdéseikkel eléggé felmérgesítettek. De hát ez van, megfizetnek érte. A fizetésemmel már megengedhettem némi jólétet. Elég pénzt tudtam összekuporgatni, hogy elhagyjam a szakadt bérházat és egy átlagos garzonlakásba költözhessek Brooklynba. A munka visszahozta az olvasás iránti kedvemet is. Hamarosan beszereztem a szükséges igazoló papírokat is, legalább is azokat, amik még hiányoztak. Chan úr megengedte az alkalmazottjainak, hogy a raktárban levő könyveket hazavigyék olvasni, azzal a feltétellel, hogy utána vissza is hozzák. Néhány könyv annyira tetszett, hogy élve a dolgozói kedvezménnyel, meg is vettem őket. Sőt, volt még egy hozadéka a dolognak. Az egyik verseskönyv hatására megpróbálkoztam én is versírással. Kíváncsiságból megmutattam az egyik kolléganőmnek, Jessicának. Ő azt mondta, hogy neki tetszik. Rendben, magamban megígértem neki, hogy őt nem fogom megharapni. Amúgy azóta külön noteszbe gyűjtöm az írásaimat.

Hohohó, na, nyugi van. Most gondolom azt hiszed, hogy ettől rendbe jött az életem. Neeem, nagyon nincs így. A múltam miatt eltört bennem valami, ami eddig visszatartotta bennem az állatot. Nem, nem vagyok egy vérengzős fenevad, de tény, hogy a gyilkolás nem igen okoz már lelkiismeret furdalást. Főleg úgy, hogy rá voltam kényszerülve. Amikor annak idején megízleltem az embervért, visszafordíthatatlanul rászoktam. Egyszer megpróbáltam, mi van akkor, ha nem csinálok semmit ellene, nem ölök embert. Az eredmény az lett, hogy a testem elvette magától, amit akart. Utána hetekig cikkeztek az újságok arról a rejtélyes halálesetről, ami Brooklynban történt az egyik éjszaka.

Így hát tennem kellett azért, hogy legalább azt öljem meg, akit akarok. Olykor vidékre is kimegyek vadászni, de felmértem New Yorkot is. Ekkor pedig rájöttem, hogy tudom a legkönnyebben oltani a szomjam. New York a koldusok városa… a sötét sikátorokban, illetve a nagyobb parkokban senki se nézi, mi tűnik fel… najó, annyira azért kegyes voltam, hogy az esetek többségében olyanokkal végeztem, akik már amúgy is a halálukon voltak. A ruháimat mindig elrejtettem egy adott ponton, így oda visszatérve átvedlődhettem emberbe. New Yorkban viszont megtanultam, mennyi rohadt ember van ezen a világon… tisztelet a kivételnek. Annyi szemét van itt, őket is előszeretettel takarítottam el a város életéből. Egyik éjszaka például a Central Parkban kaptam el egy rohadékot, aki éppen fajtalankodni akart egy fiatal lánnyal. Élvezet volt elharapni a torkát és végezni vele. Persze az emberi testemet se hanyagoltam el. Napi rendszerességgel edzem magam és ha nem is vagyok egy izompacsirta, de van ereje az öklömnek.

Gondolnád ezek után, hogy van vicces oldal a farkaslétemnek? Nem? Hát figyelj. Pár év után vettem egy laptopot, hozzá volt mobilnetem is. Aztán keresgéltem az interneten valami érdekeset… egy farkas képét… na bumm, ebben mi az érdekes. Elmondom. Ahogy néztem a képet, ismerősnek tűnt a terep. Nagyon is… a rajta levő farkas képével együtt. Aztán beugrott egy emlék. Még vándoroltam az erdőben, amikor pihenő közben arra lettem figyelmes, hogy kattan valami. Egy kihelyezett kamerát láttam az egyik fán. Nem foglalkoztam vele, pihentem tovább. Hatalmasat nevettem hát, amikor rájöttem, hogy a képen én vagyok. Ráadásul a fotó díjnyertes volt annak a természetfotósnak. Na tessék, híres vagyok!

Foglalkozás: könyvesbolti eladó

Szakértelmek:
- nyelvtudás: az amerikai angol mellett beszél franciául és egy kicsit németül. Előbbiből nyelvvizsgával rendelkezik.
- művészlélek: nagyon jó érzéke van a művészetekhez. Nem csupán értékeli azt, hanem ő maga is alkot. Főleg verseket és novellákat ír, ha olyan kedve van.
- biológia: Scott annyi vadállat és ember testét fogyasztotta már, hogy tisztában van vele, hogy az egyes lények teste mennyire ehető, tápláló
- egyéb: úszás, elemi és gimnáziumi tanulmányok, általános informatikai ismeretek, általános ismeretek

Felszerelés:
- Scottnak nincsenek nagyon értékes tárgyai, talán laptopja a legdrágább kütyüje. Talán a számára legfontosabb tárgy egy notesz, amibe a műveit gyűjti. Ezt leszámítva csak hétköznapi dolgokkal rendelkezik… már ha egy stócnyi könyv annak számít a szokványos ruha meg ilyesmik mellett.
avatar
Farkas
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 145
Hírnév : 10

Vissza az elejére Go down

Re: Scott Arthur Lee

Témanyitás by Szellem on Csüt. Aug. 20, 2015 1:37 am

Azt hitted hajnali fél kettőkor nem lesz itt senki, aki átnézzen mi?


Téves!

Elfogadva, és üdv újra itthon Smile

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.