Varangy

ADATOK

NÉV: Mortimer Toynbee - Varangy (igazából mindenki Varangynak szólítja, még ő maga is csak így gondol magára)
faj: homo superior (mutáns)
kor: 24
születési hely: nem emlékszik, de ha minden igaz akkor valahol a keleti parton

jellem: alapvetően nem rossz ember ő végül is, inkább kissé felelőtlen, gyerekes. Meglehetősen önhitt, felvágós alak, aki imád szerepelni. Tulajdonképpen cinikus modorával, sokszor szinte nagyképűnek tűnő mondataival, szerepelni vágyásával jelentős mérvű kisebbségi komplexusát fedi el, még maga előtt is. Fiatal még, könnyen lobban szerelemre, mindeddig masszívan minden siker nélkül, de a jövőben... nos a jövőben még ekkora sikerekre sincs kilátása. Alapvetően akit megkedvel, vagy akitől igazán tart, azokhoz relatíve hűségesnek tekinthető. Elég sok mindenre nem emlékszik a múltjából, de arra igen, mennyit bántották visszataszító kinézete miatt, ami véglegesen eltávolította az emberektől, mindenképpen emberellenes mutánsnak tekintendő. Ugyanakkor ennél is dominánsabb érzelme a Ciklon iránti gyűlölettel vegyes félelme. Aki elnyeri a barátságát, azzal nagyon bajtársias is tud lenni, de kevesen vesztegetik az idejüket a Varangyra...
személyazonosság: nyílt, bár a legtöbben halottnak hiszik

KÜLSŐ: kb 170 centi magas lenne, vékony testalkattal, de igen jellegzetes meggörnyedt, szinte guggoló alaptartása miatt jóval alacsonyabbnak tűnik míg ki nem egyenesedik. Bőrszíne halványzöld, haja sötét, korán őszülő, talán az elszenvedett bántalmazások miatt. Szeme teljesen fekete, nincs íriszárnyalata. Rossz fogai kuszán állnak minden irányba, a nyála zöldesfekete árnyalatú, ami elszínezi a fogait is. Ruházata abszolút ötletszerű, amit éppen sikerül szereznie, de perverz vonzalmai lehetnek a hosszú, fekete kabátok iránt, mert az férfias, legalábbis szerinte. Nyálkás bőre jellegzetes csillogást kölcsönöz neki megfelelő fényben, de sokat ez sem javít rajta. Kezén és lábán az ujjak között fejletlen úszóhártya feszül.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: maga a kinézete is eléggé figyelemfelhívó, ráadásul a bőrét borító vékony nyálkaréteg meglehetősen szúrós szaggal párolog el. A testén több helyen égési sérülések nyomai, amit a Ciklonnal való párharcában szerzett.

KÉPESSÉG:
Állati lélek - Béka: Varangy teste hasonlít a jellegzetes kétéltűekéhez, de a fizikai elváltozásokon kívül ez egyéb készségekkel is felruházza a fickót, minél erőteljesebb mutáns, annál inkább összeolvad majd ezekkel.
Entered appertice: a karakter képes meglehetősen nagy ugrásokra, mind helyből, mind nekifutásból. Jóval ügyesebb és gyorsabb is valamivel egy embernél. A nyelve megnyúlt, képes ugyanúgy előre köpni, mint egy varangyos béka, vagy kaméleon, ez esetben kisebb ostorszerűen csördíthet vele oda valakinek. Ha képes lendületet venni, akkor meg tud tenni 1-2 lépést a falakon vagy lendületet vehet onnan egy újabb ugráshoz. Emellett a teste rendkívül hajlékony.
Fallow craft: még inkább összeolvad az állattal, még nagyobbakat ugrik, sokkal ügyesebb és gyorsabb is lesz, a nyelve is hosszabb területre hat már. Képes pár másodpercre megállni is akár a puszta falakon.
Master Mason: egészen döbbenetes ugrásokra lesz képes, melyben nyelve is segítheti, elég erős már, hogy megtartsa Varangy súlyát. Akrobatikus ügyességgel bír és nehezen követhető, sebes mozgással. Képes akár egy percig is a falakon futni minden kapaszkodó nélkül.
Secret Master: gyakorlatilag az ugrókészsége szinte csúcsra ért, helyből ugorhat át gépkocsikat akár, vagy nekifutásból felszökkenhet a magasföldszint teraszára. A nyelve nem nyúlik tovább, de megizmosodik, még erőteljesebb fegyverré lesz, nagyon kemény, zúzott sebeket okozhat és persze eléggé fáj is. Néhány percig is képessé válik kapaszkodó nélküli falakon futkosni. Az ügyessége emberfeletti a gyorsasága pedig nagyjából vetekszik a leggyorsabb halandókkal.
Perfect Master: Ügyessége egészen elképesztővé válik, olyasmikre lehet képes, amire ember semmiképpen sem. A gyorsasága is meghaladja akármilyen emberi lényét, még ha Higanyszálat nem is tudja versenyre hívni. A kettő együtt egy kiszámíthatatlan, villámsebes mozgást kölcsönöz neki, amit még megfejel az is, hogy akár fél órán át is képes a falakon futkosni. Erőteljes nyelve Varangy saját súlyán kívül még egy emberét is elbírja.
Mérgező nyál: a karakter szájában méreganyagokat is termelnek a nyálmirigyek, melyek erősségtől függő hatással bíró toxint hoznak létre, ezt nagy erővel képes mások arcába köpni adott esetben, ráadásul ugye a nyelve is csöpög ettől a méregtől.
Entered Appertice: egy irritatív anyagot termel a szájában, mely nem közvetlen hatású, de bőrfelülettel érintkezve néhány órán belül kellemetlen, vöröses csalánkiütéseket okoz.
Fellow Craft: nincs, másodlagos képesség
Master Mason: Varangy nyála ekkor már azonnal ható kínméreggé válik, mely a bőrfelületre jutva beivódik a bőrön át és néhány másodperc múltán eléggé kellemetlen, égő fájdalmat okozhat. A legtöbb ember üvölteni kezd, kevesen képesek teljesen kizárni a tudatukból.
Secret Master: ekkor már nagyon erős mérget termel a szája, ami a fájdalom mellett némi émelygést, rosszul létet is okozhat, vagy negyed órán át a megmérgezett szédül, émelyeg, hányingerrel küszködik.
Perfect Master: ez képessége csúcsa. Bár a mérge már nem okoz fájdalmat, de egy átlagos embert képes paralizálni, vagyis percekre lebénítani. Még mikor mozgásképessé válik, akkor is egy órán át émelyeg, rosszul van, szinte biztosan hányni fog, gyengének érzi magát.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:

Érdekel, hogy ki vagyok? Na ez meglepő. Bocsi, csak nem szoktam hozzá, hogy érdekeljek másokat. Persze a csajokon kívül, bár lassan véget érhetne ez a hülye divat, hogy nem mutatjuk ki a valós érzelmeinket. Huhh, mondjuk nem is biztos, hogy jó lenne... Állandóan a feltüzelt csajok elől kéne futkosnom. Na de rólam kartál hallani, nemde? A rajongó hölgykoszorúk összeszámlálása túl sok időbe telne, meg azok nem is olyan érdekesek, mint én! Csak az a baj, hogy én se sok mindenre emlékszem...
Amerikai vagyok, legalábbis szerintem, mert más nyelvet nem beszélek és eléggé helyi jellegzetességűek voltak az első gettós romhalmazok amire emlékszem. Szóval szerintem valahol a keleti parton születtem meg mutterék mély bánatára. Nem voltam rosszabb gyerek mint a többi szerintem, csak sokkal egyedibb kinézetű, amit nem annyira nagyon értékeltek. Hiába na, nem mindenkinek tetszik a zöld bőrszín, meg nem mindenki értékeli ha megkönnyíti a baba az életét, pl ha éhes nem arénázik, hanem a nyelvével magához rántja a konyhaasztalról a cumis üveget. Na persze ezekre nem emlékszem, csak dereng, hogy így mesélték.
Szóval a lényeg az egészben: én már aktív X génekkel születtem meg. Félig ember, félig kétéltű. Nem tetszik? Másnak se tetszett, de hát másokra is ballisztikus ívben ürítek, szóval a te véleményed se mozgat, oké? A faterék hamar túladtak rajtam, olyannak aki képes mit kezdeni egy mutáns babával. Akkoriban ez még nem volt közkeletű dolog, szóval óvatosan kellett intézni, de egy Magneto nevű alaknak volt pár lekötelezettje, nevelők, pedagógusok, ilyesmik, akik tudtak foglalkozni velem. Na szóval felcseperedtem. Legalábbis gondolom, mert itt vagyok. Nagyon nem emlékszem rá...
Szóval megnőttem és megtanultam irányítani legyőzhetetlen adottságaimat, de sok minden mást is alkalmam volt megtanulni. Például, hogy az emberek nem rajonganak a zöld bőrű, szép szemű utcai zsonglőrökért, főleg ha elkapok mutatvány közben pár legyet ebédre. Eleinte csak gúnyoltak. Aztán már vertek is, mikor sikítoztak a nők körülöttem. Mert a sok MiniMacsó nem tudta, hogy nem félelmükben, hanem mert nedvesedik a bugyi. De hát az én életem amúgy is félreértések sorozata.
Felnőttként elég hamar Magneto ligájában kötöttem ki, akinek van egy kis agya, az szerintem tudja, hogy az öregnek igaza van. Az ember kora lejárt, a mutánsok életképesebbek így ők öröklik a földet. Nem értem mi baja van ezzel mindenkinek, ez ténykérdés. Na persze az már egy másik dolog, hogy a vén fószer fel akarta gyorsítani a dolgokat. Akkor is mellette álltam, mikor a Szabadságszobron be akarta vetni a kis kütyüjét. Pontosabbat ne kérdezz, egyrészt ezek az emlékeim sérültek, másrészt szerintem akkor se sokat értettem abból amit erről magyarázott. Nagyjából tudtam hogy igaza van, meg főleg tudtam, hogy marha zabos, ha nem az van amit mond, ennyi mindenre elég. Na és akkor jött el a Varangy jelenete! Amikor végre megmutattam mit is tudok, úgy istenigazából! Egymagamban legyőztem a Rozsomákot, a Küklopszot és Jeant is, foglyul ejtettem a professzort, és kiütöttem Ciklont, aztán Rejtély segítségére siettem, természetesen sikerrel vívva meg minden csatámat. Kiütöttem minden X-Ment, meg a segítségükre jövő harckocsis katonákat is leszereltem és hatástalanítottam egy bombát és... Na jó, bevallom utána elvétettem egy ugrás ívét, hogy csak a nyelvemmel tudtam már megkapaszkodni, de pont akkor tért magához az az átokverte Ciklon és vezette belém a benne felgyülemlett nagyfeszültséget. Itt van egy jókora filmszakadás.
Állítólag a partiőrség hajói találtak meg s mint kifejezetten látványosan mutánst rögtön be is szállítottak egy kutatólaborba, vagy mibe. Lényegében agyhalott voltam, a testem súlyosan megégett, normális esetben a világ nagyon gyorsan vesztette volna el a legjobb pasit közel s távol. Na mindenesetre ott a jó doktorok ezt nem is hagyták annyiban, helyreállították a testemet. Lassan, nagyon lassan megtanultam újra egyedül, segítség nélkül enni és járni és ami a fő, beszélni is! Istenem, mennyire hiányzott az ékes, dallamos hangom abban az időszakban. De a fő, hogy rendbe hoztak, még ha az idegi károsodások rosszul is érintették a képességeim, olyan nehézkesen és gyatrán használom most őket mint 8 éves koromban. De tudom, hogy mint minden, ez is visszatér majd. Elvégre a Varangy legyőzhetetlen, nem? De. De az. Tudod hogy van! Első szabály: Varangynak mindig igaza van. Második szabály: ha az első szabály valamiért nem teljesülne, akkor az első szabály lép érvénybe.
Újra összeraktak tehát, de közben tanulmányoztak is. Mai napig fogalmam nincs a labor rendeltetéséről, hogy miféle projecten dolgoztak, leginkább az mozgatott csak: újra élek! Amikor ez a része már jól ment, akkor pedig a hol lehet innen kijutni kérdésköre.
Akkor találkoztam Gabriellel... Kutatóként dolgozott a telepen, ahol lényegében a saját fajtája titkait kellett volna felderítenie. Senki sem tudta róla, hogy mutáns. De én megsejtettem, sőt megtudtam! Hiába férfiúi kisugárzásomnak nem lehet ellenállni! Na jó... Esetleg közrejátszott benne a bűntudata is. Mindenesetre segíteni akart nekünk, akik ott raboskodtunk kísérleti békának használva. Egy éjszaka becsempészte nekünk a mágnesajtókat nyitó kártyáját. Természetesen azonnal megpróbálkoztunk a szabadulással, de nem lett igazán sikeres. Vagyis... Én legalább kijutottam. Egy másik kísérleti nyúl, akit embertelen erővel vert meg az ég harcolt mellettem a laborban s a feldőlt különböző cuccok végül lángra kaptak. Lángolt az egész hely, én kiugrottam az ablakon egy folyóba, így úsztam meg, mikor a fél létesítmény felrobbant.
Egy ideig az utcán lógtam, nem volt ez újszerű számomra. Lassanként kezdtek visszajönni bizonyos emlékeim a korábbi életemből. Emlékszem egy időben majdnem felcsaptam X-nek, az a Jane baromi jó bőr volt. De hát tudjátok ki fogja pátyolgatni a sok mocskot, akiknek csak az volt a passziója, hogy földbe döngöljön kölyökként! Piha!
Na meg emlékszem a Magnetora is... Kiráz attól a pasitól a hideg, ember! Mondjuk nem mondom, van igaza a teóriáiban, de akkor is... Nem sok kedvem volt felkeresni a volt főnököm, még ha állítólag el is veszítette az erejét. Az a fazon halhatatlan, én mondom! Valahogy nem szívesen kerülnék a szeme elé, ha azt nézem, hogy nem tudtam megállítani az X-eket ott a Szabadságszobornál, valahogy tartok tőle, hogy a vénember meglehetősen haragtartó...
Csak két fénypontja van az életemnek. Az egyik, hogy összefutottam a Fúriával! Remek csajszi, még ha ő is azok közé tartozik, akik, beleestek ebbe a hülye divatba, hogy leplezik irántam a vonzódásuk. Hát de most gondoljatok bele mekkora nyelvem van! Szerintetek milyen technikákra vagyok képes? Pfúj! Perverzek! A csókra gondoltam, na! Mondjuk most ő is a jókislány korszakát éli, belépett az Intézetbe, de azért én bírom...
A másik meg, hogy Gabrielle, ha meg is sebesült, de túlélte. Ott fekszik a kórházban, havonta belopózom hozzá. Ha más nem is, de én tudom, hogy tudatánál van. Szoktunk beszélgetni. Sokat... Lehet, hogy kis mocsoknak tartotok, de tudom kinek mivel tartozom. Megesküdtem neki: bármibe kerül is, találok egy mutánst vagy akármit ami képes meggyógyítani őt, ha belegebedek is! Márpedig nem fogom cserbenhagyni őt. Szóval most egyszerre kutatok egy ilyen gyógyító mutáns után és próbálom elkerülni a Magneto figyelmét...

Megjegyzések az előtörténethez: az előélete bizonyos pontjaira nem vagy rosszul emlékszik Varangy. Sok olyan megaláztatás vagy fájdalom érte gyermekkorában, amire az agya kirekesztéssel válaszolt. Ráadásul idegi sérülései is amnéziás tüneteket okoztak. Ezek a fájdalmas emlékek és a Magneto csapatában átéltek és tanítások is csak a játék során derülnek majd ki.

~°~

FOGLALKOZÁSA: koldus, piti tolvaj

SZAKÉRTELMEI:
Remekül képes életben maradni az utcán, ételt, italt, alvóhelyet, stb mindig talál.
Ha nem is magas szinten, de képzett zsebes, egy átlagos járókelő nem különösen rejtett tárcáját el tudja csórni.
Fizikális felépítése miatt relatíve jó úszó, semmi igazán extra, de nem gyorsan fullad bele a folyóba.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:
Nem sok minden elérhető neki. Leginkább nem túl igényes és nem túl tiszta ruházata, egy egyszerű bicska, néhány változó jellegű hulladék, amit zsebre gyűrt, néha van nála pár szál cigaretta és gyufa.

~°~

MINTAJÁTÉK:

Rothadt élet! Rothadt macskák! Rothadt skinheadek! Miért pont engem találnak be? Csak mert kissé zöldebb a bőröm? Na és? Vazze, hát ha elugornék Japánba az összes alapozót átállítanák erre! Nézzetek már rám! Ezt a csinos pofikát képesek lennétek összeverni? Hány lány fog sírni, ha kiverik a fogaim! Az a megnyerő mosolyom... És kiverik... és biciklilánccal csapkodják ki... Hát ezek az alakok... ezek még nem tudják, hogy kivel kezdtek ki. Mégis mit gondolnak, meddig leszek kegyes? Már így is körbeugráltam volna őket, ha nem ácsorog az egyik a nyakamon... De... Jé! Valami történik. Már nem ütnek.
Fél szemmel felpillantottam és véres szájjal vigyorogni kezdtem. Hiába, ha lassan is, de csak leesik nekik, kivel is kötekedtek. Ha nem lennék ennyire türelmes alkat most megnézhetnék magukat. Széles mosollyal ismertem fel a srácok közé beviharzó Fúriát. A két első takonypócot igen hamar lerendezte, hogy megdöntötték százon Bolton világrekordját ott helyben. A harmadikat elkapta, ott vonaglott a tenyerében, normális esetben szabadulni próbált volna talán, de mivel a csaj részben a mellkasán, részben a karján ácsorgott ez ügyben súlyos technikai problémák merültek fel. Röhögve léptem oda hozzájuk, törölgetve a szám széléről a véremet:
- Na ezt mondtam hapsikám, ronda vagyok, de nem érdemes belém kötni - vigyorogtam a képébe, majd büszkén néztem a csajra. Hiába na, hát csak az én nevelésem. Azért biztos, ami biztos finoman oldalba löktem: - Te... Sarah... Az normális, hogy így habzik a szája...?
A csaj egyszerre nézett rám megkönnyebbülten és vérfagyasztó könyörtelenséggel a fajankóra, aki egyre inkább kezdett úgy festeni, mint a patológia reklámarca, nagyot sóhajtva rázta meg a fejét kedvenc macácskám:
- Nem! - kászálódott le a még mindig vonagló fenegyerekről. - Nem hiszem, hogy normális lenne! Azt hiszem jobb, ha elhúzunk innen, kicsit távolabb. Nem akarok semmi balhét. - húzott magával a kezemet elkapva.
- Jól van na, hát megyek már! Nem kell úgy rángatni! - morogtam, bár szívem szerint még némi leckében részesítettem volna azt a majmot, mégiscsak velem szórakozott! Na de mindegy... A park távolabbi végébe sétált a lányzó, alig tudtam a tempójában ugrálni. Végül leroskadt egy padra. Hiába a kisugárzásom! Varangy egy újabb áldozata, aki nem tud ellenállni a bájaimnak, csak felkeresett, nem bírta nélkülem. Na nem mintha ezért elítélném, elvégre... hát ki lehet nálam nagyobb főnyeremény? Vigyorogva böktem felrepedt számra:
- Bibis lett a Varangynak - nyüsszögtem vontatott hangon. - Kérek rá pusszikáááát! Jól van! Jól van! Csak szépen tedd vissza a kezed az öledbe! Nem kell mindjárt annyira morózusnak lenni... - hebegtem rémülten, ismerve az érintésének erejét s könnyedén a levegőbe szökkenve kézenállásba tornáztam magam a pad támláján, csupán fél kézen egyensúlyozva magam néztem rá: - Na és miért keresed öreg cimborádat?
Sarah elvigyorodott, én mindig könnyen elérem ezt nála, de hamarosan erősebb hangszínt ütött meg:
- Csak meg akartalak hívni magamhoz - nézett rám elkomolyodva. - Tudod, hogy Adam kérésére ismét beültem az iskolapadba és eddig minden jól alakult. Jó sorom van ott. Gondoltam, te is megpróbálhatnád - fordultak át szemei kérlelő üzemmódba. Rühellem mikor ezt csinálja... - Nem kéne itt élned az utcán, nem bánthatnának többet! És nem utolsó sorban ismét együtt lóghatnánk.
Szomorkásan megcsóváltam a fejemet:
- Kedvellek téged Fúria, valahol az én nevelésem vagy és amit meséltél az alapján ez az Adam srác is rendes alak lehet, de... - félrenéztem és megráztam a fejemet. - Gondolom jó helyed lesz az iskolában, nekem nem lehet, oké? Semmiképpen.
Azzal átszökkentem a feje felett a másik oldalán kapaszkodva a padtámlába.
Csodálkozva nézett rám:
- Már miért ne lehetne neked is jó sorod? Mi vagy ki akadályoz meg benne? Hiszen tudtommal a magad ura vagy. Csak rajtad múlik, hogy együtt velem besétálj az Intézetbe - replikázott a fejét kapkodva utánam. - Nem tudnál egy kicsit nyugton maradni, míg beszélgetünk?! - fortyant fel végül. - Ha annyira kedvelsz, akkor legalább megpróbálhatnád! - agitált tovább.
- Na jó, Varangy veled jó fiú lesz - bólogattam és alapvető guggoló testtartásomban elhelyezkedtem a padtámláján. Megvakartam a fejemet, majd lassan belefogtam: - Figyelj lány, az van, hogy nem igazán kedvelnének engem ott. Tudod, hogy nem sok mindenre emlékszem a korábbi életemből, de arra azért tisztán, hogy fasírtban voltunk azzal a csapattal... Nem hiszem, hogy előnyös lenne, ha most megjelenne ott az utcák legszebb sráca kérni egy szabad szobát és két csajt, ugye érted? - ráztam a fejemet.
- És? Az már régen volt, ha úgy is volt - legyint rá könnyedén. - Megváltoztál. Segítettél nekem talpon és életben maradni itt az utcán, és nem csak nekem - győzködött tovább. - Ez sokat nyom a latban. Nem kéne továbbra is lopnod, ha enni akarsz, kapnál szép nagy legyecskéket is - vigyorodott el játékosan. - Rendesen öltözhetnél és pihe-puha ágyacskában alhatnál. Nem hiszem, hogy bárki is szemedre vetné a múltadat, ha megtudják, hogy megváltoztál.
Megráztam a fejemet határozottan:
- Nem kicsi lány. Rendes vagy, de nem. Egyrészt szerintem csak idő kérdése míg a volt főnököm vagy valamelyik kombinált talp- és seggnyalója megkeres, márpedig velük nem lehet lacafacázni, érted? - ráztam a fejemet elkeseredetten. Éreztem, hogy nem fogja annyiban hagyni, de nem akartam elmondani a fő okot. De tudtam, ha tovább erősködik, kénytelen leszek. - Nem jó ötlet - próbálkoztam még halkan.
Hevesen rázta a fejét, ettől tartottam:
- Mit tudsz te a főnöködről, vagy, hogy hová is tartoztál? Semmit! Te magad mondtad jó párszor el nekem. Meg különben is, ha akartak volna már rég megkerestek volna, hisz jó pár éve élsz az utcán, és a te külsőddel nehéz nem észrevenni - kacsintott. - És az ötlet igenis tökéletes! - simogatta meg lágyan az arcomat. - Csak velem kell jönnöd.
Legszívesebben elsírtam volna magam. Kevés barátom volt, de Fúria mindig is kiállt mellettem. Nyilván vonzódott hozzám, csak még titkolja, de akkor is. Olyasvalaki volt, akire lehetett számítani, ez pedig nekem nem mindegy, na... Szinte suttogóvá vált a hangom:
- Azt mondtam: kevés dologra emlékszem... ezek egyike az, hogy nem az X-ek ligájában játszottam - rebegtem szinte. - Tagja voltam a Testvériségnek és pontosan tudom milyen érzelmek vezettek Magnetohoz és... és... láttad már a testemet, a... a sebeket... én... engem Ciklon majdnem megölt - leheltem magam elé. - Halott voltam, mikor lezuhantam a szoborról... évekbe telt mire újra tudtam egyedül enni, beszélni... miatta nyomorodtam meg, én - megráztam a fejemet. - Felejtsd el Sarah, nem fog menni. Neked sikerült. Meglesz ami kell. Menj és ne nézz vissza, felejtsd el a Varangyot, mint mindenki más - nyögtem.
Fúria meglehetősen döbbentnek tűnt, de hamarosan összeszedte magát:
- Szegény, szegény barátom. Nem tudtam, hogy ez történt veled, és nagyon sajnálom. De ez mikor jutott eszedbe? Miért nem mondtad? Lehet, ha tudtam volna nem hallgatok Adamre és nem megyek el abba az iskolába! - merengett el. - És Ciklon....miért? Nem tudom elképzelni rólad, hogy olyan tettél volna, amiért halállal kéne bűnhődnöd. Varangy te egy aranyos, kicsit esetlen, de jó fiú vagy, és a barátom. - fogta meg a kezem.
Megráztam a fejem a szavaira és tőlem szokatlan módon mély keserűséggel a hangomban válaszoltam neki:
- Te nem ismered Magnetot - felelem. - Az a férfi... ő nagyon okos, karizmatikus... nagyon intelligens és félelmetes. Én követtem őt, hittem a céljaiban és ma sem mondom, hogy sajnálok mindent abból a korszakból. Mondjanak bármit a haverjaid, de vannak dolgok amiben igaza van a vénembernek! De számára mindenki egy gyalog a sakktáblán. Egy gyalog pedig feláldozható. Megpróbáltam megvédeni őt és feltartani az X-es csapatot, míg a drága Ororo belém nem vágta a kénköves ménküt, mikor már csak a nyelvemmel próbáltam kapaszkodni egy komolyabb fémrúdba. Szóval lényegében megsütött... Békacombot rántva? - viccelődtem keserűen.
- Na látod! Épp magad mondod, hogy jóformán feláldozott a saját céljai oltárán Magneto. Miért ragaszkodnál hozzá akkor? - próbálkozott még, de már kevesebb meggyőződéssel. - Ezzel meg ne viccelődj! - jelent meg egy kósza könnycsepp a szemében. - Lehet, hogy Ciklon kissé elvetette a sulykot, de megmagyarázhatjuk neki is, hogy már nem az a Varangy vagy, aki akkor szemben állt velük. Azt veszem ki a szavaidból, hogy nem osztod maradéktalanul volt főnököd terveit. Akkor? Talán a másik oldalt is meg kéne próbálnod, hátha az jobban tetszik...
A szemébe néztem, de már tudtam mi lesz ebből. Kemény srác vagyok, az egyik legkeményebb a világon. Olyan kemény amivé csak az utca nevelhet, de... nem keménység kérdése Magnetoval összehuzakodni. Az már elmebaj. Visszanyeltem a könnyeim és nem törődve az esetleges tövisekkel vadul megöleltem Fúriát:
- Légy boldog nagylány és ha van valami, csak keress, de... nekem már mindegy, túl késő. Magneto sohasem fogad el veszteséget. Annyi időm van, míg megtalál és hazahív. Légy boldog, Sarah - suttogtam a fülébe, majd egy hatalmas ugrással átvetődtem felette és gyorsan eliszkoltam. Csak a távolból hozta felém a szél hangját... "Várj te bolond! ... Te voltál az egyik legjobb barátom..."

3. képesség pályázat:

Varangy szájában a termelődő nyál megváltozik valamelyest, feldúsulnak benne bizonyos enzimek. Ha gyűjti pár másodpercig, akkor amint ráköpi valakire, vagy valamire, a szabad levegőn igen gyorsan kötő, szilárd zselé szerű anyaggá válik (ahogy a filmben is), amit elég melós leszedni. Ha gyorsan köp, az továbbra is folyékony (mint a rajzfilmben, képregényben).