The Ugly Mug

Bár megfordul a fejében, hogy a navigációs rendszer, és ejtőernyő nélküli repülőgépüket használva repüljenek el Washington-ba, mintegy kiegészítve ezzel a büntetést, végül felmerül benne, hogy Sarah halála egy szerencsétlenül sikerült dugóhúzó következtében nem tenne jót Adam lelkivilágának, és akkor a nyakán marad ez az átkozott iskola mindörökre, és ez az ő esetében komolyan aggasztóan hangzik.Természetesen még aznap éjjel elindulnak, a reptérre érre azonban kénytelenek szétválni, és a lányok már csak a repülőgépen találkoznak újra Logan-el, ki ha kérdezik, mi tartott ennyi ideig, csak annyit mond: nem akar róla beszélni...

A kocsmába lépve komolyan sajnálni kezdi, hogy magával hozta a csajokat, most kénytelen meggondolni, mit beszél, vagy tesz, ellent mondva ezzel a hely szellemének. Szomorúan bandukol a pulthoz, s kér magának egy pofa sört, a lányoknak pedig málnaszörpöt, hatalmas kunkori szívószállal, és óriási rózsaszín napernyővel, a teljesség kedvéért. Amikor meg is kapja ezt, legalább annyira meglepődik, mint a lányok. Ezt megismétli még jó néhányszor, az után is, hogy már birtokában van a szükséges információ. Virgilt látva nem csalódik, sőt, lepusztultabbnak képzelte el amikor először hallott róla(vagyis halottnak), részben ezért is akarta vele kezdeni, holnap már lehet csak a patológián látogathatnák meg. Ami a küllemét illeti, alig néz ki rosszabbul, mint Logan maga, Szakálla kicsit hosszabb persze, és régebb óta nem fürdött, bár Virgil valószínűleg nem azért, mert időbe tellett amíg ujjá épült a fürdőszobája....
-Na jól van, csevegjünk egy kicsit. Fúria, ha menekülni próbálna, cirógasd meg kicsit, Csilikirálynő, te pedig oldd meg, hogy ne akarjon futni...
Rendel még két sört, és a két csinibabával az oldalán a férfi asztalához sétál. Az egyik korsót elé teszi le, majd vele szemben foglal helyet az asztalnál. Közelről a fickó bűze jóformán elviselhetetlen, pedig fejlett érzékei számára már maga a helyiség sem éppen virágillatú, Virgil elől viszont legszívesebben a csatornába menekülne.
-Ne aggódj, csupán arról van szó, a lányok az apukájukat keresik. Állítólag te ismered őt.
Itt inkább átadja a terepet a társainak diákjainak csajoknak, elvégre az ő tehetsége inkább abban rejlik, hogy félelmet keltsen, arra pedig úgy tűnik nincs szükség, egyenlőre.

Másnap már hajnalban a repülőgépen ücsörgünk és én nagyon kómásan nézek ki a fejemből. Útálok korán kelni, de Rozsi hajthatatlan volt, hogy ezzel a géppel induljunk. Ráadásul a reptéren ott is hagyott minket és csak nemrég, az indulás előtti utolsó percben csatlakozott, és nem volt hajlandó semmit mondani hol tekergett eddig.

Mikor beléptünk a kocsmába, még fogalmunk nem colt, hogy fogjuk megtalálni az emberünket, de ezt végül Logan megoldotta, hiszen a sokadik köt szörp és sört után a csapossal már egészen összehaverkodott, így az rögtön megmutatta Virgilt, ahogy az belépett az ajtón.
Hát én valami katonásabb alakra számítottam a képzeletemben, de ez a hajléktalan benyomását keltő férfi, még véletlenül sem hasonlított rá. Lepukkant és büdös volt. Egészen a mi asztalunkig érződött az ápolatlanság bűze, látszott, hogy több napja talán az utcán is aludt. szőrös képén buta vigyor ült, ami azt mutatta, hogy vagy már most taj részeg, vagy szívott valamit és attól állnak keresztbe a szemei. Egyelőre nem foglalkozott senkivel, mert el volt foglalva, hogy eldobott csikkekből hozzon össze magának egy szívásnyi cigit.
Mindhárman felálltunk és az asztalához sétáltunk, de még előtte Logan kiosztotta a szerepeket, amire véleményem szerint semmi szüksége nem lehetett, hisz alig állt a lábán a fickó. Még jóformán fel sem nézett máris mentegetőzésbe kezdett, gondolom volt már egy pár kellemetlen tapasztalata, de Rozsi egy korsó ajándék sörrel leállította a hebegést és átadta nekünk a stafétát.
- Igen, persze! – veszem a lapot közben. – Az apánkat keressük, a neve Desmond W. Piercon, hadnagyként szolgált Adam Ezekiah Windsor gyalogsági százados alatt Szomáliai, Jamame-ben. Talán tud segíteni, hogy mi lett vele, mert azóta senki nem hallott felőle.

Bár nem igazán rajongtam az ötletért, hogy repülővel menjünk, szorított minket az idő, így a buszra/vonatra irányuló javaslataimat egyhangúan leszavazták a többiek. Nem volt más választásom, erőt vettem magamon, s mire észbe kaptam volna, már a másnap reggeli, Washington felő tartó első járaton ücsörögtünk.
Miután azon a bizonyos címen semmi extrát nem találtunk, körülnéztünk a környéken, konkrétabban Logan javaslatára megkerestük a környék kocsmáit, nagy "lelkesedésemre". Ráadásul úgy tűnik, az egyikbe betérve még valami nyomot is sikerült találni, így maradunk egy darabig. Amíg Logan összespanolt a pultossal, én csak aggótó tekintettel pásztáztam a terepet, miközben szótlanul szürcsöltem a málnaszörpöt... Erről jut eszembe, nem is szeretem a málnát... De inkább meg se szólaltam, csak ittam...
Virgilt meglátva nem is tudom, hogy hogyan reagáljak... Szerencsétlen annyira szánalmasan, nyomorultul néz ki, úgy tűnik, tényleg nincs hol laknia, legalábbis a ruházata meg a megjelenése erre enged következtetni. Ő maga sincs jobb állapotban, csak aggódva nézem az üveges tekintetét, reménykedve benne, hogy benne, hogy nem épp most fogja feldobni a talpát, amíg itt vagyunk... Az egy, hogy ilyen állapotban kell letnunk, de azon aztán tényleg nehezen tenném túl magam. Amikor mentegetőzni kezd, csak szótlanul megrázom a fejem, hogy nem erről van szó, ám hang nem jön ki a torkomon... ha valami csoda folytán mégis sikerülne, biztosan elcsuklana a zaklatott állapotom miatt. Egyelőre hagyom, had beszéljenek a többiek, a tekintetem azonban nem tudom levenni Virgilről. Annyira szánalmas látványt nyújt, hogy egyszerűen vonzza a tekintetet...
Miután úgy tűnik, Logan átadja nekünk a vallatás szerepét -hurrá, de tényleg- Sarah veszi át a szót, mire csak néhány bólintással megerősítem a mondandójában, majd várok, hogy mit felel a férfi. Amennyiben olyan választ kapunk, aminek hasznát vehetjük, békén hagyom, ám ha kikerülné a kérdést, vagy ellenségesen viselkedne, akkor használom a képességem, hogy megnyugtassam és szimpátiát keltsek benne irántunk, az talán kissé segít, hogy megeredjen a nyelve. Sőt, ha az kell, akár hagyom ezt a kamu-fedősztorit, hogy az apánkat keressük, amilyen beteg csórikám, úgy is csak időpocsékolás... elmondom neki, hogy fontos, hogy valami információt találjunk erről a Pierconról, vagy arról, mi történt vele Szomáliában, mi ez a nagy titkolózás körülötte... Vagy akár azt is, hogy Adam Windsor ismerősei vagyunk...

Széles, rosszindulatú mosolyra húzódik Logan szája, melyet a külvilág valamiért kedélyesnek hisz, öreg hiba.
-Látom, téged nem lehet átejteni! - dicséri meg a férfi csavaros észjárását, majd egy mozdulattal rendel maguknak még egy kört. - Mondjuk, az nem mondtam, hogy édestestvérek - teszi hozzá a rend kedvéért, s sokatmondóan kacsint egyet a vén katonára - de megfogtál, s ezért megérdemelsz még egy kört.
~Hidd csak, hogy te vagy a lángész, ezt az apró örömöt, és az alkoholmámort már nem akarom elvenni tőled arra a kis időre.~
A férfinak szerencsére megered a nyelve, nagyjából abban az ütemben, ahogy a sörcsapból fakad az életadó aranyszínű nedű. Rozsomák nem sajnálja tőle, hisz pontosan tudja, hogy pár sör nem nagy ár egy informátorért, arról nem is beszélve, hogy ha ennek vége, ki fog venni 3 hónap szabadságot, de mint a huzat. Amennyiben Ratna valamilyen csoda folytán nem tenné meg magától, úgy vet rá egy szigorú pillantást, jelezve neki, hogy talán nem ártana jegyzetelni, mert ennyi nevet fejben tartani, ilyen sok korsó sör társaságában azért mégiscsak nagy kérés lenne tőle.
-Mi is volt a küldetés pontosan? - Kérdi, miközben a sokadik korsó sört tolja a férfi felé, naaagyon lassan, finoman utalva rá, hogy ha válaszol, ez lesz a fizetsége. - Ha baromság, nem lehet akkora titok.
~Ennek a Browell-nek utána kell még néznünk, de előbb meglátogatjuk Haggarty-t, illetve, ha már úgyis itt vagyunk, lehet nem ártana ellenőrizni, hogy a jó Előőrs nem csinált-e valami hülyeséget, mondjuk betört a pentagonba, hogy elkapja...hogy is hívták? Lemes! Ez lesz az.~
A maga részéről végzett a tanúval. Úgy érzi, a férfi őszintén beszélt vele, bár erősen kételkedik benne, hogy ennyi tudatmódosító szer együttes hatása alatt képes lenne hazudni, nemhogy neki, de akár még egy öt éves gyereknek is. Azt azért még megvárja, hogy a lányok mit kezdenek vele.

Persze annyira nem volt sem másnapos, sem kómás, hogy ne szúrja ki, hogy nem lehetünk a lányai a hadnagynak, de azért a végén csak elkezdett beszélni, amit vagy a megérkező sörnek, vagy az összeszűkült szemű Ratnának köszönhettünk.
Nem volt egy felemelő történet és mi lányok azért egy kicsit el is szörnyűködtünk rajta, de Loganon semmi nem látszott, gondolom épp elég szörnyűséget élt át már, ez már meg sem kottyant. Mikor a fickó befejezte és még meg sem halt közben, pedig egyszer kétszer azt hittem nem éli meg a mondandója végét, de a sörök életben tartották, úgy látszik.
Logan kérdései után is szöget ütött a fejemben, hogy eddig csak Piercon hadnagyról tudtuk úgy, hogy eltűnt, erre most ez a fickó azt állítja, hogy erről a Morton nevezetű fazonról sem lehetett tudni azóta.
- Ezek szerint Browell kiesik, Haggerty, aki még számba jöhet, hogy tudna valamit, de gondolom őt már Adam kifaggathatta. Úgy látom itt talán Lames lehet a kulcsfigura. - motyogtam halkan, csak memorizálva a hallottakat. - Ezek szerint Morton holtteste sem került elő? - kérdeztem azért most már hangosan.

Biztos ami biztos, a sok sör mellé még én is segítettem egy kicsit a jó öreg Virgilnek a képességemmel. Hogy pontosan melyiktől eredt meg a nyelve, az annyira talán nem is lényeges, a fő, hogy beszélt. Nem is keveset. Eleinte csak összpontosítva figyeltem, mígnem az egyik megjegyzés után sikerült elkapnom Logan szúrós pillantását.
~Hoppá... Majd' elfelejtettem! -kaptam észbe gyorsan, majd már túrtam is a táskám mélyére, és egy kisméretű füzetet kaptam elő belőle, egy töltőtoll társaságában.
Arrébb toltam a sok üres sörös- és málnaszörpös korsót, poharat, majd miután egy zsepivel gyorsan áttörölgettem a koszos asztalt, hogy legalább ne ragadjon annyira, gyorsan jegyzetelni kezdtem Virgil szavait, mint ha csak valami tanórán ülnék. Egyelőre még nem is nagyon figyeltem az összefüggésekre, csak írtam, mint a gép... miután nem volt több mondandója, apró betűimmel gyorsan lefirkantottam azt is, amit az elején mesélt, amikor még nem jegyzeteltem.
Mire végeztem, a vallató szerepét Logan helyett már Sarah vette át, így miközben fél füllel arra figyeltem, hogy mit kérdezget, előszedtem a suliban összeírt, kinyomtatott jegyzeteimet is a kis kutatásunkról, hogy összehasonlítsam a nevek listáját.
-Piercon nincs a listán, mint arra korábban már rájöttünk... -motyogtam halkan magam elé- Daniel Wyatt, gyalogsági hadnagy aki szolgálatteljesítés során életét vesztette... Valójában részegen ült a volán mögé... Kirk viszont tényleg eltűnt... És ezek szerint van még egy "fantom" emberünk, Morton, akiről Pierconhoz hasonlóan semmit se tudni, mi lett vele... csak valami nagyon csúnya dolog... Browell... már épp javasoltam volna, hogy keressük fel, de ezek szerint az felejtős, viszont... viszont, viszont... hogy is hívják... ja igen! Lemes... Nem megmondtam, hogy őt is látogassuk meg? Meg ott van az a Donald Haggarthy, a másik túlélő tudhat valamit... de őt amúgy is fel akartuk keresni... és ha ő volt a század rádiósa, akkor ő sok mindent tudhat, nem igaz? -néztem kérdőn Loganre és Virgilre, bár nem tudom, eddig figyeltek-e rám.
~Ejha, mennyi név... meg mennyi kamu-név, rangjelzés, történés, sumákolás... ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni rajta... meg megtalálja az összefüggéseket... De miért érzem úgy, hogy valami elkerülte a figyelmünket? -néztem végig a kiterített lapokon, miközben idegesen kopogtam a tollammal az asztal szélén.
-Mr. Thoombs, kérdezhetnék én is? Ön tapasztalt katona... Van róla bármi elképzelése, hogy mi történhetett Mortonnal vagy Pierconnal, vagy mit véthettek? Vagy hogy Browell alezredes miért ilyen agresszívan reagált, amikor érdeklődött utánuk?

Bár ő természetesen jól érti a férfi minden szavát, magában jót derül azon, hogy vajon a lányok számára mit is jelenthet az MLSZ első hallásra, az AFK-ről már nem is beszélve. Aztán szóba kerül a különleges tréning, szégyen, de elsőre nem az jut eszébe, hogy megmutatták neki, hogy kell papírvágó késsel bombát hatástalanítani, esetleg fedezékbe húzódni a sivatagban. Nehéz megmondani, hogy miért, lehet magából indul ki, de kapásból arra gyanakszik, hogy az ő Piercton barátjuk mutáns lehet, és mivel egy már amúgy is került abba az osztagba, csak elfért volna még egy, nem igaz?
~Na persze, ezek után kissé irónikus, hogy Windsort pedig azért tették lapátra, mert mutáns, de az a hadsereg, ahol én szolgáltam sosem a határozottságáról volt híres.~
-Semmi baj - Veregeti meg a férfi vállát. - Az apám Vietnam-ot járta meg, úgyhogy meg tudom érteni, milyen lehet...illetve, teljesen nyilván nem, de annyira igen, hogy ne ítélkezzek. - Ez az empátia dolog nem megy neki valami fényesen, de szerencsére itt van neki Ratna, hogy a képessége megtegye azt, amire barátságtalan mosolya nem képes. - Mi lenne, ha meghívnálak még egy körre? Nekünk sajnos mennünk kell, de idd meg nyugodtan az én söröm is, úgy látom, nagyon szomjas vagy.
Több kérdése nincs, azt pedig nem hiszi, hogy a férfi hazudott volna neki, ilyen részegen, és ennyire beratnázva. A megígért két korsó sört még lerakja a férfi elé, és ha a lányok is egyetértenek vele, úgy a távozás díszes mezejére lépnek.
-Nem tudom, ti hogy vagytok vele - kezd hozzá morcosan, ha sikerül elhagyniuk az ivót - de a magam részéről túl sokszor hallottam az a nevet ma, hogy Lemes! - Mostanra végre sikerült előkotorásznia egy szivart, és egyetlen másodpercet sem veszteget el, azonnal rágyújt. - Ideje meglátogatnunk őt, a baj csak az, hogy lehet találnunk kell valahol egy hackert, vagy egy gondolatolvasót, ha meg akarjuk szorongatni a vén sz@rházit, és hirtelen egyet sem ismerek a városban.
~És lehet a lányokat is haza kéne küldeni. Még csak sejtem, mi történhetett ott, de már most sem tettszik a dolog. Ha pedig nekem nem tettszik, bele sem merek gondolni, Windsor mire készülhet éppen.~

A sörök és a barátnőm koncentrációját elnézve, az ő hathatós segítségével a férfi eléggé szószátyárrá válik, és mindent elmond amit csak tud a Szomáliai akciójukról és az abban résztvevő emberekről. Lames nevét meghallva kicsit noszogatni kell, de végül csak kibújik a szög a zsákból, hogy ennek az MLSZ-nek van vaj a fején bőven, habár ezt a levelekből már sejteni lehetett.
Úgy látszik ennél többre Virgil-lel nem jutunk közelebb a hadnagy eltűnéséhez, plusz csak még egy ember eltűnése került napirendre, de hogy mi lett velük és egyáltalán meghaltak-e, az továbbra is rejtély maradt.
Mikor Logan még egy pár sör társaságában magára hagyja a lepukkant katonát és a távozás mellett dönt, remélem, hogy ő többet értett meg ebből a katonai szövegből és már van valami terve, hogy hogyan tovább, és ki lesz a következő, akit felkeresünk.
A szivarjának meggyújtása után meg is tudjuk, hogy a következő kiszemelt Lames lesz.
- Talán elég lesz Ratna képessége, hogy szóra bírjuk. - nézek a lányra. - Virgil is eléggé beszédes lett tőle.

Amíg a többiek Virgil "barátunkat" faggatták, én szorgosan jegyzeteltem tovább az információkat...
~Erről nem volt szó, hogy én leszek az ügyeletes titkárnő, aki az egész kutatást végigjegyzeteli... -sóhajtok magamban ahogy lázasan körmölök egészen addig, amíg Virgil szemmel láthatóan el nem bizonytalanodik.
~Nocsak, ennyi kevés lenne a képességemből? Akkor had kapjon még egy kicsit belőle! -mosolyodok el magamban, majd egy kis időre abbahagyva az írást, erősebben koncentrálok, amíg veterán mesélőnk nyelve újból meg nem ered.
S már mondja is, mondja, és mondja... Igaz, a katonai kifejezések nem sokat mondanak nekem, de ezeket csak aláhúzom a jegyzetben, hogy később Logant kifaggassam róla... mert női megérzésem azt súgja, hogy az AFK jelen esetben nem "away from keyboard"-ot fog jelenteni... Ahogy tovább írok, lassan az is leesik, hogy a szá's valójában századost akar jelenteni, az pedig Adam Windsor, ha jól emlékszem a névlistáról... Azonban nem telik bele pár perc, s Virgil újra megzavar az írásban, úgy tűnik, valami nagyon felzaklatta...
~Csssss, nyugalom Virgil, nyugalooom... -mondogatom magamban, ahogy próbálom megnyugtatni, közben azonban aggódva pillantok körbe, nem-e tűnt fel másnak is ami az asztalunknál történt.
Szerencsére azonban a kutyát se érdekli különösebben, szóval inkább hallgatom tovább a szívszorító történetet. Amit ezután hallok, eléggé meglep. Ezek szerint ment itt a kavarás ezerrel, s nem csoda, hogy Adam úgy elhanyagolta azt a kitüntetést... elvégre egy megrendezett hazugsághoz, eltussolt titokhoz kapcsolódik, csak azért, hogy ő ne foglalkozzon az üggyel... Vagy legalábbis valami hasonló. Mindenesetre, amíg Logan még intézkedik a pasassal, addig én szépen összepakoltam minden lapot, majd együtt hagytuk el a füstös kis kocsmát.
-Végre... -bukott ki belőlem, ahogy kiléptünk az ajtón- friss levegő...
Ám épp ekkor vettem észre, hogy Logan mire készül... Na, azt már nem! Mielőtt még rágyújthatott volna, kikaptam a kezéből a szivart, ha sikerül, akkor az öngyújtót is...
-Logan, ha ennyire nem bírod a feszültséget, miért nem szólsz? Ha Virgilt sikerült lenyugtatnom, akkor veled se lesz gond. A dohányzás nem egészséges... Már elfogytak volna a nikotintapaszok, amiket a múltkor kaptál? -kérdezem fejcsóválva, ahogy eltűntetem a táskámban a "zsákmányt"- Greg említette is indulás előtt, hogy figyeljek rád, mert túl sokat dohányzol...
-Amúgy... Azt nem tudom, hogy Lemest merre kéne keresnünk, viszont a fiát bejelöltem ismerősnek Facebook-on, miután múltkor Sarah-val megtaláltuk. Ő esetleg jó lehet kiindulási pontnak. Ó igen, és Logan... -tűnt el könyökig mindkét kezem a táskámban, ahogy a jegyzeteim után kutattam, mígnem sikerült megtalálni azokat, amiket az elmúlt 1 órában írtam- Ezeket a kifejezéseket ismered? Ha szépen megkérnélek, elmagyaráznád nekem őket úgy, hogy mi is megértsük Sarah-val? (AFK meg társai... )

-Hogyan tovább, nos....
A döbbenettől lenyelné a szivarját, ha nem épp azt kapta volna ki Ratna a szájából, így viszonyt nem maradt neki mást, mint öngyújtójának ideges szorongatása, mely csak a csodának köszönheti, hogy nem deformálódik el úgy, mintha gyurmából lenne. Behunyja két szemét, vesz egy mély levegőt, szóra nyitja száját, de aztán úgy dönt, kell még egy. Ezek után néz csak a lányra, egy hetek óta éheztetett és vert oroszlán tekintetével.
-Mit mondtam én neked, mi fog történni, ha még egyszer a dohányomhoz nyúlsz? - Kérdi érdeklődve, mintha csupán csak azt szeretné megtudni mit szeretne a lány, melyik lábát vágja le. - TE KIS...
-Hé, hagyja őket békén! - inti illemre Logan-t az egyik bőrfejű vendég, mire szemforgatva fordul hátra, ad egy iszonyatosan nagy gyomrost a férfinak, majd ez egyik mellette lévő szemetes kuka fedelével vágja arcon őt párszol, végezetül pedig a torkánál fogja hajítja a szeméttárolóba a fickót. Ezek után a fedőt visszateszi a helyére, búcsúzásként pedig okkorát üt rá ököllel, hogy az behorpad.
-Hol is tartottam - kérdi háttal állva a lányoknak, de már fenyegetően lassan fordul vissza Ratna felé - Ja igen. Kedves tőled, hogy így aggódsz az egészségemért. de 170-en túl kétlem, hogy a tüdőrák miatt kéne aggódnom. És most húzás innen.
Út közben természetesen elmagyaráz mindent, amire rákérdeznek, kivéve a rangokat, mert nem wikipédia ő, hogy minden kérdésre válaszd adjon, ha nagyon érdekli őket a dolog, majd utána néznek.
-Kétlem, hogy sokra mennénk vele, ha időpontot kérnénk Lemes-től, és a pentagonba betörni sincs kedvem. Valahogy meg kéne tudnunk a pasas címét.
Browell ezredes adataiban ő nem lát ellentmondást. ha valaki meghal szolgálat közben, az nyilván súlyosan meg is sérül, az pedig, hogy felmentik a szolgálat alól csak természetes. Manapság egy ujj elvesztése is elég hozzá, nemhogy a halál...
~Na jó, kicsit tényleg furcsa, mint ebben az ügyben minden, de lehet kivételesen csak elszúrták a papírmunkát.~

-Nem mondtál semmi ilyet... De komolyan, arra emlékeznék! -jegyeztem meg Logan kérdésére, mely szerint korábban már kaptam egy fenyítést, amiért a dohányához nyúltam...
Pontosabban, azt ketten csináltuk Sarahval, viszont nekem tényleg nem rémlik a dorgálás, túl a 170-en biztos romlik a memória is, azért emlékszik rosszul... Hogy is mondják? Korral jár?
Mindenesetre, amikor Logan felemeli a hangját, sikerül meglepnie, egy kicsit meg is ijedek a hirtelen hangulatváltozásától. Aztán gyors csihi-puhi, aminek részben örülök, hogy nem én kaptam, mert akkor a következő két hónapot tuti kórházban tölteném, másfelől rémisztő Logant ennyire magából kifordulva látni. Ahogy gyepálni kezdi szerencsétlen idegent, én meg kapcsolok, hogy hoppá, csinálnom kéne valamit, már próbálom is megnyugtatni...
-Logan, Logan, nyugi... -ragadtam karon és rángattam arrébb a szeméttárolótól- Az lehet, hogy neked nem árt... bár azt nem tudom elhinni, valamennyit biztosan árt... de tudommal Sarah sem rajong a dohányfüstért, és mi még a 21-en se vagyunk túl, nemhogy a 170-en... Mellesleg, Washingtonban vagyunk, és tilos közterületen dohányozni...
Majd miután Logan teljesen lehiggadt:
-Amúgy most mire volt jó ez a hirtelen kirohanásod?! Szerencsétlen nem ártott neked semmit... Menj és kérj bocsánatot tőle, mielőtt még ránk uszítja a haverjait, gyerünk...

Mikor Ratna kikapja Logan szájából a szivart, leesik az állam, és kicsit hátrább is lépek, hogy felkészüljek a dührohamra, ami nem is késik sokat, de hála Istennek, volt egy szerencsétlen, aki éppen rosszkor volt rossz helyen, így kísérőnk rajta vezette le a mérgét.
Azután, mintha mi sem történt volna folytatta Rozsi a teendők átbeszélést és a katonai kérdésekre adott válaszokat, hogy nagyjából mi is képben legyünk, miről beszélt Virgil.
Lames otthonában történő beszélgetésre csak bólintottam, hiszen a Pentagonba bejutni biztos nem lehet sétagalopp, meg aztán, ha valami vaj van a fején könnyen rajta veszthetünk. A címének kinyomozására már volt is egy ötletem.
Browell alezredes halálát viszont nem ártana jobban górcső alá venni, mert ez eléggé furcsa véletlen, hogy pont akkor haljon meg és ilyen gyanús körülmények között.
- Talán fel kéne hívni Seant az iskolában, hogy segítsen Lames címének felkutatásában, egy kis számítógépes háttér támogatás nem árt.

Hihetetlen, de lelke mélyén felmerül benne, hogy ezt talán tényleg nem kellett volna, ám amikor megérzi Ratna puha kezeit, rögtön rádöbben, honnan is fakad ez a gondolat, és azonnal kiűzi az elméjéből annak minden cseppjét. Dühösen rántja el a karját az indiai lány elől, és úgy próbálna távozni...
-Ha még sokat buzerálod a szivarom, nem is éled meg a 21-et. - Morogja, s már épp távozna, mikor szemben találja magát a rendőrséggel. Meglepetten pislog, mint aki soha életében nem látott még egyenruhást, és ahogy jobban belegondol, könnyen lehet, hogy ebben van némi igazság.
~Ilyen nincs, bezzeg amikor rám kocsikat dobálnak, sosem dugja elő a képét egyik sem!~
-Nézze - emeli fel a tenyerét, mintha valami Jedi erővel próbálná távol tartani magától a törvényt. - Összekever valakivel, biztosan... - A személyleírás belefolytja a szót. Mit mondjon, százával mászkálnak ilyen triók a városban? - Hallgass Lou-ra, én vagyok az, akin nem fog a golyó - jegyzi meg vigyorogva, s közben abban reménykedik, hogy a lányok is tesznek valamit, mert megbilincselni magát nem fogja hagyni az fix. Múltkor felrobbantottak két rendőrautót, pár törött borda ahhoz képest semmi, ezért ha túl közel jön hozzá a bilincses rendőr, azonnal megragadja a csuklóját, kicsavarja azt, és az ő fejét veri bele a kocsi motorháztetőjébe...de legalábbis megpróbálja.
~Minden csodásan alakul. Ha meghallja Adam, mibe keverednek a diákok távollétében, szabadságra sem megy többé, nemhogy kilépjen.~

Már épp kezdem azt hinni, hogy hatott a képességem, ám amikor Logan csak elrántja a karját, csodálkozva nézek rá. Ezek szerint kevés lett volna? Már épp készültem, hogy erősebben hassak rá, ám amikor meghallottam a szavait, az eléggé szíven ütött, elvégre még ilyen ingerült hangnemben sosem morgott rám...
Nem is tudtam rá mit reagálni, így abbahagytam a próbálkozást a képességemmel, és szótlanul, kedvetlenül, leforrázva, sértődötten battyogtam utánuk. Amikor néhány méteren belül megjelennek a rendőrök, már meg sem lepődök, lassan kiejelenthetem, hogy ettől rosszabb fordulatot már úgy sem vehetnek a dolgok. És a filmekben ilyenkor szokott elkezdeni szakadni az eső... Azonban úgy tűnik, mi eső helyett más fordulatot kaptunk, ugyanis az egyik rendőr felismerte a suli ügyeletes bébicsőszét, szóval Hagarthy helyett megyünk, meglátogatjuk Washington egyik börtönét. Hurrá!
Amikor az egyik felszólít minket, hogy igazoljuk magunkat, egyből elkezdek a táskám mélyén az irataim utan kutatni, amikor hallom, hogy Logant meg akarják bilincselni.
Mit ne mondjak, igazán meg is érdemli azok után, amilyen meggondolatlanul viselkedett. A bibi csak az volt, hogy ő nemigen szimpatizált a bilincs gondolatával, így akármennyire is próbáltam nemtörődöm maradni, végül azért úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ennél mélyebbre süllyedjünk a slamasztikában. Miközben a táskámban keresgéltem, újra lerohamoztam Logant a képességemmel, azonban most teljes erőbedobással árasztottam felé a "nyugtatómat".
~Könyörgöm, csak most az egyszer viselkedj normálisan... Na jó, ha máskor úgy viselkedsz, azt se bánom... -üzentem neki, amíg megmutattam az irataimat a rendőrnek, bár mivel nem olyan telepata vagyok, úgy se hallja, így csak gondolatban szuggeráltam.
No meg mondanom se kell, hogy azt azért reméltem, Sarah nem csinál semmi butaságot, vagy legalábbis segít nekem menteni a menthetőt.

Gondolatokba merülve sétáltunk pár métert mikor csikorogva fékezett mellettünk egy rendőr autó és kipattant belőle két zsaru. Gyorsan körbe néztem, hogy vajon ki után rohannak ilyen sietősen, de nem kellett nagyon keresgélni, mert minket, vagyis elsősorban Logant állították meg.
~ Hajaj! Gyorsan kapcsolnak az itteni rendőrök! Vajon most mi a fenét fogunk csinálni! ~
Na erre sem kellett sokáig várnom, hiszen, mikor felismerték a fakabátok, hogy kivel is van dolguk, nem hogy barátságosabbak lettek volna, hanem még be is pöccentek és azonnal le akarták tartóztatni a tanárunkat.
Loganra nézve láttam, hogy ez nagyon rossz ötlet, főleg az előző dührohama után, és azt is láttam hogy Ratna is meg van ijedve, mert erősen koncentrált a bőszülő férfira, gondolom, hogy lenyugtassa.
Én is előrébb léptem, hiszen én álltam a legközelebb Rozsihoz és a fülébe súgtam halkan, hogy a zsaruk ne hallják.
- Most nem kéne balhézni, hiszen minket is belerángatsz, és az iskolának sem használna, ha most szétvernéd a rendőröket. Menjünk be, az óvadékot elintézzük és egy óra múlva kisétálunk!
Nagyon reméltem, hogy Ratna nyugtatása és a felülkerekedő józan esze megoldja a problémát, mert különben nagy baj lesz.
Aztán a már türelmetlen rendőr kérésének megfelelően elővettem az igazolványom, hogy átadjam neki.

-H...hol vagyok? - Kérdi, s tényleg elég kába, tekintve, hogy Ratna minden erejére szükség volt ahhoz, hogy a bilincset magán hagyja. Ezidáig virágos réteket, legelésző bolyhos orrszarvúkat, és csicsergő pónikat látott mindenfelé a napsütötte rózsaszín réten, úgyhogy ebből visszazökkenni a kegyetlen szürke valóság kihallgatótermébe nem túl felemelő érzés. - Ó...
Nyilván senkinek nem okoz nagy meglepetést, hogy azonnal felismeri hol van, elvégre nem először kerül ilyen helyzetbe. Érzi, hogy gyorsan kell gondolkodnia, ha ki akar mászni ebből, de aztán eszébe jut valami ami talán be is jöhet: csak mond az igazat.
-Fogalmam sincs - vagy valami olyasmit... - összefutottam egy vén katonával, és megpróbáltam az asztal alá inni. Sikerült is...azt hiszem. A következő amire emlékszem, hogy valaki elveszi a szivaromat, majd valami kopasz fickó belém kötött hátulról, utána pedig...kicsit zavaros minden. Nem tudom mi9 volt abban a sörben, de nem szoktam ilyen gyorsan berúgni tőle, vagy kijózanodni.
~Ó kérlek, zárjatok be. Úgy fogócskáznék a börtönudvaron a 150 kilós melákokkal. Kiváncsi vagyok, ezúttal milyen gyorsan szaladnának el előlem.~
-30 tanú? - Esik el neki a tantusz a végén. - legfeljebb ha tízen voltak ott rajtunk kívül, és akkor még triplán láttam...

Kicsit feszülten figyeltem egész úton Logant, hogy mikor fogja felszeletelni a járőrkocsit és a benne ülőket egyaránt, de Ratna kezelése hatásos volt, mert még a kihallgatótiszt előtt kezdett csak igazán magára találni, viszont akkor legalább mentette a menthetőt és ugyan nagyjából az igazat mondta, csak kisebb ferdítésekkel, amire már én is készültem, csak attól féltem, hogy hárman három félét fogunk kitalálni. Így viszont kicsit könnyebb volt a helyzetem, hiszen csak ki kellett egészíteni csak Rozsi foghíjas történetét és reméltem, hogy Ratna sem fogja felborítani a jól felállított történetet, hanem inkább besegít egy kicsit, hogy ez az elhízott zsaru elnézőbb legyen velünk.
- Igen! Minden úgy volt, ahogy mondja. - intek Logan felé. - Szóba elegyedett azzal a leszerelt katonával, régi emlékeket idézgettek, és pár korsó sör után egészen rosszul lett, ezért kimentünk levegőzni, mikor az a kopasz fickó kikapta a tanár úr szivarját és valami megjegyzést is tett Ratnára. Még az is lehet, sőt biztos - révedek el egy pillanatra, - hogy talán meg is ütötte Logant, ezért tört ki a verekedés, de nem is bántotta nagyon, csak belesegítette a szemetesbe és rárakta a tetőt, habár lehet, hogy kicsit közben az a fickó beverte a fejét, de csak azért, mert mindenáron ki akart mászni, hogy tovább verekedjen. Talán még minket is bántott volna. Tiszta önvédelem volt! És persze, hogy egyből összecsődítette a bandáját a srác, különben nem lehetett volna 30 tanú, mert alig voltak a kocsmában. - nézek ártatlan szemekkel, megilletődött képet vágva a rendőrtisztre.

Nagy kő esik le a szívemről, amikor Logan nem aprítja ott helyben miszlikbe a két rendőrt, hanem mint egy jó fiú, beül szépen az autóba és követi azok utasításait. Naná, hogy én meg addig nem "engedtem el" a képességemmel, amíg már a tárgyalóban nem ültünk. Ott is csak azért, mert úgy tűnik, egyébként képtelen lett volna értelmesen tanuskodni. A beszámolóját hallgatva örömmel konstatáltam, hogy úgy-ahogy tényleg az igazat mondta, csak itt-ott hagyott ki néhány apró részletet... Én meg már épp kezdtem nyeregben érezni magunkat, Sarah beszámolóját hallgatva azonban elszorult a torkom.
~Na neee...
Elképedve hallgattam, milyen szép mesét kerekítettek ki a történetből, én pedig csak ültem, tanácstalanul, hogy most mi legyen? Nem akartam hamisan tanuskodni, ezek után az hiányzott a legkevésbé, hogy még amiatt is zaklassanak minket, de ha az igazat mondom, akkor meg egyből rájön, hogy valami nem stimmel...
-Sok újat ezeken kívül én sem tudok mondani, épp azt ecseteltem a tanárúrnak, hogy mennyire káros a dohányzás az egészségre, mire röviden-tömören megkaptam, hogy foglalkozzak a saját dolgommal... én pedig épp azzal voltam elfoglalva, hogy kiduzzogjam magam, így nem is igazán figyeltem oda, csak arra eszméltem fel, hogy már megy a verekedés, utána meg megpróbáltam megnyugtatni őket, de megint csak lehurrogtak...