Tribecca Grill

~Nemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemölnemöl...~
Ezt ismételgetni magamban 7/24 legalább olyan irritáló volt, mint be is tartani. Nagyon éheztem már az akcióra, egy kis, legalább egy icipici megbízásra, akármire, amivel megmutathatom, még mindig én vagyok a méhkirálynő. De az ígéret, az ígéret. Nem lök. Már csak azért sem.
Viszont King!
A múltkori sznob-partin, ahol Lynn alakította Mike barátnőjét, legalábbis a pasim elbeszéléséből, meg abból, amit a zsebébe csempészett poloska segítségével kihallgathattam, arra következtettem, hogy időnként azért elég vékony jégen jártunk, és mint így, muszáj volt bizonyos óvintézkedésekről gondoskodnom. A legegyszerűbb és leghatékonyabb óvintézkedés persze az lett volna, ha egyszerűen kinyírom, de azt ugye nem tehettem ( A JÓ BÜDÖS FRANCBA!).
Tudomást szereztem egy magándetektívről, aki a hírek szerint egész jó volt a szakmájában. Ha nem is azért kellett nekem, amiről a névjegykártyája szólt, azért meghívtam őt a Tribeccába, hogy ott is keresse Anna Tsuchiyat, ha jó nagy pénzeket akar kaszálni. Azért választottam ezt a helyet (és persze a híresség fedőnevét), mert az itteni celeb-vendégek között az alkalmazottak már hozzászoktak a diszkrécióhoz.
Ha megérkezett, gyorsan intettem neki, jelezve, hogy ugorjuk át a bájcsevejt, amit le se tojok, inkább térjünk a tárgyra.
-A munka egész egyszerű, de ha nem sikerült, nem tudnám megmondani, hogy börtönbe dugják vagy megölik. Viszont a fizuja elég bájos, és jó sok számjegyből áll. Érdekli?

Tribecca Grill? Ez azért már valami. Nem vagyok amolyan "Sose mozdulok ki Bronxból"-féle begyöpösödött suttyó, de ha teszek is egy-egy kirándulást a város másik részeibe, az ilyen puccos helyek nem szerepelnek az útitervemben. Itt annyi lehet egy marhasült, mint félévi fizetésem... Hát baromira remélem, hogy az állítólagos celeb, vagy mi a franc fizeti a kajáját, különben maradhatok itt mosogatni, ahhoz meg rohadtul nem volt kedvem...
"Véletlenül" az ajtónálló lábára léptem. Értem én, hogy ez elegáns hely, és nem illek ide, de olyasmit gondolni, hogy "mit keres itt egy koszos nigger?" azért egy kicsit túlzás volt. De legalább az ajtót ugyanúgy kinyitotta nekem, mint bárki másnak. Mázli, hogy nem ő a szakács is: tuti, hogy beleköpne a kajámba. Mellesleg, ez még így sincs kizárva. Csak elég lábra kell rálépni.
Viszont a nő, aki nekem eléggé megbízónak tűnt, sokkal szimpatikusabb volt. Ráadásul nem húzta az időt, ami jó. Leültem és kértem egy whiskey-t. Reméltem, hogy a nő állja, csak ötven dolcsi volt nálam.
- Börtön? Halál? Nézze, kislány, rohadt jól kell fizetnie ahhoz, hogy én ezt bevállaljam. Előbb a megbízás, aztán eldöntöm, vállalom-e. Nem szeretem a zsákbamacskát.

~Ejha! Ez a fazon le sem tagadhatná, hogy magánnyomozó. Mint aki egy képregényből lépett elő! Nagyon menő!~
Whiskey, hát persze! Szinte már vártam, hogy meglazítsa a nyakkendőjét, rápippantson egy szál saját maga sodorta cigire, aztán gondterhelt sóhajtással hajoljon néhány stikában szerzett fénykép fölé, miközben hagyja a telefont üresben csöngeni, mert ilyenkor úgyis csak a felesége az, hogy azzal nyaggassa, hogy miért nincs soha otthon. Bámulatos. A pasi egyre rokonszenvesebb volt nekem.
Persze senki sem tökéletes.
-Na, idefigyeljen, Captain Shadow - sziszegtem neki összeszűkült szemekkel, és már hallhatta is a jellegzetes kattanást, ahogy az asztal alatt ráfogott pisztolyt kibiztosítottam. - Semmi kislány, semmi angyalom, semmi drágaságom, tartsa meg ezeket magának, mert már kevesebbért is öltem.
Ha olyan választ kaptam, ami nekem is tetszett, a közvetlen veszély elkerülte, ahogy leeresztettem a fegyvert, ha nem, maradt ahol volt.
-A munka igen egyszerű, már csak azért is, mert én fogom elvégezni. Maga csak ahhoz kell, hogy velem jöjjön, több szem többet lát alapon, ha esetleg fedezni kéne a seggemet, meg, ha valami balul ütne ki, elvigye a balhét. De nyilván azon leszek, hogy ilyesmi ne forduljon elő.
Nagyot kortyoltam a sörömből, és ha megemésztette a hallottakat, folytattam:
-Tudja van egy barom. Egy idióta állat, akit legszívesebben... de bizonyos okokból kifolyólag nem bánthatom. Viszont tudnom kell, hogy ő sem bánt senkit, és nem is tervezi. Vagy ha mégis, valahogy meg kéne akadályozni, hogy ne folyjon semmi vér. Ez nagyon fontos, nem lehet benne erőszak, mert... mert szeretem a kihívásokat. Ha elvállalja, ötszázat kap most, és még egyszer ötszázat a végén.
Ha elutasította az ajánlatot, tovább győzködtem. Ha beleegyezett, bólintottam.
-Nem mondom, hogy könnyű lesz, sem azt, hogy veszélytelen, de valóban megéri, már csak azért is, mert a célszemély nagyon fontossá tette, hogy valaki rajta tartsa a szemét. Talán ismeri is. A neve Derek King.

Nem mozdultam, nem dermedtem meg, sőt, mily döbbenetes, meg sem ijedtem. Többször szegeztek már stukkert rám, mint ahányszor főztek rám. Nekem ez olyan, mint másnak egy baráti hello. Eszerint is viselkedtem.
- Tudja, azért a dolgok nem így működnek. Hallottam Derek Kingről... Van egy vagy két barátom a rendőrségen. A nevüket nem mondom meg, mert nagyon rosszul járnának, ha kiderülne, hogy szóba állnak velem. Most először is elteszi a stukkert. Másodszor: nincs feleségem, se barátnőm, és leszoktam a bagóról. Harmadszor: nincs is három. Szóval, ha a feleség-szerep netalán megtetszene magának, állok elébe, de nem ilyen helyre fogom randizni hívni. És most én kérdezek. Mi dolga egy magafajta celebnek egy kommandóssal? Mi a feladat pontosan, amit el kell végezni? És a legfontosabb: komolyan gondolta, hogy rongyos ezer dollárért vásárra viszem a bőrömet? Minimum háromezer, ezeröt most, ezeröt később, plusz óvadék, ha elkapnak. És az igazság, hogy ki maga, mert a maffiának csak felárért dolgozom. És zsarut nem ölök, ha nem nagyon muszáj. Nagyjából ennyi.

Legalább egy kicsit megrémülhetett volna, elvégre mégiscsak én fogtam rá a pisztolyt. Nem más. Hanem én. Mondhatni pofátlanság, ha ezt valaki ennyire félvállról veszi. De hát szükségem volt rá, és jobban jöttem ki, ha arra gondoltam, hogy azért mert tökös, mintha arra, hogy hülye öngyilkosjelölt. Jól van legyen, elkönyvelem pozitívumként, de most utoljára. Basszus, Mike, ez most már tényleg szemétség! Mit műveltél velem?! Mindegy! Majd este az ágyban megbosszulom!
-Ne aggódjon, magasról teszek a maga ismerőseire - legyintetem. - Nem akarok több embert belevonni, mint amennyi feltétlenül szükséges volna. Annál nagyobb a lebukás veszélye. Tudja, valaki bénázik, pofázik, már az is elég, hogy magára kell majd bébiszittelnem, de ha nem bőg túl hangosan a hátsóülésen, hogy már megint pisilnie kell meg fagyit akar, szerintem nem lesz gond.
A felsorolására ismét dühösen villant meg a szemem, és már nagyon közel voltam ahhoz, hogy tényleg elsüssem azt a pisztolyt. Nem csupán azért, amit mondott, de azért is mert ezek szerint nem csupán mutáns volt, de telepata. A számomra egyik legvisszataszítóbb képesség, hiszen olyan nagyképűek tudnak tőle lenni, amiért tudnak mindent mindenkiről, mintha legalábbis ők lennének az atyaúristenek, függetlenül attól, hogy azt a rangot már rég elcsakliztam.
-Egy: maga csak ne utasítgasson engem, én vagyok a megbízó, az én szabályaim szerint játszunk, azok pedig elég egyszerűek: én vagyok a főnök, úgyhogy kuss. Kettő: ha telepata, arról illik tájékoztatni. Három: az idióta célozgatások az idióta becenevek közé tartoznak.
Kicsit megkocogtattam a térdét a pisztoly csövével, hogy tudja már, hol a helye.
-Ne érdekelje, hogy mi dolgom Kinggel. Én se kérdezem a maga ismerőseiről, maga se kérdezzen az én ismerőseimről! Vili? Egyébként meg ne legyen úgy besz@rva, nem kell megölnie. Sem őt, sem más rendőrt. Épp ez a lényeg. Ha ennyiből állna a munka, azt én is el tudnám végezni segítség nélkül.
Az összegen való méltatlankodására előbb nagyra tágultak a szemeim, aztán szélesen elvigyorodtam, és miközben hátradőltem, a pisztolyom is visszacsusszant a tokjába.
-Maga aztán nem semmi - csóváltam a fejem. - Ötszáz, ötszáz! Ötszázezerre gondoltam, összesen egy millióra, de ha maga háromezerért is elvállalja, rendben van. Öröm volt önnel üzletelni!

A nő most elérte azt, ami nagyon kevés embernek szokott sikerülni: meglepett. A szemeim kitágultak az összeg hallatán. Egymillió... Annyi pénzzel nyugodtan becsukhatnám a boltot. Aztán halálra innám magam... Nem. Jobb, ha én tovább dolgozom mindenképp...
- Ahogy mondja. Maga a főnök. És nem a tulajdonosom, és ehhez tartsa magát, oké? Stukkert a kistáskába, a modort meg kicsit kedvesebbre, helyes? Tudja, hogy telepata vagyok, mivel elárultam, mielőtt még üzleti kapcsolatba léptünk volna. Azt is tudja, mit jelent, ugye? Ha akarnám, itt helyben fejbe lőné magát, szóval legyen oly bűbáj, és rakja el a kibaszott stukkerét, de baromi gyorsan. Na. Egy milla. Akkor beszélhetünk. Annyiért zsarut is ölök, ha kell.
Ha a nő nem blöfföl, ahogy én tettem azzal a saját magát fejbelövős dologgal, és tényleg van ennyi pénze, akkor megfogtam az isten lábát. Ha meg túl rázós a feladat... Akkor felmarkolom az előleget, és eltűnök, mint szürke szamár a ködben. Nem hiszem, hogy ne tudnék felszívódni egy nagydumájú kislány elől.
- Fontos, mi dolga van Kinggel. Maga tudja, hogy magánhekus vagyok, tudja, hogy telepata vagyok, de én csak azt tudom, hogy isteni a dekoltázsa és van egy milliója. Általában nem is kéne több, de ez mégiscsak meló.

-Oké, a kistáskába, de akkor adjon egyet - fintorogtam a lekezelő hangnemre és feltételezésre (mi az istent kezdenék egy kistáskával, abba nem fér el semmi?). - Ha nincs, akkor így járt. Stuki marad a helyén.
Kénytelen voltam megint elvigyorodni. Hiába, ez a fickó nagyon szórakoztatónak tűnt.
-Hű, de önérzetes itt valaki - gúnyolódtam. - Rendben van, nem a tulajdonom, pedig már régóta nagy szükségem lenne egy jó kis papírnehezékre. Na, de majd legközelebb.
Ahogy mondtam. Minden telepata beképzelt! Igen, jól hallottad, tökikém, beképzelt vagy!
-Ides, mi van itt - mutattam unottan a pisztoly tokjára, ahova az imént csúsztattam vissza a lakóját. - Nem kéne ennyire betojnod minden apró mozdulatra, ha már a mutáns képességed cserben hagy, használd azt a másikat, tudod, észnek hívják, azt a józan paraszti fajtát. Miért ölnélek meg, ráadásul ennyi szemtanú között, amikor épp arról van szó, hogy fel akarlak bérelni?
Lassan ráztam meg a fejemet, ahogy anyuka rázhatja a fejét, hogy már-megint-karó-mi-lesz-így-belőled-kisfiam?
-Rendben, egy misi a kézbe, de aztán minőségi munkát kérek érte, nem azt a vevőszolgálatosat! És nem kell rendőrt ölni, értse már meg. Ha ennyire ez a fixa ideája, tőlem ölheti őket halomra, de csak a szabadidejében, ahhoz nekem semmi közöm. Bár, mondjuk az merőben megváltoztatná a megbízása jellegét, de ez most nem fontos. Nincs gyilok, majd ha szólok... de nagyon igyekszem nem szólni.
Mikor ismét kinyitotta a száját, hogy ömöljenek belőle a nem kívánt szavak, lassan az iménti gyilkolás-törlést azonnal sztornózó pillantással mellé léptem, majd lehajoltam úgy, hogy két kezemmel össze és feljebb nyomjam a csajszikat.
-A dekoltázsom valóban isteni, ahogy minden bennem. De jobb, ha tudja, még egy megjegyzés rájuk vagy bármi másra rajtam, és... mondja csak! Férfi létére mond magának valamit az, hogy... - itt már közvetlenül a füle mellé hajoltam, úgy súgtam bele: -... nyissz!
~Higgye el, nagyon gyakorlott vagyok e téren!~

Volt már idegesítő megbízom. Ha jobban belegondolok, mindegyik az volt. Asszem, a vérükben van. De ez a kis fruska... Ez simán benne van a top ötben, asszem. Azért az nem volt semmi, amit a felszerelésével művelt, és itt most nem a pisztolyra gondolok.
- Abban reménykedtem, hogy egy ilyen nő mást is tud kezdeni velük, mint azt, hogy nyissz... - vigyorogtam.
Most, hogy a stukker visszakerült a tokjába, máris sokkal jobban éreztem magam. Általában nem lehet vele rám ijeszteni, de erről a nőről elhittem, hogy tudja is használni.
- Miért? Hát maga szerint tudom én követni a nők észjárását? Fene se tudja, mit miért csinálnak, amennyit tudok magáról, felőlem belém ereszthette volna a tárat is. És ez ugye elvezet a következő problémához: nem tudok magáról semmit. Gyerünk, ne fogja vissza magát, ha már így oda van magáért, meséljen kicsit, hátha én is magába szeretek. Nem dolgozom árnyékoknak. Ha a legjobbat akarja, itt vagyok. Ha olyat keres, aki vakon követi és ész nélkül megöleti magát a csinos arcocskájáért, akkor keressen mást. Nekem információk kellenek, hogy dönteni tudjak.

Vigyorára vigyorral válaszoltam.
-Ó, tudok én mást is kezdeni velük - susogtam. - De valamivel nem érdemes bajlódni, pöcök! Szóval öntsön egy vödör jeget a gatyájába, s próbáljon meg a melóra koncentrálni.
Visszaültem a helyemre, és arra gondoltam, vajon mennyi megjegyzésén kell még túltennem magam, mielőtt megszegném Mike-nak tett ígéretem, és szitává lőném. Na, majd meglátjuk, hátha tud jó fiú is lenni. Ha igen, épp itt van az ideje, hogy végre villogtassa ezt a képességét is.
-Soha nem kérném magától, hogy tudjon követni bármilyen észjárást - kacsintottam rá pimaszul. - Vesztes lóra nem teszek.
De már megint használta a képességét. Egyre jobban zavart, de nem tehettem ellene semmit. Kis mocsok, még biztos élvezi is. Tényleg marhára szimpi volt, hiszen legalább olyan pofátlan és határozott volt, mint amit el is vártam egy munkatárstól és egy beszélgetőpartnertől. Legalább ez nem hibádzott... ha már annyi minden más igen.
-Meséljek magamról? Hát lássuk csak, szeretem az almás pitét, a kedvenc színem a piros, szex közben én szeretek felül lenni, a fogkefémet havonta cserélem és nem szeretem, ha valaki a dekoltázsomat bámulja Ja, és egyébként megtisztelő, de nem vagyok celeb. Viszont máshogy nem juthattunk volna be ide. Remélem, nem zavarja Mr Becsületesség Mintaképe!
Eszem ágában sem volt mélyebben beavatni a titkaimba, már csak azért is mert semmi értelme nem volt az ismerkedésnek. A meló elvégzése után tíz perccel már a nevére sem fogok emlékezni, ő meg nem is tudja az enyémet. Ha meg úgyis olvas a gondolataimban, minek a süket duma? Azt már biztosan tudja, hogy King nagyon a bögyömben van, és ennél többet nem is kellett tudnia. Ha csábítja korai nyugdíjazás, elvállalja így is.
Várakozóan dőltem előre, könyökeimmel az asztalra támaszkodva.
-Ennyit rólam. Most maga jön. Elég csak egy kérdésre válaszolnia: kezdhetjük végre a melót, vagy még hazarohanna a tisztaságcsomagjáért?

- Ha gondolja, megmutatom, hogy igenis volna mit kezdeni vele - mondtam továbbra is vigyorogva, de aztán végre komoly arcot vágtam.
- Igaza van. Úgyis megtudom az igazi nevét, megtudom, kit szeret, és megtudom, mit tett életében, honnan jött, mit akar, miért akarja. Ez a szép benne. Ha mázlim van, még azt is megtudom, tényleg felül szeret-e lenni. De előbb a munka, aztán a szórakozás.
Titkok, titkok, és újabb titkok. Oké, King a bögyében van (megjegyzem, van ott hely, elfér) és ezért keresztbe akar tenni neki. Valami Mike miatt nem akar megölni senkit, ami azt jelenti, hogy amúgy nem esne neki nehezére. Veszélyes, alig árul el magáról valamit, szexi és gazdag.
- Ám legyen - mondtam - Felőlem akár most is indulhatunk.
Felhajtottam a whiskey-met, és várakozón néztem a lányra.
- De maga fizet.

Figyelmen kívül hagytam újabb macsós beszólását, legalábbis a szemforgatáson kívül máshogy nem reagáltam rá. Na, ez is biztos hozzászokott már, hogy ő az alfacsődör, szinte sajnáltam, amiért nemsokára rá kell majd jönnie, hogy sehol sincs hozzám képest.
-Azt ajánlom, azért ne kutakodjon túlságosan utánam. Se a fejemben, se máshol. Maga is jobban jár úgy. Nincs sok kedvem, hogy az összetört lelkivilágát babusgassam, hogy képes legyen tovább melózni. Kishal maga a cápák között, de ne aggódjon, amíg együtt melózunk, megvédem a seggét.
Végre rászánta magát, hogy induljunk. Még felhörpintette az italát, aztán tettre készen felajánlotta, hogy akár fizethetek én is.
-Mázlija, hogy kajálni nem akart, mert levontam volna a zsozsettájából - fintorogtam, miközben otthagyva kétszáz dollárt az asztalon, felálltam, és a kijárat felé indultam.
Odakint egy fekete kocsi várt ránk. Nem tudom, kié volt, de megtetszett. Azóta használtam. Bevágódtam a volán mögé, és nagylelkűen kinyitottam az anyós ülés melletti ajtót.
-Aztán jól viselkedjen, különben hátrazavarom - morogtam neki oda, és, ha beszállt, beindítottam a motort. - Ezalatt azt értem, hogy csak akkor beszél, ha nagyon muszáj, előre néz, vagy ha nagyon engem akar célbavenni, legfeljebb a hajamat bámulhatja. Fánk hátul a dobozban, kávé a termoszban, minden, amit tudnia kell Kingről - Itt hátranyúltam, és a hátsóülésről felmarkoltam egy vaskos dossziét, majd Gordon ölébe dobtam - megtalálja ebben. Ha elalszik munka közben, előbb fogom fejbe rúgni, mint kávét önteni a szájába, úgyhogy nagyon remélem, hogy eleget aludt éjszaka, és nem tinilányokat hajkurászott.
Befordulva a következő sarkon ráfordultam a Fifth Avenue-ra, ahol már nemsokára számíthattunk Kingre. Minél közelebb kerültünk hozzá, annál jobban szorítottam a kormánykereket, mivel bármilyen nagy volt a kísértés, inkább azt, mint a pisztolyomat.

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//

Nagyszerű, igazán remek. Szóval ő itt a Sötét Oldal királynője, akitől össze kéne csinálnom magam, ha csak a múltjának egy kis szeletét is kiolvasnám abból a cuki fejéből... Na hagyjuk már! A pénztől meg a stukkertől még nem lesz valaki veszélyes, legfeljebb egy pénzes, stukkeres idióta lesz belőle.
Sejtettem, hogy ez valami extradrága hely, de a két százason azért meglepődtem kicsit. Basszus, csak egy whiskey-t ittam...
Egy pillanatra megtorpantam, mikor megláttam a kocsit, ami ránk várt. Egy 67-es Chevy Impala volt, nagyon jó kis járgány. Beültem és körülnéztem. Kiolvastam a kiscsaj fejéből, hogy lopta.
- Ejha! Fasza kis kocsi. Tűnődtem is, hová tűnt, azt hittem, elfelejtettem, hová parkoltam vele... Szóval majd ha végeztünk, passzolja vissza a kulcsokat, oké?
Ahogy elindultunk, benyomtam a lejátszót. Annál a számnál volt, ahol hagytam.

Folytatás: Fifth Avenue//