Hart Island

Kicsit megnyugszom, mikor elmondja, hogy jól gondoltam, csak illúziót vetített elém, de továbbra is erős a késztetés, hogy elhiggyem, amit mond, bár még vannak kételyeim, valamiért nem tudok teljesen hinni a csábító szavaknak, csak éppen már azt nem tudom, hogy miért.
Nem tudok tisztán gondolkozni, egyre csak Aya és a gyerek biztonsága jár az eszemben és egyre jobban kezdem gyűlölni Kohler-t, aki megfoszt attól, hogy boldogan és békésen éljek a családommal.
- Igen! Meg kell tennem a családomért és a mutánsokért! – ismételtem el gépiesen, mert ez zakatolt a fejemben, de a gyomrom összeszorult és valami halvány fájdalom, rossz érzéssel töltött el, amikor ezt kimondtam.
Aztán éreztem, ahogy a csuklóm kiszabadul és önkéntelenül megdörzsöltem azokat egy bólintással nyugtázva, hogy szabad vagyok és az is maradok, ha a rendőrfőnöknek vége lesz.
- Készen állok! – rebbent meg a szemem a kérdésére. – Elmegyek és meg kel….meg kell ölnöm……- mintha gombóc lenne a torkomban, valahogy nem akarózik kimondani a szavakat, - ……….meg kell halnia Kohlernak. – fejeztem be halkan, miközben kövér izzadságcseppek gördültek le a homlokomról.

-Kitűnő - dicséri meg, ujjait összeérintve az álla alatt.
-Hamarosan végre is hajthatod a tetted. Minél előbb, annál jobb, nem igaz?
A zsebéből előhúz egy távirányítót, hogy kikapcsolja a béklyót Mike nyakán. Többé már nincs rá szüksége, a férfi teljesen a hatalma alatt van. Még néhány óra munka, és arra is rá fogja tudni venni, hogy ezt az Aya-t is megölje, ha ez kell Kohler megöléséhez, hisz csak így tudhatja biztonságban a feleségét. Na igen, érdekes gondolatmenet játszódik le néha áldozatai fejében, de a taktikázásra itt van ő.
-Zuhanyozz le, és egyél valamit - parancsol rá még néhány órányi mentális tudatmódosítás után - aztán pedig pihenj le a szobádban. Azt szeretném, hogy a legjobb formában legyén, amikor eljön a te időd.
Ez után távozik az ajtón át, Mike-ot pedig két őr kíséri mindenhova, nehogy eltévedjen.

//Köszi a játékot, és üdv nálunk //

//Ratna//

A mester jelenleg az irodájában ül, és állát a két összekulcsolt kezében pihentetve a híreket nézi nagy képernyős tv-jén, elsötétített szobája magányában. Az eset óta másról sem szólnak a hírek, mint a rendőrfőnök tragikus haláláról, és mivel több tucat civil is felvette az esetet a mobilján, az öreg Kohler utolsó másodperceit sugározza majd minden csatorna, 24 órában, s csak ritkán szakítják ezt meg néhány politikai szakértő kommentárjával, hogy pontosan mit is jelent majd ez a mutánsok számára. Ebben a percben lép be az ajtón Ratna, kit Stryker azonnal megszólít:

-Szép kis felfordulást okoztunk, nem igaz? Ha nehezen is, de Bodwin végül elvégezte a dolgát, és hála neki, mi áttérhetünk a második fázisra. Mond kedvesem, jártál már a fővárosban?

Bármit is felel a nő, bólint, aztán magyarázni kezd.

-Van ott egy titkos kutató bázis, bár személy szerint én inkább raktárnak nevezném, a gépeket ugyanis ezer éve nem kapcsolta be senki, és csak a port gyűjtik. Az egyik ilyen gép sokkal hasznosabb lenen a mi kezünkben. 

Megnyom a távirányítóján egy gombot, mire megjelenik a kijelzőn egy mappa, tele képekkel. Néhány gomb nyomással kiválasztja Ratna kopasz felettesének portrétáj, mire az kitölti a TV-t.

-Bill tragikus módon életét vesztette egy rutinfeladat elvégzése közben, így rá ezt nem bízhatom, a jó hír azonban az, hogy van aki ennél sokkal tehetségesebb. Gratulálok, mostantól te vezeted az Alfa osztagot. Mostantól te vagy az első emberem, és így a te feladatod lesz megszerezni a gépet. Indulás előtt emg fogod kapni a pontos koordinátákat. Van kérdésed?

Hívtak, így aztán megyek. Igaz, nem tudom, hogy a Mester mi miatt hívatott, de különösebben nem is töröm magam miatta, pár pillanat és úgy is megtudom. Nem igaz? Így aztán csak magabiztos léptekkel tartok az irodája felé, hogy aztán kopogás nélkül belépjek. Most minek udvariaskodni? Úgy is engem várnak. Belépve persze mi fogad? Még mindig ez a Kohler ügy folyik a csapból is... Te jó ég, már fél óra után is untam, nem hogy most, amikor már órák óta ezt nyomatják mindenhol.
-A fővárosban? Egyszer, ha hinni lehet annak a rahedli iratnak, amit áttanulmányoztatott velem mielőtt belevágtunk volna a küldetésbe. Azzal a Rozsomák nevű alakkal, meg az egyik diákjával. -felelem válaszul a kérdésre a főváros kapcsán, bár egyre inkább kezd érdekelni, hogy hogy is kapcsolódik ez az egész a témához.
Gépek... hát ez fasza, mint ha azok különösebben is érdekeltek volna eddig bármikor. És, mihez kezdjek velük?
Ahogy a gép adatbázisában kezd kutakodni Stryker, csak várok, nézem a fotókat, mígnem az egyik betölti a képernyőt. Bill? Kérdő tekintettel nézek a férfira, hogy miért pont az övét mutatja, s már kapom is a magyarázatot. Istenek és istennők, RUTINFELADAT közben?! Még egy ilyen utolsó balf@sz szerencsétlent, de komolyan. Rutinfeladat közben… Mi ez? Óvoda? Sőt, inkább bölcsőde, az ovisok már egész jól boldogulnának a rutinfeladatokkal. Jó… Bill meghalt, és? Szedessek Kardfoggal virágot a sírjára, vagy mi van? 
Mikor közli, hogy én vagyok az Alfa osztag új vezetője, csak kissé felszalad a szemöldököm. Ez most komoly? Te jó ég, örültem, hogy eddig nyugtom volt, csak néha kellett beugrani gatyába rázni a társaságot, most meg pátyolgathatom őket naphosszat? Mi a francot hibázhattam, hogy a nyakamba sózzák az egész bagázst, teljes felelősséggel, papírmunkával, meg mindennel?!
-Muszáj?

-Ne félj, a papírmunkával nem kell majd bajlódnod - szól Ratna kérdése hallatán, és fintorgó arca láttán, mintha csak olvasna a gondolataiban.
-Semmi szükség a dokumentálásra, úgysem olvashatná el soha senki. Visszatérve a feladatodra...
Újra a távirányító lendül akcióba, Bill képe pedig összezsugorodik, helyet adva több hasonló méretű képnek. A mester kiválaszt egy másikat, amin a távolban a szabadságszobor kezében valami furcsa karika díszeleg a fáklya lángja helyett, aminek a közepében egy hülye hajú egyén áll háttal, valami székbe láncolt bige előtt. Az egész egy kicsit a Vitruvius-tanulmányra emlékeztet, kivéve, hogy a fickónak karmai vannak, és mutáns létére jóval kevesebb keze van.
-Ez a gép Magneto műve. Képes mutáns képességekkel felruházni az alanyt, élete végéig. Ha megszerezzük ezt a gépet, a csatlósaink megállíthatatlanok lesznek. Én azonban nem mehetek érte, azonnal kiszúrnának. Egy mutáns már dolgozik rajta a másik testvériségből, hogy megszerezze ezt a gépet. Azt akarom, hogy találd meg őt, és a segítségével hozzátok el nekem a masinát.
A képernyő újra vált, és most a mutáns fotója jelenik meg rajta.
-Vigyél magaddal annyi embert, amennyit csak szükségesnek érzel, de jobban örülnék, ah kerülnéd a feltűnést. Washington veszélyes hely, és túl közel vagyunk a sikerhez, hogy most bukjunk el.

-Hála a jó égnek, nem is lenne türelmem hozzá. Meg ilyen lealacsonyító munkát végezni, előbb sóznám valamelyik nyominger nyakába, görnyedjen az az akták felett. –felelem megkönnyebbülve, nekem van jobb dolgom is mint ilyenekkel pepecselni.
Fel is lélegzek, miután már nem halott Billy rusnya pofáját kell bámulnom a monitoron, bár az a kütyü is csak egy fél fokkal jobb, mint ő… Még mindig nem túl sok lelkesedést tanúsítva hallgatom Stryker hegyibeszédét. Kicsit összeszűkülnek a szemeim, ahogy a képre fókuszálok, és próbálom kivenni, hogy ez meg mégis mi a szent szar akar lenni… Gondolom nem az a vidámparki hánytatógép amiben csak össze-vissza pörög az ember, miután kezét-lábát becsatolták.
-Ó, szóval a nagyöreg barkácsolni is szeretett? –szúrom közbe, amikor pedig megtudom, hogy mire képes… Hmm, azt hiszem mondhatjuk, hogy felkeltette az érdeklődésemet a dolog.
Egyik lábamról a másikra állok, ahogy kíváncsian tanulmányozom a kivetített fotót, közben pedig hallgatom az öreg szavait.
-Persze, nem hiszem, hogy gond lenne belőle. Bízza csak ide. –bólintok arra, hogy megoldom.
Az eddigi feladatokkal is boldogultam, miért pont ezen buknék el? Persze az nem tetszik, hogy a testvériség gyp-s különítményének tagjai közül fogok egy csapattársat kapni, de hát istenem… legalább mutáns. Az is van olyan jó golyófogó, mint egy sima ember, ha nem jobb. Ha meg még a képessége is hasznos, akkor már örülni fogok.
-És ki volna az az illető? –tettem fel a kérdést, persze, már jön is a válasz egyből.
-Majd még átgondolom a dolgot, de ha feltűnésmentesnek kell lenni, akkor azt is valószínűnek tartom, hogy csak ketten megyünk majd. Még alszok rá egyet. –felelem, s újra a képernyőre meredek, hogy tanulmányozzam egy kicsit a fotót.
Hmm… Meg kell mondjam, egész helyes férfi így első ránézésre, igaz, ez még semmit se jelent. Attól, hogy jól néz ki, még lehet béna, esetlen, képzetlen, gyenge, haszontalan, vajszívű, könyörületes, vagy bármi hasonló „defektje” lehet, ami miatt veszélybe sodorhatja a küldetést.
-Ez meg ki, és mit tud? –teszem fel a következő kérdésemet.

-Nem biztos, hogy ő építette saját kezével, lehet csak ő volt a húzónév a csapatban, de elég ideje dolgozol már velem, hogy tudd, hogy is megy ez.
A jogos kérdésre, hogy ki az a manus a képen, és mit tud, a változatosság kedvéért akcióba lendül a távirányító, a következő képen pedig már hátulról, és messziről lép akcióba az előző pacák, kezében egy sárgás színű, félig átlátszó, hatalmas karddal.
-A neve Phillip Wright, és képes létrehozni szinte bármit, amit elképzel.
Újabb gombnyomás, és a férfi immár a levegőben repked, egy átlátszó zöldes sárkány hátán.
-De csak addig léteznek, amíg fenntartja velük a kontaktust, érintés útján. Kétlem, hogy problémát jelentene neked, még akkor is, ha esetleg ellen akarna állni. Akárhogy is, légy óvatos.
Ezzel a megbeszélés véget is ér. Stryker visszafordul a TV felé, Ratna pedig kezdhet szedelőzködni.

//Folytatás: Washington //