Lily Gage

ADATOK

NÉV: Lily Gage
faj: mutáns
kor: 30
születési hely: New York

jellem: barátságos, vidám, valamint eléggé naiv, ha valaki be akarja csapni Lilyt, az bizony nem nagy ördöngösség.
személyazonosság: nyílt

KÜLSŐ: hosszú, szőke haj, vékony testalkat, valamint alacsony magasság és babaarc, ami miatt gyakran fiatalabbnak nézik a koránál

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: ha használja a képességét, akkor egy kanári társaságában lehet találni

KÉPESSÉG:
Lily képes egy másik önálló tudattal rendelkező állatot, egészen pontosan egy citromsárga kanárit létrehozni, ami teljesíti Lily parancsait (amelyeket rendesen hangos beszéddel ad ki, nem telepátiával), de leginkább csak olyan szerepet tölt be nála, mint egy házi kedvenc. A madarat Inimmának nevezte el, az egyik kedvenc regénye szereplőjéről.

Entered Apprentice: Inimma még semmi különleges dologra nem képes, egészen olyan, mint egy átlagos kanári.

Fellow Craft: Inimma képes a tollazatát csontkeménységűre szilárdítani, így ellenállóbb lesz, viszont így hamarabb kifárad a repüléstől, és nem is tud egy méternél magasabbra repülni. Az átváltozás szemmel nem látható, de ha olyankor hozzáérnek, olyan a tapintása, mint egy szobornak.

Master Mason: Megszilárdult tollazattal is tud rendesen repülni.

Secret Master: Képes maximum negyed kg súlyú tárgyat felemelni, és szállítani, de olyankor hamarabb kifárad a repüléstől, és nem is tud egy méternél magasabbra vagy egy kilométernél távolabbra repülni.

Perfect Master: Negyed kg súly szálítása esetén is tud rendesen repülni korlátlan távolságot.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Gyerekkoromban Long Islanden éltem egy csendes kertvárosi helyen. A szüleim mindketten mutánsok, apám a tűzcsiholáshoz, anyám a telekinézishez ért. Testvérem nincs, egyke gyerekként nőttem fel, ahol éltünk nem voltak korombeli játszótársak, inkább idősebb emberek éltek a környéken, és az iskolám is messze volt, így az osztálytársaimmal is csak ritkán tudtam találkozni tanítási szünetben.
Elég magányos voltam, de valahogy ez sosem zavart. Amíg körbevettek a könyvek, amiktől már a szobám falát sem lehetett látni, boldog voltam. Faltam a könyveket, a valóságtól néha már annyira elrugaszkodtam, hogy apu csak csóválta a fejét, hogy ilyen messzire még az anyja sem reptethette el. Ezen mindig nevetnem kellett, főleg mivel anyu ilyenkor, hogy megelőzze a nézeteltérést tényleg felemelt, és körberöptetett a házban. Én persze konokul tovább bújtam akkor is az éppen kézben tartot regényt, mintha semmit sem vettem volna észre az egészből, és ez már apu arcára is mindig mosolyt csalt.
Az ilyesmiket persze mindig csak a négy fal között volt szabad, mert azt már egészen kicsi koromban is tudtam, hogy a szüleim micsodák (kronológiai sorrendben: varázslók, különlegesek, mutánsok), ahogy azt is, hogy ezt nem mindenki nézi jó szemmel. Anyu elmagyarázta, hogy nem akarnak ők bántani senkit, hiszen csupán nem értik, hogy működnek a mutánsok, és félnek, hogy árthatnak nekik, ezért csak meg kell mutatni nekik, hogy ilyesmiről szó sincs, és akkor nem fognak bántani.
-Mint a méhecskék - mondta, miután az ölébe ültetve magyarázta, hogy miért nem gyújthatott apa a puszta akaratával tüzet a kerti grillsütőbe. - Tudod ők is olyanok, hogy, ha nem bántod őket, ők sem bántanak téged.
Persze sosem mutatták meg senkinek, hogy mutánsok, de nem akarnak bántani senkit. Egész életükben titkolóztak. Nem akartam lebeszélni őket erről soha, hiszen ahogy múlt az idő, úgy tanultam meg én is (néha a saját káromon), hogy ez nem mindig bölcs dolog. De alapjában véve mindig hittem abban, hogy minden ember jó, csak néha megijednek, és olyankor olyat csinálnak, amit később talán már meg is bánnak. De sosem ítéltem el őket azért, ha esetleg ők elítéltek engem.
Inimma egészen a tizenhatodik születésnapomig nem jelent meg. Annyit töltöttem a könyveim nyújtotta fantáziavilágban, hogy eszembe sem jutot azon morfondírozni, hogy ha már mindkét szülőm mutáns, esetleg én is az lehetek. A kertben ücsörögtem, és az Anne Shirley regény rongyossá olvasott harmadik kötetével a kezemben épp arra gondoltam, milyen vicces lenne, ha anya felröptetne engem a magasban feszülő telefondrótra a madarak közé, és ott olvashatnék tovább, amikor a vállamra szállt a kicsi, aranysárga madárka. Egészen meglepődtem, hiszen kanárit addig csak kalitkában láttam, a szabadban sosem.
-Hát te kié vagy? - néztem rá.
A kanári viszonozta a tekintetemet, és még éneklő hangját vissza is csipogott nekem. Egészen olyan volt, mintha válaszolt volna. Kellemes hangjától elmosolyodtam, és bár furcsálltam, hogy nem félt tőlem, ilyen bátran ült a vállamon, kifejezetten örültem neki.
A következő órákban végigjártam a környéket, és minden házba bekopogam, hogy ráismer-e valaki, de mindenki csak a fejét rázta. Amikor egy különösen macskabolond öregasszony házához értem, azt kívántam, bár tűnne el egy kicsit ez a madárka, nehogy a sok cica rávesse magát.
-Elnézést a zavarásért, Öné ez a kanári?
-Milyen kanári, kedveském?
-Hát ez itt... ez... Hova lett?
-Elvesztetted a madárkádat? - sajnálkozott reszketeg hangon. - Ne aggódj, majd meglesz.
-Igen... talán... bocsánat. Viszontlátásra.
-Minden jót, kedveském.
Talán elrepült. Talán...
De akkor már megint ott ült a vállamon, pedig egészen biztosan nem láttam közeledni felém. Nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, Inimma az én madaram, mármint tényleg az én madaram. Ahhoz azonban sok idő kellett, hogy megtanuljam kezelni a képességemet, hogy akkor jöjjön, amikor én akarom, és megtegye, amit mondok neki.
Onnantól kezdve még annyira sem éreztem magam magányosnak, mint azelőtt.

~°~

FOGLALKOZÁSA: könyvtáros

SZAKÉRTELMEI: irodalom

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: könyvet egészen biztosan lehet nála találni, bárhova is megy

~°~

MINTAJÁTÉK:
A sort már nagyon régóta feltartotta egy középkorú férfi, aki Isabel Allende: Kísértetház című remekművét lóbálta felém, és azt kiabálta, hogy én félrevezettem, az nem is az, amit ő a tévében látott.
-Kérem, értse meg, hogy a filmváltozat egészen más - kértem kissé már kétségbeesve. - A készítői azt változtatnak rajta, amit akarnak, de attól még...
-Azt mondta, hogy ez ugynaz a történet - követelőzött nagy hangon. - De ebben egy sor olyan dolog szerepel, amiről szó sem esett a filmben, más dolgok meg egészen máshogy vannak benne.
-Mert az egy film!
-És akkor mi van?! Nem képzeli, hogy én egy garast is fizetek ezért, amikor maga átvert engem, és nem is azt kaptam, amit kértem!
Ekkor a mögötte álló fiatalabb férfi a pultra csapott.
-Húzzon már bele! Ma rúgtak ki, úgyhogy azon kívül, hogy nincs türelmem még egy vadmarhát végighallgatni, időm sincs nagyon, mert még az exfőnökömet is ki kell nyírnom! Hülye exek, csak a baj van velük!
A többiek ezen csak kuncogtak, Dulifuli viszont úgy tűnt, nem szándékozott több emberrel egyszerre viaskodni, ezért odalökte nekem a könyvet a pontosan kiszámolt kölcsönzési díjjal, majd kijelentette, hogy ő ide be nem teszi a lábát még egyszer, és már el is viharzott.
-Öh... köszönöm - mondtam kicsit megszeppenve a soron következőnek, aki megmentette a helyzetet. - És sajnálom, hogy a főnöke kirúgta, de talán nem kéne ennyire elragadtatnia magát. Nem éri meg, ha lecsukják, inkább próbálja megbeszélni vele a nehézségeket, és visszaszerezni a munkáját, hogy aztán... Mi az?
A férfi eddigre már nagyon vigyorgott, és a mögötte állók közül is többen prüszköltek az elfojtott nevetéstől. Nem mondott semmit, csak vigyorogva fizetett, majd nagyot kacsintva rám elköszönt, és távozott. Nekem pedig csak akkor esett le, hogy megint a bolondját járatták velem.

Előtörténet és mintajáték elfogadva, jó játékot

Másodlagos képességként Lily nem csupán nem öregszik (ami megmagyarázza, hogy miért tűnik fiatalabbnak a koránál, hiszen már több éve egy nappal sem idősebb), de képes az öngyógyításra és a feltámadásra. De csak bizonyos korlátok között.

Ha megsebesül, akkor az nem regenerálódik egészen addig, amíg meg nem hal, de akkor kigyullad az egész teste, és a tűz, mintha csak ,,gyógyító lángok" volnának, eltüntet rajta minden sérülést, és újjáéled. Azzal a megkötéssel, hogy ez csak akkor működik, ha a halálakor eszméleténél volt (tehát, ha például álmában ölik meg, vagy elájul előtte, akkor nem, mert erős koncentrációt igényel).

Inimma ilyenkor szintén kigyullad egy kicsit, ha Lily utána előhívja, de egyébként neki sem esik baja.