Kusumi Ayani

ADATOK

NÉV:Kusumi Ayani, de sokan ismerik úgyis, hogy A Vadászlány
faj:mutáns
kor:18
születési hely: Egyiptom, Kairó

jellem:emberbarát
személyazonosság:nem éppen az a híresztelő fajta, de nem is tagadja le hovatartozását, ám a rendőrök által, illetve néhány nagyobb hatalmú mutáns körében közismert személy vére miatt, amit meg szeretnének kaparintani maguknak.

KÜLSŐ:Vörösesbarna haj, barna szem, általában érzelmet nem kifejező arckifejezés. Legtöbbször fekete ruhába van, de bármely mást is szívesen felvesz. Övén egy okarina lóg, amin igen szeret játszani. Hátán egy hosszú bot lóg, ami szíjjal van rákötve. A bot két végén vaskupak van, ami viszont arra jó, hogy ne csússzon ki a botba helyezett vasrúd, így erősítve a bot szilárdságát. Ezeken kívül, még egy íjat is hord magánál, illetve a hozz tartozó nyílvesszőket, amiből egyszerre nagyjából ötvenet tud hordani. Mindkettőt úgy tette hátára, hogy mind a bot, mind az íjat könnyen le lehessen venni, és közben a nyílvesszőkhöz is hozzájusson.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL:Az előbb említett fegyverek állandó ,,hurcolása’’

KÉPESSÉG:
1.képeség: Aranysugár: E képességét távolharci fegyverekre tudja bevetni, természetesen Ayani legtöbbet nyílvesszőire alkalmazza (éppen ezért van nyílvesszőkkel bemutatva), de lőfegyverek golyóját is fel tudja ezzel erősíteni. Ayani úgy tudja használni e képességet, ha lövés előtt a nyílvesszőbe koncentrálja agyhullámait, ami erre elkezd arany színben ragyogni (természetesen a nyílvessző). Miután ezzel megvolt, már lőhet is. A kilőtt nyílvessző sebessége kétszerese az eredetinek, és ereje és sokkal nagyobb, illetve saját légáramlatot is képes létrehozni, ami nem olyan erős, de azért van ereje. A technika arra való, hogy a nyíl, ha akadályba ütközik, akkor áthatolva rajta tovább menjen. Ayani egy nyílvesszőt kb. 10 percig képes felerősíteni (ami nem végleges szám, mivel fejlesztheti ezt a képességét, és akkor nem csak tovább tudja fenntartani, hanem erősebb is lesz picivel), és ez idő alatt a nyílvessző az eredetileg kilőtt irányban halad, és ha lejárat az idő egyszerű nyílvesszőként halad tovább, de már nem viszi semmi más előre, mint a lendület.. Ha a nyíl olyan akadályba ütközne, ami megállítja, akkor egyszerűen megy tovább előre, így megpróbálva át törni azt, ha sikerül repül tovább. Ha személy állítja meg, akkor nagy valószínűség szerint elkezdi hátrafele tolni, és megpróbál áthatolni rajta, ám a védekező bármely apró mozdulata utat adhat a nyílvesszőnek. Ayani egyszerre 3 nyílvesszőt tud kilőni egyszerre ezzel a képességgel. Jelenleg Ayani 10 db Aranysugárral felerősített nyilat tud kilőni, ám ezt a számot is tudja növelni, ám ha ellőtte az összesest . Képes ezenkívül arra is, hogy egy nyílba többször is belevezesse az energiát így egy nyílvesszővel kilőni egy ötszörös Aranysugarat, persze ez olyan, mintha ötször lőtt volna. A képesség a kinézetét is változtatja. Mikor készül a képességre, általában picit becsukja szemét, és kb. 5 másodperc után ki is nyitja (előkészületek, és eközben ha támadják, félbeszakad képessége, de mozgás közben is alkalmazható a képesség csak koncentrálni kell) és miközben koncentrál, haja aranyszínűvé válik és a technika hatásán létrejött légáramlat lobogtatja haját, és szemei is arany színűek lesznek, és ezek addig maradnak ilyenek, míg lő, után vissza veszik eredeti színüket. Minél nagyobb valaki agyi tevékenysége, annál gyengébben hat rá-e képesség (pl. Xavier professzor ellen egy egyszerű erejével egyezik meg, mivel neki akkor az agyi tevékenysége), mivel a technika érzékeny erre. Az egyetlen pont, amelyet normális erővel tud támadni az a szíve, bárhol máshol találom el, akkor a a súlyosan sérülés aránya kevesebb lesz /egyszóval mentális mutánsok ellen gyengébb a képesség/.

2.képesség: Lélekpenge: Ez a képesség a közelharci fegyverére hatásos, ám ez csak a botjára alkalmazható. Ezt a képességet is agyi hullámokkal képes csinálni, ám most a botjára koncentrálja erejét, ami elkezd világítani arany színbe, és haja, illetve szeme is aranyszínű lesz, míg a képesség fen áll. A képesség hatására a vasrúd, ami a botban van, pengékké változnak, ami a bothoz csatlakoznak, és ez után, már a pengék világítanak, és nem a bot. Ha ebben az állapotban megvág valakit, akkor a legkisebb sérülésen át az idegrendszeren át, megtámadja agyát egy nagyobbacska tudathullám, amit úgy érez az ellenfél, mintha agyába vezettek volna áramot. Az agyat addig támadják ezek a hullámok, míg a penge érintkezik a testének bármely pontjával. Ezt a képességet Ayani egyelőre fél óráig képes fenntartani, de ha kiesik kezéből a bot, a képesség abbamarad. Amint a képességnek annyi, a penge, már nem ragyog tovább, de nem húzódik vissza, így a pengével lehet tovább harcolni. Ahhoz, hogy visszamenjen a penge a botba, ahhoz egyszerűen meg kell szüntetni benne véglegesen az agyi hullámok által létrejött energiát, ami a bot közepén lévő vasrúd helyében van. Amint az energia eltűnt a pengék visszahúzódnak. Az agyba vezetett áram nagysága 4-5 V, ami hallucinációkat is okozhat, de legrosszabb esetben a tér rossz érzékelése. Minden egyes szintnél az létrehozható energia megduplázódik.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Nem szeretek a múltamról beszélni, de mindjárt megtudhatod, hogy miért. Kezdjük legelején. a ,,/’’ lévő dolgok a magyarázás, így könnyebben meg lehet érteni, mivel magyarázásnak szántam, illetve néhány hülyeséget is így mondok, ezen kívül pontokba szedtem az eseményeket, mivel így magamnak is könnyebb rendszereznem.

1.Átkos születés (Egyiptom, Kairói kórház; 18 évvel ezelőtt)
- Jól van asszonyom, már mindjárt kint van! – mondta halkan az orvos egyiptomiul.
- Nem bírom sokáig! – mondta anyám ugyanazon a nyelven.
/Éppen születésem pillanatait tekinthetjük át, és valamely rejtélyes módon 2 héttel előbb jöttem a világra, mint kellett volna. Na, mindegy nem ez a lényeg. Anyám, illetve apám éppen az egyhetes tudományos körútjukon voltak éppen, ám annak is utolsó napján, ám én közbe szóltam, és éppen nem tudtak felszállni a repülőgépre. Anyám (Elizabeth Kragen), illetve apám (Juko Ryukon) amerikai kutatók voltak, akik az egyiptomi szfinxet jöttek megcsodálni szabadságukon, ám én közbejöttem, mint kis aggodalom. Na de folytassuk./
- Már kint van a feje – mondta az orvos, de ekkor hirtelen elsápadt – Me…megszületett a kislányuk, de szerintem nem fognak rá igényt tartani. – mondta halkan.
/Igazán szép hozzáállás hát mondhatom -.-/
- Ez, hogy érti? – kérdezte egy mély férfihang az ajtóból.
Apám volt az, aki eddig is ott ált, de nem látott rá. Ekkor az orvos felemelt, és mind apám, mind apám felkiáltott a meglepődöttségtől, illetve a rémülettől is. Ott voltam az orvos kezében sírva, ám igen furcsán néztem ki. Hajam, bőröm, és szemem /, már amennyire lehetett látni a könnyektől/ aranyszínű volt, ezen kívül testem minden egyes pontja, csak úgy csillogott e nemes színtől. Ekkor olyan dolog történt, ami miatt az orvos majdnem szívrohamot kapott. Mintha csak szívemből jött volna fel, egy furcsa anyagú valami jött elő bőröm alól, ami beterítette egész testemet. Ezután mintha megszilárdult volna, és szépen fokozatosan hozzám simult, és pár másodperc után, már teljesen hétköznapi színe volt bőrömnek, és minden egyéb pontomnak. Mikor végre kijöhettem a kórházból, ám furcsa mód szüleim nem jöttek értem. Még pár napig vártak az orvosok, ám utána sem jöttek értem. Az orvosok nem akarták, hogy ott maradjak, ezért az egyikük úgy határozott, hogy sorsomra hagynak. És egyszerűen kitettek engem a sivatagba, hogy ott pusztuljak, ám nem sejthették, hogy pont egy készülődő rendezvénynél játszódik ez, és már másnap megtaláltak engem. Pontosabban rengeteg feketeruhás alak, aki kelvittek engem.

2.Vérem titka (Egyiptom, sivatagban valahol; 17 évvel ezelőtt)
Alig egy évvel később, már ki nőt vöröses barna hajam, ami vállamig ért már, és üggyel-bajjal, de sikerült meg tanulnom járni /ugye milyen ügyes voltam?/, ez a megtalálóimnak is észbetűnt, és hamar levették véremet, hogy megvizsgálhassák, ám valami elképesztő dolog történt, mivel vérem nem vörös színű volt, hanem aranyszínű, így úgy tűnt, mintha folyékony arany lenne bennem. Megtalálóim ezek után elmosolyodtak, és elkezdtek engem etetni-itatni, és elláttak engem minden jóval, ám ez csak 4 évig tartott.

3.A szembesülés (Egyiptom, sivatagban valahol, feketepiac; 13 évvel ezelőtt)
5 éves koromban, már természetesen tudtam járni, beszélni is valamennyire, és persze fogaim is kinőttek, és egész helyes kislánnyá cseperedtem, és életem egy álomhoz hasonlított, ám ez nem sokáig maradt így. Alig töltöttem be az ötödik évet, máris beállítottak azok közé, akikről nem is tudtam egészen eddig. A rabszolgapiac rabszolgái közé. Ám, én nem voltam látható helyen, hanem megvárták a rendezők, míg az összes többi rabszolga elkeljen, és már jöttem is én. Egy kis emelő szerkezet hatására, mintha a fölből nőttem volna ki, felemelkedtem, és megpillantottam az ,,ügyfeleket’’. Majdnem elállt a lélegzetem. A zöldbőrű emberektől, elkezdve a pikkelyesekig mindenfajta furcsa lény volt ott, akkor még nem tudtam kik, ők, de mára már rájöttem. Gonosz szándékú mutánsok voltak, és emellett dúsgazdagok, így lehettek csak itt. Ekkor felhangzott egy kis füttyülés, és ordította valaki:
- A kicsi csinibaba!
Ezt a mocskos beszólást malacröfögéshez hasonlító hang követte, ám a vezető, hamar lecsendesítette őket, és mondta a magát.
- Kedves vásárlóink e lány kezdő licitje 10000 $ - erre hangos elégedetlenségek hangzottak fel, hogy miért ilyen drága, ám folytatta – E kislány nem csak bájos, de értékes is, mivel igen különleges a vére.
Ekkor elővett egy injekciós tűt, amitől eléggé megrémültem, mert nem szeretem a vérvételeket. Mikor végzett, hangos ,,óóó’’ tört fel a közönségtől, és máris kezdődött a licitvadászat aranyszínű vérem láttán.
- adok ért 12000 $-t – mondja egyik.
- csak ennyit, n adok érte 50000-ret. – kiáltja egy másik, ám őt követi más.
- dehogy ötven, száz!
E tempóba lassan elértünk a milliós árakhoz, ám ekkor eldördült egy pisztolylövés, és a mellettem álló rendező holtan esett össze, ekkor rengeteg kék ruhás alak szaladt a vevők felé, akik nem ácsorogtak, hanem megtámadták a váratlan belépőket. Mivel nem voltam kikötözve, se láncra verve
nem voltam, így viszont könnyen elfuthattam, amit meg is tettem, ám nem jutottam messze, mivel egy gyíkarcú férfi elém állt, és megpróbált elkapni, ami nem sikerült neki szerencsére, ám a szabadulásom csak rajta át vezet. Ekkor észrevettem szemem sarkából egy íjat, és egy nyíltartó tegezt, és mindkettőt hamar felvettem, és máris felraktam a vesszőt a íjra. Szerencsére az itteniek, már három éves koromban megpróbáltak kitanítani íjászatból, és elég jól ment nekem, ám most először vettem kezembe igazit. Szépen lassan hátráltam, miközben célra tartottam a nyíl hegyét. Minden koncentrációm a nyílba volt, mivel eléggé remegett a kezem, és nem akartam, hogy leessen. Ekkor a nyíl arany színben kezdett el ragyogni, és meglepődésemben elengedtem a nyílvesszőt, ami aranyszínben repült ellenfelem felé, akit szinte átlyukasztva repült tovább, így viszont, már szabd volt az út, és ki is használva ezt elmenekültem, ám a nyílvesszőket, illetve az íjat magammal vittem, biztos, ami biztos céllal. Ám nem tudtam mi fog történni velem, hogy elhagyom azt a helyet, ahol, már évek óta éltem. Így eléggé nyugtalanul fogtam neki az utamnak.

4.A várva várt kiút (Egyiptom, valahol a sivatagban, oázis; 8 évvel ezelőtt)
Mai napon is, már nagyon korán talpon voltam, ám ismét ugyanarról álmodtam éjszaka, mint minden egyes nap az 5 évi szökésem óta a rabszolga kereskedőktől. Lehet, hogy ezért, de tényleg nagyon meggyűlöltem azokat a bestiákat, akik pénzért vettek embereket. ÉS ötévnyi gyűlöletnek nem sok minden szab gátat. Éppen ezért kezdtem el gyakorolni az íjászatot, hogy végezhessek az ilyen alakokkal, vagyis pontosabban a rossz előéletű mutánsokkal. Mára, már rendkívülien megy a célzás. Több mint 100 méterről képes vagyok eltalálni egy Skarabeust, ami egy fán van, és végre sikerült azt is megtudnom, hogyan vagyok képes megcsinálni az a furcsa aranyszínben világító nyílvesszőt. Egyszerűen csak maximálisan rá kell koncentrálnom az nyílvesszőre, mielőtt kilövöm, és egyszerűen el kell engednem, ám sajnos még mindig nem sikerült tökéletesen elsajátítanom, mivel mindig félúton a képesség megtörik, ám legalább képes vagyok megidézni a képességet. Szökésem után alig kétnapi járásra találtam egy oázist, és mára még mindig itt tartózkodom, mivel víz van bőven, és gyümölcs is terem elég, sőt még ha húsra is megéheznék, akkor egyszerűen levadászok egy állatot, mivel abból is volt jó pár. Mai nap is gyakorolni akartam, de egy váratlan zaj megzavart. Valami furcsa hangos zaj volt, amit hamar be tudtam azonosítani, mivel láttam már valamikor egyet, még a táborban. Egy helikopter volt a zajkeltő, ami éppen az oázis felett állt meg, és kezdett leszállni. Szerencsére én éppen nem voltam nyílt terepen, így nem vehettek észre, ám hamar elbújtam egy dús levelű bokor tövébe. Mikor a hajtómű leállt, mind a két utas kiszállt, és nem is voltak benn többen. /szerencsémre pont úgy szálltak le, hogy beláthassak az ablakon. A két illető nem volt messze tőlem, így egy kis odafigyeléssel kihallgathattam, mit beszélnek.
- Végre megállhatunk egy kicsit nyújtózni! – mondja az egyik – Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy itt találtuk ezt az oázis, ugye John?
- Igen! Legalább megtölthetjük a kulacsunkat. – helyeselt a megszólított – Amúgy, most hova megyünk következőnek?
- Azt hiszem Amerikába fogunk menni, de odáig legalább 2 nap az út, ha nagyon sietünk. – mondta a másik, mire lehajolt és megtölti a kulacsot.
Mikor a helikopterre néztem észrevettem, hogy nyitva maradtak az ajtók, így viszont csak annyi volt a dolgom, hogy odalopózzak és beszálljak, és voálá, végre szabadság. Hát így is tettem, ám íjamat, és nyíltartó tegezemet is vinni akartam, és még kész szerencse, hogy a helikoptertől alig kétlépésnyire van az a hely, ahova el szoktam tenni az íjamat, ha nem használom. Így amennyire csak halkan tudtam, odaszaladtam, és felkaptam hátamra a nyíltartó tegezt, illetve az íjat és beugrottam a helikopterbe, és még pont időben, mivel a két férfi, pont abban a pillanatban fordult meg, mikor én behuppantam a helikopterbe. Nem mutatták annak jelét, hogy észrevettek, ám óvatosnak kell lennem, és mihamarabb rejtekhelyet kell találnom. Mikor körülnéztem megpillantottam egy nagy lepedőt, ami alatt volt valami. Mikor felemeltem rengeteg lőszert, fegyvert találtam, ám voltak ott más dolgok is, méghozzá egyszerű botok, miknek tetején, alján vaskupak volt. Nem sokat válogattam. Bemásztam a ládák közé, és összegömbölyödtem. Egy öt perc után a két fickó i beszállt, beindították a motort, és már repültek is velem együtt a szabadságom felé.

2 nappal később

Már szinte majdnem teljesen elzsibbadtam, igaz mindig volt egy kis szünet, mikor a két pilóta kinyújtózott, ám ekkor csak annyit tudtam csinálni, hogy kicsit forgolódtam. Szinte, már azon voltam, hogy feladom, és leleplezem magam, mikor megszólalt az egyikük.
- Na, végre megérkeztünk New York-ba. Már csak le kell szállnunk, és már aludhatunk reggelig.
És valóban. Alig szálltak le kevesebb, mint negyed óra múlva, már mind ketten horkoltak. Hát nekem nem is kellett több. Halkan kimásztam a ládák közül, és már indultam is volna, ám még eszembe jutott valami. Jól jönne egy bot, mivel igaz, ha megtámadnak, távolról könnyen végzek ellenfelemmel, ám ha közel jön nem tudok semmit sem csinálni. Éppen ezért felkaptam egy kupakos botot, és szaladtam is, miután kinyitottam, és becsuktam ugyanolyan halkan az ajtót, és végre megízlelhettem a szabadság édes ízét. Mivel a helikopter egy mezőn szállt le, nem volt kerítés, ami utamat állhatta volna, így már másnap a városban találtam magamat.

5. A véres jelen (Amerikai Egyesült államok, New York; jelen)
Nos és meg is érkeztünk ide, vagyis a jelenbe. Érkezésem után több mint 7 évig voltam az utcán, ám miután létrehoztam foglalkozásomat hamar szereztem pénzt. Igaz bármikor tudtam volna pénzt csinálni, egyszerűen eladva véremet, ám én nem akarom, hogy e tettemmel befeketítsem a hírem. A pénzből először ios egy egyszerű házat vettem, ami a város egy csendes részén van, ami elég kicsi, de legalább nincsen olyan nagy zaj, mint a város többi pontján. Munkámat érzéseim szerint hozam létre vagyis, hogy elpusztítsam az emberekre ártalmas mutánsokat. Vállalkozásomnak az a lényege, hogyha egy megbízó talál egy kiiktatandó mutánst, akkor küld nekem egy feketeborítékot. A borítéknak tartalmaznia kell a célszemély képét nevének aláírásával, bűneit, illetve az utolsó tudott tartózkodási helyét. Ha ezek megvannak, több nézőpontból választhatóan történik a büntetés (részletesen foglalkozásnál). Alig egy héttel ezelőtt vettem egy okarinát, mivel nagyon tetszett a hangja, és megkedveltem. Szerencsémre elég jól tudtam rajta játszani, így nem látszott pénz kidobásra. A botot is elég jól forgatom mára, és mint az íjra is, képes voltam a botra is létrehozni egy képességet. Ha a botra koncentrálok rá, akkor hirtelen két penge nő ki két végén, ami arany színben világít, és fájdalmakat okoz az ellenfél agyában, ha megvágom a pengével, miközben világít. Rájöttem arra is, hogy hogyan kell visszatenni a pengéket a helyére. Egyszerűen ki kell szívnom /képletes szólva/ a bot közepén uralkodó agyhullámokat, amiket a penge előhívásakor keltettem. Az íj képességét is sikerült meg tanulnom uralni, így már 10-szer tudok lőni ezzel a képességgel, és mindegyik lövést 10 percig tudom, fen tartani. Ekképpen tudtam csak teljesíteni megbízásokat, ám sajnálatos módon a hétköznapok igen unalmasnak tűnnek, éppen ezért reméltem, hogy találok magamnak olyanokat, akik szívesen lennének az én célom mellett.

Nos, hát ennyi a történetem röviden tömören
Folyt következik /természetesen ezt, már csak élet fogja mesélni/

~°~

FOGLALKOZÁSA: bérgyilkos (csak mutánsokat öl, és azokat is akkor, ha fel tudnak mutatni valami hiteles bizonyítékot, hogy az illető valamit követett el az emberek ellen, ez esetben elbírálásra kerül a büntetés. Ha 1 év alatt van a tett, illetve rengeteg bűn esetén, akkor minduntalan kivégzés (Jk-knál győztes csata, a játékos nagyon súlyos sérülésekkel)/ha egy év után tette, akkor csak kisebb-nagyobb sérülések várhatóak./3-4 év után a személy felkerül a megfigyelendő táblára, és az első visszaesésénél súlyos sebeket kell majd elviselni, másodiknál pedig kivégzéssel jár visszaesése.

SZAKÉRTELMEI: Íjaszat (rekordja 200 méterről szívtalálat), botos harcművészet, nyomkövetés, lopakodás, lesből támadás, olimpia versenyzőkhöz hasonló futóképesség, illetve akrobatikus mutatványok

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Íj/ 50 db nyílvessző (folyamatos újra,,töltéssel’’)/ vasrúd belsővel ellátott bot, aminek két végén vaskupak van/ okarina

~°~

MINTAJÁTÉK:

Megbízás: Katie, a rákkezű mutáns kivégzése
Bűnök:
- 24 ember kivégzése
- 10 ember (testileg) nyomorékká változtatatása
- 3 ember őrületbe való kínzás
- Több épület felgyújtása
- Kórházak kifosztása
- Bankok kifosztása
- Elrabolt emberekért váltság díj kérése
- Többszöri bomba használatú
- Drog kereskedelem
- Ember kereskedelem
- Jena Hotel megszállása
Tartózkodás: jelenleg is a Jean Hotel-ben tartózkodik
Státusz: Megbízás ELFOGADVA

Hát ez a nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Reggel felkeltem, és fürdés után felöltöztem. Ezek után megnéztem van-e levelem. Nem sokan szoktak levelezni nekem, csak azok, akik megbízást küldtek nekem. Mai is találtam egy fekete levelet, és rögtön tudtam, hogy megbízás érkezett. Szokásos megbízóm küldött egy újabb célpontot. A levélben egy rák kezű nő képe volt, aki az aláírás szerint, Katie, a rák kezű nő volt a mai célpont. Ez után a vádakat néztem meg, és nem hittem a szememnek. Rengeteg bűn volt a lapon, így nem sokat teketóriáztam, hanem felkaptam fegyvereimet, és szaladni kezdtem. Szaladtam is a Jean Hotel felé, ahol is rengeteg rendőr volt jelen, akik mind a hotel felé fordultak. Én egyszerűen botomat hirtelen letéve fellendültem a levegőbe, és kezeimmel a legvégét fogva lendültem vele egy vonalban, és így próbáltam átjutni a torlaszon, és ha sikerül, akkor a botomat megpróbálom úgy visszaemelni, hogy ne üssek meg vele senkit. Ha ezekkel megvoltam, szaladtam is a bejárat felé, amit látszólag eltorlaszoltak. Nem sokat gondolkoztam. Lekaptam hátamról egy nyílvesszőt, és koncentráltam. Ekkor sikerült létre hoznom egy Aranysugarat, amit ki is lőttem. Alig pár másodperc után a nyíl belecsapódott az ajtóba, ám tudtam, hogy ennyi nem állíthatja meg, és tudtam, hogy áttöri a blokádot, hisz nem kis energia van benne. Ha sikeresen át lett törve, akkor szaladok is a célpontot keresve. Persze mindig is óvatosan közlekedtem, hogy ne legyek feltűnő, most miért ne tettem volna másképp. Szépen lassan, halkan mentem, és vártam hátha megtalálom. Igen sokáig tudok kutakodni, így addig kutakodok, míg végül megtalálom. Ha megvan, akkor, máris felhúzom íjamat úgy, hogy elég halk legyen. Ha célba vettem, de nem vesz észre, akkor még az Aranysugarat is bevetem. A szívét céloztam, hogy ne tudjon menekülni. Kis pillanat, és elengedtem, máris száguldva repült ellenfelem felé, aki remélhetőleg még nem vette észre, hogy vagyok, így betalál, ha mellé, megy, illetve életben marad, akkor megajándékozom egy nyílvessző esővel, ami annyit tesz, hogy rengeteg íjvesszőt lövök rá. Ennek biztosan sikerüni kell, mivel az összes ajtó elektronikusan zárva van, így nem mehetett fedezékbe, így biztosan eltaláltam, és nagy valószínűség szerint meg is öltem, így elindultam hazafele büszkén, és mivel a rendőrök körében ismert vagyok, most biztosan utat engednek nekem.

Előtörténet és mintajáték elfogadva, jó játékot az oldalon!
Ne felejts el csoportba jelentkezni!