Vasököl

ADATOK

NÉV: Duncan Smith alias Vasököl
faj: homo sapiens superior
kor: 31 év
születési hely: San Francisco, USA

jellem: Neki teljesen mindegy, mutánst vagy embert ver-e meg.
személyazonosság: Nem érdekli, mit gondolnak róla, épp ezért nem terjeszti, hogy mutáns, de nem is titkolja.

KÜLSŐ: Fekete bőrű óriás.Testmagassága 213 centiméter, és ehhez 165 kilós testsúly párosul. Igazi izomhegy. Fejét kopaszra borotválja. Vastag izomzatának és csontjainak hála igen nehezen sérül meg.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Bal fülében egy aranykarika

KÉPESSÉG: Óriási testalkata önmagában, minden mutáció nélkül is brutális erőt kölcsönöz neki. Ehhez jön még a lendület. Ez a képesség jócskán megnöveli a karakter erejét. Ennek segítségével nekifutásból képes lehet felborítani egy álló autót, vagy lendületből akkora ütést leadni, ami átszakít egy vékonyabb falat. Hatalmas ökleinek és ennek az extrém, már-már hihetetlen erőnek köszönheti becenevét is. Persze vigyáznia kell: a hatalmas erőhöz nem társul gyors regeneráció, így például ha át is ütne egy vastag, tömör téglafalat, annak minimum csontrepedés, de sokkal valószínűbb, hogy törés lenne a vége.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:

Hogy én hogy utálom az ilyet! Hagyjuk a fenébe az egészet! Majd biztos betanulom ezt a sok szarságot, csak hogy biztonsági őr lehessek... Nem elég, hogy voltam a zsaruképzőn? Na és ha kibasztak? Attól még megtanultam, amit meg kellett... Tehetek én róla, hogy az a kis vakarcs ott köcsögösködött velem? Naná, hogy odacsaptam! Tehetek én róla, hogy olyan kurva törékeny egy hapsi? Nem hát! Bazmeg, ha nem üvegből lenne a kis nyomorék, tuti nem tört volna be a feje... Nem mintha így nagy baja lett volna, de a rohadt életbe, engem csak kirúgtak miatta! Neki meg néha frontkor fájni fog a feje járőrözés közben... Menjen a picsába! Tudtam én, hogy nem apámra kéne hallgatnom... Ha elfogadtam volna azt a fociösztöndíjat, és nem a zsaruképzőre megyek... De hát apám megmondta, hogy az olyasfajta egyetem nem nekem való... Igaza volt, tököm se tanulta volna meg azt a sok szart... Még a fociért se... Pedig de szerettem, mikor törtek utánam az állkapcsok! Az amerikai foci simán van olyan jó, mint egy fain kis kocsmai bunyó, meg hát edzésben is tart...
Na mindegy, ezen már nem idegesítem magam... Ehh, ilyenkor mér' nincs valami jó kis nő itt, akin le lehetne vezetni a feszültséget? A tegnapelőtti elég fasza volt, de hol van az már...? Szerencsére apám nem érte meg, hogy kihajítsanak onnan. Bele is halt volna a szégyenbe... Nem mintha ő maga zsaru lett volna, de mindig azt akarta, hogy nekem rendes melóm legyen... Hát nem t'om, engem annyira nem vonz a zsaruskodás, de hát gondoltam az öreg kedvéért miért ne? Bunyózni ott is lehet... Meg amit a zsaruképzőben tanítottak, bassza meg! Az nem kispályásoknak való. Kraw Maga... Cseszettül kemény egy küzdősport, imádtam! Persze volt, aki szebben csinálta nálam, nem voltak ekkora debella állatok, mint én... De hát a bunyóban a kecsesség harmincadrangú...
Na de most már mindegy, ki lettem rakva, hát ez van. Egy éve volt már, mit sírjak rajta? Azóta is megvagyok valahogy... Voltam már testőr... Na, az buli volt. De hát annak is vége lett... Szóval, a testőrködés után elmentem halászhajóra két hónapra. Kemény meló volt, de elég jól fizetett, csak aztán becsődölt a kapitány, és a bank elárvereztette a hajóját... Na szóval azután meg kicsit futárkodtam. A Harley - val dugóban is elvan az ember, és csak gyorsabb voltam, mint azok a bringás egyetemisták... Csak hát ott se szerettek, na. Nem voltam piás, tényleg, csak egy karton sört ittam, de bassza meg, azt is megérezték a kis köcsögök. Kirúgtak. Még fel is akartak jelenteni, amiért szétvertem az irodát, de aztán megkérdeztem, ismernek - e olyan zsarut, aki le tudna csukni, ők meg legyintettek... Na, hát így történt, és azóta sincs melóm. Közben Friscóból átjöttem ide, a Nagy Almába... Mert hát odajött a vaskalapos öreg fickó, fogta a hidunkat, és hazavágta, csinált valami cirkuszt a szigeten aztán elhúzott a sunyiba... De az után a mi fajtánkat elkezdték arrafelé nagyon rühellni, én meg szeretek bunyózni, de ami ott volt, az már nevetséges... Úgyhogy dobbantottam. Majd csak alakul valahogy, addig meg elvagyok a kikötőben, segítek kipakolni a hajókat meg ilyenek. Mondjuk nem ez az az élet, amit apám nekem szánt... Na, azt azért nem akarta, hogy ügyvéd legyek, vagy ilyesmi, de hát őszintén, kinézni azt bárki belőlem. Nem hát! Amúgy se szeretem az ilyen dögunalmas hülyeségeket.
Amúgy rendes volt az öreg. Nem szekált semmiért, csak, hogy több legyek, mint ő. Ne csak csóró autószerelő, hanem valami jobb. A zsarusággal megelégedett volna, az neki már rendes meló. Vagy ezt már mondtam? Na mindegy... Amúgy f@asza gyerekkorom volt. A fater igazán kitett magáért.
Na de hagyjuk már ezt a sok érzelgős izét. Kell egy sör. Biztos van még egy - két üveg valahol... Mi? Csak ez van? Na nem baj, a vodka se rossz éppen. Na igyunk valamit, aztán meg húzzunk el valami kocsmába, hátha akad valami meló vagy nő valahol.

~°~

FOGLALKOZÁSA: Alkalmi munkás, utcai bunyós. Nem válogat, akár illegális melókban is benne van, vagy ketrecharcban, bármiben, amiből pénzt lát.

SZAKÉRTELMEI: Nem igazán ért semmihez. Jól verekszik, meg motorozik, de nagyjából ennyi. Ismeri az utcai életet, a kikötők, dokkok, gettók világát.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Az oldalára szíjazva mindig hord magánál egy nagyjából egy méteres vascsövet, fegyverként. Van egy megerősített Harley-Davidsonja.

~°~

MINTAJÁTÉK:

Még San Franciscoban történt. Elmentem egy ilyen mutáns-gyűlésre, vagy mifenére. Tele volt teletetovált barmokkal, akik azt hirdették, hogy felsőbbrendűek vagyunk, és az emberek elnyomnak minket. Nem igazán értettem, hogy miért is vagyunk mi felsőbbrendűek, és nekem nem is nagyon derült ki. Na, hát elég az hozzá, hogy nem igazán győztek meg. De gondoltam nem nagy szám, legfeljebb ebbe a buliba én most nem lépek be. Csakhogy valamelyik észkombájnnak is feltűnt, hogy én nem láttam a köpenyes öregember rajongója. Erre odakint, a parkolóban, nem nekem jött? Hogy én nem vagyok igazi mutáns. Megmutattam neki az öklömet, mutattam, hogy az tökre igazi. Erre elkezdett pampogni nekem, hogy az igaz mutáns nem támad mutánsra, meg mit képzelek, meg milyen undorító emberbarát vagyok... Most őszintén, ti mit tettetek volna? Mikor ráuntam a fazonra, lecsaptam. Erre meg a haverjai elkezdtek üldözni. Jó sokan voltak, baromi nagy puskákkal. Alig tudtam meglógni.
Ennyit arról, hogy a mutánsok összetartanak... Ezek is csak azzal tartanak össze, aki egyetért velük. Csak tudnám, hogy akarnak így uralkodó faj lenni, ha egymással se tudnak békében meglenni... Na mindegy, hát legalább ilyen helyen is voltam, nem?