Boris Ivanov

ADATOK

NÉV:
Boris Ivanov

Faj:
Homo Sapiens Superior

Életkor:
45

Születési hely:
Ukrajna

Jellem:
Boris úgy érzi, Magneto szavaiban sok igazság lakozik. Felsőbbrendűnek tartja a mutánsokat – és bár lenézi az embereket, ez nem mindig nyilvánul meg, és legtöbbször akkor sem agresszió formájában. Hiszen az ember sem bántja a kutyáját! Ennyinek tartja az emberiséget, nyájnak, esetleg impozáns házi-kedvencnek adott esetekben. Mégis, van egy sajátos, furcsa és kitekert becsületkódexe, megtartotta a belénevelt erkölcsök legjavát.

Személyazonosság:
Titkos

KÜLSŐ:
Átlagos középkorú férfi, kissé ápolatlan benyomást kelt az állandóan borostás arcával, beesett, táskás szemeivel. Kivétel nélkül mindig öltönyt visel (nyakkendőt azonban soha).

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL:
-

KÉPESSÉG:
Boris mutációja a lehető legegyszerűbb, alapvető biológiai védekezés az egyed fenntartása érdekében. A kietlen tájon, ahol él, kevés az élelem, és a szélsőséges, kemény időjárás igencsak megviseli az emberi szervezetet.
Míg alapvetően kevesebb tápanyagra, és sokkal kevesebb folyadékra van szüksége egy átlagembernél, emellett még képes szinte bármit meg is emészteni, s abból tápanyagot kinyerni. Szervezete, testének minden porcikája ehhez a különös életmódhoz alkalmazkodott, így a szövetei sokkal sűrűbbek és ellenállóbbak az átlagosnál, és az immunrendszere is erősebb. Boris minden sérüléséből ugyanolyan ütemben épül fel, mint egy átlagember, de a betegségekkel és sugárzással szemben mérsékelten ellenálló, mérgekre pedig immúnis. Testének víztartalma jóval kevesebb mint egy átlagemberé, így a tűzzel-faggyal szemben is sokkal ellenállóbb. Fizikai ereje ugyan egyáltalán nem emberfeletti, de teste elváltozásaival egyenesen arányos - jelentősen megnövekedett testsúlyát ugyanolyan könnyedén mozgatja, mint egy hasonló testalkatú, normális testsúlyú ember. Képes akár úszni is, ám csupán nagyon lassan és nehézkesen - a víz az egyik legnagyobb gyengéje.

Entered Apprentice:
Fogai könnyűszerrel átharapják a keményfákat (pl. tölgy), de akár gyengébb fémeket is (pl. alumínium), ezek sem az ínyét, sem a fogakat, szájüreget, sem pedig a belső szerveket nem tudják felsérteni. Teste annyira ellenálló, hogy egy emberi erővel forgatott egyszerű szúró/vágó/ütőfegyver nem képes megsebezni, habár könnyed zúzódások, véraláfutások keletkezhetnek ahol Borist eltalálták. Gyengébb lőfegyverek megsebzik ugyan, azonban a lőszer (golyó/töltény/elefánt, mindegyik kifejezést láttam már kritizálva nagy szakértőktől, de ez nem hadilexikon) megakad a testében, ahol menthetetlenül "elemésztődik", vagyis Boris szervezete egyszerűen feldolgozza.
Komolyabb fegyverek már képesek valóban kárt tenni benne, megfelelő fegyverzettel halálos sebet is lehet neki okozni. Mivel minden testrésze arányosan ellenállóbb az emberi átlagnál, szemei sebezhetőbbek (bár így is kevésbé sérülékenyek).
Boris testsúlya a felfokozott sűrűségének köszönhetően 300 kg.

Fellow Craft:
Ahogy a mutáció erősödik, burjánzik Boris testében, az egyre ellenállóbb lesz. Egyszerű szúró/vágó/ütőfegyverekkel emberi erővel megsebezni lehetetlen - az ilyen fegyverek anyaguktól függően vagy csak lepattannak a testéről, vagy szilánkokra törnek. Emberfeletti erővel még lehetséges azonban kisebb-nagyobb sebeket ejteni Boris testén. Könnyű lőfegyverek nem képesek már megsebezni, karcolásokat és horzsolásokat hagyhatnak maguk után, míg a komolyabb fegyverek még mindig képesek megsebezni - ám súlyos kárt már nem képesek tenni benne (megakad és beolvad a...lőszer). Kellő kreativitással még mindig lehetséges komoly, vagy akár halálos seb okozása (rakétavető, minigun, mutáns képességek). Csontjai olyan kemények már, hogy szinte törhetetlenek. Fogai azonban valóban törhetetlenek (és sohasem szuvasodnak), képesek erősebb fémeket is átharapni.
Testsúlya 350 kg.

Master Mason:
Az egyre növekvő testsűrűség immár lehetetlenné teszi, hogy egyszerű lőfegyverekkel megsebezzék, de még komolyabb fegyverek is csak horzsolásokat okozhatnak a testén. Még az emberfeletti erő segítségével belendített közelharci fegyverektől is csak zúzódásokat szenved el (leszámítva a leg-kategóriát, mint például Thor-Mjölnir kombó). Komoly kárt már csak a legfantáziadúsabb próbálkozásokkal lehet okozni Boris testében (pl. tankkal, vagy természetesen Rozsomákkal). Csontozata innentől gyakorlatilag törhetetlen.
Gyémánton, titániumon, vibrániumon és adamantiumon kívül bármit képes elfogyasztani és megemészteni.
Testsúlya 400 kg.

Secret Master:
Közeledve a végső kiteljesedéshez, Boris mutációja már-már sebezhetetlenné teszi őt. Az igazán komoly hadieszközökkel is legfeljebb kisebb-nagyobb zúzódásokat lehet okozni testén, és már a kisebb vágásokhoz, sebekhez is hatalmas találékonyság szükségeltetik a
támadó(k) részéről (Rozsomák/Halálcsapás karmai is csak épphogy felsértik a bőrét). Hatalmas robbanások és kozmikus erejű támadások tudják csak komolyabban megsebezni. Nagyon magas illetve nagyon alacsony hőfokot is képes túlélni, megégetni szinte lehetetlen, és bár lehet belőle jégkockát csinálni, a szövetei nem fagynak el, így ez is csak lelassíthatja.
Testsúlya 450 kg.

Perfect Master:
Rákként burjánzó génelváltozása immár szinte elpusztíthatatlanná teszi. Csontjai gyakorlatilag adamantium keménységűek, a legbrutálisabb, legerősebb támadások is alig képesek megkarcolni.
Testében komoly kárt tenni csak valami nagyon extrém módszerrel lehet (atombomba - bár mivel a sugárzással szemben csak ellenálló, nem immúnis, abba úgyis belehal - vagy például brutális emberfeletti erővel Rozsomák karmaira rásegítve türelmesen és kitartóan nyiszatolni). Egyetlen anyag létezik, amit Boris nem képes kettéharapni és megemészteni - az adamantium.
Testsúlya 500 kg.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Ukrajnában születik, középosztálybeli polgári családba. Gyermekkora nem nevezhető felhőtlennek - Boris kimondottan kövér gyerek, és a korabeliek kíméletlenül csúfolják, heccelik ezzel. Egyetlen igazi barátja két évvel fiatalabb öccse, akivel a kezdetektől fogva nagyon jól megértik egymást. A sokszor Stan és Pan-ként csúfolt testvérpár elválaszthatatlan, és mindig, kivétel nélkül kiállnak egymásért. Egészen serdülőkorukig jellemző rájuk ez a furcsa kettősség - Boris szinte hihetetlen kövérsége mellett Pjotr magas és vézna testalkata mindig komikusnak tűnik - azonban a minden lében kanál testvérpárt ez cseppet sem zavarja. Tizenkét éves korában kezd Boris hihetetlenül megnyúlni, és kövérből zömök, majd átlagos lesz – mutációja kezdi összepréselni a testtömegét egyre sűrűbbé, tömörebbé. A legutolsó csúfolódásokat Pjotr tizenhárom éves korában szenvedik el, amikor az fiatalabbik fivérben is felébred a mutáns gén. A testvérpárt egy különösen kegyetlen (és ostoba) iskolai banda próbálja megverni, s a félelmében ordító Pjotr torkából áttetsző folyadék fröccsen a támadókra, akik euforikus állapotban a földre kerülnek, és képtelenek folytatni az agresszorkodást. Boris és Pjotr rémülten hagyják el a helyszínt, és kezdik kutatni, mi is történhetett. Innentől kezdve a két fiatalnak arany élete van, hiszen aki bántani akarná őket, azt egyszerűen leszerelik a Pjotr szervezetében termelt furcsa pszichedelikus droggal, amiből kis üvegcsékbe gyűjtve mindig tartanak maguknál valamennyit. Boris mutációjára egyszerű otthoni balesetek derítenek fényt, amikor a fiú szimplán nem sérül meg szinte semmitől sem, ám mindezt sikerül szüleik elől eltitkolniuk.

Tanulmányaik a biológia területén folytatódnak, s míg Boris az anatómia iránt érdeklődik, Pjotrt a szerves kémia köti le inkább. Mindketten sikeresen igényelnek vízumot, hogy az egyesült államokban kezdhess;k meg az egyetemet, ahol kemény munkával diplomát is szereznek. Az egyetemen megismerkednek egy orosz leányzóval, Tatjánával, aki hamar belopja magát a testvérpár szívébe. A magas, hidrogénszőke lány karcsúságával, műveltségével és telt ajkaival megtestesíti mindkét férfi legmerészebb vágyait, azonban Boris bánatára Tatjana szíve Pjotr felé húz, és a két fiatal hamar egy pár lesz. Boris eltitkolja szerelmét, hogy ne nehezítse meg öccse életét, bármennyire fájdalmas is ez neki. Fél év együttlét után vallják be egymásnak a szerelmesek, hogy mutánsok – Tatjana képes hatalmas, gyönyörű hópárduccá változni. Ezután össze is költöznek mindhárman egy háromszobás lakásba, amit a fiatalabbik testvér nevére iratnak. Pjotr és Boris titokban tartják mutáns mivoltukat mindenki más előtt, bár a médiában látottak nagyon komoly hatással vannak rájuk. Kezdenek elidegenedni attól a világtól, ami megbélyegezné őket, csupán mert másnak születtek – épp ahogy azt gyerekkorukban átélték. Mivel azonban apjuk betegeskedik, beszállnak a mókuskerékbe, hogy anyagilag támogathassák a családjukat, akik lehetővé tették, hogy idáig jussanak. A kutatómunkálatokat hamar megunják azonban, és az amerikai fertő eléri őket is. Rádöbbennek, hogy a pénznél fontosabb a hatalom, és az utcákon a hatalom és az irányítás annak a kezében van, aki ellátja az aljanépet olcsó, és megfelelő minőségű kábítószerrel. Kifejlesztenek egy eljárást, amivel a Pjotr szervezetében termelődő folyékony drogot tabletta formátumba tudják alakítani, és megindul hatalomátvételi kísérletük a Béke néven árult csodaszerrel...

~°~

FOGLALKOZÁSA:
Szárnyait próbálgató drogbáró

SZAKÉRTELMEI:
Anatómia professzor, kezdő génkutató, ám abbahagyta tanulmányait.
Anyanyelve az ukrán, de természetesen beszél oroszul, és a szláv nyelvcsaládok területén mindig meg tudja értetni magát. Társalgási szinten beszél angolul, bár az ukránokra jellemző durva akcentussal.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:
Régi, rozoga BMW, boncfelszerelés, Nokia8110, öltönyök, karóra.

~°~

MINTAJÁTÉK:
Nem azon lepődöm meg persze, hogy a fazon pikkel rám - mondhatni nem vagyok a szeme fénye, amióta a területén elkezdtem árulni a Békét.
Annyira ostoba nem vagyok, hogy ne sejtettem volna, valami rosszra készül, amikor négyszemközti találkát kért, hogy megtárgyalhassunk egy üzleti egybeolvasztást vagy mit. Buta amerikai kifejezések - de tény, úgysem arról van igazán szó. Azt viszont aláírom, meglepődöm amikor megérkezek erre a roncstelepre, és lazán pisztolyt ránt rám. Ezzel persze a saját halálos ítéletét írta alá.

- Idefigyelj, taváris, nem akarok veled balhét. Nekem csak egy kis
pénz kell, az hogy te mit üzletelsz...

Na eddig jutottam el, mielőtt lelőtt volna. Hát szép!
Mellkason ér a golyó, vagyis rögtön beledöglenék, ha nem lennék olyan kemény, amilyen. Azért megérzem a dolgot, ki is vágja belőlem a szuszt, és térdre rogyok. Nyilván azt hiszi, haldoklom, vagy már meghaltam - peckes léptekkel, mint valami páva, odatipeg elém, és felemeli ismét a pisztolyt, hogy vagy két centiről lőjön szíven, gyomron, vagy ahol ér. Nem sikerül eléggé meglepnem, ahogy hirtelen elkapom a kezét, mert a fegyver ismét elsül, és a vállamba fúródik még egy kis ólom. Na most aztán elég. Nem tudom, mennyivel maradok el egy Schwarzi féle mögött erőben - vagy hogy elmaradok-e egyáltalán - de nem is számít. A súlyomat adom bele, ahogy a mancsába kapaszkodva talpra küzdöm magam, és a fazonnak semmi esélye egy laza terpeszből egy kézzel megtartani három mázsát. Egy perc sem telik bele, és a nyomorék a földre kerül, nekem meg elfelhősödik a tekintetem, ahogy hasonfekvésbe tornázom, hátracsavarom a kezét - elhajítva a pisztolyát
- és végül ráülök a hátára. A karja, és a bordái megreccsennek, talán el is törnek a kérlelhetetlen súly alatt. Esélye sem volt.

- Naszóval, taváris, akkor azt hiszem ideje beszélgetni. Te a múlt
része vagy, és én most szépen bekebelezem a kis drogbirodalmad. Már sejtheted, hogy mutáns vagyok, de azt úgy látszik nem érted, te mi vagy. Homo sapiens. Ember. Megvolt a ti korotok, és éppen elég hosszú volt, ideje, hogy egy felsőbbrendű faj átvegye a stafétabotot, mint megannyiszor már az evolúció során. Meglehet, eljön egy nap, amikor a mutánsok kora is leáldozik, de te azt már nem éled meg. Persze, valamit azért tennem kellene veled, mert ha keresni nem is fog téged senki, ha véletlenül megtalálnak, az kellemetlen lehet. Hogy is mondtam? A birodalmad bekebelezem. Miért ne tehetném meg veled is?

Azzal hátranyúlok bal kezemmel, és megragadom az egyik kapálózó lábát.
Egy pillanatra eltűnődöm rajta, tényleg meg akarom-e ezt tenni...de be kell vallanom őszintén, a kíváncsiság is bennem van. Sok olyasfélét ettem már, amit ember talán még soha, és noha a kannibalizmus nem újdonság, azt még nem próbáltam ki. Érdeklődve, kicsit talán félve mélyesztem bele fogaimat a cipője orrába, és nagylábujjastól mindenestől le is harapom. Kissé furcsa a vér sós-édes íze, de azt leszámítva ez egész finom. A sikoltozást úgy két harapással később tudom csak megszokni, mint a vér ízét, onnantól a lakomám zavartalan.
Fél óra alatt sikerül minden nyomot eltűntetnem - és ebből sikerül tíz percen keresztül életben tartanom a fazont. Hadd szenvedjen.

~°~