Steven Cort

ADATOK

NÉV: Steven Cort
faj: homo sapiens superior
kor: ő maga sem tudja pontosan. Nagyjából 280 éve
születési hely: Anglia, egy azóta már nem létező kis falu

jellem: Ember-és mutánsbarát. Nem lát különbséget.
személyazonosság: Nem titkolja, hogy mutáns.

KÜLSŐ: Viharvert arcú férfi, sötét hajjal és sötét szemekkel. Magas és erős testalkatú, körülbelül 190 centi és 97 kiló, talán kicsit több. Mindig fáradtnak és álmosnak tűnik, de ez csak a látszat.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Egy nagy és meglehetősen ronda égésnyom a jobb vállán. Pár jellegzetes, golyó ütötte seb nyoma, és a bal combján egy késszúrás hege.

KÉPESSÉG: Energiaelszívás. Mivel a karakter sokáig nem is tudta, hogy mutáns, és a mai napig sem használja a képességét szándékosan, így magas kora ellenére is első szinten van a képesség. Alapvetően a karakter öntudatlanul arra használja fel a befogadott energiát, hogy fiatalon tartsa. Az energiát főleg a felé száguldó gyors tárgyaktól (pisztolygolyótól a vonatig) nyeri el. Elveszi a mozgási, vagyis kinetikus energiájukat, és magába olvasztja. Ilyenkor az adott tárgy elveszíti a lendületét és megáll, lelassul, lövedék esetén ártalmatlanul a földre hullik. Ezt az energiát kilövellni magából nem képes, azon kívül, hogy nem öregszik, ez az energia egyetlen dologra teszi képessé: sokkal gyorsabban képes mozogni, mint egy átlagember. Ennélfogva mások a mozdulatait elmosódónak, alig észrevehetőnek láthatják. Képes még azelőtt lelőni valakit, hogy annak a keze egyáltalán megmarkolná a fegyverét.

(Megjegyzés: egyelőre több tervem van erről, de eléggé valószínű, hogy ez a képesség sosem fog harmadik szintűnél erősebbre fejlődni.)

~°~

ELŐTÖRTÉNET:

A nőre néztem. Olyan szép szemei voltak... Hatalmas, kék babaszemei. Alig tudtam elhinni, hogy azért jött, hogy megöljön. De hát így volt. Előtte viszont beszélni akart. Azt mondta, meg akar ismerni. Talán igaz volt. De mindketten tudtuk, hogy csak egyikünk kel fel élve ettől az asztaltól. Milyen kár...
Ahol és amikor én születtem, kezdtem rekedt hangon, még nem is ismertük azt a szót, hogy mutáns. Az én fajtámat boszorkánynak nevezték, vagy pedig warlock-nak, boszorkánymesternek. Persze nem így kezdődött a dolog...
Apám fegyverkovács volt. Nem mintha abba a kis marhatenyésztő faluba sok fegyver kellett volna. Lovakat patkoltunk, ilyesmi. De azért néha, ha volt időnk és főleg felesleges fémünk, kovácsoltunk pár remek kardot. Nekem például volt egy szép tőröm... Valahol elhagytam, már vagy száz éve. De jó acél volt.
A bajok akkor kezdődtek, mikor apám már öreg volt. Anyámat nem ismertem, belehalt a születésembe... De apám jó ember volt. Egyenes. Igaz ember. De csak ember... Megöregedett és meghalt. Talán jobb is így, mert legalább nem kellett látnia, mivé lettem. Már akkor suttogtak rólam a faluban... Ugyanis sok furcsa dolog történt körülöttem. Valahogy minden kocsmai verekedésben én voltam a leggyorsabb és a legerősebb. De ezek csak suttogások voltak... Az igazi, komoly gondok apám halála után, a viharral kezdődtek.
Hazafelé tartottam. Ritka nagy, nyári égzengés volt. Az a félelmetes típus. Én meg, hát... Ostoba falusi voltam. Beálltam a fa alá, hogy az majd megvéd. Ma már minden gyermek tudja, hogy ha viharban fa alá áll, könnyed agyoncsaphat a villám. De én nem tudtam. Jött a fény és a fájdalom... Megégett jobb vállal, de amúgy sértetlenül tértem magamhoz. Persze a babonás falusiak ettől csak még jobban suttogtak. Azt mondták, a mennykő Isten csapása volt, és azért élhettem túl, mert az Ördög szolgája vagyok. A gyanújukra csak ráerősített, hogy attól a naptól fogva egy percet sem öregedtem...
Tíz év múlva jöttem el. Még akkor sem tudtam, ki vagy mi vagyok, és elindultam a nagyvilágba, hogy válaszokat keressek. Ma már tudom, hogy elvettem a villámlás hatalmas energiáját, ami sok évszázadnyi életet lehelt belém... Talán még többet. Senki sem tudja.
A nő csak nézett azokkal a hatalmas, kíváncsi szemeivel. De a kezeit nem láttam. Folytattam a történetet.
Amerikába mentem. Semmit sem tudtam a világról, de egy jó kovács mindenhová elkelt. Összebarátkoztam egy másik kováccsal is: megtanítottam neki a fegyverekről mindent, amit tudtam. Ő hálából egy egészen újfajta fegyvert adott nekem: egy óriási pisztolyt. Azóta is azt hordom. A férfit úgy hívták, Samuel Colt. Ez már jóval később volt, abban az időben, amikben azok a bárgyú vadnyugati filmek játszódnak. Akkor már vén voltam, mint az országút. De sokkal fiatalabb, mint most...
A történelem haladt, és én részese voltam. Az első világháborúban önkéntes voltam. A másodikban egyedül dolgoztam. Vietnamba nem mentem el: nem érdekelt. A magamfajta amúgy is mindig talál magának egy háborút valahol. Éltem, és körülöttem sokan meghaltak. Addigra már tudtam, mi vagyok, bár a mutáns szót először csak a második nagy háború után hallottam. Nem agyon érintett meg. Warlock vagy mutáns, egyre megy.
A nő elfintorodott. Neki talán nem mindegy. De hát még fiatal... Ha olyan lenne, mint én, talán belátná. De félek, ő sosem lesz olyan öreg.
És manapság, kérdezte a nő. Manapság mit csinálsz?
Manapság, feleltem, azt csinálom, amit mindig. Járkálok. Néha lelövök ezt-azt. Csak a szokásos. Most épp New Yorkba tartok. Vagy ötven éve nem voltam ott. Megnézem, mi változott.
Nem nézed, felelte erre a nő, és fegyvert rántott. Mennydörgött a pisztolycső. Az én pisztolyom csöve. A nő holtan borult az asztalra. Távoztam.

~°~

FOGLALKOZÁSA: Eredetileg fegyverkovács volt. Manapság az évek során összegyűjtött nem kevés pénzből él. Egyfajta szabadúszó zsoldos.

SZAKÉRTELMEI: Ért egy kicsit ehhez, egy kicsit ahhoz. Fegyveres és pusztakezes harc, kétkezi munkák.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Legfontosabb használati tárgya egy múzeumba való, réges-régi, egyedi készítésű hatlövetű. Hatalmas fegyver, ha kaliberben akarnánk megadni, nos... Hatalmas fegyver. Egy laikusnak talán elég annyit tudnia, hogy baromi nagy lyukat csinál. Hord magánál egy mobiltelefont is, azt a nagyon okos fajtát. Elvégre lehet, hogy öreg, de nem hülye, ahogy mondani szokta. Ismeri a modern világ titkait. És hát természetesen mindig van nála tartalék lőszer...

~°~

MINTAJÁTÉK: Remélem, az előtörténet megfelel.

Előtörténet elfogadva, jó játékot