Daria Carswell

ADATOK

NÉV: Daria Carswell- Medusa
faj: mutáns
kor: 24
születési hely: Southhampton

jellem: Daria meglehetősen intuitív személyiség. Ő legalábbis szereti ezt mondani magáról. Mások -főleg azok, akik nem kedvelik- inkább a kiszámíthatatlan, felelőtlen, önfejű vagy szeles szavakat használnák. Daria igyekszik kiélvezni az élet minden percét, imádja a csillogást, a rá irányuló figyelmet és a luxust, bár ez utóbbiból csak mértékkel jut neki. Kedvét és elhatározásait hirtelen változtatja, szeret hízelegni és természetesen azt is szereti, ha neki hízelegnek. Ha ellenkező neművel kerül szembe, ösztönösen, szinte reflexből elkezdi elcsábítani, a flörtölés a lételeme. Ez gyakran okozott és okoz még mindig problémát számára.
emberbarát


személyazonosság: félig nyílt… nem titkolja, de nem is plakátolja ki magáról. Azért elég sokan tudják.

KÜLSŐ: Homokóra alak, csinos arcocska, fenékig érő barna haj, barna szemek... mégis átlagosnak mondanák, ha nem lenne az a kisugárzás, ami csodálattal, féltékenységgel vagy ideges félelemmel tölti el a szívet. Minden mozdulatában, a járásában, abban, ahogy a pohárért nyúl, ahogy elmosolyodik, még a lélegzetvételében is életigenlő bujaság és felszabadultság érződik. A hatáshoz hozzátesz 8 év tánctanulás lenyomata, és persze a finoman nőies, alakot követő, ám szörnyen egyszerű és visszafogott öltözködés, ami bőven elég teret hagy a képzelőerőnek.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Ha ideges, mozog a haja…

KÉPESSÉG: Daria mutációja abban áll, hogy a haja nem 97% kreatinból és 3% fehérjéből áll, mint a normális emberek esetében, hanem az egysejtűek csillóihoz hasonló felépítésű minden egyes szál, vagyis hosszanti izomszálakból és az azokat burkoló rétegből áll. Ez azt jelenti, hogy képes mozgatni a haját és érezni vele, mintha lenne egy plusz végtagja. Vagy inkább nagyon sok. Egyelőre nem túl erős és nem túl ügyes, egy bögre tejet fel tud emelni vele anélkül, hogy leverjen minden mást a konyhapultról, de valószínűleg hamar ki fogja borítani…

~°~


ELŐTÖRTÉNET: Kislányként Daria eleven, játékos, vidám kis teremtés volt, aki Southhampton külső kerületeinek egyikében nőtt fel és egyetlen furcsaságának azt lehetett volna felróni, hogy mindig sírt, ha levágták a haját. Fogorvos apjával és háztartásbeli anyjával éldegélt, aki egy ideig festéssel próbálkozott, majd ihletét vesztette a négy fal között és onnantól kezdve azon dolgozott, hogy leánykája olyan legyen, amilyennek szerinte lennie kell. Ez eleinte csak kitűnő bizonyítványt jelentett, később különböző szakköröket, amiket Daria sosem élvezett igazán. 14 évesen egy bentlakásos katolikus iskolába került, amitől anyja azt várta, hogy majd "tökéletes feleségnekvalót farag belőle". Ám a kedves mama nem számolt Sandy Rogers-szel, a nővérével pedig pláne nem. Sandy és Daria szinte az első nap összebarátkoztak, később elválaszthatatlan barátnők lettek. Sandy csevegő, mindenre nyitott személyisége elbűvölte Dariát, segített neki érzelmileg független, önálló lénnyé válni, aki többé nem félt "egy kicsit rossznak lenni". Másfél, főképp a házirend kicselezésével és megkerülésével töltött év után Rogersék meghívták őt magukhoz a vakációra egy hétre, aminek ő mindennél jobban örült. Ekkor találkozott Normával, Sandy nővérével és rajta keresztül a hastánc művészetével. Mindennél jobban akarta, hogy ő is olyan boldog, felszabadult és sugárzóan nőies legyen, mint amilyennek Normát látta tánc közben.
A szüleinek azt hazudta, hegedülni tanul, így szerezte meg a pénzt az első óráira, amelyekre szinte szökve jutott csak ki az internátusból. De megérte, végre egyszer életében azt csinálta, amit ő akart, nem azt, amit mások vártak el tőle.
Érettségi után bejelentette szüleinek, hogy a táncnak szeretné szentelni az életét. A bejelentés nem aratott osztatlan sikert. Hogy mennyire nem, azt tükrözi az, hogy a következő közel két évet olcsó kávézók pincérnőjeként egy olcsó albérletben töltötte, miközben igyekezett annyit fejlődni a táncban, amennyit csak lehet. Körülbelül ekkor találta meg az első pár kisebb, majd az első igazi nagy szerelem is. Tökéletes fiú volt, művelt, izgalmas, lelkes egyetemista, ráadásul veszettül jóképű... és az, hogy egy ilyen férfi őt választotta és királynőként kezelte, áttörte a gyerekkori elnyomás utolsó gátait is, Dariában felébredt a Nő, a magabiztos, a csábító, a kiteljesedett nő. No meg a mutáns képessége. A fiú sose tudta igazán megmagyarázni magának, miért is érezte úgy, hogy a hátát cirógatják, mikor Daria mindkét keze a nyakára fonódott. Persze ahogy az lenni szokott, a szerelem elmúlt, a lány pedig összetört szívvel került ki a kapcsolatból. Persze akadt elég jelentkező a megüresedett posztra, ő mégsem tudott megállapodni senki mellett. Ha kérdezik, miért, tréfásan csak annyit szokott válaszolni: Az én szépségem közkincs, bűn lenne, ha hagynám, hogy valaki kisajátítsa.
A tehetség és a kemény munka azonban meghozta gyümölcsét, egy idő után már nem csak olcsó éjszakai bárokban kapott fellépési lehetőséget, hanem szakmailag rangosabb helyeken is, nevét a szubkultúra kezdte megjegyezni. Ekkor jutott el az Államokba is, és mivel nagyon megtetszett neki itt, úgy döntött, marad.

~°~


FOGLALKOZÁSA: táncos és pincérnő, de inkább az előbbi. Néhanapján tanítványokat is vállal, ha van rá jelentkező.
A fellépéseit törzsi fúziós stílusban bonyolítja és nem fél kihasználni képességeit az előadás színesítésére.

SZAKÉRTELMEI: tánc, felszolgálás, varrás, főzés, virágkompozíciók készítése, elsősegély, minimális önvédelem (fájdalompontok ismerete), francia nyelv ismerete.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: mobiltelefon, púder, rúzs, tükör, vizespalack, toll, óra, faragott kínai evőpálcikák csinos kis műanyag tokban, naptár, kézfertőtlenítő, esernyő.


~°~


MINTAJÁTÉK:
Daria megint későn ébredt, a vékony függönyökön beszűrődött a napfény, az utcáról pedig felhallatszott a new yorki forgalom átlagos zaja. Valahol a szomszédságban egy férfi és egy nő veszekedett, hogy miről, azt nem tudta kivenni. Nem is akarta. Egy álmos mordulással a másik oldalára fordult, majd kimászott az ágyból. Első dolga volt bekapcsolni a zenét. Mikor meghallotta az első pár ütemet, elmosolyodott, csinált egy gyors forgást, majd az órára nézett. Még bőven volt ideje készülődni, de azért nekilátott. Felrakott egy kis vizet forrni, megszemlélte a hűtő szegényes tartalmát, elhúzta a száját és kivett egy joghurtot. Azt majszolgatta, miközben fél kézzel a ruhásszekrényében matatott. Végül egy könnyű anyagból készült hosszú piros szoknyát választott, amin hosszú szárú masni díszelgett a derekánál, hozzá pedig egy fehér blúzt. Tudta, hogy a kávézóban úgyis egyenruhába kell majd bújnia, de addig is, miért ne nézhetne ki csinosan? Mikor a kanna elkezdett sípolni, letette a joghurtot, előkapart a szekrényből egy viharvert teafiltert és szép szakszerűen beleáztatta a forró vízbe. Ezután a zene ütemére lépkedve beállt a tükör elé, kicsit összeráncolta az orrát és elégedetten nézte, ahogy haja előbb három súlyos tincsre bomlik, majd szépen elkezdi befonni magát. Persze még mindig nem lett olyan szép és egyenletes a fonat, mintha kézzel csinálta volna, de a gyakorlás sosem ártott. Ha már itt volt, és még nem kellett indulnia, eljátszadozott kicsit a tükör előtt, csak a maga szórakoztatására. Először hagyta, hogy a fonat szétbomoljon, kígyókat formált belőle és kimeresztette őket minden irányba, hozzá pedig ijesztően vicsorgott a tükörbe, aztán a kígyókból két nagy, csavart szarv lett, végül beállt egy erőművész befeszítős pózába és a haját is úgy emelte meg, mintha kar lenne, a benne szorongatott kulcscsomó pedig súlyzó. Motoszkálást hallott a lába mellől, lenézett hát és elnevette magát.
-Most bizonyára azt hiszi, Nyalkamancs Uraság, hogy a kedves gazdája teljesen begolyózott!- duruzsolta és lehajolt, hogy megsimogassa a macska fejét- Nem mintha az utóbbi években nem lett volna ugyan ilyen bolondos. De legyen jó cica és ne mondja el senkinek!
Csókot dobott az állatnak, kiperdült a lakásból és mosolyogva elindult dolgozni. Nyalkamancs Uraság rezzenéstelen, finoman helytelenítő arckifejezéssel figyelte távozását, mint a macskák általában.