A Pajzs

ADATOK

Név: Lizzie Jean Maddox
Becenevek: Liz, Candy, / Ismert mutáns neve: Pajzs
Faj: Homo Sapiens Superior / Mutáns
Kor: Épp betöltötte a 18. életévét
Születési hely: Eredeti ismeretlen, Maryland-ben nőtt fel,

Jellem: Egy igazi tündéri, hihetetlenül naiv "kislányt" látsz magad előtt. Szeret mosolyogni, és a kedvessége határtalan. Ami azt illeti, inkább kicsit félénk, mintsem vagány. Könnyen barátkozik, és hamar el is hiszi, hogyha valaki így közeledik hozzá, hogy soha nem ártana neki. Cserfes leányzó, de csak olyan társaságban, akiket már ismer, közöttük sokkal felszabadultabban képes mozogni, mint ismeretlen emberek között. Nem tesz különbséget mutáns és ember között, sokkal inkább aközött, hogy kinek milyen a személyisége.

Személyazonosság: Egyelőre titkos

KÜLSŐ: Körülbelül 160 cm magas lehet, vékony testalkattal. Középhosszú, karamellszínű, göndör fürtök keretezik bájos arcát. Kissé világosabb bőre van az átlagnál, és az egész képet hatalmas boci szemei teszik még ártatlanabbá.
Öltözetében szereti az egyszerű, nem túl feltűnő darabokat, színben pedig a fehéret.


KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Mindkét tenyerében halvány körvonallal látható ez a minta, olyan, mintha a bőrébe égett volna korábban, és egy régi hegként a bőrével megegyező színű, csupán kissé kiemelkedik onnan. Mikor a tényleges képességét használja, a minták vérezni kezdenek, a körvonal erőteljesen bíborvörössé változik, ha megszűnik a pajzs, akkor mindez elmúlik és ugyanaz a korábbi heg látszik csak.

KÉPESSÉG:

Alap mutáció: Tanulékonyság, azaz Lizzie egy okosabb emberhez képest 10-szer gyorsabban képes bármit megtanulni, legyen az akár egy idegen nyelv, matematikai képlet és annak használata stb. Megfigyelő képessége ezáltal jóval az egyszerű emberek és mutánsok felé emelkedik. ( minimális hibalehetőséggel jegyez meg számsorokat, neveket, kódokat, vagy akár részleteket egy könyvből, úgy, hogy egyszer látta, vagy olvasta el) // Ezt a képességet nem szinteztem, mivel ez állandó lenne a gyerekkora óta, és nem ezen a képességén van a hangsúly, ha ez gond, akkor esetleg megpróbálom szintezni ezt is //

Tényleges képessége: Lizzie képes egyfajta védelmi erőteret létrehozni, eleinte csak saját maga körül, majd a képesség kibontakozásával akár több személy vagy helység, épület köré is ( csak ténylegesen lehatárolt terület köré).
Ez egyfajta pajzsként, eleinte látható, majd később láthatatlan formában is meg tudja majd jeleníteni. Ez a képesség még csak most fogja magát aktivizálni. ( IC kijátszást szeretnék) A Pajzs fizikai támadásoknak, behatásoknak ellenáll, majd később már telepatikusan sem lehet a burokba hatolni. Ha valaki megkísérel áthatolnia a pajzson, akkor erős, áramütés szerű érzés fut át a testén, áthatolni persze fizikailag sem lehet, mintha egy üvegfal lenne, fizikai támadás esetén azok úgymond lepattannak a Pajzs burkáról.

1. szint: Csak saját maga köré képes a Pajzsot felhúzni, ezen a szinten a Pajzs érzelmi behatásra aktiválódik, azaz,például ha nagyon megijed vagy halálfélelme támad, a védelmi vonala azonnal megjelenik körülötte. Jelenleg még nem irányítható tudatosan, az érzések csillapodásával gyengül, majd tűnik el a pajzs is. Fenntarthatósági ideje maximum 5-10 percre tehető. A pajzs ilyenkor még látható, halvány , világos kék árnyalatban. A védelem, egyelőre csak a gyengébb fizikai hatásokat, támadásokat képes kizárni pl ütés, szúrás, rúgás, stb.

2. szint: Minimális részben már nagyon erős összpontosítással is előhívható a pajzs, viszont a kockázat még benne van, hogy nem minden alkalommal sikerül. A pajzs még mindig látható formájú. Önmagán kívül még + 1 főre kivetíthető. A fenntarthatóság 30 perc is lehet, bár 2 fő esetén ez az idő egyenes arányban csökken, azaz rövidebb ideig képes csak pajzsot nyújtani. A védelem már komolyabb fizikai támadásokat, behatásokat is kirekeszt, pl. lövés.

3. szint. Az előhívás már tudatosan történik. Még mindig látható a pajzs. Kisebb csoportra ( max 15-20 fő) már képes alkalmazni a pajzsot, az időkorlát már akár néhány órára is tehető, természetesen több fő esetén még mindig egyenes arányban csökken az időkorlát. Valamint a kis csoporton kívül már kisebb helyszíneken is, amely lehatárolt, ez egy kisebb szoba, vagy egy kocsi lehet már. minden fizikai behatást, támadást kivéd a Pajzs, valamint gyengébb telepatikus támadásokat is ( erősebb, vagy több telepata mutáns támadását még nem képes kirekeszteni).

4. szint: Teljes biztonsággal, már bármikor előhívható a Pajzs, illetve előfordul, hogy sikerült láthatatlanná tenni a Pajzsot, de ez még bizonytalanul működik. Egy nagyobb társaságra már kivetíthető a védelmi burok ( 50-80 főig max. ), Az időkorlát már sokkal biztosabb lábakon működtethető, akár több órán keresztül, társaságtól függően viszony ugyanúgy egyenes arányban csökken az időkorlát. Minden fizikai támadás, behatás kizárva, plusz egy erősebb telepatát ki tud zárni, többet már nem.

5. szint. A Pajzsot tudatosan tudja láthatóvá vagy épp láthatatlanná tenni. A Pajzs minden fizikai támadást, és erősebb telepaták támadásait is ki tudja védeni. Nagyobb társaságra kivetíthető a védelem, akár néhány száz főig is, viszont a fenntartási idő egyenes arányban csökken a társaság számától függően. Önmagára nézve korlátlan a fenntartás. Akár egy nagyobb épületre is kivonható.

~°~

FOGLALKOZÁSA: Tanuló

SZAKÉRTELMEI: Mutációjából kifolyólag bármit képes megtanulni, egyébiránt nagyon szeret olvasni, valamint zenél ( gitározik )

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: pénztárca, Gitár

~°~

ELŐTÖRTÉNET:


Tudom, tudom, te is csak egy olyan valaki vagy, aki inkább előbb megöregszik, és nem bánja, csak megtudhassa azt, amire olyan nagyon kíváncsi. Rendben, én elmesélem neked, amit tudni akarsz, de a többi már a saját felelősséged! Nagyon csúnya öreg leszel, ezt ugye tudod?
Ha azt kérdezed, hogy ki vagyok, és honnan jöttem, akkor csak azt tudom neked elmondani, amire én is emlékszem. Hogy kik voltak a szüleim nem tudom. Igen, ne nézz így rám, soha nem láttam a szüleimet, nem tudom, hogy nézhettek ki, vagy kik is voltak k egyáltalán. Gyakran eszembe jut, el is képzelem, hogy mit csinálhattak, de ezek mind csak a sötétben tapogatózásom eredményei. Mióta az eszemet tudom, a nagyszüleim neveltek Marxland-ben. Igen, legalábbis egy ideig azt hittem, hogy ők tényleg a vér szerinti rokonaim. De ne siessünk ennyire előre.
A gyerekkorom ugyanúgy telt, mint neked, vagy bárki másnak, azt az egyet leszámítva, hogy valahogy mindig sokkal gyorsabban meg tudtam tanulni mindent, mint az osztálytársaim, vagy a többi gyerek az iskolában. Mindig azt mondták, hogy nagyon jó fejem van, de éreztem, hogy ez azért egy kicsit mégis több ennél, de nem foglalkoztam vele. Nem épp egy nagyváros volt a miénk, mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenről, én ebben nőttem fel, ez meg is látszik a hozzáállásomon, a személyiségemen.
Tulajdonképpen igen, hiába nézel, semmi kiemelkedő dologról nem tudok neked mesélni, unalmas vagyok, unalmas élettel.
Tulajdonképpen még a gimiben sem történt semmi különös, nem voltam épp a menő csajok egyike, de nem is bántam. Engem nem vonzott, hogy pom pom lány legyek, sokkal jobban szerettem kiülni egy csendes helyre a gitárommal, zenéket szereztem, dalszövegeket írtam hozzá, és nekem ez elég volt.
Egészen addig, amíg a nagyszüleim, akiket mindennél jobban szerettem- kezdtek furcsán viselkedni. Nem értettem, éppen emiatt nem is lehetett szó nélkül elmenni a dolog mellett. Emlékszem arra a délutánra, mikor leültettek, hogy el kell mondaniuk nekem valami nagyon fontosat. Megrémültem, ki ne tette volna?
Elmondták, hogy ők nem a vér szerinti rokonaim, nekik nem voltak gyerekeik, viszont egy nap egy férfi hozott el engem hozzájuk, azzal, hogy vigyázzanak rám, neveljenek fel, majd ha eljön a 18. születésnapom, akkor adjanak nekem oda valamit. Ez a valami egy boríték volt. A borítékban egy kártya: egy intézet címe, amely New Yorkba szólt, és egy név Charles Xavier. Ők nem tudtak sajnos többet mondani nekem, a férfit sem tudták teljes pontossággal leírni, lehet, hogy az apám volt, de az is lehet, hogy nem. Az életem egy fél perc alatt hullott darabjaira, lényegében nem tudom, hogy ki vagyok, hogy honnan jöttem, csak azt tudtam, hogy hová tartok. A megadott címre. A nagyszüleim- mindig is azok fognak maradni a számomra, történjék bármi- biztattak, és segítettek, hogy induljak el az úton, hiszen úgysem fogok tudni nyugodni addig, amíg fény nem derül arra, hogy ki vagyok. Ebben az egyben nagyon igazuk volt. Elég lelombozó, ugye? Kaptam tőlük egy jelentősebb összeget, mintha csak készültek volna erre a napra, mikor majd elhagyom őket. Nem éppen így terveztem, de végül az érettségit követően nekiindultam az előttem álló útnak.
New Yorkba viszonylag könnyű volt eljutni, bár elég sokat utaztam, és furcsa Maryland csendes környezet után ez a nagyvárosi légkör. Még kifizettem a taxit, és igen, itt vagyok, egy hatalmas épület kapuja előtt, szorongatom a borítékot, és igencsak tétovázom, hogy belépjek e. Nem tudom, mit fogok itt találni, de egy biztos volt, remélhetőleg választ a kérdéseimre...