Amelia albérlete

Alex szótlanul sétál Amelia mellett egy darabig, arcán boldog mosollyal. Igazából fel se tűnik neki, hogy hideg van, amíg a lány meg nem említi, de a legegyszerűbb meditációs technikával könnyedén kizárja a tudatából a hideg-érzetet. Persze ettől még megfázhat, de bízik saját immunrendszerében, erőnlétében annyira, hogy ne tartson ettől, így csak a fejét rázza meg Amelia első kérdésére.

A többi kérdés - nos, Alex hirtelen belegondolva sohasem agyalt még ilyesmin. Kicsit inkább befelé fordult mindig is, hogy a saját testét fejlessze, és elméjét pallérozza. Az időjárás, az évszakok - mindez olyan semmitmondó és jelentéktelen volt számára, mint a mellettük a szélben táncoló falevelek bármelyike.

- Majd Te megmutatod, milyen esőben táncolni, hóangyalt csinálni vagy hóembert építeni. Ha Veled együtt élem át, biztos szeretni fogom.

Egy gondolat azonban gonosz tüskeként kezdi el fúrni Alexet, és bizony, ha komoly kapcsolatot szeretne a lánnyal, akkor előbb vagy utóbb de be kell vallania a saját kis titkait. De nem itt, nem úgy, hogy mások is meghallhatják, semmiképp!
Egy pillanatra megáll, és Amelia szemébe néz. Arcán mosoly terül szét, ahogy ismét megpillantja a lány szemeiben azt a megmagyarázhatatlan csillogást, és futó csókot lehel az ajkaira, mielőtt tovább mennének.

Igen, komoly kapcsolatot szeretne, vagyis Amelia meg fogja tudni a titkát - és Alex reménykedik benne, hogy a lány emiatt nem fordul el tőle.

Egyáltalán nem zavaró a "fecsegés", hiszen Alex szeretné megismerni a lányt - és ez csak segít. Tehát Amelia macskás. Alex soha még csak nem is gondolkodott azon, hogy háziállata legyen - klónjai éppen elég társaságot jelentenek általában. Aztán hirtelen a legnagyobb vihar kellős közepébe csöppennek.

- Legalább gyorsan átélhetjük az esőben táncolást.

Ha táncra nem is nagyon jut idő, Alex legalább perdít egyet a lányon, és meghajol, de eddigre már mindketten szinte teljesen eláznak. Szaladni kezdenek hát mindketten, vélhetőleg Amelia lakása felé.

Bár Alex nem tudja pontosan, hol is vannak, azért sejti, hogy megérkeztek. Persze nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen Amelia nemcsak, hogy megáll, de be is hívja a lakására, hogy megszárítkozzon. Egy igazi angol teára akkor sem mondana nemet, ha nem lenne sürgősen szüksége a ruhaszárogatásra. Alex hitetlenkedve pillant végig magán - a szó legszorosabb értelmében bőrig ázott. Szerencsére az ing alá azért mindig felvesz egy trikót, így talán kevésbé kínos a helyzet...ugyanakkor igen furcsa érzés kezdi hatalmába keríteni.
Testét majd' szétfeszíti a már jól ismert, különleges energia, ez a szinte kezelhetetlen mozgáskényszer. Alex egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát imbolyogni kezd, dülöngél kicsit, s mikor megszólal, karjaival hevesen gesztikulál, hogy levezessen egy keveset a "fölöslegből".

- Nagyon szívesen elfogadom a meghívást - ránk férne egy kiadós szárítkozás. A tea meg egyenesen mennyeien hangzik. És van pár dolog, amit amúgy is szívesen megosztanék Veled, négyszemközt, és négy fal között. De mielőtt felmennénk, szeretném, ha tudnád, hogy nincs bennem semmi hátsó szándék, nem akarok rád mászni, vagy ilyesmi.

Hát persze, hogy nem - hiszen Alex nem is nagyon merne ilyet tenni.

Kissé idétlenül követi Alex a lányt - igaz, úgymond megbeszélték, hogy nem lesz semmi, de azért a torkában dobog a szíve. Talán túl sok izgalom ez neki egy éjszakára. Pedig milyen csendes, átlagos napnak indult! De mire mindezt végiggondolja, már bent is vannak a kicsi, de takaros lakásban. Alex éppen-csak fél füllel hallja, amit Amelia mond, és zavartan, hevesen bólogat.
Mikor a lány visszajön, mosolyogva méri végig, és ismét - sokadszorra - elmerül kicsit Amelia szemének kék tengerében.

- Aranyos vagy. De tényleg. Én meg zavarban, bocsi! - de azért egy futó csókot ad neki, vigyázva, hogy a csuromvizes ruhájával ne nagyon érjen a frissen feldobott száraz pólóhoz.

Aztán Alex betántorog a fürdőbe, és leszenvedi az ingét, hogy átdörzsölhesse a felsőtestét egy törölközővel, mielőtt feldobja a kölcsön-pólót. A nadrág gondot okoz kissé, de végül - ha fülig vörösen is - visszamegy Ameliához. Törölközőbe csavarva, és nem kicsit zavarban. Kezeit összekulcsolva takarja férfiasságát, hiába nem látszik amúgy sem, fő a biztonság.

- Kicsit azt hiszem, kényelmetlenül érzem magam így majdnem félpucéran. De az a tea nagyon jót fog tenni.

Amíg a férfi "átöltözik", Amelia gyorsan megcsinálja a teát. A forraló egy perc alatt felforralja a vizet. Kirakja az asztalra, amely a kanapé előtt álldogál., tesz oda csészét, cukrot, tejet, citromlét. Mire a férfi kijön, addigra már minden tálalva van úgy mond, még teasütit is rakott az asztalra. Amikor Alex kilép rápillant. Látja zavarát, s egy kicsit ő is elpirul, felsőtestét megpillantva, s kezét a kanapé háttámlájára teszi.
- Ülj csak le..én.. felmosok. - mondja majd kicsit megköszörüli a torkát - Ne haragudj, felmosok, és gyorsan megszárítom a nadrágod! Addig teázz nyugodtan. - mosolyog rá, s elszalad piros felmosóvödréért, és a felmosó fáért. S hacsak Alex nem marasztalta, hanem kényelembe helyezte magát, ő gyorsan feltörli vizes nyomaikat a padlón, majd bemegy a fürdőbe, s bedugva a hajszárítót elkezdi szárogatni a nadrágját. Kb 5 perc alatt viszonylag gyorsan meg van vele és oda viszi neki.
- Megszárítottam, tessék, vedd csak fel. Ízlik a tea? És a süti?

Alex meg sem próbálja visszatartani a lányt - hiszen amíg Amelia felmos, meg Isten tudja, mit csinál még, szegény férfinak van ideje gondolkodni. A helyzet az, hogy fogalma sincs, mi lehet újdonsült barátnőjének a mutáns képessége - de azt első kézből tapasztalhatta, hogy igenis van ott valami. Az egyetlen utalás annyi, hogy Alex gátlásai valószínűleg emiatt foszlottak le róla hirtelen. Vagyis Amelia manipulálja az érzelmeket, talán az emberek gondolatait is. Erre utal az is, hogy hirtelen megijedt, amit Alex érez az nem valódi. De mi van, ha egyben olvasni is tud a gondolatokban, érzésekben, és akkor csak éppen túlságosan feldúlt volt ehhez? Még ha teljesen más jellegű is a mutációja, mégha sehogy sem jöhetne rá, akkor is kellemetlen lenne Alexnek rögtön hazugsággal kezdeni a kapcsolatukat. Kettővel is. És nem utolsósorban nagyon aljas is lenne Ameliára nézve.
A döntés attól még nem könnyű - mindkét titkot évekig őrizte magában, és csak reménykedhet benne, hogy ez a gyönyörű lány, aki csakúgy betoppant az életébe, nem fog hirtelen kilépni ezek hallatán.

Zord, elszánt arccal várja a lányt, mikor a hajszárítás után visszatér. Egy pillanatig még látszik rajta valami belső vívódás, aztán a nadrágot gyorsan felkapva, de a teára fittyet hányva vesz egy mély levegőt.

- Említettem, hogy valamit szeretnék kettesben megosztani Veled. Az egyik egy...apróság, igazán. De mégis, az egyik nagy titkom. Szépen kérlek, soha senkinek még csak meg se említsd, ne is utalj rá - az életem múlhat rajta. Tizenhét éves korom óta tudok róla, mi vagyok, és azóta sikeresen tettetem magam átlagembernek. Egyszer talán a képességemet is megmutathatom - de nekem ez az a része az életemnek, amiről nem nagyon szeretnék beszélni.

Újabb mély levegő előzi meg a következő nagy titkot. Alex feszülten figyeli Amelia reakcióit, s hogy mennyire borzad majd el mondandója hallatán.

- A másik dolog pedig...fiatal voltam, és ostoba. Hamar akartam sok pénzt szerezni, és kihasználtam a képességem - kiraboltam egy bankot. Megbántam már ezerszer azóta... Nem kerültem börtönbe, de a magam módján törlesztek a társadalomnak, nap mint nap, amíg csak élek. És ha Te emiatt elhagysz...sajnos csak megérteni tudom. De remélem adsz nekünk egy esélyt, még így is.

Mikor Alex elveszi a nadrágot, már akkor észre veszi, hogy valami megváltozott... Az aurája csak úgy kavarog, szinte kiolvasni is nehéz.. A teára minden valószínűséggel rá sem nézett, mert ugyan úgy áll mozdulatlanul, ahogy Amelia ott hagyta. A nő még gyorsan tesz vesz valamit, amíg a férfi felveszi a ruhát, s mikor ismét oda lép, a férfi úgy pillant rá, amitől szinte megijed.. Persze nem attól, ahogy ránézett, attól félt amit mondani fog... Kissé aggódó, kíváncsi pillantással hallgatja végig Alexet.. S mikor képességről és hasonlókról beszél, a nő megdöbben. Arcán halványan látszanak az érzelmek...

Szóval... Alex is? Már épp kezdene megnyugodni, örülni a ténynek, mikor egy sokkal komolyabb és.. hát mondjuk úgy rossz téma kerül asztalra. Amikor a férfi elmeséli, mit tett, Amelia megdermed; mind testre, mind arckifejezésre. Csak áll ott percekig, s mélyen a férfi auráját végül szemeit fürkészi. A férfi egy bűnöző..? Ha nem látná azt a színörvényt, ami körbe veszi őt, nem hinne a fülének.. Csak hogy tudja, hogy igazat mondott. Végül aztán halovány mosoly kúszik ajkaira, s lassan oda sétál, leül mellé. Óvatos mozdulattal megfogja Alex kezét, majd felnéz rá, s mélyen a szemébe néz.

- Alex. Én úgy hiszem, hogy az élet azért van, próbákat, tapasztalásokat állítson elénk. Vannak jó tetteink, vannak hibáink. A hibák lehetnek nagyok, kicsik, de még is... - szorítja meg a kezét - Nem az a lényeg, hogy hogyan és mikor és miként követted el. Hanem az, mit teszel utána, hogyan fogod fel később, s mit teszel ellene.... Én.. látom rajtad az igaz megbánást... És elhiszem, hogy minden egyes nap, amíg élsz, törleszteni fogsz, mert ez kell a lelked üdvéért... És megesküszöm, hogy se ezt... se a másik dolgot soha el nem mondom senkinek. De kérlek, az én titkomról te se beszélj soha másnak...