Fekete Macska

*Hát jó, annyiban hagytam. Na nem azért mert nem tudtam volna mit felelni a szavaira, hanem mindössze annyi "gond" volt, hogy valóban nem sok kedvem volt beszélgetni, már csak azért sem mert korábbi kérdésem mindössze csak költői volt. Életem során már megkérdeztem egy párszor. De hát na... mindenkiben akad egy darab, ami kell egy férfibe és amiből össze lehetne gyúrni egy olyan embert ki mellett ki lehet bírni két éjszakánál tovább is. De egyenlőre a ma éjszakánál tartunk mely bár kissé kelekótyán sül el, de nem annyira, hogy vérig sértődve rohanjak ki. Ugyan, az nem én lennék. Egy kis játék bele fér, sőt... addig is eltereli a figyelmem a másik.*
- Mire odaérsz addigra vége a számnak. * Osztottam meg vele a nyilvánvalót és ahogy lehajolt mellette elhaladva csaptam a hátsójára. Hát istenem sosem voltam az a szerény, visszafogott leányzó. Persze felmerül a kérdés, hogy miért nem... na azt nem tudom, de nem is akarom megtudni. Shane csámcsogását egész könnyen leszereltem. De hát istenem, megszoktam.*
- Ejnye... ennyire átlátszó volnék? De tény, csalódtam volna... azonban nem is hittem, hogy én leszek az áldozat. * Ingattam meg a fejem kissé vidáman. Nem tudom miért, de tényleg nem jutott eszembe, hogy ez ilyen könnyen elsülhet visszafelé. Azonban az tetszett, hogy a másiknak hülyeségért nem kell a szomszédba mennie, no meg leleményességért sem. Ahogy közelebb hajol, tekintetem ismét az övébe fúrom és önkéntelen is beharapom az alsó ajkam. Erre mit csinál? Elsöpri a hajamat, már majdhogynem simogatásnak betűnő mozdulattal. Oké, talán mégis tévedtem? *
- Annyira nem bűn... nagy korú vagyok, még ha nem is látszik. De én valami hasonló privát műsorra gondoltam és a kanapé vagy a konyhapult kényelmesebb mint bármelyik sarok. * Ujjaim a másik csuklójára fonódtak, ahogy határozott mozdulattal vittem lejjebb a kezét a nyakam oldalához. Oké... azt hiszem, hogy nem tudom... de egy próbát megér nem? Pláne, ha azt veszem alapul, hogy én aki sosem élt önmegtartózkodóan az utóbbi időben mégsem jutott időm magamra. Tekintetem nem vettem le a másikról miközben oda szóltam Shanenek, hogy kérném a számlám és persze a telefonom vissza. Ahogy megkaptam rendeztem és visszavettem a kabátom.*
- Jó buli.. de remélem valóban megéri itt hagyni. * Szurkálódtam azért továbbra is. Mert hát én ilyen vagyok, akkor is ha nem tetszik.*
- De azért azt menet közben elárulhatod, hogy miért is nem tudsz biztonságot garantálni. * Érdeklődtem csak úgy kíváncsiságból menet közben. De a lépteim a saját kocsim felé vettem. *
- Majd ha megszerezted a számom vissza jössz a tiédért taxival. Vagy ha szépen mosolyogsz lehet vissza hozlak. De én vezetek.* Nem kérdés volt, így választása sincs a másiknak. Különben azt sem tudom, hogy kocsival érkezett-e vagy sem. De ez most lényegtelen, a lényeg, hogy beszállva vártam a címet. Márha valamilyen oknál fogva nem ragadtunk a pultnál.*
- Szóval merre lesz a táncparkett? * Vontam fel a szemöldököm, miközben indítottam.*

Majdnem rávágom, hogy elképzelése sincs milyen gyors tudok lenni főleg egy ilyen csók után, de egyrészt ez elég rosszul hangzana, másrészt, egyenlőre talán még nincs itt az ideje, hogy beavassam milyen könnyen meg tudom nyerni az olimpiát, ha itt elsötétül a terem általam. Hmmm....szabad a csók...hogy erre még nem gondoltam korábban...
-Átlátszó? TE? - Nevetek fel a feltételezésre.
-Egy páncélszekrény ajtaja átlátszóbb nálad. Csupán arról van szó, hogy méltó ellenfélre akadtál.
Igaz ami igaz, nem könnyű kiigazodni rajta. Mikor az ajkába harap, már úgy érzem nyert ügyem van, de aztán a kezemért nyúl, én meg azt hiszem, most jön az, hogy eltol magától, és közli, hogy ez jó szórakozás volt, de a zarándoklatának vége, és ideje visszatérnie Pensylvania-ba, ám mielőtt még azon kezdhetnék morfondírozni, hogy mivel vegyem rá mégis a bűnös életre, a kezem a nyakára teszi, én pedig villantok felé egy ragadozó mosolyt, az ujjaim a tarkójára csúsztatom, és most már ellentmondást nem tűrve húzom magamhoz közel, hogy bepótoljam vele azt a második csókot. Követelőző, szenvedélyes nyelvpárbajt vívok vele, hogy valósággal kapkodnia kelljen a levegő után, mikor eleresztem. Remélem ez elég válasz a kérdésre, hogy érdemes-e itt hagynia bulit. Neki engem sikerült meggyőznie az biztos.
-Azért, mert csak egy hajszál választ el attól, hogy letépjem a ruháidat, és a lelked is kihajtsam belőled itt a pulton, ha pedig kettesben maradunk, esélyem sem lesz megfékezni a fenevadat, és nem is szeretném majd.
Ha ez a válasz ellenére is a kocsijába invitál, ám legyen, én figyelmeztettem. A kérdése viszont nagyon is jogos. Hart Island, a mostani szállásom rossz ötlet lenne, azonnal lelőnék az idegent. A Stainway ház...tudja a franc mi folyik ott manapság, lehet ő még szívesebben látott vendég lenne mint én. Végül leesik a tantusz, és bediktálom Stryker egyik búvóhelyének a címét. Ott most biztos nem lesz senki.

//Folytatás: South Point //

/Dianne - Adelina Demers/
A suliban beszéltem valakivel aki ajánlotta nekem ezt a szórakozó helyet. Magamtól nem akartam elmenni azonban annyit nyaggatott, hogy soha nem mozdulok ki, hogy végül beadtam a derekamat. Már mikor nem halottam a nyavalygását úgy éreztem megérte elindulni bár jól tudtam bármikor fordulhatnak rosszra a dolgok. Mikor kiszálltam a taxiból egy igényes épület előtt álltam. Belépve vettem észre milyen esztétikusan vannak elhelyezve a bútorok és kellemes zene szól. Leültem egy üres asztalhoz és csak hallgattam a nyugtató muzsikát és hagytam hadd lazítson el teljesen. Egy meglehetősen csinos pincérnő jött oda hozzám és megkérdezte hozhat-e nekem valamit. Mivel nemigazán volt kedvem semmihez úgy döntöttem egyenlőre nem fogyasztók semmit.
-Köszönöm majd talán később. - mondtam mire a hölgy mosolyogva odébb állt.
Fogalmam sem volt arról mit kéne csinálnom hisz ugyanezt az intézetben is tudtam volna csinálni. Üveges szemekkel néztem magam elé nem látva és nem halva. Különös módon nem voltam szomjas így érdekes kis üvegcséim szépen a zsebemben gubbasztottak. Némi idő elteltével megláttam egy gyönyörű nőt aki az asztalom előtt sétált el. Rajtam kívül más férfi is megbámulta ám én igyekeztem nem feltűnően csinálni. Fogalmam sem volt róla miről beszélgethetnék egy ilyen bombázóval ezért inkább csak ültem és figyeltem a szemem sarkából. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem a zsebemből kipottyanó kölnis fiolát csak már mikor késő volt. Hangos koppanással ért földet majd gyorsan elkezdett gurulni egyenes a sötét hajú szépség irányába. Én gyorsan fölpattantam, hogy elkapjam a szökevényt ám már nem tudtam megakadályozni, hogy az üveget ne vegye észre. Már magában furcsa, hogy egy férfinél kölni van pláne ha az üvegen fognyomokat is talál.

*Még mindig azon agyalok, amit Soren mondott nekem. Egyszerűen nem tudom magam túl tenni maga a tényen, hogy minden amire vágyok azt megkaphatom, megkaphatnám. De már untam a témát, hisz naponta legalább tízszer az eszembe jutott de még csak véletlen sem hívtam fel, hogy beszéljek vele. Nem, ma este kiszórakozom magam és csak azután ha nagyon részeg leszek megkérem, hogy vigyen haza. Igen, kocsival érkeztem most is, de ma nem szándékoztam józan maradni.
„Ha később felhívlak és nem tudod kihámozni, hogy mit szeretnék, akkor csak annyit akarok majd, hogy vigyél haza. Kösz. Dee”
Az sms-t, körülbelül a negyedik Tequilám után küldtem el. Öltözékem kicsit sem hétköznapi, így nem lepődtem meg azon, hogy pár férfi egyén figyelmét felhívtam magamra. Pláne ebben a szerelésben. Pedig isten lássa lelkem, még nem is kivágott, csak talán egy picit rövid. De akár így, akár úgy… jöhet a következő Tequila.
- Shane… addj még egyet, mert ide halok. * Kiabáltam oda a jól ismert pultosnak vigyorogva. Az miatt nem kellett aggódnom, hogy fizetek. Elég jól ismertem a srácot, már-már annyira, hogy lazán oda adtam neki a kártyám, hogy rendezze a számlát majd a végén, ha már nem leszek beszámítható állapotban. Ahogy toporogva vártam, hogy végre megkapjam a koppanásra oldalra fordítottam a fejem és néztem a guruló üveget. Szemöldököm felvonva szemléltem az útvonalát, így eljutva a tulajdonosához is. Lábammal óvatosan ráléptem, hogy ne guruljon tovább, de el se törjön. Alkoholtól csillogó íriszeim a másikat kémlelték miközben fogtam és lehajoltam az üvegért. A fiolát az ujjaim között forgattam, nem kicsit szórakozottan.*
- Hmm… melyiket szemelted ki? Nem ez a megoldás… de… talán segíthetek. * Kacsintottam a srácra, aki furán nézett ki. Akarom mondani nem idevalósinak. *
- Vagy ez száj víz? * Kérdeztem kissé értetlenkedve, ahogy megláttam a fognyomokat. S kíváncsiságtól hajtva kibontottam és megszagoltam… *

/Dianne - Adelina Demers/
Nagy sajnálatomra nem sikerült idejében utolérnem a szökevényt és a gyönyörű lány a markába kaparintotta. Egy különös kérdést tett fel amire nem tudtam, hogyan válaszoljak. Sejtettem mire gondolt azonban nem akartam teljesen idiótának tűnni egy szép nő előtt. Viszont nagyon kevés esélye volt arra nézve, hogy még egyszer összefuthattam volna vele.
-Egyenlőre meg elégszem azzal az üveggel köszönöm.- mondtam kurtán.
Sajnos észrevette a fognyomokat így válasz helyett megpróbáltam villámgyorsan kiragadni a kezéből az üveget.
-Őő a kutyám megrágta ez egy ajándék volt.- szerencsére ostobább válasz nem jutott eszembe bár így is eléggé leégethettem magamat.
-Rendben van van egy ismerősöm akinek van egy rossz szokása és tőle koboztam el. Nem egészséges ha valaki mindenféle löttyöt megiszik csak mert jó illata van.- ezzel az  utólagos vallomással igyekeztem korrigálni a hibámat.
- Iszol valamit? Meghívhatlak egy körre hálából a segítségedért.- majd a csapos felé intettem miszerint még egy kört kérek majd az üveget elragadva igyekeztem vissza a helyemre.

*Hát, Ő lehet, hogy megelégszik az üveggel én viszont nem elégszem meg válasz nélkül. Bármennyire is fájó pont lehet a másiknak, de nem adtam vissza neki csak tovább kíváncsiskodtam és mikor az üveg után kapott tekintetem elkomorodott és odafigyelésre ösztökélt. A kezem a hátam mögé került így, de annyi baj legyen. Akkor sem kapja vissza… még nem.*
- Ejnye… nem mondták még neked, hogy ne kapkodj? * Nem tudom, hogy mondta-e neki valaki, azonban a hangom még így is elárulja, hogy bizony nem viccből kérdeztem. Ezt most nem, még ha az alkoholtól nem is lehetett volna komolyan venni. Az már nem az én hibám, de nem szeretem az ilyen hirtelen és akár támadásnak is felfogható mozdulatokat. Viszont a válaszra mégis csak elnevettem magam.*
- A kutyád? Ugyan már… nem az iskolában vagyunk, hogy a kutyád megrágja a leckéd, az ellenőrződ meg az ilyen ostoba csínyek. * Aztán megint próbálkozik és ez már kezdett dühíteni, de ezúttal elkaptam a csuklóját és tekintetem kissé elsötétült a dühtől. Mindig ezt csinálja, s utáltam érte mert mindig elárulta az érzéseim.*
- Még egy ilyen próbálkozás és kezed sem lesz. * Közöltem szárazon. De amúgy sincs jó illata ennek az izének, így vissza is adtam neki és lám, a csuklóját is elengedtem. A felajánlásra csak megemeltem a poharam amit az érkezése előtt kértem ki és lehúztam. Mire letettem és visszafordultam már meg is lépet mellőlem. Pasik… mért nem lehet mindenki olyan mint Soren? Vagy legalább hasonlóan laza és vevő. Kértem még egy poharat és egy teljes üveget. Határozott léptekkel mentem a srác után és minden kérés, kérdés nélkül leültem az asztalánál.*
- Menekültek már előlem, de nem ilyenért… * Jegyeztem meg cincogva ahogy leültem és a pohara előtte koppant az asztal lapján. Kiszolgálva magam töltöttem neki is.*
- Szóóóval… Akárhogyishívnak, nem ettem meg a másik mesét sem. De egy dolgot elárulok… a hiedelemmel ellentétben, nem buzis ha valaki add magára, amíg azt mértékkel teszi… sőőt kifejezetten imponáló ha egy férfinek jó illata van. De az a vaccak… rém büdös.

/Dianne - Adelina Demers/
A lány percről percre egyre jobban elkápráztatott. Tisztán látszott rajta, hogy felhajtott pár pohárkával azonban képtelen voltam egy mozdulattal elvenni tőle az üvegcsét. Könnyed szinte légies mozdulattal a háta mögé rejtette a kezét így számomra elérhetetlenné vált. A hangja egyszerre volt érzéki és mámorító mikor incselkedően hozzám szolt. Az első történetemet nem hitte el aminek hangot is adott. Elég nagy ostobaság volt részemről ilyet kitalálni ám a második már sokkal közelebb állt a valósághoz ám ez sem volt elég jó. Meglepetésemre elkapta a csuklómat és megfenyegetett, hogy ha nem fejezem be akkor megszabadul a kezemtől. Nem tudtam, hogy egy ittas fruskát mennyire vegyek komolyan azonban nemigazán rémített meg a szövege. az üvegemet visszakaptam amit azonnal eldugtam a helyére. Elővettem egy bankót majd kértem egy italt a hölgynek. Ezután mint aki jól végezte dolgát visszamentem a helyemre. Úgy terveztem maradok még pár percet majd hazamegyek. Nem volt ínyemre az ilyesfajta szórakozás. Ennél még az is jobb volt mikor a szimulátorban tűzoltóst játszottam. Hirtelen a semmiből jelent meg a lány egy üveget rakott le az asztalra majd helyet foglalt.
-Nem menekültem csak nincs kedvem vitatkozni.- mondtam válaszul. Megkínált egy itallal majd közölte velem nem vette be egyik mesémet sem és még hozzá tette nagyon rossz szaga volt.
-A te dolgod mit hiszel ebbe nem szólhatók. Azonban egy megrögzött alkoholista nem válogat abban mit iszik. szemem láttára ivott ki egy üvegcse szájvizet.- ami részben igaz is volt mert a fürdőszobában volt tükör is.
Nem tudom miért meséltem neki erről, de meglehet csak egy kis társaságra vágytam. Jó alaposan megnéztem az italt majd arra gondoltam egy pohár nem lehet gond majd lehajtottam.
-Köszönöm az italt mennyivel tartozom?-
Mindig úgy tartottam a tartozásokat időben rendezni kell kitudja mit hoz a holnap.

- Én meg nem szeretem a hazugságokat. Az egyszerű, praktikus és valós jellegű „nem tartozik rád” közlést még eltudom fogadni. Ennyi lett volna. * Vontam meg a vállaimat. Sosem értettem, hogy az embereknek miért kell állandóan mesét kitalálnia, ha kérdezik. Miért kell mindig hazudni, ha egy ilyen egyszerű mondattal ellehet intézni az egészet. Vagy csak én vagyok ilyen mániákus? És vajon úgy, hogy nem hazudok kimondottan vajon megfogok felelni Soren terveire? Hallgattam az újabb mondokát és csak sóhajtottam.*
- Az előbb azt mondtad, hogy; „megiszik csak mert jó illata van” most meg alkoholizmusról beszélsz. A kettő majdnem üti egymást. De mindegy… nem rám tartozik. * Most azért mert ittam azt hiszi, hogy hülye is vagyok? Jajj istenem… ha elmegyek, alakot váltok és visszajövök és mint egy másik személy érdeklődök egy másik mesét fog kitalálni. Kezdtem azt hinni, hogy a férfi megrögzött hazudozó. Ahogy a piát méregeti inkább azzal foglalkozom.*
- Tequila. Nem megmérgezni akarlak. * S megemeltem az én poharam is, amibe ugyan abból az üvegből töltöttem és lehúztam. Ja igen, a citrom meg a só hiánycikk… legalábbis én tisztán iszom. Ő meg most így kapta. Viszont mikor megkérdezi, hogy mivel tartozik majdnem kiköpöm a sajátom de csak nagyot nyelve köhögtem párat. Még a szemeim is bekönnyeztek.*
- Honnan jöttél egy másik bolygóról? Én jöttem ide, egy üveg piával… nem azt kérdezed, hogy mennyivel tartozol hanem, hogy tölts-e még egyet, ha látod, hogy üresek a poharaink. Olyan… furcsán viselkedsz. Hány éves vagy? * Méregettem a másikat kicsit sem leplezve vizslató tekintetem mely mostmár egyre gyanúsabban méregette a másikat. Próbáltam kitalálni, hogy egy kolostorban nevelkedett vagy egészen idáig ki sem mozdult a szobából.*
- Egyébként Dianne… de csak Dee. *Nyújtottam kezet a másiknak, hogy ne mondja, hogy paraszt vagyok. Puszit nem osztogatok… most nem.*
- Téged hogy hívnak és tudsz táncolni?

/Dianne - Adelina Demers/
A lány sokban hasonlított rám ugyanis ő sem szerette ha valaki csak halandzsázik az igazság helyett. Megfogattam, hogy ezután az igazat, a színtiszta igazat és csak is az igazat fogom mondani. A lány nem igazán hihette azt a teóriámat miszerint mindent megesik a valaki aminek jó illata van.
-Pedig ezt csinálja. Elég bolond mármint a szokásait illetően, de megbízható egy srác. Csak kicsit fura. Szeret mindent kipróbálni nem törődve a következményekkel.- ez mondjuk csak félig volt rám jellemző.
Egy kis ideig nézegettem az elém lerakott italt és bőszen azon gondolkoztam mit kéne tennem. Mivel előtte nemigazán ittam alkoholt nemigazán voltam felkészülve a hatásaira. Azonban ha egyszer állítólag túléltem egy patkánymérget talán egy korty ital sem árthat meg legalább erre a következtetésre jutottam. mikor a lány elmondta mi van benne egy hajtásra kiittam a pohár tartalmát. A vegyszerekkel ellentétben nem éreztem azt a szokásos bizsergést. Pár másodperc múlva egy kisebb nyomás nehezedett a fejemre ami eléggé meglepett.
-Hűha.- mondtam indokolatlanul hangosan.
Kissé sikerült felpaprikáznom a hölgy kedélyét amit úgy éreztem rögvest orvosolnom kell. nem tudtam azért akarok a kedvében járni mert sok volt az a pár korty vagy azért mert kissé élveztem a társaságát.
-A mottóm az, hogy ne tartozz senkinek mert nem tudhatod megéred-e hogy vissza adhasd.-
Csak remélni tudtam, hogy ezúttal nem marhaságot mondtam.
A lány talán taktikát váltott majd bemutatkozott és a kezét nyújtotta felém amit én enyhén meg is fogtam.
-Az én nevem Duncan. Nemigazán azonban gyakorlat teszi a mester.- ezzel mosolyogva felpattantam és a kezemet nyújtottam felé.

- A fura és a megbízható sosem fér meg egy mondatban. Tapasztalat… * Ha valaki fura, az minden csak nem megbízható. Mármint oké, lehet, hogy ellehet nyerni meg ilyenek de egy fura fickót senki nem ért meg, pláne hogy sosem tudni, hogy mit akar és egyebek. Bár nem kell ahhoz furának lenni, hogy tudjam az emberek gyarlók. Képesek bármit, bárkit elárulni csak azért, hogy a saját bőrüket mentsék. Általános probléma, miközben a fajtámra fujjognak. Semmiben sem másabbak, mint mi. Sőt, talán még rosszabbak is. De ne ítélj, hogy ne ítéltess… mondotta volt apám, mielőtt fejbe lőtték. A gondolatra kissé elkomorodtam, hisz számomra Ő volt a minden. De ez nem is olyan rég megváltozott, már más motivált.
- Ó… csak nem szűz voltál? * Kérdeztem kissé kétértelműen már megint, de ez velem járó dolog. S bár az alkoholra gondoltam, féloldalas mosolyom még sem erről árulkodott. De ennek ellenére és a választól független újra töltöttem a poharakat.*
- Hasznos dolog, ha az embernek vannak szerettei. De csak meghívtalak egy, pontosabban pár italra… ez nem adóság. Hanem egy gesztus… tőlem, neked. * Kézfogásom határozott és talán nőhöz képest kicsit erős is, ahogy megrázom a kezét magamhoz képest azért elég finoman. Elvégre, nem tört el semmije, szóval az már finom bánás mód. S ahogy felpattan már mosolyom szélesedik is s sokkal egyszerűbben, lassabban álltam fel. Nem sietek sehova.*
- Oké, de előtte levele… * Adtam kezébe a poharát és fogtam meg én is a sajátom. Ma szórakozni fogok. Nem érdekel az üldözés mániám, nem érdekel az sem, hogy mi vagyok. S azzal le is húztam, az asztalon ismét a pohár koppant és már mentem is hátra a tánctér felé. Nem volt nagy, elvégre ez a hely nem erre van kitalálva. De ez kit érdekel? *
- Na mutasd mit tudsz… * Vigyorogtam szélesen ahogy felcsendűlt a következő szám*

A lánynak rendkívüli látásmódja volt vagy talán az én gondolataim voltak hibásak. Azonban nem az volt a lényeg kinek van igaza és kinek nincs. Csak az számított, hogy egy gyönyörű lánnyal beszélgettem és együtt tölthettem egy pár kellemesnek mondható percet. Viszont ez az örömködés rögtön tovaszállt mikor feltette kissé furcsa kérdését. A fejem körül szálingó gyenge köd takaró egycsapásra szerte foszlott. Nem mintha zavart volna azonban ilyet nem volt szokásom megbeszélni másokkal főleg nem egy idegennel. Éppen válaszoltam volna mikor a pohár hűvössége fényt gyújtott az agyam sötétjében.
~Mi van ha az italra gondolt.~ morfondíroztam magamban.
-Nem és igen.- válaszoltam kurtán-Ez az első, hogy ilyesmit iszom.-
Számomra az ecet és a a pacsulik olyanok lehettek mint mások számára az alkohol így nekem nem volt szükségem rájuk. Dee töltött még egy kőrt miközben elmagyarázta ez egyfajta ajándék legalábbis én így vettem ki a szavaiból. Gondoltam én is hozzáteszek valamit ám bölcsebbnek tűnt ha inkább hallgatok. Mikor villámként pattantam fel ő méltóságteljesen állt fel székéről majd megitta italát és poharát nagy koppanással tette le. Tudtam tőlem is ugyanezt várja ezért kissé lassabban én is megittam az italt majd megindultunk a táncparkett felé. Nem voltam valami nagy zene rajongó és a tánc sem volt az én közegem azonban én szórakozni lettem oda küldve. Próbáltam a zene ritmusára hangolni magamat azonban nemigazán jött össze ezért a lányt figyeltem. Csodálatos testének minden egyes mozdulatát csodáltam természetesen úgy, hogy nem vegye bámulásnak. Közben mozdulataimat igyekeztem párosítani az övéihez. Bátortalanságnak még a szikrája sem maradt bennem nem lehet tudni az italtól volt-e vagy csak a természetem tőrt a felszínre. Mozdulataim könnyedek voltak ám amiért nem sokat jártam hasonló helyekre kissé pontatlannak tűntek ám én nem figyeltem rájuk.
-Te gyakran szoktál itt lenni?- tettem fől az idétlen sablonos kérdést tánc közben.

*A válasz kissé várat magára de hát senki ne mondja azt, hogy nem vagyok türelmes én bizony kivárom. Bár furcsa, hogy az arca közben nem sok mindent árul el. Ezen gondolkoztam egy darabig de aztán inkább feladtam, hisz sosem tettem a fantáziám béklyók közé és fájó pont még számomra is, hogy bizony képes vagyok egy olyan személyről akármit csinálni aki nincs jelen. Bááár… ha felveszem az alakját… akkor azt hiszem, hogy Duncan sírva szalad hazáig. Szóval inkább hanyagoltam. Hmm… vajon van olyan képesség, hogy felveszem valakinek az alakját és az érzi, hogy mit is csinálok a testében, a testével? Uh, aszem részeg vagyok. De vazeg… ez nem is olyan rossz ötlet… szerintem a pokolba kergetném az emberiséget és a mutánsokat is. A válasz végül megérkezik ami igen rövid s tömör, bár legalább lényegre törő. Így nem is húzom tovább az időt, hanem megyek a tánctérre. Nézem a srácot pár pillanatig, de végül csak magamban a fejem ingatva kezdek el én is táncolni. Mozdulataim a zene ritmusát veszik fel, mintha a légzésem, a szívverésem is idomult volna hozzá. Imádtam ezt az érzést, mintha én magam lennék a zene. Csípőm finoman, mozdult, ahogy az ujjaim is a hajamba túrtak, lábaim közelebb vittek a sráchoz, de azért nem akartam az idegeivel játszani, így nem voltam pofátlan… még. Világos barna íriszeim hívogatóan meredtek össze-vissza, ám mégis próbáltam nem figyelmen kívül hagyni Duncan jelenlétét, egészen addig, míg el nem kapták a derekam és egy pörgetéssel döntöttek hátra. Meg ugyan nem ijedtem, de a döntésnek köszönhetően, már a kezem kapott is a csizmámhoz, ám ott is maradt… láttam már a srácot. Ám széles vigyora elárulta, hogy most csak játszik… nem fog ártani. Ahogy felhúzott ajkaim vészesen közel kerültek a füléhez…*
- Nem vagyok egyedül… eressz! * Közben táncoltam és pár csipő mozgás után hátra dőltem. Nem szerettem a feltűnést. Legalábbis nem így és nem itt. Pillantásom Dunra meredt, ezzel jelét adva annak, hogy kivel vagyok.*
- Sosem vagy… de egyszer elveszem ami az enyém.
- Sosem volt a Tiéd! * Pördültem ki a karjai közül egyenesen Dun elé… reméltem, hogy csinál valamit mert ha csak áll és mintha nem is vele lennék az pech, nem fog eltűnni a másik. Aminek most örülnék.*
- Vagy csinálj valamit… vagy koccolj mert ha maradsz bajod eshet.

Igaz nem voltam valami jó táncos azonban ezt a lány nem nehezményezte. Végül is szórakozni voltunk ott amit a két pohárka eléggé feldobott. Nem voltam részeg tőlük csak kissé jobb kedvem lett mint mikor megérkzetem. Arra számítottam, hogy egész végig csak bambulok ki a fejemből ám egészen más irányba folytak a dolgok. A lány olykor olykor közeledett hozzám ami elég jól esett bár nem akartam, hogy tudja. Várni szerettem volna a leleplezéssel még egy kicsit. Minden jól ment míg valaki el nem kapra Dee-t hátulról és egy pörgetéssel hátra döntötte. Az ital miatt kissé meglassult megkésve mozdultam, hogy segítsek neki ám akkor már beszélgetni kezdtek. A zenétől nem halottam sokat azonban annyit sikerült kivennem, hogy a lány nem volt túlzottan elragadtatva a sráctól. Egy darabig engem nézett mintha várt volna valamit tőlem majd kipenderült a karjaiból egyenesen elém. Megmondta vagy csináljak valami vagy mennyek el de gyorsan mert könnyen bajom eshet. Fölösleges volt szólnia így is tudtam mi a kőtelességem. Igaz nem vettem sok balhéban részt ám sose hagytam senkit magára. A táncot abbahagyva határozott tekintettel a srác elé álltam úgy hogy Dee a hátam mögé kerüljön. Igyekeztem határozottnak tűnni hiszen az is voltam. Felkészültem arra, hogy ha kell ellátom ennek az orangutánnak a baját. Csak azt sajnáltam, hogy nekem nem volt Alexhez hasonló képességem. Egy-két villám talán móresre taníthatta volna azt az alakot.
-Ide figyelj...- sajnos többet nem tudtam kimondani ugyanis egy hatalmas böfögés hagyta el a számat közvetlen a srác orra előtt. A hang mellett egy hamburger, tequila, szájvíz és kölni szag keverék is elhagyta a testemet. Fogalmam sem volt mit mondjak ezért hagytam, hogy az ital dolgozzon helyettem.
-Boccs a tahók mindig megfekszik a gyomromat. Na most menj nem szeretném ha bántanom kéne téged.-
ez pontosan az volt aminek hangzott provokáció. Beszéd alatt felkészültem esetleges eseményekre. Ha a férfi keménykedni akarna igyekszem elkapni kitérni az útjából majd egy erős csapással megcsapni a fejét oldalról. igaz kissé szétszórtak a gondolataim azonban ez még nem hátráltat a verekedésben. Minden egyes mozdulatommal igyekszem minél rövidebbre fogni ezt a kis incidenst.

/Ha esetleg gond van vele szólj és javítom./

*Ahogy Dun elé érkeztem vártam, hogy egy kicsit megembereli magát, hogy ha még nehezére is esik, de megpróbál felnőttként viselkedni. Erre mit csinál? Annyira hihetetlen, hogy egész lassan fogtam fel, hogy mit értett a szavaim alatt. Ujjaim a hajamba túrtak, hisz már hiába pördültem meg, addigra megszólalt. Ó istenem… a férfiaknak adhattál volna észt farok meg izom helyett. Hogy ez nem normális az is biztos. Nem is olyan rég az Ő csuklóját fogdostam egyetlen hirtelen mozdulata miatt. Ez nem volt elég arra, hogy megtudom védeni magam? Ugy látszik nem, hisz beszél… blablabla… meg ide hány. Jesszusom… Nem az volt a bajom, hogy a kultúrát otthon hagyta hanem azért mert idióta. Ahogy befejezte a mondókáját fejemmel intettem a háta mögött a srácnak, hogy ne. Még véletlen se tegyen semmit, persze a nevetésen kívül, amit kiváltottak belőle Duncan szavai. Ujjaim Duncan vállára csúsztak s figyelmeztetően megszorítottam.*
- Kicsit sokat ivott… ne is foglalkozz vele. * S egy határozott mozdulattal meg is fordítottam magam felé, hogy azonnal hátrébb táncoljak vele. Szemeimben nem volt vidámság, sőt… *
- Idióta vagy, vagy csak szimplán elment az eszed? Na ide figyelj Duncan… régóta járok ide. – döntöttem magam hátra és kénytelen volt megtartani. Ahogy visszahúztam magam folytattam. – Nem kell a balhé. Arra gondoltam, hogy velem táncolj, hogy ne legyen még egy ilyenre lehetőség. Nem arra, hogy védj meg. Az istenbe is.. meg tudom védeni magam, nem kell a pátyolgatás. * Dühös voltam és csak azért nem kiabáltam, mert nem akartam. De most jól esett volna egy szál cigi az biztos.*

A lány azonnal magyarázkodni kezdett, hogy kicsit sokat ittam ami igaz is volt. Bár nagy rá a valószínűség, hogy józan fejel is ugyanezt tettem volna. Mindig is utáltam a nagyszájú idiótákat akik csak játsszák az eszüket. akkor én is ebbe a kategóriába tartoztam. nem voltam különb egy részeg baromnál. nem gondolkoztam, hogy ezzel csak árthatok szegény Dee-nek. Megtudtam, hogy régóta járt már oda és valószínűleg még sokáig is szeretett volna. a lány majd felrobbant a méregtől olyan dühös volt. Kissé sajnáltam azonban nem azt jelentette, hogy megbántam amit tettem. Csak azt mondtam amit helyesnek véltem és nem volt olyan erő ami ezen változtatni tudott volna. Az idióta nevetése egy cseppet sem rémisztett meg halottam már ennél sokkalt szörnyűbbet és attól sem rémültem meg. Ott nem hagyhattam ugyanis az egyszerre lett volna gyávaság és szemétség egyben. További beszéd helyett csak magabiztosan mosolyogtam.

*A maga biztos mosolygása mit sem érdekelt. Örültem neki, hogy vannak még ostobák a földön, de azért ennyire nem. Minden egyes pillanattal csak nőt a haragom és most már minden erőmet – mert bizony van, annak ellenére, hogy nő vagyok – eltaszítottam a srácot miután közéjük álltam. Ó istenem… miért kell mindenkinek ennyire vakmerőnek lenni? Azt hittem, hogy csak a mutánsok ilyen ostobák de rá kellett jönnöm, hogy nem. Duncan sem épp elméjübb mint bármelyik faj társam. S ha ez sem volt hatásos, akkor maradt a végső opció amiért esélyesen gyűlölni fogom magam később, aztán meg őt. De erre majd visszatérünk ha aktuális lesz.*
- Dun, hagyd abba… ne provokáld. * Hangom nem könyörgő. Soha nem is lesz olyan, senki nem volt még olyan jó, hogy könyörögnöm kelljen. Pedig volt már részem pár dologban s kétes helyzetben. De hát na… a büszkeség az büszkeség akkor is ha épp nem látszik. Apám is megmondta… nekem egyszer az ész nélküli büszkeségem fogja a halálom okozni. De hát Ő mit ért azzal, hogy nem volt az? Meghunyászkodott mégis megölték… én büszke vagyok, de még élek. S csak ez számít.*

//Bocs a késésért. De leközelebb kérlek figyelmesebben olvasd el, hogy mit írtam. Vagy ha nem értesz vele egyet, akkor a reagodban szerelj le vagy nem tudom. xD //

/Elnézést kérek nem vettem észre, hogy írtál és azt hittem minden rendben van az előző hozászolással./
Nem tudtam semmit a férfiről azonban egy valami rögtön kiderült miszerint rendkívül irritál még a pillantása is. Az, hogy csak egy sima ember volt számomra nem jelentett semmit. Jómagamat is közéjük soroltam csak némi extrával lettem felszerelve. mielőtt megtudtam volna, hogy milyen képességeim vannak akkor is így viselkedtem és utána is. Soha nem engedtem meg semminek és senkinek, hogy befolyásoljon. Nagy örömmel mentem volna ölre a férfival azonban egy apróság visszatartott az ész nélküli verekedéstől. Jól tudtam, hogy ide szokott járni így kellemetlenséget okozhattam volna neki azzal ha a helyzet tovább fajul. Elég kellemetlenül érintett azonban a büszkeség nem olyan dolog melynek lenyelése gyomorontáshoz vezet. Legalábbis egy ideig. Nagyon reméltem, hogy később még összehoz engem a sors azzal a tahóval. Egy ideig várok mi történik remélve, hogy ő megy el előbb majd az asztalra teszek egy újabb bankjegyet és elindulok kifelé.