Abyss

ADATOK

NÉV: Beatrix Sydne (Abyss)
FAJ: Mutáns
KOR: 20
SZÜLETÉSI HELY:Jacksonville, Florida

JELLEM: Alapjába véve egy ragadozó típus, de olyan élethűen tud eljátszani akármilyen más érzelmet, hogy színésznőnek is elmenne. Erősen emberellenes.
SZEMÉLYAZONOSSÁG: Hála néhány pénzéhes embernek akárki megtudhatta anno, hogy mutáns, de amúgy nem vállalja fel.

KÜLSŐ: Hosszú, égővörös és hullámos haj, tengerkék szemek. Középtermetű, olyan 167 centiméter magas, dekoltázsa nagyságával nem tud hencegni, viszont ennek előnye, hogy sportos és ha nem is látszik rajta annyira, erős és izmos lány.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Kivétel nélkül MINDIG kiengedve hordja a haját, hogy takarja nyakát, füleit. Ha azzal nem tudja, akkor galléros pólót, pulcsit használ, vagy sálat. Ez azért van, mert nyakán találhatóak kopoltyú nyílásai, amelyek nem feltűnőek, ha szárazföldön zárva vannak, ám még is észrevehető, ha oda téved az ember szeme. Fülei hegyesebbek és nyúlánkabbak, mint az emberé, külső íve pedig redős. Ujjai között pedig nagyon vékony, rugalmas és ellenálló, átlátszó hártyák vannak ujjtöveitől az ujjbegyek aljáig, ezt kesztyűvel takarja.

Esőben szegény még észrevehetőbb: bőréhez, ha vizes lesz, nyálkát kezd el termelni. Sajnos ezzel egyelőre nem tud mit kezdeni.
Mindig finom tengerillat érződik körülötte.

KÉPESSÉG:
Fizikai képességet kapott a sorstól: a mai ember sellőnek, szirénnek nevezné azt a teremtményt, mellyé ő át tud változni. Képessége azonban nem merül ki abban, hogy lábaiból uszonyt csináljon. Átalakulásához először is idő kell: majdnem 10-15 perc, mire lábait átalakítja, s az is igen kellemetlen érzés számára, főleg mikor visszaváltozik. Képes a víz alatt lélegezni kopoltyújának köszönhetően (amely sajnálatos módon nem tűnik el), ilyenkor tüdejét léghólyagnak használja, amely minden halnak van, hogy a vízben a merülést és emelkedést könnyítse. Szemére képes egy külön hártyát húzni(mely szemének külső oldaláról tud behúzni a belsőre), hogy tökéletesen láthasson víz alatt. Fülének redőin és uszonyának oldalán sorba érzékelő receptorok vannak, amelyek a vízben lévő élőlények testének elektromosságát és mozgását érzékelik, 1km távolságból. Ezzel megtudja állapítani, hogy egy test, vagy élőlény milyen messze van tőle, hogyan és merre mozog és mekkora. Szárazföldön érzékelőinek nincs jelentősége. Ujjai között rugalmas, majdnem áttetsző hártya feszül, amely a vízben segíti az úszást és a manőverezést. Bőre nyálkát termel, ha vizes, így a sós és édes vízben is kényelmesen tud úszni. Emellett a nyálka enyhe védőrétegként is működik: bőre rendkívül puha, érzékeny és sérülékeny, ám a nyálkaréteg síkossá teszi azt, amelyet így az éles korallok, vagy valamely nagyobb ragadozó foga, esetleg kés éle kevésbé vág meg. Hátránya ennek a dolognak, hogy szárazon a bőre nem termeli ezt, így bőre rendkívül érzékeny mindenre, főleg a napra és az éles dolgokra. Ha viszont esik, akaratlanul is termelődni kezd a vizes test felületen, így rendkívül kínos helyzetekbe hozható.
Amely már nem testi adottságnak mondható:
Képes maga körül apró elektromos kisüléseket létre hozni, mint az angolnák. A vízben ennek ereje fokozódik: bénító hatással van a körülötte 2 méterre lévőkre, fél percig. Ez egy embernél rendkívül veszélyes, ha nincs vele valaki, mert vízbe fulladhat, bár itt a méret is meghatározó. Egy nagydarab embert kevésbé hatékonyan, vagy könnyen tud lebénítani, mint egy kisgyereket, vagy vékony embert. A képesség úgy működik, mint az áram. Természetesen elvezethető, vagy elnyelhető bizonyos anyagok által. Szárazföldön ez a képesség egyszerűen elenyésző a vízben lévőhöz képest. Elektromos teret ilyenkor nem tud maga köré vonni, ha meg akar valakit rázni, ahhoz hozzá kell érnie, de ez a „rázás” is csak egy csípésként érzékelhető.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Élet. Egy szó, amely különféle érzelmeket hoz ki az emberekből, ha megemlítik. Van, aki elmosolyodik, mert szereti, jó sora volt, és van aki csak ökölbe szorítja a kezét és szidja ahol tudja. És vannak az átmenetek. Én is ide tartozom.

Életem felhőtlen volt az elején. Boldog család, kertes ház Floridában, kutya a kertben. Én magam pedig iskolám többszörös kitüntetettje voltam. Már kiskoromban is imádtam a vizet, a halakat. Apámmal gyakran jártunk ki a tengerpartra, ahol nagyon sokat úsztam. Az iskolában már versenyszerűen kezdtem úszni, meglepően jó eredményekkel. Öt percig is vissza tudtam tartani a lélegzetem a víz alatt, amely döbbenetes volt, s gyorsaságom is ritka jónak számított. Az osztálytársaim, s lassan mindenki körülöttem csak úgy szólított: Abyss. Már-már az olimpiára készültem, mikor egy tengerparti kiruccanáskor megváltozott az életem..
Miamiban voltunk a családommal. Gyakorta utaztunk le oda Jacksonville-ből, hogy a tengerparton napozhassunk, fürödhessünk. Én magam már a bójáknál jártam, a mélyvízben. Nézegettem a tárgyra telepedett kagylókat, mikor iszonyatos görcs állt minden tagomba. Felkiáltani sem volt időm. Lassan lecsúsztam a bójáról, le a vízbe. A testembe óriási fájdalom költözött. A fejem, mintha szét akart volna robbanni, testem, de főleg lábaim. A fájdalomtól egyszerűen a levegőmet se tudtam visszatartani. Habár a só marta a szemem, láttam, ahogy a napfény áttör a hullámokon, éreztem ahogy sodor egyre messzebb a parttól, láttam ahogy utolsó lélegzetem buborékjai felszállnak a felszínre. És egyre erősödött bennem egy gondolat:

Meg fogok halni.

Kész, itt a vége. Meg fogok fulladni, meghalok, s a halak eszik majd meg tagjaimat. Ám valahogy még se így történt… Habár öklendeztem, fulladoztam, erőlködtem, és fájt.. rettentően fájt, nem haltam meg. Valahogy, lassan lélegezni tudtam. Egyszerűen nem értettem hogyan, de tagjaim merevek voltak és görcsösek, nem tudtam megmozdulni. Kába lettem. S egészen sötét lett a víz... Mikor végre megtudtam mozdulni, már nem tudtam hol vagyok, merre van a part, vagy hogy egyáltalán a fel meg a le merre van. Na jó, azt még tudtam, mert a fenéken feküdtem.. De minden olyan fura volt... Először is: éltem. Lélegeztem. Megfogtam a számat, de nem jött ki rajta víz és be sem ment. Aztán megéreztem valami furát a nyakamon. Oda nyúltam, s felsikoltottam volna, de nem jött ki hang a torkomon. A másik fura dolog az volt, hogy nem marta a só a szemem. Láttam, még hozzá élesen. Végig pillantottam magamon, s újra sikoltottam volna. Lábaimat nem találtam, csak egy hatalmas, hosszú sötétkék, pikkelyes uszonyt.. Oda nyúltam volna, de ekkor észrevettem kezemen a hártyákat. Felemelve magam elé figyeltem, síró görccsel a torkomban. Mi ez? MI EZ!? MI TÖRTÉNT? HOGY LEHET VISSZA CSINÁLNI? Hihetetlenül kétségbe voltam esve... Aztán éreztem, ahogy valami elsiklik a fülemnél. Oda kaptam a fejem, de nem volt semmi körülöttem, csak messzebb egy hal. Értetlenül álltam a dolog előtt. Én most egy mutáns vagyok? Vagy ez valami borzalmas rémálom? Csipkedtem magam.. nem kellett volna, mert ekkor észrevettem a bőrömhöz simuló nyálkát. Elfintorodva húztam el kezem arcomtól és sóhajtottam volna, de hát a víz alatt ez nehezen megy... Szóval lassan megmozdítottam a lábam.. helyett uszonyom. Fura volt, egészen más érzés. Hátrafelé és előre is könnyen hajlott, hiszen.. nem is olyan csontjaim és szalagjaim voltak, amelyek behatárolják mozgását. Lassan ellöktem magam a homokról és neki álltam tanulni ezt az életet...

Nem számoltam a napokat. Heteket, talán egy hónapot is töltöttem a vízben. Lassan megtanultam használni a képességeim: az érzékelést, és rájöttem, hogy ha nagyon koncentrálok, közelről elkábíthatok egy halat. Így vadásztam. Lassan már a finnyásságom is eltűnt: ettem, amit láttam. Halat, egészben, algákat. Tehát a tengergyümölcseit, ha úgy vesszük. Aztán azt gondoltam, ideje lenne elnézni a part felé. Kutattam. Rengeteget, amíg aztán meg nem éreztem valamit. Zúgást. Ütemeset, hangosat. Ez csak egy valamit jelenthetett: hajót! És én balga megközelítettem! Nem gondoltam bele, hogy szonárral ők is érzékelhetnek engem. És kihalásztak. Szó szerint. Mikor a hálóval megemeltek, kétségbe estem. A vízhez szoktam hozzá, meg fogok fulladni, megint! De aztán ismét tévedtem. A tüdőm nem tűnt el azzal, hogy átváltoztam, így azt kezdtem el használni. A halászok pedig elképesztően rosszul reagáltak rám... Lefényképeztek, majd bezártak az egyik kabinba, és elindultak vissza. Borzalmas éjszakám volt... Egyrészt fájt az, ahogy a bőröm száradt meg, másrészt kezdtem vissza változni, így egész éjjel az én fájdalmas kiáltásaimtól zengett a hajó. Többször be is jöttek a férfiak, de aztán mind rettenve zárta be az ajtót.

Azt hiszem bele telt három napba, mire a szárazföldre értünk. Innentől már kissé zűrösebb volt a dolog. Eladtak! Méghozzá egy olyan embernek, aki úgy szégyenített meg, ahogy csak tudott. Eleinte nem akarta elhinni az egészet. De aztán a kopoltyúim, a kezem és a képek a halászoknak adtak igazat.

És elkezdődött a tortúra. Még a lakását is átépítette! Üvegpadlót csináltatott, ami alatt az én medencém lapult, s amiben látszódott, ahogy úszkálok. Szórakozásból gyakran kopogott, és nevetett rajtam. Ha vendégek jöttek, én voltam a főszám, engem mutatott be. Gyakran meg akartak venni, még orvosok is, hogy felvághassanak. Szerencsémre túlságosan szerette, hogy henceghet. És elhatároztam, hogy egyszer megölöm... Szerencsémre egész szépnek tartott. Így elég volt párszor meztelen kebleimet kivillantani hajam alól, hogy azt akarja majd, hogy változzak vissza, s kényeztessem őt, ahogy ő kívánja. Bolond! Amint elég közel kerültem hozzá, párnájába fojtottam. Aztán jobb híján az ő ruháit fölvéve menekültem el onnan. Azt sem tudtam hol vagyok. Az emberek döbbenten bámultak rám mindenhonnan. És én féltem tőlük. Ha valaki hozzám szólt, idegesen elutasítottam. Senkiben sem bíztam meg... Mígnem egy olyasvalaki nem jött oda hozzám, mint én: egy másik mutáns... Ő tudta, mit érzek. De nem tehettem mást.. Megszokom, vagy megszököm. És a tenger oly csábító... Én magam sem tudom, miért nem mentem vissza. Talán a sérelmeim visszafizetése miatt. Talán mert ott egyedül vagyok. A lényeg, hogy maradtam, és senkinek sem kívánom, hogy mindezt átélje.

~°~

FOGLALKOZÁSA:A játék alatt keres egyet

SZAKÉRTELMEI:Nincs, mert időközben halottnak nyilvánították eltűnése miatt.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:Jelenleg nincs, megszerzésüket kijátszom.

~°~

MINTAJÁTÉK:
Első utam egy ruha boltba vezet. Szerencsém volt, hogy annak a mocsoknak a zakóját csórtam el. Benne maradt a tárcája, mindene. Szóval abból vettem magamnak valami ruhát, így elsőre. Szinte rávicsorogtam a pénztárosra, aki a nyakamat, meg az ujjaimat merte bámulni. Rájöttem, ez így nem lesz elég.. Kell sál és kesztyű is. Nyárra majd selyemsálat és csipke kesztyűt veszek, úgy nem fogok megfőni. A következő boltban azt is megvettem. Már egy fokkal nyugodtabban mentem ki az utcára. De itt jött a kérdés. Most mit csináljak?
A mutánsoknak nincs túl jó hírük... De most már értem, miért vagyunk ilyen agresszívek az emberek ellen. Meg kellene keresnem párat, hogy tanácsot kérjek, mit is kezdjek ilyen külsővel és adottságokkal a világban. Csak hogy ez koránt sem egyszerű. Úgy gondolom, jobb ha ezt egy pohár víz mellett ötlöm ki, ugyan is nagyon száraznak érzem magam... Beülök valami bár, kocsma vagy tudom is én mi féleségbe.. Nem is néztem, mi van kiírva, csak legyen bent valami folyékony. Megvettem a magam kis vizét és leültem egy sarokba. Bent füllett meleg volt, szóval kénytelen voltam levenni a kesztyűt meg a sálat, ha nem akartam nyálkázódni. Tudtam, hogy ki fognak szúrni. A kérdés az volt, mikor?
Nem kellett sokat várnom.. Alig ittam meg a vizem felét, mikor oda jött egy fickó, fintorral az arcán.
- Ez a hely nem a te fajtádnak van fenntartva. Szóval fogd a csinos kis popódat és tűnj el, míg hármat számolok. – a szöveg amit lökött annyira elöntött dühhel, hogy ökölbe szorítottam a kezeimet. Azonban tudtam, hogy gyengébb vagyok. Szóval már álltam volna fel, amikor valaki megszólalt.
- Szerintem meg a hozzád hasonlóaknak kéne nagyon gyorsan elhúzniuk innen... – oda pillantok a hang irányába. Egy férfi figyel, arcán egy hatalmas heg. Felkel a helyéről és elindul erre. Nem igazán tudom most mi van, szóval csendben kivárom a végét. A fickó, aki ki akart küldeni persze az engem megvédőbe is beleköt, úgy tűnik vesztére: alig két mozdulat, és vérző arccal fekszik a földön. Persze egyből felbolydul a hely, mintha beletapodtak volna egy hangyabolyba. – Gyere. – pillant rám határozottan a heges arcú, mire fogom a sálam, a kesztyűm majd kisietek vele a helyről.
- Kösz a segítséget. – nézek rá az utcán, miközben magamra kapom a dolgaimat.
- Nincs mit. Látom, neked is van egy-két különlegességed. – pillant végig rajtam szemérmetlenül, mire felhorkantok.
- Miket nem mondasz! – mondom kicsit ingerülten, de aztán sóhajtok egyet – Bocs, nincsenek túl jó napjaim... Gondolom érthető miért. – pillantok rá szemem sarkából.
- Persze. Mi a neved?
- Abyss. – felelem egyszerűen, kicsit nemtörődöm módon. Azt hiszem, valódi nevemet jobb ha el is felejtem, tekintve hogy mindenki azt hiszi, halott vagyok. – És te?
- Farkas. – halkan nevetek.
- Úgy, szóval Farkas. Na, és te is mutáns vagy? – kérdezem rá pillantva, mire egy félelmetes vigyorgással válaszol.
- Igen. És én is épp annyira utálom őket, mint te. Láttam a szemedben a félelmet és a haragot irántuk. Tartozhatnál a mi közösségünkbe.. Ott nem nézik, hogy nézel ki, elég egyelőre az is, hogy ugyan azt gondoljuk róluk. – mondja és elgondolkodom. Jelenleg ő az egyetlen, akire támaszkodhatok.. szóval egy perc hallgatás után némán rábiccentek.

Hát ellen tudnék ellni egy szép sellőlánynak? Valószínűleg, de azért előtörténet és mintajáték elfogadva, jó játékot az oldalon harmadszor is

2. szint:
Átalakulásának ideje lerövidül, ám emiatt az ezzel járó fájdalmak nőnek.
Abyss második szinten immár altestét egy kígyó farokká tudja átváltoztatni. Ez a teste rendkívül erős, egy átlagos embert (alkattól függően) rövid idő alatt összetud roppantani, vagy megfojtani.
Kinézete átalakul: fülei emberiek lesznek, kezén és szemén a hártyák eltűnnek, ahogy a repectorok is.
Képes uralni a nyák képződést, amely ebben a formában megváltozik: immár nem csak védelmi funkciója van. A nyálka amit bőréből ki tud választani mérgező az őt megérintőkre. A méreg hatása függ attól, hogy a mekkora testfelületen érte a nyák a mérgezettet és mennyi időn át érintkezett vele. Habár maga a nedv nem szívódik fel olyan gyorsan, a méreg amely benne van, annál inkább, ám gyorsan el is tűnik a szervezetből (maximum 3 percig van a testben, az utolsó csepp felszívódásától számítva. Ez idő alatt fejti ki hatását, de minél tovább és minél több van a szervezetben a méregből, annál erősebb lesz a hatása).

- Egy tenyérnyi területen eloszlott méreg, az érintés pillanatától fél perc alatt megszédítheti a mérgezettet. A hatás 3 perc alatt egyre erősödik.
- Négy tenyérnyi területen eloszlott méreg az érintés pillanatától fél perc alatt kábaságot és szédülést okoz. A hatás 3 perc alatt egyre erősödik.
- Hat tenyérnyi területen eloszlott méreg, az érintés pillanatától fél perc alatt kábulást, rosszul létet és kis eséllyel ideiglenes bénulást okozhat azon a testrészen, ahol a méreg felszívódott. A hatás 3 perc alatt egyre erősödik, a mérgezett egyre inkább elkábul.
- Nyolc tenyérnyi területen eloszlott méreg, az érintés pillanatától fél perc alatt ideiglenesen megbénítja azt a testrészt, ahol felszívódott és eszméletvesztést okoz. A hatás 3 perc alatt egyre erősödik, először bénít aztán a mérgezett elveszti az eszméletét.
- Ha a fél testet beborítja a méreg, akkor az érintés pillanatától fél perc alatt eszméletvesztést és ha nem mossák le a nyákot, még fél perc alatt kis eséllyel halált okozhat. A hatás 3 perc alatt egyre erősödik, a harmadik percben a mérgezett elájul, a perc végére kis eséllyel meghalhat.
- Az egész testet beborított méreg másfél perc alatt halált okozhat.

A 2. alak felvétele megváltoztatja Abyss érzékelését is: látása jelentősen megromlik, 20 méternél tovább aligha lát. Azonban szaglása felerősödik, így akár egy kilométerről is képes lesz megérezni a vér szagát. Ezen kívül képes lesz a hőérzékelésre 15 méteren belül.
Reflex ideje jelentősen csökken, és gyorsasága megnő, bőre már nem lesz olyan érzékeny, mint eddig.