Lora O'Leary

ADATOK

NÉV: Lora O’Leary
faj: mutáns
kor: 21
születési hely: New York
jellem: Szeleburdi, életvidám, nehezére esik komolyan, felelősségteljesen viselkedni, bár ha nagyon kell, persze az sem lehetetlen, de általában nem jellemző rá. Nagyon édesszájú, imádja az agyoncukrozott nyalánkságokat.
személyazonosság: nyílt

KÜLSŐ: Bár csupán az anyja kínai, arcvonásai keletiesek, senki nem mondaná meg ránézésre, hogy félig ír. Hosszú haja barna és szögegyenes, nagy szemei pedig olyan sötétek, hogy már-már feketének tetszenek.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: nincs

KÉPESSÉG:
Egyfajta telepátiával bír, de nem szavakat tud küldeni és fogadni másoknak, hanem képeket, érzéseket, hangulatokat, illatokat, hangokat, dallamokat. Ezt csupán kommunikációra tudja használni, senki elméjét nem tudja manipulálni vele. Ilyenkor az illető nem úgy éli meg ezeket, mint illúziókeltésnél, inkább, mint amikor visszaemlékezik valamire, feldereng előtte egy ismerős illat. Harmadik szinttől pedig képes illúziókat vetíteni mások elé, például hogy épen egy süllyedő csónakban áll egy tó közepén. Ilyenkor mindegyik érzékszerre hat egyszerre telepátiájával, hiszen az áldozat egyszerre fogja látni a csónakot, a tavat és a környező tájat, hallani a vízcsobogást, érezni a nedvességet a lába körül stb.

1. Entered Apprentice: Egyszerre maximum 1 emberre képes használni a képességét, ami erős koncentrációt igényel. Ha túlzásba viszi, az erős fejfájással jár.

2. Fellow Craft: Képes egyszerre már 3 emberre is alkalmazni a képességét, és már nem is erőlteti meg annyira.

3. Master Mason: Illúziókeltés. Egyszerre maximum 1 emberrel. Ilyenkor mással nem képes kommunikálni sem az elméjével, sem szokványos módon, mert erős koncentrációt igényel.

4. Secret Master: Illúziókeltés közben már tud a külvilágra is figyelni, közben pedig a gondolatátvitelre is képes, de maximum három emberrel (az illúziókeltés áldozatával együtt).

5. Perfect Master: Illúziókeltés és gondolatátvitel egyszerre is megy neki, de maximum 5 emberrel. Külön-külön az illúziókeltés legfeljebb három emberrel működik, a gondolatátvitel viszont korlátlan számú emberen.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:

A Kínai negyedben felnőni legalább annyi előnnyel járt, mint amennyi hátránnyal. Mivel elsősorban kínaiak lakták, más nemzetiségűekre, még ha ott is éltek, jóban is voltak mindenkivel, akkor is inkább vendégként tekintettek vagy rosszabb esetben betolakodóra. Apámat ezért bár a legtöbben elfogadták, leginkább a kínai származású felesége miatt, mégis bármennyire is tisztelték, valahol akkor is megmaradt jenkinek.
Legrosszabbul azonban mégiscsak Nick járt. Szegénynek sokszor meggyűlt a baja környékbeli srácokkal, akiknek nem volt jobb dolguk, mint újra és újra elgyepálni. Idővel azért megtanulta megvédeni magát, de máig emlékszem, mennyire elfutott mindig a pulykaméreg, amikor kék-zöld foltosan jött haza. Emlékszem, párszor megpróbáltam megbosszulni, de a vége csak annyi lett, hogy én is fájó tagokkal estem haza, anyám leszidott, hogy miket művelek lány létemre, apám pedig szintén tajtékzott, hogy mégis mikor jutott eszembe, hogy erőszakkal bármit megoldhatnék, de legalább az erőviszonyokat tudjam már figyelembe venni. Szavaikra mindig elszégyelltem magam, de nem a tettem miatt, hanem mert csalódást okoztam nekik. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy ha kellett, ne essek neki azoknak a piszok disznóknak, akik kezet emeltek Nickre. Újabb vereség, újabb szidás, és hiába bizonygattam, hogy jobban menne, ha én is tanulhatnék valami küzdősportot, mint a bratyó, erről egyikőjük sem akart hallani. Mázli, hogy legalább ő megtanulta idővel megvédeni magát, így már nem mertek vele kekeckedni.
Nick valójában nem is a bátyám volt, hanem a nagybátyám, aki a szülei halálakor hozzánk költözött, viszont mivel igen későn született, alig volt köztünk korkülönbség, és a bátyja is (az apám) inkább gyerekeként nevelte, mint öccseként. Nagyon közel álltam hozzá, mondhatni olyan volt nekem, mint a legjobb barátom, ugyanakkor le sem tagadhatta volna, hogy a bátyám (hát olyan volt nekem na!). Igaz, hogy nagyon jókat tudtunk együtt szórakozni és mindig kiálltunk a másikért, viszont azt is nagyon komolyan vette, hogy támogatnia, védelmeznie kell a hugit (a két másik lánytestvéremmel, Shuval és Chinnel egyetemben), ami néha konfliktusokhoz is tudott vezetni, mert például miért csap akkora hűhót abból, hogy egy fiú megfogta a kezemet? Nem mintha már a baba is úton lenne!
Mégis még ez is hiányzott, amikor elment. Annyira megszoktam, hogy ott van velem, hogy mindig mögöttem áll, hogy a hónom alá nyúlva segítsen, ha megbotlanék, akár kérem, akár nem, hogy jókat nevessünk, együtt nézzük a pocsék filmeket, hogy közben jól kifigurázhassuk. Nem tudtam mit kezdeni az űrrel, amit a hiánya okozott, hiába tudtam, hogy vissza fog jönni, hiszen a katonai kiképzés sem tarthat örökké, és csak nem fog ottmaradni díszpintynek. Nem érdekelt a hazafiaság, az igaz ügy, semmi, ha önző is voltam, akkor is számoltam vissza a napokat, hogy mikor kap végre eltávot, hogy hazajöhessen pár napra, hiszen senki mással nem volt olyan buli a Black Sheep-et meg A temető kapuit nézni, mint vele. Az első csókomról is lemaradt, pedig biztos voltam benne, hogy tajtékzott volna, ami ha zavart is volna, ha nem ment volna el, most még ez is hiányzott.
Tizenhat voltam, amikor egy nap, amikor a postára indultam, hogy feladjak egy képeslapot Nicknek (direkt egy borzalmasan giccses csillogós, kiscicásat választottam, ami idegtépően visított valami borzalmas dallamot, ha kinyitották, mert húzni akartam az agyát… és jó volt hozzáképzelni, hogy itt lenne, együtt nevethetnénk, hogy mégis melyik idiótának juthatott eszébe legyártani ezt a rémséget), amikor apám behívott a nappaliba, leültetett a kanapéra, és közölte velem a végzetes hírt: Nick meghalt.
Másodpercekig csak ültem, sóbálvánnyá válva bámultam rá, anélkül, hogy láttam volna bármit is. Mozdulni sem bírtam, nem hogy beszélni. Nem, ez nem lehet igaz! Előbb a West Point vette el őt tőlem. De az legalább visszaadta volna. Most meg ez! Nem halhatott meg, az kizárt, nem lehet, hiszen ő Nick! Ő nem halhat meg! Egy kézmozdulattal elhárítottam a felajánlott vigasztaló lelést, némán felmentem a szobámba, és miközben elárasztottam a világot a könnyeimmel a sarokba hajított, kinyílt képeslap folyamatosan ontotta magából a sipító dallamokat.
-Kicsim, tudom, hogy ezt most nagyon nehéz megemészteni, de el kell fogadnod – ült le mellém egy reggel apu az asztalhoz, és bár igyekezett tartani magát, az ő szeme is eléggé csillogott, a hangja meg remegett.
Igyekeztem hallgatni rá, de az elmúlt napok alatt egyszer sem sikerült eljutnom odáig, hogy elfogadjam a tényt, hogy Nick nincs többé. Akkor sem halhatott meg! Jövő héten jön ki valami újabb Hollywoodi borzalom, aminek már az előzetesétől is kavargott a gyomrom, azt meg kell néznünk, itt kell lennie velem, nem hagyhat itt!
-Nézzek veled egy filmet? Választhatsz te.
-Nem, apu. Kösz, de inkább passzolom.
Megéreztem a péksütemény illatát, ami a pult felől szállingózott. Shu hozott valami krémes sütit a cukrászdából, hogy jobb kedvre derítsen. Ha értékeltem is a jó szándékát, fájó szívvel emlékeztem vissza azokra a finomságokra, amiket Nick csinált. Mindig lefőzte a helyi cukrászdát, de szerény véleményem szerint még a Nagy Sárkány kosztját is. Még mindig csiklandozta az orromat a mennyei illat emléke akkorról, amikor Nick nagy büszkén előhúzta a sütőből a tűzforró tepsit rajta a megannyi sütivel, aminek több mint a felét úgyis mindig én faltam fel.
-Nick jobbat csinált volna, tudom, de… most csak ez van – jegyezte meg az érkező Shu. – De ez is nagyon finom.
Erre azért már összeráncoltam a homlokomat, hiszen már vagy órája érkezett meg a nasival,én meg még egy pillantásra sem méltattam, miért pont most hozakodott elő vele? De nem foglalkoztam vele. Volt fontosabb dolgom is.
Később azonban jobban kitapasztalhattam, mi is történik velem olyankor, amikor a képességemet használom, vagy hogy egyáltalán képességről van szó. Mutáns voltam, amit egy idő után már kár lett volna tagadni. Legalábbis magamnak, mások előtt nem vertem nagydobra, egyrészt biztonsági okokból, másrészt azért mert így szórakoztatóbb volt. Teltek-múltak az évek, én megtanultam együtt élni az egyre tompuló, de folyamatosan lüktető fájdalommal, amit Nick elvesztése okozott, és ha kissé bajos felnőtt is vált belőlem, azért szépen lassacskán a saját lábamra álltam, és elköltöztem otthonról New York forgatagába.

~°~

FOGLALKOZÁSA: Egyik munkahelyén sem bírja sokáig, vagy kirúgják, vagy felmond, vagy egyszerűen csak szó nélkül otthagyja, ezért aztán mindig csak átmeneti állásai vannak egyszerűbb munkakörökben (felszolgáló, pultos, takarító, eladó stb.)

SZAKÉRTELMEI: Az angolon kívül folyékonyan ír, olvas és beszél kínaiul.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: A szokásos használati tárgyakon kívül (mobil, kulcsok stb.) mindig akad nála némi csoki, zacskóban sütemény, cukorka vagy valami egyéb finomság.

~°~

MINTAJÁTÉK:
Remélem, az előtörténet mintajátéknak is megfelel

Előtörténet mintajátékként is elfogadva. Hajrá, szabad a játéktér előtted.