Kate Denali

ADATOK

NÉV: Katrine "Kate" Denali
faj: Mutáns
kor: 140
születési hely: Párizs, Franciaország

jellem: Erős, magabiztos, kitartó. Érzékeny és szeszélyes. Okos de egyben szerény is. Kedves segítőkész, kreatív.
személyazonosság: Független, nyílt mutánsok.

KÜLSŐ: 175 cm magas, hátközépig érő egyenes szőke hajjal és barna szemekkel, karcsú, nőies vonalakkal rendelkező hölgyemény. Egyszerű, szolid ízlés. Általában fekete csőnadrágot hord, térdig érő barna csizmával és sötétbarna mellénnyel ami alatt egy világos felső rejtőzködik. Bal mutatóujján és gyűrűsujján egy-egy ezüst gyűrű díszeleg.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL:

KÉPESSÉG: 25 éves korára teljesen leállt az öregedés a sejtjeiben. Ugyanúgy érzékeny a betegségekre mint a többi ember és a regenerálódó faktora is normális. A testében elektromosságot képes kelteni ezáltal azt vezetni és kontrollálni. Az elektromosság erejét befolyásolni tudja, max. kb. 200-260V-tal tud gazdálkodni. Ezt csökkenteni tudja de növelni már nem. Eleinte csak a kezében volt képes elektromosságot kelteni majd gyakorlással kiterjesztette az egész testére. Csak érintéssel képes használni erejét. Ruhán keresztül is képes elektromosságot kelteni de akkor az jóval gyengébb lesz mintha közvetlenül érne valamihez/valakihez. Bármi ami vezeti az áramot a segítségére van. Ez persze nem okoz neki fájdalmat. Pl: Ha vízben áll és úgy akarja sokkolni az ellenségét, az az ellenségére hat de rá már nem, mert ilyenkor az egész testében vezeti az áramot ami így nem rázza meg őt csak újabb löketet ad az erejének, ezért kicsit nehezére esik ilyen helyzetben kontrollálni azt.

~°~

ELŐTÖRTÉNET: Nos mit is mondjak? A nevem Katrine Denali, de jobban szeretem a Kate-et. 1873. január 16-án születtem Párizsban. Apám orvos volt anyám pedig ápolónő. Két húgom volt Charlotte és Emily. Én voltam az első szülött a családban. Emily, idősebbik húgom 4, míg Charlotte 6 évvel később született. Nem voltunk gazdagok, átlagosan éltünk, nem szűkölködtünk sosem hiányt semmiben. Iskolába jártunk, játszottunk és minden tökéletes volt addig ameddig be nem töltöttem a 15-ödik életévemet. Anyám akkorra már nagyon beteg volt. Spanyol náthában szenvedett. Pontosan születésnapom után 2 nappal hagyott itt bennünket. Azon a napon minden megváltozott. Magamba fordultam. És végül annyira felgyülemlett bennem a sok fájdalom, hogy elszöktem. A házunkhoz közel volt egy kis erdő aminek a közepén egy csodálatos kis forrás volt. Ott ültem a víz partján órák hosszat. Csak sírdogáltam és gondolkoztam, amire besötétedett és úgy döntöttem jobb ha most a húgaim mellett leszek. Amikor hazatértem apám már várt, nagyon aggódott, majd erélyesen rám szólt amiért elszöktem, na jó ordított velem, akkor nálam betelt a pohár és minden a feje tetejére állt. Csak annyit vettem észre, hogy a húgaim apánkba kapaszkodva rettegve néznek rám, ahogyan apám is tette. Nem értettem miért, majd amikor feleszméltem azt vettem észre, hogy szinte szétvertem a lakásunkat. Az elektromosság az én kedvem szerint tépte a falakat és a bútorokat, cibálta a tárgyakat és a ruhákat. Teljesen ledöbbentem. Azon a napon nyílt meg a szemem, hogy én teljesen más vagyok mint a normális gyermekek, emberek. Féltem. Apám amikor lenyugodtam, feszengve de odalépett hozzám és erősen átölelt. Mindennél jobban esett. Aztán teltek múltak az évek és egyre jobban tudtam irányítani az erőmet. Viszont 25 éves koromtól már nem öregedtem egy cseppet sem. 29 éves voltam amikor apánk egy rejtélyes, gyógyíthatatlan betegségben eltávozott. Újabb trauma érte a családot. Nem sokkal utána az idősebbik húgom Emily férjhez ment és a férjével Londonba költöztek. Én és Charlotte maradtunk, viszont amíg én kitartóan bírtam az ostromot az idő vasfoga ellen eddig Charlotte húgomat teljesen bevette. Amire én 36 ő pedig 30 éves lett már a szomszédoknak is gyanús volt, hogy Katrine Denali egy percet sem öregedett pedig már 36 éves. Eleinte ki sem tettem a lábamat a házból aztán amikorra már 40 éves lettem Charlotte-al úgy döntöttünk, hogy ez így nem mehet tovább. Összepakoltunk és mindent magunk mögött hagyva Amerikába költöztünk. Persze ott sem hitték volna el amit Párizsban sem hittek e ezért amikor megérkeztünk Alaszkába úgy mutatkoztunk be a helybélieknek, hogy Charlotte húga vagyok. Itt sem kellett több mint 10 év és már költözhettünk is tovább. Új otthonunkat Észak Kanadában leltük. Itt már Charlotte lánya voltam.Aki 50-edik életévét taposta. Majd már ő sem sokáig volt velem. Azután 10 évvel, megint költözni kényszerültünk. 10 évente odébb álltunk. Amire az én 60 éves húgocskám szívrohamot kapott és egyedül hagyott. 1939 nyara, egyre nehezebb elviselnem, hogy egyedül vagyok. A Kanadai sziklás hegység lábainál találtam egy új otthont, távol a társadalomtól, ahol egyedül lehetek. Eldöntöttem, hogy tanulni fogok ezért, mivel rengeteg időm volt rá folyton könyvtárba jártam. Sikerült felvételt nyernem egy egyetemre is. 4 diplomát szeretem. Sokáig maradtam Kanadába közel 20 évig. És, hogy-hogy tudtam ezt végig csinálni? Könnyen. Smink. Csodákra képes. Csak tanulmányoztam az öregek arcvonásait és néhány arcfestékkel sikerült kellően öreges hatást elérnem. Persze az öltözködésemet is örögesre váltottam. Így aztán nem vettek észre rajtam semmit. Elhatároztam, hogy világ körüli útra megyek. 1960-ban el is indultam és huzamosabb ideig, 30 évig jártam a világot, mindenhol letelepedve egy kis időre. 1990-ben tértem vissza és úgy gondoltam, hogy egy nagy városba, Bostonba költözök. Dolgozni jártam, tanárnőként egy középiskolába. Egyszer amikor aztán hazafelé tartottam este a sötét utcákon, valaki megragadta a karomat és egy elhagyatott sikátorba vonszolt. Ki akart rabolni és erőszakoskodni kezdett velem. Én nagyon megijedtem és amikor az illető elkapta a torkomat és pedig a férfi karját csak annyit vettem észre, hogy próbálnám kontrollálni az erőmet de ahelyett, hogy gyengén megráztam volna, ahelyett erősen szikrázni kezdett a tenyerem. Erős áramütést szenvedett. Rögtön elájult, én meg segítettem neki (úgy is, hogy meg akart erőszakolni) majd amikor a mentők már úton voltak ott hagytam. 2005-től amikor már rengeteg mutáns vélte felfedni magát úgy éreztem, hogy jobb ha visszatérek a régi, elhagyatott lakhelyemre a Sziklás hegység lábaihoz. Ott fejlesztettem a képességemet. Megtanultam kontrolállni a sokkoló képességemet is teljesen kiismertem. Megtanultam megvédeni magamat, de csak azt! Nem állok egyik oldalon sem. Én amolyan magányos farkas mutáns vagyok, aki jobb szeret sodródni az árral. A képességemet nem szégyellem. A fajtámat se szégyellem, de nem akarok semmi féle háborút és nem akarok senki oldalára állni sem. Csak normális életet akarok. Viszont azt beláttam, hogy normális életem csak a saját fajtám között lehet, mert az emberek mindig is félni fognak tőlem. Ezért a szívem mélyén az emberek ellen vagyok, de nem fogok sosem küzdeni ellenük vagy ártani nekik, az nem az én műfajom. Lesznek olyan emberek is akik ellenem fognak cselekedni és a vesztemet akarják majd. Mindegy, én itt leszek! Többet nem megyek sehova!

~°~

FOGLALKOZÁSA: Tanárnő

SZAKÉRTELMEI: 4 diploma:történelem- nyelvészet, geológus, gyermek orvos.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Két fekete, kicsi, vastőr amiket mindig magánál hord.

~°~