Duncan Draco

ADATOK

NÉV:Duncan Draco
faj:mutáns
kor:23
születési hely:Amerika

jellem:Egy energikus kedves ám harcias illetőt képzetem el aki szeretné kihozni magából a maximumot. Kissé meggondolatlan ám lehet rá számítani. Megvédi a gyengéket legyen az ember vagy mutáns. (Eredeti nevét titkolja mindenki előtt ám még mutáns névvel nem rendelkezik).
személyazonosság:titkos
Kedvenc ital:nagy százalékú ecet, kölni, arcszesz

KÜLSŐ:175 cm magas izmos testalkatú, hosszú fekete haja van és kis szakála. A tenyerén alig észrevehető apró vágásszerű bemélyedések vannak.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL:

KÉPESSÉG:
Elég trükkös de kitalálásában sokat segített Szellem. A belső szervei eltérnek az átlag emberekétől. A tüdején plusz hójagokcskák helyezkednek el ráadásul a gyomránál is találhatóak hasonlók. Ezek arra szolgálnak, hogy nagy mennyiségű mérges gázt és folyadékot szívjanak fel. Természetesen minden belső szerve ellenáll ezeknek az anyagoknak és nem csak tárolni képes hanem átalakítani is. Mellékesen kevesebb oxigénre van szüksége és az átlagos széndioxidot megtisztítja. Bizonyos vegyszerek hatásai serkentően hat.

1.A plusz léghojagocskáknak köszönthetően képes felszívni a füstöt és kis ideig magában tartani majd kilehelni. Ehhez vissza kell tartania a lélegzetét. Lényegében felszívja és magában tart kis mennyiségű káros/mérgező anyagot.



ELŐTÖRTÉNET:
Biztosan most sokan arra várnak milyen szomorú és kétségbeesett voltam gyerekoromban. A fájdalom és megaláztatás lépcsőin lassan egy hős szintjére léptem. Azok, akik erre számítottak csalódást kell okoznom. Békés életem volt kedves szerető szülőkkel. Mindenem megvolt, amire vágytam bár soha nem tartoztam a nagyravágyók közé. Gyakran mentünk hármasban moziba és cirkuszba, amit nagyon élveztem.  A kedvencem mind közül az volt mikor a vidámparkba felültünk a hullámvasútra. Ahogyan a szél belekapott a hajamba egyszerűen fantasztikus érzés volt. Azt tanították nekem, hogy segítsek a rászorulóknak. Hiába töröm, a fejem nem jut eszembe semmi rendkívüli a gyerekorommal kapcsolatban. Nem raboltak el terroristák az éj leple alatt. Mutáns pokok sem mártották belém fertőző csápjaikat. Olyan gyermek voltam, mint bárki más. Ez viszont mind megváltozott mikor elértem a tizenöt éves kort.  A délutánt a nagyszüleimnél töltöttem csendben és nyugalomban. A nagymamámat megkérdeztem kaphatok-e egy pohár üdítőt. Nyár lévén hamar kiszáradt az ember és könnyen megszomjazhat. A gangon éppen hevert egy félig üres pohár. Úgy gondoltam az nagypapámé és odaadta nekem azzal a szándékkal, hogy majd hoz neki egy másikat. Én könnyedén legurítottam majd visszaültem a napra olvasni. Pár perc múlva megjelent a öregapám kereste a poharat. Azt mondta illatosított patkányméreg volt benne. Mintha csak vezényszó lett volna elkezdett körülöttem forogni a világ majd leszédültem a napágyról. Gyorsan bevittek a kórházba és megmondták az orvosoknak valószínűleg egy kis adag patkánymérget nyeltem. Bevittek egy terembe ahol lázasan vizsgálgatni kezdtek ám hiába. Amint bementünk a fehér falak közé váratlanul elmúlt a rosszullét. Megvizsgálták a véremet és semmi jelét nem találták semmiféle mérgező anyagnak. A diagnózis enyhe napszúrás lett. Úgy gondolták mégis csak üdítő lehetett a pohárban. Nagyapám napokon keresztül kereste a mérget azonban sehol nem lelt a nyomára. Ez volt az első alkalom, hogy megmagyarázhatatlan dolog történt velem. Kedvet kaptam a küzdő sportokhoz és kissé többet foglalkoztam a testemmel. A házimunkának hála, amit a vidéki élet nyújtott és némi plusz edzés eredménye lett egy edzettnek mondható férfi test. Szerettem futni és közben figyelni mennyivel vagyok gyorsabb másoknál.  Azonban az állítólagos tévedés után valami megváltozott bennem. Néha csak úgy szúró fájdalmat éreztem a mellkasom táján vagy esetleg a tüdőmnél. Éveken keresztül csak jöttek és mentek ezek a fájdalmak mindenféle nyom nélkül. És nem ez volt az egyetlen furcsa dolog, ami történt velem. Úgy éreztem valamit innom kell, azonban fogalmam se mit mi legyen az. Próbáltam a különféle teáktól kezdve a kannás borokig azonban egyik sem az volt, amit kerestem.  A fájdalommal együtt éveken keresztül a szomjasság is folyton kísértett. Ám egy napon éppen a fürdőszobában megéreztem édesapám arcszeszét. Ínycsiklandó illata teljesen magával ragadott. Megragadtam a kis üvegcsét majd lecsavartam a kupakját és meghúztam. Mintha fél tucat energia italt ittam volna teljesen feldobódtam tőle. Ezen kívül más vegyi anyagokkal is elértem ugyanezt a hatást. Más, ha megszomjazott legurított egy korsó sört én pedig ablaktisztítókat és kölniket vedeltem. Egy két alkalommal majdnem lebuktam mikor abnormálisan jó illatú volt a szám. A szerencse mindig mellettem állt így soha nem buktam le.  Ez egyszerre volt elképesztő és hátborzongató. Nem beszélhettem róla, mert tartottam attól, hogy engem is mutánsnak néznek. Pár éve volt egy hatalmas mutáns botrány, ami még mindig frissen élt az emberek emlékezetében. Nekem semmi bajom nem volt velük bár nem ismertem egyetlen egyet sem.  Az én hitvallásom szerint, ha valaki betartja a szabályokat akár három feje is lehet. Ezek nem valami különösöket pusztán ne lopjon, ne káromkodjon fölöslegesen és ne bántalmazzon másokat. Ez vonatkozott emberre, állatra és mutánsra egyaránt.
Nem értettem miért történik velem azonban nem kellett sokáig várnom a válaszra.


FOGLALKOZÁSA:-

SZAKÉRTELMEI:Őnvédelem

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:hébe hoba egy kevés arcszesz, kölni vagy valami hasonló,



MINTAJÁTÉK:
Mivel fogalmam sem volt mit csinálhatnék úgy döntöttem bemegyek, a városba hátha történik valami izgalmas. Bementem egy szupermarketbe, aminek az egyik felében irodák foglaltak helyet. Fogalmam sem volt mit tehetnék ezért csak az arcszeszeket nézegettem mivel otthon gyanús lett volna, ha pár nap alatt elfogyna. Ahogyan olvasgattam a különféle márkákat hangos sípolás zavarta meg könnyed elmélkedésemet. Kiderült a tűzjelző adja ezt az égtelen lármát. A füst lassan kígyózott felénk az irodák felől. Éppen mentem volna a többiekkel kifelé mikor meghallottam egy férfi a feleségét keresi. Azt mondták, hogy lehet még mindig a második van az irodájában. Kezemet erősen rákulcsoltam az arcszeszes üvegre és feszülten koncentráltam vajon mit kéne tennem. Két pillanat múlva elindultam befelé a tűz irányába miközben egy mozdulattal benyakaltam az italt. Amint átértem az iroda oldalra a füst egyre csak erősödött. Nem akartam, hogy még nagyobb baj legyen ezért a lift helyett a lépcsőt választottam. Mikor benéztem a lépcsőházban csak sűrű füstöt láttam és velem szembe rohanó embereket. Az egyik férfinak megragadtam a karját, hogy megkérdezzem az eltűnt nőről.
-A terhes nő még fenn van?-
- Nem tudom, de nem láttam kijönni. - mondta fuldokolva majd rohant tovább.
Másokhoz hasonlóan nekem is kaparta a torkomat a füst ám mintha kevésbé zavart volna, mint az emberek többségét. A lépcsőnél megkérdeztem magamat miért is teszem mindezt. A válasz gyors volt velős és lényegre törő.
~Csak.~ majd indultam tovább fel.
Nem volt normális, ha egy ember a füst felé rohan és nem az ellenkező irányba. Azonban az sem volt normális, ha valaki arcszesz iszik, és attól dobódik fel. Ráadásul egy olyan gyermek is veszélyben volt, aki még meg sem született.  Sosem tettem előtte hasonlót nem segítettem a bajbajutottaknak, nem mentettem meg sebesült kutyákat. Azonban amint meghallottam mit történt mintha valami arra utasított volna, segítsek. Így utólag már tisztában vagyok miért indultam neki eme kis kalandnak. Mert tudtam megvan hozzá az erőm és tehetségem ahhoz, hogy megmentsem az életüket. Pár perc múlva már az üveg ablakú irodákat figyeltem melyikben lehet a keresett hölgy.  A füst egyre csak sűrűbb lett már alig láttam előrébb pár métert. Halk nyöszörgésre lettem figyelmes. Meg is találtam a nőt, aki a sérült fejét fogva hevert a földön. A kis irodából sajnos nem tudtam már kivinni ugyanis egy feltörő láng elállta az utat. Már én is csak kapkodva vettem a levegőt mikor meghallottam a távolban a tűzoltók szirénáját. Sajnos a túl sok füst volt és nem rendelkeztünk elég idővel. Felkaptam egy széket és kiütöttem az egyetlen ablakot, hogy némi levegőhöz juthassunk. Sajnos sokkal több áramlott befelé, mint ki így nem nyertem sok időt. Nem tudtam mit tehetnék ezért mikor különös dologra lettem figyelmes. Mintha egy láthatatlan erő megakadályozta volna, hogy a füst a közelünkbe érjen. Eközben a tüdőm egy nehezebb lett, mint mikor visszatartottam a lélegzetemet. Pár pillanat alatt rájöttem én szívtam magamba a füstöt és az a testemben raktározódott el. Egy ostoba ötlettől vezérelve egy hatalmas levegőt vettem és légszívóként szippantottam magamba a füstöt. Mikor már úgy éreztem nem bírom tovább odaálltam az ablakhoz és kiengedtem magamból az utolsó molekuláig. Mivel nem sokat értem el vele ezért újra próbálkoztam. Olyan voltam, mint egy két lábon járó levegőszűrő. Nem sokat tisztult a levegő ám így legalább nem haltunk bele fűst mérgezésbe. Az ötödik kőr után meg szédelegtem, de tudtam nem adhatom fel. Szerencsénkre éppen elég időt nyertem így az ablakon keresztül az egyik tűzoltó bemászott és segített nekem a félájult nőt lecipelni a létrán. Mikor már a tiszta levegőn voltunk mindenki az anya köré gyűlt így gyorsan el tudtam tűnni. Egy kisebb sikátorba húztam meg magamat. Leültem a földre és hagytam, hogy a maradék koromfekete füst elhagyja a testemet. Nagy meglepetésemre egy zöld hajú nő odalépet hozzám. Azt mondta látta amint kihajoltam az ablakon és kileheltem az a mérgező fűtőt. Éppen tiltakozni akartam mikor egy újabb köhögő roham jött rám melynek következtében füst szállt ki a számból. Felajánlotta nekem, hogy csatlakozzak hozzá az x-ekhez. Rengeteg kalandot ígért és, hogy megismerhetem a képességeim határait. Rövid ideig gondolkodtam majd természetesen igent mondtam. Így lettem tagja 23 évesen az x-men nevű titkos szervezetnek.(Igazi nevét titkolja az x-ek elött más meg nincs.)

Előtörténet és mintajáték elfogadva, jó játékot az oldalon