Hudson folyó

Na ha eddig nem kerekedtek el a szemeim, akkor most. Másik ország? Az kemény.
De aztán kicsit feloldódtam valamiért, amikor a rosszulétéről, és mások rosszullétéről beszél.
- Akkor ezzel nem szoktál csajozni mi? - vigyorodtam el. - Nem jó ha a nőknek már az első randin felfordul a gyomruk tőled...
Igazából ahogy ezt kimondtam, akkor sikerült felfognom, amit úgy a közepén mondhatott. Neki akkor viszont nagyon .. rossz lehetett, ha sokáig nem bírta megszokni. És ezt most igyekszem nem elképzelni ahogy szerencsétlen émelylegve fetreng vagy valami.
- Nem... most így nem jut eszembe semmi olyasmi... Ha csak nem számít hogy utálom az olivabogyót - húztam el a számat. Valahogy sejtettem, hogy ez nem igazán fog segíteni. - Az igazság az - folytattam -, hogy jó oké elmondtam, amit nagyjából tudok a képességemről, de igazából még én sem tudom pontosan mi van. Ha úgy vesszük sokszor nem is tudom hogy éppen aktív a képességem, vagy hogy mondják, vagy nem. Azt sem vettem észre hogy téged... zsibbasztalak éppen vagy nem.
- Néha furán érzem magam azt ennyi... -tettem hozzá még végül, aztán elhallgattam.
Úgylátszik ezt a pár perces hallgatásomat viszont sikerült ügyesen kihasználnia. ÚGy éreztem, hogy már így is túl sokat mondtam a magamét, azt még nem hagyon szóhoz jutni vagy valami. Ami ilyen körülmények között elég buta aggodalom volt. Viszont hogy mit akart mondani azt azt hiszem nem igazán tdtam felfogni, úgyhogy csak annyit feleltem:
- Hogy? Hogy, mi?

-Nem... - jegyzi meg halkan, és egy pillanatra úgy tűnik, nem is mosd mást, de aztán komor arcán újabb halvány mosoly jelenik meg, és elfordul Sarah-tól.
-Nem randizom valami gyakran. De ja, a sugárban hányással lehet csak a harmadik, vagy negyedik héten érdemes előrukkolni.
Aztán elképzeli, hogy egy airsoft pisztollyal olíva bogyókat lövöldöz a lányra, de ez sem tűnik túl hatásos edzésnek - még ha vicces is lenne egy darabig - szóval inkább letesz a kísérletről. Helyette inkább arra koncentrál, hogy elmúljon a pír az arcáról az előző miatt, és csak ezután fordul vissza.
-Nos, hiszed vagy sem, az, hogy mi van rajtad, nagyon sokat számít, szóval, ha azt akarjuk, hogy szuperhősnek érezd magad, aki nem üt ki másokat véletlenül...mit szólnál mondjuk a sötétkékhez? Kell neked pár védőeszköz, egy sisak, és egy maszk is, háztetőkön ugrálni ugyanis nem annyira törvényes...na, de ne aggódj, jó móka lesz, és ahol gyakorlunk majd, ott nem árthatsz senkinek.

Azt hiszem tényleg sikerült elvesztenem a fonalat. De igyekeztem megtalálni a végét, ott ahol elhagytam. De aztán csk annyit sikerül mondanom, hogy:
- Óóó, nohát...
Majd kicsit összeszedve magam, folytattam:
- Akkor ezt majd valahogy orvosolni kell. Vagyis nem a sugárhányós dolgot, mert azzal nem tudok mit kezdeni személyszerint... - mondtam nevetve. Na mintha akkora kerítőnő lennék... Pfff.. no komment. Még nekem sincs pasim, nem hogy másnak kerítsek valakit, de ez mellékes.
- Óóké.. - modtam látva hogy mennyire beleéli magát a fejbeni tervezgetésbe. - A feketét jobban szeretem,de akkor a sötétkék is megteszi egyelőre.
Azon is aggódtam kicsit hogy a senkibe vajon ő is beetartozik-e, de ezt igyekeztem megtartani magamnak. Lehet önző lépés.
- Akkor felőlem indulhatunk is oda az akárhova... -tártam szét a kezeimet.

-Akkor mit akarsz orvosoln...ja, hogy...ja....ehh.
Megrázza a fejét, és picit megint mintha vörösebb lenne pár árnyalattal,a  hangszíne viszont nem változik semmit, és úgy általában alig tűnik úgy, mintha zavarban lenne ettől.
-Koncentráljunk inkább a közvetlen életveszélyre rendben? Ha még utána is feltétlen össze akarsz hozni egy dögös nővéreddel, vagy ilyesmi, meglátjuk...
Aztán közelebb lép Sarah-hoz, és a lány vállára teszi a kezét.
Ugrabugra előtt be kell nézni egy sportszer boltba. Tudok is egy elég jól felszereltet, ami ma zárva van.
Olyan természetes hangon mondja ezt, mintha a zárva lenne az optimális állapot, és nem a nyitva, bár lehet neki tényleg az. Beszéd közben eltűnnek szép lassan, aztán megint elszalad a világ, majd kicsit lassabban lebegnek át pár falon, és feltűnnek az üres, sötét bolt raktárában, az ottani Wc mellett.
-Menj csak, megvárlak...
Amíg Sarah összeszedi magát, ő kibont pár dobozt, majd aha  lány készvan, megmutatja neki, mit talált:
-Ezt mindig szerettem volna kipróbálni. Mit szólsz, bemelegítésnek csak kevésbé veszélyes helyen ezzel is el lehet pattogni. Persze, csak miután összeszedted a védőcuccokat.

Jól vettem észre hogy zavarba jött? Jól igyekezett titkolni, de az a kis pír az arcán szinte már cuki volt.
- Ha lennének nővéreim talán még meg is gondolnám a dolgot - vigyirogtam.
- Oké... Ühüm...  - bólogattam, hogy értem a dolgot, aztán - hogy mi?!
Mi az hogy zárva? Most nem arra gondol, hogy...? A fejemben felvillant a vészjelző, de vagy nem is volt időm végig gondolni a dolgokat, vagy pedig nem is akartam. Vagy mindkettő.
Azt hittem ezúttal jobban fogom bírni... Amint megérkeztünk levegőután kaptam. Kicsit mintha fáztam volna is, de a hideg levegő is jól esett. Azt hittem ennyi lesz, de nem. Mikor azt hittem hogy joó lesz, ura vagyok a helyzetnek kirázott a hideg, aztán jött a többi. A férfi szavai értemet nyertek. Futni kezdtem az említett helység felé.
Mikor végezve az eredményre néztem szinte elsírtam magam. A pizzám! Nem mellesleg az egyetlen kaja amit ettem ki tudja mióta.
Csüggedt képpel jöttem ki a helységből.
- Ha ezt tudom nem eszek pizzát... Tök pazarlás... - mondtam néha még levegő után kapva.
- Mellesleg nem gáz ez... hogy bűn jelet hagyunk magunk után - intettem a WF felé miközben még a hasamat fogtam.
- Ez biztos? - néztem rá kétkedve, de a hangulatomat valószínűleg nagyban befolyásolta még az előbbi rosszullét.

-Á, úgyis tuti túl fiatalok hozzám - legyint gyorsan, s addigra már eltűnik a zavarnak minden nyoma. A jelek szerint annyira mégsem nagy dolog számára ez a téma, vagy csak megszokta már, hogy rejtenie kell az érzéseit, és nagy gyakorlata van benne. Minden esetre a következő érzelem az arcán egy kissé kárörvendő vigyor, ami mindig megjelenik, ha valaki szörnyülködik körülötte, lehetőleg olyasmi miatt, amit ő művelt.
-Úgyis megromlott volna, belém meg már nem fért. - Von vállat, aztán pedig a wc-re sandít, és megint vállat von. - Ha lehúztad magad után, akkor nem fogják észrevenni. Ez csak egy raktár, hetente egyszer jönnek ide cuccért, szóval nem lesz itt semmi baj, hisz a kameráik már rég...meghibásodtak...khmmm....
Azért picit kezdi zavarni a lány aggodalma, de nem törődik vele, csak felveszi gyorsan a szerkezetet, és ugrik vele párat, persze csak óvatosan, nehogy beverje a fejét a plafonba.
-Juhúúúúú!!!! - Kiáltja vidáman, aztán mielőtt nekiszállna egy oszlopnak, eltűnik, és csak a rugós gólyalábak esnek le, ő pedig Sarah előtt jelenik meg.
-Huhh....na...szóval...nézd kislány, én Szellemmé változom, tőled meg úgy ájulnék be, mintha Odette Annable randira hívna a hőségriadó közepén, szóval ha a tervem őrültségnek hangzik, akkor se aggódj. A racionalitás, amire az életed elején neveltek sajnos nem állja meg a helyét a mutánsok világában. Röviden igen, biztos vagyok benne.

Kicsit fennakadtam, mint nem érett a feltételes módon... tekintve hogy ha, ami azt igyekezett sugallni hogy valójában nincsenek nővéreim. Na sebaj. Mint említettem, csak kicsit akadtam fenn rajta... Így inkább csak a következő felvetésére válaszoltam, méghozzá elég savanyú képpel.
- Hát így is kárba veszett...
- Oké, oké... igazad lehet. Lehet túl sok NCIS-t néztem... és igen lehúztam.
Neki dőltem a hozzám legközelebb eső dolognak, és úgy próbáltam kicsit kifújni magam.
Valami pont megakadt a torkomon, mikor próbáltam vona megszólalni, úgyhogy én is megköszörültem a torkomat.
- Szóval meghibásodtak... - néztem rá átható pillantással. - Értem.
Még ezt az utolsó szót is sikerült elég komolyan mondanom, mikor valahogy úgy éreztem ez a stíls nem igazán illik hozzám. Végül elmosolyodtam, és igyekeztem minden aggonalmamamt kicsit elhallgattatni.
Elnéztem ahogy bohóckodik, és ez akárhogy is újabb mosolyt csalt az arcomra. Sóhajtottam egyet, majd kicsit több élettel mint amit eddig tanúsítottam néztem rá.
- Na legyen... mondjuk hogy hiszek neked ismeretlen idegen. Akkor most merre, vagy hova tovább?

-Ha csak egy részt is megnéztél belőle, az túl sok volt - jelenti ki kicsit gúnyolódva - ehh, az a jelenet amikor a Goth csaj, meg valami másik IT fazon ketten gépelnek egy billentyűzeten, hogy visszaverjenek egy hacker támadást...tényleg nem hittem, hogy leesik még valamitől az állam ebben az életben.
De aztán elhalkul egy kicsit, és megenyhülve sóhajt.
-Persze, én meg a JAG-et néztem. Bele voltam zúgva Catherine Bell-be....na mindegy...szóval ja, nincs miért félnek, abban a klotyóban annyi a dns minta, hogy biztonságban vagy, és ilyen vizsgálatot amúgy sem végeznek el egy betörésért.
Úgy érzi, ennyi száraz anyag elég mára kriminológiából, de a kérdésre azért még persze felel, először egy bólintással a kamerákkal kapcsolatban.
-Igen, típushibásak. Elmegy a kép, ha kitépik a kábeleiket.
Miután kiszórakozza magát, körülnéz, merre lehetnek a szükséges sportszerek, hogy Sarah se maradjon ki a jóból. Elég nagy itt a kupi, mert valami tapló már átkutatta a dobozokat egyszer, de szerencsére relatív kicsi a raktár, szóval csak nem lesz olyan nehéz.
-Szellem. Rövidebb, mint a titokzatos idegen. És, nos, szerzünk neked is egy ilyet.... - ijedten hajol félre az egyik rugós láb elől, ami ekkor esik le a második emeletről, ahova nélküle pattant fel, és majdnem agyoncsapja őt.
-És védőfelszerelés...keress magadnak bukósisakot, meg ilyesmiket, elvileg ott vannak azokban a dobozokban.
Amíg Sarah összeszedi a cuccait, ő összeszerel még két pár rugós lábat, és ezek után ő is beöltözik kis költségvetésű Power Ranger-nek, hogy szegény lány ne nézzen ki olyan furán egyedül. Ha mindketten felszerelkeztek, megint elrepíti magukat, s most egy elhagyott ipari telepen találják magukat. Ameddig csak a szem ellát beton, és omladozó épületek mindenfelé.
-No, próbáld ki...aztán egy verseny a ház körül?

- Heee? - nézek rá értetlenül. Kicsit úgy éreztem magam mint akik elbeszélnek egymás mellett, de lehet csak az lepett meg túlságosan mait mondott. Hiszen elég nagy marhaságnak tűnt. Aztán edig nem tudtam eldönteni, hogy inkább mégegyszer felforduljon a belem, vagy szakadó nevetésben törjek ki. Végül a kuncogásnél maradtam, azért még ha a légy sem jár erre, akkor sem kéne talán túlzottan hangoskodni. Így még a kezemet is a szám elé tettem.
- Akkor jó.. - sóhajtottam végül.
- Ts, ts, ts... - ciccegtem, a fejemet rázva. - Na de hogy mégis valaki ilyet tegyen... Hát ez felháborító! - mondtam színpadiasan.
- Szellem? - kérdeztem vissza halkan. - Szellem... hmmm... Akkor nekm is valami menő nevet kéne mondanom? Sajnos nekem olyanom még nincs - fordultam felé ismét, és valamilyen indítatásból rá öltöttem a nyelvem. De a nagy csattanásra, reflexből összehúztam magam.
- Akkor megyek - mondtam inkább, és elindultam az említett dobozok felé, majd majdnem teljesen eltűntem bennük. Na jó csak derékig... általában. Azért volt egy olyan pont amikor azt hittem fejjel előre esek a dobozba. Ami azt illeti az sem volt észnél aki ezt a dobozt összeállította... minden összevissza bele volt dobálva. Biciklis térd, és könyökvédőktől kezdve, fogvédőkön át, hoki sisakon, és amerikai focihoz való ,,páncélon" keresztül volt minden összedobálva, de valószínűleg egy normális szettet sem lehetett volna összeállítani belőle. Azon sem lepődtem volna meg, ha egy lóra való bokaharagot is találok.
Végül magamra öltöttem az egyik focispáncélt, mert az tűnt jónak rám... bár lehet azt be is kellett volna szíjazni... mindegy. Egy hoki sisakot, egyelőre felhajtott ráccsal, meg a bickilis kar és lábvédőket. Majd Szellemhez fordultam felmutatva egy hoki maszkot.
- Pár vörös festék csík és tiszta Péntek 13.-a - vigyorogtam.
Az utzás azonban most sem esett túl jól. De legalább most már nem jött ki belőlem semmi... mert nem is volt minek, ismét. Egy sor prusszögés, fuldoklás és szédelgés után ismét a padlón kötöttem ki.
- Ez a része igazán kimaradhatnak lassan... - jegyeztem meg elhaló hangon.
- Csak had szedjem össze magam... - kapkodtam még mindig kicsit levegő után.
Végül összeszedtem magam, és kicsit megráztam magam ahogy felkeltem.
- Na ide vele - kaptam ki Szellem kezéből a két ugrálós izét. Jó a rosszullét miatt lehet még mindig kicsit morcos voltam. Felszeretlem őket majd próbálkozni kezdtem vele. Pár perc után (lehet volt az öt, vagy tíz is...) már egész jól ment. Egészen addig, ameddig kicsit nagy lendületet nem kaptam, és pofára nem estem. A hoki sisak rácsa fájdalmasan csikordult a betonon. Én pedig rossz szájízzel húztam el a számat, és megpróbáltam felmérni a károkat... anélkül hogy megmozdultam volna.

-Szellem - bólint, aztán felvonja az egyik szemöldökét, amikor a lány gúnyolódni kezd - Nem magamnak adtam, így keresztek el a szüleim. Nagyon sápadt, és szőke baba voltam. A rezervátumban meg hangtalanul járkáltam még a képességem előtt, szóval nem nagyon kellett bemutatkoznom.
A hokimaszk láttán oldalra dönti a fejét, és egy ideig komoly arcot vág, mint aki nem fog reagálni erre, de aztán nem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon. Azt legalább kibírja, hogy ne nevessen, igaz ehhez el kell fordulnia, és a fejét ráznia.
-Lökött vagy...

Az utazás után bólint. Pontosan tudja, milyen érzés az első pár utazás, pláne, ha valakinek érzékenyebb a gyomra, mint például neki is. Mármint, érzékeny egy vadászpilótához képest. Amikor Sarah kéri, azonnal átadja a botokat, és ő is felveszi a saját párját, majd szaltózik párat, amíg a lány gyakorolgat.
-Nem nehéz, csak arra kell figyelni...na például, hogy ilyet ne csinálj. Ehh...jól vagy?
Mellé pattog, mint aggódó kenguru apuka Zsebibaba mellé, és megáll a lány felett. Felsegítené de...nincs elég hosszú karja.
-Lehet nem ma fogunk kardokkal is gyakorolni...kár, poén lett volna.

- Aha persze... - bólintottam az egész név dologra. Bár nem minden szó esett le elsőre, ezért is inkább annyiban hagytam.

Hallottam a hokisisak rácsának csikorgását. Szinte magam előtt láttam ahogy a fém forgácsolódik a betnon. De persze nem ennek a hangja volt az egyetlen dolog ami fájdalmas volt.
- Ahha... Megvagyok - mondtam kicsit nyöszörögve, és elsőre meg sem próbáltam felkelni, csak felkelni, csak a fejemet próbáltam felemelni.
- K...Kardok? - kérdeztem kicsit több élettel. - Várj... Akkor mindjárt összeszedem magam.
Egy pár percig még pihengettem, majd kisebb sziszegések közepette fölültem, a lábaimat kinyújtva a fém ugrálós izék miatt.

Nem mézes madzagnak szánta a kardokat, sőt, arra számított, hogy nehéz lesz rávenni a lányt, hogy fegyverrel gyakoroljanak, de ezek szerint annyira nem ártatlan a csaj, mint elsőre gondolta, vagy csak nem félti úgy a körmeit, mint egy hozzá hasonló, széparcú lányka tenné.
-Csak nyugodtan, úgyis csak gyakorló kard...
Közben előveszi a sporttáskából a két életlen szamurájkardot, és az egyiket átnyújtja Sarah-nak, miután sikerült felállnia, aztán tovább pattog, és pár nagyobb ugrás után lever a kardjával egy magasra felrakott konzervdobozt, ami ki tudja mikor került az egyik oszlop tetejére. Akad még itt pár tucat a környéken.
-Ha összeszedted magad, te jössz. És legyél óvatos, marha messze van a legközelebbi kórház, szóval ha eltöröd valamidet, megint úgy kell majd, hogy vigyelek.
Arrébb pattog az útból, hogy hagyjon egy kis helyet a lánynak is a gyakorlásra...meg persze, hogy ne ugorján rá véletlenül.
-Mit szólnál a krampuszhoz? Szerintem illene hozzád, mitn becenév.

Mielőtt föltápászkodtam, átvettem az egyik gyakorló kardot tőle. Nem volt a legjobb minőség, mégis csak egy egyszerű univerzális sport bolt készletéből volt. De mint hogy ha valamikor olvastam volna a japán lakkozott gyakorló fa kardokról. Még ha nem is a kínei harcművészethez tartozik. Maga ez elképzelés már elgondolkodtató volt, hát még a ahogy így a kezemben tartottam ezt a példányt, elképzeltem milyen lehet egy ,,igazi" belőle.
Feltápászkodtam végül és igyekeztem nem pofára esni megint ahogy magam elé tartottam a kardot.
- Ha eltöröm valamimet, valószínűleg elég ha emberek közé viszel, és meggyógyulok. Minnél több ember van körülöttünk annál kevesebb az esélye hogy megölök valakit - vigyorodtam el bájosan, mint a középkategóriás horror filmekben szokták a tévéből, kútból, zárt ablakon, vagy esetleg akár falon átmászó kislányok rémísztgetó szellemei. Na jó annál igazából szebben, a dologban a fintort inkább a szöveg és a kép ellentéte adta.
Megpróbáltam előrébb totyogni aminek megint az lett az eredménye, hogy majdnem felborultam.
- Na jó akkor egy kis bemelegítés... kommentáltam félhangosan a dolgokat. Az előb egész jól ment a zuhanásig, megint bele kell jöjjek, úgy hogy szépen, elősször aprókat szökelve, nagyjából egy helyben pattogni kezdtem. Néha egyszerre mind két lábammal.
- Ez aranyos - néztem Szellemre mosolyogva.
Aztán így kétlábon egyhelyben ugrálva hirtelen beugrott valami, két pattogás között.
- Tudod most így beugrott valami... Hallottál már a kínai ugráló hulla legendájáról? Valamikor olvastamamikor kutakodtam a kínai fólklórban. Valahol ananászos csirke és a sárkányok között...
Közben elindultam szökelve, az egyik célpont felé.
- Néha amúgy is úgy érzem mintha egyszer már meghaltam volna... - motyogtam csak úgy mellesleg megjegyezve, majd megpróbáltam leverni az egyik konzervet. Ami mellesleg totálisan nem jött össze, a gyakorló kard pedig csúnya hanggal csattant az oszlopon.

-Bájosan hangzik, de inkább ne törd el semmidet, ha pedig mégis, majd megoldjuk úgy, hogy tuti ne nyírj ki senkit.
Aztán azért elnézően mosolyog, és megsimogatja Sarah fejét.
-De nyugi, azért vigyázok rád...mit mondanék a dögös nővérednek, ha bajod esne hmm?
Aztán csak hagyja gyakorolni Sarah-t, néha pedig a szemeit forgatja azon, hogy ennek a lánynak mindig ilyen tündéri dolgok jutnak az eszébe, de mondjuk, legalább nem lesz nehéz rávenni, hogy csatlakozzon. Egészen biztosan ütőképes katona lenne belőle...vagy nem....legalábbis annyira már nem biztos ebben ahogy gondolatmenetéből az éktelen lárma lendíti ki.
-Koncentrálj a mostani életedre, és jobban fog menni.
Előre lendül, ugrik pár nagyobbat, és a saját kardjával lever vagy három konzervet, olyan könnyedén, ahogy egy szamuráj nyuszi tenné, aztán tovább pattog.
-Ne a negatív dolgokra koncentrálj. Ha én is csak a saját kiképzésemre gondolnék, nem pattognék, max ha valaki felgyújtaná a cipőmet.

- Ez bíztatóan hangzik - mondtam egy kis sóhajjal, és elmosolyodtam. Ami azt illeti tényleg kicsit úgy éreztem megkönnyebbültem.
Elnevettem magam.
- Hát igen, akor aztán nagy bajban lennél... márha lenne ővérem - nyújtottam ki a nyelvem.
Aztán újból kicsit arra koncentráltam hogy próbálkozzak. Párat ugráltam csak úgy hogy újra bele szokjak a lendületbe. A bízató szavai, és tanácsai hogy hogyan ne gondoljak negatív dolgokra, nem volt azonban ilyen hatásos. Volt néha ez az érzés ami akkor kerített először magába, amikor Vadalmát leszúrták... és valószínűleg engem is. Egy hideg, fagyos érzés, mint amikor valakire vizeslepedőt terítenek, csak azzal a különbséggel, hogy ezt nem csak kívülről a bőrömön éreztem hanem belül is, ennek ellenére viszont nem fáztam. Ilyenkor valahogy minden egyszerűbbnek tűnt, vagy csak a bonyolult dolgokkal nem foglalkoztam. Nem tudom. De néha még jó is esett hogy nem gondolkoztam túl sok mindenen.
Nem tudom az zavart-e, hogy pont arra nem kérdezett rá amit mesélni akartam, vagy mi igazán. De az a ,,kis történet" ami eszembe jutott, megragadt bennem ,és nem akart csak úgy tovaszállni a többi gondolataimmal, mint ahogy jött. Ennek következtében, valami gondolatnál fogva megprbáltam egyszer két lábbal egyszerre elrugaszkodni. Elmosolyodtam. Nem ment olyan rosszul, csak a leérkezésnél botlottam el majdnem... de csak majdnem. De nem is törődtem vele. A következő ugrásnál ismét megpróbálkoztam leverni az egyik póznáról a konzerves dobozt. Az pedig vidám döngéssel jelezte a próbálkopzás sikerességét, majd csörögve tovább pattogott.
- Na megy ez - jegyeztem meg Szellem felé fordulva miközben mosolyogtam - csak többször kell próbálkozni.

~Hátrébb pattogok, hogy adjak neki egy kis teret a mészárláshoz, és egy idő után tényleg kezd belejönni a dologba. Hogy mi értelme van ennek a gyakorlatban? Hát, bizonyos szemszögből nettó semmi, hisz eléggé kétlem, hogy valaha az életben lesz olyan, hogy nem csak puszta szórakozásból fog kardot forgatni, pláne rugós gólyalábakon, de ha egy kicsit el tudja engedni magát, és szórakozni, akkor hátha nem fog tartani annyira önmagától, és az már egy lépés a jó irányba.~
-Mit mondasz, szeretnél ma lakott területen is pattogni, vagy azt hagyjuk meg máskorra?
Aztán elgondolkodik valamin, és az órájára néz.
-Mellesleg, várnak rád valahol? Tudod, nincs takarodód otthon vagy ilyesmi ugye?
Aztán hirtelen eltűnik, pont amikor Sarah készülne megint marha nagyot esni, ezúttal viszont elkapja a levegőben, aztán a lánnyal az ölében tűnik el, és fel megint, majd óvatosan lábra állítja őt.
-Óvatosan, félek a következő "halálod" igazibb lesz. Azt pedig inkább kerüld el, mert a "szellem" mint mutánsnév már foglalt.
Megsimogatja Sarah fejét, összeborzolva a lány haját, aztán elgondolkodva méri végig.
-Amikor először kiderült, hogy mutáns vagy....megtámadtak, igaz?

Meglepetten néztem rá, ahogy felhozta, hogy emberek közé menjünk.
- Biztos jó ötlet ez? - néztem rá aggódva. Valami cselt, vagy csínyt sejtettem a dolog hátterében, és nem tehettem róla, de az ötlet valamiért tetszett. Azért mégis aggasztott, hogy valami balul üthet ki.
- Igen is meg nem is. Igazad van kicsit késő van már, de írok egy sms-t anyámnak, hogy rendben vagyok akkor talán megnyugszik. Mostanában amúgy is sokat járok ki este. Talán lassan megszokja...
Azért ezt éreztem én is, hogy valahol kicsit kegyetlen dolog volt vele anyámmal szemben. De inkább ez mint hogy otthon tébláboljak, és a feszültség gyűljön közben. Aztán a végén még felrobbanok mint egy kukta.
- Hidd el nem vágyom egyáltalán a végső, visszavonhatatlan halálra - végül kinyújtottam a nyelvem, hogy kicsit azért mégis elvicceljem ezt a nagyon komoly és borús gondolatot.
- Naaaa... - nyöszörögtem, mintha annyira szörnyű lenne, hogy összekócolja a hajam, de azért elmosolyodtam, és még fel is nevettem kicsit.
Ahogy előtűntünk ismét köhögni kezdtem, aztán émelyegni és szédülni. Ha Szellem nem fogott meg ismét, akkor úgy dőltem el mint egy zsák krumpli.
- Legközelebb azért szólhatnál... lehet akkor kevésbé lennék rosszul... - jegyeztem meg bosszúsan és nyekeregve.
- Igen... így volt, vagyis először az unoka tesómat, aztán meg engem... Vagy én támadtam meg azt a palit? Már nem emlékszem. Kicsit begőzöltem... - köszörültem meg a torkom, és zavartan félre pillantottam.