The Herculoids

**Bárkinek akinek kedve van csatlakozni**

Ross halála mélyen érintett, pedig azóta már két hónap eltelt, viszont a nyomozással még mindig semmit nem haladtak előre. Volt egy gyanusított, de az ügy végül zsákutcába futott,és már akkor sejtettem, hogy hiába a rendőrgyilkosság, előbb utóbb csak tologatni fogják az aktáját,és sajnos igazam lett. Baromira dühített a dolog, hogy hivatalosan kizártak a nyomozásból, de ez persze nem jelentette azt számomra, hogy nem hivatalosan ezt köteles is vagyok elfogadni. A saját szakállamra kutakodni kezdtem egy kicsit, de csak elvarratlan szálakba botlottam, több hasonló halál esetre, de valahogy mégis olyan összefüggéstelen volt az egész, akárhogy is igyekeztem, nem találtam összefüggést az esetek között, ami összekapcsolhatná őket, kivéve egyetlen egy dolgot, hogy mind különös körülmények között haláloztak el, minden külsérelmi nyom nélkül.
Az Ross és Mary előtte eset egy ügyvéd volt, akiről sikerült néhány dolgot kiderítenem, mely furcsa párhuzamban állt egy két olyan alakkal, akiknek meggyőződésem,hogy köze van az alvilági kötökhöz, de sosem sikerült még rájuk bizonyítani semmit, hála a kapcsolataiknak és a befolyásuknak.
Pár napja megfigyelek egy alakot, bizonyos Liam Hunt-ot,akivel talán kicsit közelebb kerülhetek ahhoz, amit tudni akarok.
Fekete sportmotorral követtem, ez egyrészt kevésbé feltűnő,másrészt jobban díjazom mint egy négykerekűt. A Herculiods előtt szállt ki a pasas a kocsijából, ekkor már éreztem, hogy kissé instabil terepre tévedtem, ugyanis a helyről még az őrsön is keringtek pletykák, jó néhány esetben vizsgálódtunk is már erre, de sosem sikerült találni semmit,piszok jól el tudják innen tüntetni a nyomokat.
Az a rohadt nagy mákom, hogy nincs egy tipikus zsaru kinézetem,így könnyen el fogok tudni vegyülni, ugyanis a hekusokat nem épp kebel öleléssel várják ezen a helyen.
Leszálltam a motorról, megvártam amik a pasas bemegy, majd megindultam én is. A bejárat előtt levettem a bukósisakot a fejemről, mely alól vízesésként libbent elő a hatalmas vörös lobonc. Már a bejáratnál végignézett rajtam a biztonsági,na igen ez a vörös haj bárhol feltűnő lenne.
~Talán épp itt lenne az ideje elgondolkodnom egy hajfestésen...~gondoltam. A pasas elég szembetűnően méregetett,a farmer feszült a hátsómün, de csak épp annyira, hogy a motorozást még engedje,fekete boka fölött érő motoros csizma,és az elengedhetetlen fekete derékig érő bőrkabát,mely alatt csak egy ujjatlan fehér vékonypántos felsőt viseltem. Az egyik szemöldököm magasabbra szaladt,ahogy a pofa arcába meredtem.
-Nézegetsz még egy darabog vagy be is engedsz,nagyfiú.-préseltem ki magamból,és piszkosul nagy szerencsém volt, hogy nem motozott át,egyrészt, mert a fegyverem ott lapult nálam, másrészt mert ha hozzámér,biztos, hogy eltöröm a kezét,és akkor köszönhetek annak, hogy valaha is bejussak a lokálba.
Nem szeretem a neon fényt, bántja a szemem,meg különben is, valahogy mindig a k*rvákat jutattja eszembe, nem tudom, hogy miért.
Óvatosan keresem a szememmel a célszemélyem, és pont ki is szúrom őt egy nagyobb asztaltársaságnál, a legjobb hely, ahonnan nem feltűnően szemmel tudnám tartani az pont a bárpult, így hát odasétálok, és felülök a magasított bárszékre.
~Hm...majdnem olyan,mintha a Hood's-ban ülnék.~persze, mert egy lepukkant kis családias sarki kocsma aztán pont tipikusan egy ilyen helyhez hasonlítható.
-Egy whiskey lesz jéggel. Jhonny!-teszem hozzá,mikor a pultos rám néz,nem épp egy nőies ital az tuti, pláne, hogy vezetnem is kell majd, de nem az a fajta vagyok, aki egy kis piától már nem mer motorra ülni, csak ki ne derüljön,hiszen a szkmámban ez aligha lenne etikus...irónikus,nem?!
Könnyed mozdulattal veszem le magamról a dzsekit,és terítem a szék aprócska támlájára nagy gondot fordítva ennek a talány lényegtelennek tűnő mozdulatnak. Közben időnként a szemem óvatosan el el téved az igen lelkesen mulatozó ám gyanús társaság felé.

Nem fél Bronxtól! Fittyet hány a veszélyre, és arra, hogy itt minden ötödik ember be akarja törni a fejét. A tény, hogy most itt van elég bizonyíték kell, hogy legyen arra, hogy nem érdekli, hányan szeretnének átmenni rajta egy úthengerrel, és kipróbálni, mennyire törhetetlenek a csontjai. Nem érdekli, mi lesz ma, és még az sem tölti el aggodalommal, hogy a Herculoidsba kell jönnie, pont a Herculoids-ba!
Minden esetre azért próbálja addig késleltetni a vérfürdőt, amíg csak lehetséges. A harley Davidson helyett busszal jön, annak nem baj, ha kiszúrják a kerekeit. A haját kissé lezselézi, hogy ne álljanak ki a "szarvai", és a főbejárat helyett hátul lép be a kocsmába. Ha nem akarnák, hogy ott közlekedjen, nem cska egy béna fémláncot tettek volna oda,a mit a karmai simán átvágnak. A főterembe érve körülnéz, és nyomban megakad a szeme a vörös hajzuhatagon. Mázli, hogy kivételesen tényleg egy vörös szépséget keres, és mivel nem lát itt másikat, egész biztos benne, hogy ő lesz az embere.
-Hé, szabad ez a hely? - Kérdi a csaj mellett ülő egyetemistát.
-Ő...nem, itt ülök...
Erre összeráncolja a homlokát, majd a sráccal együtt arrébb tolja a bárszéket, aztán elvesz magának egy üreset, leteszi Roxy mellé, és felpattan rá.
-Korábban értél ide. Pedig elég dögös vagy hozzá, hogy legalább 15 percet késs.
Ez után rendel magának egy sört, és amíg a csapos elfordul, folytatja a mondókáját, dörmögő hangján.
-Na jó, itt vagyunk mindketten, megtaláltuk egymást, akkor most leléphetnénk innen végre? Ebben a  zajban gondolom úgyis alig hallasz, meg a mi fajtánkat itt nem szívlelik.
Ha esetleg a nő furán nézne rá, felvonja az egyik szemöldökét, és úgy méri végig újra  a nőt. Vörös, dögös...bőrszerkó....pedig elvileg minden stimmel. Na jó, dögöst nem mondott, de a testalkatát ahogy körülírta....
-Te vagy Chloe ugye?
A kérdés feltevésekor már közel sem olyan magabiztos, mint amikor  először meglátta a nőt.

Éreztem, hogy a tőlem úgy két széknyire ülő pasas a bárpult sarkán folyamatosan bámul,ami talán nem csoda, hiszen így, hogy átmenetileg megszabadultam a dzsekimtől a fehér trikó látni engedi itt ott elkőtűnő, egyáltalán nem hétköznapi mintájú tetoválásimat. Sosa senkinek nem beszéltem még erről, van persze, amit én varratam magamra fiatalabb koromban, de tény és való, hogy a legjobb barátom halála után egyszerűen a semmiből kezdtek el megjelenni rajtam különböző rúnák,amiket én magam sem tudok megmagyarázni, hogy hogyan lehetséges. Szerencsére kimagyarázható hogy tetováltatni járok, ha esetleg mégis valakinek feltűnne, de ettől függetlenül engem nagyon bosszant, hogy mégis mi a franc zajlik a saját testemmel.
Egy rosszaló pillantás elég volt a tolakodóan bámuló eléggé ittas egyén felé,és már zavartam el is fordította a fejét. A figyelt asztaltársaságom igen nagy mulatozásban volt eddig egyelőre semmi feltűnőt nem tapasztaltam...még....
Aztán a balomon morcorgást vettem észre, és ahogy belekortyoltam a whiskeymbe,hirtelen egy öblös hang szólított meg. Ugyanolyan normál tempóban tettem le a poharat,melyben a mozdulatra halkan kocogtak össze a jégkockák, és fodította a fejem a hang irányába.
Végigmértem a pasast, és szó mi szó elég lepukkantan festett,olyan tipikus rosszfiús ábrázata volt, de mégsem tűnt részegnek mint az itteniek többsége már ilyentájt.
A pókerarc mindig is nagyon ment nekem, így rezzenéstelenül tudtam a pasas arcába meredni,megkeresve vele egyenesen a szemkontaktust. Furcsa érzésem volt, valami mintha legbelül vészriasztást kezdett volna leadni bennem.
~A mi fajtánkat? Ennyire az arcomra van írva, hogy zsaru vagyok?!B***ssza meg, az elég ciki,ha egy ilyen alak hiphop rájön~gondoltam, de óvatos maradtam.
-A te fajtádat én se kedvelném.-jött ki egyenesen minden szó a számból ugyanazzal a pókerarccal mint eddig,viszont már nem többesszámban.
-Az attól függ ki kérdezi?-válaszolok neki, éppenhogy csak egy lehelletnyit mozdult meg az egyik szemöldököm felfelé.~Milyen Chloe?~tulajdonképpen nem is jött olyan rosszul nekem ez az állást, így kevésbé vagyok feltűnő, hogy csak a pultnál iszogatok egyedül, de hogy lelépjek, eszem ágában sincs. A célszemélyem eközben másik két alak társaságában felállt,, de szerencsére nem kifelé vették az irányt, hanem elindultak hátra,beljebb a bár belső területei felé. A szemem óvatosan követte a hármast, az egyikük nagyon is ismerősnek tűnt, csak hirtelen nem ugrott be, hogy hol is találkozhattam vele. Épp mellettünk haladtak el, és bár velem szemben ült a pasas,már azon kattogott az agyam, hogy hogy a viharba juthatnék utánuk. Mi lehet ott hátul? pókerterem?drogügylethez tárgyaló? Elég széles skálán hozta fel a lehetőségeket nem épp teljesen ép elmém.

Türelmesen várja a választ, de legalábbis csendben, ám minden másodperccel egyre kevésbé tettszik neki ez az egész szituáció. A titkolózás, és ködösítés nem állhat messze a nőtől, akivel a telefonban beszélt, és azt sem tudná megmondani, hogy vajon ennyire feszült lenne-e élőben az, aki a telefonban olyan volt,a kár egy gép, de az ösztönei azt súgják, hogy itt valami nincs rendben, és a nő szaporábbá váló szívverése is erre engedi következtetni, amikor elmegy a pult előtt az a háromfős társaság.
-Logan...Tudod, telefonon beszéltünk.
Ebben viszont egyre kevésbé biztos, hisz az, hogy a mellette ülő nő feszeng ezen a helyen arra engedi következtetni, hogy a vöröske nem teljesen elme roggyant, és tudja, milyen veszélyes itt lenni bárkinek, szóval nem lehet az a bolond, aki ide hívta.  Végül, amikor feláll mögötte a srác, és elmegy, támad egy ötlete, és közelebb hajol a nőhöz.
-Láttam, hogy magad lennél, és gondoltam leszerelem az udvarlód, meg kellett egy hely a pultnál, szóval dupla haszon. Tudom, a régi ismerősök vagyunk csel nem a legeredetibb, de piálni jöttem, nem színészkedni.
Megvonja a vállait ártatlanul, aztán belekortyol a közben kihozott sörébe, és a trió után pillant.
-A volt udvarlód? Szerintem túl jólfésült hozzád.
Megint vállat von, aztán a pultra könyököl, és iszik tovább. Nem tudja, mibe csöppent bele véletlenül, de kezd az az érzése lenni, hogy ez a lehető legjobb, ami történhet...mármint, ha leissza magát, és holnapra elfelejti az egészet. Bárki is ez a tetovált csinibaba, van egy olyan érzése, hogy még sok bajt hozna a fejére, amivel ugyan még elbírna, de minek?
~Max 10 percet kap ez a Chloe, aztán ha nem jelenik meg, hazahúzok hokimeccset nézni.~

Kicsit vonakodva vonom el a tekintetem a célszemélyemről, és megmondom őszintén cseppet sincs ínyemre,hogy eltűnnek a szemem elől,nem szeretném újra elveszíteni a fonalat a nyomozásban, amit igaz ami igaz, hogy stikában csinálok a saját szakállamra, de úgy tűnt talán végre juthatok valami érdemlegesre is, nem úgy mint a kapitányságon a többiek. Hallom, hogy a mellém pottyant pasas beszél hozzám, így ismét rá szegeződik zöldes tekintetem.
-Persze...Logan....-igaz, hogy az arckifejezésem rohadtul meggyőző, de a hanglejtésemben már én sem vagyok olyan biztos, hogy ez nagyon sikerült volna.
Közelebbről megvizsgálva ez apasas nagyon is.....szőrös. Tipikus rossz fiús beütéssel, ami talán más nőkben szinte egyből a vészjelzőt csilingeltetné meg, de bennem valahogy ez nem szólal meg. Aztán a jelek szerint ez a Logan is levette a dolgot, hiszen egyből váltott. Aprócska mosoly játszott az ajkamon, ha nem épp ebben a helyzetben lennék amiben vagyok, még talán....
-Olyan nőnek tűnök, aki védelemre szorul,nagyfiú?-kérdezem miközben egyenesen a szemeibe mélyesztem a sajátom. A másik kérdése viszont furcsán ért.
-Rossz lány mellé jó fiú dukál,nem?-dobom vissza a labdát, de szó mi szó, ebből egy árva szó sem igaz, ugyanis világ életemben a rossz fiúk vonzottak, rólam nem lehet elmondani, hogy apakomplexusos lennék, ugyanis soha nem bírtam a jól fésült, öltönyös pasikat rolex órákkal és túl nagy egóval...de az is tény, hogy nem vagyok épp egy szerelmes típus,inkább az az érzéketlen,magányos nőstényördög féle.
Épp szóra nyitottam volna a számat, mikor a bejáratnál egy ismerős arc tűnt fel. Ugyancsak a jólfésült öltönyös fajta, de rajta látszik, hogy nem kamu az az armani öltöny, és azokban a barna szemekben is volt valami vészjósló. Számomra jól ismert alvilági figura volt, többször volt szerencsénk egymáshoz, de sosem sikerült rács mögé dugnom, bármit is tettem, vagy bármivel is próbálkoztam. Elindult befelé,célirányosan arra, ahol a korábban megfigyelt donorom tűnt el, viszont nem kockáztathattam hogy felismerjen, így ahogy közeledett felénk, valamit nagyon gyorsan ki kellett találnom. Pont kapóra jött váratlan beszélgetőpartnerem,odahajoltam,és megcsókoltam,úgy elkapva a halántékánál és magam felé húzva hogy biztosítsam, hogy véletlenül se legyen látható az arcom Logan fejétől. Az öltönyös eltűnt, felénk se nézett,ahogy eltűnt az ominózus ajtó mögött,elengedtem Logant. Egyre jobban furdal a kíváncsiság, hogy vajon mi folyhat odabent,gyűlik a pokol club...

Nincs szüksége a beépített hazugságvizsgálói egész sorára, hogy rögtön tudja, ez a Chloe, nem az a Chloe, aki miatt itt van. Ez egy sor érdekes kérdést vet fel.
-Nem, olyan bolond nőnek tűnsz, aki beteszi a lábát egy ilyen helyre. A pia drága és vizezett, a zene borzalmas, a társaság meg...még szerintem is pocsék.
Ami a nő kérdését illeti, csak körbenéz, jelezve, hogy ha talál itt egy jó fiút, gyorsan szökjön meg vele, ha másért nem, azért, mert az a szerencsétlen nagyon nincs itt jó helyen.
Aztán ki tudja, lehet téved, mint ahogy abban is, hogy semmi sem lepheti itt meg, hisz felkészült a legrosszabbra. És ha az ember széttört dákókra, lövésekre, és késelésre számít, akkor egy dögös nő csókja igencsak meglepő. Először le is dermed, de persze ajkai szabad utat adnak reflex szerűen Roxy-nak, mielőtt még ő maga is beszállna a dologba, és hevesen viszonozná. Gyorsan leesik neki, hogy miféle hátsó szándéka van asztaltársaságának, s ha már ez a helyzet, két markával rámarkol a nő fenekére, s nyelve is alaposan bebarangolja a nő száját.
-Mondhattál volna simán igent is... - jegyzi meg halkan, miután elválnak az ajkaik, aztán fülelni kezd, hogy vajon mi történhet ott a hátsó szobában. Elég zajos ez a hely, de azért megpróbálja, hátha a szuper hallása elég ahhoz, hogy legalább egy információmorzsa jusson neki, mert kezdi nagyon elveszteni a fonalat.
-Na jó...mosdó...?
Ő úgy érti, hogy onnan jobban hallanák, mi mehet a hátsó szobában, de nagyon nem gondolja végig, hogy hangzik amit mond, mielőtt kinyitná a száját.

Apró mosoly játszott az ajkamon Logan kiejlentésére, igen, furcsa módon valahogy már a külsőm sem azt tükrözte, hogy egy törékeny védelemre szoruló elesett kis virágszál lennék, én magam mégcsak csinosnak sem tartanám magam, báár, ha megerőltetem magam azért rajtam sem áll épp rosszul egy jól szabott koktélruha. Csak az valahogy már nem én lennék. Egy szűk ruhában nem lenne túl könnyű elrejteni egy fegyvert például...ezen kicsit elgondolkodtam, majd egy fejrázással hessegettem el különös gondolataimat...
-Arra ne vegyél mérget, lehet akár egy futóbolond vagy egy szabadlábon lévő sorozatgyilkos is.-húzom sokat sejtető mosolyra ajkam.~Mennyire irónikus lenne.~
MEglepő mozdulatomra meglepő válasz érkezett.Éreztem ahogy Logan borostája érzékien serceg puha bőrömön,és meglepett, hogy milyen hevesen viszonozta hirtelen jött akciómat. Őszintén szólva még magam is belefeledkeztem a heves csókcsatába,és ezen meg is lepődtem.De volt valami vonzó ebben a nem túl jófiús külsőben...kár, hogy egy ilyen helyen nagyon is tisztában voltam vele, hogy milyen alakok mozgolódnak. Ki tudja Loganről is mi minden derülne ki?!
Halk fojtott apró nyögés hagyta el a számat, ahogy megéreztem az erős kezeket a hátsómon,és éreztem, ahogy a testem megfeszül és felpezsdül. Talána kelleténél már jobban is. Igen, mióta nem is voltam pasival?Az utóbbi időben túl sok hullám csapott össze a fejem felett, és nem jutott időm arra, hogy a testem egyéb jelzéseivel is foglalkozzam. Ahogy elváltak ajkaink kicsit zavarodottan pislogtam Loganra, aztán összeszedtem magam, hiszen nem felejthetem el, hogy nem egy numerát keresni jöttem ma este ide.~PEdig....~
-Nem szeretem az egyszerű dolgogat, túl nagy volt a kísértés...-mosolyodom el sokat mondóan,nem eshetek ki a szerepemből.Vagy talán ez már nem is annyira szerep?!
Kérdőn szalat magasabbra mindkét szemöldököm az újabb kérdés hallatán.CSábító gondolat, talán túlságosan is...Viszont a mosdók közel estek oda, ahol a kis díszes társaság eltűnt. Jobb pozícióban lennék mit itt a pultnál. Nem kérdezek, nem felelek, csupán kézen fogom Logant és mint egy bábot húzom magam után. Még nem tudom, hogy mászok ki egy ilyen helyzetből, de ha esetlegesen nagyon elveszíteném az önkontroltt, hát, akkor kénytelen leszek valahogy megszabadulni Logantől....

Lepattan a székről, és követi Roxy-t, illetve még körbe is néz, mielőtt belépnánek a férfi mosdóba, hogy úgy tűnjön, kissé szemérmes, de annyira ezért persze nem, hogy ne kövesse a vörös hajú nőt oda, ahol aztán mindenki számára nyilvánvaló, hogy mi fog történni. Csak abban reménykedik, hogy az a nyilvánvaló dolog nem az, hogy kihallgatják a bandát a szellőzőkön át.
-Tipli.
Csak ennyit szól a piszoár előtt álló másik lakosnak idebent, mielőtt elkapná Roxy tarkóját, és egész testével a falnak nyomva őt elkezdené megint hevesen csókolni, másik keze pedig elölről csúszik be a nő pólója alá. Szerencsére olyan alakhoz volt szerencséjük, akit zavar az akciójuk, és nem akar itt maradni nézni, vagy ne adj isten filmezni, így amikor csukódik az ajtó mögötte, Rozsomák elengedi a nő tarkóját, felnyúl, és valósággal letépi a szellőzőt fedő fémrácsot, aztán picit hátrahúzza a fejét, és szinte a nő ajkára suttogja:
-Hölgyeké az elsőbbség. Én amúgy sem hiszem, hogy beférnék oda.
Aztán ellép Roxanne-tól és az ajtó felé fordul.
-Kémkedd ki magad, én addig vigyázok, nehogy valaki megzavarja a légyottunkat. Viszont, majd ha lesz egy percünk, amikor tudunk levegőt venni, nagyon érdekelne, mi a fene folyik itt. Tudom, hogy olyannak tűnök, aki imádja, ha valami drogdíler le akarja lőni de...már évek óta semmi örömet találok az ilyesmiben...biztos öregszem.

Nem is tudom, hogy mi lepett meg jobban, hogy Logan nem nagyon tiltakozott, vagy hogy kissé én is begerjedtem erre a szőrös fazonra.Pár perc sem telt bele, már kint is voltunk a mosdóknál, közben amennyire a elyzettől telt próbáltam felmérni a terepet,memorizálni az egér út lehetőségeit ha nagyon nagy sz*rba keverednék "véletlenül". Hátam a mosdó falának csapódott, és mire megéreztem Logan követelőző ajkát,a kezem automatikusan markolt rá az ő tarkójára is. Nem sok hiányozna ahhoz, hogy elveszítsem a fejem, és magasról tegyek arra, hogy miért is jöttem ide ma este ebbe a lebujba, de...nem tehetem, hogy kikapcsolom az agyam és átmegyek egy ördögi ösztönlénybe...pedig minta nem is állna ez olyan távol tőlem...
Aztán mire cselekednék Logan már tol is el magától, szemeimben egy pillanatra felizzot valami.
Meglepődök, mi tagadás, erre a fordulatra pont nem számítottam, ahogy meghallom Logan szavait. ~Ennyire azért nem lehet átlátszó?!~gondoltam.
Meglep milyen állatias erő van ebben a fazonban és ez szinte azonnal óvatosságra és gyanakvásra int az irányába. A lehelletét érzem a számon ahogy a szavait suttogja, majd felnézek a szellőzőre és a kínálkozó lehetőségre. Bajban vagyok, nem tudom, hogy most vagy nagyon csúnyán lebuktam és nagyon meg fogom ütni a bokám, vagy piszok mázlista vagyok és kínálkozik egy kiváló lehetőség előttem. Nehéz lett volna megmondani.
~Miért....~formálná a kérdést a szám, de nem jön ki hang a torkomon. Végül döntök, hogy jól e, azt még magam sem tudom... még rápillantok Loganra, majd nem teketóriázom, hanem már lököm is magam a talajtól, megragadva a szellőző szélét ugrásból, és karból húzom fel magam a nyílásba. Nem egyszerű folyamat, de szerencsére mindig jó kondiban vagyok. A szellőző valóban nagyon szűk, én is csak éppen hogy elférek, nagy mozgásterem nekem sem akad, csak annyira hogy még éppen tudok kúszni.
~Még szerencse, hogy csak kicsit vagyok klausztofóbiás...~motyogom magam elé,ugyanis rohadtul nem bírom a kicsi és szűk helyeket, a sötétben már rég nem félek, de a kicsi helyek még ki tudnak borítani. Nem tudom, hogy Logan hall e még bármit is, de elég cifra káromkodás hagyja el a számat mielőtt elkezdek beljebb kúszni.
Szerencsére nem nagyon kell forgolódnom, nagyjából egy irányba tart a szellőző, mikor hangfoszlányokat kezdek el hallani. ~Remek.~gondoltam, lassan célegyenesben vagyok. Elértem azt a rácsot, ami a hátsó külön teremhez vezetett, és óvatosan kémleltem ki, egy négy fős társaság volt odabent, köztük akit én figyeltem meg, aki elől bújkálni kezdtem, a másik kettő pedig csak arcról volt ismerős valahonnan.
-Minden előkészület megtörtént?-kérdezte az egyik fazon.
-Még vannak hiányosságok, de pár nap és mindent elintézünk mire ideér.-mondta a másik.
-Viszont óvatosnak kell lennünk, a sorozat-gyilkos ügyben, amiben az a nyamvadt rendőr és a nője is meghalt még mindig nyomoznak, és az a vörös szuka levakarhatatlan. Jobb ha minden részletre odafigyelünk, és a kétes tényezőket csendben kiiktatjuk a rendszerből.-mondta nyugodt de vészjósló hangon a barna szemű öltönyös.
Nem tudtam hogy bóknak vegyem e a szavait, hiszen egyből tudtam ki lehet a vörös szuka. Nem egészen volt tiszta számomra sem, hogy miről beszélhetnek, hiszen túl rejtélyesek voltak a szavak, és persze nem hallottam a beszélgetés egészét, így elég nehéz volt összerakni a képet. Aztán ahogy egyre jobban megnéztem a vékony fickót, akit követtem, a kézfején mintha látni véltem volna valamit, egy jel, aztán mintha pislákolt volna, vagy most az én szemem kezdett el káprázni?! Megdörzsöltem volna a szemem, de egyre erősebb fájdalom nyilalt bele a fejembe, mintha ezernyi kést döfködnének az agyamba, bírom a fájdalmat, egy pontig...de ez az érzés, már kezdte nagyon a határaimat feszegetni. Próbáltam nem ordítani, de nem bírom...
Valószínűleg a nyöszörgésre felfigyelt a társaság is,zavartan néztek körbe, volt aki a fegyveréért nyúlt, majd egyikük fejjel intett a szellőző felé. Tudtam, éreztem, hogy kib*szott nagy bajban vagyok, és mozdulni akartam, de képtelen voltam rá, a fájdalom mintha lebénított volna, majd még hallottam, ahogy elsül egy fegyver, és az elmosódott kép hirtelen fekete lett előttem....
A sejtekben és idegekben hullámként söpört végig a jelzés, mely pokoli erőket hozott mozgásba. Az emberi test hirtelen csak egy törékeny bábuvá vált,a csökevényes emberi tudatot felváltotta a földöntúli pokollény éhező tudata. Megrezzent a szellőző,mely szinte másodpercek alatt adta meg magát a rá nehezedő súly alatt, a lámpák fénye pislákolni kezdett, majd a nagy csörömpölés után elsötétült az összes lámpa,egyetlen maradt pislákolva. A leszakadt szellőző alól egy magas sötét árny emelkedett fel, majd sárgán izzot fel egy szempár.
-Mi az a rohadt...-hangzott az egyik pasi szájából. És a pislákoló fény meg meg világított valami emberi szemmel nézve torz lényt.

Oldalra dönti a fejét, és fanyar mosoly rajzolódik ki az arcára, ahogy meglátja Roxanne-on a csodálkozást. Kezével finoman végigsimít a nő arcélén, és rákacsint.
-Nyugi, más akkor sem nézne zsarunak, ha jelvényt dugnál az...arcába. Na de siess, mielőtt lemaradsz a prédádról.
~Mondjuk, vicces lenne, ha kiderülne, hogy tévedek, és tényleg csak arról van szó, hogy szegény belém szerelmesedett első látásra, ám ezt kényelmetlen lenne bevallania, és most megjátssza a titkosrendőrt, hogy ne kelljen. Mondjuk ilyen tuti csak a filmeben van.~
Aztán csak türelmesen vár, összefont karokkal. Praktikus, hogy a férfi mosdót választotta, mert a "szerelmi fészküket" többen is megsértik, holmi vizelési problémára hivatkozva, és a női mosdóban tuti sikoltás lenne a vége minden alkalomnak,a mikor nyílik az ajtó. Azért a harmadik férfinál már megrázza a fejét.
~Így menjen az ember szobára...~
A lövések hallatán már némi aggodalommal néz fel a szellőző irányába, a robaj után viszont gondolkodás nélkül szalad ki a mosdóból, hogy aztán elszabadult tehervonatként rontson be a hátsó titkos helyiségbe. Vakolat, és szilánkdarabok szállnak a levegőben, mikor a teste megjelenik a néhai ajtó helyén, tovább rontva az amúgy is feszült hangulaton. Az egyik nehézfiút úgy löki fel, mintha csak egy útban lévő kínai váza lenne, s minden figyelmét a szörnyetegnek szenteli.
-Üdv te...valami. - ÉS ekkor, jellegzetes hanggal ugranak elő a karmai. - Ha most elpucolsz innen, nem darabollak fel.
~Hol lehet a csaj? Ezen az izén érzem a szagát, de vért nem érzek. Remélem nem esett baja...kezd idegesíteni, hogy minden nőmmel történik valami.~

A Félelemvadász szagot fogott, méghozzá igen erősen, és ha ez egyszer megtörténik, akkor annak csak egyféle végkimenetele lehet a pokoli játszma szempontjából...
A lény szeme sárgán izzot fel, nem emberi írisze volt többé,hanem egy démoné. A hátsó terem hangszigetelt volt, így a bárba szinte semmit sem hallatszódott ki, ott mintha meg sem történnének az események, melyek azt a hátsó részleget érintették. A harmadik pasi rutinosabb volt, az ő fegyverére hangtompító volt szerelve biztos ami biztos, mellyel a lény felé lőtt, amit az sikeresen ki is került. Mint egy állat szagolt a levegőbe,keresve áldozatát, aki a terem túlfelében volt, pont ott, ahol hamarosan LOgan robogott be mint egy gyorsvonat, és pont azt a vékony ipsét lökte fel, akire a lény foga oly nagyon fájt jelen pillanatban.
A robajra a lény is Logan felé fordult, majd a mögötte fekvő vékony férfira. Mint egy állat húzta fel felső ajkát,mintha vicsorogna. Valamivel egy átlag ember fölé magasodottt ilyenkor alakja,s vörös haj helyett fekete lobonc omlott alá vállaira, hátából két denevérszárny mozzant meg, s szinte pillanatok alatt csapódtak ki merev helyzetükből,végén láthatóan hegyes karmokban végződött.
Egyenesen át akart törni a termen prédája felé, de jelenleg két alak állt közte és a préda között, az egyik fegyveres és maga Logan....
A mellette álló férfit nagy lendülettel lökte arrébb a kiterjesztett szárnnyal, hallatszott, ahogy szakad az öltöny ahogy a karmok vége hozzáért.
-Mi a rohadt jó anyád.....-hangzott a káromkodás a férfi szájából,mert nem csak az öltöny szakad, hanem azzal együtt a jobb karján a bőr is, a fegyver pár méterrel arrébb esett ki a kezéből.
Sárgás tekintete Loganéba fúródott, ahogy a kimeresztett karmokat végig mérte.
~A tudatom minta fogságba esett volna egy sötét dobozban, nem láttam semmit, és halvány lila gőzöm sem volt, hogy hol vagyok. A sötétből folyton hangokat hallottam felém szűrődni,furcsa nyelven suttogott nekem, épp úgy, ahogy olykor álmaimban is,mikor verejtékben úszva kelek fel. Igen, zűrös éjszakáim vannak egy ideje,sokszor ezért kerülöm, hogy aludjak, vagy egy kis altatóval vagy némi alkohollal. Nem félek, szó sincs róla, elég borzalmat látok nap mint nap,mintha belőlem kiölték volna ezt az érzést, csak egyszerűen nem értem...minta valami folyamatosan át akarná venni az irányítást a tudatom felett...nem értem,csak egyszerűen érzem...és kimondhatatlanuk fáj,talán soha nem éreztem még efféla fájdalmat...mi a büdös franc folyik itt....~
Az emberi tudat minta olykor fel fel pislákolna, de most még a démon az erősebb,és magabiztosan magasodik Logan felé,egyelőre érintésre van szüksége ahhoz, hogy Logan a legrosszabbat élje amit valaha átélt. Ő most csak egy járulékos veszteség, akire az ő foga fáj, az ott kuporog rettegve Logan mögött. Rosszkor van most rossz időben...Végül megfeszülnek combjai, ahogy Logan felé veti magát teljes erőből,kimeresztett karmokkal és szárnyakkal....

Vicsorogva tartja a szemkontaktust a szárnyas, démonszerű izével, kivont pengéi pedig mozdulatlanul állnak, sziklaszilárd kezei végén, s néha megcsillannak a dulakodás közben ellökött lámpa fényében.
~Értem én, hogy sok itt az alvilági figura, de ez már nevetséges!~
Meg sem lepődik azon, hogy a felszólítása süket fülekre talál. Egy kezén meg tudná számolni, hányszor fordult elő életében, hogy egy ijesztő alak megadta magát, amikor erre szólította fel őt. Minden esetre, felkészülten vár rá, hogy a lény megpróbálja rávetni magát, ő azonban a padlóra veti magát, hogy a krampusz fölötte szálljon el, és ne a mellkasának csapódjon, karmait azonban felfelé hajlítja, hogy legalább megkarcolhassa kicsit a lényt pár helyen.
-Ugyan kislány, senki sem szívleli ezeket a bunkókat! Higgadj le, és még segítek is, csak állítsd le magad, mert ennek nem lesz jó vége!
Hogy ezzel esetleg megbántja a bűnözőket az nem nagyon izgatja. Helyette feláll, és megint kivont karmokkal várja, mi lesz ezek után, és persze félkör ívben mozog, szemeit le sem véve a rémről.