Soren Baldwin

ADATOK

NÉV: Soren Baldwin
faj: Mutáns
kor: 32
születési hely: Buffalo; Egyesül Államok

jellem: A legtöbb testvériségessel ellentétben nem veti meg, s gyűlöli az embereket, és nem szeretne mást, mint nyugodtan élni, 300-al tépni, és villámot szórni arra, akinek ez nem tettszik. Alapvetően nyugodt palinak tűnik, de nagyon könnyű kihozni a sodrából, s a legkevésbé sem jelent neki gondot, hogy valakit valakit alaposan helyben hagyjon...legalábbis a lekiismerete nem gátolja meg benne az biztos.
személyazonosság: Nyílt

KÜLSŐ: 186 cm magas, és 90 kg-ot nyom. Sötét haját általában férfiasan rövidre nyírva hordja(mint a képen) izmait pedig igyekszik nagyon jó kondiban tartani, már csak azért is, mert egy diliháznyi pszichopatával alszik egy fedél alatt.
Ruházatára nem sok figyelmet fordít, általában egy farmert, és pólót hord, néha megtoldva egy bőrdzsekivel, ha nagyon hideg van.
Továbbá állítólag olyan arca van, amit ha meglát az ember lánya, rögtön az jut eszébe róla, hogy ebből a manusból jó apa/férj lenne. Az ilyesmi nagyon el tud rontani egy tökéletesnek ígérkező egy éjszakás kalandot...

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL:A bal vállára tetoválták a mutánsok jelét (mint amilyen Callisto-nak is volt a 3. filmben).

KÉPESSÉG: Képes magába szívni az elektromos energiát a különböző áramforrásokból, majd felhasználni azt.
Kicsit bővebben kifejtve ez annyit jelent, hogy a teste tökéletes vezetőként képes továbbadni az elektromosságot, anélkül, hogy kárt szenvedne tőle, legyen az bármilyen erős, illetve képes kiszipolyozni az áramot mondjuk egy elemből, és elraktározni azt a testében, majd később felhasználni saját célra, például „villámot” szórni valakire (bár ez egy laposelem esetében természetesen inkább látványos, mint fájdalmas, és leginkább az sem). Amíg a testében kölcsönvett áram dolgozik, a fizikai ereje is megnő. Az elektromosságot nem képes a végtelenségig tárolni, teljes feltöltésről egy óra alatt lemerül, akkor is, ha nem használja fel semmire.
Természetesen, ha az áram utánpótlása folyamatos(mert mondjuk egy villamosszékben ül éppen) akkor folyamatosan tudja szórni a villámokat.

Entered Apprentice:
Képes annyi áramot megtartani magában, mint mondjuk egy személygépkocsi akkumulátora. Ez arra elég, hogy a fizikai ereje megduplázódjon, vagy elsüssön két olyan villámot, amivel le tud sokkolni egy felnőtt férfit néhány percre.



ELŐTÖRTÉNET:

Életem alkonyán megszülettem. Felteszem ez a legtöbbetekkel így van, ezért ha nem gond, át is ugranám az ezt követő évtizedet, úgysem hiszem, hogy újat tudnék mondani, elvégre biztos mindenki átélte, milyen poén volt az iskola első napja, mennyire felemelő érzés volt aranyérmet szerezni minden sportban, megagyalni a strébereket, és elvenni az ebédpénzüket...vagy ez csak én lennék?
Nos, hiszitek vagy sem, az életem teljesen normális volt, egyke gyerekként én ültem a kis családom építette trónon, édesanyámnak én voltam a szeme fénye, apám meg, nos ő egy cseppet alkoholista volt, de minden jó szakember az, nem igaz? én még nem találkoztam olyannal, aki erre rácáfolhatna.
Még 10 éves sem voltam, amikor először jártam a műhelyben, ami a tulajdonában volt, s először fogtam csavarkulcsot a kezemben, hogy megdolgozhassak a zsebpénzért. Természetesen ellenkeztem, hisz nem voltam kapzsi, bőven elég volt nekem a többi gyerek uzsonnapénze, de az öreg hajthatatlan volt! elhatározta, hogy egy szép napon én veszem majd át a családi vállalkozást, és ha azon múlik belém veri a mesterséget, ököllel, derékszíjjal, és csavarkulccsal, vagy ami épp a kezébe került. Említettem ugye, hogy a viszonyunk nem volt mindig felhőtlen? Viszont azt el kell ismernem, abban nem tévedett, hogy őstehetség vagyok! Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy én vagyok a keleti part legjobb józan autószerelője...na jó, talán nem szerénytelenség nélkül, és nem feltétlenül igaz, de tény, hogy jó voltam benne. 14 éves koromra már egyedül is mert volna hagyni az üzletben, ha élne olyan ember az országban, aki rábízná a kocsiját egy gyerekre.
Sajnos amennyire büszke volt rám az öreg a franciakulcs zsonglőrködésért, annyira megvetett a másik tehetségemért. Eleinte persze egyikünk sem tudta, mi a fene van, csak arra lettünk figyelmesek, hogy sorra halnak meg az aksik, ám szerencsére nem találta meg az összefüggést köztem és köztük, csak akkor döbbent rá, hogy talán valami nincs velem rendben, amikor az egyik apa-fia barátságos bokszmeccsen égnek álló hajjaj, kiguvadt szemmel vágódott hanyatt. Inkább nem vártam meg, mit fog szólni ehhez, ha magához tér, felkaptam mindent, ami ehető, és leléptem.

A következő pár év számomra izgalmas volt, olvasni róla viszont egysíkú lenne, és utálok panaszkodni, úgyhogy ugorjunk. A lényeg, hogy az utcán éltem, sosem maradtam pár napnál tovább egy helyben, dolgoztam amikor tudtam, ettem amikor volt mit. Sajnos akkoriban még nem voltam ura a képességemnek, s a néha előforduló apró elektromos kisülések igencsak fel tudták zaklatnia  vasvillás fáklyás csürhét, szóval sosem bántam, ha épp tovább kellett állni, ez úgyis Amerika, az egész egy rohadt nagy bevásárló központ, mit számít, hogy New York, vagy San Francisko? Mint kiderült, nem egészen. Az utóbbi városban talált rám, Mentorom, és barátom Callisto, ki végre elfogadott annak ami vagyok, és tőle megtudtam, hogy mi s az! Nem egy csődtömeg! Vagy korcs! Az evolúció következő lépcsője! Superman! Na ó, ez túlzás, de a lényeg, hogy végre megint volt önbizalmam! természetesen mellelte álltam a végsőkig, mikor is...nos, nekem túl fájdalmas rá gondolni, és benne volt a TV-ben. Legyen elég annyi, hogy én megúsztam, ő nem. Azóta New York-ban tengetem a napjaim,a  testvériség többi megmaradt tagjával, és vároma  csodát.



FOGLALKOZÁSA: Valaha nagyon régen autószerelőként dolgozott édesapja mellett.

SZAKÉRTELMEI: Ha egy gépjárművet, vagy motort kell helyrehozni, ő az embered. Ezen felül az utcán és a testvériség berkeiben eltöltött évek során szert tett némi nyers erőre, s a bunyókban is jól megállj a helyét.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:



MINTAJÁTÉK: