William Stryker

ADATOK

NÉV: WILLIAM STRYKER
faj: ember
kor: 45
születési hely: Kansas city

jellem: rossz. Kaotikus rossz. Megőrjítette az, hogy a fia mutáns lett, s a felesége belehalt annak következményeibe. Úgy érzi, hogy ő a megváltó az emberek számára, s nem sajnál semmilyen eszközt arra, hogy elérje a célját.
személyazonosság: ismert katona.

KÜLSŐ: Idős, jól karban tartott férfiú. Haja őszes néha megtartja a szakállát, s általában szemüvegben közlekedik. Azt mondják, hogy olyankor megbízhatóbbnak néz ki. Általában a katonai egyenruháját viseli, s csak ritkán veszi fel a civil öltözékét. Nagyon ügyel arra, hogy minden megfelelően álljon rajta, s még nyoma se maradjon a rendetlenségnek.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: jobb alkarján egy tetoválás, még a hadseregből.

KÉPESSÉG: -

~°~

ELŐTÖRTÉNET:

- Ne aggódj Joshua. Nem lesz semmi baj. – fonta össze háta mögött a kezeit, s figyelte a fiát. Mintha csak az anyját látta volna benne. Azok a nagy, zöld szemek. Minden egyes kis vonás, apró ránc mely az évek során megjelent rajta, most hirtelen a fiú tekintetében tükröződött. Ennyit öregedett volna? Ennyi év eltelt?

William Stryker, az amerkai haderő ezredese, tisztességes özvegy férfiú, jópolgár. A tökéletes mintapéldánya a jó katonának, szerető férjnek, s jó amerikai polgárnak. A gyermekkorát a kansas-i farmjukon töltötte el, szerető családja körében, s nem is emlékezett igazán olyan momentumra mely kialakította volna benne… azt. Ezt ő nem is nevezte volna hátránynak avagy valamilyen mentális betegségnek. Hiszen ő mindig is csak azon munkálkodott, hogy másoknak jó legyen. Gyermekkora élt benne a vágy, hogy segíthessen másokon, megvédhesse a gyengébbeket, s mindenki egy boldogabb világban éljen. Gyermekként is igen aktív volt, nem törődött túl sokat a tanulással, így nem is ment tovább egyetemre. Belépett az amerikai hadseregbe, s ott építette tovább a karrierjét. Huszonéves korában megházasodott Teresa Folley-val majd pár évre rá megszületett első gyermekük Joshua. A katonai szamárlétrán ügyesen lépkedett feljebb, családi kapcsolataink is köszönhetően, s harminc éves korára már hadnagyi rangban díszelgett. Mindenféle illúziókat megtörendő, már akkor sem kedvelte különösebben a mutánsokat. Legszívesebben az összeset eltörölte volna a föld színéről, hogy Amerika népe ne szenvedjen az olyan korcs szörnyszülöttektől. Volt is pár szerencsés éve amikor felsőbb utasításra írthatta a fattyakat ám ez sajnos nem tartott túlontúl sokáig. Akkoriban lépett a fia pubertárs korba, s az asszonnyal is csak bajok voltak otthon. Mindig védte a fattyakat, s próbálta rábeszélni őt is, hogy változtassa meg a véleményét a témában. Fel nem foghatta, hogy miért védte őket. Lelkének legbenső zugában bújkált valami, az igazság apró szikrája, ám… Sosem merte volna magának bevallani, hogy mire is gondol valójában. Akkor pedig megtörtént… az.

Augusztusi délután volt, ő pedig fáradtan tért meg a munkából. Akkor már nem kellett a támaszponton élnie, a kertvárosban vettek maguknak egy szép házat, hogy Joshua elkerülhesse a fattyak társaságát a város mocskosabb negyedeiben. Amint kinyitotta az ajtót füst szaga csapta meg az orrát. Mintegy öntudatlanul, a katonai reflexeknek köszönhetően, elő is vette a fegyverét, melyet egyébként nem kellett volna magánál hordania, s óvatosan settenkedet tovább. Tudta jól, hogy nem túl népszerű a mutánsok körében, még ha a propaganda próbálta is azt elhitetni velük, hogy a kormány immár mellettük áll, s az integráció érdekében békét kötöttek. Tehát szinte mindennapos volt, hogy magánál tartotta a fegyvert, s ha kellett, ha nem, hát használta azt. Önvédelemre hivatkozva. A látvány mely fogadta azonban sokkal rosszabb volt bármi másnál. A felesége a földön hevert, súlyos sebekkel tarkítva, a fia pedig… Elevenen égett. Mégsem sérült meg?!

- William… - Tereza nyúlt felé, segélykérően, talán esdeklőn? Haldoklott. Ezt már jól látta. S akkor… elöntötte a Düh.

- Apa, apa… én nem akartam…! – egy szó nélkül emelte fel a fegyvert s lőtte le a gyereket. A katonai tapasztalatának köszönhetően tudta jól, hogy túléli majd, esetleg nagyobb hegek, fájó csontok maradnak a nyomán. Azt azonban semmiképp sem akarta megkockáztatni, hogy kiderüljön, egy fattyú apja. Sikított is a felesége? Vagy az már csak a halálsikoly egy része volt? Nem nézett rá. Többé nem nézett rá mert tudta, hogy onnanstól kezdve csak az a látvány fogja fogadni esténként az ágyában azt pedig semmiképp sem akarta. Inkább hátat fordított, mintha mi sem történt volna, csak idegeneket lepett meg azon az órán, majd lassú, gyötrelmes mozdulattal vétte elő a mobiltelefonját.

- Rendőrség? Gyilkosság történt. Igen. William Stryker. Mutánsok törtek be a házamba.

Az ügy igen nagy vihart kavart a médiában s csak tovább fokozta a mutáns-ember közelharcot mely már egyébként is tartott évek óta. Stryker is csak azért nyilatkozott visszafogottan a médiában mert a felettesei ezt parancsolták neki, s egyébként is volt benne annyi kurázsi, hogy ne adja ki rögtön az aduászait. Onnanstól kezdve azonban valami véglegesen eltört benne. Az első pár hónapban csak az alkoholban talált vigaszt. Azzal kelt, s feküdt, már nem is tudott másra gondolni. Egy részeg hajnalon azonban látomása támadt. Jézus jelent meg lelki szemei előtt, s megérintve a fejét azt mondta, hogy feloldozást nyerhet bűnei alól. Ő lehet a mutánsok számára az új megváltó, hogy mindenki boldogabb legyen a földi világban. Stryker pedig pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Letette az alkoholt, s új célt talált az életében. Úgy döntött, hogy megmenti az embereket, s segít a mutánsokon. Nos, lehet, hogy ebből a fajta segítségből a legtöbben nem kértek volna de ő nem kérdezte meg, hogy kérik-e a segítséget vagy sem. A kapcsolatait felhasználva elkezdett a mutánsokon kísérletezgetni, s ehhez megdöbbent mód sok gazdag támogatót is talált. A Hart szigeten kialakította a laboratóriumot, s átvette a titkos tervezet fölötti vezetést. Pár mutánsnak sikerült megszöknie de egyébként… Mindenki csak úgy emlegeti, hogy a Sziget. A halálsziget ahonnan nincs kiút. Aki onnan megszökött többet nem tér vissza, s lehetőleg nem is beszél arról, hogy járt már ott. Még a végén újra megtalálja a halálosztag. Stryker igen nagyvonalú, sosem sértődik meg a fattyak kritikáin. Hiszen tudja, hogy a kisemberek nem látják át az ő nemes szándékait. A telep lényegét leginkább a gyógyszer kísérletekhez hasonlítja. Pár patkánynak meg kell halnia ahhoz, hogy később az emberek védve legyenek a betegségek ellen. Ő pedig van olyan nagyvonalú, hogy saját lelki békéjét áldozza fel mások boldogságáért. S még csak jutalmat sem kér a fáradozásaiért.
Egyéb feladatai, s a Sziget közt ingázva végzi a mindennapos dolgait, s figyel. Figyel s vár, hogy az új világ hajnal beköszönthessen, s sikerüljön megmentenie azt, akinél jobban senkit sem szeret.

- Nem lesz semmi baj. – merengett el, majd hirtelen támadt ötlettől el is fordult az üvegtől. Nem szeretett túlzottan érzelgősködni. A fia, egyetlen szeme fénye akkor egy üvegfalú ketrecbe volt zárva, mely vízzel volt megtöltve, csupán a gépek által éltetve. Már évek óta úgy tartotta. Abban az eszményi állapotban amikor még nyoma sem volt a fattyak torzulásának.

- Hány új jött?

- Három. Egy x-29 és két x-31-es.

- Hmh.

- A kísérletek már megkezdtük, még mindegyikük él, az életfunkciók stabilak, a deformációk visszahúzódtak.

- Nagyszerű. Csak így tovább.

- Ezredes…!

- Tessék?

- Valaki… megszökött.

- Akkor értesítse az osztagot.

- Nos, én arra gondoltam… - az orvos igen finoman próbálta megfogalmazni azt, hogy esetleg nem kéne az osztagot utána küldeni. Persze sosem mert nyíltan kiállni az ezredes ellen, hiszen mindenki tudta, hogy őrült, de ilyen halovány próbálkozásai azért voltak. Persze sosem feltűnően, hisz bármikor kiborulhatott a férfi. Inkább csak finoman, óvatosan… Amik általában semmit sem értek.

- Még kész szerencse, hogy nem ezen kell gondolkoznia. – emelte fel a telefont, s nyomta be a megfelelő kombinációt. Utálta, hogy mindent neki kell elintéznie.

- Zero? Lett egy újabb. Két napot adok.

~°~

FOGLALKOZÁSA: Ezredes

SZAKÉRTELMEI: Közelharc, fegyverhasználat, autó és katonai repülőgép vezetése. Bár ezen tudása már megkopott az évek folyamán de azért még eltudna irányítgatni egy kis madárkát.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Marokfegyver, mobiltelefon, pénztárca, szemüveg, napszemüveg.

~°~