McDonald's

Látom Alex-szen, hogy gyanakvó pillantásainak kereszttüzébe kerültem. Fejcsóválva megyek vissza a sorba, hogy újabb adag kaját rendelhessek. Szerencsére a kis lókötő nem szökött meg, bár arról fogalmam sincs, hogy turkált-e a kabátomban. Simán kinézem belőle, azok után ahogy rám nézett az előbb. Nem semmilyen paranoiája lehet neki is. Ez pedig felveti a kérdést, hogy vajon ő miféle mutációval született. ~Az a csuklya sem véletlen fedi el az arcát, tehát valami látványos dolog lesz.~ Ötlött fel bennem és most visszaülve az asztalhoz jobban szemügyre vettem a lányt.
- Itt a repeta. - Vigyorogtam, elé tolva az ő tálcáját. Először csak az italomba kortyoltam, várva, hogy az ételhez nyúljon. Figyeltem minden mozdulatát, kíváncsiságom ismét feléledt. - Miért hitted azt, hogy itt akarlak hagyni? Már mondtam, látni akarom az arcodat. Ha ez a kajálás és a beszélgetés az ára, ám legyen. Kivárom. - Mondtam mosolyogva, de szemem már nem csillogott. Inkább fürkészően fordult beszélgetőpartnerem felé.

Éppen Manhattan-ben az utcákon vezetek, amikor a lámpa pirosra vált és egyre jobban megéhezek.
-Gyomorkorgás- ~Húú mielőtt haza megyek valamit kéne kajálnom, rohadt éhes vagyok és ma még nem sok mindent ettem.~ Hogy leküzdjem az éhség kínzó érzését rágyújtok egy cigarettára. Majd a lámpa zöldre vált és már tovább is mentem a kereszteződésen.

-Hmm egy McDonald's úgy is régen ettem sajtburgert bár most lehet hogy egy kis sajtburgernél többre lesz szükségem ha normálisan jól akarok lakni, na mindegy majd odabenn meglátom hogy mi a kínálat.-
A kocsival egy közeli parkolóba állok meg, úgy hogy legyen a kocsira rálátásom, de mégse legyen a zsúfolt McDonald's parkolóban. Majd kiszállok a kocsiból és bezárom. Ahogy pittyeg a riasztó, azt jelezve hogy a kocsi bezárult elindulok a gyorsétterem felé. A bagó lassan és kellemes füstöt eregetve ég el, majd a csikk a földre hull a számból, még egyszer utoljára megtaposom, miközben kifújom a füstöt az orromon és a számon. Majd az ajtón belépve a pultban álló csajhoz igyekszem.

-Hello szeretnék kérni 2 sajtburgert 2 big mac-et és egy nagy Cola-'t.
-Szia rendben van a Cola bármennyiszer újra tölthető és a big mac-hez jár sült krumpli is, de ha menübe kéred akkor a 2 burger mellé adjuk a 2 kolát és a 2 krumplit.- A lány elmosolyodik- Hogyan legyen?
- Jó akkor kérek 1 ilyen menüt meg 2 sajtburgert, így legyen!- Bohém vigyorral kotorászok a pénzem után a zsebembe. ~Megvan~ -Mennyi lesz?
- 10$ és 50 cent.
- Tessék itt van 11$ -Át is nyújtom neki a pénzt.
- Oké kis türelmet és kész is van.
- Rendben- ismét mosolygok rá majd várok a kajámra, eközben ismét megkordul a gyomrom. ~Ez de gáz, mindegy rohadt éhes vagyok! ~
- Itt is van amit kértél parancsolj- Egy kedves mosollyal nyújtja át a csaj a kért "élelmet"-
- Köszi szépen.- Egy szabad asztalhoz megyek és leülök, majd elkezdem kibontani a sajtburgert a csomagjából. ~Jézusom mennyien vannak már nincs is több szabad asztal, ez volt az utolsó, na mindegy nekem van helyem ez a lényeg~-Egy önelégült mosollyal harap bele a sajtburgerbe.

Komolyan megéheztem. Tényleg nagyon komolyan. Egész nap nem ettem. Nyilván van gyomrom a munkámhoz, de azért a boncteremben enni egy kicsit sok lenne. Legalábbis tiszteletlenség a halottal szemben. Ez talán nem is zavarna, ha az éppen aktuális halott ezt nem róná fel nekem. Így viszont kénytelen vagyok az élőkre vonatkozó szükségleteimet a holtak territóriumán kívül kielégíteni.
Jobbára éttermekben, kisvendéglőkben eszem. Kedvelem a kellemes, csendes helyeket. De ma kedvet kaptam egy afféle igazi, egészségtelen gyorséttermi menüre. Az ilyesmi ritkán esik meg velem, de ha márt úgyis itt van egy ilyen profilú intézmény... Nos, miért ne?
Betértem hát, és rendeltem is pár húsos, sajtos dolgot. Persze krumplival és kólával, ahogy azt illik.
Üres hely azonban nem volt. Egy hosszú hajú fiatalember viszont egyedül ült. Reméltem, hogy nem zavarom, és letelepedtem vele szemben.
- Elnézést... Nincs már szabad hely. Remélem, nem zavarok.

-Persze ülj csak le nyugodtan, és dobjuk be a kaját- Barátilag mosolyogtam az öltönyös fiatalemberre. Ránézésre 28-29 évesnek tűnt ezért is tegeztem le, majd nagyot haraptam a sajtburgerembe, ami nagyon jól esett, a falatot pedig egy kis kólával öblítettem le.
Majd megtöröltem a számat egy szalvétába és a velem szembeülőre néztem. ~ Öltönyben van, 20 évei végén és ide jár? Vajon mivel foglalkozhat? Vannak gyerekei? Családja? Bizonyára nyílt és befogadó személyiség, ha így idevetődött, bár a helyhiány is kissé hozzá járult ehhez a közös kajáláshoz.
-Ne haragudj megkérdezhetem hogy mivel foglalkozol, persze csak ha nem vagyok túl indiszkrét?- Egy félszeg mosollyal kísérve a kérdést, ismét a hamburgerhez nyúltam és megint haraptam belőle, majd a sült krumplit húztam magam elé és vettem pár szálat a számba.
~ Apropó szál már legalább 10 perce nem volt füst a közelemben,kivéve azt a rohadt büdös füstölögve égő valamit amit 2 perce dobtak ki, de az nem olyan.... Úgyhogy lassan ideje lesz rágyújtani, még megeszem ezt a hamburgert meg a másikat és a krumplit is aztán majd kifelé menet rágyújtok...~

Jó étvággyal láttam neki az étkezésnek, de asztaltársam kérdésére felnéztem.
- Hogyne, de ha most elmondanám, mivel foglalkozom, elmenne az étvágyad - mosolyogtam.
És valóban, a boncmesterség nem az a fajta hivatás, amivel az ember szívesen előhozakodik egy ilyen baráti hangulatú beszélgetésnél.
- Maradjunk annyiban, hogy orvos vagyok - mondtam végül egy kis gondolkodás után.
A fiatalember közvetlensége arra sarkallt, hogy én is hasonló stílusban közelítsem meg a beszélgetést.
- És te?
Tényleg, vajon mi lehet? Olyasmi, ahol tolerálják ezt a fajta könnyed stílust... Bár manapság ez már szinte minden munkahelyre igaz. Talán irodistának nem tudnám elképzelni... Ezen kívül viszont alighanem bármi lehet.

*A falat lenyelése után válaszolok az idevetődött ebédtárs kérdésére.*

- Hát én jelenleg tanuló vagyok, azaz most mennék el egy főiskolára amelyet nagyon sok ismerősöm ajánlott már. Emellett hivatásos autószerelő és tuningoló mester vagyok, ezt nem nagyképűségből mondom, de tényleg így nevezzük magunk között azokat akik kipofoznak egy-egy tragacsot álomba illően szép kocsivá.-Büszkén, de nem öntelten megejtek egy baráti mosolyt.- Illetve ezek mellet versenyzem is, mikor csak tehetem. Oroszországban is jártam és az itteni tapasztalatokat illetve az ott szerzetteket felhasználva 3 év alatt megszereztem az eddig 15 éve veretlen bajnoktól a címét. A 3 évből 2őt főleg tanulással töltöttem, ugyanis kinn fejeztem be utolsó két évemet a gimnáziumi képzésemnek, de a részletekkel nem untatnálak. - Eközben megtörlöm a kezem egy szalvétába.-

-Bocsáss meg, milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam de elkezdek a munkád felől érdeklődni.- Ismételten mosolygok, majd felállva az asztaltól kezet nyújtok a velem szemben ülőnek.- Damon Rex vagyok. Kit tisztelhetek a személyedben?

Elkerekedett szemmel hallgattam asztaltársamat. Micsoda karrier! Sok kollégám, és általában a diplomások, értelmiségiek gyakran lenézik a fiatalemberhez hasonló érdeklődési körű embereket, de én ezzel nem így voltam. Mindig is hittem benne, hogy mindenkinek van tehetsége valamihez, és csak akkor lehet igazán boldog, ha megtalálja ezt a valamit. Sajnos esetemben ez nem a munkám volt, sőt, egyáltalán semmi, már amennyire eddig észrevettem, mindazonáltal nagyon irigyeltem a szemben ülőt, aki viszont valóban abból élhetett, amit igazán szeret csinálni.
- Ez nagyon érdekes. Mondhatni, lenyűgöző. Jómagam csak annyira értek az autókhoz, mint bárki más, de egy-egy régi darabot azért meg szoktam csodálni. És gratulálok a bajnoki címhez.
Én is felemelkedtem a székből, és megráztam a felém nyújtott kezet.
- Hugh Hagwood vagyok.

- Végre valaki elismer - Örömmel fogadom az elismerést, majd így folytatom a beszélgetést:-
- Ha van kedved és érdekelnek a oldtimer autók akkor megnézhetnéd az én gépemet is. Egy 1968as Pontiac GTO, enyhe átalakításokkal, full-tuninggal és természetesen tökéletes hangtechnikával illetve van némi technológiai újítás. Odakinn parkolok- Ezzel elmutatok a sötétbe öltözött hatalmas nagyragadozóra hasonlító autóm felé.- Ez a szépség az egyik kedvenc autóm, mindig is ilyenre vágytam már gyerekkorom óta.-Kissé elmerengek, a régi dolgokra gondolok, az első kis matchboxra ami ennek az autónak a pontos és tökéletes mása volt, majd ismét visszazökkenek a jelenbe.

* Ismételten bekapok néhány falatot, majd megtörlöm a kezem és azám.*

- Nos mit szólsz hozzá kajálás után egy kis furikázás? Ha gondolod elviszlek a munkahelyedre, vagy ha szabadnapos vagy akkor oda ahova csak akarod, nyugi nem vagyok emberrabló persze sokan megrökönyödnek, elcsodálkoznak azon hogy alig ismert embereket fuvarozok, de mit lehet tenni, egyszerűen imádok vezetni és mostanában nincsen semmi dolgom.- Elmosolyodok, majd folytatom tovább a hamburgerem, és közben figyelmesen várom a választ Hughtól.

Kinéztem a mutatott autóra. Elismerően biccentettem.
- Ez már valami. Nos, nem utasítom vissza... Szívesen megtapasztalom, milyen belülről ez az autó.
Nekem nem kell tartanom az emberrablóktól, gondoltam. Főleg mostanában, hogy a képességem már nem olyan veszélyes, mint régen... Így már sokkal magabiztosabban használom.
Lassan elfogyott az ebédem. Az utolsó pár falat már alig ment le, de még így is jól esett.
- Nem bánod, ha kérek még egy kávét? Dupla műszakban leszek, egész éjszaka.

*befejezem a kikért szénhidrátok és "fehérjék" bevitelét, bár ezekben a kajákban több a zsír mint bármi más... Majd megtörölve a számat és kezemet az utolsó szalvétában a cola-ból hörpintem ki az utolsó kortyokat*
~ Á ez igazán kiadós volt, most egy idegi megint normális kaján kéne élnem, de néha kell az ilyen is~ A gondolatom egy alig látható mosollyal fejezem be.
- Dehogy is menj csak nyugodtan, sőt én is veszek egy, sajnos káros szenvedélyeim közé tartozik a dohányzás minden formában, illetve a kávézás is. Hiszen nincs is jobb a kávénál és mellé egy jó zsíros bagó, mert ugye ez így dukál.
*Vigyorgok Hugh-ra majd felállok és a pult felé veszem az irányt, persze az ebédtárs után, hiszen ez így illendő.*

~ Vajon mennyire szereti a száguldást? És mennyire szereti a kocsikat? Ha kellő elszántságot és tiszteletet érzek iránta a kocsik iránt még az is lehet hogy egy versenyre is meghívom, bár mostanság nincsen sok verseny, de ha élvezi a tövig nyomott gázpedál által kifejtett erőt akkor bizonyára egy versenyen is jól érezné magát, akkor is ha csak néző... Bár ki tudja ez még a jövő zenéje~

- Nos, orvosként a dohányzást nem pártolom, de igazából a kávé sem a legegészségesebb dolog. Viszont, az egészségügy mai állása miatt kénytelenek vagyunk koffeinen élni, de hát biztos hallottál erről történeteket. Beálltunk a kasszák előtt kígyózó sorba. Hiába, hogy a McDonalds által kínált ételek köztudottan egészségtelenek, nagyon népszerűek, nyilván, mert igen ízletesek. A kedves mosolyú, faital lány felé araszolgatva lány felé araszolgatva többször is vetek egy-egy pillantást Damon autója felé. Talán meggondolatlan egy sok lóerős versenyautóba ülni olyan sofőr mellé, akinek nem ismerjük a képességeit, de mégis, kifejezetten kedvet éreztem hozzá.
Azonban az ígért száguldozásnak sajnos váratnia kellett magára. Ahogy végre sorra kerültem, és a rendelés közben aprót dobtam az adománygyűjtő műanyag-házikóba, hirtelen valami különös dolog történt. Zúgni kezdett a fülem, és elhomályosult a látásom, majd pedig egy kép úszott be a látóterembe. Amint ez a kép kitisztult, láthattam két símaszkos, puskás férfit, akik épen ezt az adománygyűjtő perselyt tüntetik el egy zsákban. Aztán újra elhalványult a kép, és újra a kassza előtt találtam magam az előző pillanatokra jellemző plafon közeli nézőpont helyett.
Még arra sem volt időm, hogy hangot adjak megdöbbenésemnek, máris belépett az étterem ajtaján két vállas, magas férfi, az előbb leírt öltözékben, puskával.
- Mindenki a földre! Aki a mobiljáért nyúl, azt lelövöm!
És a filmekből jól ismert mozdulattal megrántotta a puska alsó részét. Hangos kattanás adta tudtunkra, hogy kinyílt a pokol kapuja, és épp a küszöbön állunk.

*Sokáig nézem Hughot, amikor a kocsimra néz én is eltekintek a sötét füstokádó sárkány felé.
~Csak végre üljünk be és had nyomja a gázpedált!~
Ám a gondolatomat egy mély dörmögős hang zúzza szét, ami a hátam mögül jött, majd egy kattanás amire már meg fordulok.
Két jól megtermett férfit látok puskával a kezükben. A puskák egész pontosan shotgun-ok. A férfi azt üvölti hogy feküdjünk a földre...
~ Mindig egy nyugis napot ba*nak el az ilyen férgek~
Az arcomon egy tipikusan rossz-fiús mosoly húzódik végig. Majd ahogy felcsendül az étterem rádiójában egy dallam meg is fordulok.

- Mit akartok srácok? Ez egy étterem és nem egy bank.... vagy esetleg egy kevés sült krumplit akartok lopni? - Egy hangosabb nevetéssel nyugtázom ezt a vicces szituációt.- Nos én nem vagyok sem rendőr sem gazdag és még kajám sincsen - poénkodok tovább- szóval szerintem maximum egy újra tölthető Cola-t tudok nektek adni.

~ A puska nos a kattanás biztosan azt jelzi hogy ki van biztosítva a fegyver, de ez koránt sem zavar, mostanra már az emberek nagy része az asztalok alatt van csak én és Hugh állunk a tér közepén, a pultosok is bizonyára már a pult alatt vannak és ha van egy kis eszük akkor rendőrt hívnak. Bár a rendőreivel még meg is gyűlhet a bajunk de az ártatlanokért kár lenne. Hmm viszont ahogy mindig is mondtam senki sem ártatlan.~

*Ezzel a gondolattal bezárólag előre lépek pár lépést.és a Cola-s poharat kissé oldalvást tartva nyújtom a fegyveresek felé.
- Ennyivel szolgálhatok... Uraim- Hangom a mondat végére félelmet keltően változik meg.

Igazából éreztem rá némi ingerenciát, hogy a felszólításnak megfelelően a földre feküdjek, és szép csendben átvészeljem ezt az egészet. Ám nagyon úgy tűnt, hogy Damonnak ez eszében sincs. Nos, akkor csak nem hagyhatom magára... Bár elképzelni sem tudom, mivel akar előrukkolni, mitől ilyen módfelett magabiztos.
- Uraim - próbáltam megütni a józan ész hangját - Erre semmi szükség. Készséggel hajlandó vagyok magam kinyitni a kasszát, de a fegyveeket, kérem, eresszék le.
Ha egyszer hallanék egy olyan történetet, melyben az egyszerű járókelő lebeszélte a fegyvereseket erőszakos terveikről, nagyon meglepődnék, sőt, azt hiszem, nem hinném el. Most sem ez történt. Helyette az egyik rám irányította a puskáját, a másik férfi pedig felemelte a magáét, hogy annak kemény, fa tusával Damon arcába sújtson.

-Hmm.. Mindig a keményebb utat kell választanotok??- Arcomon egy addig kevésszer láthatott állatias vigyor jelenik meg. Mintha egy farkas vicsorogna a két férfire.
*Mielőtt elsújthatna a puskatussal a férfi, gyomorszájon rúgom a másiknak pedig a szemébe öntöm a még megmaradt pár korty Cola-t. A hasba rúgott férfi némileg hátrahőköl, és a puskát lejjebb ereszti, ezután egy jól irányzott ütéssel az orrát próbálom ütöm meg, ha sikerül a férfi széttört orral terül ki. A másik csak ez után tud eszmélni, mivel a fekete szénsavas ital elkezdi csípni a szemét amit le kell töröljön a szemeiről, de a maszkja is jól beissza a néhány kortynyi italt. Ha minden jól sikerül én már a hát mögött vagyok és Hughra nézek, miközben a leterített férfitől elveszem a fegyvert.
~Ez a két ostoba is pont ilyenkor kell jöjjön hogy kiraboljon egy McDonald's-ot.~
-Hé barom-arcukáim a bank pár sarokkal arrébb van, és még most sem értem mit kerestek itt... Nos most mi legyen? - Hughra nézek és mintha annyit üzenne a tekintetem: ~Nyugi nem lesz gond, de azért vigyázz nehogy eltaláljon egy golyó.~

Meglepődtem Damon robbanó mozdulatain, bátorságán, erején. Meg kell mondanom, nekem kissé vakmerőnek tűnt, amit csinált. Én legalábbis semmiképp sem így oldottam volna meg.
Mint kiderül, ez nem is lett volnaolyan rossz döntés, mert a rablók nem ketten voltak. Egy harmadik, alighanem a sofőr, akinek az lenne a dolga, hogy a kocsiban várja a társait, és hogy azonnal indulni tudjanak, csendben beóvakodott, és mikor észrevettem, épp egy pisztolyt nyomott Damon tarkójához.
- Tedd azt le, kisfiú - recsegte - Különben kitapétázom az agyvelőddel ezt a helyet.
Ajajaj, ez bizony nagy baj... Álltam, és hirtelen nem tudtam, mit tehetnék.

-Hmm gondoltam hogy nem csak két ügyefogyott barom van...-Arcomon a szánalom és az unalom jelei egyaránt tisztán kivehetővé váltak.- Nos egyel több vagy kevesebb, nekem tiszta mindegy, de az hogy pont egy ilyen ügyefogyott barom öljön meg mint te azt kizártnak tartom, előbb ölöd meg a társadat mint bárki mást ebben az étteremben, nem hogy engem!-Hangomban az erő megsokszorozódik, és tiszteletet ébreszt mindenkiben aki a teremben van.

*A férfi fegyvere halkan kattan, úgy hogy csak én és az előttem álló illetve még néhány a közelben lévő hallja azt, ezzel jelezve hogy kibiztosított a fegyvert és lövésre készül. -Azt mondtam tedd le, te kis...- Szavai bár kemények hatnak érződik benne a félelem.*

-Te kis mi? Mit is akartál mondani? -kérdem a férfitől higgadtan, majd befejezem a mondatát, viszont én már rá irányítva mondom a következőket: - Te kis értelmileg visszamaradott pisztolyos nyomorék.
*Az ajtó hirtelen kinyílik. ~ Innentől vége van. ~ Nem kevés autó halad el az étterem előtt, mind mind füstölgő kipufogóval... Ahogyan beáramlik a füst az utcákról a férfi mögött csendesen hömpölyögve "megáll". *
-Legyél tökös és húzd meg a ravaszt!- Parancsolok a férfire.-

- Nem mondom, van vér a pucádban hogy így pattogsz, de nehogy azt hidd hogy csak a levegőbe beszélek.*Az ujja a ravaszra feszül és lassan húzza hátrafelé.*
-Most véged! -Üvölti torka szakadtából.

-Hmm... -Mielőtt elsülne a fegyvere, a háta mögött lévő füstbe teleportálok át, majd a fegyvert az ő tarkójához emelve megállok.

*A fegyver elsül, de nem azt találja el akit becélzott, az előtte álló társának a fejét lövi keresztül, aki éppen Hughra célzott. Az elsők között belépő férfi fegyverét elejtve zuhan a földre és koponyájából a vér egészen a másik társa mellé csorog, aki az orrát fogva fetreng és üvölt.
A harmadik férfi tekintete egyenesen Hughra mered, szemének írisze remeg a sokktól, valamit habog, de ezt senki nem érti tisztán. *

-Én mondtam hogy előbb ölsz meg bárki mást mint engem, és jelen esetben a bárki a társad volt!- Hangomból a szánalom érződik a három idióta iránt. * Mielőtt a férfi bármit is tehetne, a puskával megpróbálom fejbe vágni, ha sikerül ájultan zuhan a földre.*

Az események láncolata meglepett. Damon igazi harcosként viselkedett, dacára annak, hogy szerintem nem ez volt a legjobb megoldás. De ami történt, megtörtént...
Letérdeltem, és megvizsgáltam a meglőtt férfit, de csak rutinból. Természetesen halott volt.
Szikrázó tekintettel néztem Damonra, aki épp leütötte az utolsó támadót.
- Erre nem volt szükség - mondtam dühösen - Megoldhattad volna máshogy is. Senkinek sem kellett volna meghalnia.
Biztos voltam benne, hogy ez az igazság. Mutánsok vagyunk, de nem gyilkosok. Még ha csak emberek is az áldozatok, nekem elvem, hogy csak végszükség esetén öljük meg őket. Arról nem is beszélve, hogy a fickó mást is eltalálhatott volna...

Egy darabig csak üveges tekintettel nézek előre... Hirtelen nem tudtam hogyan éltem túl ezt az egészet, egyetlen karcolás nélkül...
-Nos, biztos hogy nem találhatott volna el mást, mivel a fejembe nyomta a fegyverét, az hogy én eltűntem és megölte a társát, megint nem az én hibám, vagy talán jobbnak vélted volna ha magamat öletem meg?- Ezt a kérdést úgy teszem fel Hughnak hogyha jobban végig gondolja rájöhet hogy nagyon nem volt más megoldás, csak ez... Bármi kegyetlen is..-
-A ravaszra tapadt az ujja, hallottam ahogy húzza szépen, lassan hátra mint egy tökéletes gépezet, a golyó betöltődik és indulásra kész, éppen időben cselekedtem, ha nem teszem meg amit megtettem én halok meg, ez biztos! Mindenképp lőtt volna a kérdés csak annyi volt, hogy vajon ki fog meghalni...-Hangomon még én is meglepődök, tárgyilagos, tényeket közölt.-
-Bár ezt a szerencsétlent én is bánom nem kellett volna itt, és egyben így meghalnia...- Hangom ellágyul mintha egy hozzátartózóm halt volna meg.- Szerencsétlen, rossz társaságba keveredhetett...-
*Ezzel lehúzom a fejéről a maszkot. Egy, a 20as évei derekán járó srác fekszik a földön vérbe fagyva egy méretes bemeneti sebbel a tarkóján és egy elég nagy kimeneti sebbel az arcán. a golyó pár méterrel arrébb a mennyezetbe fúródva díszeleg.

Elmélkedésemet azonban a földön fekvők egyike zavarja meg azzal hogy megfogja a lábam és megrántja amitől a földre esek egy kisebb zúzódással a homlokomon, majd ahogyan feltápászkodik és felém tud hajolni néhány rúgást mér a gyomromra, vagy ahova ér. Hirtelen csak egy gondolat jut az eszembe és megdermedve viselem el a rúgásokat.
~ÁAU ez fájt, még hogy egy karcolás nélkül... na de ennek véget kell vetni, hogy néz ki hogy a fekete öves harcost 3 fegyveres meg sem tudja sebezni és egy sebesült szét rugdossa- újabb rúgás- ÁAU! ~

~ Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy ilyenre vetemedek!~
Tess arcán egy eléggé fura mosollyal lépett be a gyorsétterembe. Nemigazán szerettem az e fajta helyeket, s most még is úgy döntött, hogy itt fog ebédelni. Bár azt maga se tudta, hogy mi a fenétől van ez a hirtelen ötlet, hogy itt egyen. No de mindegy is.
Szépen, lassan elsétált a pulthoz, ahol letudta adni a rendelését, és út közben azon gondolkodott, hogy mit is egyen. Aztán egy pár pillanatig csak állt, és gondolkodott.
- Jó napot! Mit adhatok?
Szólalt mg előtte egy kellemes, mély férfi hang. Tess ijedten nézett a férfi mahagóni barna szemébe, majd zavartan elmosolyodott.
- Jó napot! Őm.. egy salátát kérnék, és egy üveg ásványvizet.
Válaszolta halkan, de azért még is érthetően, majd amíg várta, hogy elé tegyék egy tálcára a kért dolgokat csendben az előtte villogó tévét bámulta. Néha-néha meglepődött, hogy milyen új dolgokat tudnak kitalálni az emberek, aztán rájött, hogy a huszonegyedik században már bármi előfordulhat.
- Tessék.
Hallatszott újra a férfi hangja. Tess mosolyogva kifizette az ételt, majd megfogta a tálcáját és elindult magának egy helyet keresni, ahol megeheti az ebédjét.

Reggeli vagy ebéd? Nem is tudom minek nevezzem. Ma egy különösen hosszú éjszakai műszakon vagyok túl a taxi társaságnál. Energiára volt szükségem, azt pedig a legkönnyebben csak is a McDonaldsban szerezhetek. Tudom tudom. Szakács létemre lehetne igényesebb ízlésem is, és higgyétek el az is van. De két dolog mindenképpen a gyorséttermi kaja mellett szól. Az első, hogy mondjon bárki bármit nem is olyan rossz az íze. Sok csillagos éttermekben ettem a habinál pocsékabb kaját is. A másik dolog pedig az, hogy tényleg annyira energia dús, hogyha valaki naponta ezen él az már egészségtelen. Nekem pedig pont erre volt szükség, egy nagy adag energia bombára a gyomron át egyenesen a véráramba. Máskülönben állva elalszom a harmadik utca sarkon hazafelé. Szóval gyorsan hadi tervet készítettem. A feladat a következő. Egy gyors és határozott hadmozdulattal, behatolni a gyors étterembe, majd kíméletlenül rá tenni a kezünk néhány védtelen sajtburgerre. A sajtburgereket meg félemlíteni, majd a háborgó gyomor szimpátiájának megőrzése végett gyorsan végezni velük. A mészárlás nyomait pedig egy nagy adag kólával el tüntetni. A feladatott több pontra osztva. Egyes számú harcos, vagyis Nick önkéntes. A főbejáratnak keresztelt behatolási ponton át megközelíti a sajtburgerek fő csapat összevonási pontját. Amint a lokalizálta a megfelelő célpontokat az oldal fegyvere vagyis a pénztárcája segítségével több dollár felhasználásának árán hatalomra tesz szert az előre meghatározott számú sajtburger felett. A rövid harcérintkezést követően az értékes foglyok birtokában folyamatos fedező tűz mellett elfoglal egy még a célpont megközelítés közben felderített szabad körletet. Figyelmeztetés! Az akció mélyen az ellenséges hátországban zajlik ahol az ostoba vándor orkok hivatalos nevükön homosapiensek kiszámíthatatlan helyváltoztatást végeznek. Így egy előzőleg felderített, és megfelelőnek ítélt védet körlet könnyen ork szabadcsapatok kezén lehet, mire a visszavonuló egyes számú harcos oda érkezik. Ilyenkor azonnali rögtönzést kell eszközölni, és nyomban elfoglalni a legközelebbi továbbra is elérhető védet körletet. A körlet elfoglalása után a túszoknak felolvassuk az éhes gyomor ellen elkövetett íncsiklandó bűneiket, majd ezek után az egyes számú harcos az ősi rituális fegyvereit, más néven fogait használva feláldozza a foglyokat a háborgó gyomor nemzet meg nyugtatása érdekében. Ezek után a gyilkosságban résztvevőket alaposan megtisztítani a rendszeresített univerzális törlőkendővel rendszeresített nevén szalvétával. A tisztogatást követően a gyilkossági helyszínt nagy adag nem rendszeresített Nuka kólával tisztára öblíteni. Majd a sikeresen végre hajtott akciót rádióhasználat nélkül egy hatalmas 50 decibeles büfögéssel jelezze a főparancsnokság számára. Játszottam a gyermeteg játékot a fejemben miközben sorban álltam azokért a sajtburgerekért. Mondhatni minden az előre eltervezett akció szerint ment. Még az asztal foglalással is szerencsém volt, ugyanis én csaptam le az utolsó szabad asztalra a étteremben. Ma piszok mázlista vagyok az biztos. Főleg mert nemsokára egy szép szőke hang arról érdeklődött, hogy szabad-e az asztal másik fele. Szerencsés nap. Nem elég, hogy helyet szereztem a hellyel együtt egy gyönyörű búgó hangú szőke két lábon járó férfi ideál is járt növelni a kilátás színvonalát.
- Persze kérem, foglaljon csak helyet. Okééé Nick..ezek után tilos a büfögés. Uhh ezt hangosan is kimondtam? - Temetem a tenyerembe az arcom

A doktornő csendben szlalomozott végi a foglalt asztalok között. Már vagy öt perce ezzel szórakozott a kis "étteremben", hogy helyet találjon azért, hogy ebédelhessen. Végül, mikor megtalált egy szabad asztalt, arrafelé vette az irányt, azonban még mielőtt oda érhetett volna egy férfi leült az asztalhoz.
~ Ilyen nincs! De komolyan, ekkora pechem nem lehet!~
Nagyot sóhajtva tovább sétált a kiszemelt ülőhelyek felé, majd mikor odaért ráemelte méregzöld tekintetét a férfira és egy apró mosoly mellett megszólalt.
- Üdvözlöm! Szabad itt egy hely? Az összes többi foglalt, nekem pedig véges az ebédidőm.
Szólalt meg lágy hangon, és tekintetével a férfi arcát tanulmányozta. Eléggé olyan "humoros" fickónak tűnt, aki mindenből poént csinál. Aztán, amikor válaszolt a lány már biztos volt benne, hogy a férfi igazán abból a jópofa fickók csoportból való, akikkel ha néha összefutott nem szívesen szakította meg a beszélgetést. Valahogy mindig is szeretett humoros emberek között lenni, olyanokkal beszélgetni, akikkel lehet nevetni és akik képesek is arra, hogy megnevettessék az embert. S bár Tess az elmúlt pár napban eléggé magába roskadt a betegsége és egyéb problémái miatt, most valahogy alig várta, hogy a férfi újra megszólaljon, és valami viccet kovácsoljon akár abból, hogy milyen az idő, vagy akár abból, hogy mennyire szépek is a hamburgerek, amik előtte sorakoztak.
- Ne zavartassa magát. Ami a gyomrán, az a száján.
Kacagott fel a lány vidáman, majd letette a tálcáját a férfiéval szembe és helyet foglalt az egyik széken. Aztán kinyitotta a műanyag dobozos salátáját, ráöntötte a fehér szószt, amit elkönyvelt majonéznek és elkezdte enni az ebédjét. Az első pár falat furcsa volt, aztán hozzászokott a szokatlan ízhez és elkönyvelte magában, hogy nem is olyan rossz. Mindezek után kinyitotta az üveg ásványvizét, belekortyolt, majd újra nekilátott a salátának.
Míg ebédelt, kétszer is megszólalt a csipogója, és nagyon remélte, hogy nem Mr. Morgan miatt sürgeti ennyire ebédelés közben. Mr. Morgan volt az a betege, aki megszállottan a kedvében járt és aki mindig azt képzelte, hogy egyszer majd több lesz közte és Tess között, mint szimpla orvos-beteg kapcsolat. És bár Dylan már nem egyszer a férfi tudatára adta, hogy jelenleg nem kíván férfit az életébe, Mr. Morgan sose adta fel. és ez egy kicsit megijesztette a lányt.
A lány nagyot sóhajtott, majd tovább falatozott és igyekezte kizárni a fejéből a férfi elszánt arcát, ami igencsak nehéznek bizonyult.

- Értem! Szóval akkor a gyomrom közvetett háttér irányítást szerzett a szám felett. - Mondom mosolyogva a nő kacagására. És miközben alaposan végig mérem heves bólogatásba kezdek. - Igen, ennek van értelme, sok mindent meg is magyaráz. Például azt miért is érzem égető szükségét annak, hogy véres tort üljek eme sajtburgerek felett. - Majd a kezembe veszem az egyik sajtburgert és jó alaposan meg vizsgálom minden oldalról. Óvatosan meg szagolom, és felvont szemöldökkel le teszem az ominózus darabot a tálcámra. - Te sajtburger a kapitalista világ gyümölcse. Ma példát statuálunk veled! - Mondom majd meg fogom a hamburger szezámmagos tetejét és kissé meg emelve bábozni kezdek vele, mintha a burger beszélne. - Neee! Nekem Családom van és egy gyönyörű bacon burger feleségem kis csibe burgerekkel otthon. - Mondom elvékonyított hangon, majd rendes hangon válaszolok. - Az emléked örökké élni fog az emlékezetükben. Azonban a nagy gyomor tanács kimondta a halálos ítéletedet. A véred csillapítani fogja a forrongó gyomorsav tömegek kedélyét. - Újra megemelem a burger szezám magos tetejét. - Kéérem! Könyörüljön! Tudom hol szerezhet végtelen saláta tömegeket! Ott elől! Látja? Máris le van öntve különleges ipari fűszerekkel és élet hosszabbítókkal gazdagon dúsított görög szósszal. - Tátogok a zsömle tetővel újra csak elvékonyult hangon, majd fel nevetek. - Mondhatsz bármit te gaz galád kapitalista burger a te sorsod a gyomorban ér ma véget. Amúgy is azok a zsenge saláta szemek a legszebb ajkakra várnak amiket mostanában csak láttam. Szóval felebezés elutasítva! - Hagyom abba a játékot, és jó nagyot harapok a Sajtburgerbe. Hmmm az éhség meg teszi a hatását, mert fél hangosan felnyögök az elvezettől ahogy érzem az ízeket szét áradni a számban. A nyálelválasztásom több fokozattal kapcsol felfelé. Félig lehunyt szemmel élvezem az első falat kaját, majd lenyelem. És nagyot sóhajtok a szinte egy harapással félbe harapott sajtburgerre. - Az áldozatod nem volt hiábavaló. A legfőbb ő gyomorsága elégedett. Közben figyelem ahogy a hölgy csipogója újra és újra felcsipog, majd a viccet félre téve, bár még mindig mosolyogva kérdem. - Nem nézi meg? Lehet fontos ügyről van szó. Vagy maga nem doktor? Manapság már csak az orvosok hordanak csipogókat. Ohh, de bocsásson meg semmi közöm hozzá.

Tess csendben eszegetett mindaddig, amíg meg nem hallotta a férfi mély hangját. Felpillantottrá és egy moosoly kíséretében meghallgatta a mondandóját. A lány eleinte értetlenül nézett a férfira, majd amikor meghallotta a szavait felkacagott. Ahogy elvékonyítva beszélt a sajtburger nevében, Tess-t olyan érzés fogta el, hogy nagyon nagy szerencséje van a mai napon. És bár eleinte iszonyatosan utélta a gondolatot, hogy egy ilyen helyen akart ebédelni, most titokban pacsit küldött a belső sugallatnak, aki ide csábította. Aztán csak hallgatta, ahogy a sajtburger a férfival veszekszik. Akaratlanul is, de jókat mosolygott egy-egy monológ után. A bókot, amit a férfi a mondandójában eleresztett csak egy fejlehajtással nyugtázta, majd amikor ismét csönd borult az asztalra felpillantott. Hallotta, ahogy hallkan felnyög az előtte ülő férfi, amikor beleharapott a sajtburgerbe és volt egy olyan érzése, hogy nem csak arra az egy szegény sajtburgerre várt a halál, hanem az összes többire, ami a tálcán elhelyezkedett.
A vicces kis előadás után Tess nekilátott tovább enni a salátáját, és időközben néha-néha kortyolt egy keveset a vízből. Igazából nemis volt annyira éhes, inkább csak ki akart szabadulni az irodájából, mert kezdte azt érezni, hogy ha még egy percig odabent kell ülnie megőrül. Aztán fogta magát és egyenesen idejött. Most pedig egy idegen férfival ült egy asztalnál és éppen a salátáját eszegette. Kicsit deja vu érzése támadt, mert rögtön felvillantak azok a képek, amikor Tibbuty-val találkozott a pizzériában. Ahogy a képek leforogtak a lány emlékezetében és a szemei előtt megjelent Tibbuty arca fészkelődni kezdett a széken. Csak akkor figyelt ismét a férfira, amikor újra szavakat intézett felé.
- Semmi baj! És amúgy igen, valamilyen szinten orvos vagyok. Ami pedig a csipogót illeti, éppen ebédszünetem van, és addig nem vagyok hajlandó megnézni,amíg be nem fejeztem.
Válaszolta mosolyogva Tess, majd bekapott egy falatot.
- És ha szabad megtudnom, ön sajtburgerkivégző tiszt igazából is? Mert ha igen meg kell mondjam, nagyon jól néz ki ahhoz képest, hogy mennyi ártatlan fogollyan kell végeznie.
Mutatott a tálcán lévő becsomagolt adagok felé és kedvesen elmosolyodott.

- Ohh kedvelem az orvosokat és az ő idealizmusukat. - Mondom mosolyogva, majd nem vacakolok, és a sajtburger második felét is ugyan olyan hévvel pusztítom el mint az elsőt. Ez kellett mert már nagyon éhes voltam. A háborgó gyomrom is megnyugszik rögtön valamelyest ahogy az előző falatok leérnek a bendőmbe.
- Nos igen én hóhér vagyok. Mindig az első hamburger a legnehezebb esett. Ő még védekezik, de nézze csak meg a többit a tálcán. Már mind csendben hallgatnak. Tudják, hogy könyörgés hiábavaló. És mostanra rá jönnek, hogy mint emberrablójuk nem viselek maszkot. Vagyis nem félek attól, hogy szabadon elmehetnek és azonosítani tudnak engem vagy a fogaimat. És köszönöm a bókot. Tudja kedves úgy vagyok vele, hogy a kegyetlen hamburger hóhéri munka nem kell a lelkemet is megnyomorítsa. Ha már szezám magos zsömlék elpusztítása a feladatom akkor azt végezzük stílusosan. És persze az antiszociális emberek, mint amilyenek a hóhérok mindig is jól tudják magukat álcázni, és vonzó viselkedést produkálni. - Mondom komoran bólogatva, majd a kezembe veszem a második zsömlét és annak a tetejét kezem mozgatni, miközben újra elvékonyítom a hangom.
- Te szemét megölted Kenny-t! Ezért én is megöllek téged! Harapj csak belém te szemét, és keresztbe fordulok a torkodban. - Mondom majd megcsóválom a fejem, és újra normál hangom mondom.
- Igen ez a stresszes helyzetek egyik kezelési módja. A valóság tagadása, vagy az agresszió. De végül nem marad más mint az elfogadás. - Mondom, majd valami furcsa villanást látok fel csillanni a nő szemében. - Ne aggódjon nem vagyok szihomókus. Egyszerű Taxis vagyok. Ezért értek az emberekhez. El sem tudja képzelni mennyi furcsa utasom van. A legtöbbször azon lepődök meg mikor az utasom meglepődik, hogy tudok angolul. Látszik, merre a tart ez a régen oly tisztességtelen munka. Ma már mindent becsületes indiai bevándorlók vezetnek. - Mondom vigyorogva. Jót mulatok a dolgon. Még a hölgy azt fogja hinni, hogy rasszista vagyok. És valóban nem tévedne ez ügyben. De nem azért mert különbséget teszek bőrszín, vagy nemzetiség szerint. Hanem azért, mert különbséget teszek az emberek, és mutánsok közt. Ami pedig a legironikusabb, hogy erre pont a faj gyűlölő emberek tanítottak meg.
- Nah nézzük John Rambovics Burger valóban a torkomon akad-e? - Mondom, és bele harapok, de ezúttal nem olyan mohón, mint az elsőbe. Kenny burger már csillapította azt a mardosó érzést mely a gyomromban tombolt.

- Hát még én mennyire kedvelem, csupán a csipogó állandó karattyolását nem szívlelem olyan nagyon.
Válaszolta Tess, majd kinyitotta az üveget és belekortyolt a vízbe. Miután ivott bezárta az üveget és csendben evett tovább. A lány mosolyogva nézett az előtte ülő férfira, és miközben a salátáját eszegette azon tűnődött, hogy vajon hány nőnk játszhatta el ugyan ezt a hamburger evős dolgot. És valahogy biztos volt benne, hogy a férfi már nem egyszer kergetett így egy nőt az ágyba, de minden esetre tetszett neki. Ahogy tovább eszegetett és hallgatta a hamburger és a férfi eszmecseréjét, akaratlanul is hatalmas mosoly tátongott a szája szegletében. Bár volt egy olyan érzése, hogy ez Tibbuty miatt is van, de inkább zavartan köhintett és folytatta tovább az étkezést. Felvont szemöldökkel figyelte, ahogy "Mr. Rambovics" az előtte lő férfi szájához emelkedik, majd amikor elkezdte enni, mosolyogva ő is bekapott egy falatot.
- Hát, én bizony szihomókus vagyok.
Vigyorgott Tess a férfira, majd egy újabb falat után ismét a salátáját kezdte babrálni.
- De higgye el, a stresszes helyzetekben nem csak ez a két lehetőség van. Van olyan, aki megijed, vagy aki leblokkol és akkor nem lehet egy ideig hozzá szólni, de vannak olyan személyek is, akik egyszerűen egyedül tudják megemészteni a dolgokat. Bár bevallom magának, a hamburgerekhez sajnos nem értek.
Nevetett fel a lány és megrázta a fejét.
- Bocsásson meg, szakmai ártalom, hogy néha belemerülök a dologba.
Kért elnézést, majd ismét a férfira mosolygott, amikor az nekilátott a következő hamburgernek is.