Natsumi japán étterem

Nem izgul, pontosan tudja, hogy ő az, akiről Lynn beszélt, még ha nem is egészen érti, hogy miért. Ami Darren tervét illeti, tettszik is neki, meg nem is. Nagyon szeretné látni élőben is, mikre képes új játszótársa, de sajnos nincs idejük kísérletezgetni.
-Mi lenne, ha a nyomozást másra bíznánk - teszi fel a költői kérdést - ha már van egy magánnyomozó a csapatban.
~Sheena megfelel kettőnek belőlem, ha a kezéhez kap egy normális arzenált, és azt hiszem, nem most van itt az ideje zsugorinak lenni, szóval miért ne kapna? Mondjuk, ha nincs velünk az első számú közellenség, lehet simábban megy majd a dolog.~
Enyhén előre dől az asztalon a hatás kedvéért, s most kivételesen egészen halkan, kezd bele monológjába, hogy érezzék, ez már a végleges terv.
-Ti ketten vonatra szálltok, és elmentek a fővárosba, mi pedig addig Sheena-val elmegyünk a bárba, és megkeressük a fickót.
~A munka oroszlánrésze persze Párducra hárul majd, de valamivel nekem is el kell foglalnom magam addig.~
-Ha megérkeztetek, szálljatok fel az első hajóra, ami Európába megy, az sem baj, ha teherszállító, úgyis értetek megyek, amint elhagyja a kikötőt. Addigra ha minden jól megy, többet tudunk, ha pedig mégsem, még mindig megpróbálhatjuk a te trükködet is. - A férfi sérülésére sandít ezen a ponton. - Ilyen állapotban úgysem hiszem, hogy sokáig tudnál bűvészkedni. No, akkor ha senkinek nincs ellenvetése, vágjunk bele!

- Nekem van ellenvetésem. Oké, ésszerű, meg klassz, meg minden. De! Egy: semmi szükség rá, hogy Lynn velem legyen. Mindenhol veszélyben van, de mellettem van a legnagyobban. Ha nem tudsz kettészakadni, védd meg őt, ígérem, nem foglak... Khm... Kísérteni. Kettő: miért akarsz kizárni? Jól vagyok. Oké, golyót kaptam, és? Te hányat kaptál már? És utána volt olyan, hogy valaki babusgatott meg vigyázott rád? Nem vagyok valami kemény legény, de van rá egy zacskó hamis gyémántom, hogy én előb találom meg a fickót, mint Sheena.
Hátradőltem, és széttártam a karomat, érzékeltetve, hoyg végeztem a mondandómmal. Kortyoltam a szakémból, amit a pincér nem rég töltött sokat szenvedett poharamba. Nem tudtam eldönteni, örülök-e annak, hogy ez a két jótét lélek belekeveredett ebbe. Még mindig nem akarta bevenni a gyomrom, hogy ők kockáztatnak helyettem.

-Még, hogy ki akar zárni! - méltatlankodtam Darren szavaira. - Mert te mit csinálsz? Először, mert nő vagyok, aztán mert ,,veled nagyobb veszélyben vagyok" és a többi blabla.
Sajnos a morcosságom nem lehetett 100%-osan élethű, mivel mosolyt csalt az arcomra, hogy Darren ilyen aranyosan aggódó. Úgy megcsipkedtem volna az arcát.
-Értem én az ellenvetésedet. Van is benne ráció, de sajnos abban is, amit mi mondunk. Kénytelen leszel elfogadni a segítségünket, mert momentán te szorulsz rá, nem mi, vagyis mi szabadon választhatunk, te meg nem.
Ez így egy kicsit élesebbre sikerült, mint terveztem, úgyhogy közelebb hajoltam hozzá, és barátságosabb hangon folytattam:
-Biztosan meg tudnád védeni magad egyedül is, ezt senki nem vonja kétségbe, de ha valaki felajánlja, hogy segít, fogadd el. Így mindenki jobban jár: te nem maradsz magadra egy horda gyilkossal, akik rád vadásznak, én nyugodtan alhatok, hogy nem hagytunk cserben, Szellem pedig Disney Landben érezheti magát, ha eldurvul a helyzet. Elvennéd ezt tőle?

~Engem kísérteni...szép lenne.~
-Szükség? Ugyan, csak rá is ráfér egy kis szórakozás.
~Arról nem is beszélve, hogy van egy sanda gyanúm, Sheena módszerei nem nyernék el a tetszését maradéktalanul, az enyémek pedig még annyira sem.~
-Egyébként, hiszed vagy sem, volt ki ápoljon - itt kicsit szorosabban öleli magához Lynn-t - bár babusgatás lehet nem volt - teszi hozzá elgondolkodva - annyi morfiumot nyomott belém, hogy napokig nem tudtam felkelni.
Széles mosolyra húzódik a szája, mikor Lynn Disney Land-et említi. Gyermekkorában tényleg járt ott, és természetesen nagyon élvezte, ezért eddig eszébe sem jutott volna ahhoz hasonlítania a munkáját, de a nő szájából valahogy mégis jól hangzott ez így.
-Egyébként pedig, Sheena komoly előnyben van veled szemben, őt ugyanis nem akarja lelőni a fél város.
~Inkább feldarabolni, meg elégetni akarják egyesek, de ahogy hallottam ezzel a problémával már megbirkózott korábban, nem is akárhogy. A részleteket inkább hagyjuk...~
-Nem akarlak kizárni, de már így is feldúlták érted a fél várost, ami miatt lassan a rendőrség is rád fog szállni keményen, akkor pedig minden reményed elveszted, hogy tisztázd magad. - Lehajtja a maradék szakét, majd egy százdollárost tesz az asztalra. - Szóval, indulhatunk végre?

Felsóhajtottam, ki tudja már, hányadszorra. Elképzeltem Darien-t, ahogy földöntúli, boldog mosollyal tör be koponyákat. Valahogy nem tűnt hiteltelennek a kép. Jézusom, hová kerültem...
- Mehetünk. Nem fosztom meg a nagy embert a szórakozásától, de Darien, egyvalamit kérek: vedd figyelembe, hogy ha előkerül az, aki ezt a rohadt csapdát állította, én is nagyon fogom élvezni a... Valamit. Amit majd csinálok vele. Ezt még eldöntöm.
De mit is? Meg csak nem ölhetem, bárki is legyen, a Főnök, a béna szállító, vagy akárki. De akkor mi legyen?
- És ha mégis belém szeret, magadra vess. Az előbb is ki tudja, kire melyik jelzőket értette... - csóváltam a fejem vigyorogva.
Adott egy tömeggyilkos, aki pénzért öl, minimum ötös szintű mutáns, de lehet, hogy neki alapítottak egy hatodik szintet, és meg akarja menteni az életem. És én mit csinálok? Szándékosan bosszantom. Íme, Darren Black receptje arra, hogyan szerezz halálos ellenségeket.
Azért remélem, annyira nem durvul el a helyzet.

Nem voltam benne biztos, hogy az imént, amikor már nagyon indulni akartam, észnél voltam-e, hiszen most, hogy végre feltápászkodtunk, hirtelen megint ideges lettem, és nem a jó értelemben. Ha egy gyilkos és egy másik bűnöző, aki kész gyilkolni, indulásra készek az engem nagyon nem tud megnyugtatni. Sőt! Magamban egyszerre imádkoztam Istenhez, Sátánhoz, Buddhához és Darwinhoz, hogy ép bőrrel túléljük az elkövetkező időszakot.
Még egyszer átfutott a fejemen, hogy vajon elment-e az eszem, hogy részt veszek benne, de aztán ránéztem Szellemre, aztán Darrenre, az űzött vadra, és ezt a kérdést végleg lezártam. Igen, elment az eszem, de helyesen döntöttem. És pont.
Felálltam az asztaltól.
-Na, akkor induljunk, mielőtt baj történne. Darren, ugye a következő órákban nem fogunk meghalni?

//Köszönöm a játékot! //

Oldalra dönti fejét, és őszinte, szinte már gyermeki ártatlanságtól telített mosollyal néz Darren-re.
-Ne aggódj, egy ujjal sem nyúlok hozzá, sőt, a kedvedért még azt is elintézem, hogy macskatáp se legyen belőle.
A következő figyelmeztetés hallatán hangosan felnevet. Rég kacagott már ilyen jóízűt, és ilyen hosszan. Előre dől az asztalon, hogy elérje a férfit, és a hahota közben megveregeti a vállát.
-Ne haragudj haver - szól, még mindig a röhögőgörccsel küszködve - biztos nagy szívtipró vagy, de ez esélytelen. - Vet egy boldog pillantást a mellette lévő hölgyre, majd újra Darren-hez fordul. - Túl jó fiú vagy neki.
Ezután feláll az asztaltól, és arra ösztönzi társait, hogy ők is tegyenek hasonlóképpen. Kifelé menet persze megragadja Lynn kezét, és ujjait az övéi közé kulcsolva szól hozzá, miközben kinyitja előtte az ajtót.
-Nyugi szívem, senki sem fog meghalni.
Az utcára érve a sikátorok felé terelgeti társait, elvégre bármennyire is toleráns ez a város, Darren-nek van elég gondja anélkül is, hogy látják őt eltűnni az utca közepén, róla nem is beszélve. Mikor már az étterem konténerei elrejtik őket a kíváncsi szemek elől, másik kezét Darren vállára teszi, a következő percben pedig már a város pályaudvarának női mosdójában találják magukat.
-Na, így kezdődnek a pletykák - feleli kaján vigyorral az arcán, majd elengedi a férfit. - Vigyázzatok magatokra, főleg te. - Nem hatja meg, mit illik csinálni társaságban, ezért magához húzza a nőt, és egy közepesen hosszú, búcsúcsókban részesíti őt, mielőtt eltűnne a szemük elől. - Ha valami van, hívjatok, és ott termek.
Ezzel magára hagyta őket, és már úton is van Sheena lakására, hogy végre lezárhassák ezt az ügyet...de legalábbis elkezdhessék felgöngyölíteni a szálakat.

//Köszönöm a játékot //

Hát idáig jutottunk. Most már ellenőriznem kell, meghalok-e a következő órákban... Na nem. Már csak azért sem.
- Nem, Lynn. Nem halunk meg. Majd vigyázok rád. Vagy... Inkább te énrám, asszem.
Elhagytuk az éttermet. Morcos pillantásokat vetettem Darien felé. De most komolyan, ne már! Igenis el tudnám csábítani Lynnt, vagyok olyan jó pasi! Az, hogy nekem csak Ratna kell, már más dolog. De egy ilyen sorozatgyilkos, szuperképességes szívtipró nekem nem ellenfél! Na jó, legfeljebb egy kicsit. Maximum közepesen.
Amikor Szellem a vállamra teszi a kezét, gyanakodni kezdek.
- Hé, mit? Várj! Menjünk inkább ta... -és már át is értünk - xival. Basszus, haver, legközelebb szólj előre! Most ettem!
A búcsúzkodás alatt kissé félrevonulok. Csak azért nem mondom, hogy menjenek szobára, mert félek, hogy megteszik, én meg magamtól nem találom meg a jó vonatot. Végül Szellem felszívódott.
- Na jó - sóhajtottam - Irány a főváros. Mit gondolsz, Lynn, lesz időnk megnézni a Kapitóliumot?

//Játék vége, köszönöm, nagyon élveztem!//

Leállítottam az autót, majd egy cigaretta elszívása után kényelmesen besétáltam az étterembe. A küszöbön lesöpörtem a havat a kabátomról, odabent pedig röviden körbe pillantottam. Nem láttam semmit, ami veszélyforrásra utalt volna, persze biztos sohasem lehetek a dolgomban. Gyorsan végigpillantottam magamon, de jelenleg megfelelőnek tűnt az öltöny, a fehér ing és az amerikai nyakkendő az üzleties megjelenéshez, amit egy ilyen "tárgyalás" megkíván. Rühellem az ilyesmit, de hát nem mindig lehet válogatni...
Odabent a pincérhez fordultam. Néha magamat is sikerül meglepni, hogy mennyire nehéz elvonatkoztatni a kliséktől. A kopasz, bajszos, vágott szemű apró emberkéről egyből azt nézegettem van-e fekete öv a derekán. Hülye multikultúra. Meghajlással üdvözölt, amire magam is biccentettem:
- Asztalt foglaltam Damien Hook névre.
A pincér újfent meghajolt, majd egy asztalhoz vezetett. Felakasztottam a kabátom, majd kényelembe helyeztem magam hátra dobva az alkalom és megjelenés okáén most copfba fogott hajamat, majd a várakozó férfihoz fordultam:
- Üzleti megbeszélésre érkeztem, egyelőre csak egy kávét kérek, feketén, egy cukorral, valamint a mai újságot szeretném, ha lehet - kezdtem. - És ha megérkezik Mr Alexander Reinhardt, akkor legyen szíves vezesse ide. Természetesen a mai fogyasztás az asztalon közös számlára megy, amit a végén nekem hozzon ha megkérhetem.
A japán újfent meghajolt, én pedig hamarosan a New York Timesbe temetkezve kortyoltam a kávémat és vártam erre a hírhedett Infinitre, akiről Gregucci beszélt nekem.

Késés nélkül érkezik Alex a megbeszélt találkozóra - bár fogalma sincs egyelőre, miről is lehet szó, maga az invitálás roppantmód kulturált volt, így igen nagy illetlenségnek tartotta volna visszautasítani. Figyelembe véve azonban a közelmúlt zűrös ügyeit, természetesen esze ágában sem volt felkészületlenül megjelenni.
A bejáratnál szívélyesen invitálják beljebb, s miután bemutatkozik, mondván, hogy egy üzleti megbeszélésre jött, már vezetik is Damien asztalához. Az étteremben körbepillantva Alex kissé sajnálni kezdi, hogy sohasem foglalkozott igazán a japán kultúrával, de egyben el is határozza, hogy ezt a hiányosságot a közeljövőben orvosolni fogja.

Romboló pár pillanattal a kávéja megérkezése után társaságot is kap - Alex hófehér öltönyben, fekete inggel és fehér nyakkendővel lép az asztalához. Kísérője enyhén meghajol, és szinte észrevétlenül távozik.

- Üdvözletem, mr. Hook, ha nem tévedek? Alexander Reinhardt, szolgálatára. Kíváncsivá tett, miféle üzleti ügyről szeretne velem tárgyalni?

Alex kérdőn pillant a szabad székre, de mivel nyilván helyet foglalhat - hisz őt hívták ide - szinte rögtön le is ül. Várakozón pillant beszélgetőpartnerére, hátha még az újabb rendelést felvenni odasiető pincér előtt mond valami érdekeset.

Érdeklődéssel mértem végig a fiatal, megnyerő arcú férfiút, aki az asztalomhoz érkezett, mire egyáltalán belemélyedhettem volna a vezércikkbe. Felálltam és kezet ráztam vele:
- Szép napot Önnek is, Mr Reinhardt, a nevem Damien Hook, velem beszélte meg a találkozót. Kérem, parancsoljon helyet foglalni - intettem a szék felé,
Visszaültem magam is, majd odahúztam a kis aktatáskát amit hoztam és amelyben csak papírok lapultak a leendő üzletről. Ujjhegyeim egymásnak támasztva kezdtem bele:
- Először is szeretném leszögezni, hogy nem magánemberként vagyok jelen, hanem egy üzletembert képviselek a tárgyaláson - kezdtem sóhajtva. - Ha helytállóak az információim, akkor Ön a belvárosban az A-klub nevű szórakozóhely tulajdonosa, amihez egyébként gratulálok, bár ritkán járok szórakozni, de még magam is hallottam a hírét - biccentettem udvariasan. - Jól vezetett és felkapott szórakozóhely, olyannyira, hogy ezzel kapcsolatban az üzleti társaság melynek vezetője megbízott kölcsönösen előnyös gazdasági lehetőséget lát benne, amelyet röviden felvázolnék ha megengedi, még az első fogás előtt.
Megvártam, míg az időközben érkező pincérnél rendel valamilyen aperitifet magának, ha akar, aztán amint kettesben maradtunk újra a tárgyra tértem:
- Ez az üzleti társulat meglehetősen sokrétű dologgal foglalkozik, de Önt ebből két lehetőség érintheti - kezdtem el felvázolni. - Az egyik lehetőség, hogy eladja nekik a klubját áron alul, megközelítőleg a valós értéke 10%-ért - kezdtem igen komolyan. - A másik lehetőség, hogy biztosítást köt náluk az épületre, ez a mindenkori heti árbevételnek csupán a 25%-át érinti, cserébe biztosítható, hogy az üzleti érdekeltségeit ennek a konszernnek az emberei nem fogják sem kirabolni, sem felgyújtani, sem más módon tönkretenni - mosolyogtam udvariasan, majd felemeltem a kezem: - Szeretném leszögezni, hogy nem véletlenül én kaptam felkérést a tárgyalásra. Ismereteink vannak arról, hogy Ön jó eséllyel mutáns. Magam is az vagyok. Nincsenek pontos fogalmaink az erejéről, de azt hiszem Önnek sem érdeke, hogy a hírekben úgy szerepeljen mint az a személy, aki letarolta ezt a békés éttermet, így javaslom, ha más gondolata is támadt volna, beszélgessünk kultúremberek módjára.

Kellemesnek mondható hangvételű beszélgetés leginkább a tárgyalás eleje, azonban miután Alex megkapja szerény italát - egy Long Island Ice-tea, szokása szerint - igen érdekes fordulatot vesznek az események.
Persze, az A-klub maga van annyira...simlis hely...hogy mivel csak azok tudnak róla, akik eleve kissé excentrikusak, előbb-utóbb valami ilyen maffia-érdekeltségű ember szemet vessen rá, de ez azért meglepi Alexet rendesen. Olyannyira, hogy kissé félre is nyeli az italt...
Pár perces fuldokló köhögés után, mikor végre megszabadul a kellemetlen helyre jutott folyadéktól, enyhén könnyes szemekkel, de mosolyogva pillant a drabális üzletfelére. A férfi ki is jelentette, hogy mutáns, így határozottan nem árt vigyázni vele, tény... de a helyzet annyira meghökkentő, hogy Alex képtelen másként reagálni.

- Uram, elnézését kérem, véletlenül sem akarom megbántani. Igazán meggyőző, és félelmetes, ezért igyekszem megválogatni a szavaim, s ügyelni a viselkedésemre. Ugyanakkor határozottan komikusnak tartom, hogy a munkaadói azt feltételezik, mutáns vagyok. Nos, reményeim szerint ön sem szeretne egy ilyen helyen túlkapásokba bocsátkozni, így az az érzésem, egyelőre biztonságban vagyok. És bár erőm ugyan nincs, vannak, akik megvédjenek, ha a szükség úgy hozza - vagy akár egy kisebb boszorkányüldözésre induljanak, ha arra kérném őket. Így hát egy harmadik alternatívát javasolnék - elfogyasztunk itt békésen egy italt, esetleg egy vacsorát, és az ön által képviselt kis...üzleti társulat soha többé nem zaklat semmi hasonló...ajánlattal, nem rongálja meg a tulajdonom vagy épp a testi épségem, és cserébe sem a média, sem a rendőrség nem tud meg semmit a dologról.

Beszéde közben a legfurcsább Alexen a tökéletes nyugalom, melyet Damien könnyedén észrevehet. Mosolya töretlen, hangja egyetlen egyszer sem remeg meg - olyan, mint aki száz százalékig biztos a dolgában...

Magam is vidáman mosolyogtam vissza Infinitere:
- Félreért Mr Reinhardt, erről biztosíthatom - feleltem egészen barátságos hangszínben. - Amennyiben nem támad nekem én biztosan nem fogom Önt bántalmazni, a fenti figyelmeztetés egyszerűen csak gyakorlat szülte dolog volt, hogy úgy mondjam, túl sok a... hogy is fogalmazzak szépen... a túlságosan lobbanékony üzletfél, kérem, nézze el ezt nekem.
Megigazítottam a nyakkendőm, majd biccentettem:
- A kellemes ebédet mindenképpen tervezem magam is, Ön üdítően... nyugodt tárgyalópartner ehhez - adóztam elismeréssel a férfi hidegvérének. - Mindazonáltal nagyon sajnálom, de ellent kell mondjak Önnek. Nem azért fizetnek, hogy némi indiszkréciót ne vállaljak fel, így ezt a részét hagyjuk. Fizikális termetem ellenére elsősorban nem verőlegény vagyok, ahogy mondani szokták, hanem tárgyalófél, de azért nem ijedek meg egykönnyen, ha kérhetem ezen lépjünk is túl.
Lekönyököltem az asztalra és folytattam:
- Nézze Mr Reinhardt, amiket felvázoltam az előbb, azok csak üzletfeleim lehetőségeinek egy része. Nem azért tudnak működni jó ideje a városban mert akár a médiától, vagy főképpen a rendőrségtől tartanának. Had mondjak egy nagyon egyszerű példát: rengeteg utcagyerek van sajnos ebben a városban, ez az amerikai szociális rendszer mélységes instabilitásának egy bizonyítéka, ugyanakkor egy lehetőség a sok közül munkaadóim kezében. Ezek az ifjú urak és hölgyek néhány dollárért vagy meleg ételért nagyon szívesen bedobálják mondjuk a klubja előtt parkoló kocsik ablakát és szélvédőjét, ami azért feltehetően idővel a vásárlóközönség számának drasztikus csökkenéséhez vezet. A gyermekek fiatal korukból adódóan rendőri eljárás alá nem vonhatóak. Tulajdonképpen így is megkaphatják áron alul az A-klubot, miután az tönkremegy, de egy rossz hírűvé váló helyet újra felfuttatni időigényes - vontam vállat. - Emellett munkaadóimat elsősorban más irányú üzleti tevékenységük köti le, amennyiben mód volna rá, ők nem kívánnák átvenni a szórakozóhelyet, szimpatikusabb nekik a második lehetőség, ahogy talán Önnek is. Úgy hiszem jobb ha átgondolja a lehetőségeit Mr Reinhardt - mosolyogtam még mindig udvariasan, majd felé nyújtottam az étlapot:
- Ismeri a japán konyhaművészetet? Van néhány igazán remek fogás itt, bár jómagam a klasszikus sushi híve vagyok...

Az elhangzott újabb, burkolt fenyegetések ellenére Alex továbbra is higgadt marad, s immár nehézségek nélkül kortyolja tovább italát.

- Nem volt még alkalmam elmélyülni sajnos a japán gasztronómiában, és épp meg is jegyeztem magamban, ahogy beléptem - ahhoz képest, hogy művelt embernek tartom magam, zavarba-ejtően keveset tudok erről a kultúráról. De igyekszem pótolni majd ezt a kis...mulasztást. Ezesetben azonban, ha megengedi, önre bíznám magam.

Miután a rendelést letudják, és kettesben maradnak, Alex folytatja az inkább felhőtlen baráti beszélgetésnek tűnő tárgyalást.

- Tehát, Mr. Hook, sajnálatos módon egyáltalán nem áll szándékomban elfogadni az ajánlatokat. Tudja, az a fajta vagyonos excentrikus vagyok, aki többnyire csak a saját szórakoztatására művel bármit is. Ilyen az A-klub - számomra nem bevételi forrás, inkább egy hobbi. És ne gondolja azt sem, hogy az ön üzletfelei lennének az első próbálkozók. Rendszeres látogatóink mutánsellenes fiatalok, bajkeverők, sorolhatnám. Mindig megtalálom a módját, hogy békén hagyjanak előbb utóbb. Ha egy telepata, ha egy robbanó ember, vagy akár egy sebezhetetlen segítsége kell hozzá, mindig van mód. És ne feledje, még a hatalmas Akhilles-nek is volt gyenge pontja - beismerem, nekem is van...képtelen vagyok ellenállni egy jóféle Long Island Ice-teanek.

Ezekkel a szavakkal Alex koccintásra emeli a nevezett italt - újabb tanúbizonyságot téve halálos nyugalmáról.

Mosolygósan bólintottam:
- Ez esetben szívből ajánlom a megismerkedésre ezt a tradícionális japán ételt. Elsőre talán furcsa lehet egy alapvetően európai alapú ízléssel rendelkező ember számára, de azt hiszem hamar meg fogja szeretni, ha vonzódik a különleges, mondhatni egyéni ízekhez - ajánlottam barátságosan.
Miután a rendelést leadtuk figyelmesen végighallgattam Infinitet, aztán könnyedén biccentettem:
- Természetesen, ezt készséggel elhiszem és ha ragaszkodik az álláspontjához akkor nyilván az elutasítás hírével fogok visszatérni megbízómhoz, bár ki kell emelnem továbbra is: az egyszerű huligánoknál jóval szervezettebb és széles körűbb veszélyforrások érhetik az ön... hobbijának helyszínét, amennyiben nem veszi igénybe kedvezményes biztosítási ajánlatát ügyfeleimnek - vontam meg a vállamat. - Természetesen tudomással bírunk vendégköre összetételéről, ha megengedi épp ez vezetett ahhoz a talán téves feltételezéshez, hogy Ön mutáns lenne, bár ez a kérdésben nem releváns. Mindenesetre felhívom szíves figyelmét rá, hogy ahogy ügyfelem engem fel tudott bérelni erre a kellemes beszélgetésre, úgy természetesen a közvetlen erőszakban jobban érdekelt mutánsokkal is megteheti. Ügyfeleim szempontjából nézve ez is egy lehetséges megoldás. Kisebb mutáns csoport, amely megütközik a vendégeivel erőteljes költségeket jelenthet a tatarozás terén, ráadásul a vendégek számának eséséhez is vezethet - mutattam rá udvariasan. - De mint mondottam nemleges választ is elfogadok ennek a beszélgetésnek a végén, bár őszintén érdekelne, ha ennyire csak hobbiként tekint az üzlethelyiségre mi tartja vissza, hogy elfogadja a gazdasági társulás pártfogását? - vontam fel a szemöldökömet.
Megérkezett az ételünk, így közben annak elfogyasztásához is hozzá kezdtünk, miközben megjegyeztem:
- Egyébként egy pohár száraz vöröset tudnék ajánlani a sushihoz, kiemeli a hal különleges ízét - ajánlottam neki.

Kezd a beszélgetés holtpontra jutni - szerencsére Alex agya emberfeletti sebességgel pörög, egyre újabb és újabb alternatívákkal előrukkolva. Valahogy szimpatikus számára ez a nagydarab, mégis határozottan művelt ember benyomását keltő figura, de egyben kíváncsivá is teszi...mi lehet a képessége? Vajon helytállna-e egy küzdelemben a maffia szóvivőjével szemben? Talán - sajnos - ez utóbbi kérdésre megkapja majd a választ is.
A javaslatot bólogatva fogadja el, és gyorsan rendel is egy-egy pohár bort egy arra tébláboló pincértől, mielőtt előrukkol újabb ötletével.

- Mit szólna ahhoz, ha valóban üzleti megállapodás-jelleget adnánk a dolognak. Fizetni ugyan nem vagyok hajlandó - ez pusztán elvi kérdés - azonban biztos vagyok benne, hogy létezik igazán mindkét fél számára előnyös megoldás. Lefogadom bármibe, hogy a klubban találhatnak megfelelő emberanyagot különböző üzletekhez - már persze az önéhez hasonló, kifinomult megközelítéssel. De akár egy védett találkozóhely is lehet a tagoknak, kérdések nélkül. Sőt, ismerek olyan, kalandvágyó mutánsokat, akik a klub érdekében hajlandóak lennének mondjuk...rivális alvilági szervezetek elleni akciókban részt venni. Ehhez mit szól? Két dolgot nem vagyok hajlandó csak még megfontolás tárgyává sem tenni - a védelmi pénz fizetését, és kábítószerek terjesztését a klubban...

Merengve néztem a férfira, miközben megszagoltam a poharamban a bort, majd finoman megízleltem, elismerően biccentve:
- Ez igen - intettem a szememmel a nedű felé. - Karakteres és fűszeres, remek választás.
Aztán rátértem a felvetésére is:
- Ez egy... felettébb érdekes és teszem hozzá: kockázatos lehetőség, de el kell ismernem, hogy ez bizony már tárgyalási alap - bólintottam. - Azon érdekeltségek során, amelyekben üzletfeleim érdekeltek, nos... sohasem elég a biztos lehetőségekből - vontam várat. - A drog nem jelent problémát, a gazdasági társulás igen minimális szinten van benne a városi drogpiacban, elsősorban a beszállításban és a vámhivatali ügyek zökkenőmentességében segédkeznek némi jutalék fejében, de a fő profiljuk koránt sem ez. Hmm... Engedje meg, hogy vázoljak egy lehetőséget, amivel azt hiszem ügyfeleim is elégedettek lennének:
Az asztalra könyököltem a tányérom mellé és az ételről egyelőre elfeledkezve beszélni kezdtem:
- Vegyük alapvetőnek, hogy adott esetben biztosít üzleti tárgyalásokhoz egy megfelelő helyiséget, melynek kapcsán lehetőséget biztosít időben ügyfeleim alkalmazottainak, hogy azt átnézzék és kiértékeljék diszkrécióját az esetlegesen nem odavaló elektronikai eszközök vonatkozásában. Önnek bizonyosan van egy komolyabb raktárhelyisége, hiszen széles körű itallapot tudhat magáénak, ebből a raktárhelységből egy kis részt megbízóim számára fel kell szabadítania. Időről időre érkeznek italok majd, nem áttetsző palackban. Ezeket a többi között tárolják, de nem szolgálják fel. Majd néha érkezik egy vevő, aki hitelbe elviszi az adott üveget, amiről értesítést fog kapni időben Mr Reinhardt. Természetesen a számlát sosem egyenlíti ki, de ezzel Ön nem is foglalkozik. Végezetül: néhány állandó vendéget kap. Pár fiatalembert, akiknél a jó honpolgárok megkísérthetik a szerencséjüket a kártya világában. Ad nekik mondjuk két asztalt, meg egy hátsó szobát, a nagyobb partiknak. Békében hagyja őket játszani és nem szól senkinek, ha esetlegesen azt látja, hogy... nem mindenben a hivatalos játékszabályok szerint folyik a játék. Ez az ajánlat Mr Reinhardt. Cserében a mi részünkről semmilyen behatás sem éri az ön szórakozóhelyét, másnak pedig nincs is joga ilyesmit kérni Öntől, mert ügyfeleim területén áll az építmény. Ha mégis ilyesmi történne értesíti az egyik kártyást róla és mi tenni fogunk a dologról, úgy, hogy maga arról még csak nem is hall. Természetesen így mindennek külön anyagi vonzata sincs, egyik fél részéről sem - vontam vállat, majd érdeklődve pillantottam felé újra nekilátva a sushimnak.

Ezúttal Alex kissé többet töpreng a hallottakon, hosszú percekig csak az étellel és a borral foglalkozik - a klónja. Alex Reinhardt odakint, az étteremhez legközelebb eső sötét mellékutcában, fekete kezeslábasában az ajánlatot rágja meg jó alaposan. Vajon állja-e a szavát a rejtőzködő bűnszervezet? Vagy inkább megpróbálják lassan, belülről átvenni az irányítást? Nem igazán morális kérdés ez Alexnek, hiszen nem csekély vagyonához sem törvényes módszerekkel jutott. Egyedül a kényelme, hatalma elvesztésének lehetősége aggasztja. Azonban még ha ellenségként is tekint legújabb leendő üzletfeleire...az ismerd meg az ellenséged elv alapján talán jobb is, ha viszonylagos békében, és viszonylag közel tartja őket magához. Igaz, furcsamód a most felvázolt lehetőségeknek sem volt sok köze Alex javaslatához, de ez már részletkérdés.

- Nos, azt hiszem ezekben a feltételekben már kiegyezhetünk. Természetesen telefonszám, név, miegymás cserélésére igényt tartanék, lévén, hogy vélhetőleg szerződést erről nem kötünk.

Bólintottam a felvetésére:
- Igen, ez csak természetes - feleltem. - Az Ön elérhetőségeivel azért tisztában vagyunk, én pedig megadom Önnek signore Gregucci telefonszámát, a címe szerintem mellékes, van egy pár és elég kevesen tudják mikor hol tartózkodik, én nem tartozom a szerencsés kevesek közé - mosolyodtam el, még ha ez pofátlan hazugság is volt, de ezt neki nem kell tudnia. Meg az olasznak sem.
Elgondolkodva biccentettem félre a fejemet:
- Remélem azzal tisztában van, hogy ha a fent említett palackokat megtalálják a rendőrök, mármint a tartalmukkal együtt, akkor annak kellemetlen következményei lehetnek Önre nézve Mr Reinhardt? - érdeklődtem udvariasan.

Az étteremben Alex széttárja a karjait, és szélesen elmosolyodik.

- Akkor ezt megbeszéltnek tekintem, a pontos részleteket gondolom tudomásomra hozzák, amikor eljön az idejük. A rendőrség pedig, nos...azt hiszem, mindenre van megoldás - még ha ezt előbb ki is kell gondolnom.

Odakint Alex szintén dűlőre jut, és enyhe koncentrálással egy újabb klónt hoz létre. Talán érdekesnek mondható az elképzelése, de kíváncsisága végérvényesen felülkerekedett, és immár nem hajlandó lemondani egy apróságról - ha már egy ilyen "apró üzlet"be belement.
Bár egyáltalán nem látszik a klónján, Alex feszülten várja a vacsora végét, és a búcsúzást...

Bólintottam:
- Igen, Mr Reinhardt, azt hiszem ebben a kérdésben igaza van - feleltem. - A világon nagyjából minden pénz és kapcsolatok kérdése, így a rendőrség is. Természetesen fel fogja Önt keresni signore Gregucci egyik... partnere, hogy úgy mondjam. Vele megbeszélik tökéletesen a részleteket, de komolyabban nem fog eltérni az általam mondottaktól, azt hiszem.
Miután elköltöttük a vacsorát és a sikeres üzletre koccintottunk egyet kezet nyújtottam:
- Egy élmény volt, Mr Reinhardt, manapság ritka az Önhöz hasonló módon belátó és intelligens tárgyalópartner, nem különben a kiváló és művelt vacsoravendég.
Kezet ráztunk, majd felvettem a kabátom és biccentettem:
- Ha nem haragszik, ma még vár néhány egyéb teendő. Viszontlátásra!
Eligazítottam magamon az elegáns kabátot is, majd fizettem a pultnál, aztán kiléptem az utcára. Felnéztem és elmosolyodva állapítottam meg, hogy a hó még hullik, de legalább szél nincs. Lassú léptekkel elindultam a kocsim felé, amit a sarkon hagytam, közben kényelmesen rágyújtottam.

A vacsora befejeztével a két mutáns elbúcsúzik egymástól, s megindul ki-ki a maga útjára. Alex klónja viszonylag sietősen Damien kocsijával ellentétes irányba távolodik az étteremből, hogy aztán csendesen behúzódjon a sikátorba, ahol a fiatal jelmezes mutáns vár. Ezzel egy időben Alex másik, jelmezt viselő klónja megközelíti a távozni készülő Damient - a parkoló kocsihoz legközelebb eső sötétebb, szűkösebb utcácskából szólítja meg a nagydarab férfit.

- Hé, haver - a hang, amely megszólal, sokkalta mélyebb, mint Alex általános, társalgási hangneme, valamint további álcaként az eredeti tiszta amerikai helyett erős texasi dialektussal beszél. Felismerni, hogy ez valójában Alex, szinte képtelenség.

- Mr. Reinhardt engem kért meg, hogy besegítsek, ha szarba kerül. Azt hiszem, tudnék róla, ha különösebb szükség lenne rá, igaz? Viszont...jó nagy darab vagy te, és azt is érzem, hogy mutáns. Szívesen kipróbálnám, baráti alapon, milyen veled pofozkodni. Mit szólsz?

A parkolóba lépve szinte azonnal megszólított egy álarcos figura. Átlagos termetű férfiú volt, a maszk miatt nagyjából itt meg is reked a személyleírás. A szavaira azonban csak felvontam a szemöldököm hitetlenkedve és hozzá sétáltam:
- Na figyelj öcsi - kezdtem nyugodt hangszínt megütve. - Ha velem kekeckedni akarsz, az annyit tesz: vagy meguntad az életedet, vagy magad is mutáns vagy. Én az utóbbira tippelek, ez a Reindhardt nem úgy nézett ki, mint aki hülyékkel dolgoztat - ráztam meg a fejemet. - Ha mi "baráti alapon" pofozkodunk, ebben a parkolóban épp kocsi nem marad - mutattam rá a tényekre. - Ráadásul engem senki nem fizet azért, hogy agyonverjelek. Menj haza szépen anyucihoz és sírd tele a kispárnát, hogy nem volt meg a napi testmozgásod, vagy ugorj be a Herculoidsba és menten vagy félszázan akarnak agyonverni. Most pedig spuri - mutattam a parkoló kijáratára.

Lassacskán előrelépdelve az árnyak közül, testet ölt, láthatóvá válik teljes életnagyságban a különös, akcióra éhező férfi alakja. Nem csak maszkot, de egyben egy furcsa fekete jelmezt is visel, egy fektetett nyolcas izzó szimbólumával a mellkasán.


Alex ajkai mosolyra húzódnak álcája jótékony takarásában - nocsak, nocsak, menten mennyire megváltozott a szóvivő hangneme! Igaz, ő maga sem beszélt most annyira udvariasan - szándékosan - de azért a jópofa, haveri stílusban odavetett szavakra mégis nem várt reakció Damientől ez a lekezelő, bunkó stílus.
Végül aztán nem bírja ki, hogy röviden fel ne nevessen, amivel talán újabb rossz pontot szerez magának - de annyira azért ez az oldala a dolgoknak talán mégsem érdekli.

- Hát, haver, valami húdegyors nem vagy. Mondom, érzem, hogy mutáns vagy, hát nyilván az vagyok én is. Persze, oké, tényleg nagydarab vagy, szal nem hinném, hogy gyávaságból nem akarsz kiállni. De azért a beképzeltségből lehet visszább kellene venni - nem tudhatod, mire vagyok képes. Persze talán tényleg a közpolgárok magántulajdonát félted, azzal nincs semmi gond, én se itt akartam balhézni - ahogy mondod, hülye azért nem vagyok. Ha meggondolnád magad, csak dobj egy üzenetet Mr. Reinhardt felé, úgyis törzsvendég vagyok nála. De egyet asszem jegyezz meg - a sértegetést hagyd a sufniban, a reteráton, vagy ahol akarod. Lazább vagy te annál haver!

Azzal a jelmezes klón mindennemű filmes nagymenő jelenetet mellőzve egyszerűen elsétál, vissza a sötét utcácskába, hogy - némiképpen csalódottan ugyan - hazatérjen, s beolvadjon újra Alex tudatába. Sok-mindent át kell gondolnia a fiatal mutánsnak még az este folyamán...

- Na csá, haver! - hallatszik még, ahogy egyre távolodik.

Megráztam a fejemet a férfi szavaira:
- Ostobaság! - morogtam. - A magunk fajta hivatásos nem arról ismerkszik meg, hogy puszta kedvtelésből verekszik másokkal. Majd ha te magad nem amatőr kamaszkölyökként viselkedsz, akkor majd én sem annak értékellek - vetettem oda foghegyről, aztán bevágódtam a kocsimba és elhajtottam a dolgomra.

//Szél lezárva - köszi a játékot //