Orchard Beach

by **Cerebro** Csüt. Szept. 29, 2011 7:49 am

A rossz hírű városnegyed egy viszonylag békés szeglete ez a tengerparti rész, ahol szabad a fürdőzés, mind a napfürdőséz, mind pedig a tengeri.

Orchard Beach Gal_beach10

by **Mike Hanscom** Pént. Szept. 30, 2011 12:29 pm

Nyáron persze, nyüzsög az egész, de most, hogy lassan itt is nekiállhat a városi önkormányzat olcsóbérezésű gereblyézőket munkára utasítani, már a kutya sem látogat ide.
Unatkozom, és ez egy tenger partjainál, a hűvös homokon ülve nem is egy utolsó program. Épp ezért jöttem ide, hogy kicsit unatkozzam. Megnézni, milyen is semmit se csinálni, nem zsibogni, nem hallgatni a város hangjait, nem beszélni senkivel… nem látni senkit. Utóbbi lehetetlen küldetésnek tűnt, de ahogy betértem ide, ez egészen megváltozott: találtam egy rejtett kis zugot, ahová még az a kevés járókelő sem lát be olyan egyszerűen, aki velem együtt élvezi a tenger csobogását. Fogalmam sincs, hogy éppen ár van, vagy apály, de előbbire tippelnék, mert félóránként feljebb kell kucorodnom, hogy ne nyaldossa a cipőmet a tenger.

Szórakoztatásomra játékot eszelek ki. Egy noteszt veszek elő, az egyik lapját kitépem, majd hajtogatni kezdem. Úgy dolgozom, hogy képességemnek hála a kezem alatt az anyag nyúlni kezdjen, így mire végzek, csak egy kis kiigazítást igényel a kész repcsi: egy noteszlapnyi kilógást kell letépni róla.

Úgy érzem magam, mint egy tíz év alatti télen, a hóbungijában: sorra gyártom a „muníciót”. Magam mellé fektetem le a kész papírrepcsiket, majd amikor kartávolságra már teljesen be vagyok terítve velük, azzal szórakozom, hogy hajtogatás közben néhányat magam körül repítgetek. Néha körbenézek, de nem látok senkit, bár a zugomból én se látok ki tökéletesen. A sziklás dombos rész, ami mögé beültem, előttem is sokat takar. Majd amikor úgy érzem, kész vagyok (de még mindig van abból az egyetlen noteszlapból… méghozzá pont annyi, amennyit először kitéptem), kezdődik a játék: a repülőim egymást váltva süvítenek a tengeren át. Trükközöm velük, mintha motoros, irányított darabok lennének. Próbálgatom a határaimat, mennyire tudok velük szembeszegülni a széllel, mennyire távolodnak el tőlem, mielőtt elveszíteném őket, tudom-e még mozgatni őket vizesen… remekül elvagyok.

by **Erik Magnus Lensherr** Pént. Szept. 30, 2011 3:58 pm

A toborzás. Pyronak nem lesz a kedvenc foglalkozása, de nincs mit tenni, Kardfog jelenleg Magneto legfontosabb testőre, míg Graviton Moszkvában tartózkodik. Dögvész pedig még nem annyira megbízható, hogy ő intézhesse az ilyen ügyeket.
Mike már régebb óta próbált kapcsolatba lépni a testvériséggel, pár hónapja a Xavier suliban is összefutottak, bár akkor még más állásponton volt az ifjú.
Az összekötővel, ha jól emlékszik a partot beszélte meg, kellemetlen az ifjú számára a vizes környezet, ha csapdába sétál, reméli, hogy megússza szárazon a harcot.
Már épp azon kezd tanakodni, hogy hamar jött, vagy éppen lekéste a "randit", mikor a távolban papírrepülőket lát repkedni az óceán felé.
Pyro körbetekint, pont alkalmas helyett választott a fiú, közel, s távol senki nincs, ki láthatná min ügyeskedik.
- Okos...Rendben, hát mutatkozzunk be. - Suttogta alig hallhatóan, majd meggyújtotta a jobb kezére felfogatott öngyújtót, és legjobb tudása szerint próbálta kilőni a tenger felé haladó gépeket. Ha sikerült párat leaprítani belőlük, befejezi a tűzijátékot, és remélve, hogy Mike már felfigyelt rá, elindul felé. Hogy mit mond majd a fiúnak, ha megkérdi, mire volt ez jó? Egyszerű...jó esett neki.

by **Mike Hanscom** Pént. Szept. 30, 2011 4:28 pm

Oh – lesek fel papírrepülőim gyűrűjéből, miközben a lángok továbbiakat emésztenek fel. Még a parton is érzem a hőfokot. Nem számítottam rá, hogy így fog kopogni az ajtómon: megpróbálok néhány repülőt még menteni, de a lángcsóvája olyan gyorsan és hirtelen lobbant fel, hogy tehetetlen vagyok. Azt mondanám, hogy máris nem szimpi, hiszen miért szól bele más játékába? De valójában ez azért nem hagy hidegen, hogy csak így felvállalja azt, ami.
A tűz okozta meleg ellenére megborzongok – nem tudom, hány réteges papírfalat kéne készítenem, hogy ne égesse át őket egyetlen csapással. Eddig tartott a várakozás, ezután következik az üzlet. Kíváncsian várom a folytatást.

Kilesek a sziklám és homokbuckám mögül. Még néhány papírrepülő szálldos körülöttem, ahogy felemelkedek, és elémegyek. – Ezeket azért ne égesd, meg légyszi – mondom neki, és utálom magam, mert egy ilyen helyzetben igazán nem kéne máris cápavigyorral fogadni a másikat, az idegesség átveszi a hatalmat az izmaim felett és ragadozómosolyt villantanak, míg én barátságosan, régi ismerősként üdvözlöm, és a kezemet nyújtom. – Rég láttuk egymást. – Valójában az egész csel, bár a végtelenül szolid fajtából: az X suliban hallottam, hogy képtelen tüzet gyújtani, de kapott speckó perzselőt az ujjaiba. Kézszorítás közben, már ha egyáltalán létrejött, megpróbálom fordítani a kezét, és az ujjába nézni. Próbáltam lebeszélni magam erről az akcióról, de a gyermeki kíváncsiság győzött a józan ész felett.

by **Erik Magnus Lensherr** Pént. Szept. 30, 2011 4:50 pm

Némi csalódottság olvasható le a fiú arcáról, ami Pyro-t még jobb kedvre deríti, s egyúttal undort vált ki belőle, főleg az amit végül mond. Elfogadja természetesen a jobbot, ami után Mike szemrevételezheti kezén lévő öngyújtóra hajazó készülékeket, melyet Magneto rakott neki össze még csatlakozása után.

- Komolyodj meg ember! - Kapta el kezét a kíváncsiskodó szemei elől, majd szinte utálattal nézett végig rajta, olyan benyomást keltve, mint aki rossz emberrel találkozott.
- Biztos veled van találkám? - Adott is hangot értetlenségének, hiszen a Testvériségben nem fordulnak meg gyerek jellemet viselő alakok. Vagy csak egyszerűen hülyének teteti magát, gúnyolódik, ha úgy tetszik.

by **Mike Hanscom** Pént. Szept. 30, 2011 5:03 pm

Vannak azok a reakciók, amikre viszont te nem számítasz, mert semmi értelmét nem látod. Utálom, amikor ilyennel találkozom, mert általában ott helyben totál ledöbbenek, és hiába kezd százhúsz százalékos pörgésbe az agyam, nemhogy a helyzetet nem tudom dekódolni, másrészt rittig nem jut eszembe semmi frappáns visszavágás, míg az agyam az eddigi információmorzsákat nyálazza át újra és újra.
Hasonló volt a helyzet a sráccal is, akiről eddig tudtam, hogy piromániás és ehhez mérten forrófejű is, de hogy totálisan diszfunkcionális is lenne…? Nem értettem, mit akar egy ilyen mondat után. Komolyan ő fog bevezetni? Az én szememben eddig ez az egész nagy dolog volt, és ezzel együtt Pyro is magasabb szintről indult, de hogy ennek mi értelme? Szóval magamban jót lelkizek a dolgon, ami több dolog mellett arra sem jó, hogy levakarja arcomról a vigyort. Az továbbra is ott díszeleg, bár kap egy kicsit erőltetett és savanyú felhangot.
Részemről meghalt a társalgás.

by **Erik Magnus Lensherr** Pént. Szept. 30, 2011 5:17 pm

~ Megsértődött, ez eszméletlen. ~ - Rázza meg a fejét Pyro, majd egy sóhajtást egybevetve néz rá, próbálván levenni arcáról a hirtelen keletkezett lemondást.
- Rendben haver, ne vedd úgy a szívedre. Szóval te vagy Mike, igaz? Miért döntöttél úgy, hogy ott hagyod a Xavier sulit, és inkább a Testvériséget választod? - Kérdezte felhúzva a szemöldökét, és valami egészen frappáns választ várt a fiútól. Reméli, hogy nem azt a választ fogja kapni, hogy mert megunta az ott lévő dolgokat, vagy mert manapság a Testvériség a trendi. Magneto serege nem átjáróház, és azért sem tartja megbízhatónak Mike-ot, mert egyáltalán nem olyan, mint ő volt, mikor úgy döntött, hogy otthagyja az X-eket. Lehet kém is, aki csak kiakarja deríteni, mi folyik a háttérben, vagy csak tényleg egyszerűen kiakarja próbálni, milyen a ló másik oldalára lendülni.
- Meg miben is rejlik a képességed? Ugye nem repülőhajtogatásban? - Gúnyolódott mosolyogva a fiú, bár későn jutott el az agyáig, hogy bizony ezt is félreértheti az érzékeny fiú. Na igen, Pyro flegma, és bunkó megnyilvánulásait nem minden ember, mutáns érzelemvilága bírja elviselni.

by **Mike Hanscom** Pént. Szept. 30, 2011 5:28 pm

A nézésem kapott egy epés felhangot, amit igen nehéz kivitelezni, de ha az ember egyáltalán nem tudatosan csinálja, akkor remekül tud sikerülni: mint pillanatunkban is, amikor gyorsan megjáratom a fejemben, amit Pyroról eddig tudok:
– Ne magadból indulj ki, a jobbak soha nem tanultak az X-eknél – találom meg a hangomat. Igazán nem nagy kunszt, ez egy átlagos visszavágás, aminek lényegében véve semmi értelme.
– Tényleg nem. Például a kézfogásnál egy fecnit csúsztattam a gépedbe – kamuzom. Eszembe se jutott, hogy tartanom kéne tőle, és eddig meg se fordult a fejemben ilyen csel. De ha már egyszer nekiálltam, ütöm a vasat, amíg csak meleg. – Tudod, elég vacak az a mutáns, aki képtelen használni az erejét, hiszen ember… – Teljes önelégültséggel mutatok körbe: – Egy tengerparton beszélgetünk. Itt nem nagyon van tűz.
És most, hogy végre meglovagoltam az arcizmaim és beszédre használom a szám, kopik az arcomat vigyorba rántó görcs.

by **Erik Magnus Lensherr** Szomb. Okt. 01, 2011 10:50 am

Pyro mint amilyen magabiztos volt, olyannyira lepődik meg a hallottakon, és még azt is elhiszi, amit a fiú kamuzik, egyből a kezére erősített fegyverre viszi tekintetét. Miután Mike csak nem hagyja abba a szurkálódást, John arca eltorzulni látszik, nem szokta ő tűrni az ilyen sértést, jobb kezének ujjai úgy mozognak, mint aki támadni készül. Arcán az izmok ütemesen rángatózni kezdenek, és elkezdődik a visszaszámlálás.
Ekkor viszont eszébe ötlenek mestere által mondott intelmek, és az oly sok közbelépés, mit akkor tett, ha ő valami meggondolatlant akart csinálni. Mérgesen fújtatott, de mégis latolgatni kezdett, végül megpróbálta felmérni a helyzetet. Vett egy mély levegőt, és gúnyosan elmosolyodott.
- Rendben haver, kvittek vagyunk. Most már rátérhetünk arra is, amiért itt vagyunk? - Kérdezte erőltetve arcára a tiszteletet kivívó mosolyt, még meg is veregetné vállát, hogy "szép volt kölyök, tudsz te ellenséges is lenni, ha akarsz". Igaz, hogyha nem változott volna ennyit a Bobby utáni harcnak köszönhetően, biztos neki esett volna, és ki tudja mik lettek volna a következmények.
- Nos, mostmár várom a válaszokat, az előbb feltett kérdéseimre. - Tette még hozzá, remélve, hogy mostmár a kis srác is megnyugodott, hogy visszaszúrkálódhatott az ifjúnak, így már nem érez sértődött bosszúvágyat Pyro flegmasága miatt.

by **Mike Hanscom** Csüt. Okt. 06, 2011 11:03 pm

Kész öröm néha tanulmányozni az emberek arcát, miközben minimum két-három vezető érzelem átmegy rajtuk. De ez annyira nem vicces, amikor úgy érzed, épp az életed múlik rajta, bár… filózok a srácot méregetve, nem tudom, hogy tényleg mennyi esélyem lenne ellene. Korábban sosem merült fel bennem, hogy mutáns képességemet akárcsak egy szimpla harcban is használnom kéne, újabban viszont előfordul, hogy még akkor is kívánni valót hagy maga után a teljesítményem, ha igyekszem minél többet beleadni.

Elmerengésemből az ébreszt, hogy emlékeztetem magam: épp az életemet kéne féltenem. De időközben a veszély mintha elült volna, a srác újra beszél, nem csipkelődik, nem akar megölni, hála égnek nem kattogtatja a beépített tűzfújóját sem, mert akkor kiderülni a turpisságom. Bár… most már kit érdekel, ha tényleg nem akar megölni?

… Hogy milyen kérdések? Jaa, hogy az érdekel!
– A képességemre gondolsz. – Nem kérdezek, ez határozott kijelentő mondat. És hogy mi az értelme? Igen egyszerű: időszerzés. Mert… most hogy a fenébe magyarázzam el neki?
– Uralom a környezetem papírjait. Ha akarom, végteleníthetem őket… bár véges keretek között. A megérintésük nélkül parancsolhatok nekik, úgy hajtogatom, ahogy tetszik, és ugyan így mozgatok. Ráadásul… hmm – azon jár az eszem, vajon mennyit áruljak el neki – képes vagyok felerősíteni vagy átvenni egyes tulajdonságaikat. Nem tudok repülni, de képes vagyok olyan könnyeddé válni, mint egy papírrepülő. Vagy olyan élessé tenni egy lapot, hogy nem csak megvágod vele az ujjad, hanem konkrétan leszeled. – OK, valójában még sosem próbáltam meg, tényleg tudnék-e vele ilyet, de olyan jól hangzott, és úgy döntöttem, megpróbálom kicsit lenyűgözni a srácot. Ez persze mission impossible-nek tűnik, de azért egy próbát megér.

by **Erik Magnus Lensherr** Pént. Okt. 07, 2011 4:37 pm

Pyro rezzenéstelen arccal hallgatja Mike mondandóját, de csupán akkor nyűgözi le úgymond, mikor a papírral való ölésre tér ki.
- Természetesen minden belépni kívánó testvérnek helyet tudunk biztosítani, csupán kíváncsiságból kérdeztem meg a képességed. Viszont most, hogy megtudtam miben rejlik az erőd, a mester valószínűleg nagy hasznodat fogja venni. - Válaszolt John, majd kezét nyújtotta az újdonsült tag felé, mostmár egy amolyan "jólvan haver, béke van" típusú vigyort engedve meg magának.
- Akkor hát üdvözlünk a Testvériségben. Van lakhelyed, mert ha nincs biztosítunk. De ismétlem, a Testvériség nem átjáróház, az árulókat saját-kezűleg fogom megsütni. - Tette hozzá előző mondatához, várva a fiú válaszát. Arcáról lerí, hogy komolyan gondolta az imént elmondottakat, és már az elmúlt tíz percben történt beszélgetésetekből Mike is rájöhet, hogy nem viccel a srác.

by **Mike Hanscom** Szer. Nov. 16, 2011 4:27 pm

– Ó, hogy? Igen, hogyne – térek vissza általános zavaromhoz, amivel kezelni próbálom a fiút. Persze örülnék, ha nem süllyednénk vissza oda, hogy újra életbe léphez az általános életféltési ösztön, és jöhetnek az újabb kamuk és enyhe túlzások, de azért csak magamat kell adnom, és nekem bizony nem könnyű egy híresebb mutánssal beszélgetnem.
– Eddig is megtaláltam veletek a kapcsolatot, ezután is megfogom – próbálom adni a nagystílű bűnözőt. – Van saját helyem, de elég valószínű, hogy azért benézek hozzátok.
Kezet rázok én is, és jólesik ezt tenni. Próbálkoztam még gimiben egy zöldkörrel, de az nem volt az én stílusom. Ráadásul, hogy a fenébe ne vágjuk ki a fákat, különben honnan lesz nekem papírom?!
– Terjeszteni fogom az igét. – mosolyodok el, tökéletesen adom a maffiózó figurát, és észre se veszem. Hiába, mindig ez van, ha az ember szívből gondol valamit.

by **Colin Cooper** Csüt. Nov. 24, 2011 10:34 am

Végre nyugtom volt a kölyköktől. Nem azért, mintha bajom lett volna velük, csak a múltkori eset kicsit durvább is lehetett volna. De legalább volt valami izgalom az egészben, kár hogy ez pont egy életveszélyes helyzet volt.
Most viszont minden le lett tisztázva a kissrác nagy, kemény fejével. Még az igazgatónőhöz se kellett bevinnem. Ennek örültem, mert semmi kedvem nem volt azt a fejmosást végighallgatni. Főleg nem úgy, hogy Ciklonról van szó. Ha véletlenül tényleg villámlik egyet bent az irodájában, én tuti beszarok!
Tök egyszerű volt ez a mostani helyzet. Egyszerű, és kényelmes, mégis jó. Csak hátradőltem kicsit, és tekertem a JetSki gázkarját. Az meg csak tépett előre, jobbra meg balra.
Minél gyorsabban hajtottam, minél több és élesebb kanyarral, annál jobban éreztem fülemben a pulzusom. Ez egy nagyon jó érzés volt, szinte mint akit bedrogoztak, annyira beleéltem magam a helyzetbe. Semmi régi vagy jövőbeli dolgon nem agyaltam, csak a most számított.
Az a fickó nem teljesen normális, amiért bevetődik a motorcsónakból ide, a mély tengervízbe. Na nem azért, mert mély a víz, csak pont elém sikerült ugrania.
Szívdobbanás. Szépen balra húztam a kormányt. A jetski oldalt fordult, és úgy csúszott a vízen pár métert, mielőtt befékezett volna a férfi feje előtt. A motor tolta tovább a vizet, balra kimozdultam. Visszamozdítottam a kormányt, élesen jobbra, mire megcsináltam az előző kisodródós művelet tükörképét. Ezzel ki is kerültem a fickót. Újabb szívdobbanás.

by **Sheena Duran** Csüt. Nov. 24, 2011 10:58 am

A megbízás most nem volt olyan meredek, mint amiket mostanában kapok, hiszen csak egy pitiáner kis bosszúról volt szó, de hát nekem is kell néha egy kis kikapcsolódás és ezért, no meg a nem kevés pénzért elvállaltam. A szívtipró olyan zsákmányra vetette ki a hálóját, ami már egy nagykutya által foglalt volt és persze nem is tűrhette szó nélkül. Hogy okuljon a szívszerelme és az is aki ezután kóstolna bele, szerette volna, ha a srác olyan leckében részesül, hogy ezután ne akarjon más táljába belenyalni. Egy kikötés volt, lehetőleg ne haljon bele a dologba, viszont videó felvételt is akart, talán azért, hogy megmutassa hűtlen babájának, vagy, hogy dicsekedhessen vele, a fene tudja, de nem is nagyon érdekelt, nem az én dolgom.
A srácot levadászni nem volt nehéz, hiszen nem számított semmi megtorlásra. Egy elhagyott gyártelepen elbeszélgettem vele, ami közben szerzett egy pár csúnya monoklit és zúzódást itt-ott, de azért óvatos voltam, mert még a végjáték hátra volt.
Kivittem motorcsónakkal a tenger egy elhagyatottabb és a parttól jó pár száz méterre lévő részére, és amikor már összecsinálta magát félelmében, hogy most belelövöm a vízbe, amire persze zordan még rá is játszottam, akkor levettem róla a bilincset és ráparancsoltam, hogy ugorjon.
Persze nagyon ragaszkodott a biztos talajhoz a csónakban, így mivel a kamerát is kezeltem közben, kisebb taszigálás után sikerült belelöknöm a vízbe, de addigra meg feltűnt egy jetski-s mellettünk, ami nem volt tervbe véve. Reméltem, hogy nem valami irgalmas szamaritánust fogtam ki és elhúz a fenébe.

by **Colin Cooper** Csüt. Nov. 24, 2011 11:32 am

Simán elhúztam volna, ha nem ilyen gyorsak az érzékeim. Biztosan lelépek, ha nem látom száguldás közben a nő fölényes arckifejezését, és a férfi rémületét. Fején lévő lila foltjairól már nem is beszélve.
Mire véget ért az utólsó szívdobbanás, már le is írtam egy félkört, és visszafordulok a páros felé. Néhány méterre tőlük halkan berregtetem magam alatt a jetskit, és felmérem a helyzetet. A nőnél fegyver van. Nincs jelentősége egyelőre, de azért jobb észben tartani.
Ismerve a járgányom gyorsulását, még meg is közelíthetem ekkora távon a végsebesség kétharmadát, ha kap elég nagy üzemanyagfröccsöt. Kezem már tekeri is a gázkart, és lendülök a motorcsónak felé. Két méter után kifordítom a törzsét, mire az vagy háromméteres hullámot tol a nő képébe, és úgy az egész motorcsónakra. Kinyúlok előre, és megnyomom azt a bizonyos gombot a pisztolyon, ami kioldja alul a tárat.
Ugyanezzel a kezemmel lenyúlok a remegő férfiért, aki már fel se fogja a gyorsan pörgő eseményeket. Felkapom magam elé keresztbe fektetve, és egy kis ismétléssel a következő másodpercben újabb zuhanyt küldök a nőre. Aztán csak húzom a gázkart, és és minden tagomban érzem, ahogy felbőg alattam a gép.

by **Sheena Duran** Csüt. Nov. 24, 2011 1:22 pm

Hát nincs olyan szerencsém, hogy simán elhúzza a belét e motoros srác, sőt van pofája beleavatkozni a munkámba. Már gyanús volt, mikor nem ment tovább, hanem kicsit túráztatta a járgányt nem messze tőlem, de mikor felbőgött a jetski és megindult felém, már tudtam, hogy egy önjelölt hősbe botlottam. A kamerát ledobtam az ülésre és felkészültem a hajó billegésére, vagy rosszabb esetben a borulásra, aztán jöhet a visszavágás.
~ Hogy nekem miért kell belefutnom mindig valami öngyilkos jelöltbe! ~ szitkozódom egyet a fogam között, míg a vízijármű által keltett hullám becsapódik a csónakba és én sem úszom meg szárazon. Nem kerüli el a figyelmemet a srác mozdulata a fegyverem felé, és ahogy a billegés csillapodik oda is kapok, hogy megakadályozzam, hogy a vízbe essen. Sikerül is visszatolnom időben a tárat és most már komor mosollyal lépek a kormány és az indítókar felé, mikor az újabb hidegzuhany átvonul rajtam, hogy a jetski után vessem magam. Nem szeretem, mondhatni nagyon nem szeretem, ha megpróbálnak beleköpni a levesembe.
Igaz, hogy az áldozatom, már nagyjából megkapta a magáét, de most ő izgatott a legkevésbé. Most a menekülő megmentő vált célponttá, habár még nem kívántam a halálát, egy-két csonttöréssel is beértem volna, ha a kezem közé kapom. A bérelt és kellően gyors kis csónak felvette a versenyt a srác járművével, aki vad iramban söpört a part felé. Gondoltam nem árt, ha tudja, hogy a kis terve a pisztollyal nem igazán jött össze, ezért utánuk küldtem egy-két golyót, csak úgy tájékoztatás céljából.

by **Colin Cooper** Csüt. Nov. 24, 2011 2:27 pm

~ Egész jók a csaj reflexei. Pedig épp csak megfordultam.
Kábé ennyi jut eszembe arról, hogy elég hamar golyók repülnek körülöttünk. Volt ennél már rosszabb is, amikor az Andokban snowboardoztunk. Elég gáz, ha valami indián szeparatisták területére téved a hülye amerikai túrista.
- Nagy levegő!
Tizedmásodperc alatt rántom a kormányt a legközelebbi hajó felé, ami - micsoda "szerencse" -, pont egy nagyobb teherhajó. Még egy másodperc, mire az ütközés bekövetkezne.
- Ezt imádom! Jíííhááá!
Felállok a jetskin, hátra rántom a kormányt, amitől ugrunk egyet, és még ebben a tizedmásodpercben rá is lépek a bal fogantyúra, jobb kezemmel szorítva a másikat.
Ezzel egy jó kis orrost esünk a vízbe, a waterjet hajtás pedig szépen leszív minket a víz alá. Még jó, hogy az ülésben megakad a keresztbe fekvő sérült, különben lemaradna a víz alatt.
~ Tripla X bekaphatja, nesze neked titkosügynökösdi. Csak ugorj le a strandra!
Alig telik el még egy másodperc, közben már törpölök a következő mozdulaton, ki is bukkanunk a hajó mögött. Tudom, hogy a motorcsónak beépített hajtóművel nagyobb végsebességet produkál, de nem fordul úgy, mint az én kis fekete szépségem.
Nem tudok benne gyönyörködni, mert a túloldalon egy másik hajó jön keresztbe. Legalább három tizedmásodpercbe telik, mire megcsúsztatom a járgányt, de csak az oldala koccan a monstrum oldalán. Alig férünk el a két hajó között, de ez pont jó az üldözőnk miatt.
Kikerülöm a másik hajót úgy, hogy mégegyet bele vegyek, és egy magasabb móló alatt kanyarodok párhuzamosan a parttal. Mégegy másodperc eltelt.
Kisebb hajók takarásában megyek egészen a strandig, ott viszont leparkolom a kicsikét a homokpad szélén. Rántok kettőt az áldozat grabancán, amikor két lábra segítem. Ez még vagy két másodperces sziszifuszi munka.
Mivel nem tűnik túl izmosnak, felkamon a vállamra, és a vizimentő standjáig futok vele, ott leteszem a homokba, és rászólok az ügyeletes David Hasselhoffra.
- Vizibaleset, megsérült! Mentő kell neki!
Erre a mondatra még vagy két másodpercet elpazaroltam, úgyhogy nézek az alig húsz méterre lévő part felé, amerre a motorcsónakos verőleány lehet.

by **Sheena Duran** Csüt. Nov. 24, 2011 3:38 pm

A srác nem csinálja össze magát a körülötte elsüvítő golyóktól, viszont szlalomozni kezdett az uszályok és tengerjáró hajók között, ami nekem nagyon nem tűnt jó ötletnek, a kevésbé fordulékony motorcsónakkal. Mikor eljátszotta a kis mutatványát, majd becsusszant két, méretes hajóóriás közé, azért elismerően néztem utána, miközben párhuzamosan haladtam a hajókkal, hogy megkerülhessem őket.
~ Azért van vér a pucájában a srácnak! ~
Mire sikerült átvergődnöm rajtuk nem láttam sehol a jetskit és az embereimet sem, ezért a part mentén kezdtem el nézelődni és hamarosan fel is fedeztem a parton heverő járművet és a tőle nem messze épp a vizimentőktől visszafelé tartó srácot, aki valószínűleg ott szabadult meg a prédámtól.
~ Hát, ha a másik fickó már nem lehet az enyém, te is jó leszek! ~ morogtam magam elé, és gázt adva a móló felé lavíroztam, hogy, ha gyalog megy tovább letegyem a hajót és a nyomába eredjek, vagy, ha vissza száll a motorjára, akkor ott is tudjam követni, mert annak, aki belerondított a munkámba, annak szerettem volna ezt négyszemközt megköszönni, és bepótolni, ami az előzőnél elmaradt. Szóval, most várakoztam, mit lép.

by **Colin Cooper** Csüt. Nov. 24, 2011 4:54 pm

Ha már ott vagyok, a szomszédos bódénál leadom a jetski kulcsait, és kiveszem a ruhámat. Gyors öltözés, aztán megvárom a mentőket Daviddel. Nem tudom, hogy hívják, de vizimentő. És az erdő is megvan a mellkasán, szóval marad a David.
Egész hamar megérkeznek, de végülis a rádión sürgős esetet jelentett be a part hőse. Nem is baj, elég csúnyán helybenhagyták szerencsétlen fószert.
A mentőknek azért elmesélem, hogy szerintem ki a felelős ezért. Meglepődnek azon, hogy valami szöszi hogy tudott egy férfit így elfenekelni, de a pisztoly a történetben egy kicsit helyre teszi neki a képet.
~ Mi olyan nagy ügy azon, hogy nő a tettes? Ismertem olyan cangást, akit az életben soha nem ért utol egyinünk se, ha bepörgött.
Szóval odajön a parti zsaru is, mivel a mentősök odaintik. Nagyszerű, már adhatok is személyleírást. Pont ehhez nem volt kedvem. Meg ahhoz se, hogy jöjjön a haverja a másik partról, menőzzön a Roverjével, és nasisztoriként hallgassa az esetet. Mindegy, biztos látják rajtam, hogy k.vára unom.
- Ennyi? Mehetek?
Azt mondják, igen, úgyhogy már húzok is el innen. Semmi kedvem tovább nézelődni Bronxban. Szarok az utak. Csak a tengerpart jó, abban is csak a víz, mert azt nem könnyű elrontani.
Gyorsan kiérek a strand részről, szinte futva. Így is idegesített ennyi idő egy helyben. Felpattanok a kétkerekű japán árnyharcosra, és már száguldok is tovább Manhattan utcáira...

by **Sheena Duran** Csüt. Nov. 24, 2011 5:12 pm

Mikor látom, hogy a kölcsönző felé veszi az irányt, akkor én is leparkolok a csónakkal és még mielőtt túl nagy lenne a nyüzsgés az összevert férfi miatt a strandról kivezető úthoz sietek, ahonnan kiválóan látom, hogy a közben kiérkező mentősök persze hozzák magukkal a zsaru kíséretet is, ami ugye előírás nekik ilyen esetnél. A mindenlében kanál fiúkát is elég sokáig feltartják, akinek gesztikulálásából könnyen kiveszem, hogy bizony igyekszik élethű leírást rittyenteni rólam a zsaruknak.
~ Még jó, hogy elég sok szőke csajszi mászkál a parton és a városban. ~ vigyorodom el magamban, hiszen tudom, hogy azzal a leírással amit a srác tudott rólam adni, nem fognak nyulat lőni.
Aztán végre elengedik a hőst és az egyenest a bicikli tárolóhoz trappol, majd felpattanva egyre Manhattan felé indul. Én is a felülök a motoromra, felcsapom a bukót a fejemre és igyekszem a nyomában maradni, ami persze egy magánnyomozónak nem is okozhat problémát, még a sűrűsödő városi forgalomban sem. Ezért szeretek motorral és nem autóval közlekedni. Reményeim szerint elvezet a srác a lakóhelyéhez, és onnan már könnyebb lesz a dolgom, de minimum a nevét szeretném megtudni.

by **Victor Creed** Pént. Jan. 13, 2012 9:54 pm

Mondhatnám azt, hogy kezdenek szürkévé válni a kis kiruccanásaim – de akkor hazudnék. Sosem lehet ráunni arra, ahogy a zsákmányom reagál rám. Először a gyanakvás, aztán a felismerés, hogy valami baj van. Utána jön az ijedtség, végül pedig a menekülés... Újra és újra kezdetét veszi a vad hajtása, ami roppant élvezetes. A civilizációban egyetlen jó dolog bújik meg és az nem más, mint a sebezhetősége. El lehet pusztítani, talán túlságosan is gyorsan. Valamit a markod közé veszel és már könnyedén össze is roppant… Ez a város sem különbözik a többitől. Annyi célpont jár-kel az utcán, néha nem tudok választani a bőség zavarában. Ez az én játszóterem és bár nem olyan nehéz az embereket tőrbe csalni, azért mégis jobb, mint a semmi.

Ez az eset is másként indult, mint a többi. Csak annyira emlékszem, hogy elindulok felé a járda másik végéről. Megállok előtte, mire felnéz. Hogyan jutottam oda? Miért pont ő? Cöh, lényegtelen kérdések.

- Elnézést – mormogja, mikor nem állok arrébb, utána megpróbál kikerülni. Oldalra lép, mire követem a mozdulatot. Pár pillanatig még próbálkozik, de aztán belátja, hogy ez hatástalan. – Mégis, mi a franc baja van? – háborodik fel. Nem reagálok, kissé sajnálkozó arckifejezéssel figyelem, ahogy ismét rám néz. Oldalra döntöm fejemet és tetőtől talpig végigmérem. Felsőbbrendű tekintet, gúnyos arc - felettébb idegesítő emberi lény.

- Fuss… – suttogom lassan, közelebb hajolva. A feszültség azonnal tapinthatóvá válik, látom, ahogy feláll a tarkóján pár pihe és megborzong. Néz-néz azokkal a csodálkozó és bárgyú szemeivel, nyel egyet, majd összevonja szemöldökét.

- Te-tessék? – kúszik feljebb a hangja. – Hagyjon engem békén és keressen magának más balekot! Ne szórakozzon itt velem!

- Ó, pedig épp azt csinálom – válaszolok lassan és bólintok egy aprót, aztán kezemet az arcához közelítem. Imádom, ahogy felkavarodik a gyomruk az ijedtségtől! Földbe gyökerezik a lába, egyedül szemeivel követi mutatóujjamat, ahogy finoman és lassan hozzáérintem arcához. – Azt mondtam - simítok végig a bőrén… -, fuss. – … és egy vékony, vörös vércsík jelenik meg a helyén. Már hallom is a szapora levegővételt. Hmm, milyen csodás! Sóhajtok becsukott szemmel. – Különben kénytelen leszek most végezni veled. És az nem jó. Nagyon nem jó... Túl egyszerű… - Leeresztem karomat és csukott szemmel, hallgatom, mikor elkezd hátrálni. Majd hirtelen ránézve megeresztek egy alig látható, de pont emiatt sokkal vérfagyasztóbb mosolyt. Na igen, ez már hatásosnak bizonyul…

És azóta? Úgy ahogy van, háromszor áthajtottam Bronx területén. Bár néha-néha lassít, azért van benne még tartalék, amitől igyekszem teljesen megszabadítani. Lássuk csak, ezek után ki mondja, hogy nem vagyok hasznos a mai társadalomnak? Ráveszem az embereket a mozgásra, ne csak az épületek legmélyén poshadjanak! Csupán - kissé meggyőzőbbek az eszközeim…

Mikor Orchard Beach felé veszi az irányt begyorsítok, hogy hamar letudjam azt a fél kilométert. Na nem, oda nem! Állandó hullámzás, amitől zsong a mutáns feje, sós szag és hideg szél! Kinek kell ez? Általában nem vagyok finnyás, de kifejezetten dühít, ha tompulnak az érzékszerveim. Pár perc sem kell és elé vágva megállásra kényszerítem. Felkuncogok, mikor majdnem orra bukik és minden lépésnél, ahogy közeleden felé, nagyobbak lesznek karmaim.

- Bi-biztos – szuszogja, mikor rájön, hogy nem sok ideje maradt. – Biztos, me... meg tudunk egyezni… Jó… jók a kap-kapcsolataim.

- Azt nem hinném – mondom egyszerűen és csettintek a nyelvemmel. Megmarkolom a mellkasánál a ruháját – ordít, mikor belehasítok a húsába. Arcom vigyorba torzul és félhangosan elmorgok. – Utolsó szavak? – kérdem nagylelkűen, de nem biztos, hogy érti, mert torkomból inkább állatias ordítás tör elő.

Szeme fennakad, ahogy erősebb lesz a szorításom. Pedig még visszafogott vagyok! Hogy lehet minden ember ennyire törékeny? Egy gyors csapással véget vetek a „küzdelemnek”, aztán nézem a mozdulatlan testet – és szánalmat érzek.

by **Sheena Duran** Pént. Jan. 13, 2012 11:17 pm

Elkéstem! És ez most nem kevés bosszúsággal töltött el, hiszen nem kevés időt és energiát áldoztam, hogy a megbízásomat teljesítsem és a nem messze heverő élettelen férfit felkutassam és levadásszam. Erre tessék, megelőztek!
A Bertram és Bertram cég egyik tulajdonosa nem az én kezem által halálozott el, ahogy a megbízásom szólt, így hiába fordítottam rá jó pár napot, hogy kifigyeljem a napi beosztását, időrendjét, így biztosítva be a likvidálására szőtt tervem sikerét, nem fogja megfizetni nekem ezt senki. Pedig több százezer dollárról van szó! Ennyit ért volna meg az öcsikének, hogy az idősebb Bertram elhunyjon.
Már az is gyanús volt, hogy nem érkezett meg a Szállodához, ahová egy megbeszélésre érkezett volna, és ahol szándékomban állt az illemhelyen eltenni láb alól. Aztán megnéztem az össze lehetséges tartózkodási helyén, de sehol nem találtam, míg végül teljesen véletlenül pillantottam meg itt nem messze, ahogy csapzottan és izzadtan, teljesen kimerülve a part felé botladozott. Már éppen indultam volna utána, mikor megjelent az őt eddig láthatatlanul követő férfi és pár céltudatos mozdulattal véget vetett az életének, majd csak állt felette mozdulatlanul. Mintha ismerősek lennének a vonások és a levegőben szagolva már tudom, hogy mit érzek és megindulok, hogy szembe nézzek azzal, aki elorozta a zsákmányomat.
~ Jobb, ha megtudja, hogy nem szeretek hoppon maradni! ~
Míg felé haladok, persze sejtem, hogy akár mennyire is macskaléptekkel közelítem meg, nem fogom meglepni.

by **Victor Creed** Szomb. Jan. 14, 2012 12:12 pm

Leguggolok a testhez, miközben azon gondolkozom, hogy még csinosítgassak-e rajta. Hol van az élvezet, a szenvedés? Mostanában hamar végzek velük... Hmm…

Tán elpuhultam? Elhúzom a számat és dühömben végigszántok a férfi arcán. Nem, nem velem van a hiba, ők halnak meg túlságosan könnyedén! Egyszerűen gyengék; értelmetlen, szétzúzni való állatok! Eltöröm az orrát és aztán a torkát is kettéhasítom. Idegesít az arca. Az, ahogy élettelenül fekszik és hagyja, hogy egy felismerhetetlen húsos, csontos valami legyen a feje helyén. Összehúzott szemekkel figyelem - még mindig túl békésnek tűnik. Idegesen felmorgok és áttérek a mellkasára. Addig szabdalom, míg el nem érek a tüdejéhez, de az is egy pillanat alatt meg van, nem tudok mit tenni. Karmaim végéről nagyban csöpög a vér, mire végzek munkámmal.

Két dolog állít meg attól, hogy a férfit teljesen szétszaggassam. Az első az, hogy eszembe jut Jimmy és rá kell jönnöm – ez még nem a vég. Hisz az lenne a legalja, ha olyan lennék, mint ő! Megalázkodott, beilleszkedni akaró „ember”. A második pedig egy illat, mit felém hoz a szél. Végül a jól kivehető, apró lépések következnek – nagyszerűen hallható a homokba süppedő láb. Fejemet kissé oldalra kapom, hogy jobban halljam a hátam mögül jövő zajokat. Emberről szó sem lehet. Túlságosan sötét van már ahhoz, hogy távolról láthasson. Na és persze az illata és az óvatos közelítése… - bizony, bizony öregfiú!

Elmosolyodva fordulok oda a hullához.

- Úgy látszik vendégünk érkezik – morgom neki. Felegyenesedem, és még búcsúzásképp rátaposok a fejére. A koponya hangosan zúzódik össze. Nem sietem el a dolgot, elmerengve nézem meg újra a testet. Hagyok neki pár pillanatot, hogy rájöjjön – tudok róla. Aztán megfordulok és szembenézek a nővel. Ígéretesnek tűnik… Apró mosoly bujkál a szám sarkában.

- Nos… Úgy látszik nem csak én élvezem az esti sétát… -állapítom meg egyszerűen. - Na, de ilyen későn, idekint, egy magányos nő? – húzom össze rosszallva a szemöldökömet. – Még a végén veszélybe kerül – figyelem aggódóan... Aztán megremeg a szám.

by **Sheena Duran** Szomb. Jan. 14, 2012 6:09 pm

Miközben könnyű léptekkel közelítek a nekem háttal álló, majd a halott férfihez lehajoló árnyék felé, furcsa hangokat, majd a vér jellegzetes illatát sodorja felém a víz felől lengedező szél.
~ Mi a fenét csinál ez a muksó? Feltrancsírozza a szerencsétlent? Talán valami szervkereskedő beszerzőjébe bukkantam, habár azt szerintem egy kissé sterilebb környezetben végzik gondolom! ~ ilyen és hasonló gondolatok futottak át rajtam, míg teljesen oda nem értem. Ekkor már tisztán hallom súlyos lélegzését és mormogását, mintha a hullához beszélne, ami gusztustalanul szétkaszabolt állapotban hever a homokon, amely máris szomjasan issza be szétterülő vérét. A megbízatásom tárgya most szétroncsolt, felismerhetetlen arccal fekszik és még mindig rajta van a most velem szembe forduló borostás férfi lába, ahogy az előbb széttiporta.
Nem vagyok egy ijedős fajta, különben nem is közelítettem volna meg ilyen merészen a gyilkost, de most a fickó szemébe nézve kicsit megborzongtam. Nem! még mindig nem a félelem, hanem az a határtalan kegyetlenség és a mellette lobogó kéj volt, ami végig futtatta a hideget a hátamon. Ez valami pszichopata, akinek pont az én kuncsaftomat kellett levadásznia. De, hát illik válaszolni a kérdésre.
- Szép lett volna, sikeres lett volna, ha valaki nem köp a levesembe. – mosolygok rá hidegen, de közben azért figyelem minden rezdülését, és nem kerüli el a figyelmemet a kezéről csöpögő vér sem és az a vad, állati kisugárzás, ami árad belőle. – És rossz lóra tesz, aki velem kötözködik, meg tudom védeni magam. – közlöm halkan, de ha figyel, akkor érzi a figyelmeztetést a hangomban. – És maga? Talán ártott magának ez a szerencsétlen flótás? – mutatok a roncsra szenvtelenül. – Nem hiszem! – válaszolom meg a saját kérdésemet. – Nekem viszont igazán jól jött volna.
Elég távolságra állok tőle, hogyha mozdul reagálni tudjak rá, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ez az alak és miért az én zsákmányomra vadászik. Csak véletlen? Vagy valami más?

by **Victor Creed** Szomb. Jan. 14, 2012 7:36 pm

- Ó… - szólalok meg meglepődve és egy kis fejmozdulatot téve, miután befejezi. Most, hogy valamennyire levezettem a feszültségemet a halott férfin, egészen jó hangulatom lesz. Olyannyira, hogy még kedvem is támad egy kis beszélgetésre. Főleg, ha a társaságom egy szőke gyönyörűség, aki nem is olyan ijedős. Más már biztosan fejvesztve menekülne, de ő itt van. Sőt... még fenyeget is. Mikor halkan megjegyzi ezt, egy pillanatra szúrós lesz a tekintetem, aztán már ismét békésen nézek a szemébe. Nem, még előtte "beszélgessünk", "ismerjük meg egymást". Ám nem felejtem el a felkérést. – Hogy ártott-e? Nem. De attól még megérte – válaszolom jelentőség teljesen, aztán egy kis szünet után folytatom. - Szóval a magáé volt – mutatok a férfira.

– Ez érdekes… - mondom elcsigázottan. - Nem kiabált a halála előtt olyasmit, hogy őt már valaki más kiszemelte... Vagy csak én nem hallottam? - Igyekszem mindent úgy csinálni, hogy érződjön az igazi szándékom; a gúny és az, hogy mennyire nem érdekel a problémája, miközben az összes mozdulatom mást mutat. – Most már mindegy, de azért érdekelne… Mégis mit akart vele csinálni? – kérdem kétkedő hangon és leemelem a lábamat a testről. Teszek a nő felé két lépést, karjaimat széttárom pár másodpercig. – Valami azt súgja, a maga kezei között sem lett volna kellemesebb neki… - jelentem ki és elmosolyodom. – Vagy tán tévedek? - Nagyon jól tudom, hogy igazam van, de élvezetet jelent a tudattalant játszanom. Hisz tisztán látszik, hogy nem először látott gyilkosságot a kislány. Ráadásul a hideg tekintete eszembe juttat valakit, akiről már hallottam... Igen, valami határozottan rémlik.

by Ajánlott tartalom

Orchard Beach

Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach

Re: Orchard Beach