Földszinti szobák

Ahogy ott ültem a kanapén, valamire figyelmes lettem. Halk nesz jött a ház egyik sötétebb részéről. Lassan felemeltem a fejemet, tekintetem körbekémlelt. Csak hallucináltam volna? Nem. Hamarosan újra hallottam a neszt. Újra és újra. A hang aztán egyre erősödött, egyre közelibb lett. Nocsak nocsak, hát nem léptek hangja? De bizony, az volt. Méghozzá elég sunyi léptek. Mint amikor valaki lopakodik... sajnos ilyen rozoga padlón ez elég nehéz. Csak nem tolvajunk van? Peche van, nagyon rossz házba tévedt be. Szépen lassan felkeltem a kanapéról és elindultam a közeli fal felé. Sajnos az én lépteim se voltak valami hangtalanok, de hát nem is ez volt a cél. Sokkal inkább az, hogy minél gyorsabban megérkezzek a kapcsolóhoz. Hm... eléggé érdekes egy tolvaj lehetett, elvégre le is vert valamit a közeli polcokról. Na megállj, ha valakinek az ingóságát törted el, nem leszel hosszú életű... na de előbb nekem fogsz felelni. Hamarosan odaértem a falhoz és megnyomtam a kapcsolót. A lámpa egy keserves morranás közepette magához tért és fénnyel borította be a nappalit. Gyorsan megfordultam és körbenéztem... na és akkor megláttam azt, akit kerestem... mit ne mondjak, eléggé megilletődtem. Ugyanis... neeem, nem hiszem, hogy szellemet látnék. Pedig biztos vagyok benne, hogy az, akit látok, halott... vagyis...
- Hm... ügyes - morogtam. - Csak kár, hogy egy olyan embernek álcáztad magad, aki már meghalt. Szóval - rávicsorogtam az imposztorra, a tőlem telhető legfenyegetőbb módon. - Szépen elmondod magadtól, hogy ki vagy és mit akarsz itt, vagy kényszerítselek?
A szemem fenyegetően megvillant és tettem pár határozott lépést a nő felé. Nem volt túlságosan sok ígéret a szememben, hogy hazudok...

Nem szoktam ennyit hibázni, sőt épp ellenkezőleg, általában ha bármi olyan feladatom van, akkor úgy végzem el, mint egy gép, a legkisebb hiba nélkül. Ezt megtanultam azalatt az idő alatt, amíg fogva tartottak.
Épp emiatt éreztem rosszul magam, mikor a sötétben levertem valamit. Nem volt sok időm, hogy lereagáljam, hiszen recsegett a padló, lépések zaja, majd a végső kattanás...
És már szemet bántó fény világította meg a szobát. Kellett néhány másodperc, amíg a szemem megszokta a sötét után a lámpa fényét, és ekkor vettem észre a férfit is, aki a kapcsoló mellett állt. Legszívesebben fintorra húztam volna a számat, de az arcom, vagyis Speedrace arca rezdületlen maradt. Viszont egy újabb esély, hogy teszteljem magam, és Farkast is. Igen, nem volt ismeretlen előttem ő sem, ahogy ugyancsak ismertem vagy így vagy úgy a Testvériség többi tagját is. Alig észrevehetően rándult meg a szám széle, ahogy visszafogtam egy sejtelmes mosolyt.
~Nos, akkor, ám legyen, lássuk milyen kiskutya is vagy valójában.~kicsit gonoszkodni akartam, noha nem éppen ezzel a célzattal jöttem ma ide. De ez még várhat, meglátjuk, miként alakul.
- Képes lennél bántani? - nem csak a külsőm volt olyan mint Moiráé, hanem a hangom is. Tökéletes másolat voltam, minden tekintetben.
- Még akkor is, ha azt mondom, hogy mégsem vagyok halott, csak annak hisztek? Nem jöhettem vissza előbb, különben a gyilkosom rájött volna, hogy csak fél munkát végzett, és nem hozhattam őt a nyakatokra.- jól játszottam a szerepet, de ettől függetlenül mégsem voltam Speed, de vajon ismerték őt annyira a társai, hogy meg tudjanak különböztetni tőle? Farkas ismerte őt annyira, hogy bevegye tőlem ezt a dumát? Nem lehettem benne biztos, de pont ez volt a cél, hogy megtudjam. Na és persze szórakoztam is egy kicsit, mielőtt kiderülne jövetelem valódi célja.
- Nem áll jól, mikor ilyen csúnyán morogsz. A végén még ráncos leszel.- teszem hozzá, most már egy mosolyt is megengedve magamnak, de felkészültem, hiszen a jelek szerint támadó pozícióba helyezte magát, sosem lehet tudni, lehet, hogy nem annyira hülye, hogy beveszi az álcámat.

Amikor feltesz nekem egy kérdést, arra csak még jobban vicsorgok. Na igen, ebből a gesztusból már igazán sejthette, hogy én kész vagyok támadni ilyen esetekben, főleg, ha megy az okoskodás. De azért finoman nyomatékosítottam rajta egyet.
- Bárkit képes vagyok megtámadni, aki kétes szándékkal teszi be ide a lábát.
Mert akárhogy néztem, ez most eléggé az volt. Egy olyan ember képében jött be valaki, aki már meghalt egy ideje. Viszont az, amit mond, gondolkodóba ejt. Tényleg, voltaképpen én erről a Speed meggyilkolása dologról elég keveset tudtam. Még azok se tudtak sokkal többet, akik közölték velem a hírt. Elég sok és nagy kérdőjel sorakozott az üggyel kapcsolatban. Szóval... végül is, a nő mondókája logikusnak logikus volt. Honnan tudjuk, hogy Speed tényleg halott? Nem rémlik, hogy valaki ismerné a pontos körülményeket, vagy hogy látta volna valaki a tetemét. Ejjej, ez bizony nehéz ügy. Főleg úgy, hogy az ösztönön morgott odabent, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Találkoztam anno Speeddel, felismertem így külsőre, a modora is hasonló volt... de... akkor se stimmelt valami... de mi? Ki kellene találni. Sőt... végül is, egy próbát megér a dolog. Legalább kiderül, mennyire gondolom jól-e a dolgokat. Végül is, nincs veszíteni valóm.
- Nem annyira, mint te, amikor a legutóbb találkoztunk - mondtam, kicsit normálisabb hangnemben. - Eléggé furcsállva néztél, amikor annak idején Kardfog körbekergetett engem a házban, mert kicsit gorombáb voltam a kelleténél.
Láthatóan lazítottam az állásomon, miközben vártam a választ...

//előzmény: Queens Pub //

A hatalmas, nyikorgó ajtókhoz érve összeszedem minden erőmet, és egy hatalmas rúgással tárom fel őket Kate előtt, mint valami felettébb agresszív gentlemanus, de aztán le is rombolom ezt a nem túl meggyőző illúziót azzal, hogy ránehezkedek majd teljes súlyommal a mozdulatot követő pár másodpercre. Természetesen a zajra azonnal előbukkan pár buzgómócsing, akikre azonnal rászólok hogy ne szekálják a szöszit, mert velem van, majdnem annyira, mint a kés a hasamban, szóval nagyra értékelném, ah eltakarodnának az útból. Szerencsére a szobám már nincs messze...pontosabban a szoba, ahol hat másik idiótával élek együtt, így csak néhány másodperc, és lefekhetek az ágyamra, hogy azt is jól összevérezzem.
-Köszönöm hercegnőm...és most...konyha a folyosó végén, ott megtalálsz mindent ami kellhet....
~Ha csak meg nem küldte le valaki már megint a fájdalomcsillapítókat a fertőtlenítésre szánt alkohollal. Mondjuk ez sanszos, szóval biztos ami biztos... :~
-Pálinkát találsz a hűtőben...

Szerencsére tényleg nagyon közel volt az említett hely. Nehezen de sikerült elvonszolni magunkat a házhoz. Kívülről tényleg egy műemlékházra emlékeztetett, első ránézésre. Bár azért tetszett a dolog. Amolyan otthonos "kis" lakóhely. Amint közelebb értünk két hatalmas ajtó állja utunkat. Soren teljesen rám támaszkodva egy határozott mozdulattal, minden megmarad erejét összeszedve, berúgja az ajtót így már szabad az út előttünk. Amint belépünk pár kíváncsi szempár kíséri figyelemmel, lépteinket. Pár lépés és egy szobába találjuk magunkat. Óvatosan segítek neki felfeküdni az ágyra. ~ Még jó, hogy nem kellett lépcsőzni. ~
- Hercegnő? Tudod nem hiszem, hogy nekem jól állna a fűző, rózsaszín ruhával meg tiarával. - felelem tudva, hogy most már nem lehet gond, közben az ágy mellett levő éjjeliszekrényben kutatok valamiféle ruha vagy rongy után amit addig  rátehet a sebre ameddig vissza nem érek a szükséges eszközökkel.
- Maradj így! - szólok rá, már a szoba ajtajából. Épp a konyhában találom magam.
~ Lássuk csak, hogy mikre lesz szükség. Kell fertőtlenítő, bár gyanítom, hogy itt tényleg csak pálinka felel meg erre a célra. Tű, cérna, olló, gyufa, törlőkendő, egy nagy tál langyos víz, kötszer vagy valami ahhoz hasonló dolog. A gumikesztyűt azt hiszem kizárhatom. ~
Kiveszem a hűtőből a pálinkát, előkeresek az egyik szekrényből egy nagyobb tálszerűséget majd belepakolom az apróbb dolgokat. Bemegyek a szobába és kipakolom a tálból az összegyűjtött kellékeket majd fordulok még egyet egy kis langyos vízért.  ~ Viszont nem lesz jó érzéstelenítés nélkül nekilátni mert az elég fájdalmas lesz neki. ~ gondolom magamba majd átfut egy merész ötlet az agyamon. ~ Vajon xanax vagy valami van erre felé? ~ Sebesen elkezdem kipakolni a szekrények polcait mire a kezembe akad egy gyógyszeres doboz tele rivotrillal.. ~ Ez is megteszi. 2 milis pont jó lesz ~ Visszaérek a szobába kezembe a tál langyos vízzel és egy levél rivotrillal. Most már hozzá láthatok a seb kezeléséhez.
- Na figyelj ezt most jól húzd meg, amennyit csak bírsz belőle idd meg. - nyújtom Soren felé a pálinkát - és ezt ved be vele - adom a kezébe a rivotrilt.
- Gondolom tudod milyen hatása lesz ezeknek együtt és csak azért kapod, hogy ne őrülj bele a fájdalomba... De ha lehet ne szokj rá..- mondom neki kis mosollyal az arcomon. Most már csak várni kell egy 5 percet.
- Ha kezded jól érezni magad szólj... És jobb ha sietsz vele..5 perc maximum..- jelentem ki közben kezdem előkészíteni a dolgokat.  A langyos vízbe kevés pálinkát öntök és belemártom az egyik rongyot. Óvatosan elkezdem levágni róla a pólót és körbetörlöm a kést a vizes ronggyal. Imitt amott kicsit, óvatlanul is megmozdítom a kést de ez szükséges ahhoz, hogy kihúzhassam. Meglátjuk, hogy reagál rá. Ha nem bírja akkor még adok neki 2 percet..  Ha kibírja akkor elkezdem kihúzni a kést.

-Hát...én is szívesebben néznélek meg bőrcuccban, tiara helyett meg azzal a kör alakú fém frizbivel...vagy mivel...csak úgy...
Na igen, egy TV műsort én is megnéztem, és gondolom nem kell nagyon magyarázni, hogy ez miért tudott lekötni. 
-Te vagy a főnök - felelem nyöszörögve, és valóban meg sem mozdulok, igaz egészen biztos vagyok benne, hogy fekhelyemet akkor sem hagynám el egyhamar, ha valaki közben rám gyújtaná a házat. ez a vízszintes testtartás túlzottan kényelmes, és eszem ágában sincs elmozdulni innen, ráadásul valaki még meg is itat valami bódítóval, mennyei! Csak tudnám mi ez a vacak, amit le akar nyeletni velem, de ha Dr.Kate azt mondja muszáj, hát...
Innentől eléggé homályos, és tompa minden, de az egészen biztos, hogy eszelős röhögcsélés közepette már percekkel később közlöm, hogy marha jól vagyok, csak hogy felvághassak a keménységemmel. Valójában persze szédülök, fázom, és hányingerem van egyszerre, de erről igazán nem kell tudnia ennek a tündérnek, meg a mögötte gyülekező bámészkodó krampuszoknak sem, akik valamiért mind rám mutogatnak. Gondolom azért, mert ordítok a fájdalomtól, amikor Kate elkezd matatni azzal a késsel. Sokáig mondjuk nem élvezhetik az áriámat, mert aztán már tényleg annyira eltompul minden érzékem, hogy...hogy....
Lövésem sincs, mennyi idő telik el, mire végre magamhoz térek, csak az biztos, hogy kint már pirkad, én pedig össze vagyok kötözve, és fekszem az ágyamban....vagy valakinek az ágyában. ha jobban belegondolok, ez szinte biztos, hogy nem az én szobám, és a küszöb előtt toporzékoló manus is tutira egyet ért velem ebben. Nem tudom, mit van úgy oda, ha ő kapott volna halálos sebet, neki is szabadna oda feküdni, ahova csak akar. Ami azt illeti, ha még sokáig kellemetlenkedik, ki is próbálhatja az elméletemet...most meg elszalad, ki érti ezt?
-....huh...emlékeztess, hogy többé ne igyak, a jelek szerint vénségemben elég rosszul viselem a másnaposságot.
Aztán Kate felé fordulok, ha megtalálom a szobában, és valamivel komolyabb hangon szólok hozzá:
-Köszönöm.

- Meghiszem azt. Talán majd egyszer. - kacsintok rá, huncut kis vigyorral az arcomon - De akkor már nem hercegnő lennék.
~ Aranyos, hogy még ilyen - mondjuk úgy nehéz - helyzetben is képes viccesre fogni a dolgot. És plusz pont, hogy nem nyavalyog annyit mint egyes emberek. Mostanra már a kis - spontán kiötlött - érzéstelenítőm is elkezd hatni amitől Soren csak nevetgél.
- Látom most már egész jól érzed magad. Ne mocorogj!
Akkor lássunk is neki. Hozzáérek a sebhez és elkezdem a kést óvatosan kihúzni. Lassan óvatosan. Soren hatalmasat ordít annak ellenére, hogy elmondása szerint ő "marha jól van". Közbe egy kisebb nézőközönség s összegyűlt körülöttünk. Most még ez sem zavart mert az eféle esetek többségében elküldöm őket de most jobban lekötötte a figyelmemet a sebből előtörő piros vér. 
~ Sietnem kell. ~ mormolom magamban, közbe kapkodva de sikerült elállítanom a vérzést.
- A nehezével meg volnánk - közlöm Sorennal megszokásból, bár tudom, hogy ő most olyan állapotban van, hogy nem nagyon fog foglalkozni az ellátás menetével - de még le kell fertőtlenítenem.
Óvatosan elkezdek több pálinkát önteni a vízbe és belemártva a rongyot a sebre nyomom. Áttörölgetem jó alaposan és még kétszer újra törlöm, megint csak belemártva a "fertőtlenítőbe" a rongyot.
- Most összevarrom. - közlöm vele majd szárazra törölöm a sebet. A gyufát meggyújtva sterilizálom a tűt és a cérnát pedig a pálinkába mártom és úgy fűzöm be és kezdek neki a varráshoz. Pár öltés és már kész is van. Majd jól lekötözöm az egészet.
Lassan felkel a nap. A szobában járkálok és várakozok, hogy magához térjen. Közben a szoba ajtajában álló személy kíváncsi tekintetével találkozok össze.
~ Ez az egész az én hibám, ha nem kezdek el eszelősen beszólogatni és nem sokkolom le az a tagot akkor most nem itt tartanánk. ~
Majd Soren felébred.
- Szívesen. És tartozom egy bocsánatkéréssel. Ha nem sokkolom le az a tagot akkor most nem lenne ez az egész. Nem tudom, hogy mit mondhatnák..Sajnálom.

Szerencsére magára a kezelésre alig emlékszem, amire meg mégis, azt elkönyvelem magamban lázálomnak. Nem arról van szó persze, hogy nem láttam már vad dolgokat életemben, és megijednék egy ilyen kis karcolástól, ami legfeljebb csak egy könnyed, gyors lefolyású...halálhoz vezethetett volna, mindössze annyi az egész, hogy pont elég ilyen emlékem van, amiről biztosan tudom, hogy megtörtént, és egyszer már rászoktam az ivásra, hogy azokat nagyjából elfeledjem.
-Bocsánat kéréssel? Amiért megmentetted az életem? Legfeljebb a társadalomnak, de én azért hálás vagyok érte, azok a bunkók meg...ha nem sokkolod le a vezérüket, csak még eggyel több ember szurkált volna, amíg elvérzek az utcán. ne hibáztasd magad, semmi értelme.
Ha még mindig lógatja az orrát, úgy döntök, tenni kell ez ellen, és ennek fejében óvatosan megérintem tenyeremmel a nő arcát, és felemelem azt, hogy találkozzon a tekintetünk.
-Nyugodj meg, minden rendben van. Viszont, ha érdekel még a téma, amiről beszélgettünk korábban...
Felsóhajtok, és a küszöbön át leskelődő "testvéreim" felé kukkantok.
-Nos...azt hiszem ezek után fölösleges azt firtatni megbízhatom-e benned, nem igaz? Szerintem is, úgyhogy: hallottál már a mutánsok testvériségéről? Ha nem, azon meglepődnék, és mielőtt azt mondanád, igen, de még nem találkoztál közülük senkivel...nos, de, épp itt vagy a bázisukon.
Aztán hagyok neki egy kis időt, hogy megeméssze a hallottakat. Aztán a franc tudja, lehet amíg ki voltam ütve, már rájött magától is...mennyi ideig is voltam kiütve?
-Egyébként...mennyi az idő és....ez nem az én szobám...hoppá.

- De tényleg.. ha nem kezdek el vakmerősködni akkor talán most egy szúrással kevesebb lenne rajtad. Max. egy picit futottunk volna amolyan esti "edzés" képp. - jelentem ki egy élethiányos mosollyal az arcomon. Hiába, még mindig borzalmasan érzem magam a történtek miatt.
- Nos ha már így itt vagyok és ha már így felhoztad,  akkor esetleg mesélhetsz róla. - biccentek felé kíváncsi tekintettel.
~ Még szép, hogy érdekel! Minden  ami a mutánsokkal kapcsolatos, jöhet. ~
- De azért én is megsúgom, hogy megbízhatsz bennem. Nos hallottam amolyan emberellenes mutánsok csoportjáról, azt is, hogy itt Queensben vannak a legtöbben de ennyi, többet nem tudok. - felelem egyre kíváncsibb tekintettel, közben észreveszem, hogy az ajtóban is megfordul pár fürkésző szempár.
- Ahha - nyögöm ki kissé meglepve - Értsem azt, hogy pont a közepébe csöppentem? Hmm.. Már értem mért tartottalak túl vagánynak.
Nos az, hogy még csak tegnap költöztem Queesbe és már így megtaláltam a nekem kedvező társaságot és, hogy Soren is épp az esetem..nos mondjuk úgy, hogy jó kezdet.
- Reggel 7 óra van.  Mellesleg kb olyan 4 órára befejeztem a kínzásodat. Azóta úgy aludtál mint akit fejbevertek. És az este arról épp nem esett szó, hogy melyik a te szobád. Szóval csak egy spontán választás volt ez a szoba. - felelem majd hallok egy kis mocorgást és súgdolózást is a folyosón.

A szemeit forgatom a további mentegetőzésre.
-Ha csak elszaladunk, a késeik helyett lehet előveszik a pisztolyaikat, és bár nem vagyok orvos, de szinte biztos vagyok benne, hogy azt nem tudtad volna megoldani egy kis gézzel, meg alkohollal. Ne hibáztasd magad, semmi értelme, mert én csak azért sem foglak.
Egy kicsit elmosolyodom azon, hogy bízhatok benne. Én is így gondoltam. Kardfog...na ő más tészta, de annyit van távol, hogy amire megint látjuk, lehet már régebb óta lesz itt ez a csaj mint minden más...élő tag...hmmm....nem számít, a lényeg, hogy menni fog. Nick pedig biztos kedvelni fogja, végül is nőből van...
-Bizony, itt vagy az oroszlán barlangjában. Az a manus ott - mutatok az ajtófélfának dőlő, engem mindhárom szemével rosszallóan méregető figurára - hát ő elég ijesztő, de vannak itt jó fejek is.
Aztán csak pislogok, és fel is pattanok az ágyról.
-Reggel 7? Ugh...ezt nem kellett volna... - Kapok az oldalamhoz, ami igencsak bele nyilallt. Egy darabig úgy néz ki jobb, ha nem ugrálok.
-Mi lenne, ha átmennénk valahova máshova? Mondjuk, megmutatom neked az épület többi részét, vagy ilyesmi...

- Igazad van ahhoz kellett volna még egy csipesz is. - javítom ki kicsit kuncogva - De most már tényleg nem hibáztatom magam.
Megint körbenézek és majd kiszúrja a szemem, hogy tiszta merő vér az ágy.. ~ Nos akárki is a tulajdonosa biztosra veszem, hogy nem fog ennek különösképp örülni. Mindegy majd megoldom ezt is mint minden mást.. ~ gondolkodom magamban ügyet sem vetve az elhangzottakra. Számos rossz szokásaim egyike, hogy ha túl sokat kapok akkor kicsit kikapcsolom az agyamat..úgymond pihentető üzemmódba helyezem. Kis idő múltán megint Sorenra figyelek és rápillantok az ajtóban álldogáló férfira is.
- Nos nem mondanám ijesztőnek inkább csak meglepett, hogy ott van. Gondolom ha nap mint nap találkozol vele akkor megszokod. - felelem majd vetek még egy pillantást az említett személyre.
- Nana! - szólok Sorenra és fogom meg elég ügyetlenül, szemből a két vállát.
- Tudod nem kéne még ilyen hirtelen mozdulatokat tenned hacsak nem szeretnéd ismét végigszenvedni az éjszaka történteket. - közlöm vele kicsit vidámabb hangnemben.
- Jó ötlet de csak lassan, nyugodtan.

-Nem...hülyeség...  - Felelem kissé nyöszörögve, de aztán csak sikerül összeszednem magam, és felegyenesedni. Baromira fáj még mindig a sebem, és igaza van a lánynak, ha már feltétlen szóba kell jönni a az éjszakában az alkoholnak, és ködös emlékeknek, szívesebben csinálnék vele valami mást. Az egyetlen ami vigasztal az oldalamon lévő dögös szőkén kívül, hogy tudom, aki ezt tette velem a gatyájába vizelt, amikor az a 10000 volt átszaladt a testén, csak mint mindenki, szóval neki is kellemetlen volt na.
-Ne aggódj, nem terveztem átrohanni a házon. Na meg, van egy csomó hely, ahova úgyis jobb, ha nem mész. A pince például ilyen, na azt kerüld el, ha utálod a görög regéket. Ó, és Kardfog szobája is tabu, fel fogod ismerni az oroszlánszagról. A többi hely nem vészes, de igazán, ha van saját lakásod, jobban jársz, ha ott alszol, ez a hely kicsit zsúfolt szokott lenni...
Aztán tényleg megmutatom neki a házat. A jelek szerint a konyhát látta már, szóval nem maradt más, mint az én szobám, a felsőbb emeletek, a tető, és persze a szoba, ahol a csatornába vezető nyílás található.
-Ha valami gáz van, és nem zavar a szag, erre lehet a legbiztosabban elmenekülni. Másfelől, ha csak csendháborításért visznek be, jobban jársz, ha megadod magad. A cellából előbb kitalálsz, mint a csatornákból, az a  hely kész labirintus.

- Kardfog? A valamiféle fejes errefelé? Egyébként ez a ház még mindig jobb mint egy lepukkadt motelszoba ami sajnos egy cseppet sem hangszigetelt a kint zajra nézve. - nézek körbe közben fél fülem Sorenra szegezem. Nagyon szép ház annak ellenére, hogy ráférne a felújítás. Talán ezért is tetszik annyira. Nem sok olyan épület van manapság amihez még az építés óta nem nyúltak.
- Egyébként egész jól néz ki ez a ház. Látom még sosem volt felújítva, ami manapság elég ritka. Mennyi idős? És kb. hányan laktok itt? - kérdezgetem egyre csak a falakat figyelve. imádom a régi házakat, gyönyörűek a falak a díszítés és a szobák is. Nagyon tetszik az összkép amit elémtár.
- Ez lenne a te szobád? - teszem fel a kérdést és nézek körbe - Szerintem ha rá vagy utalva menekülés közben pont nem fogsz foglalkozni a szagokkal. - jelentem ki és nézegetem a nyílást - Kész labirintus? Talán jobb lenne egy térkép a csatornahálózatról. Mondjuk ha bevisznek nem sok hasznát veszed ha csak nem tudod ügyesen elrejteni. Minden esetre a melltartóba jó helyen lenne, ott biztosan nem néznék meg, de ezt a kiváltságot sajnos csak én élvezhetem.
- És van itt még más érdekes dolog is? - érdeklődök kicsit felcsillant szemmel, elvégre ha van jó menekülési útvonal akkor baj nem lehet az biztos. Jó dolog lehet egy ilyesfajta házban élni de azért biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyiről van szó.
- És a testvériségnek mostanság milyen tervei vannak?

-Fejes? Hát, úgy is mondhatjuk... Régebb óta rontja itt a levegőt még nálam is az biztos.
Annak viszont kifejezetten örülök, hogy tettszik neki ez a ház. Unalmas hallgatni az állandó jellegű panaszkodást az életkörülményeinkre, még akkor is, ha ennek a legnagyobb része épp tőlem ered. Azt viszont nincs szívem megmondani neki, hogy egyébként azért átalakítottunk egy s mást itt, csak egyikünk sem éppen mester kőműves, szóval ezért tűnik ilyen lepusztultak minden még a felújítás után is. Hangszigeteltnek viszont hangszigetelt az tuti.
-Hányan? Lássuk csak...Ott van Parázs, az a bájgúnár, Valoria, a másik bájgúnár. A csaj aki rovarrá változik, bár őt nem láttam egy ideje...a harmadik bájgúnár, a múmiának öltözött csaj, az idegesítő vöröske, Minotaurus, Kardfog, Pyro...hát vagyunk vagy 20-an azt hiszem. És igen, ez az én szobám, de sajnos osztoznom kell vele három másik sráccal. Az egyikük horkol, és mivel az a képessége, hogy felerősíti a hangokat...nos gondolom sejted, hogy ezzel a partvissal általában nem takarítani szoktam.
Egyre vagányabb ez a csaj. Mondjuk, lehet csak gondolt bele, milyen büdös az a csatorna. NAGYON. Komolyan, annyira, hogy nem hibáztatom azt, aki inkább lelöveti magát.
-Ja, térkép...nem lenne rossz, de nem adják ki, viszont Patkány már dolgozik rajta. Elvileg pár hét, és meg fogja jelölni turistajelzésekkel az egészet. Illetve, az egészet nem, csak azt az utat, ami kivezet innen, jó messzire.
Aztán az utolsó kijelentésére kaján vigyor ül ki az arcomra, és úgy válaszolok:
-Tudod, az sem olyan bombabiztos rejtekhely ám. Ha zsaru lennék, én biztos ott nézném meg először.
Aztán a fejemet vakarom. Más érdekes dolog? Meg tervek? Sör, és TV nézés, de ezt válaszolni lehangoló lenne, nem igaz?
-Meg fogsz tudni mindent időben, ne aggódj - kacsintok rá, aztán lehuppanok az ágyam szélére.
-Nos, ha nincs több kérdésed, mi lenne, ha hazakísérnélek? Mára szerintem elég volt ennyi izgalom mindkettőnknek. Holnap elintézem, hogy találkozhass egy igazi vezetővel is.

- Ez a sok bájgúnár.. Nem lehet egyszerű ennyi mutánssal egy fedél alatt élni. De azért gondolom jobb mint az emberekkel, itt legalább nem kell titkolóznod..
Azért gondoljunk csak bele, hogy nem kell rejtegetned a kiléted, nem kell titkolóznod a képességed felől, nem kell másnak érezned magam mert mindenki aki körülvesz olyan mint te.  Jó lehet itt élni, még ha áldozatokat is kell hoznod érte Pl: tűrnöd kell a csatornából áradó förtelmes, orrfacsaró bűzt vagy egy két érdekes lakótársad személyiségét. Azért ezek még igazán tűrhető áldozatok. nekem legalább is azok.
- Akkor gondolom a szobatársad is nagyon bír téged, főleg ha a legszebb álmából egy partvissal ébreszted fel. Biztos akkor a legboldogabb. - mosolygok rá majd azért valljuk be hogy elég megterhelő így jól aludni. Max egy hatalmas fülhallgatóval a füleden, ami alatt füldugót is használsz,  érheted el a kellő eredmény és aludhatsz nyugton.
- Ha te az lennél nem kételkedem abban, hogy ott kezdenéd először a kutatást. De azért egy "bűnözőnek" is vannak jogai, főleg ha az nő és nem szereti ha a melltartóját vizsgálják át először. - mondjuk én nagyon nem szeretném, mert ugye az a legbiztosabb rejtekhely. Oda bármit eltehetsz, persze csak ami belefér.
- Én nem aggódom és igazad van elég volt ez nekünk. Ja és azt  jól teszed ha visszakísérsz mert át kell kötnöm majd a sebedet. Készülj fel, hogy egy ideig kénytelen leszel vagy hozzám vagy egy másik orvoshoz kötözésre járni, mert ha elfertőződik annak csúnya következményei lehetnek. Rendben, akkor holnap majd visszatérek a témára. - biccentek felé és lassan elindulok ki a szobából.

-Bármilyen hihetetlen, engem nem zavarnak az emberek...úgy értem, nem taszít a létük vagy ilyesmi. Vannak itt olyanok, akik váltig állítják, hogy ki tudják szűrni a szagukat, és hányingerük van tőlük, engem viszont csak szimplán bosszantanak, és jobban örülnék, ha kitömve állnának egy múzeumban, de ennyi.
Ezen persze felnevetek, hogy tudja, nem mondtam egészen komolyan, báááár...
De komolyan, ellaknék én emberek közt is, ha nem vasvillával üdvözölnének. Azt hinnéd a városban már nem divat pedig...
Arra, hogy a szobatársam nagyon bírna engem, úgy felkacagok, hogy az oldalam sajdul bele...mármint tényleg, nem csak úgy mondom. Rohadt szúrt seb. Minden esetre a fájdalom jó analógia arra, hogy milyen is a mi kapcsolatunk itt a testvériségben...
-Nem szokott rá felébredni, csak morog álmában egy repülőgép erejével, aztán köhög egy kicsit, végül lenyugszik, este meg nem érti, miért nem tud nyelni. De tudod, hogy megy ez, régi hát, tele rejtélyekkel.
Aztán megtudom tőle, hogy egy bűnözőnek is vannak jogai, és egyre inkább úgy érzem, hogy ennek a szegény lánynak tényleg szüksége van a testvériségre. Inkább, mint, hogy a szaruktól tudja meg, mennyi joga van egy mutáns bűnözőnek.
-Hát, nem sok orvost ismerek a városban...
~Van egy veszettül dögös barna, de félek az túl ártatlan lenne hozzám, és egyébként is...~
-Gyere, nem szeretném, hogy elraboljon egy motoros banda.
Ezzel átkarolom a derekát, és így kísérem haza. Remélem nincs ellenére a dolog, mert nekem szükségem van rá, mint támasztékra. Persze nem kell megtartania az egész súlyomat, de az egyensúly...na az nem megy egyedül. Hamarosan megérkezünk a kapuhoz, én pedig eleresztem őt.
-Nos...akkor holnap találkozunk. Vigyázz magadra addig is.