Eagle Eye Nyomozóiroda

Nehéz fejjel ébredtem. Zavaros álmaim voltak, amiknek a részleteire nem tudtam visszaemlékezni, csupán a hangulatuk hagyott nyomot bennem azt hiszem. Vidáman, bár álmosan ébredtem fel. Kitántorogtam a fürdőbe, miután nagy nehezen sikerült behatárolnom melyik lehet a megfelelő ajtó, aztán beálltam a zuhany alá. Homlokomat a falnak támasztva csorgattam magamra a vizet, míg végre felébredtem nagyjából.
Kisétáltam még mindig nehéz fejjel a konyhába és a mosolygó Sheenára nézve feleszméltem, majd gyorsan visszaszaladtam a szobába, hogy az egy szál boxeralsó és elnyűtt trikó fölé azért nadrágot legalább vegyek. Zavartan, vérvörös fejjel indultam vissza újból, majd hebegve leültem:
- Ne haragudj, tudom, hogy illetlenség, csak... - nagyot sóhajtottam - még New York felé jövet aludtam utoljára ágyban egy hétig, a 66-os mellett egy kocsmában, ahol zenéltem. Motorosok jártak oda, páran még mutatgatták is, hogy kell megülni egy olyat. Csodálatos volt! Szerettem ott zenélni, szerették a countryt meg a bluest is, meg tanultam néhány rock számot is. Aztán el kellett jönnöm - szontyolodtam egy picit el, de gyorsan visszaváltottam a megkezdett témára: - Viszont ott nem volt probléma házon belül miben mászkálok. Azt hiszem egy kissé túlaludtam magam, nem kapcsoltam elég gyorsan... - magyarázkodtam. - Bocsánat...

Éppen készen lettem mikor megjelent a fiú, álmosan, kótyagosan, de ahogy meglátott elvörösödött és visszarohant a szobájába, majd pár pillanat múlva már hosszú nadrágban jött vissza. Elmosolyodtam a zavarán.
- Nem történt semmi Josh! – nyugtattam meg mosolyogva. – Hidd el nem vagyok olyan prűd, hogy ilyenen fennakadjak és már láttam egy pár férfit alsónadrágban.
De nem akartam, hogy még jobban zavarba jöjjön, ezért inkább, miután elraktároztam magamban az újabb magáról elcsepegtetett értékes információkat az asztalhoz invitáltam.
- Tessék ülj le, kész a reggeli. Remélem szereted a szalonnát és a tojást? De, ha esetleg műzlit szeretnél, az is van valahol. – nézek körbe törve a fejemet, merre is lehet, hiszen én általában elég tartalmas kajákon élek, nem holmi gabonapelyheken. – De, ha kellőképpen belakmároztál, van egy meglepetésem számodra. – kacsintok az asztalhoz települő srácra.
Nem akartam rögtön letámadni a képpel, hiszen nem tudtam milyen reakciót vált majd ki belőle, ezért inkább az evés utánra tartogattam.
Míg ettünk, azt is eldöntöttem, hogy nem árt, ha elugrunk azért vásárolni egy-két ruhát is, mert az utcai élet eléggé megviselte a ruhatárát.
~ Még jó, hogy ezen a héten nincs nagyon melóm, nem szívesen hagynám magára, szeretném, ha megszokná a normális környezetet, mert akkor talán előrébb léphetünk a képességével kapcsolatban is. ~

Picit megakadva néztem fel Sheenára:
- Mi az, hogy prűd? - kérdeztem pirulva, az általam nem ismert szó hallatán. Aztán a kérdésére válaszoltam: - Szeretem a szalonnát és a tojást és szeretem a müzlit is. Az utóbbi időben sok mindent megtanultam megenni, amit korábban nem szerettem - jelentettem ki kis büszkeséggel, de inkább csak sajnálkozást láttam Sheena arcán, így hozzáfűztem: - jó az tény, hogy annyira még sosenem voltam éhes, hogy megegyem a karfiolt - fújtam egyet utálkozva, ami némi nevetést csalt ki Sheena ajkai mögül.
A meglepetés hallatán felragyogott a szemem és lendületesen kezdtem magamba lapátolni a meglepetést tőlem elválasztó ételt, hogy mihamarabb megtudjam mi az, de azért közben kimondtam amire gondoltam még így reggel:
- De aztán azt is mond meg ám, hogy mit tudok segíteni a ház körül, nem akarok csak úgy itt lakni - jelentettem ki határozottan, ám tele szájjal.

- A prűd, az azt jelenti, hogy …….szemérmes, álszemérmes valaki, így már érted? – magyarázom meg kicsit gondolkozva a szavakon, Joshnak.
Azt már meg sem akarom kérdezni, miket ehetett össze szegény, amikor az utcán volt és pár napig nem jutott ételhez, viszont az utolsó megjegyzésére elnevettem magam.
- Akkor igérem neked, hogy nem fogok karfiolt főzni, ami nem lesz nehéz mert én sem kedvelem.
Látom, hogy felcsillannak a szemei a beígért meglepetésre és igyekszik minden elpusztítani az asztalról, csak hogy megtudhassa mi az.
- Na, azért nem kell kapkodni, megvár, ha lassabban eszel is. – vigyorgok, de aztán mikor már az utolsó falatokat gyűri le, akkor behozom a képet a nappaliból és elé teszem. - Tudod Josh, beszéltem dr. Moorral és nagyon sok jót mondott rólad, ami egybe esett az én véleményemmel is, és megkért, hogy ezt adjam oda neked, mert nála hagytad. Azon kívül nagyon örül, hogy jól vagy és még azt is mondta, hogy régen volt dolga ilyen okos gyerekkel, mint amilyen te vagy. Szóval, arra akarok kilyukadni, hogy szeretném, ha nem becsülnéd le magad állandóan, másokkal szemben, de ezen még sokat fogunk dolgozni azt hiszem. Mondom vidáman. – Aztán, ha már eléggé kipihented magad és van kedved, elmehetnénk vásárolni. Mit szólsz az ötlethet?

- Így már értem, igen - válaszoltam fojtottan, teli szájjal és tovább ettem. Nagyon kíváncsi voltam, csak Sheena figyelmeztetése hallatán vettem vissza szégyenkezve kicsit a tempóból, bár lassúnak így sem mondanám a tempót. Mire az utolsó falatoknál tartok már újfent mesélni kezd és meglepetten figyelem őt. Beszélt dr Mooreal? - csodálkozom. De egyúttal ténylegesen örömmel hallom, hogy jó szívvel emlékszik vissza rám, hiszen én is sokszor... sokszor úgy tekintettem rá mint a papámra. Vagy mintha egy igazi papám lett volna. Megszólalni nem tudok, érzem, hogy egy hatalmas gombóc gyűlt fel a torkomban, de az arcomra van írva minden azt hiszem, miközben bólogatok. Aztán Sheena odaadja a fényképet...
Csodálkozva veszem a kezembe, majd ösztönösen végigsimítom Öreg Sam arcát. Vagy hát... szóval az emlékét azt hiszem... Hatalmasat nyelek, érzem, hogy az arcom kavargó érzelmek sokasága rántja grimaszokba, ahogy ujjhegyemmel simogatom, de nem tudok megszólalni sokáig. Végül ösztönösen dúdolni kezdek, a hangulatomhoz illően vidáman, ahogy tőle tanultam. Megszűnni látszik most számomra minden, de Sheena konyhájának végében újra ott ül sötét bőrével, ősz hajával, sötétített szemüvegével, ölében a színes takaróval és botjával ritmusra üti a hangsúlyt. Ahogy a dal elhal ajkaimon a villanás is semmivé lesz én pedig suttogva megszólalok:
- Azt hittem elveszett ez - emelem meg a fényképet. - Mikor eljöttem a kórházból nem találtam meg... Biztos ráakadt valaki és Moore doktor...
Ragyogó szemekkel, végtelen hálával néztem Sheenára:
- Köszönöm - susogtam.

Boldogan láttam, hogy tényleg sokat jelenthet neki, mert egy darabig csak meghatottan simogatta a képet, majd dúdolgatni kezdett és előttem, megjelent a fiú által kivetített kép, ahogy ott ül a konyhámban az öreg, vak néger, és a nóta ütemre jár a botja. Nagyon szeretetre méltó kép volt, hiszen át tudtam érezni a fiú kisugárzó szeretetét a férfi iránt.
Mikor eltűnt a kép, Josh még jólesően nézegeti a fotót és hálás szemekkel köszöni meg.
- Nincs mit Josh. – cirógatom meg kedveskedve az arcát. – Örülök, hogy sikerült örömet okozni vele. És most irány a szobád, kapj fel magadra valamit és megyünk vásárolni! Ha akarod motorral megyünk, ha már emlegetted a múltkor.
Azzal én is elmegyek, felkapni a motoros szerkómat, miközben összeállítom az útvonalat, hogy ne felejtsek el semmit. Ilyenkor örülök, hogy nem kell aggódnom a pénz miatt, hiszen van mit a tejbe aprítanom, így meglephetem Josh-t egy-két dologgal, már úgy is rég volt, hogy valakinek vásárolgathattam. Én is örömmel készülődtem.

Hálás szemekkel néztem Sheenára:
- Hogyne lenne - feleltem. - Nekem ez... fontos, tudod? Ha akarod... akkor majd egyszer mesélek róla.
Szavaira azonban bólintottam:
- Igenis, megyek - feleltem és a szobába mentem, ahol szokványos ruhámat vettem magamra. Csizma, farmernadrág, öv, póló, egy csuklyás pulcsi, bőrdzseki és cowboy kalap. A gitáromat megsimogattam, de most hátra hagytam, majd örömömre találtam egy rágót még a zsebemben, így azt gyorsan bekapva mentem ki és vártam meg a teljes bőrszerelésbe öltözött Sheenát. Elmosolyodtam:
- Nem hiszem, hogy el tudnék vezetni egy motort - vallottam be. -Egy Rider nevű bácsi engedte, hogy miután megmutatta az alapokat vezessem a chopperét, de az csak egyszer volt, egyenesen és csak egy kicsit, talán 2-300 méteren - ráztam a fejemet. - És a végén fel is borultam, de szerencsére nem mentem gyorsan - nevettem fel. Érdekes. Jó régen nem nevettem már hangosan...

Mire felöltöztem, addigra Josh már várt rám. A motorvezetéssel kapcsolatos vallomására csak jót mosolyogtam.
- Oké, akkor inkább én vezetek. – nyomtam a kezébe a sisakot, majd elindultunk hogy motorra pattanva, elintézzük a bevásárlást.

Miután sikerült Joshnak vásárolni egy pár különböző színű pólót, két farmert, pár pulóvert, egy öltönyt és hozzá való cipőt, meg két edzőcipőt, és pár garnitúra fehérneműt, még betértünk egy drogériába is, hogy egy férfiembernek szükséges tisztálkodó szereket is beszerezzünk, majd elégedetten cipekedtünk vissza a lakásba.
Letettem a csomagokat és fáradtan, de felettébb elégedetten vágtam le magam a kanapéra a csomagokkal együtt.
- Hát ilyen jól már rég szórakoztam egy vásárlásnál. – vigyorogtam a fiúra. – Azt hiszem többször kéne elmenni vásárolni veled. De ezeket, most vidd be a szobádba és pakolj ki, nekem most van egy kis papírmunkám, meg a gépen is dolgoznom kell, aztán összeütök valami kaját is. Addig talán nézheted a tévét, vagy olvasgathatsz, zenét hallgathatsz, szóval pihengess .

Mivel az egyéb kérdéseimre és felvetéseimre nem érkezett válasz Sheenától, így bólintottam és követtem őt a motorjához. Felültem mögé és persze, nincs ebben semmi meglepő, nagyon élveztem az utat, bár rettentően kellett figyelnem, hogy emiatt ne jöjjenek fel újabb villanások, mert akkor esetleg most mind a ketten estünk volna, ha elvonódik a figyelme az útról.

A vásárlásba sok beleszólásom nem volt, azt szinte teljesen Sheena intézte, de egyáltalán nem az általam megszokott jellegű ruhákból válogatott, a sportcipőknél már csak sóhajtani tudtam, de ráhagytam. Kedves volt és szeretett. Az ő kedvéért még akár fel is veszem őket... Meg persze azért örültem is, nem tagadom. Jó érzés volt, hogy Sheena kiáll értem, érezni, hogy számítani tudok valakire.
Ahogy hazaértünk beküldött tv-t nézni, nem vitáztam hát, hanem ráhagytam és bekapcsoltam a készüléket. Némi zongorázás után önfeledten belevesztem a Tom&Jerrybe, persze a ruhákat csak nem pakoltam ki, na majd később, ez most vicces.

Míg Josh szobájából az általam is nagy rajongással nézett rajzfilm hangja szólt, addig átéztem az e-mail-jeimet, szortíroztam, a közvetítőnek egyet-kettőt visszajeleztem, majd ismét elolvastam Josh papírjait és megnéztem az útvonaltervezőben, hogyan is jutok a szülei házához. Mivel semmi halaszthatatlan dolog nem volt a hét további napjaira, úgy döntöttem, előbbre hozom a látogatást a favágóházba, mert minél előbb vonja vissza Josh mostoha apja a feljelentést annál jobb. Talán nem lesz baj, ha magára hagyom a lakásban, hiszen az utcán is feltalálta magát. Hagyok itt kaját, meg pénzt is neki, míg pár napra eltűnök. Remélem annál jobban nem amortizálja le a lakást jobban, mint Logan, vagy ami még szebb Romboló tette.
Mikor végeztem, én is csatlakoztam Josh-hoz a szobában a tévé előtt.
- Josh, lehet, hogy nem fogsz neki örülni, de egy-két napra el kell mennem. – mondom neki halkan. – De, nem hagylak pénz nélkül és tele a hűtő is, úgy, hogy remélem meg leszel egyedül addig, én meg ígérem sietek vissza, de egy fontos dolgot el kell, hogy intézzek. Szeretném, ha vigyáznál addig a lakásra és főleg magadra. Nem lesz baj? Boldogulsz majd, amíg nem vagyok? – kérdeztem a szemébe nézve.
Amennyiben beleegyezik, úgy megmutatom, hogy működik a riasztó és kulcsot is kap a lakáshoz és másnap reggel elindulok a szüleihez.

Amikor Sheena bejött és befeküdt mellém az ágyra egy ideig néztük a műsort és közösen nevettünk a sokszor látott, de mindig aranyos jeleneteken. Aztán halkan beszélni kezdett, mire meglepetten néztem rá, aztán bólintottam:
- Persze, nem lesz baj Sheena - feleltem, majd kíváncsian néztem rá: - Dolgod? Te magánnyomozó vagy, szóval az biztos nagyon izgalmas lehet és... veszélyes is - aggódtam picit. - Vigyázz magadra nagyon, jó? - néztem a szemébe, aztán felsóhajtottam: - Mutasd meg merre vannak a tisztító cuccok, meg ilyesmik, hogy rendben tudjam tartani a lakást - mosolyogtam rá és követtem míg megmutatta az összes fontosabb dolgot.

Természetesen motorral indultam útnak és élveztem, hogy kiszakadhatok a városi forgalomból, míg a hosszú utat róttam Kalifornia, és azon belül is a hegyek felé. Szép hosszú út volt és eléggé fárasztó is. Hiába, már én is elkényelmesedem, hiszen túlnyomó rész a városban, vagy annak közelében vállalok munkát.
~ Hát ez most nem meló, hanem kimondottan szórakozás lesz! Az én szórakozásom. ~
Vittem magammal térképet és a telefonomban volt GPS is, így nem nagyon kellett kérdezősködnöm, de nem is akartam magamra ezzel felhívni a figyelmet, így kicsit körülményesebben, de megtaláltam a faházat, amit a doki említett, Mark és Anne Statman házát.
Az erdő kiváló búvóhely volt számomra, ezért a motort jóval távolabb egy bokros részen parkoltam le, majd a bőr motoros ruhát, egy kényelmesebb fekete szerkóra cseréltem le, a fejemre pedig fekete maszkot húztam, ami csak a szememet hagyta szabadon, majd a faházhoz lopakodtam vissza és figyelni kezdtem.
Ha a férj munkába indul, elsőnek a nőt akartam elcsípni, hogy beszéljek a fejével egy kicsit a mutánsokról, majd az erdőben készültem egy érdekesebb és Mark részére emlékezetes beszélgetésre, ahol a rendőrségi feljelentést is tisztázhassuk.

Sheena felér a hegyekbe a kis faházhoz, s mivel még kora hajnal van, de a lámpa már ég odabenn, így akár közelebb is lopózhat és betekinthet. Odabent megláthatja Mark Statman Josh víziójából már jól ismert alakját, bár persze pár évvel idősebb kiadásban. Magas, erős csontú, jelentősen hízásnak indult már, erőteljes ember benyomását kelti. Nem ma és feltehetően nem is tegnap fürdött utoljára, az ilyen testes emberekre jellemző módon verejtékezik is rendesen, de azért nem néz ki úgy mint egy hajléktalan, inkább csak nem túlságosan nagy igényű ember benyomását kelti. Jelentős tokáján erősen serken a borosta, zsíros, göndör hajába már ősz szálak is vegyülnek. Kockás ing, mellény, farmernadrág és csizmák, egyik sem a legtisztább, amolyan "melós gönc". Éppen reggelizik, sok hús és kenyér, olyan ember reggelije, aki kemény fizikai melóra készül. Látod Josh édesanyját is. Cirka fele akkora, mint a férje magasságban és nagyjából a harmada lehet szélességben. Átlagos nőhöz képest is alacsony, madárcsontú asszony. Sminket nem visel egyáltalán, egykor hollófekete haja erősen őszül és némileg ritkul már. Szoknyát és blúzt visel, ahogy sürög-forog az asztal körül. Arcán koravén ráncok, melyek szigorú arckifejezést kölcsönöznek neki mindig, a vidám mosoly ritka vendég lehet ajkain. Nyakában feszület lóg, a csuklójára rózsafüzért hurkolt fel, ékszereket nem visel, de még a konyhában is három Bibliát és a falakon négy feszületet számolsz meg, van egy olyan érzése Sheenának, hogy ezek nem Mark mániájából kerültek oda.
A reggeli nyugodtan eltelik, bár főleg Mark eszik, amit Anne fogyaszt, az még Sheenának se lenne elég egy félemeletnyi lépcső megmászásához sem. A férfi összekészíti a felszerelését, láncfűrészt, kalapot, védő szemüveget, majd elmondja a feleségének, hogy a Medve-hágóhoz megy fel a kiírt terv szerint. Ő egy dzsippel távozik, Anne mosogatás előtt letérdel az egyik feszület előtt és imákba mélyed.

A faházhoz lopózva alaposan szemügyre vehetem a benti embereket, Josh szüleit, és az ismerős arcok láttán rögtön megjelennek szemeim előtt a fiú által kivetített víziók. Így első ránézésre is minden eddig megtudott cselekedetüket el tudom képzelni róluk. A nőről szinte süt a fanatikus vallásosság, a férfiről pedig a durva egoizmus. Összeszorítom a fogam és tovább figyelek csendben őket, míg a férfi el nem indul a munkába, aminek helyét gondosan elraktározom az emlékezetemben.
Mikor a nő háttal nekem letérdel imádkozni és a férfi már messze jár, halkan surranok be az ajtón és megállok a háta mögött csendben várakozva, hagyom, hogy befejezze, nem sietek sehová. Mikor keresztet vet és feláll, majd megfordul, mosolyogva nézem, ahogy sikoltásra nyílik a szája az ijedtségtől.
~ Mondjuk lehet, hogy én is frászt kapnék magamtól egy ilyen elhagyatott helyen! ~
Közelebb lépek hozzá és felemelt ujjamat a számhoz teszem, mint egy jelzésként.
- Ssssss! Nem kell kiabálni! Egyrészt úgy sem hallja meg senki, másrészt egyelőre, ha nem csinál semmi butaságot, nem bántom. Csak beszélgetni szeretnék magával, Anne, kérem, üljön le. – mutatok az asztal melletti székre.
Miután leült megállok előtte és továbbra is halkan beszélek hozzá.
- Csak azért jöttem el magához, hogy hírt adjak a fiáról, Joshról. – látom, hogy kimerednek a szemei és azonnal közbe akar vágni, de most határozottan az ujjam a szájára teszem. – Most én beszélek, és maga megvárja, míg megengedem, hogy szóljon. Szóval Josh. Szegény gyerek megjárta a poklok poklát ebben a házban és soha egy cseppnyi szeretetet nem kapott magától, mert talán annyira félt, hogy elveszíti imádott Mark-ját, vagy tudom is én mi vezérelte magát. De a maga szerencséjére ő még mindig vágyja a maga szeretetét, és én csak ezért nem ölöm meg. – magyarázom neki a világ legtermészetesebb hangján. – Tudja, örülhetnek, hogy a fiúk olyan nagyon jó gyerek volt, hogy bele tudták égetni az elméjébe, hogy minden az ő hibája volt, velem talán nem lettek volna ilyen szerencsések. Minden esetre, amit maguk tettek vele, arra nincs mentség és ezt a Jó Isten sem fogja magának soha megbocsátani, akármennyit is imádkozik hozzá! De jobban teszi ezek után, ha maga is meg a férje is nagyon-nagyon meghúzzák magukat és Josh után csak akkor érdeklődnek, ha a bocsánatáért akarnak esedezni, mert különben én teszek róla, hogy ez a ház a sírjuk is legyen.

Ahogy belépsz van időd az ima alatt jól körülnézni is. Áram van és telefon is a faházban, de mobiltelefont nem látsz, igaz ezt megérted, hiszen itt a tiédnek sincs térereje. Miután így lerohanod Annet, látod, hogy a kezdeti ijedtség mellé a düh is bekúszik a vonásaiba, majd mikor elveszed az ujjad a szájáról ki is robban:
- Mit tudhat maga erről?! Mit?! - válaszolja dührohamban. - Takarodjon a házamból, vagy hívom a sheriffet! Takarodjon innen! Maga egy bűnös némber! Az a fiú... a Sátántól való! Bűnre vette rá Markot és Istentelenség fertőzi minden léptét! Egy... egy... undormány! Takarodjon innen! Remélem minél hamarabb a pokolba kerül magával együtt! Ide többet nem jöhet! Pfúj! Egy... egy... mutáns, vagy minek mondják. Boszorkány! Undok minden ilyesmi az Úr előtt, megírta a Biblia. Én hívő asszony vagyok, ez az én keresztem, hogy egy ilyennek adtam életet... ha tudtam volna a pöcegödörbe hajítom az első pólyájából, de felnőtt... de bűnbe vitte Markot. Az élete bűn! Azért imádkozom minden nap az úrhoz, hogy mentse meg szerencsétlent és mihamarabb vegye el mihaszna életét!
A nő szavai sokszor összefüggéstelennek hatnak, jó eséllyel a hisztéria határán van. Többször is megpróbál kifelé tuszkolni, de hát a testi ereje ehhez édeskevés.

- ELÉG! – kiáltok hangosan és visszanyomom a sárkányt a székre. – Sárga íriszre váltó szememet rá szegezem és kipattintott karmaimmal megcirógatom az arcát és a nyakát.
- Tudja Anne, én vagyok a pokol követe és azért jöttem, hogy elmondjam, pont azért fog bűnhődni, amiért azt hiszi hogy egy felettébb intelligens és eszes gyereket el kellett volna emésztenie, a saját sötét gondolatai miatt. – sziszegem a fülébe halkan, mert alig bírom visszafogni magam, hogy ennyi mocskos kijelentés után ne vegyem a vérét. – Talán a kedves párját kellene vallatóra fognia és nem a saját vágyait kellett volna akkor a gyereke elé helyeznie. Na, ez a bűn mocskos vénasszony. – játszom rá a fanatizmusára, hiszen látom már másként nem hatnak rá a szavaim, és akkor meg fogom ölni. – Elvenni a gyerektől a gyerekkorát, az önbecsülését, az ártatlanságát, na ez a bűn! – mondom neki egyre hangosabban. – És, ha nem bánja meg őket még hátralévő életében, én visszajövök a pokol legalsó bugyrából is és magam emésztem el. – még el sem hangzottak utolsó szavaim, mikor már át is változtam és a széken ülő nő fölé állva két lábon, parázsló tekintetemet a szemébe fúrtam, majd nagyra tátva a pofámat, megmutattam neki éles fogaimat.
Visszaváltozva, ismét a nőhöz fordultam.
- Nagyon remélem, hogy megértettük egymást, ha nem akkor magára vessen a következményekért. – fordultam ki a házból, vissza se nézve, de még menet közben egyetlen nyisszantással vágtam el a telefonkábelt. Ideje, hogy a férfi után nézzek.

A nő felváltva sikoltozik meg imádkozik, illetve bibliai passzusokat idéz neked. Teljes pánikban van és a nyakában lévő feszületet tartja eléd mint elődleges védelmi vonalat, már amíg ingerültségedben ki nem csavarod a kezéből és össze nem roppantod a markodban a vékony kis kegytárgyat. Ez után már csak ül villámsújtottan és egy szót sem szól, csak levegő után kapkod. (Ha nem veszed el a keresztet, akkor sikoltozik és zagyvál míg el nem mész).

Könnyedén megtalálod a Medve hágót és csak néhány percet kell várakoznod a tisztás szélén, mert Mark éppen egy férfival beszélget, nagy eséllyel a helyi erdőkerülővel. A vadász távozása után újfent munkához lát, a láncfűrésszel épp felsarabol egy kidöntött fát. Kemény munka, folyik is rajta az izzadtság rendesen, a fűrész hangos is, szóval semmit nem vesz észre belőled, belemerül a munkájába. Nem messze tőled, ahogy felé haladsz a lábaid mellett egy kis csomag hever, egy hátizsák. Talán az elemózsiája van benne. Megnézheted ha akarod, vagy azonnal a melóshoz is mehetsz.

Miután a nőt magára hagytam, a férfi után indulok, és aránylag könnyen megtalálom, azon a hágón, amit a nőnek is mondott. Épp egy férfivel diskurált, ezért várnom kellett, hogy egyedül maradjon. Mivel láncfűrésszel dolgozik, ezért azon nem kell aggódnom, hogy meghallja, ha a háta mögé kerülök. Már éppen az egyik fa mögül lépnék ki mikor megpillantom a ledobott hátzsákját. Megtorpanok és kisebb hezitálás után úgy döntök, hogy belekukkantok, hátha van benne valami érdekes. Kinyitom és találok benne a munkába hozott kaját, termoszt és valami alkohol félét, tehát egy átlagos melós felszerelését, de amit az oldalzseb átkutatásakor találok…..na, az kiveri nálam a biztosítékot és zsibbadtan meredek a kezemben tartott fényképekre, amik alapján villámló szemekkel nézem a dolgozó férget és legszívesebben azonnal széttépném. Azokon az undorító fotókon Josh látható anyaszült meztelenül és több képen is ….olyan…olyan mocskos, perverz aktus közben, amikor orálisan elégíti ki a férfit.
~ Ezek a képek soha sem kerülhetnek Josh kezébe! Soha! ~ fogadom meg magamban, és már tépném is össze, mikor más is eszembe jut. ~ Talán ezzel lehetne alaposan megzsarolni, hogy soha az életben ne kerüljön a fiú közelébe, és állítsa le a köröztetést. ~
A képeket a zsebembe teszem, de még ekkor is úgy érzem szabályosan égeti a bőrömet, majd folytatom az utam és mikor látom, hogy egy kis időre leteszi a motoros fűrészt, már nem habozok egy percig sem, felveszem a párduc alakomat és egyetlen rohammal leteperem a földre a férfit, és fogaimmal a torkát szorítom. Mikor már úgy érzem kellően összecsinálta magát, visszaváltozom, de a karmaim továbbra is maradnak.
- Azért jöttem, hogy megöljem és most is csak egy hajszál választja el tőle! – hörgöm visszafojtott dühhel. – Csak azért hagyom életben, hogy szépen elmesélje a feleségének, hogy milyen egy mocskos állat maga és mit művelt szegény Josh-sal.

A férfi halálra rémül, bár az életösztönei működnek. Erős férfi, de nem bírhatja el egy kifejlett fekete párduc izomzatát, kétségbeesetten harcol az életéért, a láncfűrész után kotorászik, de túl messze van, nem tudja elérni. Csatakokban dől róla az izzadtság és átalakultan érzékeny orrodat vizelet bűze csapja meg. Ahogy visszaváltozol és elveszed immár emberivé lett ajkaid a nyakáról a favágó félig-meddig sokkos állapotban pislog rád, majd elvékonyodó hangon szólal meg:
- Tudja... - zihálja. - Én... sajnálom. A kölyök... egy rothadt mutáns! Biztosan csinált valamit velem, hogy ezt tegyem! Layton államügyész felmentett, higgye el kiasszonka - rebegi erőtlenül.

Még most is a gyerekre próbálja kenni ez a szemét! A gyűlölet olyan fennen lobogott a lelkemben, hogy szinte remegtem tőle, és a karmom már véres csíkot húzott a torkán, de még időben fogtam vissza magam.
~ Nem! Nem ölhetem meg, míg nem vallott be mindent a nőnek! Ennyit Josh minimum megérdemel! ~
- Ohh! De aranyos ember maga Mark. – vigyorgok ördögien a szemébe. – Rohad mutáns? Mit nem mond? Maga szerint én mi vagyok? – sziszegem most már elborult szemekkel. És maga tudja a legjobban, hogy Josh nem tett magával semmit! Csak a maga okozta sokk hatására jött elő a képessége és nem fordítva. Szóval, ha nem akar meghalni, és nem akarja, hogy ezek a képek a seriff asztalán kössenek ki, vagy esetleg a templom falára tűzzem ki, amin persze csak a maga feje lesz kiválóan látható, akkor most együtt elmegyünk a feleségéhez, ahhoz az ájtatos manóhoz és elmondja neki az igazat. – rántom talpra durván. – De, ha csak egy gyanús mozdulattal próbálkozik, közlöm, hogy most is erőszakkal fogom vissza magam, de akkor széttépem a torkát. Induljunk!

- Hogy... hogy mi? Maga..? Maga is... Úristen! Dehát én... - kezd a végére érni a lehetséges mondandójának Mark is, ahogy szembesíted a tényekkel.
A pánikba esett favágó természetesen mindent megígér, ahogy talpra rángatod és visszafelé indultok immár "édes kettesben".
Az út lassan és eseménytelenül telik. A faházhoz vezető ösvény tetejéről már messziről látjátok, hogy a sheriff dzsipje áll a ház mellett. Ezek szerint a telefonkábel elvágása nem volt elég, nyilván Anne elrohant segítségért. Magadban szitkozódsz, mert ha leértek és nem akarsz sittre kerülni, akkor ez nehéz menet lesz. A rendőrgyilkosság amúgy sem kifizetődő, még a Magnetonak sem lenne, nemhogy neked.
Ellenben Mark viselkedése szöget üt a fejedbe. A férfi nyilvánvalóan lecsillapodott az első pánikból már valamelyest. Most egy normális embertől elvárható reakció az lenne, hogy kitépi magát a markodból, sok esélyed úgysem lenne visszatartani az életerős, nagydarab férfit, maximum átalakulva, és a lehetséges segítséghez rohanjon, elvégre megfenyegették, megtámadták. Ezzel szemben a favágó mozgása szinte ólmosan lassúvá válik, mint akit a vesztőhelyre visznek és nem mostanában akar odaérni. Érdekes... Csak nincs valami probléma közte és a sheriff között? Ha erre kíváncsi vagy, megpróbálhatsz a bokrok közé rejtőzni és megfigyelni, de tovább is kísérheted vagy megölheted a férfit ízlés szerint.

Szinte várom, hogy tegyen valamit, vagy megpróbáljon elmenekülni, mert akkor már nem fognám vissza magam, de sajnos semmi ilyenre nem ragadtatja magát, így halotti csendben igyekszünk vissza a faház felé.
Nem messze lehetünk már, mikor egy magaslatról megpillantom a ház előtt parkoló terepjárót, amin a seriff jelzése virít.
~ A jó fene, az a boszorkány biztos seprűre ült és elrepült a rendőrségre, mert másként, hogy lehetett ilyen gyors. ~ szitkozódok magamban, miközben erősen figyelem a foglyom viselkedését, nehogy most, hogy meglátta a menekülés lehetőségét, megpattanjon. Viszont pont az ellenkezőjét tapasztalom, léptei meglassulnak, arca, mintha sápadtabbá vált volna. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki abban a szimbólumban a megmentőjét látná, és ez szöget ütött a fejemben. Nem akartam bajba keveredni, főleg, hogy Josh otthon vár rám, de nem is akartam dolgavégezetlenül elmenni, ezért csak meglöktem a férfit a ház felé, hogy gyorsabb mozgásra ösztökéljem.
- Noymás! Meg se álljon a házig és ne nézelődjön hátrafelé, mert megbánja! – mondtam neki, és amikor már elég közel volt, de engem még takartak a bokrok, gyorsan felszívódtam.
Persze nem mentem messzire, csak jó nagy ívben megkerültem a házat és hátulról közelítettem azt meg. Láttam, hogy nyitva van a padlásfeljáró, ezért egy ruganyos mozdulattal felugrottam és elhelyezkedve a szoba felett hallgatózni kezdtem.

Elrejtőzöl a padláson és az emeleti ablakon át kitekintesz az udvarra, ahol a sheriff és Anne áll, most már Markkal. Az első mondatokról ugyan lemaradtál a ház megkerülése során, de így is épp elég érdekes dolgot hallasz, hogy ne tartsd rossz döntésnek tetteid.
A sheriff korodbeli, középmagas, szőkésbarna hajú, simára borotvált arcú, atlétikus fiatalember, jelenleg nincs jó kedvében, ez tisztán látszik. Mogorván rázza a fejét, mikor bekapcsolódsz a beszélgetésbe, ha csak megfigyelőként is:
- Ezt nem veszem be Mark - morogja a favágó felé. - Sem magának Anne. Így is épp elég sok van már a számlájukon, ne tetézzék nekem hamis tanúskodással is, mert mindkettejüket hűvösre vágom, világos?
- De sheriff! - tiltakozik Anne. - Én hívő asszony vagyok, nem esem a hazugság bűnébe, ha mondom, hogy az a...
- Hogy maga miféle asszony, arról már épp eleget tudok Anne - csattan fel a fiú. - Rólad meg nem különben vén gazember! Azt akarják nekem beadagolni, hogy az a gyengeelméjű fiúcska elment innen nem egészen egy éve talán és mostanra valami 008-as überkommandósok jönnek miatta? Ne röhögtessenek!
- Miért Mitch, szerinted ez mégis mitől van? - rivall rá a rendőrre Mark, megnyitva az ingnyakát, hogy megmutassa neki a karmaid nyomát. A rendőr felületesen megszemléli, majd megrázza a fejét:
- Visszacsapódó ágak, vagy az erdőben belefutottál egy agresszív kisragadozóba.. Nyestre tippelnék. Ne ásd magad még mélyebbre - int elutasítóan. Anne viszont kirobban:
- Te is annak a sátánfajzatnak a pártját fogod, mi Mitch? Miféle ember vagy te?! Hogy számolsz el a jó Isten előtt, hogy egy ördögfattyat imádsz?!
Most már a rendőr is kirobban:
- Most legyen elég! - üvölt vissza ő is kivörösödött arccal. - Egyrészt nektek nem Mitch, legfeljebb Callahan sheriff! Másrészt én a törvényt követem, nem a te zavaros vallási dogmáidat hülye tyúk! Nehogy azt hidd, hogy csak az atya tudja mi történt Joshua születése előtt és bármennyire szeretnéd is, azt nem fogod tudni ráverni se Luciferre, se arra a kölyökre! Imádkozz kedvedre, nem érdekel, de nem fogom tűvé tenni az országot a srácért, bármit hazudozzatok is össze, világos?!
Ezzel markhoz fordul és két marokkal elkapja a férfi ingnyakát magához rántva a meglepett munkást, úgy sziszegi az arcába:
- Te pedig, te tetű - csikorogja. - Az államügyészt megetethetted ezzel a "mutáns kölyök vett rá, hogy megerőszakoljam" dumáddal, de engem nem fogsz! Az a kölyök marhára nem úgy nézett ki, mint aki élvezte a dolgot. Nem rajongok a mutkokért, de megpróbálok rendet tartani a saját körzetemben, akkor is, ha esetlegesen ebbe beletartozik, hogy ezeket az izéket védjem meg. Tudod Markie fiú még mindig jobban érezném magam ha a gyerekeim Joshuával lennék kénytelen otthagyni egy hétvégére, mint ha veled. Jobb ha tudod: ha bárki, ismétlem bárki, erőszakról tesz feljelentést nálam, legyen az áldozat nő, férfi vagy gyerek, vagy akár egy kecske, azzal kezdem a nyomozást, hogy téged sittre váglak, ha csak nincs elé-mögé olyan alibid, amit legalább félmillió ember igazol. Ha tudlak, bevarrlak. Akkor pedig jobb ha a havi fizetésed tusfürdőre költöd öregfiú, mert a zuhanyzóban kincset fog érni. Csak sejtéseid vannak arról kisfiam, hogy mit csinálnak a sitten a magad fajtával, világos?!
Ezzel dühöngve a hátára löki a férfit, aki jócskán megcsendesedve válaszol:
- Apád sosem beszélt így velem, Mitch...
- Apám nem tudta miféle ganajtúró vagy te! - vág vissza a tiszt, majd dühösen beszállni készül a terepjárójába. Anne még utánaszól:
- Gondolsz egyáltalán az Úrra még, Callahan sheriff? - kérdi gúnyosan.
- Gondolok Anne - biccent a tiszt. - Minden vasárnap 9-től 10-ig a templomban. Erről ennyit.
A rendőr bevágja az ajtót és elporzik, miközben Anne a férjét vigasztalja. Érdekes, de most hogy a védtelen Josh helyett egy erős férfival került összetűzésbe a sheriff személyében, most kifejezetten elesettnek, félénknek tűnik - merengsz el egy pillanatra. A dzsip hangja elhal lassan a távolban...

Eléggé megleptek a lent zajló események, és a seriff által elmondottak még inkább. Felettébb kíváncsivá váltam, vajon mit rejteget a szentfazék élete, amit kis szerencsével még a mai nap folyamán meg is fogok tudni, ha az atya beszédes kedvében lesz, és nem gyónási titokról van szó. Arra vajmi kevés esélyt adtam, hogy Anne bevallaná nekem, anélkül, hogy meg kéne ölnöm, ezért elsőre inkább a papra szavaztam.
Minden esetre előhalásztam a pisztolyom és míg az asszony a férfit pátyulgatta halkan a földre huppantam és ismét megjelentem előttük.
- Halló, emberek! - hívtam fel magamra a figyelmet. - Érdekes kis beszélgetés zajlott itt az előbb, nem is akartam félbeszakítani, de most azt hiszem folytathatjuk a csevegést. - szegezem rájuk a fegyvert, mert nincs kedvem verekedni velük. - Szóval drága Anne, - nyúlok a zsebember és húzom elő a képeket, amiket az orra alá dugok. - Megmagyarázná, hogy ezeket miért cipeli a férjura magával a hátizsákjában munkába? Most igazán nem foghatja szegény fiára, hogy ő befolyásolja abban, hogy a képeket nézve élvezkedjen. - köpök a földre a férfi mellett sötét szemekkel. - Ha az ördögöt keresi nem kell messzire menni, megtalálja azt saját maga mellett.
Most a férfihez fordulok, nem törődve az asszony további reakcióival, legfeljebb, ha nagyon ágál, lecsapom.
- Magával csak egy dolgom maradt, most bemegyünk a házba és lekörmöli egy papírra, hogy visszavonja a keresést Josh ellen, és ha esetleg később ismét megpróbálná, ígérem magának, hogy azok a torkát csiklandozó fogak nem állnak meg, csak a gerincénél, és erre mérget vehet. - villantom rá sárga szemeimet, majd intek neki a pisztollyal, hogy mehetünk, miközben ismét zsebre gyűröm azokat az átkozott fotókat.
Ha megírta a levelet és alá is írta, elteszem, majd azért a biztonság kedvéért őt is leütöm, legalább egy kis élvezet legyen már nekem is, majd felszívódom az erdőben, hogy felülve a motoromra megkeressem a papot, hátha sikerül megtudnom Anne titkát.

A nő undorodva dobja félre a képeket, valamit motyog is, de egy árva szót sem értesz meg belőle, bármilyen jó is a hallásod. Mark szó nélkül bemegy veled a kalyibába és megírja a kért iratot, majd mikor a pisztolyod markolata a feje búbján landol rongybabaként csuklik össze a padlóra. Laza mozdulattal taposol rá, ahogy kifelé indulsz a szegényes faházból, már pillantást se vetve köréd. Szinte érzed egy megkínzott gyermek fájdalmának visszhangjait a falakból. Undorodva hagyod magára a párt.

Hosszabb út következik a kocsidig, majd ruhát váltva betérsz a közeli poros kis falucskába. Az úgynevezett "Biblia övezet" közepe táján jársz, errefelé mindenki vallásos. Ennek megfelelően nem nehéz ráakadnod a templomra sem, amelynek udvarában áll az alacsony paplak. Nem egy nagy épület, de szépen karban tartja a plébános, érzed a szeretet, amivel dolgozott rajta. Halkan bekopogsz s nemsokára nyílik az ajtó.
Nálad 1-2 centivel alacsonyabb, enyhén testes, mosolygós férfi nyit ajtót. Negyvenes évei vége felé közeledhet talán, bár fiatalosnak hat, jól tartja magát. A halántéka már deresedik ugyan, de az arca megnyerő. A mimikai ráncok is olyan emberre utalnak, aki inkább vidám vagy megértő mosoly, mint keserűség után szerezte őket. Egyszerű farmernadrágot és szürke polót visel, mezítláb van, a ruháján itt-ott pecsétek is, láthatóan valamiféle tatarozási munka közepén kaptad el. Reflexből elmondod a kötelező "Dícsértessék"-et, mire a férfi meleg mosollyal bólint:
- Mindörökké ámen. Carter atya vagyok, még ha ez jelenleg nem is látszik - kuncog. - Elnézését kérem, éppen némi meszelés, festés közepén vagyok. De szívesen látom, akár egy kávéra is, ha szívesen fogadná, vagy esetleg egy pohár borra, fáradjon beljebb kérem - lép félre az utadból.
A paplakban gyönyörűen karbantartott kis folyosó fogad, valahonnan enyhe festékszag árad, nyilván valamely hátsó helyiség áll felújítás alatt. Carter atya az étkezőbe kísér. Ahogy körbe nézel úgy érzed, hogy valamivel megint közelebb kerültél Josh megértéséhez. El tudod képzelni, ahogy a szeretet és melegség nélküli szülői ház után itt ül a kicsik első áldozási oktatásán, ahogy Carter atya meleg mosolyával szeretetről és megváltásról beszél. Arról, hogy valaki őt is szereti, amiben otthon nincs része. Látod a mosogatásra váró apró kakaós bögréket és a megkezdett kalácsot az asztalon. Szinte elképzeled, ahogy a pici Josh fájdalmával ide menekül, eszegeti a kalácsot, issza a kakaót és nagy néha itt talál némi vígaszt az atya óráin. Nem csoda már, hogy ennyire számított neki, mikor egy pap gonosznak titulálta - döbbensz rá. Bár afelől most valahogy vannak kétségeid, hogy ez Carter atya lett volna. Ahogy helyet foglalsz a választásod szerinti itallal tér vissza a pater, ő mindenképpen egy pohár bort tölt magának, majd ahogy helyet foglal kedvesen kérdezi:
- Apró süteményt vagy egy kis kalácsot esetleg? Ha megéhezett akkor esetleg egy tojásrántottát is összehozhatok, ha gondolja - ajánlja fel barátságosan.