Alexander Reinhardt - Infinite

ADATOK

NÉV: Alexander Reinhardt - Infinite
faj: mutáns
kor: 25 év
születési hely: New York

jellem: emberbarát
Alex sötét múltja mindig kíséri, élete bármerre sodorja is. Legbelül szeretne igazán jó lenni, hős akire felnézhetnek mások, példakép – de valahogy képtelen rá. Hajlamos kényes helyzetekben rossz döntéseket hozni, és könnyen elragadtatja magát – hirtelen haragú, de nem haragtartó.

személyazonosság: titkos

KÜLSŐ:
Alex igencsak magas (190cm), jó kiállású fiatalember. A rengeteg testedzésnek köszönhetően nagyon szálkás és igen jó erőben van, de a megfelelő öltözködés mellett ez cseppet sem látszik rajta – s ezt igyekszik ki is használni. Sötétbarna szeme és vállig érő fekete haja van, arcát leggyakrabban teljesen simára borotválja, de alkalomadtán – ha úgy tartja kedve – dús és gondozott szakállt és bajuszt növeszt.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL:
Alex teste szinte folyamatos mozgásban van – megállás nélkül dobol egy csak számára hallható ritmust, vagy épp felsőtestét rázza, ingatja előre-hátra.

KÉPESSÉG:
Elsődleges
Klóntest
Alex képes létrehozni a saját testének pontos másait egyszerű koncentrálással. A létrejött klónok nem rendelkeznek önálló személyiséggel – bábok csupán, melyek érzékszerveit Alex játszi könnyedséggel használhatja, s mozdulataikat és szavaikat tetszése szerint irányíthatja. Több klón használata esetén a külvilágot “osztott képpel” érzékeli, ahol a legintenzívebb az alapvető, elsődleges tudata, de képes váltogatni a képek között, akárha egy televízió csatornáival tenné.
Minden klón ugyanolyan ruhában jelenik meg, mint amilyent Alex a teremtésekor visel, és a képesség szintjétől függő időtartamig él, vagy ameddig el nem pusztítják. Minden esetben, az időtartam lejártával a testek – és a ruhák is – drasztikus bomlásnak indulnak, percek alatt beazonosíthatatlan biomasszává olvadva, majd szublimáció útján végleg és nyomtalanul eltűnnek.
A klónok képesek különálló tapasztalatszerzésre – így Alex képes lehet akár hat nyelvet egyszerre tanulni – de ahhoz, hogy megszerezze az így összegyűjtött tudást, a klóntestek élettartamának lejárta előtt újra magába kell olvasztania azokat. Ehhez elegendő egyetlen érintés is.
Egy klóntest halála nem jár fizikai fájdalommal, de mivel Alex mindenképpen átéli ezen eseményeket, a különösen durva és brutális halálesetek komoly traumát okozhatnak számára.
Alex idegpályái, agytevékenysége merőben eltérnek egy átlagos emberétől (vagy mutánsétól), hiszen egyszerre többfelé kell tökéletesen figyelnie, koncentrálnia képessége miatt. Ez egyben egy minimális ellenállást is jelent mindenféle telepatikus behatás ellen - azonban valójában csak egy kicsivel kell tovább kutakodnia, puhatolóznia a kíváncsiskodó telepatának hogy rájöhessen: alig több erőfeszítéssel, mint amire egy átlagos ellenféllel szemben szüksége volna, sokkal komolyabb hatást érhet el. Alex bármely klónján keresztül irányítást lehet nyerni a valódi teste, és ezzel együtt a képessége fölött is, így teremthet magának könnyedén kisegítő csapatot, vagy később akár hadsereget a kitartó próbálkozó...

Entered Apprentice:
Alex összesen öt klónt képes irányítani mindenféle nehézség nélkül, amik nyolc órán át cselekvésképesek.
Egy-egy klón létrehozásához még eléggé erősen koncentrálnia kell, de ha ügyes, akár egy táncba is be tudja építeni egy lépésként, de semmi több. Jobbára csak lehunyja a szemét, és a testéből valamelyik ponton (akarata szerint) kilökődik a klón.

Fellow Craft:
Ezen a szinten már képes több klóntestet is létrehozni, azonban minél többet teremt, irányításuk annyival megerőltetőbb, így élettartamuk lerövidül. Ameddig összesen maximum öt klónt ural egyszerre, azok tíz órán át cselekvőképesek, míg a maximális létszámnál - 15 - mindegyik klón sokkal rövidebb ideig életképes.
Létrehozásukhoz is kevesebb koncentráció szükséges, Alex ezen a szinten már képes egy-egy mozdulatsorba belefűzni a teremtést, vagy éppenséggel úgy előhívni egy klónt, hogy az befejezzen vagy elvégezzen egy mozdulatsort, amire Alex nem lenne képes (például ha nem ér el valamit, a karjából kivethet egy klónt és máris két karhosszal messzebb tud nyúlni).

Master Mason:
Alex képessége tovább fejlődve először is a klónok élettartamát növeli meg - ameddig "csak" 5 klónt irányít, azok 12 óráig élnek. Az egyszerre irányítható klónok maximális száma jelentősen megugrik, s eléri a 45-öt, ennél többet azonban Alex képtelen előhívni. Ebben az esetben az élettartamuk is jelentősen csökken azonban, maximum 2 órára.
Létrehozásukhoz még mindig szükséges a koncentráció, azonban ezen a szinten Alex már képes klónt teremteni egy eleve bábként irányított másolatából is.

Secret Master:
Az egyszerre irányítható klónok száma ismét megugrik, a maximum 100 - Alex 5 klónt 14 órán át képes életben tartani, ha ennél többet teremt,mindegyik élettartama csökken, a maximális létszámnál már 1 órára.
Alex már bonyolultabb akciókkal is tudja kombinálni a klónteremtést, úgymint elhajlás közben az oldalából vagy gyomrából kitámadó klón, vagy a megteremtve az eredetit hátralökő klón, de a képzelete mellett még mindig egy határ, hogy koncentrálnia kell a klónok létrehozásához.

Perfect Master:
Képességének tetőfokán Alex 200 klónt képes bábmesterként egyszerre irányítani - ezek azonban (ennyien) maximum fél óráig cselekvőképesek. Amennyiben "csak" 5 klónt teremt, azok élettartama 24 óra.
Előhívásukhoz szinte semmilyen erőfeszítésre nincs szüksége, és szinte bármilyen akrobatikus mozdulatsor közben, avagy annak kiegészítésére, megsegítésére felhasználhatja. Képes például egy tőle 20-30 méterre lévő ellenfelet megütni úgy, hogy villámsebesen előreugrik és öklét belendítve teremt egy klónt – abból még egyet, aztán abból egyet – míg végül el nem éri a célpontot, mindezt másodlagos képessége segítségével igencsak gyorsan...

Másodlagos
Gyorsaság
Ahhoz, hogy Alex képes legyen a figyelmét ennyi felé osztani, feldolgozni ennyi információt, mutációja az idegpályáira, reflexeire és az agyműködésére is erős hatással kellett legyen. Ennek a másodlagos képességnek köszönhetően nem csak a felfogóképessége és a reflexei , de alapvetően a gyorsasága is jelentősen meghaladja egy átlagemberét. Ezt a képességet Alex klónjai is öröklik - azonban nem mindannyian. A fiatal mutánsban tomboló végtelen energiák összesen 5 klónját képesek felruházni a másodlagos képességével (ezt nem képes váltogatni, konkrétan az elsőként teremtett 5 klón rendelkezik a képességgel, haláluk esetén az időrendben sorra következőre ugrik a gyorsaság) - efölött a létszám fölött a klónok tulajdonképpen átlagos embernek minősülnek.

Entered Apprentice:
Alex reflexei,felfogóképessége és gyorsasága az abszolút emberi maximumot nyújtják. Közelharcban a legtöbb támadást képes könnyűszerrel kikerülni, könnyedén elemzi a helyzeteket akár a legnagyobb zűrzavarban is, s mozdulatai már-már hihetetlenül, boszorkányosan gyorsnak tűnnek.

Fellow Craft:
Ezen a szinten már eléri az emberfeletti ügyességet és gyorsaságot – Alex, ha a körülmények megfelelőek, képes akár egy puskalövés elől is kitérni (ehhez persze látnia kell a fegyvert). Gyorsasága itt már a futásban is megmutatkozik – képes 30km/órás sebességgel is rohanni akár, és ezt a sebességet 15 percig tartani. A sebesség maga még nem emberfeletti, valamennyivel alatta van a világrekordnak, de az időtartam...példátlan. Ezután persze igencsak kifullad, és pár percig semmi igazán megerőltető tevékenységet nem képes folytatni.

Master Mason:
Alex átlagemberek számára szinte érinthetetlen közelharcban, akár 4-5 fő elől is képes hosszú távon kitérni (már persze ha ő maga egyedül van, és erre szükség is van).
Futósebessége a világrekord fölé emelkedik (50km/óra),amit akár 30 percen keresztül képes tartani. Ezután kissé kifullad, és pár percig semmi igazán megerőltető tevékenységet nem képes folytatni.

Secret Master:
Ezen a szinten már csak a futósebessége növekedik, de az jelentősen – 100km/órás sebességet képes akár egy órán át is tartani.

Perfect Master:
Alex gyorsaságának a csúcsa, itt már 200km/órás sebességgel is képes futni megszakítás nélkül akár két órán át is.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Furcsa, hogy ha jól érzi magát az ember, mennyivel gyorsabbnak érzi az idő múlását. A boldog pillanatok, napok, de akár évek is néha szinte észrevétlenül süvítenek el mellettünk, s már-már csak arcunkra vágyakozó mosolyt csaló halovány emlékekként élnek – holott olybá tűnhet, hogy még alig kezdtük átélni azokat. Ezzel ellentétben a rossz, kellemetlen élmények, a semmilyen, nyűgös, unott vagy még szörnyebb esetben szomorú hangulatban átélt események oly vontatottnak s lassúnak tűnnek, hogy az ember egyre inkább csak belefásul a véget nem érni tetsző kínlódásba.
Alex személyes tapasztalatai alapján gyerekkora legalább két örökkévalóságig tartott a fenti elmélet alapján. Legelső igazán élénk emlékei a kezdeti iskolai évekből származnak, ahol szinte azonnal szemet szúrt mindenkinek túlzott élénksége. Alex sohasem volt képes megmaradni egy helyben, mindig izgett-mozgott – vagy ujjaival dobolt padján, vagy lábával tapkodott valami véget nem érő, csak számára hallható ritmust, de alkalmanként egyet-egyet perdülve vagy ugrándozva is közlekedett az iskola folyosóin. Gyakorta szólították fel tanárai is, hogy maradjon végre nyugton, ha éppen felsőtestét rázva vagy épp előre-hátra dülöngélve ült egy-egy órán, de mindhiába. Alex egyszerűen képtelen volt nyugton maradni, s úgy érezte, testét majd szétfeszíti valamiféle energia, egy megmagyarázhatatlan mozgáskényszer. Hamar ráaggatták gúnynevét – Sajtkukac – amit aztán hosszú évekig viselnie kellett az iskolában, hiszen viselkedésén mit sem tudott változtatni.
Senki, még a szülei sem tudták, mire véljék ezt a végeláthatatlan többlet-energiát, pedig rendszeresen járatták orvoshoz, próbálták mindenfélével lefoglalni fiukat, de mindhiába. Sokat az sem segített, hogy Alex nem volt elég menő ahhoz, hogy amolyan igazi férfisportot – foci,rögbi avagy hasonlók – űzzön, így egyszerű talajtornára és atlétikára kezdték járatni.
Sajtkukac azonban továbbra is Sajtkukac maradt, és bár igen kellemes fizikumra, reflexekre és ruganyosságra tett szert a ráerőltetett sportoknak köszönhetően, egészen addig kénytelen volt elviselni a kegyetlenebb gyerekek hecceléseit és szívatásait, nyilvános megaláztatásokat, amíg mutáns képessége meg nem mutatkozott. Szerencséjére – talán – egyedül volt a szobájában, amikor az eset megtörtént. Nagyon hangosan hallgatta az egyik kedvenc számát, s táncolt rá – ahogy sokak szerint csak ő tudott. Teste minden egyes porcikája rázkódott, mozgott az ütemre, miközben próbálta kizárni tudatából apja kiabálását, dörömbölését az ajtón. Alexnek nem tetszett sohasem, hogy be akarják határolni a mozgásterét, apjának pedig elege volt a “zaj”ból, ahogy fia zenéjét nevezte... A szobában a fiatal fiú pedig már-már zokogott, hogy otthon sem hagyják soha békén. Ekkor érzett egy minden eddiginél hevesebb forróságot a testében, olyan feltörni készülő erőket, amiket már e leghevesebb mozdulatokkal sem volt képes az enyészetnek adni – s abban a pillanatban táncának legenergikusabb részéhez érve felugrott, s guggolásban érkezett a padóra, maga elé helyezve kezeit, hogy onnan ellökve magát még hevesebben folytathassa a tombolást. Felegyenesedve azonban egyszer csak önmagával nézett szembe! Kis híján felkiáltott meglepetésében, de végül erőt vett magán, s inkább lejjebb vette a hangerőt, hogy apja végre békén hagyja. A másik Alex szótlanul állt egy helyben, míg kérdezgetni kezdte, ki, mi ő s hogy került oda. Sok elsuttogott szó kellett, míg rádöbbent, mi is történt valójában. Képmása nem bírt ugyan önálló tudattal, de minden akaratát teljesítette – képes volt látni annak szemeivel, mozgatni puszta akaratával, de még megszólaltatni is. Mindkét Alex arcán halovány, hamiskás mosoly jelent meg, amikor rádöbbent, hogy a hírekben gyakran szereplő mutánsok közé tartozik...
Tizenhét éves volt ekkor, s innentől kezdve megvolt már a módszere fölös energiáinak levezetésére – szobája magányában, zárt ajtó mögött egyre csak gyakorolta klóntesteinek létrehozását. Sokáig semmire nem használta igazán tehetségét, hiszen először ki szerette volna ismerni, miként is működik valójában a képessége – ám amire nagyjából kipuhatolózta, már pontosan tudta, mihez is fog kezdeni hatalmával. Nagyon komoly testedzésbe kezdett, olyan erőltetett tempóban, amit egy átlagos ember soha nem bírt volna elviselni. Alex rendszeresen, minden másnap edzőterembe járt, hogy fizikumát még-inkább megerősítse, míg a város más és más pontjain klónjai különböző harcművészeteket kezdtek tanulni. Hétfőnként és péntekenként capoeira, keddenként és szombatonként thai-box, szerdánként és vasárnaponként kung-fu, csütörtökön karate... Szülei nem tudták, hogy csinálja, de örömmel támogatták anyagilag fiukat, hiszen látszólag végre lekötötte fölösleges energiáit.
Alexet tizennyolc éves korában hívták utoljára Sajtkukacnak. Egyik nap egyszer-csak megelégelte a dolgot, és akcióba lendült. Egy pénteki estén, amikor mindegyik “menő” gyerek az iskolából szórakozni vonult, Alex “kölcsönvette” apja egyik régi öltönyét, szerzett három símaszkot, és nekivágott az éjszakának. Egyenként kereste fel minden egyes bántalmazóját – mindenkit, aki valaha is gúnyolta, csúfolta, megalázta vagy verte az iskolában, és három símaszkos, öltönyös “haverjával” mindegyiküket elkapta. Nem esett túlzásokba, de mindenkibe beleverte, hogy Sajtkukac nincs többé, s ő nem gúny tárgya – egyik gyerek sem volt elég tökös ahhoz, hogy onnantól kezdve egyszer is kikezdjenek vele, vagy akár ahhoz, hogy feljelentést tegyenek. Tudták, hogy ennél csak rosszabbat érdemeltek volna.
Onnantól kezdve Alex élete némiképp békésebben telt, de nem hagyott fel a megfeszített edzéssel – megtetszett neki a nyers erő, a hatalom egy szikrája, aminek birtokosa lett. Talán ez vitte rossz útra...
Úgy döntött, neki nem szükséges komoly tanulmányokat elvégeznie, így húsz éves korában otthagyta az iskolát, és még a szülői házból is elköltözött amikor nagyapja meghalt, és ráhagyott egy kisebb lakást némi pénzzel együtt. Természetesen ez sokáig nem tartott ki, a számlákat azonban fizetnie kellett, így meghozta élete talán legrosszabb döntését – úgy gondolta, a képességét anyagi javak szerzésére fogja használni. Kiszemelte magának az HSBC bankot, és amíg ő maga egy közeli kávézóban nyilvános botrányt kavart, addig kiabálva a személyzettel, amíg rendőrt nem hívtak, öt klónja kisstílű gengszterektől “kölcsönvett” fegyverekkel kirabolta az intézményt. Bábjai szörnyű tűzharcban kitörtek a későn reagáló rendőrség gyűrűjéből, egyikük pedig 40ik utcán végigrohanva a folyóba vetette magát a zsákmánnyal, ahonnan Alex azt később könnyedén megszerezhette.
Az így rabolt pénzből aztán vett magának egy hatalmas sarokházat, ahol a szükséges engedélyek beszerzése után egy erősen alternatív, többszintes, alkalmanként élőzenés kocsmát nyitott A-klub néven. Az ajtó fölé egy – talán sokakat felháborító – táblát helyezett: “Mutants are always welcome”.

Onnantól kezdve Alex sokkal boldogabb életet kezdett élni – s mint tudjuk, ez egyben azt is jelentette, hogy az évek messze gyorsabban kezdtek repülni felette. A “csodás” ellenszer, és a feltalálását követő szörnyű események korában Alex már egy igen komoly lexikális tudással és harcművészeti képzéssel rendelkező mutáns – hiszen tanulmányait, a maga módján bár, de folytatta. Klónjai segítségével nyelveket tanult, különféle edzésekre járt, és elhitette magával, hogy nem lesz rá semmilyen kihatással az, hogy a világ egyre inkább felfigyel a mutánsokra...

~°~

FOGLALKOZÁSA:
Bártulajdonos

SZAKÉRTELMEI:
Alex folyékonyan beszél franciául,oroszul, németül és olaszul, de ismeri a latin nyelvet valamint az angol különféle dialektusain is képes megszólalni (skót,ír,brit,texasi). Nyolc év folyamatos és megfeszített edzésnek és gyakorlásnak hála kiváló capoerista, mesteri szinten űzi a kung-fut, thai-boxot és karate-t.
ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:
-

~°~

MINTAJÁTÉK:
Az előtörténet sokkal rövidebbre sikerült, mint szerettem volna...szívesen írok mintajátékot, ha szükségét látjátok.

Kihasználva megnövekedett mutáns erejét, Alex igen keményen beleveti magát "tanulmányai" folytatásába. Elsö lépésként vásárol három asztali számítógépet - semmi különlegesség, csupán internet böngészésre alkalmas "tanulóállomások". Emellé egy jobbféle laptopot is, amin folyamatosan figyelemmel kíséri, hol és milyen edzéseken, órákon kell megjelennie, és esetleg milyen álnéven, álruhában, vagy melyik fedösztorival.
Ahogy mindez megvan, klónjai segítségével vadul beleveti magát az önképzésbe. A gépeken újabb idegen nyelvekkel kezd foglalkozni - japánnal (egy kellemes vacsorának köszönhetöen), az egyik legelterjedtebb hindi verzióval (kíváncsiság,és kicsit Ratna miatt), valamint egyszerü személyes hóbortból arabbal.
15 klón azonban rengeteg, s olyan lehetöségeket biztosít, amik a világon nem sokaknak adatnak meg. Alexnek nem kell minden idegszálával odafigyelnie, ha egy (vagy több) klónja valamit tanul, gyakorol, söt szinte teljesen ki tudja zárni tudatából azokat, majd késöbb egyszerüen learathatja az általuk megszerzett tudást, tapasztalatokat. És Alex tudja, hogyan használhatja ki a legjobban mindezt!
Többi klónja más és más különlegességet kezd tanulni - Jiu-jitsut, judot, vívást és Lichtenauer féle párbajvívást, rendszeresen jár mindegyik órára (az eddigieket sem hanyagolva), és keményen, elszántan edz. Emellett társastáncra és gitárórákra jár.
És hogy mindezt miért? Nos, Alex elhatározta, hogy feltámasztja és egyben megtestesíti a polihisztor fogalmát...