Hudson folyó

Ez a hajó nem éppen azért van itt, hogy nagyon messze menjen, de nem ám. Egy eléggé gazdag és okos kis fickó üzemelteti. Kétóránként egyszer átmegy a túlpartra, de nem komp, nagyon nem. Az igazi rendeltetése: pénz Nagyon sok pénz.
Na persze én ilyen puccos helyekre nem járok. Kaszinó? Kinek van arra manapság pénze? Legfeljebb a nagyfőnököknek. Nem... Én itt, kérem szépen, biztonsági őr vagyok. Rájöttem ugyanis, hogy nem kell feltétlenül letennem azt a hülye vizsgát... Meg is vehetem a papírt. Szóval kivertem a pénzem pár fickóból, akik tartoztak nekem, és vettem egy szakmát. Aztá tessék, máris akadt munka is. Igaz, annyira nem király, mert kerülni kell a feltűnést, de azért nem is rossz. Fogalmam sem volt, hogy a városban ebben a részében legális-e a szerencsejáték, de amíg azért, hogy a sok újgazdag kölyökre vigyázzak, még pénzt is kapok, egy szavam se lehet, há' nem? Dehogyisnem. Na ugye.
A főnök még aztat is mondta, hogy ha egy fura nevű bige erre tévedne, engedjem be, mer' beszéde van vele. Beszéde, na persze... Fejemet rá, hogy ez az Aya egy luxuskurva beceneve...

Na, már megint mi van? Nem mondanám, hogy mióta ,,nyugdíjba vonultam" több volt a munkám, mint azelőtt, de tény, hogy mióta ellen kellett állnom a kísértésnek, sokkal többnek tűnt. Ez a manus is a kaszinóból pont most talál meg! Az utolsó embert két éve kellett kinyírnom neki, azóta csak néha futottunk össze, amikor elmentem a hajójára unaloműzőnek. Szóval most vagy munkája lenne a számomra, vagy arra kíváncsi, hogy tudok én minden alkalommal annyit nyerni. Az egyik nem érdekelhetett, a másik meg simán nem érdekelt. Az összes játék cinkelve volt, de ismertem egy pár trükköt én is, és csalni bizony nem csak az egyik irányba lehet. De neki ezek után ne legyen egy szava sem. Ha mindketten csalunk, mondhatni, tisztességes játszmában nyertem el a pénzét.
Mike, amikor mondtam neki, hova megyek, megkérdezte ugyan, hogy jöjjön-e velem, de én elleneztem, hiszen ,,amiről nem tud, amiatt nem fáj a feje". Ő sem lehet egyfolytában szolgálatban. Megközelítve a hajót, amit már viszonylag régen látogattam, hiszen mióta Mike belépett az életembe... mondjuk úgy, kicsit ,,elfoglaltabb" lettem, egy nagy darab melákot pillantottam meg. Legutóbb még nem volt itt. Jaj, de utáltam az új kidobófiúkat, mindig be kellett őket törni, mert tudták ki az arc és ki nem az! Bár engem valamiért mindegyik elég gyorsan meg szokott jegyezni.
-Hello, rózsabimbó - köszöntem oda fanyar mosollyal a jókora hegyomlásnak. - Aya Caine vagyok. A nagyász hívott pocsékolni az időmet. Ha volnál oly kedves elhúzni előlem az útból, talán nem püföllek laposra.

Valami hangot hallottam. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Lejjebb eresztettem a fejem-. Nicsak, itt van valaki!
- Ó, hello! Hát, nekem aztat mondták, hogy vezessem a főnök elé, ha megérkezik, de kicsit máshogy képzelem el. Na mindegy, induljunk. Egyébként nem azér', hogy beszóljak, de egészen biztos benne, hogy meg tudna verni? Csak mert olyan kicsi, hogy le kell hajolnom, ha rendesen akarom hallani... Bár nekem aztán mindegy... Erre tessen...
A gazdag népek mellett mentünk el. A főnök irodája odalent volt, egészen a fenéken. Ha már fenék, abból ennek a töpörtyűnek is egész jó volt...
- Aztán mondja csak, maga mennyiért dolgozik? Mert lehet, hogy nekem is volna egy munkám a maga számára...
Bár lehet, hogy a főnök mérges lenne, de kit érdekel? A kurva, az közkincs, nem? Nehogy má kirúgjon, mert becsületesen kifizetem magamnak a használt nőjét...
Mentünk egyre lejjebb a hajóban. Itt már jobban lehetett érezni a motorok zúgását is: lassan elindulunk a túlpart felé. Nem is baj. Ott még két óra, és vége a műszakomnak. Addigra a főnök is végez itt ezzel a cicával, és akkor lesz egy jó estém.

-Jól van, hát ha aztat mondták, akkor vezessen csak - vontam meg egykedvűen a vállam, aztán mégis felvontam a fél szemöldökömet. - Mi a baj velem? Több csápot képzelt el a fejemre? Vagy pókjárásban kéne közlekednem?
Még hogy kicsi! Az eszem megáll! Látszik, hogy még tényleg sosem találkozott velem. Ki az a hülye, aki elbízza magát, csak azért mert egy kicsit magasabb nálam? Ki az az állat, akinek ez elég, hogy azt higgye, a nagy Aya Caine nem jelent rá veszélyt? Hát igen, kezdetnek mondjuk ő.
-Egészen biztos, picúr, hidd el - biztosítottam azért némi sértettséggel a hangomban. - Úgyhogy jobb, ha nem ingerelsz fel, mert nagyon csúnyán megjárhatod.
Ahogy haladtunk előrefelé (és egy idő után lefelé), csak egy pillanatra méltattam a zenélő, világító játékokat, de aztán persze nem álltam le pénzt gyűjteni, elvégre lehet, hogy pont ezért voltam itt, meg aztán valahogy most, hogy egy rendőrrel voltam, az ilyesmit kétszer is meggondoltam. De vajon miért enged mindig előre? Valami csapda? Óvatosan létem át mindig a küszöböket, valahányszor előreengedett az ajtóban, felkészülve, hogy odabent fegyveresekre, bombákra, mozgásérzékelő töltetekre számíthatok, de végül csak életben maradtam, bár akkor igazán nem értettem, mi a fenéért nem tud normálisan menni előre.
-Nocsak - néztem rá meglepetten. - Azt hittem az ilyen fickók, mint te el tudják intézni az ügyes-bajos dolgaikat segítség nélkül is. Mostanában már nem nagyon szoktam munkát vállalni, csak ha valami nagyon nyomós okom van rá, szóval ha elő tudsz hozakodni egy ilyennel, beszélhetünk a részletekről. A tarifám meg attól függ, miről lenne szó. Egyszerűbb melókat olcsóbban megszámítok, viszont, ha valami durvábbra gondoltál, azért már rendesen bele kell nyúlnod a pénztárcádba. Szóval mekkoráról beszélünk? Kicsi? Nagy?
Közben éreztem, hogy a hajó elindult. Persze tudtam, hogy ez a ladik időnként olyat is csinál, de most remélem, érthető okokból ez is fenyegetően hatott. Persze nem voltam hülye, hogy fegyver nélkül induljak el otthonról, de most diszkréten csak egy pisztoly, a fojtózsinór, négy dobócsillag, meg egy tőr volt nálam. Használatra készen, mint ugye mindig. Mikor megérkeztünk a főnök ajtajához, kopogtatás nélkül löktem be, hogy már nyögjék ki, mi van.
-Hello, Törpapa! Ennyire hiányoztam?

A kislány túl nagy szájú volt ahhoz képest, hogy alig látszott ki a földből, de nekem aztán olyan mindegy... Ha a főnök erre bukik...
- Nem, csak tuggya azt hittem, majd valami elegáns lesz magán, tudja, na, alkalomhoz illő...
Mentünk lefelé. Elég rég voltam bunyós ahhoz, hogy észrevegyem, ha valaki ütésre számít, és a kislány bizony felkészült rá. Na mi van, talán megbántotta a főnököt? Azért az attól még nem szokott csak úgy kinyíratni másokat... Na de ezeknél a gazdag népeknél sose lehet tudni.
Na viszont amit utoljára mondott nekem, az nagyon nem tetszett. Hát mit képzel magárú ez a ki töpricúr? Nehogy má' a nyúl vigye a puskát, ahogy apám mondta mindig...
- Hát kicsi szívem, ha a mifélék egyedül intéznék el, akkor neked felkopna az állad, úgyhogy szerintem legyél hálás, hogy valaki még munkát ad neked. Végül is, aranyom, van a szakmádban azér' nálad fiatalabb is... Nyomós ok, ez viszont jó, ez tetszik. Ja, hát az én okom elég nyomós, ahogy te mondtad. A munka meg... Nagy, ó, de még mekkora! Ekkorát szerintem még te se láttál, pedig fogadjunk, hogy volt szerencséd néhányhoz!
Elértük a főnököt, az meg aszonta, maradjak ottan én is. Na mi van, közönség kell neki?
- Aya Caine! Úgy örülök, hogy látlak! Nos igen, volna itt valami a számodra... Egy zsarut kéne elintézni. Beleköpött a levesembe, és eléggé bosszantó. Itt az aktája.
Azzal eléje dobott egy rakás papírt valami Bodwin nevezetű ipséről. Há' mi ez má', távkurva? Másnak béreli fel? Érdekes... Mondtam én, hogy a gazdag népek furák...

-Elegáns - ismételten lassan, hogy biztosan értse ő is, mit mondott az előbb. -Miért is öltöznék ki egy ilyen alkalomra? Ez talán nem elég alkalomhoz illő? - néztem végig magamon. - Nekem tetszik, jó? És kényelmes meg strapabíró, mást meg nem igazán kell tudnia.
Sértődötten vonultam tovább az orrom alatt morogva (,,Még hogy alkalomhoz illő!")
-Ez nyilván így van, csak hát... na mindegy, ezek szerint tévedtem. Viszont még egy kicsi szívem vagy aranyom, és úgy elseggelem, hogy még szarásnál se tud majd leülni! - villantottam rá a szemeimet, mert a hülye becenevek még mindig nagyon bántották a fülemet. - De ha nyomós indokod van, akkor beszélhetünk melóról persze, viszont, ha tényleg olyan nagyságrendűről van szó, akkor tényleg ki foglak fosztani, szóval szólok előre, nem lesz elég visszaváltani néhány sörös üveget, faszikám! - biccentettem felé, majd barátian megpaskoltam a nagy pocakját, mielőtt beléptem volna a főnöke irodájába, ahova jönnie kellett neki is.
Zsarugyilkolás! Hát persze, mi más? Az ilyen alakok általában két dologért béreltek fel: zsaruk és konkurencia. Ez a kettő volt a leggyakoribb. Néha téglák miatt is hívták, de azokat általában jobban szerették saját kezűleg elintézni. De hát zsarut ölni úgy, hogy egy engem is vár otthon, és nem éppen lesittelni akar... bár a bilincsek talán előkerülnek ma este is... Na, de vissza a témához. Ha Mike közeli kollégája, kénytelen leszek visszautasítani a melót, hiszen...
MI VAN???
Újra megnéztem az aktát. Kétségtelenül Mike volt az. A leírás, a név, a fénykép, minden stimmelt. Ó, drágám, mit csináltál, hogy fekete listára kerültél? Ja, igen: zsaru. A fenébe!
-Nos - bólintottam flegmán, mint akinek annyira tökmindegy, hogy él-e, hal-e, végül is akár ölhet is, úgysincs jobb dolga -, lehet róla szó. De ez egy nagyon kényes munka, ez a férfi ugyanis nem akárki. Ez nehéz játszma lesz. Vagyis vagy meg tudja fizetni, vagy szó nincs alkuról.
Pár másodpercig csak néztem rá, majd kiböktem egy összeget, amiről egészen biztos voltam, hogy majd a hallatán a képembe röhög, hogy menjek, fárasszak valaki mást, ő meg keres egy másik bérgyilkost.
-Húsz milliót kérek.

Vállat vontam, jelezve, hogy nekem aztán édestök mindegy. Végül is úgyis lehúzzák róla ezt a ruhát, akkor meg igaz, minek elegánsnak lennie? Az számít, ami alatta van... De strapabíró? A főnök ilyen vad lenne? És mi ez a bizalmaskodás itten? Még nem is fizettem...
Odabent aztán kezdtem érteni, hogy valami nem annyira stimmel. Mi a lótüdő folyik itt tulajdonképpen? Ja, hogy... Ó, bassza meg, hát akkor eztet se kell elvinni egy kufircra, ha a főnök végez vele...
A szemem nagyra tágult, mikor a kislány mondott egy árat. Na most mi az isten van? Gondolom a főnök is soknak tartotta a dolgot, mert a nő képébe röhögött.
- Aya Caine, te nem vagy ostoba. Nálad kevésbé nagyképű bérgyilkosok fél milláért hidegre teszik. Egy igazán profi sem kerül egynél többe, és hadd mondjak valamit: jó vagy, de ennyit rohadtul nem érsz. Tudod, mit? Menj a fenébe. Nem kapod meg a melót, hacsak nem vállalod egy és félért, hogy úriember legyek, bár inkább egy golyót érdemelnél a helyes kis pofidba... Méghogy húsz millió...
Láttam a főnökön, hogy zabos. Eddig elég kevesen élték túl, hogy felbosszantották, de ebben a kislányban lehet valami, ha hajlandó neki másfél millát kifizetni egy nyüves zsaruért... Annyiért én a lelkemet is eladnám. Basszus, tényleg nem tudtam volna megfizetni a kiscsajt...

Komolyan nem hittem volna, hogy Mike ennyire a begyében lenne ilyen alvilági fickóknak. Mármint félreértés ne essék, tudom én, hogy nagyon menő meg minden, de hogy ennyire? Másfél milliót ajánlanak érte? Azt hittem, még ötszázat sem adnának. Már megint mit csinált az a kis telhetetlen? Büszkeségtől telve, és némiképp beindulva a gondolatra, hogy a pasim ennyire menő ingattam a fejem, mintha nagyon komolyan fontolóra venném az összeget.
Két lehetőségem volt. Passzolhatom, és akkor valaki mást küldenek utána, akit ki kell nyírnom (esetleg többet is), akkor viszont küldhetnek mást, és ki tudja, mikor lenne vége a hajszának. Vagy elvállalom, és aztán... hát nem tudom. Nagyon jól tudom, hogy fest az üzlet: ha elteszem a pénzt, de nem végzem el a munkát kinyírnak. Ha nem teszem el a pénzt, és el sem végzem a munkát, akkor is kinyírnak. Ha egyszer elvállalom, meg is kell csinálni, különben életveszélybe kerülök. Szóval a kérdés egyszerű volt: kinek kockáztassam az életét: az enyémet vagy Mike-ét?
-Rendben van. A pénzt előre kérem kápéban, nincs beledumálás a módszereimbe, és nem nyaggatnak munka közben. Vili? Na halljam, mit követett el ez a jómadár!
Közben akaratlanul is a nagydarab fickóra néztem, aki idekísért. Mi a fenét keres ez még itt? Nem lenne dolga a bejáratnál? Vagy a főnök veszélyeztetve érezné magát ha egyedül hagynák velem? Hízelgő, de ha üzletről volt szó ugyan miért bántottam volna a munkaadómat? Kivéve persze, ha...
-Hát ez a bájos kiscica? - böktem a fejemmel a monstrum felé. - Van valami köze neki is a melóhoz, vagy csak hiányzott volna az édes kis pofikája?

A főnöknek valami nem tetszett, ezt mindjárt láttam az arcán. Olyankor úgy összeráncolja a homlokát, meg minden. Na, hát most is ezt csinálta, de a hangja, az olyan kedves maradt... Nem is hitte volna az ember, hogy zabos.
- Kedves Aya... Ennyi pénzért te elvégzed a munkát, úgy végzed el, ahogy én mondom, és akkor, amikor én mondom, világos? Különben keresek mást. Nem akkora nagy szám, hogy megérjen nekem ennyi strapát. Vasököl azért van itt, mert el fog téged kísérni. Van lehetőség a srácban. Nem egy zseni, de nem is hülye. A személyes testőrömmé akarom tenni.
Ez nekem új volt, de azért örültem. Mondjuk tuti, hogy egy ilyen személyes testőr többet melózik, mint egy kidobó, de talán a pénz is több... Már csak egy gond volt... Én aztán ugyan ki nem nyírok senkit se, még másfél milláért se! Ha valaki bunyó közben elpatkol, az egy dolog, ha meg valaki tartozik valakinek, és történetesen nekem fizetnbek, hogy ellegyen verve... Na, mondom, az más. De pénzért kinyírni valakit, aki nem is ártott nekem... az kicsit durva.
- Főnök... Nem biztos, hogy én ebben részt akarok venni. Megtisztelő, meg minden, de...
- Pofa be! Aya... Ha nemet mer mondani, ő lesz az első célpontod, megértetted?
Kihúztam magam. Na, ilyet aztán már nem játszunk. Elővettem a jól bejáratott vascsövemet.
- Főnök, minden tiszteletem, de ne fenyegetőzzön itt nekem, mer' elsüllyesztem eztet a bárkát!
- Caine, végezz vele!
Na szépen vagyunk...

-Na, most akkor álljon meg a menet - emeltem fel a jobb kezemet, hogy jelezzem neki, hogy fogja be. - Ha különleges kívánsága van, például, hogy fejbe lőjem, ne szíven, vagy a fejét is akarja, esetleg azt akarja, hogy x helyen öljem meg és társai, akkor beszélhetünk. De maga nem a főnököm. Olyanom sosem volt és sosem lesz, ennek a benga állatnak meg semmi hasznát nem venném. Kiképzést nem vállalok.
~Kussolj már, te barom, vagy mást állít Mike-ra!~
-De ha már ilyen szépen kérte... másfélmilliónyira szépen... legyen - morogtam miután abbahagytam a dühös nyelvrágcsálást. - Mi a fészkes fenét akar?
Úgy tűnt azonban, az a ritka helyzet állt fent, amikor senkit nem érdekelt, hogy a főnök mi a fészkes fenét akar, legalábbis az óriás szavai nagyon erre utaltak. Aztán lehet, hogy csak a nehezen kaphatót játszotta, mint egy szűz kislány, de ahogy azt a vascsövet markolászta, feltételeztem, hogy most aztán igazán komolyan gondolja, amit mondott. Halálosan komolyan...
Nem fordultam felé, csak hátra hajtottam ültömben a fejemet, hogy fejjel lefelé nézzek szembe vele.
-Úgy érti, hogy az a beszélő kamion ott? - vontam fel a fél szemöldököm. - Na, az szép menet lesz.
Visszabillentettem a fejemet egyenesbe, és ismét a tömött fószerre pillantottam.
-A megbízásom Michael Bodwinra vonatkozik - jelentettem ki higgadtan, majd hüvelykujjammal a hátam mögé böktem. - Róla nem volt szó. És nem is tudna annyit ígérni, hogy őt megöljem. Leginkább azért, mert állítólag neki is lenne valami munkája a számomra - és már az sem teljesen titok, hogy kire gondolt - suhant át az arcomon egy apró, kegyetlen és gúnyos mosoly. - Meg is tudom érteni.
Persze az sem volt utolsó, hogy szívesen kihúztam volna magam a megbízás alól, és egy lázadás, ami sajnos a főnök életébe kerül, ráadásul másra fogom kenni (és talán nem is alaptalanul), úgyhogy az emberei sem fognak utánam jönni, talán megfelelő megoldás lenne.
-Mi legyen? Hátrahagyhatom a kis tavirózsát, vagy mindenképpen be akarja zúzni a fejét? Mert rám ne számítson apafej, én nem vagyok a testőre.

Na, most aztán baromira összezavarodtam. Mi van? Ki fog kinyírni kit? Ó, basszus... Ilyenkor szoktam agyoncsapni valakit, hogy leegyszerűsítsem a helyzetet. Miért kell mindig mindent így túlkolompikálni, vagy hogy a fenébe van az a szó?
Rámarkoltam a vascsőre. Ha itten bunyó lesz, akkor bizony nem én fogom elhagyni a fogamat... Mintha nem is így mondanák, nem? Nem mintha számítana...
- Nézze má', Főnök. Engem nem érdekel ez a Bodwin nevű srác, részemről nem ismerem, és ha ez a kiscsaj végez vele, akkó má' nem is nagyon fogom. Szóval nekem édesmindegy, tudja. Na de má' aztat ne kezdjük el itten, hogy maga most rám uszítja a kislányt mer' akkó mérges leszek. Most komolyan már, nézzen rá! Elhiszem én, hogy távcsöves puskával ő a bérgyilokok királynője, de mit tudna itt velem tenni? Bántani meg csak nem fogom, ha már egyszer nőnek született! Tudja, Főnök, az ilyen kis helyre nőcskékkel nem bunyózni a legjobb, ajánlom ám magának is, mer' akkó tán nem lesz ilyen feszült...
Egyikről a másikra néztem, vártam, mégis most mi lesz. A Főnök is várt, nyilván arra, bár nem tom, honnan szedte ezt a baromságot hogy a kislány végezzen velem. Végül elvesztette a türelmét.
- Caine, végezz vele azonnal, vagy én öllek meg téged! Csak egy gombnyomás, és ezt a szobát ellepik az embereim! Igaz, Bodwint mással kell megöletnem, de ennyit megér... Mozdulj már!

Annak kimondottan örültem, hogy a Vasököl nevű balerina nem érez túl sok motivációt Mike megöléséhez, mivel, ha én kiesnék legalább nem túl valószínű, hogy őt bízzák meg a munkával. Nem mintha nem bíztam volna az n édesem képességeiben, de azért egy ilyen fószer... hujj, na azt a menetet nem kívántam Mike-nak. De persze az már a lehető legkevésbé sem tetszett, hogy ilyen becsmérlően beszélt rólam, mintha egy gyenge kislányka lennék. Mi az, hogy mi tudnék itt kezdeni vele?!
-Például szétlőni a fejed - morrantam fel, ahogy egy gyors mozdulattal előkaptam a belső zsebemből egy pisztolyt, és a lábammal elrúgtam magam az asztaltól, hogy a székem oldalra forduljon, és így mindkettőjükkel szembe tudjak nézni. - Nehogy félreértésben élj, picikém, attól még hogy nőnek születtem, könnyedén kicsinálhatlak.
Aztán még jobban kikerekedett a szemem. Mi van?! Mit beszél ez itt? Elment az esze?
-Na, most aztán már pofa be - csikorgattam a fogam, és előhúztam még egy pisztolyt, amit meg a nagyfőnökre szegeztem, ahogy a tekintetemet is. - Megértem, ha egy vad éjszakára vágyik, de akkor inkább vigye ezt a nádszálkisasszonyt itt - biccentettem Vasököl felé. - Jobbak a túlélési esélyei, és kevesebb fájdalommal is járna. Na, de...
Felálltam, és most már mindkét pisztolyt a főnökre szegezve sétáltam Vasököl mellé oldalazva, hogy fél szemmel azért őt is figyelhessem, hátha mégis ellenem fordul.
-... úgy tűnik le lett szavazva. Szóval ide a lóvét, akassza le rólam ezt a Pöttöm Pannát, és hagyja, hogy úgy végezzem a dolgomat, ahogy nekem tetszik. Vagy ez, vagy előlegben egy töltényt tudok felajánlani az agyába, aztán utána még tizenhatot. Mi legyen, nagyfiú?
Vasöklöt még mindig nem mertem három lépésnél jobban megközelíteni, hogy minél inkább tudjak az íróasztal mögött ülő pacákra figyelni, de azért nem ismertem olyan régóta, hogy biztos lehessek benne, hogy nem fog rám támadni. Az sem volt kizárva, hogy ez az egész meg volt rendezve. Kellett hát az a második pisztoly. Ki tudja...

Huh, elég gyorsan elszaladt ez a nap. Abyssel reggel mentünk el, hogy beszerezzük neki a szükséges dolgokat. Ruhákat főleg, meg egyéb létszükséges felszerelések. Mire észbe kaptam, már kivégeztük az egész bevásárlóközpontot és megpakolva, na meg persze jópár dollárral szegényebben sétáltunk hazafele. Jó, ez utóbbi aligha zavart, hiszen én ajánlottam fel neki, hogy fizetek neki pár dolgot. Elmúlt már az az időszak, amikor... hááát... lakó csöves voltam, szóval akadt némi tartalék. Meg, amúgy is, nemrég volt fizetés, én meg nem arról voltam híres, hogy túlságosan sokat költök. Na, szóval ott tartottunk, hogy jól megpakolva haladtunk a kora esti órákban. Most már értem, miért panaszkodott pár napja Noriko a mostani lányok vásárolgatási szokásairól. Jó, nem mondom azt, hogy Abyss végigrángatott volna minden egyes bolton és órákat vacillált volna egy egyszerű fehér és kék póló között, de azért elvoltunk. Vagy... lehet így volt, csak annyira elbambultam, hogy nem tűnt fel? Ah, na mindegy, majd talán ha visszaemlékezem utólag, rájövök. Mindenesetre a lány láthatta rajtam a megrökönyödést, amikor kijöttünk és hoppá, lement a Nap. Na mindegy. A legközelebb a folyópart mellett levő buszmegálló volt, így hát a cél az volt. Pár sarok után kijutottunk a partra, majd az mentén haladtunk a rakpart mentén. Lenéztem oldalra, a zajló folyóra. Szerettem a város ezen helyét, viszonylag békés volt. Egy kis szelete a természetnek a nagy fémdzsungelben. Mosolyogtam egyet. Ez és a Central Park volt a kedvenc helyem a városban. Sajnos csak az utóbbiban mondhatom el magamról, hogy farkas alakban mászkáltam. Itt a folyóparton kissé nagyobb a rizikó meg vadászni se lehet jól. Aztán, ahogy sétáltunk, eszembe jutott valami.
- Megállhatunk itt egy, ha gondolod - böktem a fejemmel a rakpart felé.

Farkassal végig jártuk egy shopping center boltjait. Én magam jól megválogattam a dolgaimat, hiszen most már mutáns külsőm miatt nem mindegy, mit veszek fel.. Végül megegyeztem magammal abban, hogy kicsit kirívó leszek, de legalább alapos indokkal: a divat indokával fogom tudni takarni mutációm. Szóval vettem egy western kalapot, egy pár western csizmát, ingeket, bőrkesztyűt, farmer nadrágokat (télire hosszút, nyárra rövidet) és egy vörös meg egy fehér "tehenész"sálat.
És TÁDÁMM! Összeállt a szett!

Mivel az előző ruhám már kissé gáz volt, ezért természetesen már így jöttem ki a plázából is. Most.. valahogy menőnek éreztem magam. Tetszett ez a ruha! Szóval félig zsebre tett kezekkel haladtam Farkas mellett... Aztán kilukadtunk a folyó mellett, amit elkezdtem bámulni. Hangja zökkent ki: "megállhatunk itt egy kicsit, ha gondolod..." - rápillantok, majd vissza a folyóra.
- Jó lenne... - bólintok és lesétálok vele a partra. A zacskókat a földre rakom, és nézem a sodrást.
- Szinte kedvem lenne fürdőzni egyet... - nevetek halkan, s leguggolva kezemet a vízbe meríteném, de megállok.. Nem lehet, a bőröm miatt. Szóval vissza húzva a karom ki egyenesedek és tekintetemmel végig követem a folyó útját. - Nem épp tiszta... - ingatom a fejem. Itt még a szemhártyám ellenére se látnék a víz alatt, azt hiszem.

El kellett ismernem, hogy Abyssnek volt egy ízlése. Nem gondoltam volna, hogy hasonló ruhát fog választani magának, de... hát őszinte leszek, jól állt neki. Eléggé kellett erőltetnem magam, hogy ne bámuljam és csak nyaktól felfelé nézzek rá... amivel mondjuk majdnem ugyanott voltam, mert a tekintete még mindig elbűvölt. Viszont láttam, amikor összeállította a ruháját és hát... brrr, még mindig beleborzongtam, amikor eszembe jutott az összkép. Szóval eléggé erőltettem magamat. Arcát nézd, arcát nézd, arcát nézd, ne máshová... ne, ne is próbáld meg felidézni a képet mert csak nehezebb lesz. Eléggé nehéz dolgom van így, nemde? Na de mindenesetre ráállt a dologra és lementünk a rakpartra. Kissé elhúztam a számat, amikor láttam, mennyire szereti a vizet, de még se érhet hozzá. Ez nagyjából olyan, mint amikor ott van az ember előtt a kedvenc étele de nem ehet belőle. Szegény. Átok és áldás is egyszerre a képessége. Láttam az arcán a vágyódást... és még így nézelődtem, eszembe is jutott valami.
- A hétvégére terveztem, hogy kimegyek egy kicsit sétálni az erdőbe. Ha gondolod, velem tarthatsz, ismerek néhány édesvizű forrást, amelyek nem ilyenek.
Sajnos a sok paraszt bedobálja válogatás nélkül a szemetet a folyóba, azért nézett ki úgy, mint most. Barmok. Jobban is megbecsülhetnék a természetet. Lehuppantam a rakpart kövére, miközben megmasszíroztam a homlokomat. A sok mesterséges fény a központban, huh... nem pont nekem való. Látszik is, hogy jobban szerettem a természetes fényt. Ásítottam egyet, majd ránéztem Abyssre. Igen, szigorúan az arcára.
- És, hogy tetszett a társaság?

Kérdésére rápillantok és elmosolyodok.
- Szívesen megyek veled kirándulni. Legalább láthatom a másik, valódi formád. - mondom - És talán én is megmutathatom a sajátom, ha kíváncsi vagy rá. - pillantok újra a vízre- A társaság alatt mit értesz? Téged a mai napon, vagy a Testvériségre? - nevetek halkan.
- Nick.. hát.. fura alak. Az biztos. Kíváncsi vagyok a többiekre, de elvileg jobb ha veled ismerkedek meg velük. És a társaság a plázában? Hát.-mosolyodom el, majd elvigyorodok - Tűrhető. - viccelődök.
- Áh dehogy is, örülök, hogy elkísértél és végtelenül hálás vagyok. Ha pedig találtam munkát, vissza is fizetek mindent, amit most megvettél nekem. - mondom, majd megfogom elől a kalapot és kissé megemelem a fejemről, vigyorral az arcomon.
- És ez ellen nem tehetsz semmit. Így vagy úgy, de kifogom fizetni!

Őszinte öröm szülte azt a mosolyt, ami elterült az arcomon. Remek, akkor nem kell megint magányosan baktatnom az erdőben. Mondjuk a legutóbbi baktatás elég kellemes végeredménnyel zárult... igaz, azóta is ég a pofám, hogy hagytam magam ölelgetnivaló plüssé átavanzsálni. Na mindegy, legalább megismertem egy normális közülünk valót.
- Még szép hogy szeretném látni - mosolyogtam. - Kíváncsi vagyok, szerinted miért változna a véleményem.
Utaltam ezzel arra, hogy szerinte ha meglátom sellőként, akkor már nem fogom olyan szépnek találni. Fogalmazzunk úgy, hogy felvettem a kesztyűt ezzel kapcsolatban. Aztán válaszol a kérdésemre, én pedig a többiekkel kapcsolatban elkezdek filózni. Igazság szerint én a többiekre gondoltam.
- Nos... tudod Nick nem túlzott ezzel, tényleg van néhány keménygyerek nálunk - számba veszem az embereket. - Hát lássuk... Joshua... ő teljesen kiszámíthatatlan, de állítólag jófej is tud lenni... Pyro... ah, no comment, az a srác nem százas... Daniel... ő nagyon radikális, főleg, ha az emberekről van szó... Dögvész... hááát, állítólag ki kell ismerni és onnantól már nincs gond vele... Kardfog... na, vele tényleg csak akkor találkozz, ha Nick vagy én a közelben vagyunk. Ő szó szerint egy állat, nagyon kiszámíthatatlan és veszélyes. Könnyen felismerheted, vérben úszó szemek, hatalmas termet. Szóval sejtheted... Midnight... hát ő is érdekes fickó, de azért ő még a normálisabbak közé tartozik... Parázsléptű... nos, őt nem könnyű kiismerni, szóval nem tudok róla mit mondani... Valoria... ő alapvetően egy rendes lány, alapvetően nincs vele gond, de azért nem árt vigyázni vele... Fény... na őt például fogalmam sincs, mi hozta a Testvériségbe, nagyon nem illik bele az összképbe. Persze most nem azt mondom, hogy nem közénk való, csak nagyon békés természet... Kalmár... áh, hát az az orosz fickó is megér egy misét... Hugh... ő a másik vezér, anno ő hozott be. Na ő is egy összetett jellem, annak idején egy ember megöléséért kis híján megölt, de aztán végül itt kötöttem ki. Nem igen tudok kiigazodni rajta, de azért eléggé emberséges fickó... John... vele sincs sok gond, főleg, hogy inkább egyedül járkál... Noriko... hááát, nem egyszerű a csaj, de nem vagy férfi, nem lesz gondod vele... Mimikri... ő a harmadik vezérünk. Vele se nagyon ajánlott kihúzni a gyufát, láttam már harc közben. Utána rémálom volt... na és persze az öreg Magneto, aki annak idején megalkotta a szervezetet... életemben nem találkoztam még vele, de állítólag egy legenda. Persze, amit most elmondtam, az az én meglátásom, szóval ne vedd kézpénznek. Majd meglátod, milyenek. De ha nem adsz rá okot, nem lesz gond.
Amikor Abyss köszönetet mond nekem a segítségért és mondja, hogy jól volt minden, enyhén elpirulok. Nakész, már megint, azt hiszem ehhez kezdhetek hozzászokni. Abyss mellett egyszerűen nem tudok olyan morózus lenni, mint eddig. Mondjuk, azt nem tudom megmondani, hogy ez most jó-e vagy rossz... frászt nem, jól érzem magam a lány közelében.
- Oké, látom, nem foglak tudni lebeszélni róla - nevetek. - De szigorúan csak akkor, ha már egyenesbe jöttél.

-Nos.. én nehezen néznék tükörbe 'valódi' önmagammal.-mondom - A legtöbb ember visszataszítónak találja a kopoltyúkat és a nyákot. Már csak ha a halakra is gondolsz. - mondom, majd felsorolja a Testvériség tagjait. Hallgatom, de csak pislogok, a végén elnevetem magam.
- Azt ugye tudod, hogy a felét nem jegyeztem meg azoknak, akiket te mondtál? - nevetek fel - Volt valami Miki egér, meg Johnass Brothers, de körülbelül ennyit tudtam így első megjegyezni. - vigyorgok. - A jellemzésekről nem is beszélve! - nevetek fel ismét. Miután jól kinevettem magam, sóhajtok egyet.
- És ez az egyenesbe jövős dolog meg eltarthat egy max két hónapig, onnantól számítva, hogy találok munkát. - húzom el a számat. - Addig meg piócáskodhatok... - sóhajtok egy nagyot és rápillantok, kissé bizalmatlanul rá.
- Biztos nem gond?

Felvonom a szemöldökömet, amikor a halakhoz hasonlítgatja magát. Ah, már megint ez a nyavalyás külső kinézet dolog. Hiába, sajnos nála közrejátszik ez is.
- A legtöbb ember azért irtózik ezektől, mert burokban nőtt fel. Én annak idején hónapokig, ha nem évekig éltem az erdőben állatként, hozzászoktam, hogy a kényelem az csak utópia. Hidd el nekem, nincs semmi kivetnivaló a külsődben. Én elhiszem, hogy kényelmetlen, mert nem tudsz miatta beolvadni az emberek közé... de... - egy pillanatra odanézek, ahol a lány kopoltyúja van, de takarja a vörös hajzuhatag - hidd el nekem, ettől még nem vagy kevesebb. Sőt, inkább több.
Na ami ez után történt, arra egyáltalán nem számítottam. Gyakorlatilag röhögőgörcsöt kaptam a lány szavaitól, csak azért nem kezdtem el fetrengeni tőle, mert akkor begurulok a folyóba és lehet kimenteni. Ah, nagyon nehezen szántam rá magam a komolyságra, de a röhögés árnya még mindig ott volt rajtam, amikor ránéztem Abyssre.
- Áh... tégy magadnak egy szívességet és ezt el ne mond másnak - törlök le egy kifolyt könnycseppet. - Naszóval, a legfontosabb szabály: Kardfoggal, Mimikrivel és Hugh-val nem kekeckedünk.
Ah, már megint kezdődik a szabadkozás. Azt hiszem visszatérő téma lesz, de sebaj, megerősítem őt a tudatban.
- Semmi gond Abyss, szívesen segítek - bólintok. - Pár éve ugyanebben a cipőben jártam, szóval nem lenne ildomos tőlem, ha pont én nem segítenék. Ha kell valami, szólj.
Jaj ne, már megint... a tekintete...

Szavai mély merengésbe taszítanak, majd mondata végeztével rápillantok, érzelmektől kavargó tekintettel - Tényleg.. ezt gondolod? - kérdezem, s fura érzés költözik belém. Farkar nem viccel, egyszerűen látom rajta, hogy ő nem azért bókol, hogy meghágjon utána. És habár említést nem teszek róla se most, sem később, se eddig, azért észre vettem, néha milyen pillantásokkal vizslat... Nevetésén pedig elvigyorodva figyeltem.
- Rendben, akkor ez a Miki egér és társai dolog köztünk marad. - nevetek halkan, majd amikor Abyssnak szólít hümmögök egyet.
- Amúgy.. Mi a rendes neved? - kérdezem és rápillantok. - Mert hogy ezt még nem tudom, pedig azt hiszem illendő volna tudnom ezt is. - mosolyodom el halványan. Igaz, én se a valódi nevemmel mutatkoztam be, de hát nem ismertem még akkor, szóval végül is érthető, hogy miért...

Amikor látom, hogy Abyss hogy néz rám, most félre kell néznem. Igazából nem tudom eldönteni, hogy milyen tekintet volt az. Hiába éltem már meg jó sok mindent, voltak hiányosságai a személyemnek. Viszonylag el tudtam dönteni, melyik emberben lehet megbízni, mikor mond valaki őszintét vagy hazudik. De... éppen ennyire az ilyen esetekben, amikor az egyes dolgok felém áramlanak, nem igen tudok dűlőre jutni. Most vajon hálás?
- Igen, így - nézem a kavargó vizet. - Most gondolj bele, az átlag emberrel mi történt volna. Most maradjunk a te példádnál. Talán azt még elviseli valahogy, hogy hoppá, most már semmi se olyan, mint a korábbi életben, de az utána történtekbe biztos vagyok, hogy beleroppant volna. Ezzel szemben? Nézz magadra, nem tűnsz megtört léleknek, még ha nem is szereted a külsőd. De még így is a jövődet is tervezgeted, előre nézel. Szóval a válaszom igen - most már vissza merek nézni rá. - Tényleg így gondolom.
Oké, várt rám még egy röhögés, még ha nem is tartott olyan sokáig, mint az előző.
- Azt hiszem ha szegény Mimikre szembejön velem, ez a nevetés mindig elő fog jönni... főleg, hogy van valami Miki egeres a közelben.
Na igen, a lány kérdését már én is fel akartam tenni neki... megelőzött.
- Scott Arthur Lee. A Scott-ot használom főleg. Na és... hölgyem, megtudhatom a kedves nevét? - adok ki magamból egy kissé angol lordos kérdést, de az amcsi akcentus miatt eléggé kivitelezhetetlen.

- Beatrix Sydne a becsületes nevem! - pattanok fel, majd leveszem a kalapom és meghajolok. aztán nevetve egyenesedek kis és teszem vissza magamra. - De inkább maradjunk az Abyssnál oké? - mosolygom rá halványan. - Azt jobban szeretem, meg a nevem már semmit sem ér a számomra.. -ülnék le megint, aztán felfigyelek valami zajra. Felnézek a partról az út felé. És mit látok? Na mit? Hát nem most megy el a buszunk?! Óóóó de hogy nem! Oda mutatok, és már nyitnám a szám, mire a busz kiad magából több köbméternyi füstöt és már megy is. Legyintve leengedem a kezem, majd nevetek egyet.
- Hát.. azt hiszem ez elment... Mikor jön a következő? - kérdezem, Farkasra pillantva.

Na, nesze neked formalitás, Abyss még rám tett egy lapáttal ezzel az amigó magatartással... neki ráadásul még illett is az amerikai nyelvezetéhez. Ah, ez van Scott, ne akarj sznob lenni. Szóval Beatrix... érdekes, valahogy nem erre a névre számítottam. Bár... most ezen miért lepődök meg? Na mindegy.
- Részemről a szerencse hölgyem - vigyorgok.
Inkább megfogadom a kérését és használom az eddig ismert nevét. Viszont észreveszem, hogy valamit nagyon néz a távolban. Amikor oda pillantok, én is látom, amit ő.
- Ó, hogy az a...
Paff, a busz lódul és elmegy. Elhúzom a szám. Na tessék, további várakozásra vagyunk ítéltetve. Mondjuk... igazából most annyira nem is gond, elvégre társaságban vagyunk, ilyenkor mindig gyorsabban elmegy az idő. Kérdésére megnéztem az órámat, gondolkodtam, igyekeztem felidézni a menetrendet.
- Fél vagy háromnegyed óra múlva, azt hiszem... de azt már el kell kapnunk, mert utána az éjszakai járatok vannak már csak... a következő pedig azt követően egy órára jön.

Lassan ingatni kezdem a fejem.
- Csak kibírok még annyi időt itt veled... - mondom komoly arccal, szemem sarkából rásandítva, várva a reakciót, majd elvigyorodok.
- Csak vicceltem! - nevetek fel, majd lehuppanok mellé, lábaimat kissé felhúzom és a térdeimre támaszkodok - Na, és miről szóljon addig a téma? - kérdezem és rápillantok. Szemem akaratlanul is végig követi a heget az arcán, ám arcomon csupán érdeklődés látszik. Ha a víz alatt nem nyákosodnék be, akkor az én testem is tele lenne most ilyen hegekkel. Hmmm... Víz... újra a folyóra pillantok és azokra a forrásokra, amikről Farkas beszélt. Kiráz a hideg, már alig várom. Kifogom én azt bírni? Azt hiszem nincs más választásom...