Hipermarket

Nem is hittem volna, hogy én ilyen szégyellős lehetek... mármint ami a mutánsságot illeti azt igen, de így megélni egészen más volt. A fehérnemű vásárlás volt még ilyen, de akkor nem mutattam meg magam senkinek, és próbáltam optimálisan gyorsan végezni.
Sebatien megjegyzésének viszont, hogy őszinte legyek sikerült egy kis önbizalmat lehelnie belém. Kicsit elmosolyodtam, tőlem nem igazán megszokott szelíd módon.
- Nem tudom - vontam meg a vállam, nekem igazából ebben a színben is mondhatni tetszett. - Végül is... miért ne - eresztettem meg egy félmosolyt ismét.
Ahogy Sebastien elment, megigazítottam a függönyt, hogy ismét biztosan takarjon, és szembe fordultam a tükörrel. Olyan abszurdnak tűnt a kép, ami visszanézett rám. Még egy rövid ujjú felső rövidnadrággal is furcsa lett volna. Erre nem hogy abban, hanem itt álltam bikiniben. Hozzáértem az egyik karomon lévő csíkhoz, és megállapítottam, hogy nem is találom őket csúnyának, nem mintha eddig, annak tartottam volna valamikor is. Egyszerűen ott voltak, és amúgy sem tehettem semmit, és nem is nagyon akartam. Csak mások ne vélekednének az ilyesmiről úgy ahogy...

Mikor végül beleegyezett, persze megint kisebb habozás után, már csak elvigyorodtam és a fejemet kihúzva a függöny mögül elrobogtam a felakasztott fürdőruhákig, hogy válasszak még pár csinos darabot, ha már Blaster olyan bátortalan volt ebben a témában. Én nem fogtam vissza magam, hiszen nagyon is jó alakja volt, csak mivel állandóan azokat a csíkokat leste a testén, hogy minél jobban takargassa, így sosem arra figyelt, amire kellett volna.
Kiválasztottam egy hasonlót, mint amiben láttam, csak zöldben, sárga szegéllyel, aztán egy kissé merészebb fazont pirosban fehér átlós csíkokkal, oldalt megkötős fazonban, meg még vagy három más színűt is, majd visszasiettem és halkan megkocogtatva a fülke tartóoszlopát, a kezemet benyújtva átadtam neki a szerzeményeimet.
- Légy szíves próbáld fel őket és majd én szakértek. – mondtam neki határozottan, mint aki annyira ért hozzá, de hát azt csak megtudom mondani, hogy jól áll-e rajta vagy sem, főleg, hogy ő nem nagyon volt toppon a témában.
- Ha megveszed belőle az egyiket, akkor azt én fizetem. – jelentettem ki alig várva, hogy lássam. – Aztán ígérem nem kínozlak tovább és mehetünk pancsolni.

Majdnem összerezzentem kopogtatásra. Talán jobb is, hogy nem előtte szólt be, mert akkor lehet tényleg ugrottam volna egy nagyot. Hát gratulálok Miranda tényleg nagyon kemény csaj vagy. Lehet egy kötekedő fazonnak, úgy megfelelő méretben simán behúznék, vagy bármilyét megégetném, de ez már kifog rajtam? De hát nem lejthettem végig az utcán anélkül, hogy válltól bokáig ne lettem volna betakarva.
- Köszi - vettem el a szerzeményt kicsit összeszedve magam, és valami normális hangszínt erőltetve a hangomba. - Rendben - azon hogy ő majd lecsekkolja jól választottam-e már tényleg mosolyogtam, még ha csak úgy magamban is és senki nem láthatta.
- Ó igazán nem kell - szóltam még ki, de közben már azokkal voltam elfoglalva amiket beadott.
Igazából általában öltözködésben, vagy a fekete és a sötét színeket szerettem, vagy a fehéret. Érdekes, hogy ezúttal inkább a pirosat választottam mielőtt Sebatiennek megmutattam volna, most pedig inkább egy sárga tetszett meg inkább, amin valami apró, vékony fekete minta volt, teljesen eltérve az általam megszokottól. Mondjuk ha hozzávesszük, hogy ez a nap az általam megszokottól igen csak eltérőnek ígérkezett, talán nem is olyan furcsa.
- Na? - dugtam ki megint a fejem kicsit ezúttal valamivel magabiztosabban.

Miután elvette tőlem a köteg bikinit már csak várnom kellett, hogy találjon egy kedvére valót, melyet hajlandó is volt megmutatni nekem.
Mikor végre kiszólt és én bekukkantottam a fülkébe, ahol megláttam rajta azt a sárga és fekete mintás darabot, önkéntelenül is füttyentetten egyet, de csak halkan, mert nem akartan még jobban zavarba hozni.
- Ez valami csodás! Tényleg Miranda, ez annyira….annyira illik hozzád! – néztem rá ragyogó szemekkel, mert tényleg tetszett a látvány, még a sminkjéhez is passzolt, ha már nem akar rajta változtatni! De komolyan elbűvölt.
- Ezt muszáj lesz megvenned, de kell egy tartaléknak is, így nem vicceltem mikor felajánlottam, hogy fizetem az egyiket. És nem – hárítottam el készülő tiltakozását, - nem fog anyagi csődbe dönteni, ne félj, van pénzem bőségesen, hogy megvehessem. – ütök rá a zsebemre képletesen, hiszen a bankszámlámon még mindig bőséges az apanázs.
- Akkor vigyük a két legszimpibbet és fizessünk, hogy még élvezhesd a mai nap a fürdőzés örömét.
Vonulok vissza, hogy fel tudjon öltözni és ha megtörtént és a bikinik is ki lettek választva és fizetve, mehetünk is a Xavierbe, hogy végre élvezhesse a strandolást nagyon-nagyon rég óta.

Na ha más nem, ez adott még rendesen az önbizalmamnak. Már a megszokott módon mosolyogtam Sebatienre. Kedvem lett volna megpördülni ott a próbafülkében, mint a kislányok szokták mikor egy új szoknyás ruhát kapnak, hogy mindenkinek megmutassák, de végül nem tettem.
- Na jó, rendben - nem akadékoskodtam tovább. Úgy éreztem most minél tovább mosolygok, annál levakarhatatlanabb lesz az arcomról.
Még pár pillanatig álltam a tükör előtt, miután Sebi után megigazította ma függönyt. Végül pedig a harmadik, kicsit más fazonú, lila színű kötős mellett döntöttem. Talán fehérbe még jobban tetszett volna, de azért most már nem voltam hajlandó kimenni.
Felöltöztem és még egy pillantást vetettem magamra, így teljesen bebugyolálva. Egészen más volt a kép. Leginkább valami szerzeteshez tudtam magam hasonlítani, és úgy éreztem a szemem is másképp áll.
- No, akkor mehetünk - léptem ki végül a fülkéből mosolyogva.

XAVIER PROFESSZOR TEHETSÉGGONDOZÓ ISKOLÁJA - Főbejárat

A hömpölygő tömegben egy fiatal férfi tolja a kosarát, kezében egy nagy kijelzős mobiltelefont tartva, amin a bevásárlólistáját böngészgeti éppen - a másik két lapon meg a Gametrailers-t, és a TVGP-t - s bár egy pillantásra nem sok, annyira sem méltatja a körülötte lemmingcsordaként mozgolódó embereket, egyedülálló módon ő mégsem ütközik bele senkibe.
~Hogy a francba tudott elfogyni 50 tábla csoki ilyen hamar? Én jó, ha hármat befaltam belőle, szóval az első számú gyanúsított ezzel kilőve. Lehet olyan helyre kéne tennem, ahol Sarah nem találja meg? Vagy le kéne szoknom arról, hogy csokit adok a diákoknak az ötös mellé? Vagy szigorúbban kéne osztályozni?~
Újabb kanyar, ezúttal viszont már felnéz a kijelzőből, és a látványtól összefut a nyál a szájában. Végre megtalálta az édesség részleget, ahol ameddig csak a szem ellát mindenfelé csokik takarják el a polc hátulját, de persze nem sokáig...
~Gyertek a papához!~
Egy a külső szemlélőnek talán szokatlan, de amúgy nagyon is gyakorlott mozdulattal belesöpör annyi barna aranyat a kocsiba, hogy az majd megroggyan alatt. Dolga végeztével kipipálja a listán a megfelelőket.
~Egész mogyorós megvan, epres megvan, fehér csoki megvan, nápolyis megvan...mind kész...mi a...~
Tompa zajra lesz figyelmes, ami elég erőteljes ahhoz, hogy még az agybadugós fülhallgatójával se tudja elnyomni Michael Hannon hangja, mikor pedig már az sem zavarja, ezernyi ember sikolyára lesz figyelmes. mindenki az áruház másik vége felé igyekszik, kivéve egy nagyon hosszú hajú lányt, ki háttal áll nekik, és hozzá hasonlóan épp el van merülve a fülhallgatójában. Nyomban futásnak ered, az ölébe kapja a lányt, aztán vele együtt felpattan az egyik sor tetejére a képessége segítségével, épp mielőtt a tömeg eltaposná kettejüket, aztán szégyenlősen mosolyogva elnézést kér.
-Bocs. Remélem nem hoztam rád a frászt. Jól vagy?

Kenyér: pipa. Kakaópor: pipa. Macskaeledel: pipa. Felvágott, sajt, alma, szezámmag, száraztészta: pipa, pipa, pipa. Már épp szabadulna az idegesítő birkanép közül, mikor megfordul a fejében a ragyogó ötlet, hogy ugyan miért ne engedhetne meg magának egy kis kényeztetést, mondjuk csokoládé formájában. Talán Nyalkamancs uraság elnézi neki ezt a kis rosszalkodást, a pénteki fellépésen meg úgyis lemozogja. Amúgy is, a pihepuha, gömbölyded formák ezerszer kedvesebbek a szemnek és a kéznek, mint egy csontkollekció. Szóval mit egy csoki, inkább legyen egy szelet a hazafele útra, meg egy táblás a hét hátralévő felére... No de milyen? Ez már fogósabb kérdés. A lány fülében az okos kis szerkezet a Beats Antique Alto-járól Voltaire-re vált, és már éppen nyúlna egy mogyorós-karamellás csodáért, mikor hirtelen eltűnik a talaj a lába alól, és a következő dolog, amiről tud, az az, hogy egy igazán indokolatlan helyen van egy korabeli srác óvó karjai között

-Hogy mi? Hol? Merre? Miért?

Egy darabig csak pislog nagy őzikeszemekkel, majd pillantása az alant hömpölygő embertömegre téved, egy pillanatra még megkapaszkodik a srác karjában, aztán szépen megigazítja térdig érő, bő szürke szoknyáját és piros blúzát

-Ó... igen, kösz, jól vagyok... köszönöm. Rosszul jártam volna odalent, nem igaz? -megereszt egy félénk mosolyt- Tényleg, mi történt odalent?

Az már csak részletkérdés, hogy aziránt miért nem érdeklődik, hogy is kerültek fel oda a polcok tetejére... Bárki írhatja a sokk számlájára, de talán az is megfordul a fejekben, hogy látott már karón varjút...

A lány hebegése, s habogása cseppet sem lepi meg, inkább akkor venné le aggódó tekintetét a hipermarket többi lakójáról, és szentelné neki minden figyelmét, ha nem reagált volna így arra, amit az előbb művelt. Mondjuk azt el kell ismernie, hogy meglepően gyorsan összeszedi magát a csaj, s az első kérdésére, ami már összetett mondatban hangzik el, már felel is.
-Csak ha nem szereted, ha rád lépnek.
Közben elereszti őt, mert a jelek szerint most már felfogta annyira hol van, és mi a helyzet, hogy ne zuhanjon le innen véletlenül. Mondjuk most éppen puhára esne, de akkor is...
-Nem tudom én sem, vagy marha olcsón adnak valamit odaát, vagy...
Módfelett udvariatlanul egy gépfegyver ropogása vár a férfi szavába, a plafonról a vakolat pedig szép nagy foltokban hullik le, ahol a golyók belecsapódnak. Sean erre lehunyja mindkét szemét, egy pillanattal később pedig felnyitja azokat.
-..vagy ez.
~Négy alak, Batman-nek öltözve akar kirabolni egy áruházat? Jó tudni, hogy az új életemben is lehetnek abszurd napjaim.~
-Csak azt tudnám, mit akarnak itt, szemben van egy bank is...na mindegy, gyere, tűnjünk innen, most már a rendőrség is tutira úton van.
Lehuppan a polc tetejéről, anélkül, hogy becsapódása hangosabb lenne, mintha egy gumilabda esett volna le, aztán mindkét karját kinyújtja Daria felé.
-Gyere, segítek.

Már éppen elmosolyodna megmentője tippjén, hiszen ő is látott már konyharuha-leértékelés miatt egymást letipró tömeget, csak azok valahogy más frekvencián visítottak. A géppuskatűz azonban elveszi a kedvét a tréfálkozástól, ösztönösen összekuporodik, kezeit a fülére szorítja és eddig szabadon hullámzó haja is összeugrik egy csinos kis csomóba a tarkóján. Még egy apró kis sikoly is elhagyja a torkát, és eltelik egy kis idő, mire körül mer nézni. Mikor azonban megteszi fejében rengeteg kérdés kezd el keringeni, amiből végül az alábbi bukik ki:

-Miért pont Batman?!

~Szokatlanul puhán ért földet... Vagy rémeket látok, vagy többen vagyunk, mint gondoltam volna...~ A felkínált kart mindenesetre hálásan elfogadja, és ha a srác olyan idegállapotban van, hogy észrevegyen ilyesmit, észreveheti, hogy Daria bőre bizony bársonyosabb az átlagnál.

-Hol vannak ilyenkor a biztonságiak? Remélem nem esik baja senkinek... -motyogja aggódó arccal.- Nem tudsz valami hátsó ajtót? Nem akarok a tömeg közepén ragadni...

-Nem tudom - feleli, aztán mosolyogva Daria felé fordul - én is inkább a Pókembert választanám, de úgy tűnik a bűnözőknek nincs ízlése.
Reménykedik benne, hogy béna poénjával sikerül legalább egy kicsit elterelnie a lány figyelmét arról, hogy ha nem vigyáznak, az esti hírekben mér mint a "Batman újabb áldozatai" fognak szerepelni, ami számára nem csak a halál dolog miatt lenne elviselhetetlen. Egy pillanatra azért neki is sikerül kizökkennie a ritmusból, és furcsán néznie a lányra földet érését követően, de aztán inkább nem foglalkozik a témával, hisz valóban többen vannak, mint Daria gondolná, és inkább lesegíti őt a polcról. Szokatlanul bársonyos tapintása, és légies könnyedsége még neki is feltűnik, és eleinte úgy érzi, hogy talán a képességére sem lesz szükség, hogy hangtalanul érjen földet a nő, de biztos ami biztos azért az ő érkezését is lelassítja valamelyest.
~A biztonságiak? Na erről tudnék mesélni...azóta nem is tettem be abba az áruházba a lábam, pedig most hasznos lehetne az a fickó...vagy hulla. Hmm...~
-Nyugi, a raktár felé...
-HÉ! - Kiált rájuk az egyik "szuperhős, majd rájuk szegezi a fegyverét, mire látszólag ijedtében lehunyja két szemét, a következő pillanatban azonban a puska nem sül el, gazdája pedig csak áll meredten, amíg állon nem vágja saját fegyvere. Viszont természetesen nem volt egyedül, és a sarkon már fordul is be a következő, lila gúnyát viselő denevérember.

-Viszont a fekete slankít! -teszi hozzá nevetve és magában hálás a gyenge kis poénért, legalább egy pillanatra megfeledkezhet a rájuk leselkedő veszélyről és az egész helyzet végtelen abszurditásáról. Már épp megörülne a raktáron át való menekülés lehetőségének és megfogadná magában, hogy ezentúl csak a piacon lesz hajlandó vásárolni, mikor jön egy fegyveres őrült és szépen elront mindent! Ekkora pofátlanságot... Azonban a srác úgy tűnik ura a helyzetnek, legalább is úgy gondolja, hogy az ő műve volt a burleskbe illő jelenet, különben megint a feje tetejére állna a világa és azt nem szeretné.

-Szép volt!- említi meg és már lendül is a keze, ugyanis ösztönösen rámarkolt a mögötte lévő polcon leginkább kézreeső dologra, történetesen egy kiló lisztre. Ezt hajította el a sarkon frissen befordult jelmezes idióta irányába, némiképp nagyobb erővel, mint amit egy ekkora nőből kinéz az ember. Hiába, aki nem töltött még másfél percnél többet a fúziós hastáncosok tökéletesen uralt, elegánsan merev alapállásában, az nem gondolja, hogy a break dance-en kívül van olyan tánc, amihez karizom kell. Azt persze nem várja a mi Dariánk, hogy az olcsó cosplayes kiscserkész ettől a dobástól komolyabban kifekszik, de talán kellőképpen meglepődik ahhoz, hogy némi egérutat kapjanak a fiatalok. Ha pedig az univerzum kegyes, a papírzacskó elszakad és a lisztfelhő annak rendje és módja szerint elvakítja emberünket. Azonban a lány nem áll meg gyönyörködni a művében, hanem ahogy útjára indította a csomagot, eliramodik a polc széle felé némi fedezéket keresni, miközben reméli, hogy kedves megmentője továbbra is olyan talpraesett lesz, mint eddig és mondjuk még követi is.
~Ez így nem stimmel... a pénztáraknál kellett volna maradniuk! Fogni a lóvét és menekülni, mielőtt a rendőrök kiérnek! Ez így nem stimmel, nem stimmel..."

~Slankít? Az meg mi az istent jelent?~ Hosszan nem tud elgondolkodni a szó jelentésén, ezért inkább puskázik. ~Ja, hogy vékonyabbnak tűnik tőle...minden nap tanul valamit az ember, mellesleg sejtettem!~
-Honnan tudod, neked semmi szükséged rá.
A dicséretre inkább nem mond semmit, valószínűleg fölösleges lenne tagadnia, és egyébként is, az után, hogy a második fickó fel rántja a tenyerét, miután azt hófehérre festi a liszt, szerencsétlen batman pedig hátra zuhan, és a földre sodor félszáz kakaós üveget, ami darabokra törik a földön, elárasztva az egész környéket az édes, barna folyadékkel.
-Na, ez bekeríti a búzamezőket, és bumm, kész a Chocapic! - Próbálkozik meg egy gyengébb poénnal megint, de aztán ő is Daria után iramodik.
-Biztos rájöttek, hogy a fémkazettákat képtelenség kinyitni, jelmezben meg nem tudnak meglépni, és elvegyülni, ezért most túszokat ejtenek. - Felel, mert a nagy rohanásban észre sem vette, hogy a barna hajú lány nem mondta ki kérdését, csak gondolta.
-Sebaj, ezekkel a rendőrség simán elbánik, de mi...
A raktárba érve meg kell, hogy torpanjanak, ugyanis a vészkijárat nyitva van ugyan, ám a mögötte lévő 3 méteres fal igencsak útban van, a kaput pedig bezárták.
-Na jó, van egy ötletem, de egy kicsit ijesztő lesz. Mond, ugye nincs tériszonyod, vagy ilyesmi?
Ekkor azonban megjelenik mögöttük az előbb pórul járt, csokitól csöpögő batman.
-Ha, igen,akkor bocsi! - Kiáltja, és az ölébe kapja a lányt, majd nekifut, és vele együtt átugorja a falat. A landolás így persze már nem olyan sima, és le is ejti őt, Sean pedig térdre rogy, de ez még mindig kevésbé fájdalmas, mintha lelőnék őket.
-Bocs...jól érzed magad?

A kedves bókra csak melegen elmosolyodik, ám a chocapic-es poénra csak annyit tud mondani, "ó te jó ég..." Közben persze nem nagyon áll meg, legfeljebb lassít, hogy előreengedje a srácot, mivel ő maga nem tudja, merre is van az a raktár, ami a szabadulásukat jelentheti. Futás közben még beléhasít a gondolat, hogy esetleg a többi embert is figyelmeztetni kellene, vagy valahogy segíteni rajtuk, de végül arra a következtetésre jut, hogy nincs neki elég lelkiereje és meggyőzőképessége ahhoz, hogy a riadt birkanyáj jó pásztora legyen, anélkül, hogy széttépjék a farkasok.
A raktárba érve megereszt egy boldog kis sóhajt, ám hamar lehervad a reménye a faltól. No de ha tudunk ugrani, akkor tudunk ugrani, és szegény Dariának megint nincs ideje válaszolni... Némiképpen átlépték már az "ismeretlenek által való ölbekapás"/nap határértékét, de nincs mit tenni. Inkább ez, mint egy golyó a hátba.
A földetérés kevéssé kecses, de nem számít. Egy pár pillanatot engedélyez magának a földön fekve, széttárt karral és szétterülő hajjal, aztán oldalra fordul, megigazítja felcsúszott szoknyáját, ami eddig közszemlére tette erősnek, mégis puhának tűnő combjait.

-Jól vagy? -hajol aggódva Sean felé. Most, hogy kezd lecsengeni az adrenalin a vérében, észreveszi, hogy nehezen lélegzik és a keze is remeg kicsit.- Ha fel tudsz állni, hívjunk segítséget egy telefonfülkéből, szökjünk meg, mielőtt az újságírók ideérnek és keressük meg a város legjobb ír kávéját. Mivel gyakorlatilag megmentettél, én állom... -A végét már megszokott elbűvölő mosolyával mondja.

-Jól - feleli halkan, aztán minden végtagját segítségül hívva feltápászkodik. Erősen zihál, a hirtelen, és hatalmas erőkifejtéstől, ekkorát ugyanis ritkán ugrik társaságban, viszont hiába minden kimerültség, amikor meghallja a fal túloldalán, hogy két új hang rákiált üldözőjükre, és megadásra szólítják fel, kárörvendően elmosolyodik.
-Nagyon azért ne hálálkodj, csak azért lőttek rád, mert látták mit művelek, és mellettem álltál éppen. Csak természetes, hogy ezt nem hagyom, nem igaz? - Kérdi, aztán még gyorsan hozzáteszi: - mellesleg, egészen kicsi korom óta utálom Batman-t.
Az ajánlat jól hangzik, és a terv is ésszerű, de előtte azért felső nyújtja a karját, hogy segítsen neki is talpra állni, ha közben nem tette meg magától, aztán bólint.
-Igazad van, utálok tanúskodni. A segítség miatt pedig ne aggódj, már megtette már. Ami pedig az ír kávét illeti...én inkább kihagynám, nagyon nem bírom az alkoholt...vagy a koffeint...viszont egy forró csoki az jól esne, ha még áll az ajánlat.
Körbetekint az áruház mögötti sikátorban ahova érkeztek, majd fejével az egyik tűzlétra felé int.
-Mond, ugye nem baj, ha felcsapunk alpinistának egy kicsit? Félek az utcán mindenhol "rajongókba" botlanánk.

A hatóság hallható közbelépésére ő is megereszt egy megkönnyebbült kis sóhajt és elmosolyodik

-Nekem az anyukám nem engedte, hogy szuperhősös meséket nézzek, szóval Batman nagyjából kimaradt az életemből. De ezek után valószínűleg nem fogom megszeretni... -nyújtózik egyet- Természetesen forrócsokira is áll az ajánlat, bár így szörnyen züllöttnek fogok tűnni melletted -vág egy fájdalmas, kissé durcás fintort- de ha ez az ára, ám legyen.Pedig nem vagyok ám olyan lány, csak néha van úgy, hogy egyetlen pohárban megvan minden, amire a szervezetemnek éppen szüksége van... zsír, cukor, koffein, alkohol. Tudtad egyébként, hogy az ír kávét egy reptéri dolgozó találta ki egy hatalmas vihar alkalmával, hogy lecsendesítse a több órára ottragadt embereket?
~hát persze Daria, ez az, folytasd csak, tartson még tudálékosnak is... igen, és mivel a telekinézishez tízből kilencszer jár a telepátia, még paranoidnak is elkönyvelhet. Na mostmár mindegy~

A tűzlétrás javaslattól szintén szemmel láthatólag nincs elragadtatva... az anyukája sokszor figyelmeztette, hogy ne szálljon be idegenek autójába... vajon az idegenekkel tetőmászás is hasonló kategóriába esik?

-Nem vagyok kifejezetten úgy öltözve... -néz végig jobb napokat látott térdig érő szürke szoknyáján és piros selyemblúzán- de ha muszáj...

-Fura, az én nagyszüleimet nem zavarta mit nézek, csak a leckém legyen kész - emlékszik vissza a szombat reggelekre, először mosolyogva, a végére azonban jut egy grimasz is - mondjuk, amikor bejött a Pokémon, lehettek volna szigorúbbak...Batman pedig egy beképzelt alak, szóval nem vesztess semmit!
A kijelentésre, hogy nagyon szétesettnek tűnne Daria mellette inkább nem mond semmit. Őszintén úgy gondolja, hogy kettejük közül még akkor is ő a dögösebb, ilyet viszont inkább nem mond, mert fél, hogy még félreérti.
-Reptéri dolgozó? - Kérdi meglepetten. - Nem, nem tudtam...én mindig azt hittem, hogy ez valami több száz éves recept.
A lány gondolatai megint mosolyt csalnak az arcára, majd miközben kinyújtja a kezét, hogy a tűzlétra lecsússzon, úgy dönt, mostantól jobb a teljes őszinteség.
-Ne aggódj Daria, szerintem egész jó fej vagy...mellesleg, annyira azért nem gyakori.
Feltekint a tűzlétrára, aztán a lányra, majd ki az utcára, majd megvonja a vállait.
-Hát nézd, ha meg tudod magyarázni a rendőröknek, hogy mi a fenét csináltunk mi ketten az elhagyatott sikátorban vagy fél óráig, akkor nem kell mászni. Egyébként sajnos muszáj igen.

-A nagyszüleid? -kérdezi érdeklődve, ám amikor a srác beigazolja gyanúját, kissé elkomorodik, összehúzza szép ívű szemöldökeit, karjait keresztbe fonja maga előtt.
-Hmmm... azért ha kikapcsolható a képességed, akkor kérlek ne nagyon turkálj a fejemben... Szörnyen kellemetlen érzés, kicsit olyan, mintha meztelen lennék egy zsúfolt teremben... Biztos te is álmodtál már olyat. Az ember megérdemli, hogy legalább gondolni szabadon gondolhasson, ha már kimondani olyan kevés dolgot lehet... -azért a végére megenyhül kicsit, és nem akarja előre elrontani a majdani kávéházi látogatás hangulatát sem, szóval még mosolyogva hozzáteszi- Azért a tárgymozgatós dolgot nagyon ügyesen csinálod. Valamivel hasznosabb, mint az én képességem. Az csak jól néz ki.
Egy apró kuncogás után hirtelen mozdulattal a leereszkedő tűzlétra felé fordul, egy vékonyabb tinccsel csinos lófarokba köti hosszú barna haját -természetesen a kezei használata nélkül- és vesz egy nagy levegőt.

-Ha mászni kell, hát másszunk. De te mész előre!
~Naná, nem fogod a fenekemet bámulni aranyom...~

-Ők neveltek fel - vágja rá gyorsan, s mivel a lány nem mond semmilyen alternatívát a mászásra, koncentrálni kezd, és a tűzlétra lesiklik eléjük, hogy el is tudják érni, és fel tudjanak mászni az épület tetejére.
-Nem, az én rémálmaimban inkább magas helyekről estem le többnyire - Vonja meg a vállát, s mászni kezd, hogy ne vesztegessék itt az időt, odafent úgyis lesz idejük csevegni bőven. - Egyébként nem terveztem a fenekedet bámulni, a telepátiát pedig annyira sem tudom kikapcsolni, mint te a hallásodat, de ne aggódj, az emlékeidbe nem látok bele, ami pedig a többit illeti... - Itt elhallgat egy darabig, ugyanis éppen fölért. Kezét lenyújtja, hogy felsegítse a létrán mászó Daria-t, aztán mosolyogva hozzá teszi:
-Nincs miért szégyenkezned, ne félj.
Amint a lány felért, lenyúl a létra után, és vissza rántja azt a helyére, hogy ne legyen annyira feltűnő merre jöttek, aztán ha társa még mindig ragaszkodik hozzá, most is ő megy fel elsőnek a tetőre, igaz most már lépcsőkön közlekedhetnek.
-Amúgy köszi, sokat kellett gyakorolnom. A tiéd is egészen érdekes...úgy csinálod, ahogy én, vagy konkrétan a hajadban van az erőd?
Jobbnak látja elhallgatni azt, hogy fél éve még milyen instabil volt a képessége, s milyen veszélyes lett volna ez a művelet akkor, hisz azóta már minden rendben, és annak az esélye, hogy véletlenül a mélybe rántja magukat...nagyon kicsi.
-Azért remélem te is a kiállítást figyeled, és nem valami mást - Szól hátra szigorúan az utolsó lépcsőfordulóban, aztán végre felérnek a tetőre. Itt is segít a hölgynek, aztán a szomszéd ház tetejére mutat.
- Na jó...lehet rosszkor kérdem, de ugye nincs tériszonyod?

~Szóval a nagyszülei? Ez érdekes, és biztos szomorú is, de talán nem kéne rákérdeznem, hiszen még a nevét se tudom... te jó ég... szép kis kaland. És még csak a macskakaja-konzerveket sem hoztam el.~
Mászás közben igyekszik leginkább az orra elé nézni, odafent azonban nem állja meg, hogy körbe ne tekintsen a tájon -ami általában a hipermarket tetejéből, alacsonyabb tetőkből és még magasabb épületekből áll- és meg kell hagyni, némi furcsa büszkeséggel tölti el a zsúfolt, koszos város látványa. azért mégis csak jó new yorkinak lenni.

-Azért az ritka idegesítő lehet néha, ha nem tudod kikapcsolni... -és nem, nem tudja megállni, hogy ne tegye fel a kérdést- a pasik tényleg annyit gondolnak a szexre, mint gondoljuk? Amúgy néha tényleg hasznos lehet... pl nem vernek át a piacon és nehezebb elveszni így a szavak között. Van néhány ismerősöm, akinek szívesen beleolvasnék a gondolataiba. -gonosz kis mosoly jelenik meg a szája sarkában. Aztán vesz egy nagy levegőt, két részre bontja a haját és úgy emeli fel, mintha két megfeszített kar lenne, kerek kis muszklikkal (nem tökéletesen szimmetrikus, nem is túl részletes "hajszobor", de akinek több fantáziája van, mint egy hintalónak, rájön, mit akar jelképezni)
-Ez kérlek szépen csupa izom! Meg akarod fogni? -kérdezi vigyorogva és színpadia san vonogatva a szemöldökét. Szemeiben huncut fény csillog.- Persze nem a legerősebb izmaim, nem is a legügyesebbek, de tánc közben lehet vele trükközni, még akkor is, ha néha hajlamos magától mozogni. Például ha nagyon nagyon mérges vagyok, olyan leszek, mint a medúza a görög mitológiában. Hidd el nekem, nem akarod látni.
A fiú szavai azonban pár pillanat alatt enyhe pírt csalnak az arcára a fenekes megjegyzéssel. Fene se gondolta volna, hogy ezzel a gondolatával is lebukik.
-Nem vagyok én olyan lány... -a szende szavakhoz társuló hanghordozás azonban azt sugallja, hogy bizony még olyanabb lány. A tériszonyos kérdésen pedig már tényleg csak tiszta szívből kacagni tud.

-Nyugodtan rákérdezhetsz - feleli, minden rosszindulat, vagy keserűség nélkül a hangjában - egyébként Sean, a másikban pedig nincs semmi extra. Apám túl fiatal volt szülőnek, de nem akart egy kukában hagyni, szóval a családfa egy felsőbb ága nevelt fel.
A macskakaja a konzervre már nem tud mit mondani. Neki is összeszorul a gyomra, ha csak rá gondol arra a teli kosár csokoládéra, amit most nem vihet haza, s bár van otthon még 3 tábla csoki, de a fúria órái mostanra tuti véget értek, így lehet azokat is csak múlt időben említheti.
-Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy nem az? Úgy értem, eleinte, a migrénekkel, és a bakikkal, amikor 50 méteres körzetben mindenki az én gondolataimat hallotta...na az nem volt egy leányálom, de amúgy meg lehet szokni, sőt, néha egész hasznos tud lenni. Nekem például áramszünetben is működik így a Facebook.
Aztán a következő kérdésre kissé elvörösödik, részben, mert tényleg zavarba ejtő, részben pedig, mert alig tudja visszafogni a nevetését. Általában véve Daria is úgy reagált a dologra, mint a legtöbb ember, de ezt még sosem kérdezték tőle.
-Nekem ma még csak kétszer jutott eszembe - feleli, és kissé szemérmesen másfelé néz. - Egyébként pedig nem, hála az égnek. A két nem nagyjából ugyanannyit gondol rá, és többnyire csak akkor, ha oka van rá...leszámítva pár nagyon beteg embert, bár ha belegondolok, az is egy ok. Várjunk csak...kinek akarsz te a gondolataiban olvasni? - Teszi hozzá gyanakodva.
Az ajánlat hallatán nem nyúl előre, szerinte az ugyanis már túl intim lenne, ha csak úgy leállna simogatni egy alig megismert nő haját csak úgy, igaz az ölébe kapni is valahol túlzás, de az vészhelyzet volt.
-Köszi, most inkább kihagyom...viszont a medúza jó mutáns név neked..és mellesleg...ha gondolsz rá, látom én is - teszi még hozzá csendben.
-Persze, hogy nem vagy olyan lány - ért egyet, s ezúttal jobban tudja megjátszani azt, hogy nem hallott semmit. Még csak el sem fordul, pedig nagyon szeretne.
-Mi olyan vicces? Ja várj...azért kérdeztem a tériszony dolgot, mert át kell ugranunk oda - mutat át a szomszéd épületre. - Szóval, megkérdem még egyszer, ugye nincs tériszonyod? Mert ha igen, hunyd be a szemed, és gondolj másra. Ígérem, mindjárt vége lesz.
Akárhogy is, átlebegteti Daria-t a "szakadék felett, ő maga pedig könnyedén átugrik, igaz képességét is be kell vetnie hozzá, hisz van vagy 50 méter a két épülettömb közt. A másik oldalon térdeire támaszkodva, kissé előregörnyedve fújja ki magát.
-Megjegyzem.....nekem van...de már kezdek kigyógyulni belőle.

-Értem... Igazán örvendek Sean, Daria vagyok. -mosolyogva kezet nyújt, mert hát a jómodort elég korán elkezdték a fejébe verni és sokáig nem is hagyták abba. Bár az illemtankönyv szerint a nőnek kell először kezet nyújtania, a férfinek pedig elsőnek mondania a nevét, a new yorki tetőkön való, fegyveres rablásból való menekülés közbeni bemutatkozásra nem volt függelék.
A kérdésére kapott válaszon csak komoly arccal bólogat, igazából kb erre számított. A lányok sem szentek, csak kevesebbet mondanak ki... és ettől a tulajdonságuktól a gondolatolvasás megfosztja őket. Igazán nem szép dolog.

-Egyébként bocsánat, néha vannak ilyen dolgaim, nem akartalak zavarba hozni. ~Csak egy kicsit... mert a zavarban lévő férfiak viccesek. Upsz, már megint egy olyan gondolat, amit nem akartam megosztani. A francba. A francba a francba a francba. Vagy tudod mit? Egy fenéket! Nem vagyok hajlandó szégyenkezni a gondolataim miatt. Ez egy szabad ország, mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar. Nem tartozik rád, de ha már hallod és nem tetszik, az a te bajod.~ Gondolatban még dühösen fúj egyet, aztán mint aki ezzel ki is adta minden dühét, elmosolyodik és igazán könnyed csacsogós hangnemben folyatja.

-Hogy kinek a gondolatában? Nem is tudom, mondjuk Larryébe, a kedves kopasz mindenki bácsikája Larryébe, aki a fellépéseim felét leszervezte nekem... meg a szomszédoméba, hogy mégis mit gondol, amikor hajnali háromkor, vagy hajnali fél kilenckor nekiáll porszívózni, pedig nagyon jól tudja, hogy papírvékonyak a falak... -mérgesen megrázza a fejét
-A tériszony dolog meg azért vicces, mert folyton megkérdezed, de sose várod meg a vá...hé...micsinálsz?! Te jó ég...

Hirtelen nagyon nem tud mit kezdeni a ténnyel, hogy éppen átlebegtetik két épület között, elkezd kapálózni egy kicsit, valami kapaszkodó után, de aztán gyorsan észbe kap és inkább csendesen tűri, amíg a titokzatos erő le nem teszi a túlparton. Ott a szívére szorítja a kezét, megkapaszkodik a párkányban és igazán csúnyán néz Seanra.

Azt.. azt hittem -zihál kicsit még, a lábai pedig elkezdenek remegni- hogy megint ugrani akarsz velem. Repülésről szó se volt! Honnan tudtad, hogy el fogsz bírni? Mi lett volna ha leesek? Nincs tériszonyom, de ez... Legalább szóltál volna, mire készülsz, te... te jó ég... Nem akarok mára több meglepetést -nyögi elkínzottan.

Bár az előbb már Daria-nak szólította a nőt, ha minden alkalommal azt mondaná, hogy "igen tudom" amikor a helyzet megkívánja, kb mást sem hajtogatna, és egyébként sem gond az, ha civilizáltan bemutatkoznak, így inkább csak mosolyog, és kezet nyújt, mint egy normális ember tenné....a háztetőn...
-Semmi baj, már megszoktam - feleli, aztán megint elfordítja a fejét a képzelt monológ hallatán. - Te is egész aranyos vagy a magad módján, amikor kihoznak a sodrodból - feleli hangosan, aztán pedig inkább az átjutásra kezd koncentrálni, hogy azzal is elterelje erről a témát.
-Bocs - felei szűkszavúan, majd felegyenesedik, és kissé talán kárörvendően vigyorogva veregeti meg a nő vállát, persze csak olyan finoman, ami még egy katicabogárban sem tenne kárt.
-Hogyhogy honnan tudtam? Lehetsz vagy 40 kiló vasággyal együtt...ugrani egyébként is nagyon necces lett volna ilyen messzire páncélbőr nélkül, nem tudtam volna lelassítani magunkat.
Több meglepetésre viszont ő sem vágyik már, szóval inkább kisétál az épület szélére, s miután ellenőrizte, hogy arrafelé szabad az út, visszafordul a lány felé.
-Ha itt lemászunk, akkor lerázzuk a jótevőinket. Gyere - szól, és kezét nyújtja Daria felé, hogy lesegítse a tűzlétrára.
-Remélem azért még áll az a forró csoki, ennyi ugrálás után kell az utánpótlás...

Mikor a srác elfordítja a fejét, a lehető legtanárnénisebb arckifejezéssel, csípőre tett kézzel, összevont szemöldökkel gondolja ~Nézz a szemembe, amikor hozzád beszélek!~ De egyből világossá válik, hogy csak tréfál, megint ott ragyog a huncut csillogás a szemében. -Hogy aranyos vagyok, amikor kihoznak a sodromból? Ez édes. ~De vajon miért a Csillagok Háborújából Han Solo igen hasonló bókja jut róla eszembe?~

-Azt a negyven kilót kicsit rosszul tippelted, inkább másfélszer annyi, de végül is életben vagyok, ez a lényeg, nem? Most már akár az önéletrajzomba is beírhatom, hogy biztonsággal átlebegtethető vagyok két háztető között. Ritka kvalitás, biztos megbecsülik...

Még egyszer elgyönyörködik a város látképében (már abban, amit nem takarnak ki a magasabb házak), egy pillanatra elfogja a honvágy az angliai zöld mezők látványa után, de ez csak múló érzelem, mostanában a város lüktetését szereti érezni az ereiben és minden szmoggal teli lélegzetvételben. Ettől függetlenül nem akarja megvárakoztatni szegény Seant holmi céltalan panoráma-bámulással, szóval inkább igazít egyet a ruháján (inkább a megszokás kedvéért, nem azért, mert bármi eredményt vár a mozdulattól) és óvatosan lemászik az említett tűzlétrán.
Odalent kis piros táskájából -amit eddig mániákusan szorongatott- elővarázsol egy kis tubus alkoholos kézfertőtlenítőt és rögtönzött higiéniai műveletekbe kezd, mert nehogy már a rozsda kárt tegyen apró fehér kezeiben.

Mikor a fiú megérkezik mellé, egy pillanat alatt felölti a nyilvánosság -és a kellemes férfitársaság- számára fenntartott elbűvölő arckifejezését és testtartását.
-Van ötleted, hova menjünk? Én még csak pár hónapja vagyok a városban és igazából csak azokat a kávézókat ismerem, ahol dolgozom, meg ahova jelentkeztem dolgozni, de nem vettek fel. Olyan helyekre meg nem szívesen mennék, valahogy fura lenne... Szóval vezess!

-Nem tudom, pedig nekem nem is szőrös a talpam - feleli mosolyogva, s bár kicsit még mindig zavarban van, azért már képes visszafordulni a lány felé. - Mondjuk, a házban ahol felnőttem nem nehéz bevágódni, ha szereted a Csillagok Háborúját, de ami Han-t illeti...nekem mindig inkább Luke volt a kedvencem valamiért. - Daria-ra kacsint, aztán ellenáll a kísértésnek, hogy a mélybe vesse magát, és a képességével lassítsa a zuhanást, ezzel is lerövidítve az utat.
~Fura...ellenállok a kísértésnek, hogy leugorjak. Tavaly arra sem tudtak volna rávenni, hogy lenézzek innen.~
-Hatvan? Hmm... - Gyanakodva sandít le a saját karjára, s kicsit be is feszíti az izmokat rajta, aztán pedig megvonja a vállait. - Fura. lehet mégis van értelme annak a ninja kiképzésnek....
~Hmm...szóval most már mehetek mögötte mi? Nem mintha kihasználnám az alkalmat, hogy illetlen helyre nézzek, de akkor is...~
-Hogy hova menjünk? Ugye tudod, hogy normális esetben épp most kérdezted volna meg egy pasiról, hogy el tud-e téged vinni egy olyan kávézóba, amit nem ismersz? - Kérdi vigyorogva, aztán behunyja a két szemét, és két másodperc után megszólal.
-Az Exile-t például még nem ismered. nem igazén kávézó, de nappal még egészen elmegy a közönség...és szerencsére az az egyetlen kocsma, ahol kifejezetten örülnek neki, ha valaki csak kávét iszik, vagy forró csokit, szóval pont megfelel nekünk.
Ezzel megindul a nő előtt, kifelé a sikátorból, hogy ha esetleg eléjük ugrana még valami rémség, időben tudjon lépni, ám szerencsére erre ma már nincs szükség.
-Csak pár hónapja? Miért, honnan jöttél?
~Jó, gondolatolvasás nélkül is tudnám, hogy Angliából, de akkor is, néha nem árt úgy tenni, mint aki képes normális beszélgetésre...~

-Ninja-kiképzés? -kuncog- Akkor te is ilyen csendes gyilkos típus vagy? Én csak pár hasznosabb aikidos mozdulatot tudok, na meg azt, hogy ha megtámadnak merni kell harapni, karmolni, szemre és ízületre támadni... nem túl etikus, de hatásos. Nem mintha kifejezetten az a harcos típus lennék. Az csak a legvégső megoldás. -meséli csevegő hangon, miközben ívesre reszelt szép hosszú körmeit nézegeti. Kész csoda, hogy egyik se tört le ebben az esztelen rohanásban...

A következő megjegyzés után egy pár másodpercig csak pislog értetlenül, majd kitör belőle a nevetés
-Tényleg, most, hogy mondod... ez így valóban fura lenne egy átlagos beszélgetésben. Persze lenne olyan, aki kapásból elkezdené sorolni a kedvenc helyeit, egész addig, amíg nem találunk egy megfelelőt, a merészebbek megpróbálnának felcsábítani a lakásukra, de így igazán időtakarékos megoldáshoz jutottunk.

-Szóval az Exile... még csak nem is hallottam róla. De biztos jó hely, ha te mondod. -Fürge léptekkel Sean nyomába szegődik, kezeit összekulcsolja a háta mögött.
-Southamptonból jövök, -mondja, hangsúlyozott brit akcentussal- de egy pár évig éltem Londonban is. Az is szép hely, de itt kevesebbet esik az eső... És te? Tősgyökeres new yorki vagy?