Brighton Beach - Kis Odessza

Dögvész:
Mikor Grisa a megbízást adta nem volt kétséges, hogy elfogadom-e. Igazából nem fizetett valami túl jól. De Grisa az Grisa, és már kihúzott pársor a bajból. Talán ide is költözhettem volna valahogy, Grisa elintézhette volna, de valahogy túlságosan is kívülállónak éreztem magam. H#lyeség tudom jól, de ha egyszer így érzem akkor ez van, pont. Hiába lehet itt egy kapucnis melegítő máris nem néznek kétszer sem az irányomba.
Ezeket az utcákat már jól ismertem, ha többit nem is. Vannak dolgok amiket tisztelni kell, mint például a terület. Itt úgy érzeni lehet, hogy jobb ha tisztelni kell.
Talán nem tudok oroszul az a baj. Ha megtanulnék ki mondaná meg rólam, hogy orosz vagyok vagy sem, ha? Nem hinném, hogy a zöld hajammal, és a fekete korongjaimmal kilógnék az orosz mutánsok közül...

Nem kimondottan szeretem a környék hangulatát, de aránylag itt megfizethető a bérelt lakás és a főbérlőnek sincsenek nagyobb elvárásai, tekintve, hogy az átlagnál normálisabban fizetem a lakbért és nem is verem szét a lakást. Jó, nem mondanám, hogy egy Hilton, de nekem jelenleg megfelel. Ugyan a papírvékony falak olykor több mindent átengednek, mint azt szeretném hallani, de már hozzászoktam. No meg nyelvtanulás szempontjából sem egy hátrány. Bár nem sokat kezdenék attól tartok az orosz és ukrán szitokszavakkal…
Épp hazafele tartottam a nem mindennapi „randimról”, amikor rájöttem, hogy ég mindig kezemben szorongatom a csokor rózsát, amit Szellem hozott. Szellemes egy ajándék interjúra… Húztam el a szám és a következő mozdulattal beleszimatoltam, majd a legközelebbi kukába borítottam a csokrot, illetve borítottam volna, ha utamba nem kerül közben egy kapucnis csaj. Csaj? Mármint úgy nézett ki elsőre, mintha csaj lenne, de már második ránézésre semmiben nem voltam biztos. A vonásai mégis azt az érzetet keltették bennem, hogy nő. Egy feltűnő jegyeket viselő mutáns. A tekintete szinte megbabonázott, legalább is annyira magával ragadott a színe, hogy észre sem vettem, hogy leplezetlenül bámulom. Pedig, ha mást nem is, de ezen a környéken megtanultam, hogy némely dolgot jobb nem észrevenni az egészség megőrzésének érdekében.

Dögvész:
Igazából arra számítottam, hogy tovább megyek mintha mi sem történt volna, de nem ott maradt az utamban? De legalább nem zsebtolvaj. Na ezen egy jót röhögtem magamban. Felvont szúrós szemekkel néztem rá, már ha volt képe így megbámulni és benézni a csuklyám alá.
- Talán van valami probléma kisanyám? - reccsentem rá rekedt hangon. Na igen, az idegenekkel nem szoktam túl kedves lenni. És valahogy ezt a gondolatomat is jó viccnek találtam. Persze ezt csak én értem. Így fapofával mértem végig a nőcske arcát centiről centire. Sehol egy folt, csík, tüske, vagy szarv, bármi ehhez hasonló. Ezzel azt hiszem újfent sikerült kivívnia az ellenszenvemet. Mivel ennek tetejébe még mindig nem volt hajlandó elkotródni úgy döntöttem hogy az arcába fújok egyszer, hátha attól megindul egy másik irányba. Igen az a szendvics amit legutóbb megettem már kissé áporodott volt. Vagy talán nem is olyan kicsit. De ami igaz az igaz, szerencséje volt, mert nem volt kedvem leöblíteni pár csótánnyal. Annak az ízét még én sem szeretem.

Amikor megszólalt kissé összerezzenve engedtem el kezemből a csokrot. Egyrészt mert megijedtem, másrészt nem ártott volna testhelyzetet váltanom és félreállnom a csaj útjából, bár a leheletétől már önmagában is hátrahőköltem egy lépést. Szóval így már útjára engedve szólaltam meg, miközben szint éreztem magamon, ahogy tekintetével cseppet sem leplezetlenül végigmért.
- Ööö… Nem, nincs semmi. – ráztam meg határozottan a fejem, miközben próbáltam barátságos képet vágni a dologhoz és zavartan másfelé pillogatni. Nem mintha evvel kicsit is enyhülni látszott volna a csaj ábrázata, viszont fejemben a vészvillogó ellenére valami kezdett beférkőzni. Nem Kara! Ne akarj túl sokat, mert még a végén bajba kerülsz! - próbáltam magam észhez téríteni.
Próbáltam elhessegetni a vészjósló gondolatokat, elvégre elmondhatom, hogy ma éjszaka túléltem egy bérgyilkossal való találkozót, ez a csaj mennyivel lehet veszélyesebb nála? Ránézésre sokkal, de egy próbát talán megér.
- Ne haragudjon. Én igazán nem akartam… De.. Tudja… - na jó, most először nem igazán találtam a szavakat.

Dögvész:
Helyes, helyes! Ha semmi akkor rendben van, mert a végén még meggondolom magam. Azt hiszem ez után elmondhatja magáról, hogy szerencsés, hiszen tovább slattyogtam mellette.
Na jó annyira azért mégsem vagyok olyan rossz. Vagy mégis? Igen, lehet. Főleg, hogy mint ahogy azt előbb is gondoltam, a csaj valószínűleg ember. Blááá! Nekem semmitől nem fordul fel a gyomrom, de az emberek... ők mindent jelentenek csak nem jót! Hmm... még a végén babonás leszek.

És igen, már kezdődik is. Alig léptem pár lépést már is ismét megállított. Vicsorba szorultak a fogaim, és nem mentem tovább.
- Igen? - fordultam félig hátra. Azért annyira nem méltatnám, hogy teljesen megforduljak. De ha úgy van ahogy gondolom... hm.... talán mégsem múlik el ez a nap pofon nélkül.

Ahogy a nő kissé hátrafordult és csöppet sem barátságosan egyetlen szót hátravetett nekem, kivillanni láttam pár hegyes fogat, melytől a frász kerülgetett, ha még nem lett volna elég a megjelenése. Tétováztam, hogy vajon mi lenne okosabb megoldás, elfutni és hagyni a francba az egészet vagy tovább folytatni és akkor nagy valószínűséggel nem úszom meg ép bőrrel a mai éjszakát. Talán, ha megértéssel fordulok irányába, akkor többre megyek, mintha egyenesen nekiszegezek pár kérdést. Így minden bátorságomat összeszedve mosolyogtam a nőre.
- Tudja eszem ágában sem volt megbámulni önt, vagy szándékosan megbántani, ha így történt. De nem tudtam elkerülni… Szóval még egyszer elnézést. Mire képes? – szaladt ki számon a kérdés meggondolatlanul, de nem voltam képes visszafojtani, így csak vártam, hogy mi lesz a következő reakciója. Csupán reménykedni mertem benne, hogy nem fog felzabálni vagy egyéb hasonló nyalánkságok.

Dögvész:
Na ez az amire nem számítottam. Mellesleg, valahogy számomra nem tűnt ám igazán szívből jövőnek. Viccelődünk halál előtt...?
Megfordultam teljesen és visszamentem a nőhöz. Egészen közelről a szemeibe néztem, és még voltam olyan kedves, hogy addig nem fettem levegőt Bár nem tudom mit izgat, hogy idő előtt feldobja-e tőle a pacskert.
Egyet hátrébb léptem és keresztbe tettem a karjaimat.
- Édes drága tündér bogaram, te meg mit szívtál? Úgy nézek én ki mint aki felebaráti szeretettel fordul embertársai felé? - Felhúztam az egyik ajkam, ami mögül így kikukkantottak a fogaim nagyjából vicsorítva, és biztos vagyok benne hogy hozzá illő tekintettel néztem rá. Nyilvános helyen nem ér megnyúzni valakit igaz? Főleg hogy megígértem, hogy ezen a környéken nem balhézom. Bár igaz csak azt ígértem meg, hogy dolgozni nem dolgozok itt.

Na jó, ha eddig nem lettem volna betojva, most épp sikerült elég rendesen rám ijesztenie a csajnak. Mondhatnám, hogy mekkorák a fogaid, de jobbnak láttam az ilyesmit magamban tartani, így a halál torka előtt két centivel.
- Szóval ezt akkor vehetem úgy, hogy nem árulod el mi? – néztem rá nagy szemekkel, és próbáltam oldani a feszültséget, ami köztünk kialakulóban volt. Hátrébb is léptem egyet, majd előbbi bátorságomat próbáltam megtalálni, ám hűlt helyét találtam. Talán ideje lenne nekem is lelépnem.
- Figyi! Felejtsd el. Vettem a lapot okés? Hagylak tovább… Ööö… Akármit is csináltál eddig jó? Akkor én most lelépek. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. – még ugyan nem mertem hátat fordítani neki, de egyre inkább hátrálni kezdtem az ellenkező irányba, annak reményében, hogy enged elhúznom és a környéken tényleg nem fogok több mutánst leszólítani. Csak hadd húzzak el innen!

Dögvész:
Becsuktam rendesen számat és egy morrantással bólintottam.
- Helyes emberke, helyess - sziszegtem. Addig jó neked helyeseltem magamban nagyokat. Így most nekem is kényelmesebb az egész. Meg amúgy is Grisa is vár rám.
Mint akinek ez a legtermészetesebb elindultam amerre eredetileg tartottam. Nem voltam büszke magamra azt hiszem, de gyűlölöm az embereket. Jobb ha tudja a helyét.
//Történet szál vége//

*Az egyik raktárépület tetejére érkezik, kezében egy sporttáskával. Vesz egy utolsó pillantást a környékről, mielőtt a holmijához guggolna , lehúzná a cipzárt, és előpakolná belőle a kellékeket.*
~Még nem ért ide. Helyes. Vajon mennyire lesz zabos? Ajánlom, hogy nagyon az legyen, ennek az informátoromnak így is rengeteg van a rovásán, például képem sincs az ürgéről, csak valami ezer éves társkereső oldalról lementett cucc, a képességeiről pedig ne is beszéljünk....van egy hatalmas listám, és ha ezekre mind képes, akkor nagy bajban vagyok.~
*Mintha piknikhez készülne a háztetőn, leterít magának egy pokrócot, előkészíti az összetevőket, utána pedig szép nyugodtan rakja ki belőlük távcsöves vadászpuskáját.*
~Persze meglehet, hogy el sem jön. A fenyegető üzenet amit küldtem ezzel a címmel, nem volt valami hívogató, és ki hinné azt el, hogy a kis barátnőjét elraboltam a Xavier-ből, már persze azok közül, akik tudják mi az egyáltalán? Na persze, biztos aggódott kicsit, hisz csak felhívta a lányt...és biztos mérges, hisz annak hangzott, amikor én vettem fel a telefont.Hosszú éjszakánk lesz...~
*Csőre tölti a fegyvert.*
~....vagy fájdalmasan rövid.~

Kellően felpaprikázott hangulatban érkeztem meg abba a részébe a városnak, ahol senki nem képes normálisan beszélni, még ha egy nyomorult fagyit is akarsz venni, akkor azt kapod viszont válasznak "Tjutti-frutti, vjanilija, vágy esetleg ádhátok még pjuncsot is, mjit szeretne?" Fúj! Ráadásul most kifejezetten dühös voltam, ami nálam mondjuk relatíve ritka dolog, de sikerült összehoznia valami rothadéknak! Valaki elrabolta Saraht! Még ennyire sem elég jó annak az istenverte birtoknak a védelme?! Mire képezik ezeket a kölyköket?! Bah! Emberek iránti nyalizás az megy, de az hogy megvédjük a mieinket?! Kinyírom ezt a tagot az biztos...
Viszont ez a hívás tutira csapda, ennyit még a hülye is tudna, nemhogy a Varangy! Na de kérem! Aki egymaga verte meg Xavier prof teljes csapatát? Aki magának a nagyságos Magnetonak volt a jobb keze, hogy büdösödjön bele az öreg abba a bádogbilibe a fején! Engem? Nevetséges próbálkozás! Na nézzük mit is lehet ebből kihozni... Gyorsan felkapaszkodtam az egyik épület oldalfalán gyors ugrásokkal haladva. Még nem vagyok elég jó ahhoz, hogy hosszan kapaszkodjak a falakon, de lendületvételhez pont elég a tudományom, így nem jelenthetett gondot felérni az épület tetejére. Kisasoltam a kis térre, de ott egy fia ember nem sok, annyit se láttam. Mi a fene? Mindenki otthon játszik a matrijoska babával vagy mi a fene van? Hmm... Na de ha nem odalenn vár engem leendőleg rövid életű haverom... akkor... a francba!
Gyorsan lekushadtam és körbe nézelődtem a háztetőkön és hamarosan meg is láttam a fickót hasalni egy pokrócon egy távcsöves elefántvadász mögött. Hajjaj... Bárki ez az ipse, elég komolyan veszi magát. De sajnos Saraht nem látom mellette. Remélhetőleg nála van még Sarah mobilja, szóval lehúzódtam egy szellőzőakna nyílás mögé ahol tutira nem fog észrevenni és felhívtam a számot. Pár csörgés után nyílt a vonal, én meg beleszóltam:
- Ahoi tavaris! Nem éppen erről volt szó - közöltem, mielőtt bármit is mondhatott volna. - Az orvlövésznek kellemetlen halál ha egy másik szedi le, nem? Itt vagyok barátocskám és szerintem baromi randa a piknikterítőd, de az ízlésficamod nem érdekel. Nem hoztad el a lányt, nincs okom elődugni az orromat, úgy gondolom. Nos? Hol van Sarah?! - mordultam rá keményebben.

~Hoznom kellet volna magammal egy könyvet, a zöldképű manus többet késik mint Em...mi a fene?~
*Mobilja...vagyis Sarah mobiljának rezgése némileg kizökkenti gondolatmenetéből. Látva, hogy ki a hívó, megfogadja, hogy ha Varangy azt meri mondani, hogy késni fog, haza szalad egy rakétavetőért. Válaszol a hívásra, bár nem egészen érti az első mondatot.*
-En taru adun! - Felel arra, mait köszönésnek vélt. - Félek nem értünk egyet...
*Felegyenesedik, miközben körbe tekint, szemeivel áldozatát keresve.*
~Lehet ugyanabba a hibába estem, mint mindenki más, és alábecsültem a csávót? ironikus lenne, hisz pont azért akartam vele összefutni, mert szerintem hasznosabban is tölthetné a vakációját....~
-Úgy egyeztünk meg, ha eljössz, a csaj életben marad. Te itt vagy, a lány pedig még mindig sértetlen, szóval eddig minden rendben. Ami a te biztonságod illeti....
*Felkapja a puskáját, majd fegyverrel a kézben leveti magát a háztetőről, abban az irányban, amelyikre szerinte varangy nem lát rá. Természetesen ezúttal is köddé válik, mielőtt földet érne, a következő pillanatban pedig már hozzá is fog varangy felkutatásához. A keresés nem is tart sokáig....*
~Még van képe beszólni. Szerintem tök jól néz ki a pokróc.~
*Egy másik házon ölt alakot, messze Varangytól, és ezúttal már a háta mögött. A távcsőbe nézve végre jobban szemügyre veheti a mutánst.*
~Így élőben kicsit tényleg hasonlít a fotóra...bár a képen kicsit megnyerőbb a mosolya, mint most.~

Spoiler:

-...félek azt senki sem tudná garantálni a földön.
*Varangy karjára céloz, de annak is csak szélére, hogy mindössze súrolja őt a lövedék.*

Hogy az anyád! Simán levetette magát a fószer a háztetőről! Na ez tuti magamfajta senkiházi lesz, de hol a fenében van? Kicsit felemelkedve koslattam a szememmel a terepet, de sehol se láttam a férget, csak az idióta hangja jött a mobilból folyamatosan. El is dobtam a francba az utolsó szavai után, mikor mellettem egy golyó fütyült el. Nagyjából 2 mm-el kerülte el a karomat az az ólomdarab, még így is feltépte a pulcsim ujját. Vazze! Tudná mennyit kell koslatni egy ilyen jó kis ruhadarabért... Van csuklyája, meleg... Áh. Ráadásul egy kis felületi sebet még így is ejtett a karomon...
Fejjel előre bevetődtem szabályszerűen a légbefúvó nyílásán, lévén azért egy puskással nem fogok nyílt terepen összetűzni. Asszem legjobb lenne menni innen a fenébe, csak hát... Akinek kevés barátja van, még inkább megbecsüli azokat, szóval erre most sansz sincs. Visszahúzódó szép babám, Sarah bajban van. Márpedig ezt nem hagyom a lövésznek sem, de nem ám...
Az egyik szellőzőrácsot kirúgva már az épületben is termettem. Lerohantam a lépcsőkön át az alagsorba, majd onnan ki a csatornába. Nem sokat ugráltam ott, csak a második kereszteződésig, aztán már fel is kapaszkodtam s aknafedelet félre lökve feljutottam a felszínre. Nagyjából ott, ahol képzeltem, a lövöldöző nyikhaj házának aljában. Villámsebesen indultam meg felfelé, véletlenül se használva az ereszcsatornát, nehogy a zaj eláruljon. A végén elkaptam a tető szélét és egyetlen szédületes szaltóval perdültem fel a tetőre.
Az orvlövész ott is volt, ahogy illik, felkapva a fegyvert az optikán át keresgélt erősen, merre bukkanok ki az épületből. Igaz, hogy álló helyzetben állítólag egy ilyen mordály tök használhatatlan a súlya és a visszarúgása miatt, de keresésre jó dolog lehet az a nagyító távcső. Ahogy a talpaim talajt fogtak elrikkantottam magam:
- Adod ide!
Azzal már ki is lőttem a nyelvemet, ami a fegyverre csavarodott és kitépte a meglepett fickó kezei közül. Eldobtam a fenébe, elég nagyot csattant, szóval azt hiszem kell majd egy adagot kalibrálgatni, mire újra használhatja valaki mesterlövészpuskaként. Guggoló helyzetbe ereszkedtem ahogy szoktam és megráztam a fejemet:
- Tavaris, tavaris... még a végén le kell dobjalak erről a tetőről - morogtam felé, majd eszembe jutva szédületes mutatványa gyorsan hozzátettem: - Több darabban... Hol a lány?

*A golyó pont ott csapódott be, ahol szerette volna, ellenfelét pedig jól láthatóan meglepte a támadás.*
~Hmm, azt hiszem a békaösztönt kihúzhatom a vélt képességek listájáról. és ami azt illeti, a hüllőseregek irányítása sem tűnik túl valószínűnek ezen a ponton.~
*Megmarkolja az egyébként annyira azért nem hatalmas puskáját, és annak távcsövén keresztül figyeli, ahogy Varangy fedezékbe húzódik, és már megint eltűnik a szeme elől.*
~Ez a manus gyakrabban válik köddé, mint én, kíváncsi vagyok mikor bukkan fel végr...~
*Egy nyelv csavarodik puskája köré, mely így másodpercekkel később olyan sérüléseket szerez, ami miatt a kölcsönzőben csúnyán néznének rá. Szerencsére sosem szándékozta visszavinni.*
-Gyors vagy....nagyon gyors, ez tetszik.
*A Klingon beszédet eredetileg el akarta engedni a füle mellett, ám hirtelen belehasít a felismerés, hogy hallotta ezt a szót, és nem egy kopasz csillagflotta admirálistól.*
-A nagy szökés? Jó kis film, bár kicsit régi...De elég ebből, lássuk mit tudsz.
*Hátranyúl sporttáskájáért....amit még a másik háztetőn hagyott a pléd mellett, így ez a mozdulat most jócskán célt téveszt. Szórakozott nevetést hallat, miközben arcán egy zavart mosollyal tekint vissza ellenfelére.*
-Remélem, megbocsátasz egy másodpercre....
*A nevezett időpontig kámforrá válik, amire azonban a másodperc mutató eléri következő állomását már fel is bukkan, két fából készült bottal a kezében. Egyiket varangy felé dobja, másikat pedig egy kezében pörgetni kezdi. Nem valami gyorsan ami azt illeti, de egy hét gyakorlás után tőle ez sem számít rossznak.*
-A lány remekül van, és ha rajtam múlik, így is marad. Előbb azonban mutasd mit tudsz.
*Két kezével ragadja meg fegyverét, miközben felvesz egy védekezőállást, amit valamelyik filmben látott.*
-Hogy egyenlő esélyekkel induljunk, képességek nélkül harcolunk rendben? Aki először megszegi a szabályt, vagy elpatkol, az veszít. Ha nyersz, megmondom hol van Sarah.
~Ja...nekem már csak Sarah....hát hogyne...nem ártana látnom is akkor már egyszer.~

A lövész eltűnik már megint, de aztán visszatér két bottal olyan gyorsan, hogy kettőt nincs időm pislantani. Ki ez a majom?! Megráztam a fejemet és elkaptam a felém hajított cuccot, kis ideig méregettem a kezemben, majd felsóhajtottam. Ez a barom tényleg azt hiszi, hogy a lábam közt nem minden nő álma lóg hanem egy kapcsoló amivel kikattinthatom a tulajdonságaimat? Idióta. A szemébe néztem és elvigyorodtam:
- Nincs nyelv és nincs falmászás, rendben. Sajnos azt nem tudom befolyásolni, hogy ügyesebb, okosabb és sokkal szebb vagyok nálad - közöltem és felé vágtam a fegyvert, úgy nagyjából a felső testét, fejét megcélozva, bár nem nagyon fűztem reményeket a találathoz, de arra talán elég lesz, hogy felkapja a sajátját, hogy hárítson. Én sokra nem megyek vele, nem vagyok valami Bruce Lee...
Helyettes tigrisbukfencben követtem villámsebesen a röppályára állított botot átfordulva a fejemen azzal a lendülettel ki is rúgtam egy tekintélyeset a gyomorszája felé. Ez a trükk az utcán már sokakat meglepett, lássuk mit szól hozzá a lövész? Persze ha a Faterje Chuck Norris, a jó anyja meg Jeanette-Chloe van Damme, akkor rá fogok faragni, de ha nem... akkor öröm lesz nézni a bent szakadt levegő miatt vörösödő fejét!

~Nyelv és falmászás...akkor még savat köpködni sem tud? Hogy a fenébe nyomta le akkor az X-ment egyedül?~
*A felé szálló bot meglepi, titkon arra számított, hogy Varangy egy Bruce Lee, ezért némi csalódottsággal hárítja a botot. A rúgás ellenben már nem olyan kiábrándító, ám a gyomrában érzett fájdalom meggátolja benne, hogy ennek a ténynek örülni tudjon.*
~Á...szóval így...~
-Érdekes....
*Köddé válik, a következő pillanatban pedig ellenfele háta mögött bukkan, miközben a tengelye körül pördülve ütést mér varangy felső testére botjával.*
~Ez a manus akkorát rúg, mint egy ló....persze ez annyira nem meglepő, de....kicsit azért mégis meglepett.~
-Ennél azért többet várok, bár kezdetnek nem rossz.
~Viszont, ha túléli az estét, lehet veszik neki egy tükröt....~
*Újra köddé válik, ezúttal viszont csak a szomszédos háztetőig száll, mielőtt újra alakot öltene. Sajgó hasa egyre jobban tiltakozik mindenféle erőfeszítés ellen, ám jelen pillanatban nincs ideje haza ugrani egy kis ejtőzésre, ezért ki kell egyezniük abban, hogy botjára támaszkodva pihen pár másodpercet, amíg ellenfele utána ugrik, mely lássuk be, nem lesz hosszú művelet.*

A fickó eltűnik majd olyan ütést kapok a lapockáim közé, hogy menten feljönnek a csillagok a szép napos égre és szörcsögve sípol a levegő a tüdőmből. Továbbgördültem és recsegő lélegzetvételek közepette emelkedtem fel. Körbe néztem, de már megint nem volt sehol. Illetve a szomszédos tetőn volt... Bah...
Hatalmas lendülettel futottam neki és átvetődve a másik épületre ujjaimmal elkaptam a szegélyt, aztán tovább emelve magam érkeztem talpra a guggoló alaptartásomba. Rávigyorogtam:
- Jó trükk. Milyen kár, hogy vesztettél, nem? - érdeklődtem gúnyosan. - Elég hamar elfelejtetted a saját szabályaid, vagy csak az önuralmad nem elég hozzá, tavaris? Na de...
Felugrottam a légbefúvó kürtőjének szélére.
- ...gondolom míg agyon nem verlek, úgysem mondod meg, hová vitted Fúriát. Úgyhogy innentől a szabályaidnak vége. Ja jut eszembe: meg neked is!
Előre ugrottam a tenyereimmel érve a földet és kézen átfordulásokban indultam meg felé, lehetőleg figyelve a botjára. Arra készültem, hogy mikor lendületet vesz egy ütéshez átugrom a fejem felett és a hátába kapaszkodva elvetődöm, a saját hátamon átfordulva hajítom el ezt a népművészeti agyagedényt a fenébe!

*Gúnyos vigyor ül ki az arcára Varangy méltatlankodását hallgatva.*
-Mik vannak, a fickó aki elrabolta a barátnőd, majd rád lőtt, most még hazudott is.
*Feje fülé emeli botját, ám lesújtani esze ágában sincs vele, inkább megint eltűnik egy pillanatra, amikor ellenfele felé ugrik, és az épület ellentétes pereménél jelenik meg újra. Nem szeretné elkövetni még egyszer azt a hibát, hogy alábecsüli kétéltű barátját, és közel engedi magához, esélyt adva neki rá, hogy átrendezze a csontvázát. *
-Vigyázz, lehet ma este még káromkodni is fogok.
~Megjegyzés magamnak, mutánsokkal harcolni nem is olyan jó móka, mint azt reméltem. Legközelebb inkább felbérelek valami izomagyat, aki hülyére vereti magát helyettem.~
-Amúgy, van egy hűtött raktár a parton, az a szép piros. Aki előbb odaér, az kést döfhet ott egy kötözött valamibe....
*Szellem kámforrá válik, immár sokadszor, ezúttal azonban nem bukkan fel semmilyen meglepő, vagy várható helyen.*

A hűtő raktárban egyébként a rengeteg fagyasztott hús közt egy székhez kötözött bábú található, fején egy nagy zsákkal. A mellkasából kiáll egy kés, a pulcsiját pedig valami őrült marhavérrel áztatta át.

Sóhajtva néztem az eltűnő elmebeteg után. Nos arra sanszom sincs, hogy megnyerjem a futóversenyt ellene, ez biztos. Nem is fogok a pasas után menni. Így hogy már kb viszont tudom, hol van Sarah feltehetőleg az egyetlen lehetséges megoldással próbálkoztam. Felhívtam a Xavier Intézetet. Egy teleportáló mutáns, vagy valami ilyesmi beelőzheti esetleg ezt a fazont, de nekem sanszom sincs. A manusz kb egy másodperc alatt hozott két botot a túlnani tetőről, nyilván nem fogok vele versenyt futni!
Pár kicsengés után fel is vették, addigra elég ideges voltam már, hadarva mondtam el, hogy tudom hol tartják fogva a tanulójukat. Meglehetős meglepettséggel válaszolták, hogy nem tudnak olyasmiről, hogy bárki is eltűnt volna. Mikor bemondtam a polgári nevét, akkor pedig végképp értetlenül felelte az illető, hogy alig 2 perce beszélt vele. Pár pillanatig megdöbbenten álltam, már egyszerűen kinyomtam a telefont. Azért felfogtam a dolgot. Valószínűleg csak a mobilját csaklizta el a majom. Szórakozz ám a...
Rekedten felnevettem. Végül is, én is hívhattam volna először az Intézetet, ha nem lettem volna annyira ideg. Zsebre dugtam a kezeimet és könnyedén leszánkáztam a tűzlépcsőn. Hát öcsém ez nem jött be, tartok tőle.
- Jó fogócskázást magaddal, tavaris - vigyorogtam magam elé és fütyörészve elsétáltam.

//a sebességed bemutatása után ezzel a fogócskával lehetetlen helyzet elé állítottál Szellem, logikusan nem tudtam megindokolni miért menne utánad a Varangy, pedig törtem rajt pár napig a bucómat. Ha folytatni akarod a játékot valahogy old meg, én állok elébe, de Varangynak perpillanat nincs rá oka//

*Szellem megtapsolja Varangyot egy olyan helyen, mely kívül esik látómezején.*
-Képes vagy gondolkodni stresszhelyzetben is, túlélted a találkozást a világ legjobb bérgyilkosával, ráadásul még bele is rúgtál egy nagyot....kösz szépen egyébként.
*Lassan előre lép, az egyik utcalámpa fényébe, egyik kezében az előbb említett területet dörzsölgetve.*
-Mond, egy ilyen tehetséges fickó, mint te, miért lóg együtt egy olyan vaskalapos nácival?
~Kicsit azért csalódott vagyok. A bábút végül nem tudtam felhasználni semmire, ráadásul takaríthatom el, mert ha az tapló biztonsági meglátja, amikor egy óra múlva felébred biztos kitör rajta a frász....hmmm...lehet inkább mégis ott marad.~
-De most komolyan, a társaság volt ennyire jó, vagy csak élvezed, ha beléd csap a villám?
~Esetleg gyűjti a fura szemüvegeket. A pályaudvari balhénál egész jól állt neki, amit attól a lézerszemű manustól csórt el...~
-Az alapján, ahogy az állásinterjún teljesítettél, lenne számodra egy jobb ajánlatom, a jelenlegi beosztásodnál, ami ugye szökevény mutáns terrorista....

Idegesített ez a fickó. Eltűnik, feltűnik, eltűnik és sajnos már megint feltűnik. Pedig igazán nem igénylem... komolyan! De ez egy dolog. Megszívatott mint kezdő pornószínésznőt az első forgatáson, na bumm! Van ilyen. De mindemellé akkora az arca, hogy a párizsi üvegpiramis fala nem elég neki a borotválkozáshoz, az tuti! Plusz a kedvenc csajommal szívózott itt. Nem tetszik a fickó. Kicsit sem... Mogorván hallgattam a pofázását, majd fejcsóválva néztem rá:
- Vaskalapos náci? Szerintem ha most hallana téged, valószínűleg másodperceid lennének hátra. Az öreg sosem volt kibékülve ha jól tudom azokkal a német idiótákkal. Úgy mellesleg: sokat tudsz, vagy sokat tippelsz, de semmiképpen sem eleget - ráztam a fejemet.
Tekintélyes ugrással termettem egy pad háttámláján és feltartottam az öklöm, amiből kiengedtem elsőként a mutató ujjam:
- Egyrészt: ne nyalizz, magamtól is tudom, hogy király vagyok, nem kell - vigyorodtam el. - Kettő: a világ legjobb bérgyilkosa egy kissé hülye, már amennyit eddig láttam belőle. Három: a jelenlegi titulusom nem szökött, hanem halott mutáns terrorista, vagy a forrásaid rosszak, vagy... ha engem kérdezel, akkor ez esélyesebb: az agyad záp egy kicsit. Négy: marha rossz néven veszem, ha a hozzám közel állókon keresztül próbálsz szivatni. Nincs belőlük sok, de azokért átharapom a torkod.
Megszemléltem az immár négy kinyújtott ujjam, egyedül a középső volt még behajlítva. Most kinyitottam ezt is:
- Végül öt: élvezem a szabadságot a Magneto nélkül, nem kell egy újabb főnök, akármibe is akarsz belerángatni, tehát... - most becsuktam minden ujjam, csak a középső maradt nyitva: - Ugye ismered a nemzetközi jelzéseket hapsikám?

-Ó elnézést - kapta fel kezeit szabadkozva - végül is csak egyszer próbált megölni mindenkit, aki másnak született, mint ő. Igazad van, ez inkább a cserkészekre jellemző.
~Fura, mintha ezt a poént már elsütöttem volna valahol Európában. Mindegy, Varangy csak nem volt ott, boros kólát iszogatva.~
*Bár az ezután érkező szóáradat nem kifejezetten hízelgő Szellemre nézve, neki mégis fülig szalad a szája. Picit már bánja, hogy nem egy sörre hívta meg inkább, de így szórakoztatóbb volt számára.*
-Halott terrorista- ismétli meg elgondolkodva - szerintem ez túlzás. bár tényleg eléggé bezöldültél.
*Hangosan felnevet a nemzetközi jelzést látva.*
-Igazad van öregem, fura alak vagyok, ám egy dologban hasonlítok a világ többi lakosára: nem akarok a főnököd lenni.
~Mondjuk megnézném, mit írna az önéletrajzába.~
-ÉN sosem várnám el senkitől, hogy térdre boruljon előttem, meg tudnám fizetni viszont azt, aki néha ha ráér szétrúgna pár előre meghatározott segget.
*Látványosan végigvezeti tekintetét a lélegzet elállítónak nem mondható környezetükön. *
-Persze ennek is megvan a bája. Szabadság, jó levegő, és a csótányokat is meg lehet szokni...
~Remélem nem azokon él, vagy legalább jól átsüti őket előtte.~

Megráztam a fejemet:
- Nem látod az egész képet öregem - sóhajtottam. - Jó levegő? Jó a tüdőd, vazze, az enyém érzékeny a szmogra, na de ha neked jó, akkor harapj rá egy Ford kisteher kipufogócsövére és szlopálj kedvedre. A csótányok viszont finomak, csak marha nehéz megfogni őket. Hamburgert könnyebb lopni. Viszont ha hiszed, ha nem, nem ezek a legvonzóbbak benne...
Kiköpve a nyelvem elkaptam a lámpavasat vele a feje felett és annak rásegítésével átszaltóztam a feje felett, mögé érve megkocogtattam a vállát és vigyorogtam, ahogy megperdült:
- Igazság szerint míg idekinn vagyok, addig a legtöbben halottnak hisznek. Ez elég jó buli. Nem kerget átlagosan egy nagytucatnyi állig kevlarba bújt SWATos srác, akinek az első játéka csörgő helyett már izraeli UZI volt, meg nem kajtat egy csomó detektív utánam - tártam szét a karjaim. - Ez nyugalmat jelent. Sok-sok nyugalmat. Mit tudsz ajánlani, amiért ezt feladnám? - ingattam kétkedve a fejemet.

-Egy kis zsebpénzt - feleli gondolkodás nélkül - ha nekem dolgozol, nem kell szobrokon vandálkodnod, vagy napfénytetőt gyártani egy pályaudvarnak. Csupa maszek meló, és ha végeztél, felőlem oda mész, ahova akarsz.
*Előhúz egy gyűrött, szakadt listát mellényzsebéből, melynek mindkét oldala tele van írva az emberi kézírás egy különösen olvashatatlan változatával.*
-Manapság pofátlanul sok melóm lenne, pofátlanul sok pénzért. Azonban mindet nem végezhetem el én, mert akkor nem maradna időm berúgni, és bárszékeket törni.
*Olvasni kezdi a listát, persze csak magában. Bár ő maga írta, mégis úgy csodálkozik rá néhány sorára, mintha most látná először.*
-Akad olyan meló, mely során még csak meg sem kell ölni senkit. Ezt a kölyköt például elég lenne elrabolni a kínai negyedből...hmmm...ezt megtartom magamnak.
*Felnéz a listából beszélgető partnerére.*
-A gyilkosságokért 1 misit szoktam kérni, a többi általában olcsóbb, de 100 alatt sosem dolgozom. Ha beszállsz a buliba, nem kérek csak 20% közvetítői díjat, a maradékból vehetnél magadnak pár kaviáron nevelt csótányt is...