McDonald's

Az asztallap célt tévesztett és egyenesen felénk tartott. Rosszallóan megcsóváltam fejem, ennyi ember előtt nem szokásom de kénytelen voltam lépni. Ha nem teszem itt rövid időn belül halottak sokasága fogja szegélyezni a lábainkat. Amélie rántott rajtam egyet de kihúztam a kezem az övéből. Kinyúltam az asztallap felé. Erősen koncentráltam, felismertem, láttam milyen anyagok alkotják. Ahogy hozzáértem felbontottam benne minden kötést így atomjaira hullott az egész. Ezek után rákönyököltem az ablak párkányra. A földből 2-2 pánt fonódott a testvér pár lábaira amik elvékonyodtak és fémes színt vettek fel.
A közönség némán állt a történtek előtt, a távolból pedig sziréna hangjai csapták meg a füleket. Halk pusmogásba tört ki a tömeg és eltávolodott tőlem. A két monstrum pedig az acél pántokat kezdték el gyurma módjára hajtogatni.
~Siethetnének a zsaruk...
Mégy egy pár pánt nőt ki a földből és kezdett felkúszni vaskos lábaikon.

Amélie szemei szinte csillogtak. Enyémek viszont inkább elszántságot sugalltak.
-Nem láttam szükségét.
Ahogy hajtogatják le magukról a fémet egyre jobban belenyomom karomat az ablakpárkányba. Csóválni kezdem a fejem ahogy nem bírok velük. Ideje más anyagra váltani. A fém egy tompa matt szürke színt vett fel. Feltekeredett a lábukra és amikor odanyúltak a kezüket és hozzácsomóztam. Lassan kihúztam a kezem a párkányból mire mind a kettőt elkapták, hátam mögé csavarták és rácsatoltak egy bilincset és már kezdték is nyomni a szöveget.
'-Jogában áll hallgatni és ügyvédet fogadni, minden amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon.
Ezzel a lendülettel már cibáltak is volna el. A tömeg néma kussban tátogott. Ugyan ki emelné fel a hangját 1 mutánsért.
-És mégis mi a vád?! Életmentés?!
'-Ismétlem jogában áll hallgatni, éljen vele!

A lány szavaira egy két ember azért felbátorodik és védelmemre kel. Aztán elcsöndesülnek ahogy egy hatalmas üvöltés lökéshullámszerűen söpör végig a boltból indulva. A rendőrök ijedten fordulnak meg és fegyvert szegeznek a két dühöngő testvérre. Az egyikük elkezd barnulni. A rajta lévő szőr megerősödik, lába eldeformálódik és fejéből két szarv nő ki. Valamiféle félig bika állattá alakul míg testvére inkább szürkés árnyalatot vesz fel. Mind kettejük felsője szét szakad. A szürke szintén szarvakat növeszt bár nem veszélyes szét állót hanem csiga szerű kos szarvakat. Béklyóikat kicsavarják a gyenge padlózatból és lehámozzák magukat. Fittyet hányva a rendőri tüzelésre és felszólításra. Az emberek pánikszerűen menekülnek.
-Ezt visszaadom és megpróbálok segíteni ha nem gond.
Szólok a rendőröknek a bilincset az ujjamon pörgetve.
'-Erősítést kérünk!
"-Menjenek innen!
Szólítanak fel minket távozásra a rend őrei.

két hatalma puffanás majd fújtatás hallatszik miután megszabadultak a béklyóiktól a fenevadak. Egészen emberien festettek de nem lehetett letagadni, hogy mutánsok. Ösztönösen a földet kezdték kaparni és a fejüket rázni.
-Ez nem lesz így jó...
Egy kicsit számolgattam de gyorsan elvetettem mindenféle támadó ötletet miután súlyos lépteik alatt megremegett a föld. Karon ragadtam a lányt és oldal irányba rántottam el.
-FUTÁS!
Már a szelük sem volt piskóta ahogy megcsapott elhaladás közben. A rengések gyengültek ahogy távolodtak a kocsi szirénák pedig sorra üvöltöttek és a rendőr szirénák is felharsantak. A lányt kiengedem Óvó ölelésemből.
-Jól vagy?

Sok izgalomnak voltam már részese az évek során. Ez is csak egy a sok közül amiből sikeresen élve keveredek ki. A lány szavait hallva elmosolyodom és széttárom a karom.
-Ez New York... Itt miden megtörténhet.
A legközelebbi ülő alkalmatossághoz kísérem és leülök mellé.
-Meglepődnél mennyi ilyen incidens van nap mint nap. Nézd csak.
Biccentek a tömeg irányába amely meglehetősen nyugodt. Fapofával kisebb rácsodálkozással állnak odébb a romok mellől.
-Majd hozzá szoksz.
Egy kedves kis moly keretében zárom mondandómat.

-Ez a beszéd. Látod? Érdemes volt eljönnöd. Én legalább is jó döntésnek tartom.
Biztatom barátságos mosollyal. Aprókat bólogatok, nekem is ideje lenne menni, várnak estére és még nem is vettem semmilyen ihatót... Eperturmixxal pedig nem állíthatok be. Vodkával felöntve esetleg...
-Igen nekem is menni kéne. Főleg mielőtt ideérnek a zsaruk és elvisznek szemtanúnak meg a média... Nem érek rá.
Felállok a helyemről és segítő kezet nyújtok a lánynak.
-Nos Örültem kedves Amélie. "Bonzsúr"
Köszönök el egy apró előre hajlással aztán sarkon fordulok és elhagyom a helyszínt és már telefonálok is. Még pár szót hallani a beszélgetésből.
-Bocs, feltartottak... Semmi komoly, csak a szokásos, mutánsok balhé ...


// Köszönöm a játékot : ) //

A szokásos ruházatától eltérően öltönyt és nyakkendőt visel, mikor kilép kedvenc étterme mosdójából, kezében egy hatalmas bőröndöt szorongatva. Első útja a kasszához vehet, ahol tüstént megrendel...mindent! Jó dolog a házi koszt, és mostanában tényleg mintha kicsit egészségesebb színe lenne, de úgy tud hiányozni ez a jóféle műanyag krumpli, a grillezett "minimarhából" készült hamburgerrel. Jól megrakódva foglal helyet, és hozzá is lát az első csirkés szendvicshez.
~Lássuk csak, találkozó Sheena-val, aztán Darren-el, majd igazgatósági ülés, végül egy állásinterjú....hosszú napom lesz ma!~
Mire észbe kap, foga mér az ujjait súrolják. Gyorsan el tud fogyni egy ilyen menü....
~Vajon merre lehet a Párduc? Csodálkozom, hogy nincs már itt egy órája...lehet már annyira megbízik bennem, hogy fölöslegesnek tartja felmérni a terepet....vagy legalábbis nagyon alaposan felmérni?~
A találkozó célja egyébként, hogy a szőkeség végre megszabadulhasson azoktól a gyémántoktól. Mostanra Szellem is belátta, hogy nem volt szép tőle rábízni a dolgot, azok után, hogy a csaj közölte, lakik vele valaki, akit nem szívesen keverne bajba, ám ez akkor este olyan hihetetlenül hangzott, hogy meg is feledkezett róla.
~Darren-nél nem lesznek akkora biztonságban, de az ő sara, had cipelje. Majd vesz belőle néhány tehenet...~

Mikor megkaptam Szellem üzenetét, hogy találkozni akar velem, egészen meglepődtem, hogy volt annyira tapintatos, hogy nem jelent meg váratlanul egyszer csak a lakásomban, hogy frászt hozza Josh-ra.
~ Kezd egészen megváltozni! Lassan már rá sem ismerek arra a kemény bérgyilkosra, eki korábban volt! ~
Mivel már nem először és valószínűleg nem is utoljára dolgoztunk együtt, ezért most nem tartom szükségesnek, hogy terepszemlét tartsak, így egy kicsit késve érkezem a Mekibe.
~ Ha meg fel akarnák robbantani velem együtt az egész kócerájt, külön jó, ha kések! ~
Már messziről látom Szellemet és az előtte tornyosuló tálcahalmazt.
~ No csak az asszony nem olyan házias, hogy ráfanyalodik ezekre az egészségtelen vackokra? ~
- Hogy s mint? – ülök le szélesen vigyorogva. – Látom nem kapsz rendesen enni otthon!

Elmosolyodik, mikor meglátja társát a kezében tartott 4 emeletes hamburger mögött közeledni, majd még néhány gyors harapással kivégzi azt (a szendvicset, nem Sheena-t). Fejével int a nőnek, hogy foglaljon helyet, ő pedig pihenésképpen az egyik zacskó sült krumplinak esik neki.
-Remekül köszönöm, ha kérsz valamit, ne fogd vissza magad. - Feleli vigyorogva, s jókedve akkor sem száll el, mikor szemeit forgatja a következő feltételezésen. - Dehogynem, csak tudod évtizedekig ezen éltem, és hiányzott, ma pedig nem volt ideje főzni, mert állásinterjúra megy - cinkos mosoly villan, de fényét el is takarja egy újabb szendvics - na, de elég a pletykálásból, elhoztad a kavicsokat ugye? Illetve, lenne számodra egy kis feladatom, nem túl izgalmas, és nem is fizet valami jól, viszont életbevágóan fontos...és nem, most kicsit sem túlzok.
Finoman a bőröndre sandít, mely a lábánál pihen.

Még nézni is rossz, hogy milyen ütemben tűnteti el Szellem azokat a szendvicseket, de érdeklődve hallgatom a hozzáfűzött magyarázatot, miközben megértően bólogatok mosolyogva.
- Köszönöm, nem régen ettem, és látom neked nagyobb szükséged van rá. – vigyorgok rendületlenül. – És igen elhoztam. – teszek elé egy egyszerű papírzacskót, melyben a félmilla értékű gyémántok lapulnak. – És már igen csak örültem, hogy végre megszabadulhatok tőlük. - sóhajtok látványosan. – Innentől a tiéd.
Követem a tekintetét a lábánál pihenő bőröndre és kíváncsian vonom fel a szemöldököm.
- Igen? És mi lenne az az ezek szerint, nem túl vonzó feladat? És kinek az életébe vágó? – hajolok cinkosan közel hozzá. – Mert, ha így mondod, akkor biztos vagyok benne, hogy erről van szó. Vagy nincs igazam?

Meg sem nézi, mi van a papírzacskóban, csak elteszi azt. Ha eléggé megbízik a nőben ahhoz, hogy a következő feladattal hozzá forduljon, akkor fél milliót érő fényes kavics már igazán semmiség. Összegyűri a sült krumpli dobozát, s miután ivott rá egy kevés kólát, megrázza a fejét.
-Emlékszel, mit hoztam még el az ékszerboltból, a köveken kívül? - Kérdi, földöntúli mosollyal az arcán. - Ma használni szeretném, és nagyon nem örülnék neki, ha valaki megzavarna közben.
Lábával Sheena lábai mellé tolja a hatalmas bőröndöt. Látszólag teli van pakolva valamivel, ám mégsem tűnik igazán súlyosnak.
-Ennek a valakinek mostanában túl sok szabadideje van, és Lynn-t is teljesen kiborítja, szóval, örülnék, ha lefoglalnád egy kissé ma. Persze tudom, hogy egy ilyen dúvadhoz rengeteg muníció kell, de ami a táskában van, ki kell tartson ma estére...
Közelebb hajol az asztal fölött, és suttogva fejezi be.
-Meg tudod oldani, hogy az én öreg karmos transzfesztita barátom ne zavarjon meg? Kizárt, hogy még egyszer rá tudom erre venni Sting-et...

- Óhh! – nézek Szellemre nem kicsit vidáman. – Persze, hogy emlékszem, azt a képet, amit akkor vágtál nem is lehet elfelejteni!
Mikor ugyan körülírva a dolgot, de elmondja, hogy mit is akar tőlem, azért nem mondom, hogy nem néztem rá elképedve. Egyrészt én nem vertem nagy dobra, és gőzöm nem volt, hogy honnan tudja, másrészt, hogy, ha már tudja, akkor nem, hogy számon kérné rajta, hogy az ellenségével paktáltam le, hanem egyenesen meg kér, hogy……
~ Most akkor azt akarja, hogy …..Mi? Ki az a Sting?
- Te most az énekesre gondolsz? – nézek rá kicsit zakkantan. – Vagy most mi van? Ugye nem azzal a löttyel akarod megint, hogy telepumpáljam, mert akkor nem vállalom. – rázom meg a fejem. – Jól érzem magam ebben a városban és most még nagyjából biztonságban is vagyok, nem akarok költözni.

-Hmm? - Kérdi meglepetten, hisz nem nem láthatta magát kívülről akkor, de persze el tudja képzelni a dolgot... - Tudod mit, majd maikor téged gyűrűznek meg, kíváncsi leszek, mennyire tudsz komoly arcot vágni!
Hangosan felröhög, amikor látja, milyen elképedt arcot vág szegény Sheena, mikor meghallja, hogy tud mindenről, pontosabban, amikor azt hiszi, azt hallja, hogy tud mindent, de mivel Szellem nem tudja, hogy nem tud valami másról is ezért....szóval, Szellem elmosolyodik Sheena elképedésén na!
-Ne legyél annyira meglepve, a fickó beszél álmában - magyarázza, még mindig nevetve - látnod kellett volna, ahogy éjjel forgolódott, és azt nyögte: "Ne Sheena, csak a hajamat ne! Hé, ne fesd be a szakállam, mit akarsz azzal a sminkkészlettel, NEEEE!" Mondjuk, az álma végére már csak a neved ismételgette, és nem ilyen fájdalmasan...lehet titokban bejön neki az ilyesmi?
Újra a táskára sandít, majd vissza Sheena-ra.
-Az énekesre igen...Lynn imádja, és rávettem, hogy neki ajánlja az egyik dalt...Na mindegy, a lényeg, hogy megtennéd, hogy lefoglalod Rozsomákot ma estére? Nem érdekel, hogy csinálod, csak ne lássam Kanadában legalább egy hétig.

Gyanakodva néztem Szellemre, hogy vajon most csak hülyít, vagy tényleg csak a sminkelés jutott csak a fülébe, de sosem fogom teljesen kiismerni ezt az embert, így feladtam a kísérletet, hogy ez a nap pont most lesz. Ha tudja, akkor ezek szerint nem bánja, ha nem tudja, akkor meg nem fogom róla felvilágosítani az tuti.
- Ááá! Szóval meg szoktad látogatni, miközben alszik! - nézek rá még mindig csodálkozva egy kicsit, aztán végre eljut a tudatomig, hogy miért is kéne nekem lefoglalnom ősi ellenségét. - Miiiii? Szóval ma lesz a nagy nap? - vigyorgok szélesen. - És ő már tudja? Vagy meglepi lesz? És ezek szerint Kanadában lesz a lánykérés? Miért ott laknak a szülei? Egyébként gratulálok! - csapok a vállára, olyan haveri stílusban. - És mikor lesz az esküvő? - kíváncsiskodom nevetve. - És ne aggódj Rozsit lekötöm erre a kis időre. - intek hanyagul.
~ Úgy is rám fér egy kis kikapcsolódás, elég mozgalmas hetem volt Johs-sal és az iskola igazgató-helyettessel. ~
- És max. én gyűrűzök meg valakit, fordítva nem sok esélyt látok rá. - hárítom el az ötletet.

- Bérgyilkos? Valahogy nem ez a kép élt bennem a tengerészgyalogságról, de nem számít. A zsoldos katona is katona, kit izgat, hogy nem hazaszeretetből engedelmeskedtél? - *Megvonja a vállát.* - Ami ezt Főnixet illeti... hmm, semmi sem ugrik be, nem nézek valóságshowkat, sem tehetségkutatókat. Igazából semmilyen tévéműsort sem... Kivéve azt a kutyásat, az nagyon jó! Tudod, amelyikben van egy elvadult eb, és akkor kirendelnek hozzá egy... amolyan doktort. Egy varázsló a pasi, le merném fogadni, cirkuszban is felléphetne ezzel. Az a módszere, hogy bebeszéli a kutyának, hogy nem domináns, és amit eddig egész életében hitt, ahogyan viselkedett, az rossz dolog. A végén teljesen átmossa az agyát, és akármilyen megátalkodott is volt az a jószág, engedelmes bábot csinál belőle. Azt állítja a kutyák még élvezik is ezt. Az emberek is élvezik, Electro? - *Kérdezi ártatlan mosollyal, negédesen.*
*Ha Electro így is megkérdezi tőle, hogy kér-e valamit, akkor a tőle telhető legbarátságosabb hangon válaszol.*
- Amíg te állod, addig szívesen. Kíváncsi vagyok, tudom-e tartani veled a lépést. - *Feláll ő is, hogy elkísérje Electrot. Egy alkalommal már faképnél hagyták, mikor meghívatta magát valakivel, így a számlát neki kellett volna rendeznie. Szerencsére nem lett nagy probléma belőle, de azóta a bizalmatlansága ezen a téren megsokszorozódott.* ~ Egyik balek sem hagyhatja el hamarabb a színpadot, mint én. ~

- Az is lehet, hogy valami titkos elit csapat tagja voltam, amit likvidálni küldtek. De mondom, még sok minden nem tiszta előttem ezzel kapcsolatban. Egyébként pedig ismét tévedsz. Nekem nagyon is számít a dolog. - Hallgatok el, az italom maradékát tüntetve e poharamból. Felvont szemöldökkel figyelem a lányt, miközben beszél. - Én sem nézek tv-t, tudok annál jobb szórakozást is. Sajnos ez nem a tv-ben, hanem a valóságban történt. De akkor Xavier tehetséggondozó iskolájáról sem hallottál még? Nem tudom, de nem hinném. Szerintem senki sem örülne annak, ha megfosztanák a szabad akaratától és olyasmiket kellene tennie, amiket igazából nem is akar különben. Vagy te nem így gondolod? - Tudakoltam tőle. ~Fura ez a lány.~ Gondolom szem fogatva, majd elindulok a pénztárhoz. Amikor látom, hogy jönni akar utánam visszafordulok. - Te csak foglald a helyet, mielőtt más elfoglalja és állva kell megennünk a második adagot. Különben is, a kabátom ott van a széken. Nem lépek le, nyugi. - Ígértem, majd folytattam utam és beálltam a sorba ismét. Most azonban többet kellett várni, mint először. Türelmetlenül doboltam karba font kezeimmel a karjaimon. Amikor végre sorra kerültem extra krumplival és itallal rendeltem meg azt, amit már korábban is. Miután kifizettem és megkaptam a tálcát, elindultam visszafelé az asztalunkhoz. ~Nagyon remélem, hogy maradt a fenekén és nem lépett le. Mert, ha lenyúlta a dzsekimet, morcos leszek nagyon.~

Sheena úgy fürkészi arca minden rezdülését, mintha arra gyanakodna, hogy több is a fülébe jutott annál, mint amit elmondott, de ez persze csak paranoiás képzelgés, hisz ahhoz, hogy Szellem tudomást szerezzen az este végén esett afférról, elég zavarbeejtő dolgokat kellett volna kilesnie...

-Ma bizony. Még lepasszolom ezt Darren-nek, benézek a céghez, és aztán irány Kanada. - Büszkén vágta rá mindezt, és kicsit talán izgatottan is. - Ha addig nem szedi ki belőlem, akkor meglepi, és nem, nem élnek ott a szülei, sőt, az enyémek sem, illetve senki más sem 4000 mérföldes körzetben akit ismernék, részben ezért is olyan vonzó a hely.
~Kivéve a lányom pasiját, bár most ő is épp a Xavier gyengélkedőjén ájuldozik, szóval tiszta a terep.~
-Még nem tudom, de hamarosan, ha azt szeretnénk, hogy beleférjen a ruhájába...na persze előbb igent is kell mondania.
Úgy tűnik ma imádja ledöbbenteni partnerét, de az igazat megvallva nem nagyon akad, akivel az ilyesmit megbeszélhetné rajta kívül...talán még Ratna, de sajnos ő sem tudhat mindenről. Kemény az élet. Minden esetre vidáman áll fel az asztaltól, s barátian rácsap ő is Sheena vállára.
-Ne marháskodj. Ha a fiam nem lenne ilyen nyápic, simán összehoználak vele...mondjuk ő inkább a barnákat szereti....a lényeg, hogy tuti van olyan férfi, aki elég tökös neked!
~És elég sebezhetetlen.~
-No, sok szerencsét Jimmy-hez, remélem elég muníciót vettem neked.
Ezzel magára hagyja Sheena-t, a hatalmas bőröndben, mely színültig van töltve valamivel, amit támadás helyett inkább védekezésre szoktak használni, leginkább a férfiak, hogy elkerüljék a gyermekáldást.

...vagy akár az asszonytól is megtudhatja, kinek Logan elhencegett a kalandról egy gyenge pillanatában. És, hogy bánja-e a dolgot? Miért bánná? Sheena nagy lány már, ideje, hogy találjon magának valakit, aki örömet is szerez neki, amellett, hogy néha megpróbálja megölni őt.

//Köszi a játékot //

Már egy ideje elment Szellem, de én még mindig úgy ülök itt, mint akit villám sújtott, mert olyan információkat tudtam meg társamtól, akit eddig úgy gondoltam ismerek, hogy nem hittem a fülemnek.
~ Lynn és Szellem gyereket várnak? Ojvé! ~
Már ez is lelökte az agyamról az ékszíjat, de, hogy még valószínűleg felnőtt fia is van....De várjunk csak! Az a lista, amit adott azokról, akiket nem bánthatok! Most, hogy megtudtam az igazi nevét, végre leesett a tantusz. Elmosolyodtam.
~ Hát legyen egy nyugis heted pajtás, én mindent meg teszek a cél érdekében, de nem valószínű, hogy a te módszereddel! ~ lököm meg a bőröndöt, aztán csak kíváncsiságból óvatosan felteszem az asztalra és belekukkantok.
~ Hogy az a ....Szellem, te utolsó gazember! ~ csapom le a tetejét elvörösödve, remélve, hogy senki nem nézett most erre.

/Én is köszönöm /

*Vonakodva ugyan, de visszaül a székre, és gyanakvóan követi a tekintetével Electrot, mielőtt teljesen el nem tűnik a tömegben.*
~Elit csapat? Egyre valószínűtlenebb, bár ha egy mutánsokból álló különítményt elitnek nevezhetünk... Az én képzeletemben inkább áll közel valami vándorcirkuszhoz. Ha volna miből, akkor nagy összegben fogadni mernék, hogy ez az egészet Xavier hitette el vele. Tulajdonképpen nem is olyan nagy munka. Elfelejtetni vele mindent, aztán mintegy "véletlenül" rátalálni, és beadni, hogy a korábbi életét szörnyűnek tartotta. Aztán megadni az esélyt, hogy megváltsa magát az úgynevezett jó fiúk közt, ikszek előre, satöbbi satöbbi. Ha én is úgy játszadozhatnék mások gondolataival, mint ő tette, akkor tuti engem is egy tucat jól képzett mutáns testőr venne körül egész nap. Vagy nem, csak megnyerném a ki mit tud-ot. ~
*Az asztallap tükröződő felületét bámulva elmereng, vajon honnan tudhatná bárki is, hogy az élete nem egy telepata jól megkomponált átverése. Elhessegeti ezt a gyerekes gondolatot, megcsóválja a fejét, és figyelni kezdi a többi asztalnál étkezőket.*