McDonald's

- Nekem nincs gondom az ilyenekkel. Orvos családban nőttem fel. Egy trauma és szívsebész mellett a csipogó sípolása bennem, csak nosztalgikus emlékeket ébreszt. - Mondom mosolyogva, hiszen hosszú idő után újra eszembe jut a családom. Évek óta nem láttam őket, és ők évek óta halottnak hihetnek engem. Bármennyire is hiányoznak, az ő biztonságuk érdekében kerülnöm kell őket. Közben Rambovics burger tényleg majdnem megöl, ugyanis amikor a szép szőke hölgy elmondja, hogy ő viszont szihomókos a falat keresztbe akad a torkomon.
- Ez tényleg egy bosszúálló burger volt. - Jegyzem meg mikor egy keés köhögés után lement a falat és levegőhöz jutottam. És csak érdeklődve hallgattam ahogy a nő mondja a dolgokat. Én pedig hevesen bólogatni kezdek hozzá. - Teljesen egyet értek kollegina. Ezek a hamburgerek mind durva népség, mégis egyszerűek. Nem nehéz lehámozni a lényük mélyére. És ahogy rámutatott a hamburgereknél nagyon fontos az emészthetőség. Nézzük csak meg az utolsó sajtburgerünket Frajdi burgert. - Mondom mosolyogva, mintha csak egy tudós társammal beszélgetnék akivel éppen konzíliumot tartunk egy beteg felett. - Mint minden burger a Frajdi burger is zsömle álarc mögé rejti igazi énjét. Ezek az álarcok elég sablonosak, mondhatni a burgerek ilyen téren nem egy fantázia dús népség. Az álarc célja szinte csak az, hogy eltakarja a burger tényleges belső tulajdonságait. Ez a burger jelen esetben a szabvány mini pufis szezám magos álarcot használja. Nem túl fantázia dús, de az első hamburger maszkokhoz a szezámmag megjelenése már a fejlődés jele, és annak, hogy a hamburgerek kezdenek figyelmet fordítani a jól kidolgozott álarcra. A képre amit a világ felé mutatnak. Hatoljunk azonban mélyebbre a burgerünkbe. - Mondom, és itt le emelem, a szezám magos tetejét és láthatóvá válik a hamburger tölteléke. - Mint tudjuk a burgerek belül rejtegetik az igazi értékeiket a különféle rétegeket. Az első burgerek megszületésekor ez a belső tartalom három fő dologra oszlott. Zöldségek, hús, és szósz. Azonban minél több hamburger jött világra itt is megjelent a fejlődés. Ne izegjen mozogjon a páciens! Éppen a lelke mélyére hatolunk. - Bökdösöm meg az ujjammal a sajtburgert. - Nos mint a kedves kollegina láthatja ez a egyed itt előttünk a nagykönyvbe illő sajtburger. A páncélja nélkül láthatjuk, hogy egy tipikus egyen gondolkodású beteggel van dolgunk. Kevés aprított zöldség, ami arra utal, hogy ez a páciens nem a ropogós zöldség falatkákkal akar hódítani. Bár ez sejthető volt, mikor meg pillantottuk a sajtot. A zöldség itt nem tölti be a ropogós fogak alatt szét roppanó, lágy ízeket sugárzó szerepét. Egyedüli célja, hogy a minimális jelenlévő mennyiségével szavatolja számunkra azt, hogy nem fog feltűnni az annyira tradicionális zöldség összetevő hiánya. Alapos szemrevételezés után kiderül ugyan ez a szósszal is. Aminek az eredeti feladata az volt, hogy ki emelje a hús szaftos ízét, és a zöldségek mint a hagyma paradicsom, saláta ropógósságát kissé megolajozva selymes lágysággal borítsa be azt. Itt a jelen esetben láthatjuk, hogy egy kevés ketchupba süllyednek a zöldség darabkák. Vagyis a szósz szerepe itt is csak az, mint az aprított zöldségé. Vagyis, ha nem lenne az hiányozna, de így nem tűnik fel, milyen kevés is van eben a páciensben belőle. A kezdeti hamburgerek gazdag szósz világa itt nem fedezhető fel. Csak semmi fantázia, mondhatnánk. És az ígéretesen induló szezámmagos maszk mögött meglepően sekélyes íz és fantázia világot fedezhetünk fel. Sehol egy csipetnyi mustár, vagy bors, esetleg más barbecue ízesítés, vagy enyhén meg bolondítva mézzel. Mint mondtam sima heinz ketchup. Az eddigiek után ahogy vártuk a hús pogácsa sem tűnik igazán ki. Mondhatni ez a burger sem állt kétszer sorba mikor a húst osztogatták. Egedül azt mondhatni egyetlen vonzó dolognak benne, hogy dizájnosan pont akkora, hogy nem lóg a maszkon túlra. Így sikeresen elrejti a nép elől, hogy milyen szegényes gondolat világ rejtőzik is a maszk mögött. A hús ezeken túl nem mondhat el túl sok egyediséget. Nincs túl sütve, és nincs kissé nyersre hagyva. Éppen csak átpárolódott megsült fajta, megint csak a fantázia hiányáról téve tanúbizonyságot. A színén látszik, hogy rengeteg mesterséges össze tevőt tartalmaz, mellőzve az eredeti hús gondolatokat. A vastagsága kifejezetten vékonynak mondható. Messze az átlag alatt, és még messzebb a jumbó mérettől. Az egyedüli dolog ami a zsömle álarcon kívül is látszik az a sajt. Sajnos a sajt szintén a fantáziátlanság iskola példája. A tankönyvben rögtön az „UNALMAS!” címszó mellett található a fényképe. Látszik, hogy ömlesztett lapkasajt van rögtön a hús alá dobva. Még Spongya Bob is sírva fakadna ekkora hanyagság láttán. És gyermekek fakadnak sírva mély gyásszal emlékezve a vékonyan szeletelt igazi ementáli vagy füstölt sajtok emlékének, melyek mint egy szerető úgy olvadnak rá a húspogácsára. A végső konklúzióm a vizsgált páciensről a következő. Megállapítható, hogy a vizsgált alany tökéletesen megfelel a Mc birodalom sorozási kvótájának. Táplálékban gazdag, fantáziátlan közepes ízvilág jellemzi, melyből nem hiányzik semmi, mégis nagyon messze van a hősi teljesítménytől. Vélhetően egy séf sem fogja siratni, mikor is fogságba esve Nick önkéntes egyesszámú harcos a fogaival rituálisan kivégzi. Azt kell mondjam szomorú sors. - Mondom, és vissza téve a zsemle tetejét nagyot harapok bele. - Isten nyugosztalja Frajdburgert. - Sóhajtom mikor lenyeltem a falatot. - Remélem nem zavartam meg elemzésemmel. - Mosolygok extra szélesen a nőre, majd hogy a dolgokra feltegyem a pontot megrebegtetem a szem pilláimat is, miközben a tekintetem a zöld szemekbe mélyesztem.

Tess mosolyogva hallgatta az előtte ülő férfi mondandóját. Tetszett neki, hogy nem egy dögunalmas pasit fogott ki, hanem egy igazi móka-Mikit A lány csendben figyelte a hamburger anatómiájának bemutatását, majd a többi vicces dolgot, amit a férfi kreált. Valahogy kicsit úgy érezte, hogy még is csak jól döntött a mai nappal kapcsolatban, bér még mindig nyomasztotta a reggeli telefon, amit az onkológussal beszélt meg. Félt a holnaptól és rettegett a többi naptól is, ami rá vár, de igyekezett nem nagyon rá gondolni.
- Akkor gondolom ismerős a régi "sajnos fontos esethez hívtak, azért kések otthonról" szöveg.
Mutatta idézőjelbe téve a mondandójának a lényegét és az utolsó falatokat is megette, ami a műanyag tányéron volt elhelyezve. Egy kicsit meglepődött, hogy hosszú-hosszú idők óta végre sikerült úgy ebédelnie, hogy nem érez azonnali hányingert és ennek iszonyatosan megörült. Aztán, amint a férfi is befejezte az evést és rám pislogott akaratlanul is hangosan felkacagtam.
- Semmi baj, nyugodjon meg. nagyon élveztem ezt a... harcias ebédet. Igazán nagyszerű társaság volt, köszönöm.
Mosolygott nagylelkűen a férfira és tényleg nagyon élvezte ezt a fél órácskát, amit eltöltöttek együtt az asztalnál. Míg csendben figyelte a férfit a csipogója ismét megszólalt. Kissé idegesen kikotorta a táskájából, majd ismét kinyomta és ezt vagy még háromszor megcsinálta. Aztán a férfira emelte méregzöld tekintetét, elnyomott egy ásítást és összehajtogatta a szalvétáját, amivel az előbb a száját törölte meg.
- Nos, még egyszer köszönöm ezt a kellemes beszélgetést, de azt hiszem igyekeznem kell vissza. A pácienseim sajnos túlságosan is pontosan érkeznek, és nem szeretném őket meglepni, hogy nem találnak bent.
Állt fel Tess és a táskáját a vállára kanyarítva felemelte a tálcáját.
- Legyen szép napja, Mr...
Nézett kérdőn a férfira és felé nyújtotta a kezét.