Cerebro

Míg leértünk az alagsorba, rádöbbentem, hogy őrült nagy butaságot csinálunk, de találtam egy pici kapaszkodót is a saját megnyugtatásomra. Úgyse fog tudni bemenni. Ezt mantráztam magamban, miközben leosontunk, és még akkor is, amikor az ajtókra mutogatva mondtam el neki, hogy éppen mi mellett haladunk el. Mekkora patália lenne, ha mondjuk Electro kijönne éppen a szobájából, jesszusom... Gyorsan szedtem a lábamat mellette, sőt egyszer majdnem meg is botlottam, én kis szerencsétlen, de még épp időben támaszkodtam meg a falba.
Végül ahogy a folyosó végére értünk, lelassítottam a biztonsági ajtó előtt.
- Nos íme.. - suttogtam. - Ez Cerebro. És azt hiszem, most már mehetünk is fel.. - néztem rá reménykedve, hogy megelégszik ennyivel, de valahol hátul erősen ugrált azt kiabálva, hogy azt aztán leshetem...

Botlásakor csak rásandítottam.
-Egy.
Számoltam hangosan. Az ajtó előtt valamelyest lelassítottam. Egészen közel léptem hozzá. Rátenyereltem, másodperceken belül vigyor kerekedett az arcomra. Ahol a két szárny összeér lassan belenyomtam ujjaimat az ajtóba mintha valami massza lenne. Másik kezemmel is hasonló képen cselekedtem. Szépen lassan széthúztam az ajtót alkotó anyagot. Kicsit csúnyára sikeredett. Mintha valami az ajtóban robbant volna fel és hajtogatta volna ki az anyagát.
-Több időm lenne kicsinosítanám...
Lassan elindultam a folyosó végén lévő készülék irányába. A méretek lélegzet elállítóak voltak. Mutató ujjamat ráhelyeztem a sisakra amikor órám jelzett. A bonyolult szerkezet anyagi felépítése összetevőinek listája a fejemben keringett. Megcsóváltam a fejemet a jelzés miatt, sarkon fordultam és elindultam kifelé.
-Látod? Csak ennyit akartam.

Csak idegesen tettem át a súlypontom egyik lábamról a másikra, míg ő az ajtót vizslatta. Aztán, ahogyan belenyúlt, szó szerint, majdnem hanyatt vágódtam. Tudtam! Éreztem, hogy ez jól nem sülhet el, de én h_lye nem hallgatok magamra, pedig húsz év alatt ideje lett volna már megtanulni, hogy a legtöbb dolog, ami bekapcsolja a vészvillogót nem értelmetlen zagyvaság.
- Ez most.. - mentem oda a lyukhoz, és bekukkantottam utána. Beljebb már nem mertem merészkedni, na meg nem is akartam. Egyszerre akartam leteremteni, meg lelépni is, de megelőzött, mert mire összeszedtem magam, már kinn is volt.
- Kérlek mondd, hogy vissza is tudod csinálni... Ugye vissza tudod? - beszéltem még halkan, de a szemeim már szikráztak a dühtől.

Tettemet nem éreztem bűnnek. bajt nem csináltam. Senkinek sem esett baja. Megfordultam és felsandítottam az ajtóra. Elhúztam a számat.
-Hááát... elég csúnya lett...
Tanácstalan arcot vágtam és megvakartam a tarkómat. méregettem és közelebb léptem. Még az ép részénél rátenyereltem és abba hagytam a színjátékot.
-Még szép... Máskülönben neki se kezdtem volna.
Az ajtó szépen lassan elkezdett visszaalakulni eredeti állapotába. Miután kívülről sértetlennek tűnt még egy kicsit rajta hagytam a kezemet és a belső szerkezetét is helyrepofoztam. Elégedetten összecsaptam a kezemet 2-3-szor mintha a koszt porolnám le róla.
-Így jó lesz ugye?
Fordulok felé elégedetten és várok egy kicsit míg magához tér.
-Mehetünk?

- De ha ezt most így merészeled hagyni, esküszöm hozok egy cserépnyi borostyánt és felkötözlek vele a mennyezetre. - morogtam még mindig dühödten, de amint nekilátott visszahegeszteni az ajtót, hatalmas kő pottyant le a szívemről, na meg szerencsére a gyomrom is engedett egy kicsit a csomón. Ahányszor szóba fog kerülni ez a gépezet, mindig parázni fogok, hála az 0stobaságomnak.
- De akkor meg ne rémisztgess, te l0:k0:tt... Egyáltalán nem vicces. - a szememet viszont nem tudtam levenni a művelet folyamatáról, sőt ahogy végzett még egy kicsit közelebb is merészkedtem, és megérintettem a felületet, de csak egy pillanatra. Igen, tényleg azt akartam leellenőrözni, hogy nem nyomódik-e be nekem is, de hál' istennek most is ugyan olyan volt, mint eddig.
- Rendben, mehetünk. - már sarkon is fordultam, de most kicsit nyugisabb tempóban, mint idefelé. - Amúgy nem rossz képesség, csak ha legközelebb hasonló őrültségekre akarod használni, inkább szólj, és már ott sem vagyok. Amúgy még mindig van kedved elmenni valamerre? Mert akkor lepakolok a szobámban meg ilyenek.

Kirohanására vigyorogva bólogattam.
-De, vicces volt. Holnap már te is nevetni fogsz rajta.
Bólintottam egyet és ugyan azon az úton mentünk vissza amin jöttünk.
-Pakolj le, a kapu előtt megvárlak.
A folyosókon elváltak útjaink. Én a garázs felé mentem az irányt. A választásom egy kék sportkocsira esett. A kulcsomon eszközölt kisebb változtatással gyerekjáték volt beindítani a kicsikét. A bejárat elé hajtottam, a motort leállítottam és a kocsinak dőlve megváltam a leányzót.

Manhattani utcák

//Előzmény: Westside Pistol and Rifle Range lőtér//

Kocsiba vágódtunk és út közben rövid ismertetésbe fogtam dr Harlow felé:
- A Cerebro egyfajta szuperszámítógép, amit azt hiszem Xavier professzor alkotott, vagy legalábbis az ő instrukciói alapján készült - kezdtem. - Technikailag egy megfelelően képzett mentalista mutáns képes ezzel érzékelni más, aktív X génnel rendelkező személyeket a földgolyó bármely pontján. Ha ehhez képesek lennénk hozzáférni az nagyban gyorsítaná a kutatást, de fájdalom, a professzor és egyik kedvenc tanítványa, Jane eltűnése óta ehhez nem rendelkezünk kellő emberi tényezővel, egyszerűen egyik diákunk sem érte még el azt a szintet, hogy ezzel próbát tehessen. Jane nagyon fejlett mentalista volt, de még ő is majdnem belehalt mikor kénytelen volt alkalmazni, nyilvánvaló okokból tizenéves gyerekeket ennek nem fogunk kitenni. Mindettől függetlenül ismereteim szerint a Cerebro jelenleg a világ legnagyobb kapacitású és legfejlettebb számítógépe, így jónak látom az esélyeket, hogy Sean kezében igencsak erőteljes támogatássá váljon a felderítésben.
Közben átvettem a fiútól a hátizsákot és belenézve elismerően füttyentettem:
- Szép kollekció, de ha nem bánod szívesebben használom a saját felszerelésemet. Talán neked is találunk a Cerebro termében olyan hordozható elektronikai eszközt, ami hasznunkra lehet.
Az Intézetnél behajtottunk, a társaimat mint vendégeket igazoltam a birtok biztonsági személyzete számára, aztán leparkolva sietős léptekkel először is a szobámba mentünk, ahol magamra kaptam az egyenruhámat, fölé pedig egyelőre egy ballonkabátot vettem. Azért az X-ek kezeslábasa elég feltűnő az utcán még ma is, pedig elég elmebeteg van már, akik körében divatot teremt, mint minden új "szenzáció". Innen aztán megirányoztuk az alagsort, ahol belöktem a gyengélkedő ajtaját és körbe mutattam:
- Hordozható orvosi eszközök, gyógyászati csomagok, gyógyszerek, miegyéb. Ön jobban eligazodik itt, doktornő...
Nem kellett kétszer mondani neki sem, azonnal nekiállt összeszedni ami kellett, hamarosan kis csomaggal gyarapodtunk hát innen is. A bepakolt cuccok feléről nem voltak elképzeléseim mi is valójában, de hát én nem vagyok orvos. Tisztelettel adóztam a nő higgadtságának és szakértelmének. Innen már egyenes út vezetett a Cerebrohoz. Beléptünk Xavier professzor egykori magánszentélyébe, majd villámsebesen a gép felé fordultam:
- Cerebro! Azonosítom magamat: Előőrs. Adam Windsor, igazgatóhelyettes. Hozzáférési kód: Alfa - Bravo - 499 - 723 - Tango - 14 - Charlie - 24 - 239.
- Megerősítve - hangzott a gépi válasz a hangszórókból.
- Teljes rendszerhozzáférést engedélyezek saját jogosultságomban egy külsős személynek a rendszerhez és alrendszerekhez.
- Hozzáférés ellenőrzéséhez kérem lépjen a kijelölt helyre Előőrs.
A falon lenyíló panelhez lépve átestem a retina és ujjlenyomat vizsgálaton, majd intettem Seannek a konzol felé:
- Előtted a terep - biccentettem biztatóan. - Hozzáférsz a géphez. Most a te pályád jön.

-Rendben - feleli, s vállára kapja a hátizsákot. Marha kényelmetlen.
Nem akar beleszólni a férfi monológjába, ezért hazafelé úton...vagyis az iskola felé vezető úton csak az ablakon át bámult kifelé, amíg Adam Lynn-t okosította ki.
~Furcsa, amikor először kerültem ide, alig vártam, hogy kiszabaduljak, most pedig minden szabadidőmet itt töltöm, sőt, néha órák helyett is itt lógok.~
Olyan gyorsan történnek az események, hogy mire megint magához tér, már az ajtó előtt állnak. A gépet látva beindul testében egy reflex, minek hatására rögtön azon kezd gondolkodni, hogyan kerülhetné meg a védelmi rendszert, de mielőtt eszébe jutna bármi érdemi, Adam már be is lép.
~Ja, úgy könnyű, ha tudod a jelszót.~
A terembe lépve, ahogy felgyúlnak a falba rejtett lámpák, és fényük először csillan fel a fémes berendezésen, Sean nem tud nem a Normady újjászületése című klipre gondolni egyik kedvenc játékából.
-Igenis! - Vágja magát vigyázzba egy pillanatra, s már meg is indul a géphez sietős léptekkel, hogy bevágja magát a dolgok sűrűjébe.

Első dolga, hogy kézzel csatlakoztassa le azokat a merevlemezeket, melyek az iskola adatbázisát rejtik. Ha túl kemény fába vágja a fejszéjét, és az ellenség visszatámad - amiben erősen kételkedik, ezt az oprendszert egyedül itt használják a világon, eleinte még neki is magas volt, amikor ide jött - akkor se okozzon még több kárt az iskolának, és az idejáró diákoknak. Ezután jöhet a nyomozás. Első dolga, hogy utána nézzen, tényleg a CIA figyelmeztette-e Jacob-al kapcsolatban, ugyanis ha igen, és valóban valami mutánsellenes gyilkos, az érthető módon aláásná kettejük kapcsolatát.
Közben megpróbál neki is utána nézni, bár van egy sanda gyanúja, hogy max egy laptopra bukkan majd rá, egy szemeteskuka mélyén. Ő tuti csak így törné fel egy hozzá hasonló hacker telefonját.
Végül biztos ami biztos indít egy széles körű keresést, Sarah személyleírásával, és nevével, biztos ami biztos. Nem lát rá sok esélyt, hogy valami pancser megosztotta a Facebook-on a tervét, hogy elrabolja őt, és igazán abban sem reménykedik, hogy email-ben tárgyalták meg a dolgot, de ennyi processzort csak ki kell használni valamire, nem igaz?

~Tarts ki, édes Fúriám, megtalállak.~
Ez a becenév még mindig mosolyt csal az arcára, s most szüksége van minden lelki erőre, hogy ébren tudjon maradni, nemhogy talpon.

Cerebro a legnagyobb kapacitású és legfejlettebb számítógép. Nem mondhatnám, hogy túlzottan értettem az informatikához, de a gondolat nekem is tetszett. Egy gép, ami talán még a 42-t is ki tudja számolni jó, ha a mi oldalunkon áll. Ahogy közeledtünk az Intézethez, egyre magabiztosabbnak éreztem magam, már csak abban kellett reménykednem, hogy Sean hölgye ép bőrrel átvészeli az időt, amíg ránk kell várnia.
-De hogyha egy mentalista kell ahhoz, hogy Cerebrot használni lehessen - tettem fel az egyetlen kérdést, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott - mit tudna Sean kezdeni vele? Legjobb tudomásom szerint ő nem az, és bármilyen profi hacker, az azért nem ugyanaz.
Mikor megérkeztünk, Adam Windsor és két vendége, enyhe csalódást éreztem, amiért nem ide jártam iskolába. Gyönyörű park, gyönyörű kastélyszerű épület benne a sok gyönyörű mutánssal, akiknek nem kell rejtegetni a képességeiket. De jó lett volna!
Miután Adam divatosabb öltözékre váltott, végre a gyengélkedő következett, ahol ismét otthonosabb területen érezhettem magam. A szoba jóval nagyobb volt, mint az én brooklyni rendelőm, valamint sokkal jobban felszerelt. De nem volt időm a nézelődésre, ezért aztán minden hasznosat bedobáltam a táskámba. Remekül rendszerezett helyiség volt, ezért könnyen kiismertem magam. Ragtapasz, kötszer, mull-lap, fertőtlenítő, ollő, kesztyű, fájdalomcsillapító, fonendoszkóp, pupillalámpa, laringoscope, szike, csipesz, hordozható oxigénpalack, Y-cső, néhány tű és fecskendő. Elégnek kell lennie!
Innen az utunk már egyenesen Cerebrohoz vezetett, úgyhogy igyekeztem csendben meghúzni magam, amíg a többiek teszik a dolgukat.

Új Evolúció

Cerebro átengedi a hozzáférést a hangazonosítóval nem rendelkező felhasználók számára is, Adam parancsára. Így elérhető egy panel, ahol bejön a gép konfigurációs képernyője.
Innentől Sean számára az első lépések igen könnyen és gyorsan mennek. Azaz: kiszedni a diákok adatait tartalmazó háttértárolókat. Zéró idő alatt megvan vele. Az ok egyszerű: nincsenek a diákok adatait tároló részei Cerebronak. A legutóbbi betörés óta szétválasztották az általános felhasználású számítógéphálózatot Cerebro-tól. Hiszen néhány száz, vagy akár néhány százezer diákot is elbírnak hagyományos szerverek is. A Xavier Intézet pedig sosem a szűkmarkúságáról volt híres, ha felszerelésről van szó...

Hamarosan már rá is zavarod a gépet a világhálóra. Több érdekes dolgot is megtudsz. Rengeteg helyen szerepel a Sarah név, több Sarah Wilchok is van az államban, az USA-ban pedig több száz. Kiderül, hogy történt már bejelentés a rendőrségen az eltűnése kapcsán, amit persze kiszimatolt pár újságíró. Bár még nem hozták ki, de az egyik főcím furcsa: "A Xavier Intézet két diákját elrabolták". Ezek szerint nem csak Sarah tűnt el. Minden esetre a rendőrség meglepően sok embert állított rá, akik nem meglepően eredménytelenek eddig.
Annyi viszont bizonyos, hogy egyszerre tűnt el mindkét diák.


//Fontos! Update Cerebro-tól: Semmilyen átkonfigurálás nem történt a géppel. Cerebro azt tudja, amire kitaláltál, amire való. Nem univerzálisan használt szuperszámítógép. Most már így marad ebben a kalandban, a kaland végéig, de legközelebb Cerebro használatához ajánlatos egy igen gyakorlott telepata.//

-Öhm...Adam! - Kiáltja a férfi után, majd mikor leesik neki, hogy ez egy hangszigetelt, föld alatti szoba, előkapja a mobilját, és úgy hívja fel őt.Miután a férfi felvette, azonnal megosztja vele a felfedezését. - Mond, nem tűnt el még valaki véletlenül az iskolából? Nem szoktam hinni a firkászoknak, de állítólag két ember is eltűnt innen, és tudjuk, hogy legalább a fele igaz. Minden esetre, más nem derült ki sajnos. Még próbálkozom, de félek nincs választásunk, el kell mennünk a kikötőbe.
A gondolat, hogy valamivel több mint egy napig még ott kell raboskodnia szegény lánynak...hol is? Tehát, a gondolat, hogy még egy napig raboskodnia kell, nem kellemes, ám ezzel a tehetetlen dühvel nem megy sokra, így inkább produktívabb dolgok felé fordítja energiáit. Párszor el is alszik közben, illetve vagy kétszer még eszik is a fenti menzán, ahol megállapítja, hogy még a kaja is jobb, mint a Fordham-ben. Megint később, bűntudattól kínozva, amiért ilyesmikre fecsérelte az idejét, folytatja a keresést, de persze, nem akad semmire, nincs más hátra, mint előre!!!

//Folytatás: Kikötő és Komp//

Vállat vontam Sean szavaira, bár belülről mardosott az aggodalom:
- Most érkeztem haza mint tudod, ha el is tűnt valaki, engem nem értesítettek. De te vagy az informatikai szakember, nézz bele a központi nyilvántartásunkba, biztos, hogy találsz valamit, ha így történt - ajánlottam.
Mindenesetre Sean példáját követve magam is ettem, ittam és lehetőség szerint pihentem is valamennyit, amíg kutakodott, majd más már nem lévén hátra felszerelkeztem és elindultunk.