Manhattani Kulturális Központ

Legnagyobb megkönnyebbülésemre a lány nem rohant el rémülten és nem síkoltott segítségért a biztonsági őrök felé, hanem kissé meglepődve ugyan, de elfogadta a kérésemet és a kertbe invitált bennünket.
- Cssss! Édesem, egy kicsit, csak egy hangyányit a kedvemért fogd vissza magad, mert, ha segítséget szeretnénk kérni egy „normális” embertől, akkor nem kéne rögtön a frászt hoznod rá! – mosolyogtam Aya-ra miközben megszorítottam a kezét biztatóan. – Ez talán elég lenne első lépésnek.
Mikor Ratna helyet foglalt a pergola alatti padon én is mellé ültem, Aya meg, idegességét leplezendő inkább flegmán az egyik oszlopnak dőlve fogott bele, természetesen a maga módján annak ismertetésébe, hogy miért is jöttünk.
Éreztem, hogy ez a kis monológ is majd kiegészítésre, vagy tágabb magyarázatra szorul és lehet, hogy néha a szavakat is fordítani kell, ennek a látszólag nagyon szelíd lánynak, így megvártam, míg Aya befejezi, majd kicsit hozzátettem itt-ott.
- Az a helyzet, kedves Ratna, hogy az és mennyasszonyom kissé szabadszájú teremtés, de mivel nekem feltett szándékom, hogy az oltár elő vezessem és mivel nekem vannak bizonyos társadalmi kötelezettségeim, - igyekeztem azért amennyire lehet nem előadni, hogy konkrétan miért is, - ezért fontos, hogy megtanuljon társaságban viselkedni és főleg társalogni. Mikor ezt a problémát felvetettük Lynn doktornőnek, ő magát ajánlotta, hogy ebben tud nekünk segíteni és rövid időn belül úrihölgyet faragni az én kedvesemből. – mosolyogtam reménykedve a lányra, hogy nem küld el a fenébe minket.
Aztán ismét Aya vette át a szót, és igaz, hogy részben igaza volt, de talán ha nem hangsúlyozta volna ki a titkosságot, akkor kevésbé lett volna figyelemfelkeltő, hiszen igaz, hogy a lányt Lynn ajánlotta, de azért neki is jobb, ha minél kevesebbet tud rólunk.
- Igen, igazad van édes, jobb, ha nem ezt a nevet használjuk, de majd a kisasszony, ha elvállalja a feladatot kitalál valamit.
A pénz és a „segítség” felajánlására, csak összeráncoltam a homlokom, mert nem hiszem, hogy abban, hogy elvállaja-e a munkát a lány vagy sem, ez lesz a fő motíváció, inkább az, hogy nagyon is felkeltjük a kíváncsiságát. Hiszen két ilyen lökött fazont nem talál minden bokorban, azt hiszem.
- Aya! Szívem, talán hagyjuk gondolkozni és kérdezni Ratnát. – fogom meg Aya kezét és húzom az ölembe, hogy megnyugtassam kissé, mert úgy pörög ezerrel, mint egy feltuningolt versenymotor.

Naná, hogy felét se értettem annak, amit Aya próbált elmagyarázni nekem az ő kis sajátos szókincsével, de hát na, annyira még nem voltam otthon az itteni szlengben... Még szerencse, hogy az ifjú vőlegény, Mike a segítségünkre sietett, mint tolmács, különben azt hiszem, el-activity-zhettünk volna itt napestig is, mire kibogozom a lány szavaiból, hogy mégis mivel akarnak megbízni engem.
-Nos... vágtam bele, miután mindkettőjüket végighallgattam, bár igazából annyi kérdés megfogalmazódott bennem, hogy azt se tudtam, melyikkel kéne kezdenem.
-Azt hiszem, maga a probléma világos, az is, hogy mit kéne tennem. Viszont... van még néhány apróság, amit azt hiszem, feltétlenül meg kéne beszélnünk, mielőtt belevágunk ebbe az egészbe. Először is, Mike... Azt említette, hogy vannak bizonyos társadalmi kötelezettségei, Aya pedig azt mondta, hogy feltétlen meg kéne tanulnia előkelőbb társaságban is viselkednie. Ez pontosan mit jelent, mennyire előkelő ez az említett társaság? Mert az azért nem mindegy, hogy tudomisén, az elnökkel készülnek egy találkára, a város polgármesterével, egy elismert zeneszerzővel, a főnökeikkel, vagy egy helyi közösség vezetőjével, pedig a maga módján mindegyik előkelőnek számít...
-Másodszor, említették, hogy ezt az egészet titokban kell tartani. Mivel Lynn Harlow-tól kapták meg az elérhetőségemet, feltételezem, hogy teljesen veszélytelen ez az egész megbízás, különben nem engem választott volna a feladatra, nem igaz? De akkor miért kell titokban tartani? Pláne, ha csupán közönséges illemtan óráról van szó?
~Legalábbis remélem, hogy nem fog a tudtom nélkül egy rakás maffiózót a nyakamra szabadítani, különben magyarázkodhatok megint Darrennek, hogy nem én kerestem a bajt, hanem ismét az talált meg engem...
Egy kissé felkeltette bennem a gyanakvást az, hogy ennyire foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá, hogy ez az egész ügy titokban maradjon. Bár... aki egy rakás mutánssal él összezárva a nap szinte 24 órájában, annak mennyire lehetnek titkai mások előtt? Amúgy is, akinek elmondanám, az magától is bármikor képes lenne a nyomomra bukkanni... ugye, kedvesem?
-Másik név? Alapvetően szeretem a nevükön szólítani az embereket, de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, ám legyen. Az Aya nem jó, a Maya megfelel helyette? Vagy ha ez nem tetszik, akkor... Mike? Az édesanya keresztnevét megkérdezhetem?
Ahogy a fiatal párt néztem, magamban elmosolyodtam. A férfi viselkedésével alapvetően semmi bajom, és annyira a lányé sem vészes, csak kicsit csiszolni kell a szókincsén és a viselkedésén...
-Ó igen, és az egyik legfontosabb, majdnem el is felejtettem. Mennyire sürgős, és mikorra kéne végeznünk ezzel az egész viselkedéstanos mizériával? A másik pedig az lenne, hogy később majd emberek között sem ártana gyakorolni, viszont először azt hiszem, célravezetőbb lenne, ha inkább csak magunkban gyakorolnánk, külsősök nélkül. Ehhez esetleg tudnak valami helyszínt ajánlani, ahol senki sem zavarna minket? Nem ismerem az anyagi, családi hátterüket, de... esetleg ha egyiküknek van lakása, az egy helyszínnek megfelelne. Én a héten csak a próbáim után, este érek rá, jövő héttől azonban a délutánok is felszabadulnak, vagy esetleg némelyik délelőtt is megfelel. Nos, hogy döntenek?

-Az összes, amit említett jöhet - bólintottam végig a felsorolására. - Ratna, igen egyszerű, azt akarom, hogy akár az angol királynőnek is be tudjam adni, hogy még a selyem pelenkámat is csak gyémánt tűkkel lehetett eltűzni, és még az anyatejet is eltartott kisujjal szlopáltam. Ennél alább nem megyek. Nevezzen szabadszájúnak, mint Mike vagy bunkónak, mint mindenki más, a lényeg, hogy olyan méretű fazonírozásra van szükségem, hogy még az anyám se ismerjen rám.
Mike ölébe penderülve, kicsit valóban lecsillapodtam, még egy futó mosollyal megoldott puszit is nyomtam az arcára, de aztán ismét elkomolyodva fordultam Ratnához. Na, ebből a csajból sem lenne túl jó bérgyilkos, az tuti. Vállalja, hogy segít két ilyen gyanús egyénnek, csak mert beböfögték egy ismerőse nevét, pedig nem is biztos, hogy valaha beszéltek vele. És mindezt fillérekért!
~Jaj, kislány, ha élni fogsz az opció jogával, hogy hívj, ha gáz van, mostantól éjjel-nappal készenlétben kell állnom! Bár nem hinném, hogy így túl sokáig kéne várnom...~
-Maga a megbízás teljesen veszélytelen. Tőlem aztán keresztül-kasul reklámozhatod, hogy etikett órákat tartasz, még az sem gond szerintem, ha Mike-ot is megemlíted. Nincs abban semmi különös, ha ismerősök vagytok. Csak arra figyelj, hogy engem nem ismersz, oké? Sosem hallottál rólam. Mike menyasszonya és kész, de ha feltétlenül beszélsz erről valakinek, az nem én vagyok. Szólíthatsz, emlegethetsz Mayanak, vagy felőlem akár Eliza Doolittle-nek is, de az igazi nevemet felejtsd el. Amíg nem tud róla senki, hogy ismersz, addig semmi bajod nem eshet.
Mivel nem akartam a frászt hozni szegény lányra, aki olyan kis törékenynek és sebezhetőnek tűnt, hogy komolyan el kellett gondolkoznom rajta, hogy végig szabad-e neki néznie egy egész Én pici pónim epizódot, ahol azért hosszú perceket kell várni a happy endig, amikor is kiderül, hogy semmi baj, van elég sütiszelet az összes gebének, szóval inkább gyorsan megpróbáltam leegyszerűsíteni.
-Mike-nak be kell majd mutatnia engem, mint a menyasszonyát, és ott a helyi Idoltól kezdve a polgármesteren és kollégákon át az elnökig akárki előfordulhat. A lényeg, hogy nem tudhatják meg, hogy én vagyok az. Taníts meg, hogy játszam el a nagyvilági dámát, és akkor nem fogok lelepleződni.
Következő kérdésére egy nagyon mélyet bólintottam.
-Nagyon sürgős. Minél előbb, annál jobb. Az utazás miatt ne aggódj, majd mi taxizunk ide-oda, utána haza is viszünk. De hamar neki kéne látnunk. Ha tegnap kezdtük volna el, már akkor is a saját belünkön taposnánk. Mehetünk az én lakásomra, Mike-ot nem szabad kompromittálni, és addig nem mutatkozhatunk együtt, amíg nem vagyok... Mit szólsz a ma estéhez? Ha kell valami kellék, segédeszköz, bármi, akkor mond, beszerezzük, amíg te itt rángatózol, aztán eljövünk érted, és kezdhetsz okosítani.
~Istenem, már utálom ezt az egészet! A sulit se véletlenül hagytam ott!~

Most már csak feszülten várhattuk a lány reakcióját, hogy vajon meg tudja e emészteni a hirtelen rázúdított információkat és egyáltalán hajlandó lesz-e szóba állni két ilyen lökött fazonnal, mint mi, annak ellenére, hogy sűrűn hangoztattuk Lynn nevét védekezésül.
- Igen, igen! Jól mondja Aya! – biccentettem és viszonoztam a futó csókot. – Be kell, hogy mutassam a kollégáimnak és a főnökeimnek, ráadásul nem kizárt egy polgármesteri vagy elnöki találkozó sem, így minden eshetőségre fel kell készülnünk. Tényleg arra van szükség, hogy akár az édes jó anyukája se ismerjen rá, abból ahogy beszél vagy viselkedik. Ezt kéne elérnie, ez lenne a cél. – mosolygok Ratnára, hiszen véleményen szerint igen csak jól vette az akadályt, amit a lerohanásával tettünk.
Aztán persze jött a dolog kényelmetlenebbik része, hiszen láthatólag nem volt egy buta teremtés, a sok utalás, hogy titokban kell tartani Aya személyét, rögtön szöget ütött a fejébe és most rá is kérdezett.
- Természetesen ahogy Aya mondja, a feladat maga veszélytelen, nem is engedném, hogy miattunk esetleg baja essen. – igyekszem biztosítani az indiai lányt a dologról. – De azt mindenképpen szeretnénk, ha a mennyasszonyom személyét diszkréten kezelné, ami mindenképpen a maga érdeke is, hogyha azt szeretné, hogy a dolog veszélytelen is maradjon. – igyekszem mosolyogva ezt a tudomására hozni, de muszáj, hogy megértse és fontosnak tartsa, hogy a titok titok maradjon. – Ezért is lenne jó, ha valami kitalált nevet használnánk, így biztos, hogy még véletlenül sem szólja el magát senki. – bólintok kedvesem ötletére, majd Ratna kérdésére, aki nem veti el a dolgot, sőt aránylag könnyedén rááll, válaszolok.
- Az édesanyám neve Cathrina, de ha jobban szeretnétek a Maya-t, nekem az is tetszik. – vigyorgok a lányokra.
Anna ellenére, hogy alaposan meglephettük a nem igazán mindennapi kérésünkkel Ratna hamar összeszedte magát és nagyon is fontos kérdéseket tett fel, mint ahogy most is.
- Természetesen minél előbb szeretnénk, ha legalább elkezdődne. – enyhítek egy kicsit Aya sürgetésén. – Nagyon fontos, hogy minél előbb sort tudjak keríteni a bemutatásra, hiszen nagyon imádjuk egymást és nem szeretnék nélküle menni egy rendezvényre se, arról már nem is beszélve, hogy nekem elég sasszemű kollégáim vannak, így ha sokáig húzzuk a dolgot, hamar lebuknék, hogy van valakim, akit titokban tartok, és ez rosszabb lenne, mintha kitapétáznám a homlokomra. Tudja Ratna, a férfi kollégák nagyon kegyetlenek tudnak lenni, ilyen szituációban. – borzongok meg az elképzelt ugratásoktól, Derekről már nem is beszélve. Még egy Lynnféle dologba nem ugranék bele.
- Igen, ahogy Aya mondja, bármit megteszünk, amire csak szükséges van. – bólintok szerelmem ajánlkozására.
Látom rajta, hogy már tűkön ül, hogy legyen valami, de remélem, hogy a kitartása sem fog hozzá hiányozni, de majd magam is rajta leszek.
- És Ratna, ne legyen vajszívű Aya-val, mert akkor hamar vége lesz a dolognak. Tőlem teljes felhatalmazást kap, hogy rávegye a tanulásra! – csókolom meg Aya száját gyorsan, hogy ne tudjon tiltakozni. – Ez a te érdeked is drágám, hiszen én ismerlek a legjobban, még talán magadnál is jobban. Szóval Ratna, csak keményen.

Figyelmesen hallgatom őket, ahogy sorban válaszolgatnak a kérdésre. Ezek szerint megint csak én aggódtam túl a dolgot, nemm vészes nincs benne. Yay!
A lány neve Aya helyett akkor Maya, ezt megjegyeztem... Bár, a Cathrina is illene rá, amilyen viharos természetű leányzó.
-Akkor, ha tényleg ilyen sürgős akkor azt hiszem, jobb lenne minél előbb kezdenünk? Ma este? Megfelel? Én 6-kor végzek, utána túleshetünk az első órán. -hagytam figyelmen kívül a lány lekezelő stílusát.
Mike szavai hallatán azonban széééles, baljóslatú mosolyra húzódott a szám széle.
-Ó, shukriya! -feleltem a férfinak, ahogy a szemem sarkából a menyasszonyára sandítottam- Bízhat bennem, olyan úrihölgyet faragok a lányból, hogy alig fog ráismerni!
S magamban már láttam magam előtt leperegni a képet, hogy ha valami különös oknál fogva előbb fogyna el a türelmem, mint AyaMaya ellenállása, akkor ha kell, én fogom a menyasszonyi fátylát vinni, vagy minden fogadáson csendben elteázgatok a sarokban, miközben a képességemmel az irányításom alatt tartom az úrihölgyünket...
-Viszont, ha most megbocsájtanak... Még valamit ennem is kéne, és mindjárt vége a szünetnek. Akkor ma este, 6-kor, itt várok... Viszlát később, namaste! -hajoltam meg feléjük egy kissé, összetett kezekkel, majd már siettem is vissza a terem felé.

A próbák után aztán már egy kevésbé díszes öltözékben, szövetnadrágban és egy ujjatlan felsőben vártam vissza a bájos megbízóimat, ám csak egy taxi várt a bejárat előtt, az ő megbízásukból. Annak ellenére, hogy apám is taxisofőrként dolgozik, nem rajongok túlságosan az autókért, de ha már egyszer elvállaltam, akkor teljesíteni is fogom ezt a megbízást, ha törik, ha szakad. A taxiban ülve csak szótlanul figyeltem, hogy merre haladunk, bár az én tájékozódási képességemmel, ha 20-szor járjuk be az útvonalat, akkor se találtam volna vissza egyedül, szóval inkább csak úgy unaloműzésként bámultam kifelé az ablakon, miközben azon töprengtem, vajon hogyan is kéne nekikezdeni ennek az egész illemtanosdinak. Ahogy az autó lassan leparkolt, kiszálltam a járműből, hogy megnézzem, milyen helyen is lakik ifjú, szabadszájú tanítványom...

/Folytatás... majd Aya kitalálja, hogy pontosan hol /