Technika és művészeti terem

Miután Lexxel rendbe hozattam a sérült karomat furcsa bizsergő érzés járta át a testem. Nem kimondottam névrokonom gyógyító ereje de nagyon hasonlított rá. Nem lüktetett, forrongani sem forrongott a vérem. De valami megváltozott. Kicsit talán émelyítő volt. Minden esetre szétszórtnak éreztem magam. Nehéz leírni és szavakba önteni. Valamivel elkellet terelnem a figyelmemet. Lekellet kötnöm magam. Úgy döntöttem alkotok valami szépet és nagyot. Belépve a zajtón fel sem tűnt, hogy a maroklenyomatom a kilincsen maradt. Kis kutakodás után találtam némi agyagot. Körbe pillantottam, hogy biztos egyedül vagyok e. Miután megbizonyosodtam efelől, megszabadultam a nyakkendőmtől és az öltönyömtől amiket a fogasra akasztottam. Ingme ujját könyékig feltűrtem és kis gondolkodás után neki kezdtem az agyag lassú kézzel való megformálásának. Kivételesen csak az emberi mértékkel mérhető képességeimet használtam fel a munkához. Olyannyira belemerültem a dologba, hogy talán még arra is nehezen eszmélnék ha valaki ott állna fölöttem...

A konyhába indultam, hogy csináljak magamnak valami szendvicset, de mikor a technika terem előtt haladtam el, amiben elvileg most nem volt tanítás, ahogy máshol sem, hiszen még tartott a szünet, mintha motoszkálást hallottam volna.
Természetesen nem én lettem volna, ha annyiban hagyom a dolgot, ezért kíváncsian torpantam meg és nyitottam először csak résnyire halkan az ajtót. Az ingujjra vetkőzött Greget pillantottam meg, ahogy elmélyülten hajolt valami fölé, épp háttal az ajtónak, így gondoltam megtréfálom és jól megijesztem. Lélegzet visszafojtva, csendben osontam a háta mögé, előre élvezve a rémületét, de aztán a kíváncsiság győzött, hogy előtte, a válla felett átlesve megnézzem, min is ügyködik ennyire, hogy se nem lát, se nem hall.
Azt láttam, hogy valami agyagdarabot gyurmáz, de hogy ki is vegyem mi lehet az, még előrébb kellett volna hajolnom, amivel biztos leleplezem magam.

Miután letudtam a napi kis edzésemet, jókedvűen dúdolászva (és nem énekelve! ) indultam vissza a szobám felé. Út közben a technika terem előtt is elvezetett az utam, ahová mint mindig, ha nyitva volt az ajtó, most is tettem egy kis kitérőt, hogy meglessem, mi szépen alkotnak a többiek. Belépve viszont kissé meglepődtem, hogy kiket látok itt.
Elindultam befelé a terembe... Nem akartam Greget megijeszteni, így ha felnéz, akkor hangosan, ha nem néz fel, akkor odaérve csak halkan suttogok el egy "Sziasztok"-at.
-Nocsak, mióta ismerlek titeket, szégyelljétek magatokat, hogy eddig nem mondtátok, hogy itt is szoktatok tevékenykedni. Gredzsi művészúr, megkérdezhetem, hogy, mit alkot? -kérdeztem kíváncsiskodva, de aztán legjobb barátnőmet se hagytam ki- No és te, Sarah? Vagy te csak nézőként vagy jelen? -majd ahogy a fiú kezében lévő agyagra néztem, majd Sarahra, hirtelen összeállt a kép, a szám egyből széles vigyorra húzódott- Óóó, így már egyből világos! Te állsz modellt Gredzsinek, igazam van?

Miután összedbobtam egy kövér whisky-s palackot a régi XXX jelölés helyett ezt kezdtem el bele formálni fürge ujjaimmal. Fel sem tűnt de kész nézőközönség gyűlt a hátam mögé. Ratna hangját meghallva ijedten pattantam fel a helyemről. Az asztalra akartam támaszkodni. Kicsit túl nyúltam a célon. Pontosabban nagyon. Mint ha papírlapra tenyerelnék úgy szakadt át az vaskos acél pad. Korrigálásközben pedig szabályosan kitéptem a padból a kezem ahoyg az egyensúlyomat és a szívemet kerestem. Ahogy az egyensúly megvolt akkor vettem csak észre, hogy belegyalogoltam a padba derékkal. A fellökött szék pedig mit ha csak gyurmából lenne úgy torzul el hangtalanul a földet éréskor.
-Basszus... a szívbajt hozzátok rám...
Mondom több nagyobb sóhajt közbeékelve. Miután kicsit lenyugodtam az alkotásra vetettem egy pillantást.
-Ha már itt vagyunk, ez inkább Te és Darren...
Vettem kézbe a kis tárgyat és végül kigyalogoltam a padból.

Kicsit irigyeltem Ratnát, hiszen ő még véletlenül sem szándékozott Greget megijeszteni mégis olyan frenetikus hatást váltott ki, mintha szándékosan ezt tervezte volna. Nekem biztos nem jött volna össze, hiába álltam már vagy 5 perce a háta mögött.
- Mi??? Hogy én mod....na nem! - ráztam a fejem elvörösödve a feltételezésen.
Aztán viszont jót vigyorogtam a fiú válaszán, így nem is nekem kellett visszavágnom.
Megvártam, hogy Gregory összeszedje magát és békén hagyja a terem berendezését, aztán megszemléltem, most már teljes alakjában a művét.
- Mióta jársz ide és műveled a modellezést ilyen pór módon, agyagból? - cukkolom a fiút. - Pedig már úgy megszoktuk, hogy minden átváltozik, amit a kezedbe kerül: vas, föld, műanyag. - nézek körül kíváncsian.

Kissé meglep, hogy Greg mennyire megijed tőlünk, pedig nekem eszem ágában sem volt úgy beosonni, hogy megijesszem. Azt meg ne próbálja meg bemesélni nekem, hogy eddig nem tűnt fel neki, hogy Sarah a háta mögül legeskedik.
-Ejha, milyen rossz valakinek a lelkiismerete. -csóváltam a fejem, miközben Greg megpróbálta összekapni magát, majd végignéztem a berendezésen- És még a bútorokat is hogy leamortizáltad, ejjejj... Mit fog szólni a tanári kar, ha megtudja? Trapára vágod itt a termüket.
Sarah válaszára csak felvontam az egyik szemöldökömet, ha nem, hát nem. Vagy csak nem akarják elárulni. Mindenesetre amikor meghallottam a fiú megjegyzését, mögé sétáltam, hogy alaposabban szemügyre vegyem azt a bizonyos műalkotást...
Ám ahogy megláttam, mégis mivel foglalatoskodott az elmúlt percekben, egyből fülig vörösödtem, majd mielőtt még bármit reagálhatott volna (elhajolni, elszökni, megszólalni, stb...) durr, már repült is egy nyakas. Ha szerencséje van, akkor a frissen leamortizált vaskos acél padot is megfejelheti, hacsak nem változik az is gyurmává időközben.
-Moorkh! -morogtam az orrom alatt az anyanyelvemen még egy darabig, mielőtt visszaváltottam volna olyanra, amit a többiek is megértenek- Ez azért már beteges... és ne mentegetőzz nekem a delfinekkel, különben kapsz még egy taslit. -jegyeztem meg, s már sokkal kevésbé volt lelkiismeretem azok után, hogy így ráijesztettem.
Majd átengedtem Sarahnak a terepet cukkolás terén, úgy tűnik, ő is kezd belelendülni idő közben.

-Mögém osontok és rám ijesztetek, persze, hogy meg ijedek. Mindig attól félek, hogy van az illetőnél 1 gyerek is... ami az enyém...
~Milyen jól áll valakinek a vörös...
Egész szórakoztató volt a lányok reakciója. Jókedvemet még Ratna csattanós taslija sem tudta szegni.
-Egészségedre...
Reagálta le a lány szitkozódását. Mosolyogva fájlaltam az ütés nyomát. Aztán az asztalra néztem ami tényleg nem volt túlzottan jó állapotban. Egy érintésre visszaalakult rendes formába, a széket is felállítottam és kiegyengettem. Közben Sarah kérdésén agyaltam. Azt még sem mondhatom meg, hogy valami nem stimmel velem.
-Nincs elég hely egy 4 méteres márványszoborhoz. Meg ezt most CSAK kézzel csináltam... Különben is van fogalmatok milyen nehéz 9 delfinből egy ilyen képet összerakni?
Ráztam meg jelzés gyanánt a kis agyagdarabot. Hirtelen fémmé alakult és kifolyt a kezemből. Ujjaimmal elmorzsoltam ami a tenyeremen maradt. Ez viszont látványosan kedvemet szegte.
~Mi a....
-Szóval, mint mondottam nincs hely egy 4 méteres szoborhoz...
Próbáltam folytatni a megkezdett mondatot de lekötötte a figyelmemet a padlón folydogáló fémtócsa...

- Nem mi ijesztettünk meg, hanem, te ijedtél meg! - nevetek fel. - Miért talán mondtuk, hogy húú? - És pont ezt kérdeztem, hogy mióta gyakorolsz CSAK kézzel és agyagból? - nézek rá még mindig kérdőn.
A vázán lévő minta modelljeire tett megjegyzése nem nyerte el Ratna tetszését, ezt rögtön a füles után leszűrtem, amit a fiú kapott, és mielőtt még továbbiak is elcsattanhattak volna, gyorsan közbevágtam.
- Hová akarsz te egy 4 méteres márvány szobrot? A kertbe? Nem is lenne rossz! És kit ábrázolna? - kíváncsiskodom, majd nézem, ahogy eltűnik a kezéből a kész alkotás, hogy folyékony halmaz állapotban a földre folyjon.
~ Na ez már a régi Gregory, aki mindent mássá alakít, mint ami valójában. ~ állapítom meg magamban.

-Igaza van Sarah-nak, eszem ágában nem volt rád ijeszteni. Csak azért nem köszöntem neked már az ajtóból, mert úgy belemerültél a munkába, hogy nem volt szívem megzavarni téged. -válaszoltam Greg vádaskodására, a következő megjegyzésére, mely szerint attól retteg, hogy esetleg máris apuka lenne, csak egy szemforgatással válaszoltam.
Aztán lenyűgözve figyelem, ahogy a különböző anyagok az akaratának engedelmeskedve, szinte pillanatok változik vissza eredeti alakjába. Igaz, már sokszor láttam Greget alkotás közben, de ezt sosem lehet megunni. Amikor pedig a kezében tartott kis szobor fémmé alakul át és kifolyik az ujjai közül, egyenesen a padlóra, egy pillanatra megijedek, hogy ugye nem akarja az előző kis salkotását fémben megörökíteni? Azt nehezebb elpusztítani mint az agyagot vagy a porcelánt... De úgy tűnik, esze ágában sincs. Viszont a 4 méteres szobor említésére nekem is felcsillan a szemem.
-Sarah, te kire gondoltál?

Egy ideig figyeltem a hömpölygő fémet és arra gondoltam de jó lenne ha a lábamhoz is odafolyna. Így is lett. Jobb markomat kitártam és felé tartottam. Mire egy hosszú nyúlvány nőt ki belőle és kúszott a kezem felé. Megcsíptem a végét és az egész szépen belekúszott a markomba. Mire az asztalra tetem ismét egy kupac agyag volt benne a képpel.
~Így maradsz...
Sarah kérdésén elgondolkodva az asztalra támaszkodtam... volna. Csak kicsit megsüppedt így elkaptam a kezem és inkább a két lábamat használtam.
-Körülbelül... 20 perce amikor ennek neki kezdtem... Ezelőtt így nem igen szobrászkodtam... A szobrot pedig... kiről is...miben is...
Elgondolkodó pózt vettem fel szakállam helyén lévő borostámat babrálva közben és feltűnően néztem hol egyikükre hol másikukra. Néhol egy egy sejtelmes mosolyt is megejtettem, hogy húzzam kicsit az idegeiket.
-Ki is legyen rajta... Vagy legyen fordítva és ő legyen alul?
Túl sokat sejtetően vándorolt a tekintetem leendő modelljeimen miközben félhangosan gondolkoztam.

Látom, hogy Greg kissé elbambul és az előbbi, a vázából alakult fémfolyammal játszik, ami úgy engedelmeskedik az akaratának, mint a jól nevelt kiskutya. Ritka erős képessége van és talán most mintha kicsit komolyabban is venné magát. Legalábbis ez a szobrászkodás, amit nem a képességével irányít erre utal, hogy szeretné saját magát, mint embert is kipróbálni.
Na míg ezen merengek, addig visszatér a régi, komolytalan Greg és már megint minket akar cukkolni, ami Ratna előbbi reakcióját eltekintve, nem tudom, hogy jó ötlet-e részéről.
- Talán, ha megosztanád velünk a gondolataidat, akkor mi is hozzá tehetnénk a sajátunkat, még ha az egy rossz döntésed miatt nem fogja nélkülözni a gyakorlati bemutatót. – emelem meg a tüskékkel borított kezem, hogy jó irányba tereljem azokat a képzeleteket a modellekről.

Mint ha Greg kissé szórakozottnak tűnne, bár lehet, hogy csak valami jól sikerült buli utócsengése és egy light-os kis másnaposságról van szó... én már inkábbszóvá se teszem neki, elvégre nem vagyok az anyja... Mindenesetre ahogy Sarah-t és engem kezd méregeteni, rossz előérzetem támad.
~Nyugtasson meg valaki, hogy nem arra gondol, amire én... -nézem azt a baljóslatúan sejtelmes mosolyát, ám a következő megjegyzése nem egészen tiszta.
-Mi az, hogy ki legyen alul? -szólok közbe, amikor Sarah hangját hallva oldalra pillantok, s mit látok?
Ilyen aljas, sunyi eszközökkel próbálja befolyásolni szegény srácot. Hát szabad ilyet? Ezt aztán nem hagyhatom, de nem ám! Apait, anyait beleadva Greg agyát kezdtem az uralmam alá vonni, mégpedig hogy felkeltsem az érdeklődését Sarah iránt, legalább olyan szinten, hogy eszébe se jusson rólam mintázni a szobrot. Na de Sarah... Mielőtt még tűpárnát csinálna a suli ügyeletes Mekk-mesteréből, Greggel egyidőben az ő hangulatára is megpróbáltam hatni. Mivel boldog párkapcsolatban él, így ezt a plátói rajongást nála hanyagoltam, mielőtt még valami kínos helyzetbe kerülnének, helyette inkább csak egy jóóó nagy adag szimpátiát "sugároztam" felé.

Fölényes mosollyal néztem Ratnara. Úgy tűnik őt már kezdi zavarni ez a tétova helyzet. Rögvest ezután kiderül, hogy Sarah-t is, csak az ő önkifejező eszközei merőben mások mint Ratna-é. Ahogy megvillantak a tüskék nem a félelem és nem is az ijedtség érzése kapott el, hanem valami egészen más. Lassan végig néztem a lányon.
-Valaki szúrós kedvében van...
~Csak ott ne szúrjon ahol nem illik...
Osztottam meg a jelenlegi első gondolatomat majd a többit, szépen, sorjában.
-Eddig természetesen magamra gondoltam, egy szép önarcképre, de ahogy így elnézlek...Nagyon szexi ám ez a sok tüske...
A hatás kedvéért még ugrott is egyet a jobb szemöldököm.

Mivel én csak tréfának szántam a fenyegetőzésemet a Greg szemében látott pajkos szikrák nyomán, ezért először nem is értettem, hogy innentől miért is én kerültem képbe, főleg mivel én mindig is kedveltem a srácot.
~ Mi? Miért gondolok én ilyeneket! ~
Nem is tudom miért akarom még magam előtt is tagadni, de olyan vicces dolgokat csinál néha, meg segített is mikor Logan szobáját ki kellett pofozni, szóval nincs vele semmi baj részemről.
- Tüske? – rázom meg a fejem a zavaros gondolatok elűzésére, aztán a kezemre nézek. – Ohh! Bocsi! Nem akartalak megijeszteni! – húzom vissza azokat. – Csak olyan határozatlannak tűntél és gondoltam segítek, hogy ne engem válassz és persze ne is Ratnát, de mondjuk Logan biztos örülne neki. – jut eszembe az újabb lehetőség, aztán végre leesik, amit az előbb mondott. – Szexi!!!! Ha akarod kipróbálhatod mennyire! – nézek a fiúra villámló tekintettel. – Csak az a baj, hogy kevesen kérnek belőle repetát!

Az a fölényes mosoly, mely Greg felől érkezett, nem igazán nyugtatott meg, sőt... csak rátett egy lapáttal arra, hogy még inkább ráerősítsek a képességem hatására. Ahogy a fiú incselkedését néztem, meg Sarah kissé elvarázsolt tekintetét, csak csendben, szótlanul, mint ha itt se lennék, elkezdtem a terem széle felé sazzézni, majd a fal mellett lévő, egyik magasabb padra ültem fel, hogy onnan nézzem tovább a műsort. Ami szépen, a tervezettek szerint haladt egészen addig, amíg ügyeletes szobrászmesterünk száját egy rossz szó el nem hagyta, mely hatására olyan indulat szabadult fel Sarah-ban, ami elsöpörte a képességem hatását...
-Nyugi Sarah, semmi gond... ki ne purcantsd itt csóri gyereket, mert még cipelhetjük a gyengélkedőre... -jegyeztem meg nevetve, ám ha az indulatok nem csillapodnának, akkor teljesen Sarah-ra koncentrálok, hogy eltántorítsam a bosszútól.
Bár igaz, még sosem láttam a képességét élőben, legalábbis akció közben, de lehet mégnem úgy kéne először találkoznom vele, hogy épp Gregen teszteli.

A lány felajánlásától kirázott a hideg. Védekezően magam elé emeltem a kezem és még mindig sejtelmes mosollyal közöltem, miszerint:
-Húú. köszi, de nem szeretem ha szúr...
Ez a kijelents zavarba ejtően sokféle képen lehetett értelmezni. Nos részemről egy bizonyos női pontokból álló halmazra teljes mértékben érvényesült. Ratan szavait hallva jobbnak láttam visszahúzni a kezem mielőtt letépi vagy nyársra tűzi és mályvacukrot süt belőle... Ahogy a lány a padra nehezedett, pontosabban felült rá, az megsüppedt alatta és lassan kezdett eldeformálódni a súlyától és szépen lassan magába roskadni.
-Logan már kapott önarcképet. Meg az ő formái... hogyan is mondjam... nos nem olyan... művésziek, mint a tieitek.

Erősen fontolóra veszem, hogy megmutassam Gregnek, hogy mennyire is szúr, de aztán győzött a higgadtság, még ha ebben talán szerepe lehetett Ratna csillapításának is, aki közben feltelepedett egy mögöttem lévő padra.
Aztán az szép lassan összeroskadt alatta, feltételezem a fiúnak köszönhetően. Na most kíváncsi voltam mi lesz barátnőm reakciója, még mindig megpróbálna visszatartani, hogy ne demonstráljam a képességemet? Hiszen Gregory láthatólag arra játszik, hogy kellőképpen felbosszantson minket. Ennyire bízik magában, vagy bennünk, hogy nem bántjuk.
- Nem a formákkal van a baj, hanem a terveddel! – válaszolok azért neki, de vigyorogva várom, hogy mit kap majd Ratnától.

Még mindig kuncogva figyelem, ahogy Greg és Sarah beszólogatnak egymásnak, amikor valami furcsát tapasztalok magam körül. Gyanakodva nézek körbe, majd amikor a pad már néhány centiméterrel lesüpped a súlyom alatt, hirtelen észbe kapok, hogy ki áll a dolog mögött.
-Hé... ez meg... mi történik? Gredzsi, hello, állítsd már le magad! -ugrok le gyorsan a padról, majd szúrós tekintettel nézek a fiú felé.
-Muszáj leamortizálnod minden bútort? Lehet, máskor talán nem kéne annyit innod, és akkor a képességedet is jobban kordában tudnád tartani. -jegyzem meg neki, majd mielőtt még közbeszólhatna, felemelem a mutatóujjamat, hogy csendre intsem és folytatom- És egy szót se akarok hallani a súlyomról, értve vagyok? Különben délutánra intézek egy beutalót neked Lexhez.
Az utolsó megjegyzésére azonban felkapom a fejem.
-Na ne, Logan mióta lett ilyen önimádó? Ezt azért nem néztem volna ki belőle... Figyelj, mi lenne, ha egy Mr. Steel szobrot rittyentenél az udvarra? Úgy is olyan népszerűségnek örvend. Meg gondolj bele milyen poén lenne, kinézel az ablakon, aztán ott is őt látod... A múltkor húzásod után biztos megtiszteltetésnek venné.

Elnézve Sarah válla felett Ratna gyanúsan eltűnőben van. Ahogy lepattan a padról és rákezd már sejtem miért. Megpillantva a bútort egyre inkább baljós előérzetem támadt. Félfüllel meghallgattam a lányt, de különösebben nem érintett meg a fenyegetőzése. A történtek jobban lekötöttek. Kivételesen nem én voltam. Legalább is nem akartam beismerni, hogy kezdenek gondjaim lenni. Meredten néztem a padot. Elindultam felé. Kinyújtott kézzel Ratna Távolabbi vállára tettem a kezem és egész alkarommal tolni kezdtem a mellkasánál, el az utamból. Az egyszerű söprő mozdulat után folytattam utamat a padhoz és kicsit tüzetesebben is megvizsgáltam.
~Már pedig ez az én munkámat tükrözi...
Zavartan megvakartam a fejem majd szó nélkül rendbe raktam az asztalt.
-Na szóval, ki is akart randizni Lexxel? Nyugi nem árulom el se Darrennek se Seannak...
Fordulok feléjük miközben jókedvet tetetve biztatom őket.

Érdekes, ahogy Greg a Ratna alatt összecsukló padra néz. Mintha nem is lett volna tudatában annak, hogy ő csinálta. De, tényleg, már ilyen messziről, érintés nélkül is képes manipulálni az anyagot? Döbbenetes! Nézek utána, ahogy a lányt félretolva szemléli meg a művet, aztán pár kézmozdulattal helyre is pofozza.
Aztán a kérdésére csak meglepődve nézek rá.
- Lex-szel? Hogy jön ide most Lex? - kérdezem értetlenül, majd Ratnára nézek, hogy ő vajon érti-e. - Elárulnád, miből gondoltad, hogy bármelyikünk randizni akarna vele?

Ahogy Gregnek magyaráztam, körülbelül annyira figyelt oda, mint ha a falnak mondtam volna. Máskor minimum egy taslit lenyomtam volna neki, mielőtt megkapja a fejmosást azok után hogy "így" arrébb tolt, ám most amennyire elvarázsoltnak tűnt, csak szótlanul figyeltem, ahogy tovább halad a pad irányába és helyrepofozta azt. A randis kérdését pedig már végképp nem értem, hogy hogy jön ide. Segítségkérő tekintettel néztem Sarah felé, de ahogy találkozott a tekintetünk, úgy tűnt, hogy ő is végképp olyan tanácstalan mint én.
-Bocs Gredzsi, de én már másnak ígértem. Amúgy meg csak azért említettem, mert lehet, nem ártana Gregnek ellátogatnia hozzá. Már nem azért, de elég furán viselkedsz, te fiú. Minden rendben? Vagyis azt én is látom, hogy nem... Szóval inkább azt kérdezném, hogy mi a baj? -kérdeztem, kissé oldalra billentett fejjel.
Nagy volt a kísértés, hogy megint nekidőljek valamelyik padnak, de azok után, ami az előbb történt, inkább nem mertem rizikózni.

Úgy tűnik nem ártana néha kicsit jobban oda figyelni amit a lányok mondanak. Főleg ha többen vannak és veszélyesek. Ahogy Ratna felhomályosít hogyan is jött szóba Lex nagyot sóhajtok és az orrnyergemet kezdem masszírozni.
-Jah értem... nem... nem, nincs semmi gond... csak egy picit fáradt vagyok.
Szemöldökömet is összeráncolom és morgok is a szünetekben. Kezdenek felkavarodni a gondolataim és ismét hatalmába keríteni az a furcsa érzés. Egy nagy levegőt veszek és lekeverek magamnak két észhez térítő pofont. Egy utolsó fejrázás és lágy mosoly. Újra a régi, legalább is kívülről. Belül nem sokat segített a dolog. Ez az arckifejezés pár másodpercen belül lekókad. Vagy is gondolkodóba esek és feltűnően kezdem méregetni a lányok lábát miközben államat babrálom és néha hümmögök egyet-egyet. A hosszas mérlegelsé közben kezeim mögém kerülnek takarásba.
-Mit szólnátok... ha... vagy is... volna e kedvetek...
Itt tartok egy hosszabb felcsigázó szünetet majd előkapok a hátam mögül két pár korcsolyát. Egyik fekete és szürke Rocker szegecsek vannak rajta ízlésesen elhelyezve. A másikat pedig Indiai díszítésben pompázik. Nem sokat tudok az Indiai művészetről, legfeljebb Ratna utasításai alapján korrigálom.
-...eljönni korcsolyázni?
A szélesedő jókedv már sokkal hihetőbb, mint a korábbi erőltetett.

Fejcsóválva nézem Greg furcsa viselkedését és kezdek egyetérteni Ratnával, hogy nem ártana, ha valaki, akár Lex is, megnézné nincs e valami baja.
Néha teljesen úgy viselkedik, mintha csak testben lenne itt, de lélekben nem, minden második szavunkat hallja meg, szóval kicsit el van varázsolódva. Remélem az alkotás kedvéért nem szedett be valami drogot, vagy valami ilyesmit, nézek rá összehúzott szemmel.
A gyanúmat csak megerősíteni látszik, mikor lekever magának két csattanós pofont, majd némi fejrázás után ránk mosolyog, de jóformán alig telik el egy kis idő már le is hervad az arcáról.
~ Tuti, valami baja van! ~
Aztán némi hümmögés és földet bámuló töprengés után, ránk nézve kérdezni akar valamit, és amire eljut a kérdés végére, elővarázsol két korcsolyát is hozzá.
- Hát ezt meg....? Honnan szedted és hol akarsz korcsolyázni? - nézek rá megrökönyödve a váratlan fordulattól. - Nem kicsit vagy csapongó az utóbbi negyed órában! - teszem még hozzá.

Sean Gregory Lexinbourgh végigsétál a folyosón. A kinti eső elállt, és ő pedig a hidegben garbóra felvett ing, zakó és sál alatt is fázik. Ahogy meg- megáll a folyosón, hogy kipillantson az ablakokon, amin az eső által hátrahagyott cseppek a széltől egymást kergetik, furcsán érzi magát. Úgy érzi, az utóbbi napokban, hetekben olyan fázós lett, mint még soha. Ahogy újra megáll, hogy bámulva figyelje, amint a szél felelevenedve rángatja az ablaküveget a foglalatában, egyenesen bezárva érzi magát a felhők alá.
Aztán megcsóválja a fejét és továbbmegy. Jobb kezében kávé gőzölög, bal kezében egy köteg írott papír, amin néhány novella szövege szerepel, hosszú, szálkás betűkkel. Amikor ír, soha nem tud a laptopon alkotni.
Benyit a könyvtárba, könyökével nyomva le a kilincsajtót.
~Remélem, van szabad gép, amin a tisztázatokat írhatom.~
Sean-t olajfesték, tempera és hígító szaga csapja meg. Egy nagy terembe érkezett, ami hatalmas ablakokkal rendelkezik, hatalmas képkeretek, rengeteg szétszórt festő, faragó felszerelés található benne és mindent színes festékfoltok, gipsz és por fed.
- Hát ez nem a könyvtár... Milyen szórakozott lettél, Gregory... hm... Hol vagyok...?
Sean, ahogy körbepillant az eddig ismeretlen teremben, pár pillanattal később észreveszi három diáktársát. Ebben semmi furcsa nem lenne, ám Sean azonnal kiszúrja a kaotikus mintába nem illő elemeket.
Asztalok, székek, bútorok meggörbülve, mintha megolvadtak volna. Gregory még a padlóban is észrevesz néhány hullámot, amik ijesztően, mintha mozognának. Mintha egy víztükör fodrozódna. És a víztükör akkor fodrozódik, ha kavicsot dobunk a közepébe.
Sean odapillant, ahonnan a hullámok indulhattak.
A hipocentrumban Gregory S. Severald áll, az egyik mindig tréfálkozó társa.
- Hm... Sziasztok. Remélem, nem zavarok... Ha privát képességgyakorlást tartotok, én megyek is - ajánlja fel, és ekkor leköti a figyelmét egy közeli asztal, aminek a tetején elkezdenek buborékok felhólyagosodni, mint a serpenyőbe ütött tojás.
- Oh... - mondja Sean meglepetten.