Technika és művészeti terem

-Akkor lehet nem ártana fölmenned a szobádba, hogy lepihenj... -feleltem Greg megjegyzésére.
Amikor aztán felpofozta magát, csak aggódva pillantottam újra Sarah-ra, most már én is kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel a sráccal. Miután a háta mögül elővarázsol két korcsolyát, csak elkerekedett szemmel figyeltem, s már épp bólintottam volna lelkesen, amikor rájöttem: nem is tudok korcsolyázni. Sőt, még életemben nem próbáltam... Soha...
Aztán Sarah szavait hallva én is észbe kaptam, hogy ez nem a megfelelő alkalom a szórakozásra, így csak bólintottam egyet, ráerősítve barátnőm szavaira. Ekkor hallottam meg az ismerős hangot a terem túlsó feléből.
-Lex? Szia! -köszöntöttem vidáman, ugyanis jobbkor nem is jöhetett volna.
-Gredzsi? Ne mozdulj! -szegeztem rá a mutatóujjamat, majd sietve átvágtam a termen, amíg az újonnan felbukkant osztálytársunkhoz nem értem.
-Jobbkor nem is jöhettél volna! -azzal karon ragadtam, s elkezdtem magam után húzni, lehetőleg olyan sebességgel, hogy ne borítsa ki közben a kávéját, és a papírlapok se peregjenek szét...
-Épp az imánt emlegettünk téged. Gredzsi barátunkkal valami nem stimmel, olyan furcsán viselkedik.

-Ugyan semmiség. Nem vagyok annyira fáradt.
Legyintettem flegmán. Meglepett a lányok reakciója. Nem éppen erre számítottam. "Igen" esetleg egy "nem"-re, netalántán a "bocs nem tudok korizni". Semmi esetre nem számítottam arra, hogy az életvitelemről kezdenek el beszélni.
-Kicsapongó életet élek. És? Pereljetek be!
Ahogy kinyílt az ajtó nem sokkal utána kirázott a hideg. Amolyan lökéshullámszerűen. Ennek végeredményét vehette észre Lex. Még megemelve tartottam a két korcsolyát amikor kiadta Ratan az utasítást. Csak szememmel figyeltem ahogy idevezeti Lexet az egyre puhább talajon.
-Szevasz cimbi...
Visszanézek Ratnara.
-Megmozdulhatok végre?
Ahogy megengedi leeresztem a kezem és sóhajtok egyet megkönnyebbülten. Erre a korcsolyák kiszaladnak a kezemből, Pontosabban egy kis darabjuk benne marad amiket az ujjaim közé szorítottam. A két pár cipő pedig mintha lassított felvételben zuhanna, majd vödör víz módjára terül el a padlón és folyik szét a színes massza.
-Hopsz, ez kicsúszott...
Rejtem el ijedségemet egy olcsó poén és közöny mögé.

Mivel Ratnán is látom, hogy legalább ugyanolyan tanácstalan Greggel kapcsolatban, mint én, ezért csak széttárom a kezem ennek jelzésére, de ekkor felmentő seregként belép a terembe Lex, aki láthatólag nem éppen ide készült, hisz kávét és teleírt papírlapokat szorongatott a kezében. Barátnőmnek azonban azonnal felragyogott a szeme, hiszen pont az előbb emlegette Lex-et, hogy nem ártana Gregoryt megnézetni vele, amilyen furcsán viselkedik.
Amilyen furcsán viselkedik Greg, olyan furcsán viselkedik az egész terem és félő, hogy tényleg nagy baj lesz, ha valaki nem lép közbe. Én max. kiütni tudnám a fiút, hiszen valószínűleg ő játszik a tárgyakkal, mintha gyurmából lennének, de azt hiszem nem díjazná ezt a megoldást. Talán tényleg Lex lesz, aki helyre tudja pofozni.
Mielőtt azonban még a közelébe érnének, már a korcsolyák is csak folyékony állapotban találhatók és ez még az alkotójukat is láthatóan meglepi.
- Azt hiszem talán ideje lenne, hogy tényleg segítséget kérj! - mondom a fiúnak, miközben a színesen folydogáló valamikori korcsolyákat nézem.

Sean meglepődik azon a lelkesedésen, ahogy Ratna fogadja, ám határozottan jólesik neki, ahogy a lány a karjánál fogva húzza befelé.
- Jobbkor nem is jöhettél volna! - mondja a mosolygós lány, miután rászólt Greg-re, hogy maradjon, ahol van.
- Igen? Hm... Oh well... As a matter of fact... Akár, végül is... - mondja Sean, miközben vontatják.
Gyorsan Sarah-ra néz és mosolyogva biccent, majd a másik Gregory-ra, aki előtt megáll.
Gregory S. Severald szemei furcsán csillognak. Egyértelműen erőltetett mosoly fedi az arcát, ami a rosszullétet takarja. Sean pontosan ismeri azt, ahogy a másik fiú éppen vidámsággal próbálja a lányok előtt elkendőzni a szorult helyzetét, mert már ő is többször élt ezzel a taktikával.
Greg kezében az előbb még korcsolyák voltak. Úgy csöpögtek le a földre a kezéből, mint az olvadt fagylalt és a színes tócsák úgy folytak szét a földön, kavarogva, mint a kamaszkor elillanó, sokszínű és forró nyarainak álmai.
Miközben a két lány egyre jobban aggódik, Sean két kézbe fogja a másik Greg arcát, (hacsak az nem ellenkezik. Ha igen, akkor meggyőzi előtte, hogy segíteni szeretne) és hüvelykujjaival a szemhéjakat felemelve néz a szemekbe.
A pupillák tágak. Sean felkészül, hogy sok adrenalinnal fog találkozni a másik Greg testében.
Kiterjeszti a hatalmát.
Tam-dam.
Amon-Ré forró arca újra teljes erejével pillantott végig a szavannán, ahogy a felhőkből kibújt.
Az oroszlán halálra sebesülve feküdt a fűben, oldalán tátongó sebeiben remegtek a lándzsák, ahogy kétségbeesetten kapkodta a levegőt az állat, a fűben szerte-szét folyt a vér. A Herceg pedig, a karján tátongó, marcangolt sebre nézve hitetlenkedve figyelte, ahogy a saját vére szivárog ki a testéből.
A nő mellette térdelt, karjával átfogta a vérveszteségtől már-már elbillenő fejét. Szabadon engedte erejét. Ízisz forró szerelme a szívéből olyan hamar futott szét a testében, mint ahogy a hajnal oszlatja el a sivatag felől érkező, éjjeli hideget. A Nap fia magának sem merte bevallani, hogy milyen tehetetlenül feküdt a Hercegnő karjaiban, testébe fogadva az erőt.

Sean újra leküzdi a mostanában egyre gyakrabban feltörő képeket. Csak egy pillanatra hunyja be a szemét és fejét megrázva űzi ki az oda nem illő dolgokat az elméjéből.
A mellkasában felrobbanó forróság hihetetlenül gyorsan terjed szét a testében. Pár pillanaton belül már a bőrét feszíti a túlcsorduló potenciál. A pulzusának kettős dobbanása úgy visszhangzik a teremben, mintha egy szívultrahangra valaki egy térhangszórót és egy mélynyomót kapcsolt volna.
Tam-dam.
Ratna és Greg számára szokatlan lehet az emlékeikhez képest megsokszorozódott magnitúdójú és forróságú erő. A fiú körül máris melegedni kezd a levegő és az energia a bőrét elhagyva hullámzik végig a szobán. Ahol élő testhez ér, (hacsak a körülötte állók az akaratukkal el nem utasítják) a tűzhullám keresztülfolyik a szöveten és melegséget, friss tettrekészséget hagy az izmokban, és (hacsak nem zárja le a két lány a tudatát) az aggodalom helyét úgy veszi át a nyugodt optimizmus, mint ahogy a meleg tenger dagálya söpri el a partra vetett medúzákat a homokról.
Azonban hátrahagy még valamit. Ha egészen eddig a két lány nem ellenkezett, a tűzhullám kilépve a testükből otthagy egy kis hordaléknyi erőt. A maradék hevület, ha az akaratukkal hozzáérnek, hatalmat ad, és ez kölcsönhatásba lép saját képességükkel.
Ha kipróbálják a belsejükben időlegesen kapcsolatba lépett erőket, azt tapasztalhatják, hogy a képességüket mélyebben tudják használni, modulálva, állítva a a tónusokat és a finom árnyalatokat, irányítást nyerve az adottságuk olyan oldalai felett is, amiket eddig képtelenek voltak befolyásolni.

Tam-dam.
Sean tehetségét leginkább előtte álló társára összpontosítja. A heves, izzó plazmához hasonlító erő végigdübörög Greg-en, csontról csontra, érről érre, idegről idegre, míg Sean a teljes testet látja maga előtt, működő egészként.
Azonnal furcsállva pillant a szimpatikus idegtevékenységre, ami hatalmas mennyiségű adrenalin felszabadításával jár. Greg-nek nem csak a pupillája tág, ám fokozottan izzad is, bőrén a pólusok kinyíltak, vázizmai meg-megremegnek.
- Greg, hogy érzed magad? Valami megrémisztett? Valami furcsát tapasztaltál?
Tam-dam.
A fiú testén végigrohanó hormonok valami egészen mást sugallnak. Sean arra gondol, mintha már látott volna ilyet...
- Te Greg - folytatja - Esetleg a képességeddel nincs valami baj? Minden rendben? Nem tapasztaltál olyat, hogy kicsúszik a kezedből az irányítás?
Sean körbenéz. A padok továbbra is hólyagosodnak, a padló hullámzik.
- Oké, ez egy hülye kérdés volt. Na várj.
Tam-dam.
Sean az előbb észlelt, új tulajdonságokkal rendelkező erőt egyenesen a fiúba önti. Ha az nem ellenkezik, érezheti, ahogy borzolt idegei lassan megnyugszanak, hangosan zakatoló pulzusa normálisra lassul. A kontrollálhatatlan rosszullét helyébe irányítás kerül, és Greg érezheti, hogy olyan energiával töltötték fel, ami egy időre tökéletes ellenőrzést ad rakoncátlankodó képessége felett.
- Ez egy ideig megteszi - fordul a két lány felé Fireheart - ám nem végleges megoldás. Nem akarok elhamarkodott kijelentést tenni, de úgy hiszem, Gregory barátunk képessége mélyülőben, erősödőben van és ezt nem tudja még uralni a szervezete. Pihenésre lesz szüksége, és sok gyakorlásra.
Ahogy Ratna-ra és Sarah-ra néz, befejezve a mondókáját, hirtelen a homlokához kap.
- Oh bloody hell! Ami azt illeti, én is nehezen irányítom mostanság a képességem. Azt hiszem, titeket is elért a hulláma... Ó, bocsánat, ha bármi kellemetlenséget okoztam! Nem akartam belelépni az intim... - Sean halványan elkezd pirulni, ahogy ahelyett, hogy frappánsan mentene, csak mélyebben beleássa magát a helyzetbe. - Szóval nem akartam belétek... Ehm... Nem akartam tolakodóan behatolni... Oh, well. - mondja és zavarában a hajába túr, majd úgy dönt, inkább visszafordul Greg felé.
- Nos barátom, hogy érzed magad?

Miután Lex kezelésbe veszi Greg barátunkat, mint aki jól végezte dolgát, már épp lecsüccsennék a padra, amikor a Greg kezében lévők korcsolyák mint az olvadó jégcsap, kifolynak a kezei közül, majd mint egy tiritarka pocsolya, szétterülnek a földön. Megdermedek a mozdulatomban, majd végül úgy döntök, hogy jó lesz nekem biztos távolságban, két lábom állva is nézni, hogy ezek ketten mit alkotnak.
Ahogy Lex használni kezdi a képességét, lopva Sarah-ra pillantok. Tudtommal ő eddig még nem tapasztalta az erejét, így kíváncsi vagyok, hogy mégis hogyan reagál rá. Részemről én úgy vagyok vele, hogy amennyiben nem fáj vagy kellemetlen, nem zavar, ha mások különleges képességét megtapasztalhatom, pláne, hogy az enyém is hasonló jellegű, másokra ható erő. A fiú megnövekedett gyógyító erejét már múltkor, a kórházban is kellemesen érdekes élmény volt érezni. Most viszont megint más... Valamiért... olyan furcsa... Újra Sarah-ra nézek, majd a fiúk felé pillantok.
Elnéztem őket egy darabig, miközben teljesen biztos voltam benne, hogy Greg jó kezekben van, hiszen nem akárki segít neki... Aztán amikor rájöttem, hogy mi a helyzet, elkerekedett tekintettel fordultam Lex felé. Az aggódás... valahogy megszűnt, és nekem szinte fel sem tűnt a hiánya... Ez... csak nem képes a gyógyító, frissítő ereje mellett némi lelki felüdülést is biztosítani? Na, erről mindenképp beszélnem kell vele. Ha ilyen hasonló vonások vannak a képességeinkben...
Csak ezt követően figyeltem fel egy másik furcsaságra, amely annyira elvonta a figyelmemet, hogy csak szótlanul, távolba révedő tekintettel bámulok magam elé... Mint ha a külvilág lassacskán elcsendesedett volna... vagy inkább a fizikai zajok, a társaim szavai, miközben a kimondatlan érzések sokkal intenzívebbé váltak volna. Nem csak itt, a teremben, a társaimnak az idegenek elől eltitkolt, elfolytott, ki nem mondott érzéseit éreztem, de az egész szárnyban, vagy megkockáztatom, hogy lehet az egész épületben mindenkiét. Kissé lelkiismeretfurdalásom is támadt, hogy az akaratukon kívül így "olvasok bennük", de egyszerűen nem bírtam kontrollálni. Ahogy a képességem hatása végigáramlott a közelben lévőkön, mint ha mindenki érzéseit, hangulatát átéreztem volna...
Akár néhány percbe is beletelik, mire visszarángatom magam a valóságba ebből az elrévedt állapotból. Akkor aztán kissé megrázva, próbálom kitisztítani a fejem és a szívem az idegen érzésektől, csak ezután nézek végig a többieken.
-Lex... ez te voltál? Mi ez, valami mellékhatás? A képességed... olyan volt, mint valami... nem vagyok túl jó kémiából, de talán a katalizátor a megfelelő szó rá? Vagy ti nem éreztétek? -kapom jobbra-balra a tekintetem, ahogy Sarahra és Gregre nézek kérdő tekintettel.

Leseprem a kezemben maradt korcsolya darabokat. A tócsa egy ideig követi a tekintetem aztán meg is feledkezek ahogy Lex elém áll és megfogja az arcom.
-Meg ne próbáld mert ütök...
Próbáltam poén síkra terelni a dolgot a kegyetlen igazsággal. Megcsókol, vagy megpróbál akkor biz isten leütöm. Ahogy Lex kiterjeszti erejét először a kellemes forróság önt el majd szinte rögtön beütött a chrak. A kellemes forróságból enyhe égető érzés kerekedett. Az egész testemben éreztem minden egyes négyzetmilliméterében. Mintha forrna a vérem. Fájni nem fájd inkább kellemetlen volt. Rendre izzadni kezdtem. Még ezt is elviseltem volna, de a tehetetlenség érzése ami eluralkodott rajtam az már kis híján fájdalom küszöböt ért. Mintha kitéptek volna a testemből és csak egy mélyre zárt belső szemlélő lennék az egész színdarabban. Egy szívdobbanást éreztem amiről nem tudtam eldönteni, hogy Lex szíve dobbant ekkorát vagy az enyémet hallottam ilyen erősnek és éreztem ilyen intenzívnek. Ez a lökéshullámszerű érzés ahogy kilépet a testemből és végigsöpört a termen nem egy tárgyat fodrozott meg és torzított el. Legjobba na padlón lehetett látni a koncentrikus hullámokat.
~Álj.... álj le...Lex!
Próbáltam mondani, halottam is de valójában a hang nem jött ki a számon. Csak behunyt szemmel remegve próbáltam kordába tartani elhatalmasodó erőmet. A lökés hullámot a lányok is érezhették valamilyen szinten. Az ékszereik(már akin van) elkenődnek ahogy a lökés eléri őket és testükhöz préselődik majd híg masszaként csöppennek a földre és vesznek fel apró gömb formát. Szinte már nem is voltam magam ura mire Lex kapcsolt, hogy valami nem stimmel. A sötét, mély veremből mintha valaki visszarántott volna a volán mögé. Eltűnt a zsibbadás és ismét erőm tejében éreztem magam. Szemeim kipattantak és nagy levegőt vettem. A magabiztosság csak úgy sugárzott belőlem. Ahogy körbepillantottam észleltem, hogy a dolgok atomi szinten kószálnak ide oda. Mintha mindenhol egy-egy kis démon garázdálkodna. Főként mellettem az asztalnál ami már nem is asztal hanem egy összehajtogatott fém micsoda volt. Lassan felé nyúltam és megmarkoltam a levegőt mire az asztal magába roskadása megállt. Még körülbelül hat olyan pontot véltem felfedezni ahol az úgymond az erőm kószált. Szigorú és határozott tekintettel néztem oda és parancsoltam megálljt az erőmnek. Amilyen szét szórt voltam most olyan határozottnak érzem magam ismét. Érzem hogy belül feszít az erő de az ura vagyok. Ez mosolyra késztetett, talán egy kicsit ördögire is sikerült. Ismét végig pillantottam a helységben, mély levegőt vettem. Ahogy kifújtam leguggoltam és csuklóig a talajba nyúltam. A megrongálódott tárgyak mintha életre keltek volna, úgy kapcsolódtak egymásba és alkotta kegy nagy egészet. Ahogy nyerték vissza eredeti alakjukat szépen ismét elváltak egymástól külön rendszert alkotva. Elégedetten néztem a lassú folyamatot. Végül felálltam és tekintetem Lexen állt meg. A mosoly sokkal inkább volt hálás, mint sem hataloméhes.
-Köszönöm.
Biccentettem lassan fejemmel. Majd lenéztem a lábaimnál heverő korcsolyákra onnan pedig a lányokra.

Ámulva nézem, ahogy Lex két kézre fogja Greg arcát és mélyen a szemébe néz, majd lehunyja a szemét és ekkor olyan hangosan hallom a szíve dobbanását, hogy először nem is tudom, hogy felőle jön. Amikor végre beazonosítom még meg is ijedek, hogy nem-e Greg képessége okozza ezt nála, de aztán végig söpör a testemen valami kellemes forróság, ami egybe le is nyugtatja feszült idegességemet. Ellazulok és hagyom, hogy, mint egy kóbor áram, az érzés végig cikázzon minden porcikámon, majd mielőtt elhagyná a testemet akaratlanul is előhívja a képességemet. érdeklődve nézek az előbukkanó tüskékre, melyek aztán szép lassan húzódnak vissza a helyükre, miközben a melegség érzése elhagyja a testemet, de hátrahagy valami bizsergető érzést.
Ismét élesen érzékelem a külvilágot, így nem kerüli el a figyelmem a Greg felől pulzáló hullámokba rendeződő anyagváltozás, ami kihat mindenre, ami csak a hatósugarába ér.
Aztán ahogy a Lex elengedi a fiút, az is mintha csak a víz alól bukkanna fel úgy vesz egy mély levegőt és körbenézve azonnal munkához lát, hogy, mint egy szobrász újra a régi formájába öntse a szétesett tárgyakat.
A gyógyító pedig mosolyogva közli, hogy semmi baj, csak úgy néz ki Greg új szintre lépett és ezt még nem tudja rendesen kontrollálni.
~ Hajaj! Mi lesz akkor még ebből! ~ suhan át rajtam a rossz érzés.
- Semmi baj Lex! - mosolygok rá, hiszem tényleg frissnek és kipihentnek érzem magam és már sokkal nyugodtabbnak is. - Ha ezt te érted el, akkor csak megköszönni tudom. - vigyorodom el szavai okozta zavarodottságán. - Nem baj, értjük, mit akarsz mondani!

Fireheart mosolyogva nézi, ahogy a többiek kalibrálják, próbálgatják időlegesen elmélyült képességüket. Eközben kortyol a kávéjából és az irományokat az immár biztonságos zóna egyik asztalára helyezi. Élvezi a kellemes meleget, amit a képességének használatával termelt.
- Öhm... Igen. Ami azt illeti, mint látjátok, az én képességem is továbbfejlődött azokban a hetekben, amikor nem voltam itt. - Gregory egy pillanatra elréved, majd folytatja a mondandóját. - Szóval, ha most magatokba néztek, a regeneráció mellett találtok egy kis... plusz energiát is. Nem egészen látom még át a struktúráját, de mintha különféle energiákat sugároznék újabban. Az egyik ilyennel töltődött fel a testetek. Ez lehet, hogy először furcsa, vagy bizsergető érzés, de hamar bele lehet szokni... meg hát... Tél van, szóval az a kis plusz meleg sem árthat...
Gregory megáll egy pillanatra, hogy újra a másik Greg-re figyeljen, gondosan, aprólékosan, hogy annak hogyan funkcionál a képessége, majd folytatja.
- Egyszóval ez az energia a koncentrálásban segít. Nem emeli meg a fizikai, intellektuális képességet, de segít jobban kihasználni azokat, szóval bátrabban, magabiztosabban és koncentráltabban használni az adottságaitokat. Ó igen... - teszi le a kávét Fireheart - és a képesség. Nos, amíg ez az erő bennetek van, a képességeteket tudjátok modulálni teljes kontrollt élveztek felette. Hogy kinél hogyan működik pontosan, még nem tudom, de határozottan állíthatom, hogy bármilyen mellékhatás, vagy veszély ki van zárva. A pontos időtartam még nem teljesen világos, de erős használat esetén egy-két órára, passzív használatnál egy napra elég az "üzemanyag".
Sean gyorsan körbepillant.
- Oh, hoppá. Well, well. Hiszen ez egy művészeti terem! Nyilván valamilyen művészeti szándékkal érkezhettetek ide... Vagy izé, miegymás... szóval, ha van kedvetek, és benne lennétek egy ilyen kis kísérletben - lelkesül fel a fiú - ha nem túl kényelmetlen ez a hatás, esetleg kipróbálhatnátok... Élesben. Szóval, kíváncsi vagyok, mire vagytok képesek, ha szabadon engeditek a kreativitásotokat, és megpróbáljátok gátlások nélkül kifejezni magatokat a művészetben... Persze, csak ha van kedvetek - olytatja Fireheart, és egy kicsit zavartan teszi hozzá - ha nagyon kényelmetlen, erős koncentrációval ki tudjátok "lökni" magatokból az energiát, egy pár perc alatt el is hagyja a szervezeteteket, nyom nélkül. Viszont, ha van kedvetek, mégis... - pillant a fiú az üres vásznak és az agyag-tömbök felé.

/Na szép. Beszállok és szabotálom a játékot, tökéletesen lelassítva a történetet. Minden jogotok megvan utálni érte. Bocsánat, a vizsgák és a fórum ütköztek. Igyekszem elkerülni ezt a jövőben./

/Lex, én lassan egy hete nem bírok a reag-tartozások végére érni, szóval én egyáltalán nem neheztelek /

Lex javaslatát hallva arról a kis kísérletről, egyből felcsillant a szemem, hogy pontosan mire is gondolhat. Gátlások nélkül kifejezni magunk a művészetben? Azt amúgy is úgy az élmény... És hogy a képessége utószelét, energiáját érezve használjuk a sajátunkat ehhez?
-Hmm, ez valóban érdekesen hangzik. -jegyzem meg, miközben lassan a különböző padok között kezdek sétálni, az ujjamat óvatosan végighúzva a felszínükön.
A fiú tekintetét követve én is meglátom az üres vásznakat és az agyag tömböket, ám nem is tudom, melyiket szeressem... Vagyis a kettőből tudnék választani, de ha már művészetek, akkor van annak van más ága is, amiben otthonosabban mozgok.
-Egyébként én épp edzésről jöttem, amikor megláttam, hogy Gredzsi és Sarah itt vannak, aztán gondoltam, beköszönök... De ha már egy ilyen kísérletről van szó... -kezdek bele "ördögi" kis tervembe, szépen, lassan- Mi lenne, ha kicsit interaktívabbá tennénk a dolgot? Teszem azt, engem speciel nem vonz az agyagozás, azt meghagyom a kedves Severald kollégának... A festés, hmm, hmm... néha nagy ritkán rajzolgatok, szóval a vászonnal talán már több mindent tudnék kezdeni... De hogy a lényegre térjek, én a zenére, a táncra gondoltam konkrétan. Viszont hogy csak emiatt ne kelljen felmásznom a szobámba a bansuriért, így marad a tánc és a rajzolás. Lex, szerinted melyik legyen? Könnyítésként vagy nehezítésként annyit elárulok, hogy amennyiben az első, úgy tőled várom az éneket, vagy zenei kíséretet, amennyiben az utóbbi, akkor várlak szeretettel modellnek a rajzoláshoz. És nem, mielőtt megkérdeznéd, nem aktra gondoltam. Hideg van, senki sem szeretné, hogy lebetegedj itt a suliidőben... -magyarázom egy széles mosoly kíséretében- Többiek, vélemény? Egyéb ötlet?

Ahogy Lex magyarázza a tüneteket és hogy mit is művel velünk kinyújtom kezem. A kézfejemet nézem amin az erek kicsit ki vannak dagadva. megmozgatom az ujjaimat és ökölbe is szorítom vagy kétszer.
~Ami azt illeti inkább éget, mint sem bizsereg...
A kényelmetlen érzés nem akar múlni. Szinte érzem ahogy az akarat és az erő viaskodik. Mégy egyszer ökölbe szorítom a kezem és erőt veszek magamon. Ekkor el múlik az a kellemetlen érzés is. Ezalatt Gregory eljut odáig, hogy alkothatnánk valamit újdonsült erőnkkel. Valamit mai minket fejez ki. Kis töprengés után odasétálok a korábbi alkotásomhoz. Még mindig rajta vannak a "delfinek". Egy ideig nézegetem és mosolygok rajta. Egy gyanús pillantást vetek Ratna-ra. Hátha még emlékszik mit is mondtam neki kiket ábrázol... Két kezembe vettem. A felszíne úgy kezdett le bugyogni mintha csak forrna. Majd összenyomtam. Az egész belefért a két markomba. Ahogy elvettem az alsót lánccsörgést lehetett hallani. Helyben hagyott kezem ujjai kinyújtva. A középsőn egy gyűrű amiről lógott egy lánc a végén egy órával.
-Talán ez fejezi ki a legjobban. Rajtam kívül csak az idő képes így megváltoztatni a dolgokat. Annak pedig ez a legjobb ábrázolás módja.
Kezdett megtetszeni az óra. Pedig az első dolgot raktam rá ami eszembe jutott. De így felemelve, hogy az ingem felcsúszott a karórámról elég hülyén festett a kettő együtt. Körkörös csuklómozdulatokkal szépen feltekertem a láncot az ujjamra és marokba fogtam az egészet. Felnyitottam a fedelét és belenéztem. Ránéztem. Aztán a mutatók önálló életre keltek ahogy a belső szerkezete igazodott a karomon lévőéhez. Majd bepattintottam. Körbenézte ma kis társaságon.
-Esetleg valaki kéri?

Élvezve a friss energiával megtelt légkört figyelmesen hallgatom Lex magyarázatát, hogy miért is érezzük ilyen jól magunkat, és hogy ez annak is köszönhető, hogy az ő képessége is változik és minden bizonnyal nő is, na meg Greg furcsa megnyilvánulásai is ennek köszönhetők, a képessége változásának, fejlődésének.
Mikor a terem céljainak megfelelő művészeti célú gyakorlásra hív fel minket Lex, akkor nézek csak nagyot, hiszen én nem is ezért jöttem ide, csak a nyitva felejtett ajtó és Greg megijesztése volt az elsődleges cél.
Viszont mindenki belemegy a dologba, hiszen Ratna szívesen bemutat egy táncot, Gregory az első kreálmányát teszi tönkre, hogy valami újat, egy láncon fityegő órát hozzon létre, akkor elgondolkozom, hogy nekem mit is kéne csinálni, de nem érzem magam sokkal kreatívabbnak, mint akkor mikor bejöttem ide. A képességem viszont érzem, hogyha Lex szerint nem is erősebb, de én most annak érzem.
- Azt hiszem én nem tudok nektek bemutatót tartani, hiszen nem is vagyok ezekben a dolgokban otthon, ezt meghagyom az olyanoknak, mint Greg. - hárítom el a gyógyító ajánlatát, de szívesen megnézem, hogy Ratna mit is adna elő.

- Kedves Ratna - fordul a lány felé Fireheart és szélesen elmosolyodik. Belső zsebébe nyúlva előveszi a mikrokonzolt. - Van egy ötletem. Persze ha nyitott vagy rá.
A széles mosoly elmélyül. Magát a forrást is olyan mértékben járja át a nyugodt bátorság, mint a körülötte állókat, Gregory, úgy érzi, szinte sugárzik az erőtől és ezt le kell vezesse valami érzékien összetett dologban, mint a testmozgás... mint a tánc. A lány ötlete tökéletesen eltalálta a saját gondolatait.
A zenék között kiválasztja a megfelelőt. Kék duna keringő. Méghozzá a Herbert von Karajan vezette felvétel. Tökéletes a perchez.
- Szóval, kisasszony, most, ha megengedi, megtanítanám keringőzni. Nagyon egyszerű az alapfelállása, egy háromnegyedes ritmusra alapuló, lüktető, nyugati tánc, elit körök mulatsága.
Ha a lány beleegyezik, a fiú magához vonja és mosolyogva a szemébe néz, miközben a derekára teszi a kezét és a másikat kinyújtja.
- Kérlek, ne lepődj meg. Ennek a táncnak a visszafogottság mellett megvan a maga érzékisége. Elsőre furcsák lehetnek a lépések, de majd én vezetek, csak figyelj.
Ha Ratna is beleegyezik, Gregory lassú lépésekkel bemutatja neki az alapritmust, miközben hangosan számolja az ütemet.
- Szóval így... és most így... és... egy, két, há, egy két, há, egy, két há, egy, két há...
Ha Ratnának megtetszik a tánc és kedvet kap hozzá, Sean megérinti az asztalra tett mikrokonzol képernyőjét és felhangzanak a szimfonikusok. A vonósok különösen erősen lengik be a technika termet, olyan hatást keltve, mintha egy hátrahagyott, békeidőbeli bálteremben állnának, ami legutolsó fénykorát a XX. század fordulóján élte, a békés gondtalanság, a pezsgőfürdő és a tükörbe lövés korában.

-Hmm, milyen ötlet? Hallgatlak! -nézek kíváncsian Lexre, ahogy elmosolyodik, előveszi a kis kütyüjét és keresgélni kezd rajta.
Amikor pedig meghallom, hogy mi is az a bizonyos ötlet, egyből felcsillan a szemem!
-Ó, ez nagyszerűen hangzik! Persze, ismerem... mármint már láttam, ahogy mások táncolják, de magam még sohasem próbáltam.
És én még azt hittem, hogy Lex meglepődik, ha meghallja az ötletemet... Erre? Pont ő kér fel táncolni. Azért mulatságos, nem? Mennyire félreítéltem.
-Előbb várj egy percet, kérlek... -fordulok a fiú felé, majd Greget keresem a tekintetemmel.
Oké, hogy nagy a terem, de azért elég sok minden van itt... A keringő pedig tudtommal helyigényes tánc.
-Greg? Esetleg a képességeddel be tudnál segíteni egy kicsit? A bútorokat valahogy a fal mellé rendezni, hogy legyen elég hely? Tudomisén, dobbantasz egyet, behullámzik a padló aztán oldalra vándorolnak, vagy hasonló, de te ezt úgy is jobban tudod. Utána pedig gyertek ti is táncolni! Miért nem kéred fel Sarah-t? Most még úgy is csak a "betanulás" fázis van, nem igaz, Lex? Szóval hajrá, hajrá! -sürgettem őket lelkesen, s ha akármelyiküknek is eszébe jutna ellenkezni, akkor a képességemet bevetve megpróbálom őket jobb belátásra bírni. Egy kis vidámság, egy kis felszabadultság, lelkesedés...
Ezt követően a táncpartneremhez léptem, majd engedtem, had legyen egy személyben a tánctanárom is. Abban valóban igaza volt, hogy elég visszafogott egy stílus, pláne némelyik pörgősebb, lendületesebb indiai tánchoz képest, de egyszer ezt is ki kell próbálni. Viszont egy előnye, hogy tényleg nem bonyolultak a lépések, egy, két, há, egy két, há...
-Azt hiszem, most már menni fog. -jeleztem, miután már úgy ítéltem meg, hogy zenére is menni fognak a tánclépések, majd ha a többiek is készen állnak (már ha beszállnak a táncba, de miért ne tennék?) akkor ezúttal zenei aláfestéssel folytatjuk a táncot.

Lex reakcióját látva amit Ratna felvetésére tett érdeklődve elmosolyodom.
~Lex egy angol gantleman... kizárt hogy ne táncolna...
Magamban már mosolygok is. ÉÉÉs igen, így is van. A felkérés megtörtént.
~Na ebből hogy vágod ki magad?
Jókedvűen, magabiztosan mosolyogtam a történéseken. Aztán minket is táncba hívtak. Pontosabban engem egy kis alakításra kértek fel. Az asztalra tenyerelek, mire az egybeolvad a talajjal, a talaj pedig a körülöttünk lévő berendezésekkel. Az egész megfolyósodik majd egy egységes masszává alakul a lábunk alatt. Először egy színpad mintázatát veszi fel, bekeményedik majd a maradék alá folyik, minket valamivel feljebb emelve. Megemelem a bal kezem, csettintek és abban a minutumban kinyújtom Sarah felé, kicsit előre hajolok.
-Hallottad a hölgyet... Szabad egy táncra?
Ha a keze az enyémbe kerül finoman megrántom, magam előtt megperdítem és másik kézzel elkapom és kicsit fölé hajolok, éppen hogy nem morgok rá egy szál rózsával a számban, inkább csak megejtek egy mosolyt és egyenesbe segítem. Mire a lány észbe kap, már szép estélyiben van, abronccsal meg mindenféle cicomával a ruhán. Zakóm hátulja megnyúlt, frakká alakult. Ratna és Lex körül a levegő is szokatlan mozgást végez, mire pislognak egyet már rajtuk is anyagiasul egy réteg elegancia. Lexnek kicsit angolosabb, míg Ratnanak inkább az indiai vonások mérvadóak a ruházatban.
-Egy kicsit talán már berozsdásodtam, de az alapok talán még mennek. Ha gondolod segítek.
Igény szerint segítek a lánynak, vagy már bele is vágunk a keringőzésbe, azért oda- oda lesek, Ratna hogy halad az itteni tánc elsajátításával.
-Ratna, ha ügyes leszel, mutatok egy számot... egy volt barátnőm addig pesztrált vele míg meg nem tanultam... Talán még ismered is...
Próbáltam egy kis kedvcsinálót adni a lánynak.

Mikor Ratna és Lex a keringőt kezdték el táncolni, óhatatlanul is elmosolyodtam, de aztán rögtön le is hervadt a vigyor a képemről, mikor a lány felvetette, hogy talán mi is csatlakozhatnánk Greggel.
~ Hát persze! Majd pont én fogok táncolni, mikor talán varangy volt az utolsó partnerem, egy hülye bulin! ~
Szó se róla, volt egy srác a bandában, aki csak úgy szórakozásból megtanított pár lépésre, de az azért messze állt attól, hogy tánctudásnak lehessen nevezni. Ezért aztán mér éppen készültem megrázni a feje, hogy ebből engem hagyjanak ki, mikor Greg kinyújtotta felém a kezét és én önkéntelenül is belecsúsztattam az enyémet.
Na, ezzel kezdetét is vette az őrület, hiszen abban a pillanatban már meg is rántott, amitől egy 361 fokos fordulatot tettem a tengelyem körül, majd a derekamat megtámasztva hátrahajlít és fölém hajol. Tipikusan, mint egy filmbeli heves tangó kezdete, de remélem ez csak egy látványos bevezetés és keringőzni fogunk.
A rajtam, majd később a többieken megjelenő ruhák láttán elámulok, de visszaemlékezve Lex szavaira a képességeink feltúrbózásáról és Greg, amúgy is látványos képességéről, már nem is lepődtem meg annyira.
- Annyira biztos nem mint én! – válaszolok a berozsdásodásra vonatkozó megjegyzésére. – De, most már vágjunk bele, ha elkezdtük. – lazítom el magam, az első feszült percek után, hogy hagyjam magam vezetni.
Szerencséje van a fiúnak, hogy már majdnem teljesen uralom a képességemet, hiszem a váratlan magához rántást, akár rosszul is értelmezhettem volna és akkor most a gyengélkedő felé rohanhatnánk.
Így aztán kezdetét vette a páros keringő.