Műjégpálya

Vigyorogva figyeltem a rajtam fekvő lányt. Hát mit ne mondjak, nem volt átlagosnak mondható. Barna szemei kicsit megijedtnek tűntek, amikor rám nézett, de csak rávigyorogtam. A kérdésén el kellett gondolkoznom, de aztán válaszoltam.
- Minden rendben, nem történt semmi baj. És te egyben vagy?- Kérdeztem és igyekezte az összes hajat kiszedni a szeméből, azokból a gyönyörű nagy barna szemeiből. Aztán egy ideig csak az arcát figyeltem, majd egy kis idő után, amikor egyre többen lettek körülöttünk finoman felültem, őt pedig a kezemben tartva óvatosan felsegítettem, aztán én is felpattantam. Leporoltam magamról a jeget, már azt ami rám ragadt és ismét rámértem szürke szememet.
- Azt hiszem, kettőnknek nem elég nagy ez a jégpálya.- Vigyorogtam a lányra, míg zsebre dugtam a kezeimet és csak az arcát figyeltem. Közben persze óvatosan fel is mértem, és meg kell mondjam, nagyon is tetszett a látvány, és bármennyire is jól nézett ki a lány, tudtam, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy láthatom az életben. Egy ideig csak bámultam a lányt is közben persze végignéztem rajta, hogy nincs-e semmi baja, aztán amikor lepillantottam a jégre egy kicsi piros foltot láttam. Finoman felemeltem a kezem és amikor visszavettem megláttam, hogy kicsit vérzik a fejem. Hoppá!

- Igen. Azt hiszem. *Szaladt széles mosoly az arcomra, mikor felfogtam, hogy nem okoztam kárt benne. Ez aztán a teljesítmény. De mikor az arcomhoz ért, hogy elseperje a hajam lángba borult az arcom és lesütöttem a tekintetem. Ami nem került jobb helyzetbe csak a mellkasára. No itt tudatosult bennem, hogy még mindig rajta fekszek de mielőtt felpattanhattam volna már Ő segítkezett ebben is. Körbepillantottam és az emberek leplezetlen kíváncsiságára csak még jobban elszégyelltem magam. De a kérdése csak kirángatott ebből és mosolyogva, csillogó szemekkel figyeltem.*
- Talán nem… ha nem száguldozol és társulsz hozzám. *Nyújtottam felé a kezem. No itt bizony nem a céltalan korizásra gondoltam. Ha a macskám túlélte mikor jégre vittem, akkor ennek a srácnak is túl kell. De ezt a véres keze rögtön meg is cáfolta és elkomorodva csusszantam közel hozzá.*
- Hadd nézzem… *Hangom aggódó volt, és ha engedte, ha nem, megtapogattam kicsit a fejét és a haját eltúrva igyekeztem szemügyre venni, hogy milyen súlyos. Bár még áll és el sem vérzett, szóval olyan nagy gond nem lehet.*
- Azért szólj mielőtt elvérzel…

Elvigyorodtam, amikor közelebb csúszott és elkezdte kitapogatni a fejemen lévő sebet. Alacsonyabb volt nála,, vagy harminc centivel, így elég viccesen nézett ki. Aztán, amikor megéreztem, hogy itt-ott hozzám ér, nagy levegőt vettem és mozdulatlanná dermedtem. Soha nem voltam még közel egy nőhöz sem így, főleg úgy nem, hogy az illető kis híján átölel. A bensőmben lévő szörnyeteg a felszínre akart kerülni, valami olyan dolgot akart csinálni a lánnyal, amit nem szabadott volna, hogy akarjon. Ezért finoman megfogtam a lány kezeit és maga mellé tettem, majd hátráltam tőle egy lépést, jobban mondva csúsztam. Közben megéreztem az illatát is, és nagyon nagyon nehéz volt ellenállnia a késztetésnek, hogy most itt, mindenki előtt átváltozzak. Finoman lemosolyogtam a lányra, majd megköszörültem a torkomat. kezeimet ökölbe szorítottam és hátrálni kezdtem.
- Megleszek, ne törődj velem, nem lesz semmi baj.- Válaszoltam egyszerűen, majd még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, aztán intettem és elindultam kifelé. Ahogy siettem éreztem, hogy enyhén szédülök, de nem akartam vele foglalkozni. Az illata még mindig ott volt a tudatomba és a sárkány egyre jobban ki akart törni, amit nem hagyhattam. Nem csak azért, mert nem akartam itt, mindenki előtt egy szörnyeteggé válni, hanem azért sem, mert féltem, hogy valami olyat csinálnék a lánnyal, amit később iszonyatosan megbánnék. Így gondolataimba merülve lassan csúsztam kifele.

*A visszautasításra csak bambán pislogtam és hirtelen még szólni sem tudtam. Csak néztem, ahogy elhátrál Tőlem.*
- De Én… *Kezdtem hebegni. De már ott is hagyott. Bele telt pár pillanatba mire felfogtam, hogy milyen csúnyán hagyott magamra. De mikor feleszméltem, csak utána iramodtam.*
- Hééé… várj meg… * Kiáltottam és egy éles fordulattal elé vágtam felkarcolva a jeget és ezzel elállva az útját.*
- Csak segíteni akarok… Kérlek… * Néztem rá nagy barna szemeimmel miközben ismét felé nyújtottam a kezem. De ezúttal már nem egy táncra invitáltam. Hogy mire azt magam sem tudtam, csak nem akartam elengedni. Volt benne valami… valami ami vonzott. Ezen gondolatom után most először mértem fel alaposabban. De kétlem, hogy a két szép szeme vonzana ennyire és nem is külseje.*
- Kérlek… * Kérleltem még egyszer, hátha az első nem járt sikerrel.*

Amikor meghallottam, hogy egy korcsolya élesen befordul elém felnyögtem. Óh kérlek ne, ne, ne... Aztán pillanatok múlva szembe találtam magamat a lánnyal.
- Kedves tőled, de mennem kell.- Néztem rá komoran, aztán, amikor meghallottam a második "kérlek"-et a szájából megdermedtem. Mi a franc ütött belém? Ez a lány.. Az előbb még egymáson feküdtünk a jégen, most meg amikor menekülnék előle, az Ő érdekében elém áll és azt se tudja, mekkora veszélyben van. Miattam! Fájdalmas képet vágtam, amikor ismét belenéztem a szemeibe, aztán finoman felemeltem a kezemet és megsimogatta az arcát. Fogalmam sem volt, hogy miért csináltam, de nem is érdekelt. A fenevad odabent egyre jobban őrjöngött, arról nem is beszélve, hogy nem csak a bensőben lévő vadállat akarta magának a lányt. Szemmel látható eredmény képen a nadrágom is zsugorodni kezdett.
- Nézd... ha a közelemben maradsz bajod eshet, és azt nem bírnám ki, kérlek..- Néztem rá fájdalmas arccal és tekintetemet továbbra is az övébe mélyesztettem.

*Kissé megmerevedtem az újabb érintésre, de nem húztam el magam. Csak hagytam, hogy megsimogasson remélve, hogy ez elég erőt add neki, hogy elfogadja a segítségem. Tekintete nem erről árulkodott és a fájdalma fel kelltette bennem a védelmi ösztönöm. No nem magam miatt, hanem miatta. Meg akartam védeni… de hogy mitől? Na ez egy jó kérdés, de nem volt időm elgondolkozni ezen. Szavait hallva csak tettem egy lépést felé.*
- Nem fog. * Szóltam határozottan, de szavai mindent elárultak. Nem volt kérdés tovább, hogy egy mutáns a fiú. S gyorsan körbe tekintettem.*
- Nem félek. De menjünk innen… *Céloztam a többiekre a pályán. Én nem… de ők nem biztos, hogy ilyen bátrak, mint Én. *
- Bárhová… csak el. * S kezem még mindig felé nyúlt, amit még nem fogadott el, de el sem utasította.*

Csodálkozva néztem a lányra. Olyan furcsán viselkedett, mintha egyáltalán nem félne tőlem, vagy attól, hogy bármi kárt tehetek benne. A kezét még mindig felém nyújtotta. Egy ideig hitetlenkedve néztem rá, aztán körbepillantottam és megfogtam a kezét. Egy pillantást intéztem felé, majd amilyen gyorsan elindultam kifele. Közben persze vigyáztam, hogy ne nagyon húzzam magam után, bár elég jól bírta a tempómat. Aztán, amikor kiértünk a szélére, átvettem a rendes cipőmet, és visszaadtam, majd kifizettem a bérleti díjat és újra megfogva a kezét elindultam vele valami csöndes helyre, ahol senki nem láthatott. A bensőm kiabálva akarta, hogy vegyem el azt, ami az enyém lehetne, de soha életemben csináltam még ilyen. Még egyáltalán nem reagáltam egy nőre se így a közelemben. Egy kis idő után, amikor már úgy éreztem, hogy ha megállok nem akarok azonnal átalakulni, megálltam és a lányra néztem.
- Miért nem félsz tőlem?- Kérdeztem zihálva inkább az ösztönöktől, amik benne viaskodtak a lányért. A rohanás meg se kottyant, de éreztem, hogy mg mindig elég sok szempár láthat minket.
- gyere.- Indultam el vele megint, míg be nem értünk egy sötét sikátorba. Ott megállítottam mind a kettőnket, majd a lányt finoman a falnak nyomtam, kezeim a feje fölé tettem és úgy takartam el.
- Jól vagy?- Kérdeztem és gyorsan megnéztem, hogy minden rendben van-e vele. Tekintetemet az övébe mélyesztettem és nem bírtam elengedni. Barna szemei megigéztek és bár első pillanattól fogva tudtam, hogy idősebb nálam, nem érdekelt. Volt valami különös a lányba. A bátorsága.... a szeme.. az ajkai..

*Megkönnyebbülve elmosolyodtam, ahogy elfogadta a kezem, és vele indultam. A Jégen valóban nem volt nehéz tartani az iramot hisz ehhez hozzá szoktam. A szélére érve, míg Ő elintézte a dolgait, én is gyorsan átkaptam a cipőm és a korimat a kezemben fogva vártam. Az ez utáni rohanás azonban már megerőltető volt. Hisz magas sarkú csizmában voltam és egyáltalán nem a futásra találták fel. De megtettem minden Tőlem telhetőt. Mikor végre megállt zihálva támaszkodtam kicsit a térdeimre, hogy levegő után kapkodjak. A kérdésére csak a fejem ingattam.*
- Nem tudom… *Feleltem két levegővétel között, de mikor újra indultunk csak a szemem forgattam. Utálok futni. Ez már tuti. De még a levegő is bennem akadt, mikor a falnak nyomott. Úgy éreztem magam mintegy ketrecbe zárt vad. A különbség annyi, hogy még most sem féltem. Csak határozottan néztem a szemébe.*
- Azt hiszem… utálok futni. * Feleltem a kérdésére miközben igyekeztem a pulzus számom normálisra ösztökélni és, hogy a szívem ne dobogjon még a fejemben is.*
- Mi volt a baj? * Kérdeztem utalva a korábbi meghátrálására és kezem elindult a gyermeteg arc felé, hogy megnyugtassam. Semmi mást nem akartam. Csak kinyúlni a karok börtönéből az arcához.*

Még mielőtt az arcomhoz érhetett volna megfogtam a kezét.
- Ne..- Néztem rá kérlelő tekintettel, majd a kezét finoman lefogtam és a feje fölé emeltem, ahogy a másikat is.
- Ha hozzám érsz megőrülök.- Suttogom, hogy csak ő halljam és közelebb hajoltam hozzá. Éreztem a leheletét a nyakamon és meglepően furcsa érzés keltett bennem az illata és a meleg levegő egyszerre.
- Hogy hívnak?- Kérdeztem, miközben lehunytam a szemeimet é igyekeztem lehűteni magamat. A nadrágom egyre jobban és jobban szűkebbé vállt és a bennem lévő sárkány is mocorogni kezdett.
- Nem akarlak bántani.- Suttogtam és kezeimet finoman lefejtettem az ö kezeiről, majd hátrébb léptem egy pár lépést és a szemközti falnak dőlve figyeltem a lányt.
- Mit csináltál velem?- Kérdeztem, halk hangon, és mintha kissé.. morogtam volna? A következő pillanatban megint előtte álltam és az ajkait figyeltem. Volt bennük valami csábító, valami hívogató. Kezeimet finoman a nyakára csúsztattam, majd a tarkójára és végül a hajába. Finoman közelebb húztam magamhoz, aztán amikor ajkainkat már csak milliméterek választották el mélyen beszívtam az illatát és a sárkány belülről teljesen átvette felettem a hatalmat. Át ugyan nem változott, de már ő irányította a bensőmet.
- Meg akarlak csókolni, ha megengeded.- Súgtam halkan és közben hüvelykujjammal finoman a füle alatti finom bőrt simogattam.
- Annyira, nagyon akarom..

*Ahogy megfogta a kezem, csak az ajkamba haraptam. Rossz szokásom volt, hogy ha kínosan éreztem magam, vagy ha olyan helyzetbe kerültem, ami kényelmetlen volt számomra. Erre most talán mind a kettő igaz, de még így sem akartam szabadulni. Szavaira összevontam a szemöldököm, hisz nem értettem, hogy mire akar ezzel célozni. De a lélegzetem szaporábbá vált.*
- Ha attól félsz… nem bántalak. * Nyugtattam meg, hisz azt hittem, hogy csak fél. Más meg sem fordult a fejemben.*
- Jessyca… Jessyca Camilo. Téged? * Néztem ismét a tekintetébe, vagyis csak néztem volna, ha épp nem hunyja le. Akaratlanul is felfigyeltem a feszült vonásaira, melyek még is valahol gyermetegnek tűntek. De ez nem volt meglepő az Ő fajtájában.*
- Tudom. *Bólintottam szavaira és mikor szabaddá vált a kezem, kissé megdörzsölgettem a csuklóimat. Nem fájt, de még mindig éreztem a keze nyomát. De ahogy távolodott kissé ijedten kaptam fel a fejem, hogy miért. A kérdésére csak a fejem ingattam és tenni akartam egy lépést felé, de már ismét ott volt. Meglepetten pislogtam miközben válaszoltam.*
- Nem tettem semmit. Én csak egy ember vagyok. * Ingattam meg a fejem és lesütöttem a tekintetem, miközben ismét az ajkaim kezdtem el rágcsálni. De nem tartott sokáig, hisz amint megéreztem a kezeit lemerevedtem és a finom erőszaknak engedve tekintettem rá. Közelről… Túlságosan is közelről.*
- Én… * Kezdtem halkan tiltakozni a kérésére, de mikor megingattam volna a fejem… Nos nem tudom, hogy Ő markolt rá a hajamra vagy csak megakadtak az ujjaiban a tincsek de ez az apró fájdalom a lágy simogatásával keveredve, egy halk nyögést eredményeztek, melybe még a szemeimet is lehunytam. Furcsa, ismeretlen érzés kerített hatalmába de szerencsére nem vesztettem el a fejem.*
- Kérlek… ne… *Igyekeztem érthetően a tudtára adni, hogy nem akarom. De ugyan akkor mégis akartam és ez nem lehetett valami meggyőző. Saját elgyengült hangom hallva kipattantak a szemeim és az övét kerestem.*
- Én még… nem így… ne itt.. kérlek… *Ezer gondolat kavargott a fejembe. Tudatni akartam, hogy nem sok dolgom volt még fiúkkal, hogy nem így és nem itt akarom. De ez csak a józan eszem következménye, ami összecsapott az érzésekkel így aligha érthette meg, hogy mit akarok mondani.*

Elmosolyodtam, amikor meghallottam a tiltakozását.
- Nem foglak bántani, megígérem, csak egy apró csókot..- Leheltem olyan halkan, hogy szinte alig hallatszott. Aztán, amikor másodjára is tiltakozott nagyot sóhajtottam, és finoman két kezem közé fogtam az arcát és a szemébe néztem.
- Rendben, ahogy akarod Jessyca.- Válaszoltam mosolyogva, majd finoman megsimogattam alsó ajkát és miközben őt figyeltem ismét megszólaltam.
- Az én nevem Blaylock, de szólíts csak Blay-nek.- Doromboltam a nyakába, miközben egyre jobban magamhoz húztam. Aztán, mint egy végszóra mintha fejbe vágtak volna elengedtem Jessy-t és hátrébb léptem.
- Sajnálom.. Fogalmam sincs mi ütött belém..- Néztem rá bűnbánó arccal és a falig hátráltam, ott erősen beleütöttem a kemény téglafalba, és a fájdalom kicsit elterelte a bensőmben lakozó démon figyelmét, így áttudtam venni a testem felett az uralmat. Pár pillanatig csak mély levegőket vettem, aztán felnéztem a lányra szürke szemeimmel. Ajkaimon lassan mosoly jelent meg.
- Tudod, Jess nem olyan vagy mint az átlagos emberi nők.- Szólaltam meg most már teljesen tudatosan és ott ahol voltam szépen lassan felmértem.
- De nem vagy biztonságban a közelemben, még is velem jöttél, miért?- Kérdeztem komollyá vált hangon.

*Akaratlanul is a kezeibe simítottam az arcom, ahogy hozzám ért. De ami még számomra is meglepő volt, hogy mikor végig simított az ajkamon szinte reflexszerűen kaptam kicsit a fogaimmal az ujjához. Nem haraptam meg nagyon… épphogy csak rá fogtam miközben egy mosoly bujkált az ajkaimon és barna szemeim egy kicsit megvilágosodva csillogtak, jelezve, hogy hangulatom felhőtlen. Árnyalatiban mindig is változott a szemem a hangulatomtól függően, de bár nem láttam szinte megmertem volna esküdni, hogy most arany barnában pompáznak.*
- Szia Blay. *Köszöntöttem, és amikor közelebb vont, már indult is a kezem a haja felé. De ellépet és csak meglepetten pislogtam, miközben szavai keserű ízt hagytak maguk után. *
- Kérlek… *Kértem volna, hogy ne hátráljon de mikor a falba csapott felsikoltottam a meglepetésemben és azon nyomban mellette teremtem. Ha engedte, ha nem megfogtam a kezét, hogy megnézzem a sérülését miközben már a könnyek gördültek végig az arcomon. Szerintem nekem fájt helyette is. A nekem szegezet kérdése kissé észhez térített, vagy talán csak a hangja tette ezt. Nem tudom, de dacosan tekintettem a szemébe.*
- Áh… biztos azért, hogy bántsalak. Hát mi másért is lehetne egy ember egy mutáns közelébe… *Gúnyolódtam egy kört, mikor vádat érzetem a kérdésében. De aztán válaszoltam.*
- Nagylány vagyok. Tudok vigyázni magamra. De még ha nem is, akkor is ÉN döntöm el, hogy kivel vagyok. És nem érdekel a véleményed. El akarsz taszítani? Hát menj… nem állok még egyszer az utadba. * Csattantak egymás utána dühödt szavaim. S már szemeim is sötétedni kezdtek.*
- De ugyan olyan vagyok, mint bármelyik másik nő. Semmi más nincs bennem…

Nem gondoltam volna, hogy ilyen képet fog vágni, amikor meglátja, mindazt amit csináltam. Jess szemeibe könnyek szöktek, miután megfogta a kezemet és megvizsgálta. Amikor pedig mérges lett mosolyogva figyeltem, ahogy gyönyörű aranybarna szemei elkezdenek sötétülni. A válasza, amit a kérdésemre adott egyenes volt, nem hunyászkodott meg, sőt..
- Honnan tudod, hogy az vagyok, akinek mondasz?- Kérdeztem most már én is kicsit komolyabb arcot vágva, és közben közelebb húztam magamhoz, hogy pontosan a szembe tudjak nézni. Megráztam a fejemet az utolsó kijelentésén, majd a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. Éreztem meleg testét az enyémhez nyomódva és ez nagyon tetszett. Az illata megőrjített és a szemei.. Szinte megbabonázva álltam előtte. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen hatást tud gyakorolni rám bárki is. S bár tudtam, hogy most mérges rám, de nem érdekelt. Őszintén meg kell mondanom, hogy jól állt neki. Finoman felcsúsztattam az egyik kezemet az arcához és közelebb vontam magamhoz.
- Nem, egyáltalán nem vagyok olyan, mint a többi nő. Te különleges vagy... Jess.- Suttogtam a nevét érzékien a fülébe, miközben egyre szorosabban húztam magamhoz, persze vigyázva arra, hogy ne nyomjam össze. Egy ideig csak simogattam az arcát, az alsó ajkát, ahogy az előbb, aztán nagyon finoman elkezdtem közeledni felé.
- Szólj és abbahagyom..... elengedlek..- Suttogom nagyon nagyon halkan és egyre közelebb kerülök ajkaimmal az övéhez.

- Ó hát honnan is? * Kérdeztem úgy csinálva mint aki komolyan elgondolkozik a kérdésen. De mikor magához húzott csak a szemébe nézve folytattam.*
- Biztos valaki megadta a fényképed, hogy nyirjalak ki. Sőőőőt… azt is tudtam, hogy itt leszel a pályán, csak miattad tanultam meg korcsolyázni. * Biggyesztettem le az ajkaim, de aztán abba hagytam a gúnyolódást és a szemébe néztem.*
- „Nem akarom, hogy bajod essen”, „ nem akarlak bántani” „ nem biztonságos mellettem”… ez mind arról árulkodik, hogy még te is félsz elfogadni azt ami vagy. Márpedig az emberekben nem lakik semmi. De bennetek igen. Nézd, nem vagyok egy társadalmi ember, de hü/ye sem. Ahelyett, hogy paranoiáskodsz inkább vedd észre, hogy csak segíteni akarok. *Dühös voltam és nem foglalkoztam a simogató kezekkel, a lágyabb tekintetével, ahogy engem méreget. Bár a suttogása már azért elért hozzám, ahogy a neved ejtette még a szőr is felállt a karomon. ~ Hát ilyen nincs~ Pislogtam párat és egy a kezem a mellkasára téve egy picit eltoltam magamtól.*
- Megakarsz csókolni, aztán fájdalmat okozol magadnak, utána vádaskodsz és most mégis felakarsz szedni? Komolyan mondom, hibbant vagy. *Csattantam fel. A védelmem kissé meggyengült ugyan, de már végképp nem értettem a játszadozását.*

+16

Amikor megéreztem a mellkasomon a kezét elengedtem és ismét a falhoz hátráltam.
- Tudod, nem vagy vicces.- Mordultam rá, majd összefontam a kezeimet a mellkasomon és nagy levegőket vettem, úgy próbáltam ott maradni, ahol álltam. Igazából iszonyatosan nehezemre esett. Legszívesebben a karjaimba kaptam volna a lányt és addig csókoltam volna, amíg a nevemet nem kiabálja, hogy elengedjem, vagy ki tudja még miket csináljak vele. Aztán, amikor azt kezdte elismételni, amit mondtam neki dühösen elé álltam és megragadtam a kezeit.
- Fogalmad sincs, hogy milyen veszélyes, hogy itt vagy elem. Jelenleg minden pillanatban rád akarom vetni magamat, elmerülni a testedben és a földre szegezve beléd hatolnék. Sajnálom, hogy igyekszem megóvni ettől téged.- Sziszegtem az arcába, aztán megint elléptem tőle, és elkezdtem sétálni a sikátorba. Aztán, amikor megint előtte álltam végignéztem rajta. A haja az arca körül lengett, és az ajkai.. eszembe jutott, hogy az előbb milyen finoman harapott az ujjamra.. A nadrágom ismét szűknek kezdett bizonyulni.
- A francba, mit csinálsz velem?- Kérdeztem ingerülten, és finoman a falnak nyomtam egész testemmel.
- Soha életemben nem voltam még ilyen. Soha nem kívántam még ennyire senki csókját sem, és ez...- Motyogtam, aztán megfogtam a kezét és oda vetettem, ahol a nadrágom a legszűkebb volt.
- Megőrülök az illatodtól, a szemeidtől és az ajkaid...- Nyögtem fájdalmasan, miközben ujjamat végighúztam alsó ajkán, s közben a másik kezemmel az övét irányítva elhúztam a nadrágomról. Aztán elengedtem hirtelen
- Menj el, kérlek, mielőtt tényleg nem bírom magamban az állatot megfékezni.- Fordítottam neki hátat.

- Remek. Hisz épp gúnyolódtam. * Igaza volt, hisz egyébként sem voltam egy vicces nő. De soha nem is akartam az lenni. HA viccesnek találta volna, az csak az bizonyítja, hogy valamit valahol elrontottam. Mikor elkapta a kezem, felszegtem a fejem de nem akartam megadni azt az örömet, hogy szabadulni kezdjek. Nem is éreztem a szükségét, csak megbotránkozva hallgattam a szavait. *
- Micsoda udvarlás. *Húztam el az ajkaim. De ez a néhány mondat felért több tíz virággal és vacsorával. Valahol csábított a nyerssége, és ugyan akkor mégis elijesztett.*
- De nem volna ilyen könnyű dolgod velem. *Húztam ki magam egy pillanat alatt. Nem érdekelt, hogy Ő mit gondol, én akkor is büszke voltam magamra. Itt vagyok már húsz fölött és még csak nem is volt dolgom senkivel. Bár ennek mindössze annyi az oka, hogy senki nem kelltette fel az érdeklődésem vagy nem sikerült hosszútávon fent tartania. A kezem magam mellé hullt és csak néztem, ahogy járkál, mint egy ketrecbe zárt vad aki szabadulni akar. Tettem egy tétova lépést felé, hogy meg tudjam nyugtatni… de már megint a falnál találtam magam.*
- Ez valami fétis? De nem csinálok veled semmit! *Néztem őszintén a szemeibe. Hisz tényleg nem csináltam semmit. Nem tudok varázsolni, szirén sem vagyok… akkor meg mi ez az egész? Elképedve hallgattam a szavait, de ezután olyat tett, amitől fülig vörösödve sikoltottam fel alig hallhatóan. Ebben csupán csak meglepődés volt. Hisz láttam már amint némelyik korombeli rágerjed valakire, de fogni… még soha. És nem is akartam most elkezdeni. Megrántottam a csuklóm, hogy szabaduljak az érzéstől és engedjen el. Mikor meg tette, meg az sem volt jó. Azt hiszem, el kell mennem ezek után a pszichológusomhoz. Már épp a viselkedésére mondtam volna valami csúnyát, mikor kért, hogy menjek el. ~ Meg egy frászt.~ Előre léptem és finoman a lapockájára tettem a kezem és a másikkal átöleltem a derekát hátulról.*
- Nem megyek el, csak azért mert dúlnak a hormonjaid Blay… Tereld el a figyelmed róla. * Mondtam ezt úgy, mintha ez lenne a világ legkönnyebb dolga. De igazából fogalmam sem volt, hogy milyen. Sosem éreztem még vágyat senki iránt.*

- Már csupán azzal megőrjítesz, hogy megérzem az illatodat.- Nyögtem halkan, amikor megéreztem a kezeit magamon. A szörny nem bírta tovább és én se tudtam tovább távol tartani a kikívánkozó bestiát.
- Jess.. menj hátrébb.- Nyögtem, ahogy éreztem, hogy a fájdalom hullámok elkezdenek a testemben áramlani. Hallottam, ahogy a csontjaim elkezdenek széttörni és a fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett. Üvöltve estem a földre, miközben a csontjaim egyre nagyobb recsegésekkel törtek el. Aztán pár pillanat múlva a sárkány irányított.
Egy hatalmas kihalt gyíkként néztem Jess-re és a késztetés, hogy megegyen irtózatosan nagy volt, ám minden erőmet bevetettem, hogy lebeszéljem a másik énemet, így nagy nehezen sikerült is átvennem az evés erén a dolgokat. Aztán mint egy másik válaszként a sárkány lassan elindult a lány felé, én pedig nem tehettem semmit. Lassan lépkedett egyre jobban a falhoz nyomva a lányt, aztán orrát beledugta a lány hajába és hosszan magába szívta a bódító illatát. Ezek után éreztem, hogy nem csak bennem, de a sárkányban is eléled a birtoklás vágya. Minden erőmet bevetve próbáltam megnyugodni ás visszaváltozni. Szerencsére nagyobb volt az akaraterőm, mint hittem, így pillanatokon belül újabb csontok törtek el, és zsugorodtak vissza a rendes méretükre. Amikor az egész átváltozás megtörtént a hideg földön feküdtem anyaszült meztelenül és magzatpózban nyöszörögtem. Elég szarul éreztem magamat, mit ne mondjak, de hát ki ne érezné így magát, akinek minden csontja 2x eltörik egy fél órában.
- Most már érted, hogy miért akartalak távol tartani magamtól?- Kérdeztem nyögve még mindig a földön fekve, miközben az anyajegyem hátamon izzott, mint mindig, miután a sárkány isszakerül a hátamra.

*Parancsára hátrébb léptem vagy kétszer, de kétségbeesetten akartam segíteni neki, azonban most először lépni sem mertem. Csak ott álltam és féltettem. Nem tudtam mit tegyek és életemben most először néztem meg egy átváltozást. Soha nem láttam még ilyen… ilyen csodát. Mikor átváltozott, csillogó csodálattal néztem végig a sárkányon. Szívem szerint oda mentem volna és megsimogattam volna, de ettől okosabb voltam. Hagytam, hogy felmérjen és megszagoljon. Míg szagolgatta a hajam, jól láthatóan felemeltem a kezem és hagytam, hogy azt is megszaglássza, és ha csak nem harapta le kapásból, akkor mikor végzett finoman végig futtattam a nyakán. *
- Gyönyörű vagy… * Suttogtam felé. Tudtam, hogy meghallja, de nem volt alkalmam megsimítani még egyszer. Hisz elindult a visszaváltozás folyamata. Mikor megláttam Blayt, lekaptam a kabátom és leterítettem vele… vagyis akartam, de az anyajegye valami gyönyörű volt. Akaratlanul is végig simítottam rajta az ujjaim hegyével. De csak óvatosan és csak egy pillanatra. Aztán már le is takartam a vörös kabátommal. Kérdésére mellé feküdtem a földre, de a másik irányból. Így csak a fejem volt vele párhuzamba, és ha a szemeimbe nézett csak csodálatot láthatott.*
- Nem értem Blay. Hisz ez… ez valami csodálatos és… gyönyörű.

Amikor megéreztem, hogy Jess betakar valamivel nagyon hálás voltam neki, aztán arra lettem figyelmes, hogy lefekszik velem szembe a földre.
- Gyönyörű? Egy szörnyeget vagyok, ha nem akadályozom meg, hogy hozzád érjen.. már régen a földön feküdnél széttárt lábakkal. Nem tudod miket gondolt magában.- Ziháltam fájdalmak közepette s erősen igyekeztem, hogy rendbe szedjem magamat, hogy hazáig legalább eljussak, ami igencsak messzebb volt innen. Aztán mikor egy pillanatra elmerültem a lány szemeiben mindenről elfeledkeztem a fájdalmat kivéve, de nagy akarattal és egy pár káromkodással felemeltem a kezemet és megsimogattam az arcát.
- A gyönyörű te vagy...- Suttogtam halkan, mintha attól féltem volna, hogy bárki meghallhatja, aztán finoman megcirógattam az alsó ajkát és megnyaltam a számat. Kiszáradt és legszívesebben most a lány ajkait ízleltem volna, de mivel mind a három próbálkozásom befuccsolt, jobbnak láttam, hogyha abbahagyom a szerencsétlenkedést. Amúgy is, egy ilyen lány sose kezdene egy olyan szörnnyel, amilyen én vagyok.
- Meg fogsz fázni, ha továbbra is a földön fekszel. Főleg egy szál pulóverben, gyere ide.- Emeltem fel a kabátját fájdalmasan nyögve, aztán megvártam, hogy mit reagál. Ha bebújt mellém szorosan magamhoz húztam, ha nem akkor pedig tovább figyeltem a tekintetét.

-Nem Blay. Nem bántott volna… Megérintettem. Magam kínáltam fel neki, de nem bántott. Várjunk… Te nem érezted mikor megsimogattam? Elkezdett szaglászni és Én megérintettem és hagyta… nem húzódott el, még csak nem is morgott. *Vontam össze a szemöldököm. Nem, valóban nem morgott. Én nem hallottam. *
- Köszönöm a bókot… *Simítottam végig az arcán nagyon óvatosan. Igyekeztem megérteni a másikat, hogy miért nem szereti magát. Hogy miért nem fogadja el, azt a csodát amivel megáldották. De ezekből a gondolataimból visszarántottak a szavai és csak elmosolyodtam.*
- Meztelen vagy. Nem fogok oda menni, de ha itt maradunk tényleg megfázok. A kabátom zsebében van a telefonom. Ha ide adod, hogy ne én turkáljak ott, akkor hívok egy taxit és haza kísérlek… És meg ne próbálj ellenkezni. Mert úgy sem hallgatok rád. Szóval merre laksz? *Kérdeztem még mindig mosolyogva.*

- Nem éreztem semmit. Amikor olyanná változom, csak ő irányít, ez is meglepett, hogy letudtam beszélni arról, hogy ne egyen meg. Ez nekem is furcsa volt.- Válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd amikor ő is megérintett fejemet szándékosan a tenyerébe nyomtam és mélyen beszívtam az illatát. Olyan csodálatos volt. A testem alsó fertálya is egy véleményen volt velem.
- Igen, meztelen vagyok, és ha jobban meggondolom, vagy egy olyan érzésem, hogy zavarban vagy ettől.- Mosolyogtam a lányra, aztán, amikor a telefonját kérte a zsebéből finoman belenyúltam mind a kettőbe, aztán, amikor megtaláltam átnyújtottam neki a készüléket.
- A Xavier intézetben, de oda nem fogunk eljutni taxival. Nincs az az épeszű ember, aki oda elvigyen minket kocsival.- Sóhajtottam, majd felültem és ránéztem.
- Félóra gyaloglás, ha gondolod, elindulhatunk.- javasoltam, majd a lányra néztem és a kékülő szájára.
- Te fázol.- Állapítottam meg, aztán, mit sem törődve semmivel, egy laza mozdulattal az ölembe vontam és betakartam a kabátjával. nagy levegőt vettem, hogy kibírjam mindenféle altesti reakció nélkül, de még így is nehezen ment.
- Mielőtt elkezdenél tiltakozni és kipattanni az ölemből, csak azért csinálom, hogy ne hogy kihűlj nekem, valamint az én testhőmérsékletem egy ideig még melegebb az átlagosnál. Plusz nem hiszem hogy megúsznám a rendőrség nélkül, ha pucéran elindulnék az intézetbe.

- Hát… lehet tetszik neki a fehér liliom illata. * Hülyéskedtem el a dolgot. Hisz valóban fehér liliom illatú tusfürdőt és testápolót használok, de ez aligha tetszhetett egy sárkánynak. Bár kitudja… elég okosnak tűnt a tekintete, ahogy végig mért. *
- Igen. Ezt jól látod. De szerintem ebben semmi meglepő nincs. Nem azzal szoktam elütni a szabad időm, hogy meztelen férfiakat nézegetek. * Vontam meg könnyedén a vállaim, de már egyre jobban fáztam. Elvettem Tőle a telefont, de mielőtt még rányomhattam volna a hívásra, szavaira megakadva sóhajtottam és máris gondolkodni kezdtem, hogy miként tovább. De ebből felébresztett, ahogy az ölébe rántott. Megmerevedtem én helyette is, annyira kínos volt már a tudat is, hogy egy meztelen alak ölében ülök. Szavaira felé pillantottam így láthatta a vöröslő arcomat.*
- Oké… de csak egy kicsit. Utána induljunk. * Adtam fel és a kabátom alatt átöleltem a testét amely kellemesen meleg volt. Akár csak egy pohár forró csoki. Fejemet a vállára hajtottam és akaratlanul is az orrom a nyakánál volt. *
- Menetközben majd nem fogok fázni, de elég buta ötlet volt lefeküdnöm a földre. Nem lesz baj, ha elkísérlek a suliba? *Kezdtem el csacsogni, hogy ne vegye észre a zavarom. Ez mindig segített. Ha zavarban voltam beszéltem.*

Mély levegőt vettem és orromat a hajába túrtam.
- Meglehet, nem tudom, milyen illatú a fehér liliom, de a te illatod az valamiféle drog, abban biztos vagyok.- Sóhajtottam és szorosan magamhoz öleltem kicsi testét. Aztán ahogy meghallottam a hangját elmosolyodtam, egyik kezemmel pedig a haját kezdtem el simogatni. Volt valami teljesen furcsa a lányban, ami nem tudott nyugodni hagyni. Az összefüggéstelen mondandók pedig csak mosolyra késztettek.
- Igen, nem fogsz fázni. És valóban nem kellett volna lefeküdnöd a földre, és nem, nem lesz belőle semmi baj, ha eljössz velem, maximum azt mondjuk, hogy az egyik családtagom vagy.- Mosolyogtam rá, aztán finoman tovább simogattam a haját, majd apró puszit nyomtam a feje tetejére. Furcsa. Valami benső késztetést éreztem arra, hogy ne engedjem el, és hogy szorosan magamhoz öleljem mindig. Tetszett a lány, már csak azért is, mert nem adta magát egykönnyen. És bár sose volt tapasztalatom lányokkal, tetszett a kisugárzása is, az illatáról meg ne is beszéljünk.
Egy ideig még öleltem, aztán finoman segítettem neki felállni, és lassan elindultunk a kabátját mindvégig magamon hagytam, hogy teljesen ne legyek azért pucér, de közben folyamatosan magamhoz húztam, hogy ne fázzon. Aztán, amint elértünk az iskolába gyorsan felkaptam a kezembe, majd amilyen gyorsan csak tudtam elvittem a szobámba.

//Folytatás : [You must be registered and logged in to see this link.] //

- Nos… olyan illata van, mint nekem. Én azt szoktam használni, mert szeretem az illatát. Drog? Ugyan… apám sírva menekül a fürdőből, ha utánam megy be. *Kacagtam fel ahogy megjelent apukám arca a fejemben.*
- A rokonod? Hol a szemüveged? Csak szólok, hogy kicsit sem hasonlítunk. *A puszira elvontam magam a melegségtől és hirtelen felálltam.*
- Menjünk… *Adtam ki az ukázt, de figyeltem, hogy ne legyek túl közel a másikhoz. Talán ez volt a hiba, hisz mire a sulihoz értünk már a lábam is alig akart engedelmeskedni. Nagyon megfagytam és most csak örültem annak, hogy az utolsó métereket a kaputól a karjaiba tehettem meg. Meleg is volt, a lépcsőket is megúsztam… hát kell ennél több? *

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//

*A program cserére bólintottam, és ahogy végig mért és ettől zavarba jött, csak vidáman megingattam a fejem.*
- Milyen számlát Sebastian? * Vigyorodtam rá, majd fejet ingatva jeleztem, hogy nincs szükség rá.*
- Ha ez esik jól, felőlem aztán rendezheted, vagyis rendezhetnéd, ha nem Shane-nél lenne a kártyám, aki folyamatosan húzta amit kértem. * Vigyorodtam el, szóval csak a kártyámért kellett oda sétálni amit aztán vissza is csúsztattam az irataim közé, hogy utána elhagyjuk a helyet.*
- Nem sétálok… és szerintem csatold be magad.* Jelentettem ki, s a kocsim már pityeget is, jelezve, hogy az ajtók nyitva. Beszállva pedig egyenesen a műjégpályáig hajtottam. A vezetési stílusom mondjuk, úgy, hogy egyéni. A forgalomhoz és nem a táblákhoz van igazítva illetve a kanyarodásaim élesek. Hát pech, de versenyeken tanultam meg vezetni és nem forgalomban. De én nem kötöttem be magam, felesleges de leginkább zavaró.*

A pálya parkolójában leparkolva, már ki is pattantam a kocsiból és reméltem, hogy a másik jól van és nem épp vette a lelkére ezt a kis utazást.*
- Tudsz is korizni vagy csak bedobtad? * Kérdeztem miközben a kis bodé felé indultam, hogy korit béreljek, tekintve, hogy nem hordok a csomagtartóba magammal. Oda érve kikértem egy 37-est, és a személyim leadva vettem át. Tekintve, hogy nem tudtam meddig maradunk. Az egyik padhoz sétálva pedig már el is kezdtem átvenni a csizmám. *