Oahu sziget

Közös kis magánkalandunk Sheenával

Megérkezel a Hawaii szigetekre, ahová a nyomok vezetnek. Tekintve, hogy az újságíró, Benneth pénzén utazol, már ezért megérte a megbízatást elvállalni csak szívességért, egészen kellemes időt lehet eltölteni. Nincs különösebb dolgod az első napodon, hiszen a névtelen informátor, akit a hacker haverod szerzett csak estére ígérte magát. Szóval igen kényelmesen töltöd a napot egy 4 csillagos szállodában, masszázs-szalonba mész, a tengerpartra is leugrasz, flörtölsz a szörfös srácokkal, pezsgőfürdőben kényezted a tested, a szálloda nem akármilyen éttermében pedig a gyomrod, bár alkoholt nem iszol, elvégre az este még bármit is hozhat.
A megbeszéltek szerint az egyik parti nyitott tetejű jellegzetes hawaii bárban ücsörögsz, kérés szerint egy rendkívül feltűnő, retronak számító, rózsaszín keretes, csillagot mintázó napszemüvegben. Már most utálod, de a találkozó után úgyis elhajítod a francba. Alkoholmentes koktélt szürcsölsz és egész kellemes az estéd még a várakozás ellenére is.
Aztán egyszer csak meglepetten látod, hogy a poharad mellett egy kis papír hever összehajtva, rajta egy tintával rányomott stilizált párduc figura. Bárhogy is számolsz, csak a csapos tehette eléd feltűnés nélkül az érzékeid okán, vagy egy testetlen mutáns. A csapos esélyesebb, bár az tény, hogy feltehetően csak kapott érte 2 $-t, szóval előrébb nem lennél vele. Kinyitod a cetlit, amelyen egyszerűen csak egy cím van. Érdekes... Utána nézethetsz a hacker haveroddal, ez esetben hamar visszahív, miszerint egy villáról van szó, onnan ahol te vagy 30 perc kocsival. Tulajdonosa: Samuel Connor, alias Vincent Barez, alias Claude Vallanel, alias Sergei Petrov, alias Adam Vega. Nos eddig jutott az álnevekkel a srác. Egyik sem valós személyiség, de nagyon profi munka mindegyik álca. Nem tudja ki rejtőzhet mögöttük.

Igazán még sosem jártam a szigeteken és ez akár mennyire is meló volt, azért bőven belefért egy kis lazítás is addig, míg el nem jön a találkozó ideje.
Mivel az utazás maga még pénzembe sem került, így még élvezetesebb volt a dolog. A szálloda minden széppel és jóval fel volt szerelve, ami csak egy szabadidejét töltő és lazulni akaró embernek csak szükséges, ezért bűn lett volna kihagyni a kényeztetéseket.
Természetesen ebbe beletartozott a masszázs, egy kis fürdőzés és napozás a tengerparton, amit a jóképű és barna bőrű szörfös fiúk kellően feldobtak, majd egy kis pezsgőfürdőzés is.
Persze hiába voltak kínálva a legnyálcsorgatóbb italok, alkoholt most még véletlenül sem akartam inni, mert este várt rám a találkozó és ahhoz hideg és tiszta fejre volt szükségem, hisz sosem lehet tudni.
Este leballagtam a parti bárba, egy hülye rózsaszín, csillagmintás szemüvegben, ami a megbeszélés szerint az ismertetőm lesz, de már most szívesen lenyomtam volna annak a torkán, aki ezt kitalálta, és leülve a pulthoz kértem egy alkoholmentes koktélt a várakozás idejére.
Aztán pár perc elteltével egy cetlit pillantottam meg az italom mellett, amin egy párduc díszelgett. Gyorsan körbe néztem, de hát amúgy is észrevettem volna, ha valaki mellém settenkedik, de mivel ez nem történt meg, így csak a csapos maradt a gyanúsított.
Szúrós szemmel néztem a sürgő-forgó néger legényre, de végül is nem vontam kérdőre, hiszen sok értelme nem lett volna.
Kihajtogattam a papírdarabot és egy címet olvastam le róla. Előkaptam a mobilomat és felhívtam Steve-t , a hacker haveromat, hogy nézzen utána, hol is van ez és ki a tulaj, amit pár perc elteltével meg is tudtam tőle, de okosabb nem lettem az infótól.
Választhattam, vagy hagyom a fenébe és felvéve az informátorral a kapcsolatot megkérdezzük mi a fene ez, vagy beleugrom és odamegyek, vállalva ezzel a kockázatot, hogy valami csapdába sétálok. De nem én lennék a Párduc, ha most meghátrálnék. Kifizettem az italomat és visszamentem a szobámba, hogy átöltözzem valami kényelmesbe és praktikusba, ha gond adódna és magamhoz vettem két kést, pár dobócsillagot és a nunjakumat, szintén gond esetére. Lesétálva fogtam egy taxit és a megadott cím előtt egy sarokkal szálltam ki belőle, hogy kicsit körbeszimatoljak, és ha nincs gond a kapuhoz sétálva becsöngessek.

Hát már a terepszemle sem sok jót sugall számodra. Magas fal van, szögesdrót a tetején. Karmaid kieresztve elvileg képes lennél felmászni, majd a végén átugrani a drótot, de sajnos nem nagyon látsz be mögé, mi vár rád ott. Ellenben ha rászánsz egy kis időt, akkor ívben megkerülve a birtokot szemben van egy kis dombféleség, ahonnan már belátsz talán valamelyest...
A megfigyelés mellett döntöttél. Körbe sétálsz hát az erdős szakaszon, míg fel nem érsz a domb szélére. Nem egy megerőltető dolog, sőt kellemesnek mondható testmozgás. A magaslatról már részlegesen belátsz a kerítés mögé. Gondozott park, sőt három-négy fegyveres őr is van, akik cirkálnak. Terepruha, gépkarabély. Középszerűnek tűnnek így ránézésre. Nem ma kezdték az ipart, az látszik abból, hogy jól lefedik a területet, de pl egyikük megáll rágyújtani és parázsló cigarettával a szájában megy tovább, ami messziről elárulhatja, legalábbis annak, akinek elég éles a szeme. Ez azért nem vérprofikat sejtet, de az biztos, hogy nem ijednek meg az első felvillanó karomtól és tudják is kezelni azokat a mordályokat.
A ház három szintes és teljesen sötét, egyedül egy második emeleti ablakban van némi fény.

A terepszemle első ránézésre is bajt sugall, hiszen ilyen kerítéssel nem a szimpla családi házakat szokták körbe venni. Nem hiszem, hogy gond lenne átmásznom a kerítésen, de egy ismeretlen helyre beugrani, előzetes felmérés nélkül az kész öngyilkosság, ezért ezt most sietve elvetem. De nem messze megpillantok egy kis dombot, ahonnan talán belátni a kerítés mögé, legalábbis egy részére a birtoknak biztos nyílik rálátás. Gyorsan felfutok a magaslatra és nem is csalódom, hiszen látom a rendben és szépen parkosított udvart, meg azt a pár darab őrt, akik szépen róják a köreiket, biztosítva ezzel, hogy egy centiméter se maradjon őrizetlen. Már éppen kezdeném megdicsérni a parancsnokukat, amikor az egyik őr rágyújt és ezzel rögtön le is minősítette magát a szemembe. Ez elég nagy hiba, de attól még a géppisztolyaikat biztos tudják kezelni.
Gondolkozóba esek, mit is kéne tennem. Látom a második emeleti ablakban a fényt, de ez akár csapda is lehet. Ráadásul, mivel megkaptam a címet, már számíthatnak is rám, ha ide akartak csalni. Mi lenn a jó megoldás? Nyíltan besétálni, vagy megpróbálni besurranni, kockáztatva, hogy esetleg még kutya is van, amit most nem látok. Azt hiszem megkockáztatom, hogy onnan közelítsem meg a házat, ahova belátok, talán a cigizős őr a legkönnyebb pont és még messziről ki is szúrom, hiszen bűzölög és világít.
Gyorsan visszarohanok a falhoz és az egyik kiszemelt ponton felhúzom magam, majd egy puha és hangtalan mozdulattal ugrom le a túloldalon, az egyik bokor takarásában. Egyelőre nem mozdulok, várom, hogy elsétáljon az őr.

Nem kell sokat várakoznod és feltűnik az őrszem, akinek jól látszik a szájában a vörösen izzó cigaretta. Lassan halad, ami azt illeti idegőrlően lassan, de a vadászó macska türelmes lény, te is az vagy. A humán őrszemnek esélye sincs észrevenni téged. Óvatosan mélyebbre húzod a csuklyádat és lekushadsz a bokrok mögé, tenyered az egyik kés nyelére fonódik. A fickó elhajítja a cigarettát, kényelmesen eltiporja a csikket, lassan halad tovább...
Van hát egy lyuk az őrök közt, mire elér ide a következő. Halkan tovasuhansz a bokrok takarásában a ház ajtajáig. Zárva. Nem akármilyen szerkezet. Mágneses és elektromos zár, ujjlenyomat azonosító, igen jó felszerelés. Persze idővel tönkre lehet vágni, de még ha lenne is nálad felszerelés, akkor is vagy 10 percbe telne, így meg...
Körbe pillantasz. Az ablakok zárva, de esetleg betörhetsz valamelyiken, bár a földszinten és az első emeleten ráccsal védve. Kovácsoltvas, erős, nem férsz át persze közte. A felső szinteken nincs rács, nyilván oda már marha felesleges. Egy ablak van nyitva, ahol ég a villany, de az nagyon nehéz lenne, hiszen a lámpafény rád vetül, mikor felhúzod magad.

Türelmesen várom, hogy a dohányzó őr elhaladjon mellettem. Meg sem mozdulok, csak mélyen a földre kushadok, hogy minél sötétebb folt legyek az éjszakában.
Természetesen, mivel nincs éjjellátó készüléke, esélye sincs, hogy észrevegyem, így miután eltaposta a csikket, szépen tovább is sétál.
Most már szabad az utam a házig, óvatosan, árnyéktól árnyékig surranok, mag a bejárati ajtóhoz érek, ami persze zárva és legalább olyan jól felszerelt védelme van , mint az én fegyvertáramnak otthon. Persze ezen is át lehet jutni, kellő felszereléssel, ami most nincs nálam. Ismét felpillantok a házra, hogy másik útvonalat keressek. Ezen a szinten és eggyel fölötte is rácsok vannak az ablakokon, közte biztos nem férek át. A másodikon már nincsenek, ott ahol a kivilágított szoba is van. Persze oda nem mászhatok fel egyenest, hiszen azonnal lebuknék a fényben. De, talán, ha felmászok a tetőre, találok levezető utat. A ház sarkához osonok és az esővíz levezető csatornát halkan megrángatva meggyőződöm róla, hogy stabilan tart, majd könnyedén felhúzódzkodva megindulok felfelé.

Okos! Kivárod a megfelelő pillanatot és könnyeden és villámsebesen felmászol a csatornán a tető széléig, majd óvatosan felméred a helyet. Semmi sem lehet tökéletes, de legalább haladsz. Odafent valóban van egy tetőkijárat, úgy néz ki, az egy szépséghibája a dolognak, hogy egy őr posztol mellette. Elvileg vagy a kert megfigyelésében segít, ez esetben hanyagul végzi a dolgát, vagy a lejárót kell figyelnie, vagy csak levegőzni jött fel. Lekushadsz egy antennapanel talapzata mögé és felméred a férfit. A testtartása laza, nem érzékel veszélyt, de nem mozdul egy millimétert se arrébb. Se bagó, se üveg, se rádió, se semmi, ami azt mutatná, hogy csak pihen idefent, ez bizony fix őrszem. Karabélya és pisztolya van. Elsurranni mellette lehetetlen és kérdéses nyitva van-e az a lejáró. Viszont elég árnyék és fedezék van, hogy meglepd, de ha hibázol, riaszthat mindenkit, CB van a gallérján.

Nem tart sok ideig már a tetőn hasalok csendben, hogy felmérjem a terepet, és hogy lássam nem e figyelt fel rám valaki. Minden nyugodt, de a tetőn egy kis problémába ütközöm.
Jól számoltam és van ugyan egy lejárat, de mellette ott strázsál egy őr, szépen feldíszítve, mint egy karácsonyfa: géppisztoly, pisztoly, rádió, ami csak szem szájnak ingere.
Várok egy darabig, hátha csak nézelődni jött fel, hiszen, ha az udvart figyelné, már régen észre kellett volna vennie, ahogy a ház felé settenkedtem, de mivel ez nem történt meg, így feltételezem, hogy a levegőzés a cél. Aztán rá kell jönnöm, hogy tévedtem, mert ez ugyan egy tapodt lépést nem mozdul, nem csinál semmit, csak őrzi azt a nyamvadt lejárót.
~ Mi a fene van ebben a házban? Itt tanácskozik a NATO, vagy mi a szösz, hogy ilyen biztonsági intézkedések vannak? ~
Minden esetre a problémát meg kell oldani, méghozzá csendben és hang nélkül, mert különben csapdába esek itt fenn a tetőn.
Most már nem lehetek olyan nagylelkű, hogy életben hagyjam, hiszen nincs nálam semmi amivel megkötözhetném, viszont, ha csak leütöm, akkor bármikor magához térhet, így hát nem sok választásom van. Macskaléptekkel haladok felé, sokszor megállva, és máris szorosan a háta mögött vagyok. A késem már a kezemben van, az egyik kezemet gyors mozdulattal a szájára tapasztom, míg a másikkal elvágom a torkát. Szorosan fogom és nem engedem el addig, míg a teste el nem ernyed, akkor lecsúsztatom a földre.
Aztán a lejáróhoz surranok, mely reményeim szerint nyitva van, hiszen miért is csukták volna ki az őrt. De azért óvatos vagyok, mert előfordulhat, ilyen biztonság mellett, hogy a másik oldalon is áll valaki.

A sötét pofaszakállas fickó utolsó fojtott nyögésének levegője csak a tenyeredbe távozik, némi bugyborékoló hang az átvágott gégéből, a teste rángatózik kissé, majd elernyed egy perc múltán. A férfi halott. Lefekteted a tetőre, bár innentől sietned kell, ki tudja mikor veszik észre váltás, vagy meg nem válaszolt hívás miatt a férfi eltűnését, halálát.
Ellenőrzöd az ajtót, de az valóban nyitva van, enyhén megemelve sötét folyosó fogad. Óvatosan leereszkedsz, de itt nem áll őr. Van viszont legalább húsz ajtó, óvatos és csendes próbálkozásaidra mindössze három nyílik meg. Kettő teljesen szokványos vendégszoba, perpillanat üresnek tűnnek, nincsenek ruhadarabok sehol, sem bármi jele annak, hogy lakója lenne. Egy kevésbé díszes szobában egy őrkatonát találsz. Gatyára vetkezve alszik egy priccsen. Jó nagy darab fickó, tipikus oroszos, szlávos vonások, tejfölszőke haj, darabos, de nem ellenszenves vonások. Húszas évei vége felé járhat. Nyilván pihenőn van. Ruhája lehajigálva egy székre. Ha akarod a kipakolt felszerelése: gépkarabély, pisztoly, CB mikrofon, headset (ha hallani akarod az őrök beszélgetését), cigaretta és egy azonosító mágneskártya bármelyikét magadhoz veheted észrevétlenül. Természetesen ha akarod gond nélkül megölheted az alvó férfiút, de nem ébred fel csendes lépteidre sem.
Lefelé lépcső vezet a második emeletre, relatív könnyen feltörheted az ajtókat is ha itt akarsz kutakodni.

Szerencsém van, az ajtó nyitva, és a másik oldalon sem botlok bele senkibe, mikor csendesen a folyosóra lépek. A hosszú folyosóról rengeteg szoba nyílik, melyeket egyenként végig próbálok, hogy nyitva vannak-e, de a húszból csak három enged a behatolásnak. Viszont muszáj mindet végig próbálnom, mert nem szeretnék váratlan meglepetést a hátamba.
Már azt hiszem, hogy senki nincs ezen az emeleten, de aztán az egyik szobába mégis találok egy alvó őrt. A nagydarab, szőke srác semmitől nem zavartatva húzza a lóbőrt, szerintem, nem, hogy az én csendes lépteim, de egy ágyú sem ébreszthetné fel, így lazítok a fogáson a tőrömön. Viszont felcsillannak a szemeim az őr lepakolt cuccai láttán. Mivel a repülőn nem hozhattam fegyvert, így most örömmel vettem magamhoz a pisztolyt, amit a nadrágszíjamba dugtam hátul a derekamnál, aztán zsebre tettem a cigit, hátha jó lesz valamire még alapon és a mágneskátyát. A rádiót és a headsettet persze végképp nem hagyhattam itt, amit fel is tettem rögtön, hátha okosabb leszek az örök tevékenységével kapcsolatban. Még egy utolsó pillantást vetve a srácra, kiosontam a szobából, és elindultam lefelé a lépcsőn az alattam lévő emeletre, ahol az a kivilágított szoba is várt rám.

Nyertél egy SIG-Sauer P-226-os oldalfegyvert, aminek kifejezetten örülsz. Ez a közszeretetnek örvendő, a hadsereg és a rendőrség által is alkalmazott pisztoly természetesen nem ismeretlen előtted. Önkéntelenül küldesz egy hálás gondolatot a hortyogó orosz srác felé, van ízlése a fegyverek terén. Pontosan ismered az erényeit ennek a fegyvernek. Alig van visszarúgása, rendkívüli mértékben pontos, jó átütő ereje van és nem érzékeny se melegre, se hidegre, se rázkódásra, se semmire. A 15 lőszeres tára és a szerzett +3 tár lőszer pedig mindenre elég. Nagy tűzgyorsaság és gyorsan tárazható. Csak elég drága, azért használják kevesen, de komolyan elgondolkodhatsz rajta, hogy ezt megtartod szuvenírnek. Sajnos soká nem örömködhetsz, ahogy felveszed a headsetet már hallod is, benne:
- Manuel?
- Jelen.
- Oké, 15 perc.
A francba! Sokkal felkészültebbek a fiúk, mint azt hitted. A szolgálatosokat eszerint negyed óránként jelentésre kérik, ha nincs jelentés... akkor riadó van. Márpedig azt se tudhatod mikor jelentkezett be utoljára a tetőn lévő őrszem, de nagyon maximum 14 perced van mindenre és utána itt riadó várható!
Gyors léptekkel leóvakodsz. A lenti folyosón sincs őrszem külön, legalábbis semmi ilyesmit nem látsz. Hosszú folyosó, a túloldalon vezet lefelé lépcső az első emeletre. Jobb kéz felé egyetlen hatalmas terem lehet, legalábbis csak a közepe táján van egy ajtó, bal kéz felé viszont hatot is látsz, a tőled negyedik küszöbe alól jön némi fény, az a kivilágított szoba. Itt vannak felszerelve kamerák is, amik lassú mozgást végeznek, be tudják pásztázni a folyosó legnagyobb részét, csak a két lépcsőnél van egy kb 2 méteres holtterük...

Mikor felvettem a headsetet már meg is ütötte a fülem az őrök hangja és nem örültem neki, amit hallottam. Tehát 15 percenként be kell jelentkezniük! Akkor igazán nem sok időm van, hiszen a tetőn lévő őr ki tudja mikor jelentkezett be. Az is lehet, hogy 5 perc múlva kéne neki, az is, hogy 13, de a tény, hogy igyekeznem kell. Azért örülök, hogy azt a jó kis pisztolyt megszereztem az őrtől, mert az most kissé nagyobb önbizalmat ad, csak nem sokáig.
Leérkezve a második színt folyosójára szembesülök azzal, hogy itt már kamerák vannak.
Az egyik oldalon egy ajtó, ami valószínűleg egy szép nagy helyiséget takar, aztán a másik oldalon hat, és a folyosó végén a lefelé vezető lépcső. Közötte meg a kamerák.
Itt a lépcsőnél még ahogy látom nem érzékelnek, legalább is nem szól a riadó, ezek szerint ide nem lát. Így van időm kifigyelni a mozgásukat. Ahogy látom ki lehet játszani őket, ha szép lassan megvárva míg fordulnak követem a mozgásukat.
Mikor már memorizáltam a pásztázás irányát, neki is indulok, hogy elérjen a nagyjából a második ajtót. Szerintem a középsőben van a fény, de előtte nem ártana hallgatózni egy kicsit és nem ajtóstól rontani a házba.

Bár a kamerák mozgását nem könnyű úgy felvenni, hogy ne lássanak meg, de mikor úgy érzed, hogy sikerülhet, max néha élére állsz, ha más nem. Lendületesen megindulsz, hiszen szorít az idő, mikor amint egy bizonyos pontra előre teszed a lábad megszólal a riadó. Üvöltenek a szirénák, kivágódik szemben a nagy termet rejtő ajtó és könnygázgránátot vágnak rajta ki. Ennek füstjében meglátod a vörös lézercsíkokat a padlón, amelyek közül egybe sikerült is belelépned, hisz nem számítottál rá. Léptek robognak lefelé mögötted is, a szemeid könnyeznek, nem látsz már semmit és harákolva köhögni kezdesz...

Nem sokat tökölődhetek, hiszen bármikor felfedezhetik az őr halálát, akkor meg úgy is mindegy, így lendületesen belevágok a dologba, de alig haladok előre pár lépést mikor felüvölt a sziréna és mielőtt egy lépést is tennék bármerre is, kinyílik a nagyterem ajtaja és már repül is egy gránát. Még jó, hogy nem igazi, mert akkor sem lenn esélyem, ahogy most sem, csak ez könnygáz. Érzékeny orromat és szememet azonnal csípni kezdi a maró füst, elönti a szememet a könny, de még előtt azért meglátom a vörös csíkot a bokám magasságában.
~ Lézer! Ó én ökör! ~
De már nincs mit tenni, már magam mögött is hallom a futó léptek dobogását. Vesztettem.
Már csak köpködni és fuldokolni tudok a füsttöl.

Kicsit ténferegsz jobbra-balra, aztán valaki valami keménnyel, esélyes, hogy egy gépkarabély tusával a lapockáid közé vág. Felbuksz, a következő a tarkódra megy, mire ájultan nyúlsz el a földön.

--------

Mikor magadhoz térsz nagyjából, akkor azt látod, hogy a karjaid és a lábaid fel vannak bilincselve a falra és egy cellaszerű, apró szobában vagy. Érthetően fáj a kényelmetlen helyzet, hiszen a talpad nem ér le a padlóra, ráadásul teljesen meztelen vagy, ami azért rendkívül megalázó. Egy nagyon súlyos, de magassága miatt inkább csak vastag, kopasz férfi áll veled szemben öltönyben, nyakkendőben és úgy mustrálja a testedet, mintha a lópiacon lenne. Nem tudsz ellene tenni, ahogy húsos kezével végigsimogat mindenhol, csupán veszett undort érzel, de felpeckelt száddal még csak valami keményet se tudsz a fejéhez vágni. Mögötte két katona strázsál és ellenségesen méregetnek. A kopasz végül a szemedbe néz:
- Nem rossz - jegyzi meg elismerően. - Benneth legtöbb küldeménye nem jut el ilyen messzire. Most egész ügyes volt a fiú, hogy ilyen remek alapanyagot szerzett. Nagyszerű termék vagy kincsem, sokat fogok rajtad keresni, mikor eladlak az üzletfeleimnek. De persze addig van még némi dolgunk veled, hogy alkalmas legyél... - kezd kuncogni, majd int, hogy vegyék ki a pecket a szádból. - Ugye jó cicus leszel aranybogár? Nem lesz szükség egy kis ízelítőnél többre?
Ezzel előrehajol és élvezettel csillogó szemekkel a kezében tartott ólmozott sétapálca könnyed ütésével eltöri a jobb lábad kisujját.
- Ugye tudni fogod hol a helyed és nem lesz ilyesmire szükség? - vigyorog szadistán.

Tudtam, hogy vége és nem is váratott magára sokáig a befejezés. Először a hátamat érte az ütés, aztán a fejemet és lekapcsolták a villanyt.

A fejem iszonyatosan lüktetett, ahogy magamhoz tértem, és a vállam is majd kiszakad a helyéből, aminek rögtön meg lett a magyarázata, ahogy már felfogtam, hol vagyok.
Egy bilincsről lógtam le a falon, ezért a vállamba hasító fájdalom, hiszen a lábam sem támaszkodott a földön. Ez még mind semmi nem lett volna, ha nem vagyok anyaszült meztelen. Természetesen tisztában vagyok a kínzás ezen formájával is, hiszen maga az, hogy előttem egy felöltözött, kopasz ember áll, maga a szituáció is megalázó. Az, hogy úgy nézeget, mint, ahogy az ember egy darab húst mustrál, hát az meg már a hab a tortán. Rajta kívül még két őr ácsorgott és nézett rám egészen szúrós pillantásokkal.
A férfi végül közelebb lép és simogatni kezd, amit csak egy kisebb rándulással veszek tudomásul és igyekszem nem a tapogató kezeire koncentrálni.
Mikor megunja a tapizást a kéjenc, a szemeimbe néz és beszélni kezd.
~ Benneth! Ez szép! Jól behúzott a csőbe az a mocsodék!! De csak szabaduljak innét, azt hiszem kitépem a szívét! De először ezt a perverz disznót fogom kibelezni, szép lassan! ~
Persze bekötött szájjal nem tudok válaszolni, ezért a férfi int az egyik őrnek, hogy szabadítson meg a pecektől.
Nagy levegőt veszek, ahogy szabad lesz a szám, de a következő pillanatban már a fejembe robban a kín, ahogy botjával eltöri a kisujjamat. Visszanyelem az önkéntelen kiáltásomat. Nem szerzem meg neki azt az örömöt, hogy lássa a fájdalmamat.
Szép lassan elég sok nyál gyűlik a számba ahhoz, hogy méltó választ adjak az ajánlatára.
Mikor rám emeli vigyorgó arcát, nemes egyszerűséggel szemen köpöm.
- Gondolom elég egyértelmű a válaszom – felelem kissé rekedten.

A férfi előveszi a díszzsebkendőjét, majd mélázó mosollyal letörli az arcát és szépen, módszeresen elhajtogatva elteszi újra. Aztán rád emeli a tekintetét:
- Hogyne - feleli, ugyanazon a hangszínen mint eddig. - De majd meglátjuk hasonlóan fogalmazol-e kincsem, ha már egy két-három napja nem kapsz inni. A kiszáradás csodákra képes. Persze, azért pozitívum is lesz benne, hidd el. Azt hiszem te leszel a jól szolgáló őreim jutalma. Majd engedd el magad és talán még élvezni is fogod...
Ezzel megfordul és lassú léptekkel távozik. Az őrök erőszakosan kikenik az ajkaid meg a szádat sóval. Vigyorogva paskolják meg az arcodat:
- Szeretnéd még te azt a köpetnyi nyálat babám - kuncognak. - És Miguelért még számolunk kis kurva. Persze, ha jó lesz, akkor esetleg csak a szemérmed veszted el - nevetnek öblösen.
Bekötik a szemedet és ott hagynak.

----------

Órákig lehetsz itt, elvesztetted az időérzékedet már teljesen. Marja a szádat a só, nincs már nyálad, cserepesek az ajkaid, görcsölnek a végtagjaid kifeszítve, semmi reményed nincs a szabadulásra, főleg, hogy víz hiányában egyre gyengülsz fizikailag is. Az biztos, hogy több mint fél napja vagy itt már őrjítő gondolataiddal. Aztán halk lépteket hallasz meg. Beszélni úgysem tudsz mondjuk, de felkészülsz a legrosszabbra ami nővel megtörténhet. Kesztyűs kéz simogatja meg az arcod meg a nyakad, aztán...
Aztán meglepetésedre valamit érzel az ajkaidnál és hideg víz ér a nyelvedhez. Mohón iszol, ahogy csak tudsz, a (feltehetően) őr közben tartja a fejedet. Folyik végig rajtad a hideg folyadék a melleiden és a hasadon, de végre víz! Újra tudsz beszélni végre. Elveszik a kulacsot az ajkaidtól, majd a kesztyűs tenyér tovább simít felfelé az arcodon...

Nem nagyon hatotta meg a válaszom, és nyugodt arccal törölte meg magát és természetesen újra megfenyegetett, amit hidegen mosolyogva engedtem el a fülem mellett.
Arra persze gondolni sem mertem, hogy esetleg még is megtapasztalhatom, hogy be is váltja azokat. Miután távozott az örök durván bekenik a számat sóval, hogy meggyorsítsák a szenvedésemet, és nekem nincs módom, hogy meggátoljam őket benne. Nem rángatom magam hiába, hiszen a bilincseket úgy sem szakíthatom el, ezért tartalékolom az erőmet.
Mielőtt távoznak a szememet is bekötik.

Nem tudom mióta lehetek itt. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, csak az iszonyatos szomjúság az ami már most lüktet bennem. A számat csípi a belekent só, a karjaim majd kiszakadnak a helyükből és, ahogy telik az idő, úgy leszek egyre gyengébb. Nem tudom, hogy miként is szabadulhatnék ki és egyre távolodik az esélye is, hogy segítség nélkül ez megtörténhetni. Mivel egyedül vagyok, így kezdem feladni.
Mikor meghallom a lépteket már a fejem felemelni sincs erőm, de felkészülök a legrosszabbra a kopasz és az őrök szavai után. Összeszorítom cserepes ajkaimat és várom a szadista érintéseket, de a kéz, amin ha jól érzem kesztyű van, egyelőre csak az arcomon simít végig.
~ Undorító! Még élvezkedni is akar! Essünk túl rajta minél előbb! ~
Aztán valami az ajkamhoz ér. Először elrántom a fejem, de aztán megérzem a víz hideg érintést az ajkaimon és vadul vetem rá magam. És csak iszom és iszom, miközben a kéz finoman tartja a fejem. A szám mellette kifolyó hideg víz végigcsurog a testemen, de most nem érdekel, végre elapad a szomjúságom is. A palack elkerül a szám elől, majd újból megindul a kéz az arcomon, és én összerándulok, hiszen úgy gondolom, csak egy kis haladékot kaptam.

A kesztyűs kéz végighalad az arcodon és eloldja a köteléket a szemedről. Finoman nyugszik meg aztán a füledtől az állkapcsod vonaláig tartva a fejed. Lassan kitisztul a szemed, hogy aztán majdnem újra könnybe lábadjon. Felismered Josht. Komolyan, ijedten és szomorkásan néz a szemedbe, de a teste, az elnyíló ajkai elárulják a vágyát is, ahogy lassan az ajkaid felé hajol.
(Innen E/1)
Nehézkesen felsóhajtottam:
- Nem... nem így... - suttogtam, majd még utoljára megsimogattam Sheena arcát. Megfordultam és az ajtóból kiakasztottam a kulcskarikát és villámgyorsan eloldottam előbb a lábait, majd a karjait, aztán óvatosan a karjaimba vettem és a priccsre fektettem. Nagyjából néhány perc masszírozás és remélem olyanok lesznek az izmai mint voltak. Lekaptam az uniformis kesztyűit és gyorsan elkezdtem átgyúrni a vádlikat, ahogy Fagyponttól tanultam, közben ijedten kérdezve:
- Jól vagy Sheena? Nem bántottak?

Végül is elkezdi leszedni a szememről a kötést, és én kíváncsian várom, hogy ki lesz az a szerencsés, akinek elharapom a nyakát, de mikor végre meglátom az előttem állót, egy mélyről feltörő sóhaj szakad ki belőlem és alig bírom visszafojtani a kibuggyanó könnyeimet.
- Josh! – nézem a felém közeledő ajkait, de aztán visszahúzódik és megsimítva az arcomat a kezét is leveszi.
Követem a tekintetemmel a jellegzetes X-menes, de jelzés nélküli egyenruhában lévő fiút, aki az ajtó mellől leemel egy kulcskarikát, majd kioldja a bilincseimet és mielőtt összecsuklanék, hisz elhalt izmaim nem tartanak meg, már az ágyra is fektet.
Annyi mindent szeretnék kérdezni tőle, de annyira rázni kezd a hideg, hogy megszólalni sem tudok, aztán megérzem Josh kezének érintését és a szakszerű mozdulatok egyre több életet lehelnek zsibbadt végtagjaimba. Végig fut rajtam, hogy mikor legutoljára masszázsban részesített, azért az nem volt ennyire hatékony, de hát nem most fogok leállni ezt megkérdezni tőle, mint a legtöbb idegesítő filmben, ahol az életveszély közepén állnak le valamit megbeszélni.
- Hát most már egészen jól! Semmi baj, de, hogy te hogyan kerülsz ide, arra nagyon kíváncsi lennék, de nem most, csak készülj, hogy ha haza értünk megmagyarázd! – nézek rá kicsit dorgálóan és felettébb hálásan.
Minden esetre a masszázs eléri a célját és pár perc elteltével, teljesen magamnál vagyok, remélhetőleg harcra készen. Már csak egy ruhát kéne szerezni, mert most már határozottan kezd zavarni a meztelenségem.
- Nem láttál valahol egy nadrágot meg valami felsőt? – kérdezem enyhe pírral az arcomon.

Bólintok a szavaira:
- Egy barátod vezetett a nyomodra, aki tartozik neked, majd elmesélem. Leléceltem és eljöttem segíteni, tudtam, hogy szükséged lesz rá, éreztem - feleltem.
Ahogy a segítségemmel talpra áll bizonytalanul felelem:
- Hát a méretedben nem nagyon, de ha kell odaadom az egyenruhám - ajánlottam fel. Engem is zavarna a meztelenség, de akkor inkább neki legyen jó, ezen nem hezitálok. - Vagy még a másik lehetőség az őr cucca, de az is nagy lenne rád.
A rácsok előtt fekvő férfi felé intek, aki még így eszméletét vesztve is remeg, a szája habzik és a szemei fel vannak akadva. Fegyvere a földön hever, a bőre hulla sápadt, a légzése nehézkes még mindig. Elvörösödtem:
- Próbáltam feltűnés nélkül bejönni, de... - nehézkesen sóhajtottam. - Talán lett volna más út is, csak... megláttalak oda kibilincselve és... szóval nem éppen finoman vontam befolyás alá az elméjét. Nem biztos, hogy megmarad...
A katona lába vagy 10 számmal nagyobb mint Sheenáé. vagyis a bakancs nem nagyon jöhet számításba, de a derékszíjjal esetleg a nadrág igen, meg a zubbony és a trikó. Sheenára néztem, hogy az enyémet kéri el, vagy az őrét?

(Az őrnél is van egy SIG-Sauer 2 tartalék tárral, egy gépkarabély, CB, headset, cigi, egy kulacs víz, 40 $, egy boxerkés, napszemüveg, baseball sapka (terep színű), rágógumi, öngyújtó, mobil telefon, pár fénykép néhány alulöltözött lányról, szex újság, mp3 lejátszó)

Pár szóval ad magyarázatot, ami per pillanat elég. Aztán lábra állok, és úgy érzem elég biztosan meg is állok rajta.
Mikor Josh felajánlja a saját ruháját elmosolyodom a nagylelkűségén, de mikor felhívja a figyelmemet az agonizáló őrre, akkor persze azonnal nemet intek.
- Josh! Semmi baj! Lehet, ha később jössz és nem teszed ezt meg, akkor nagyobb baj lett volna, esetleg te kerülsz bajba! Én biztos nem foglak ezért megróni. – mondom neki halkan. - Nem baj, ha nem a méretem, de van hozzá öv és az majd segít rajtam tartani a nadrágot.
Nem okoz lelkiismereti problémát, főleg a történtek után, hogy levetkőztessem az őrt és magamra húzzam a ruháit, ami kis ügyeskedéssel rajtam is marad. A hajamat a baseball sapka alá gyűröm, de a bakancsot azt nem tudom használni, mert túl nagy. Viszont elég szépen felszerelkezhetünk a katonánál lévő holmikból.
A pisztolyt természetesen magamhoz veszem, aztán a headsetet is, jöhet még a cigi, hisz már okultam a történtekből, a kés. Elteszem még a pénz, a napszemcsit, a rágót és a telefont. A többit nem tartom fontosnak. Persze jól jönne még a karabély, de azt most nem cipeljük.
Mikor úgy ahogy rendbe szedtem magam pár perc alatt, akkor a fiúra néztem.
- Kész vagyok! És most mond el, hogy te merre jutottál be, mert talán arra ki is juthatunk. Egyáltalán a ház melyik részén vagyunk?

Letérdelek Sheena elé és a késsel szépen kilyukasztom a nadrágszíjat. Megremegek, ahogy megérzem a tenyereit a vállaimon, s felpillantok a megtámaszkodó lányra. Érzem a szemében a szeretet, ami jól esik... Így már befűzhető az öv eléggé, közben beszélni kezdek:
- Az alagsorban vagyunk most - sóhajtom. - Én úgy jutottam be, hogy átmásztam a kerítésen, aztán besétáltam - mondom a lánynak, akinek elkerekednek a szemei. Úgyhogy fűzök is némi a magyarázatot a dologhoz: - Tudod, az őrök azt látták, amit akartam, hogy lássanak... - vallom be zavartan. - Egy társukat.
Az ajtóra mutattam miközben talpra álltam:
- A folyosóra vezet, a végén lehet felmenni a földszintre. Van ott a lépcső aljában egy hely, ahol van három katona. Kiviszlek innen, ne aggódj - mosolygok rá biztatóan. - Senki nem bánthat téged. Soha. Kint majd megvársz, én meg visszajövök a többiekért. Rendben?

- Tehát az alagsorban! – bólintok a helyzet ismertetésénél, aztán megtorpanok, mikor azt mondja, hogy besétált, de aztán megmagyarázza.
Persze, hogy is felejthetem el, hogy miket tud művelni az ember fejével! Naná, hogy elhitték neki, hogy közülük való!
- - Oké, tehát fel és ott vannak az őrök! De hárommal talán még én is elbánok, most, hogy van már ez a kis játékszerem. – nézek a kezemben lévő pisztolyra.
Aztán megint megtorpanok, hiszen mintha azt mondta volna….
- Milyen többiekért kell visszajönni? – nézek rá nagy szemekkel. – Ki van még idelenn, - kezd halvány gyanú ébredni benne, visszagondolva a kopasz hozzám intézett monológjára. – Csak nem találtál még itt más lányokat is?