Oahu sziget

Megvontam a vállamat:
- Fagypont elég különleges tanár - feleltem. - Ő nem hisz az olyan dolgokban mint tehetség. Vagy akár erő, ügyesség meg ilyenek. Mindene az egyensúly. Hát én eléggé ki vagyok békülve a világgal, ezért tanulok elég gyorsan szerinte, mert ez a harcművészetének a lényege. Bár szerintem ebben az is benne van, hogy fiatal vagyok és nem 150 kiló, úgy nehezebb lenne ugrálni a cölöpökön - nevettem együtt a lánnyal.
Élvezettel néztem a mellettem-alattam fekvő kedvesem. Lassan simogattam, miközben válaszoltam:
- Azt ugye tudod, hogy nem mész egyedül? - vigyorogtam. A szeme és az érzései is beszédesek voltak, így vállat vontam: - Ha le is tudsz rázni, akkor szólok otthon Fagypontnak és együtt érünk be - öltöttem ki a nyelvem felé.

A kiképzésem során és is találkoztam egy-két harcművészeti oktatóval, voltak közöttük ázsiaiak is, ezért nem volt számomra ismeretlen a Josh által elmondott hitvallás.
- Hát, ha ilyen jól halad veled, akkor biztos van benne valami, amit mond és csak biztatni tudlak, hogy folytasd vele az órákat. De nem hiszem, hogy ha olyan lelkiismeretes tanító ez a Fagypont, ahogy mondod, nagyon örülne neki, ha tudná, hogy mibe keveredsz velem, vagy inkább miattam. És én meg főleg nem örülnék. Josh ez nagyon veszélyes lehet, és állandóan miattad aggódnék, ha ott lennél. Tudom, hogy te is aggódsz értem, de nem járhatsz állandóan a sarkamban. Akár könnyen egymással is zsarolhatnak minket, és ez be is jönne nekik, mert nem hagynám, hogy bajod essen. – ingatom a fejem.

Mélyet sóhajtottam, mert ebben viszont, az utolsó pontban igaza volt, ez biztos. Végül lassan, bizonytalanul bólintottam:
- Az egymással való zsarolhatóságban van ráció - ismertem el mogorván. - De abban is, hogy ez nem egy személyes ügy és nagyon veszélyes, amiben sokkal jobban az esélyeid egy társsal, mint egyedül - mutattam rá. - Semmi esetre sem engedlek el egyedül. De ha akarod, akkor... na jó. Felhívhatom az intézetet és elmondhatom Fagypontnak vagy megpróbálhatjuk felvenni a kapcsolatot Rozsomákkal. De egyedül nem engedlek oda Sheena. Nem vagy golyóálló! És én nem tudnálak elveszíteni... - mondtam szomorkásan, de halál komolyan. - Vagy én, vagy valaki más az Intézetből, tessék! Választhatsz! - makacsoltam meg magam és ebből már nem fogok engedni, azt tudtam.

Láttam az először makacsságot sugárzó arcot elbizonytalanodni, aztán végül a szavaim igazsága miatt morcosan helyeselni. Nagyon reménykedtem, hogy meg tudom győzni, hogy ne akarjon velem jönni, hiszen akkor, ahogy neki is mondtam, nem a feladatra koncentrálnék, hanem az ő biztonsága miatt aggódnék, és ez egy veszélyes akciónál kész öngyilkosság.
- Igen, nem rossz ötlet felhívnod ezt a tanárodat, hogy beszámolj neki a dologról. Logant nem szívesen rángatnám bele, és igazán ezt a Fagypontot sem, hiszen nem is ismerem. Lenne egy választottam, de ő most jelenleg sajnos elérhetetlen. – sóhajtottam kedvenc bérgyilkos társamra gondolva, hiszen ez pont neki való feladat lenne, de hát a boldog házaséletét éli valahol a távolban. – Ha ennyire megbízol Fagypontban, akkor mesélj róla egy kicsit, ki ő és tulajdonképpen mit tanít ott, mi a képessége? Ahhoz, hogy bele menjek a feltételeidbe, nem biztos, hogy belerángatok olyan valakit, aki nem is alkalmas rá. Egyáltalán az sem biztos, hogy elutazik ide a világ végére, hogy segítsen nekem, hisz ő sem ismer engem. – sorolom a kétségeimet Josh-nak.

Felsóhajtottam, most azért nagyon nehezen kért tőlem, de be kellett látnom, hogy egy behatolás titkos objektumokba meg iylesmi, az tényleg nem az én világom. Átkulcsoltam a karjaim a tarkóm alatt és a plafont bámulva beszélni kezdtem:
- Fagypont egy mutáns - kezdtem bele. - A neve jól mutatja a képességét. Jeget teremt és formál, sőt teleportál is általa. Elég széles körűen. A középkori feudális Japán szülötte. Ninja mester, akinek van egy halálos ellensége, Parázsléptű, aki ha minden igaz a Testvériségbe tartozik. 1610-ben csaptak össze, majd ezen bunyó során Fagypont véletlenül hibernálta mindkettejüket, napjainkban tértek magukhoz. Orvgyilkos mester volt, most tanít nálunk. Mesteri verekedő és kardforgató, bár legszívesebben bottal és a jéggel harcol. Lopakodik, tökéletesen ugrál ide-oda, ilyenek. Nagyon komoly és elhivatott férfi. Viszont egy csomó dologgal a modern világban gondjai vannak, bár gyorsan tanul. Eljön - mondtam ki nyugodtan. - Ha én kérem, akkor el fog jönni. Tisztességes férfi, aki bármit megtenne a diákjaiért. Értem is. Eljön, ha kérem. Ja és ne lepődj meg, de elég különösen néz ki - tettem hozzá. - A mutációja visszaüt a testére.

Végre látom rajta, hogy kezd belenyugodni a dologba és felfogja végre, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha ő a fenekén marad és én biztonságban tudom.
A tanáráról szóló beszámolót pedig igen csak leesett állal hallgatom végig. 400 éves ninja! Ha nem Josh-tól hallanám és nem a Xavierben tanítana, akkor azt mondanám, hogy kamu az egész, de hát így azért egészen más a gyerek fekvése. Amennyit én tudok az akkori ninjákról, azért nem semmi harcosok voltak és ha még hozzáadom a jéggel való képességét is, akkor valószínűleg nagy hasznomra lenne az akció során. Persze, ha tényleg megteszi, hogy eljön és betársul mellém.
- Oké, akkor talán érdemes lenne megpróbálni, és beszélni vele, végül is az övé a döntő szó. Hívd fel! – nézek beleegyezően Josh-ra. – És miben nyilvánul meg az, hogy visszaüt a testére? – kelti fel a kíváncsiságomat a fiú.

- Már tud róla - sóhajtottam. - Holnap reggel érkezik, az elmondás szerint repülővel.
Sheena megrökönyödött tekintetére csak vállat vontam:
- Tudod hol tanulok - mosolyogtam rá. - Az egész iskola telepatákkal van tele. Szóltam az egyiknek. Le leszek szidva... - mormoltam. - De ez benne van a pakliban, amíg te biztonságban vagy, addig a többi nem számít.
A lány felé fordultam és közel hajoltam hozzá:
- Nos nem ilyen kellemesen langyos a lehelete mint tiéd - susogtam. - Hanem állandóan jégpára van az ajkai körül. Nincs ilyen szép szeme sem, az is megfagyott. Teljesen fehér, mint a jeges mezők. Azt mondják később jéggé fagynak majd az alkarjai is és jégkásává a vére. De ennyire még nem nyerte vissza a régi erejét.
Megsimogattam a lányt:
- Holnap jön... Nekem pedig akkor mennem kell haza, mert nem fogja tűrni, hogy bármi is veszélyeztesse az akciót, úgyhogy csak utána látlak majd - nyögtem féltően. - De alig várom már most. Mert akkor velem leszel. És biztonságban leszel.
Az arcom a nyakába fúrva simogattam és öleltem a lányt.

Megcsóváltam a fejem. Mindig elfelejtem, hogy abban az iskolában mindenféle képességgel megáldott mutánsgyerek fellelhető, persze miért is lepődnék meg egy telepatán.
- Az szép! És, hogy mindenféle segítség nélkül indultál utánam meg is érdemled. – ütök játékosan a vállára.
Aztán a további információktól, amit Josh ajkai egyre közelebbről suttognak, egészen meg is borzongok.
- Hát elég hideg egy férfi lehet, szó szerint! – kuncogok kissé meglepődve a hallottaktól.
Persze én sem örülök, hogy ilyen hamar el kell válnunk, ha már ilyen jól egymásra találtunk, de ezen is túl kell esni és az idő sürget, nem húzhatjuk a dolgot sokáig, de azért addig még van egy egész nap! És mi minden történhet két szerelmes emberrel egy kényelmes ágyban, ha sok a ráérő ideje.
- Én most is biztonságban vagyok a karjaidban! – suttogom a hajába markolva, majd átfordítom a testét, hogy ismét én legyek felül. – De még ez alatt az idő alatt sok mindent kell megtanítanom neked. – vigyorgok vágytól csillogó szemekkel. – Mond olvastad a Káma Szutrát?

- Most igen - mormoltam és egy pillanatra sem hagytam, hogy kibontakozzon az ölelésemből. Szükségem volt rá, hogy érezzem: itt van velem. Amíg itt van, addig nem lesz nagyobb baj. Sem vele, sem velem. Megvédjük egymást. Tudom. A kérdésére azonban csak bizonytalanul válaszoltam: - A Káma Szutrát? Őőőő... bevallom őszintén nem. Tudod én katolikus vagyok. De annyit tudok róla, hogy valamiféle szent irat, de nem tudom megmondani hirtelen melyik vallásé - pirultam el. - Imádkozni szeretnél? Te azt a vallást követed? Elkísérlek ha gondolod... - ajánlottam fel, bár legszívesebben csak itt maradtam volna, kettesben vele.

Alig bírtam visszafojtani a nevetésemet a fiú válaszán, de hát végül is igaza volt, még ha nem is teljesen és mennünk sem kell sehová, hogy gyakoroljuk.
- Amit hallottál róla az részben meg is állja a helyét. Indiai szent irat és igen én sokszor követem ezt a vallást és még nagyon sokat, de veled most külön művészeti szintre fejlesztjük, és még egy jó hírem van! Nem kell menni sehová, ezt itt és most rögtön gyakorolhatjuk. – mosolyogtam sejtelmesen rá, majd a füléhez hajoltam. – Ez a könyv a szeretkezés különböző módozatait mutatja be, és szerintem ki fog tartani addig, míg megérkezik Fagypont repülője. Remélem állóképességre is sikerült szert tenned az oktatások során. Akkor most jól figyelj…….

Így már megértettem a szavait, bár nem igazán értettem mi köze van a valláshoz a szexualitásnak, főképpen a pózok leírásának, de most perpillanat nem is ez töltötte ki a gondolataimat. Sheena gyorsan elmagyarázta nekem, hogy most az lesz a célunk, hogy kényeztessem őt, elsősorban az ő öröme a cél, ami az én gondolataimmal is egybe vágott, de abban is igaza volt, hogy ettől függetlenül nekem is felejthetetlen élmény marad majd.
Mire ténylegesen kifulladtunk mindketten, s lezuhanyoztunk a hosszú együttlét után, már vagy a nap fele elment. Visszafeküdt az ágyba meztelenül, már nem zavarta, mint a birtokon a jelenlétemben, sőt! Elfeküdtem az ágy végébe és most önszorgalomból láttam neki finom kis harapásszerű csókokat adni a lábujjaira ajkaimmal, nem tanítgatva, ahogy eddig, pusztán csak az öröm utózöngéjének fenntartására...

Sosem tapasztalt élmény volt Josh-t tanítani és ez fokozatosság és az egymásra figyelés, olyan élménnyel gazdagított, amit nehéz lenne elfelejteni. Nagyon élvezetes és kimerítő tanórát tudhattunk magunk mögött,, mikor lihegve és fáradtan hevertünk egymás mellett a feldúlt ágyon. Ránézve az órára láttam, hogy szépen elszállt a délelőtt, már jócskán benne jártunk a délutánban, így nem ártott volna némi kalóriát is magunkhoz venni lassan. Gyorsan megfürödtünk, de még egy kis lustálkodásra visszafeküdtem, míg a megrendelt késői ebédre vártunk. De úgy látszik Josh fáradhatatlannak bizonyult és míg én macskamódra megnyújtóztattam az izmaimat, addig ő finoman a lábaimat kezdte kényeztetni, ami apró sóhajokat váltott ki belőlem.
A jódolgomat a szobapincér kopogása zavarta meg, aki, úgy éreztem rekordgyorsasággal ért fel az ételekkel, de nem volt mit tenni, ezért gyorsan magunkra kaptunk egy-egy köntöst és hagytuk, hogy felszolgálja az ebédet. Farkas éhesen vetettem rá magam a finom falatokra és fél óra múlva már olyan jól lakott voltam, mint a duda, ezért visszaheveredtem a kényelmes ágyba. Azt hittem Josh is mellém heveredik, de ő folytatta, amit a pincér félbeszakított.
- Mindjárt dorombolok is neked, ha így teli hassal még tovább kényeztetsz. – morogtam lustán követve a fiú minden mozdulatát, miközben halk sóhajokat és kisebb kuncogásokat hallattam.

Az ebéd után lágyan kényeztettem tovább Sheenát. Annyira nem is érdekelt, az egyébként fenséges ebéd, a szeretett nő kéjes mosolya jobban táplálta a lelkemet mint a kacsasült a gyomromat. Bár azért nem vallottam szégyent az adag kapcsán. Aztán visszahevert Sheena én pedig folytattam tehát amit elkezdtem, egészen a megjegyzéséig, ami már nevetésre ingerelt:
- Csak párducként hallottalak dorombolni, már csak ezért is megéri - közöltem kacagva. - Fordulj hasra. Mást is tanultam ám Fagyponttól...
Órákon keresztül masszíroztam a testét tetőtől-talpig, hogy tökéletessé tegyem a napot, amit pihenéssel tölt. Egy részében aludt is, de nagyobb részt kellemesen nyögdécselt, sóhajtozott, hisz most már igazán tudtam mit is csinálok. Végül, az esti órák is ide értek s én intésére visszatértem kíváncsian a lábaihoz, hogy mit szeretne.

Nem is emlékszem mikor tudtam utoljára ennyire ellazulni valakinek a karjaiban, de azt hiszem senkinek. Már attól is elolvadtam, ahogy a lábaimmal játszadozott, de mikor aztán elkezdte a masszázst, hát az valami mennyei volt.
- Szó se róla, nagyon jó mestered volt! - mormogtam a párnába, ahogy kezei jótékonyan átgyúrták, minden rejtett izomcsoportomat. Talán még el is szunyókálhattam közben, mert mikor ismét felnéztem mér kezdett sötétedni. Hagytam, hogy lecsússzanak rólam a kezei és mosolyogva fordultam felé, hogy egy kellően heves csókkal jutalmazzam a hosszú és fáradságos munkáját, de én még most jöttem csak izgalomba igazán.
megkértem, hogy ismét feküdjön a lábaimhoz és először puszilgassa, majd aztán finoman és érzékien nyalogassa azokat, mikor már éreztem testemben a vágy forróságát és Josh légzése is kezdett elmélyülni sóhajaim hallatán, felültem és az állát megfogva csillogó szemeibe néztem.
- Nagyon tudod, hogy hogyan kell a nyelveddel kényeztetni, de azt hiszem talán haladhatnál feljebb is, ahol szintén kamatoztathatnád a tudásodat. - majd ismét hátradőlök, hogy ezen kisebb instrukció után, hagyjam a szakértelmét kibontakozni.

Reggel halk kopogásra ébredtem és gyorsan kicsusszantam a még mindig mélyen alvó Josh mellől, hogy ne ébresszem fel. Megérdemli, hogy pihenjen, sokat dolgozott az este folyamán. Ezen gondolatok közepette mosolyogva mentem ajtót nyitni, miután magamra kaptam a fürdőköpenyt.

Teljes felszerelésben érkeztem, bevetésre készen. Egyenruhám, maszkom, csuklyám a helyén volt. Nem jelentett különösebb nehézséget végigsurranni a hotel folyosóin, beolvadva az árnyakba, ha kell. Hamar a megfelelő ajtóhoz értem és bekopogtam.
Kis idő elteltével rövid és vékony kimonóba öltözött sárga hajú, szemre való nő nyitott ajtót és a döbbenettel küszködve meredt tejfehér, fagyott szemeimbe. Hangomban zúzmara recsegett, ahogy megszólaltam derékból meghajolva:
- Üdvözlöm Párduc, ha jól sejtem. A nevem Fagypont.
Miután beinvitált és megjelent az álmos Josh a fiúhoz fordultam:
- Rendkívül felelőtlen voltál Fantázia - közöltem vele a köszönést mellőzve. - Nem, nem azért, hogy felvállaltad a küzdelmet, én is, más is megtettük volna olyasvalakiért aki nekünk fontos. De te is az vagy! Segítséget kellett volna kérned. Amint visszatérsz, márpedig indulsz is, Előőrsnek lesz veled némi elbeszélgetése. Lent vár egy taxi, elvisz a pilótához és már repülsz is haza. De... Most előbb tegyünk úgy, hogy negyed órával később érkeztem, te pedig búcsúzz el a hölgytől...
Ezzel udvariasan kivonultam az egyik hálószobába. Jó fél óra múlva jött be Párduc és ült le velem szemben. Felé fordultam:
- Ismereteim szerint együtt fogunk küzdeni - biccentettem neki.

Mikor kinyitottam az ajtót a küszöbön egy …..egy ninja állt, teljes harci felszerelésben! Mikor belenéztem hófehér, fagyott szemébe és láttam a párolgó leheletét, a döbbeneten túl, már tudtam ki érkezett meg: Fagypont!
Beljebb tessékeltem az ajtón és mire a nappaliba értünk, már a félkómás Josh is megjelent, aki rögtön kapott is egy kisebb fejmosást a tanárától, amivel én is teljesen egyetértettem a történtek ellenére.
Meglepődtem azonban Fagypont tapintatosságán, amikor negyed órára magunkra hagyott minket, hogy kellően elbúcsúzhassunk egymástól. Hát a 15 perc kevésnek bizonyult, annyi búcsúzni valónk akadt hirtelenjében, de végül csak sikerült a 120. csók után Josh-nak lejutnia a taxihoz.
Én meg berobogtam a fürdőszobába és kissé rendbe szedtem magam és magamra kapva a ruháimat siettem be a türelmesen várakozó férfihez, akinek hozzám intézett szavaira bólintottam.
- Ha elvállalod a feladatot igen! Nem tudom, hogy mit mondott el Josh? Mit tudsz az egészről?

A szavaira csak megráztam a fejemet:
- Keveset - feleltem. - Magunk fajtát, a kamik által érintetteket tartanak valahol fogva, valamiféle okból, de ezt nem tudom részleteiben. Akiket elfogtak, nem érdemlik meg a sorsukat. Te és a fiú ez ellen tenni akar, de ő nem alkalmas erre. Én az vagyok, így helyette kell helyt állnom, mert ő az én tanítványom. Te ismered a világot és az okokat, így te vagy a vezér. De vigyáznom is kell rád, mert te vagy a tanítványom lelkének őrzője s nem nézhetnék a szemébe többé, ha hagynálak odaveszni. Helytálló ez? - érdeklődtem, levéve a maszkomat és hátralökve a csuklyám. Utána udvariasan érdeklődtem: - Kaphatnék egy teát?

Miután megkérdeztem tőle, hogy tisztában van-e a feladattal, tulajdonképpen, ha furcsa szavakkal is, de helytálló helyzetelemzést adott.
- Igen! Nagyon nem érdemlik meg, hiszen semmi bűnük nincs, csak az, hogy mutánsok, olyanok, mint mi. – bólintottam és még mindig felforrt a vérem, ha arra a patkányra gondoltam, aki eladta őket. – És köszönöm neked, hogy ennyire a szíveden viseled Josh sorsát, mert nekem is ő a legfontosabb, és örömmel tölt el, hogy ilyen jó tanítványod, hiszen láttam küzdeni és mondhatom alaposan meglepődtem.
Aztán kicsit el is szégyelltem magam, hogy meg sem kínáltam semmivel a vendéget, csak rögtön nekiestem, így gyorsan kimentem, hogy hívjam a szobapincért a teával és egy kis harapnivalóval.
Mikor megérkezett hellyel kínáltam Fagypontot és folytattam.
- Nincs sok időnk, mert , ha nem érkezik meg időben szállítmány, akkor a kapitány tuti gyanút fog és elhagyja a kikötőt, akkor meg bottal üthetjük a nyomukat.

Amikor megérkezett a tea keleti szokás szerint töltöttem egy csészébe belőle, bár a szükséges eszközök egy igazi teaszertartáshoz nem álltak rendelkezésre természetesen, de ehhez már hozzá kellett szoknom a modern világban. Megemeltem a melegen gőzölgő italt és a nő felé bólintottam:
- A teaszertartás több, mint a forma idealizálása; egyet jelent az élet művészi hitvallásával. Jó ürügy a tisztaság és a tökély kultuszára, s a szent esemény során házigazda és vendég összefognak, hogy, ha csak egy alkalomra is, megteremtsék a földi üdvösséget. A teaház oázis a lét kopár sivatagában - biccentettem, majd felvont szemöldöke láttán hozzátettem: - Okakura Kakudzó gondolatai, de a magaménak érzem.
Felvetésére biccentettem csupán:
- Vezetsz és én követlek - mondtam egyszerűen, ez nem igényelt több szót, úgy gondoltam. Joshal kapcsolatos érzései is az övéi voltak. Megtisztelt, hogy elmondta nekem, de nem volt okom és jogom szóval élni ezek kapcsán.

Érdekesek ezeknek a keleti embereknek a szertartásai és aranybeköpései. Mindig élvezettel hallgatom a bölcs tanítóknak a szavait, olyan sok igazság és élettapasztalat van bennük.
Én is öntöttem magamnak a teából és én is a vendég felé emeltem a csészét.
- Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy velem tartasz és nem kérdőjelezed meg a lépésem tisztaságát. – igyekeztem legalább olyan komoly és ünnepélyes lenni, mint ő.
Aztán visszatérek a teendőkre, hiszen azért vagyunk itt mindketten.
- Pár nap múlva kiköt itt egy hajó, a neve Icewall. Az lesz a célpontunk. Meg kell tudnunk, hová is vitte volna a megvásárolt mutánsokat, hogy aztán lecsaphassunk a laborra is, ami nagy valószínűséggel Kanadában lesz. De kell a pontos hely. Tehát kell valaki a hajón, akinek megoldjuk a nyelvét, és ez vagy a kapitány lesz, vagy valamelyik helyettese.

Újabb nyugodt bólintás volt a válaszom:
- A bölcs ember harmóniában él másokkal, akkor is, ha azok véleménye eltér az övétől, a bolond még a saját véleményén lévőkkel sincs harmóniában - feleltem. - Akit a harmónia vezet, megtalálja majd a kapitány vagy tisztjei lelkének harmóniáját is és elveszi tőlük az igazság szavát. Hai, Párduc sama, kiképeztek erre is, amennyiben szükséges, de nem kételkedem a te képességeidben sem, melyekről nem tudok közelebbit, de hamarosan meglátom majd gyakorlatban is. Ez a férfi, a kapitány, vajon tisztában van azzal, hogy minek is vált a részesévé? - kérdeztem.

- Hát azt hiszem ez kölcsönös! Én sem tudok a Josh által elmondottakon kívül sokat rólad, de én is úgy gondolom, hogy ez majd a gyakorlatban kiderül – mosolyodom el a szavain. – Azért remélem azt tudod, hogy állati mutáns vagyok. Csak azért hozom szóba, hogyha egy fekete párduccal találkozol az akció közben, az én leszek. – tájékoztatom, mert nem szeretném, ha ellenem is használná a képességét véletlenül.
- A kapitány minden bizonnyal tisztában van a szállítmánnyal kapcsolatban, hiszen elég nehéz lenne eltitkolni előle. És ha rajtam múlik nem is biztos, hogy életben marad, ha ez teljes biztonsággal kiderül. – mondom hidegen. – Remélem nincsenek aggályaid, ha esetleg meg kell halnia valakinek? – nézek rá érdeklődve.

Ezekre a szavakra komolyan feleltem:
- Alkalmazkodnom kell a klánom alapelveihez - feleltem. - Csak akkor ölhetek, ha az feltétlenül, önvédelemből szükséges. Minden más eset elfogadhatatlan és ilyesmiben minden további nélkül megkísérlem, hogy megállítsalak ebben. Amennyiben a magam, a te, vagy ártatlanok élete múlik rajta, akkor viszont kétségek és habozás nélkül hajlandó vagyok gyilkolni, hiszen erre képeztek ki és ezt tettem évtizeden át.
Őszintén feleltem, nem akartam eltitkolni előle, jobb ha tudja mire számíthat. Aztán elmerengtem:
- Aki a császár törvényével szembe ment Japánban és elég nagy dolgot tett ennek kapcsán, az csak a bizalmasait avatta be ebbe - merengtem. - A kapitány vagy semmit sem tud, vagy pedig bizalmi ember, akit nehéz lesz megtörni. Túl sok idő... A hiánya feltűnne és a rabokat elvinnék. Ha nem tud semmit, akkor elmondja majd, ha szembesítjük a tényekkel, de ha tud... akkor félő nagyon nehéz lesz kicsikarni az igazságot. Túl soká tarthat.

Jobb tisztázni ezeket a dolgokat és lám, most is érdekes volt hallani a ninja hozzáállását a gyilkoláshoz.
- Természetesen elfogadom az elveidet, és én sem szeretek ok nélkül ölni, de ha láttad volna, mit én talán most is másképp állnál hozzá. De ne szaladjunk ennyire előre. – hessegetem el a témát egyelőre. – A kapitánnyal kapcsolatban egyet értek, a kettő közül valamelyik eset fog fennállni természetszerűleg, de azt hiszem a nyelvét mindenképp meg kell oldani, ha tud valamit, mert anélkül esélyünk sem lesz, és azért szerintem mindketten ismerünk egy-két módszert, amivel meg lehet törni valakit. Kellenek azok az információk!

Elgondolkodtam a második felvetésen. Az elsőn nem. A klán szava az élet szava, nincsenek saját döntések. Mindenesetre amire érdemes volt, arra válaszoltam is:
- Nem tudom - feleltem. - Ismerek minden vonatkozó módszert, a legjobbakat is. A tűrőképesség véges, előbb-utóbb mindenki vall, vagy meghal, de utóbbit egy tapasztalt vallatómester hosszan képes elodázni. Viszont pont ezt érzem problémának. Nem megoldás a kínzás. Ha elhivatott ember, márpedig ha beavatott én a vezető helyében ilyen pozícióba csak olyat tennék, akkor nagyon sokára fog megtörni, bármilyen fájdalommal is próbálkozunk. Legfeljebb hazugságokat húzhatunk ki belőle elég hosszú ideig. Nekünk nincsenek heteink a megtörésére, ami egy kínvallatáshoz kell. Más utat kéne találnunk ehhez - vetettem fel. - Talán van egy ötletem, de nem ismerem a mai világot, mennyire kivitelezhető...