Archie's Turmix Bár

Mikor Lynn a Szörnyeteg és a karmos férfi közé áll, a lény megtorpan, és csak figyeli a mutánst, amint az bíztatni próbálja Blaze-t, hogy küzdjön tovább az ellen, amivé vált.
~ Hát nem aranyos? Megvédene a csúnya bácsitól, mert állítólag hisz benned... egy ismeretlen srácban, akivel kb. 2 percet beszélgetett. Mit szólsz hozzá? Mit tegyünk most, Blaze?
A Szörny hangja a fejemben végig nyugodt, és kímért, már-már gyilkos hangulattal vegyítve, elönt tőle a félelem, hacsak arra gondolok, mire képes, és mit készül tenni. Hirtelen felindulásból reagálok a kérdésére, közben pedig koncentrálni próbálok, hátha visszafoghatom, bár mindeddig ez nem járt eredménnyel.
~ NE MERD BÁNTANI ŐKET!
A Szönyeteg csak gúnyos nevetést hallat, amit még a két mutáns is hall. A kacagás gúnyos, és roppant hűvös.
~ Ejnye... milyen szánalmas... emberi érzéseid elgyengítenek, ezért nem vagy képes megállítani. Soha nem is leszel. Most pedig bocsáss meg, de ki kell élveznem a helyzetet... nélküled.
~ NE!
Azzal a Szörny tudatalattijának legmélyére száműzi Blaze-t, így az, míg a Szörnyeteg kordában tartja, hiába próbálkozik majd a továbbiakban, a Szörnyeteg túl erős hozzá.
~ Ég veled, Blaze!
Most a Szörnyeteg visszatér a kialakult szituációhoz, majd a kacagását követően, fagyos mosollyal tekint le a nőre, szó szerint lenézve őt.
- Sajnálom, de Blaze... elment. Elküldtem őt egy időre, túl ünneprontó volt. Tudja, soha nem hagy kibontakozni, mert nem képes efogadni minket, de most... kihasználom az adandó alkalmat. Nézzen meg jól, így néz ki az a mutáns, aki elfogadja a végzetét.
A Szörnyeteg széttárja karjait, de egyelőre nem támad.
- Sajnálatos, hogy egy fajtárs képes hinni egy olyan nyúlszívű pórban, mint Blaze. A világnak jobb lesz nélküle. Mi nélküle is épp elég jól fogunk szórakozni.
Azzal a Szörny támadásba lendül, azonban ahelyett, hogy a nőre vetné magát, izgalmasabb célpont után néz, és új célszemélyt szemel ki magának: a karmos fickót. A nőt szimplán csak megpróbálja félre lökni az útjából, majd futásnak eredve indul meg ellenfele felé, majd mikor a közelébe ér, ugrik egyet, a lábait felhúzza, majd páros lábbal próbál meg annak arcába rúgni. A földet érést kezeivel tompítja, és várja a hatást.

Megindító Lynn optimizmusa, olyannyira, hogy legszívesebben haza is menne innen, ám a nővel ellentétben Rozsomák előre látta, hogy a szép szavakkal itt nem fog menni semmire, nemhogy ő, de még a doktornő sem.
-Majd feltámasztod, mint a hapsidat - mordul rá, arra utalva, hogy azóta sem tudja elképzelni, hogy a jó fenébe élhetett túl Szellem egy olyan súlyos sérülést. - És egyébként is, inkább ő mint én.
A szörny nekiiramodik, s ő sem akar lemaradni. Ordítva indul felé, előre tartott karmaival, ám arra nem számít, hogy ez a fenevad ilyen elképesztően gyors! Blaze(?) páros lábban rúgja őt arcon, minek következtében a férfi bemutat egy fél hátra szaltót, aztán pedig egy óriási puffanás kíséretében ér földet.
~Na jó, ideje felnőttként kezelni a kölyköt.~
Először oldalára fordul, aztán öklével támasztja meg magát, hogy fel tudjon kelni. Karmai 3 lyukat hagynak a betonban, miután kihúzta őket, ő maga pedig elszántan figyeli a lényt. Alkarjával letörli a vért az arcáról, hogy jól láthassa: ellenfele most úszott meg egy karcolás nélkül egy olyan támadást, amitől másnak leszakadt volna a feje.
-Neked annyi...
Újra megpróbálja lerohanni a démont, ezúttal azonban már számít az ugrabugrálására, és ha megint felé szökkenne, azt egy jól időzített karom suhintással próbálja meg kivédeni/megcsonkítani szerencsétlen srácot.
-Hívd el randizni, hátha akkor ez is jó útra tér, amíg szemmel tudod tartani őt! - Kiáltja gúnyosan Lynn-nek, amikor épp időt tud szakítani rá a csata hevében.

Hát nem sikerült eleget hátrálnom. Még mielőtt elértem volna Rozsomákot, a szörnyeteg miután kifejtette, hogy mennyire jól fog szórakozni velünk, most hogy Blaze már nem akadályozhatja meg, egyszerűen csak félrelökött, hogy Rozsomákra rontson. A lámpaoszlopot így ismét használatba kellett vennem. Kezdett már nagyon idegesíteni a férfiak viselkedése.
-Hé! - csattantam fel. - Ne lökdössetek már! Mintha legalábbis útban lennék! Azt hiszed, én nem vagyok ellenfél?! Márpedig kiszedem belőled Blaze-t, ha addig élsz is!
Már indultam is feléjük, de ekkor elkezdték egymást csépelni, ami megtorpanásra késztetett. Az erős óriás, aki nem csupán külsőre szörnyeteg és a halhatatlan vadállat küzdelme egyesek számára biztos lenyűgöző volt, az én számomra azonban inkább vérfagyasztó és ijesztő. Másodpercnyi habozásomnak végül Rozsomák hozzám intézett szavai vetettek véget.
-Csak nem attól vagy ilyen ideges, mert a férjem megmentette az életedet? - kiáltottam oda neki. - Inkább lennél hálás, te dög, ahelyett, hogy rajtam vezeted le a frusztráltságodat! Vagy őrajta! - néztem megint a szörnyre, és már lendültem is egyenesen a hatalmas rém arca felé.
Mikor odaértem tenyereimet az arcára csaptam, és már meg is fagyasztottam. Ezzel egyszerre tudtam elérni, hogy ne kapjon levegőt, és azt hogy én se essek le, mert bár a lábaim a levegőben kalimpáltak a bőréhez fagyott kezeim biztosan tartották a pozíciójukat. Azért persze szorítanom is kellett, de nem volt különösebben nehéz a helyemen maradnom.
-Engedd el Blaze-t! - rivalltam rá, egyenesen az arcába. - Engedd el, és nem esik bajod!

Odabent ragadtam, mint holmi szemlélő, és minden a kiszabadulásra tett próbálkozásom kudarcba fulladt. A Szörnyeteg elemében van, és ilyen formában, én nem vagyok elég megállítani.
Szörnyeteg éppen ismét szembefordulna az imént padlóra küldött ellenfelével, aki épp rohamot indít ellene, azonban meglepi őt a mutáns nő, ki hirtelen odalép hozzá, és kezeit az arcára téve, megfagyasztva azt. Úgy látszik a nőt nagyon felbosszantotta, azonban az ultimátum nem szorítja sarokba, sőt... újra csak nevetne. Nem rémíti meg Lynn, mivel ki akarja szabadítani Blaze-t, ezért nem fogja megölni, ez nyilvánvaló.
~ A kis hölgy játszadozni akar... hát játsszunk!
Azzal a Szörny megfogja a nő torkát, és elkezdi fojtogatni. Torkát szorongatva a falhoz nyomja őt, és kitartóan folytatja a műveletet, továbbra i olyan magasságban tartva őt, hogy lábai csak a levegőt érjék, így a szökést i megnehezítve a számára.
~ Lássuk, ki bírja tovább levegő nélkül.
~ Ne öld meg!
~ Hát inkább ő, mint mi, bár úgyse teszi meg. Én viszont igen.
~ Le kell állnod!
~ Azt már nem! Inkább meghalok, mintsem újra a korlátaid alá kerüljek. A te árnyékodban kényszerülök élni, ha meghalunk... te az enyémben pusztulsz.
A Szörny, Blaze erőfeszítései ellenére pedig továbbra sem hagyja abba, kíváncsian várja, megtörik-e az ellenlábasa. Mindeközben másik ellenfelére ügyet sem vet, gondolván, hogy mivel kezében Lynn élete, és ő sem akarja sem Blaze, sem a nő halálát, nem fog támadni. Annyira még ő sem ostoba.
~ Bolond nőszemély... nekünk nincs vesztenivalónk. Azt hiszi rólunk, Blaze, hogy egy ilyen trükkel sakkban lehet tartani minket, pedig az ő környezetének van vesztenivalója.

Szegény kicsi Lynn, ha nem volna ilyen idegtépő, talán meg is sajnálná őt, ahogy így méltatlankodik, amikért mindenki arrébb próbálja őt lökni a veszély elől, így viszont marad a fejcsóválás.
-Semmi szükségem nem volt rá, hogy a...
~Férj?!~
Gondolja döbbenten, ám meglepődöttségét sikerül elrejtenie a külvilág elől, már csak azért is, mert már előre látja, hogy ha a nő bármi nyomát látná annak, hogy ez az új információ felzaklatta őt, azért kezdené gúnyolni, hogy biztos megsértődött, amiért nem hívták meg az esküvőre...az élethalálharc kellős közepén...ez a kettő tényleg megérdemli egymást.
Ami Blaze illeti, ha úgy érzi, Rozsomák becsülete meggátolja abban, hogy olyasmire vetemedjen, mint például hátba döfni ellenfelét, míg az a csinibabát fojtogatja, akkor nagyon nagyot téved, Logan ugyanis pontosan erre készül, és ha Blaze nem tesz valamit sürgősen, három penge is belé áll, igaz támadója igyekezett elkerülni a létfontosságú szerveket...már ha ugyanott vannak ezen az izén is. Minden esetre a seb nagyon súlyos, tiszta mázli, hogy épp egy orvost fojtogat.
-Remélem, megbocsájtod, hogy levezettem rajta a mérgem - morogja sikeres támadás esetén - és most lennél olyan jó, és elfelejtenéd a számom? Elvből nem randizom férjes nőkkel.
Közben azért lopva Blzaze-re pillant, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e a fiúval, a látszattal ellentétben ugyanis egyáltalán nem akarta bántani őt, de sajnos lövése sincs, hogy máshogy oldhatta volna meg.

Na persze, ha Blaze valahogy kivédi a dolgot, akkor más a helyzet, ez esetben ott üt rúg, és harap, ahol csak éri a fekete bestiát.

A szörny megragadott a nyakamnál fogva és a falnak taszított. Éreztem, ahogy apró jégszilánkok repkedtek mindenfelé, de tudtam, hogy visszaváltozásom után is legfeljebb néhány apró karcolás fog látszani rajtam. Semmi komoly. Még a fojtogatás is csupán apróbb kellemetlenséget okozott, hiszen kemény jégként nem igazán lehetett tényleg fojtogatni. Ettől függetlenül azért el tudtam képzelni kellemesebb helyzetet is, úgyhogy inkább átváltottam víz alakra, hogy könnyedén kifolyjak az ujjai közül.
Miután felemelkedtem a szétloccsant víztócsából, és újra emberi kinézetem lett, lesújtóan néztem Rozsomákra.
-Ez neked randi? Nem csoda, hogy egy nőt se tudsz megtartani!
Beszéd közben odaléptem hozzá, nagyot csaptam a kezére, majd elkezdtem kirángatni a pengéket a szörny testéből.
-Legyél már egy kicsit finomabb! Mondtam, hogy Blaze-re vigyázzunk, ő ártatlan.
Miközben a karját markolva próbáltam kihúzni a pengéit a véres sebekből, azt azért el kellett ismernem, hogy elég profin célzott. Úgy néztem sikerült elkerülnie minden létfontosságú szervet, és a kifolyó vér mennyiségéből ítélve különösebben nagy kárt nem is okozott. Egy-két hét kórházi kezelés, és jobb lesz, mint új korában. Na persze, hogy szörnyként mi a helyzet...
Azonnal előkapartam a zsebemből néhány mindig magamnál tartott dolog közül (telefon, ajakír, egy-két fájdalomcsillapító stb.) két nagyobb méretű ragtapaszt. Eléggé össze voltak gyűrődve, de ,,hát ez is több, mint a semmi" alapon azért gyorsan ráragasztottam a szörny sebeire, mielőtt még elfordult vagy arrébb ment volna.
-És nem randira hívtalak, csak meg akarom védeni a családomat az olyan szörnyetegektől, mint te. - A mellettünk álló monstrumra sandítottam, majd vissza Rozsomákra. - A legrémesebb szörnyetegtől a világon!
Lábujjhegyre álltam, és a kezemet magasra lendítve ököllel megütögettem a vérző hátú óriás karját.
-Na! Most kérjük vissza Blaze-t!

A fojtogatással semmit sem ért el, de annyit legalább igen, hogy a nő elengedte őt, viszont figyelmetlen volt a másik ellenfelével szemben, aki az alkalmat kihasználva, hideg pengéit a hátába szúrta, és mivel a Szörnyeteg éppen másik ellenlábasával volt elfoglalva, nem tudta elkerülni a támadást. Ahogy foglya kiszabadult a karmai közül, Ő fájdalmas ordítást hallatott, majd térdre zuhant a betonon. Ott lihegett, váratlanul érte őt a hirtelen csapás, és így a fájdalmat is nehezebb volt elviselnie, viszont támadt egy remek ötlete. Hagyta, hogy a bolond nő ellássa a hátán a sebeit, majd miközben a nő épp azzal volt elfoglalva, hogy a karmossal vitatkozzon, a Szörny addig hirtelen felpattant, és egy kemény jobbost próbált ütni a férfi szerszáma felé. Majd, ha a támadás betalált, ezúttal a nő felé fordul, de őt csak nemes egyszerűséggel megpróbálja a vállánál fogva ellökni magától távolabb, majd ismét a férfi felé fordulva, hallat egy nevetést.
- Kemény fém karmokkal rendelkezel, de vajon odalent is akad a fémedből?
~ Le kell állnod!
A Szörnyet meglepi Blaze hangja a fejében. Ezúttal intenzívebb hatással, és hangosabban hallotta, mint máskor. A sérülés nyilván nem csak fizikailag gyengíthette meg, de talán a vérveszteség a tudatára is kihatott... gondolta. Ez még bajt hozhat rá.
~ Hogy a francba csináltad ezt?
Engem is meglepett. Mikor megsérültünk, jómagam is felüvöltöttem, nem csak Ő. Viszont azóta mintha meggyengült volna. Nem tud már úgy visszatartani, és a koncentrálásommal is egyre inkább lassítom. Ezért lökte csak el a nőt, de nem bántotta komolyabban.
~ Most már nem te vagy a nagykutya.
Jelentem ki, azonban ekkor olyasmi történik, ami még engem is meglep, már ami még meg tud persze az adott körülményekhez képest.
A Szörnyetegen hirtelen hatalmas éhségszerűség lesz úrrá, és ez minth elvenné annak ép eszét. Otthagyja két ellenfelét, és egy hirtelen ugrással az úttest közepén, majd egy újabbal az utca túloldalán áll. Még mindig liheg, és néha fájdalmas nyögések törnek fel a torkán a sérülése nyomán, de mintha elszántabbá tette volna az éhség... nem törődik a fájdalommal. Tompábban is érzi, mint korábban, és mostcsak egy dolog érdekli: táplálkozni akar. Egy fiatal, vörös hajú, fiatal nőt szemel ki a járdán. Ahogy a járókelők meglátták, menekülni kezdtek, de ő túl későn vette észre. Egy ugrás, és ott termett. Torkánál fogva a földre döntötte a nőt, és mikor közelebb hajolt annak az arcához, Blaze felismerte: a lányt az iskolából, és hirtelen a haragból fellángolt erővel esett neki tudatalatti önmagának.
~ NE MERD ŐT BÁNTANI!
Erős koncentráció következett, és bár a Szörny nem engedte el a félelmében szólalni sem nagyon bíró fiatalt, a kezei remegni kezdtek, és mintha a fekete anyag a kezén mozgolódni kezdett volna.

-Megtartani? - Kérdi röhögve. - Téged a jelek szerint levakarni sem tudlak magamról! - Persze, az elsietett válaszból azért sejthető, hogy jobban zavarta őt ez a beszólás, mint ahogy azt kimutatta, hisz pontosan tudja, kivel alszik ez a hárpia, s ennek következtében miket tudhat őróla. Szívesen elmorfondírozna még azon, hogy vajon milyen beszólással illesse még a szörnyetegek védőangyalát, ám épp ebben a pillanatban az ártatlan Blaze olyat sóz a családi ékszerekre, hogy Rozsomák szemtengely ferdülést kap, s nagyjából olyan hangot hallatva, mint egy hasmenéses pézsmapocok, eldől, mint egy zsák.
~MÁR MEGINT!!!~
Mire a csillagok a szemei elől visszatérnek az égboltra, Blaze már elugrált, hogy levadásszon magának egy szemrevaló - bár cseppet talán túl fiatal - vöröskét, és az ízlésével ugyan nem szállhat vitába, az étrendjével azonban nagyon szeretne.
-MOST MÁR MEGÖLHETEM?! - Kérdi Lynn-t, vérben forgó szemekkel, de ez csak amolyan költői kérdés volt, hisz már falas is előre, kivont karmokkal, hogy véget vessen ennek az ütközetnek, mielőtt valaki más - aki tényleg ártatlan - kerülne terítékre. Az utolsó méteren elrugaszkodik a földtől, karmait azonban visszarántja, és inkább ijesztően kemény lábával próbálja meg fejbe rúgni a kannibál kölyköt.
-Adok én neked keményet!
Ha sikerült a támadás, most már nem követi el azt a hibát, hogy leáll. Blaze-re veti magát, és acélos karjait a torka köré fonja, hogy egy fojtó szorítással a földre kényszerítse őt, közben azért reménykedve, hogy ez az izé lélegzik ilyenkor, és nem csak a gonoszság, meg a szűzhús hajtja őt.
~Mondjuk, az utóbbival nem jut messzire ebben a városban.~
-Nincs nálad valami nyugtató véletlenül? Ráérsz pszichológust játszani vele azután is, hogy felébredt a cellájában!!!
~És akkor még finom voltam...~

A szörnyeteg ahelyett, hogy megköszönte volna az ellátást (ez mondjuk annyira azért nem lepett meg), vagy legalább visszaadta volna Blaze-t, váratlan mozdulattal olyat sújtott Rozsomák felségterületére, hogy még én is felszisszentem. Aztán a rém fölém magasodott, de mielőtt még vízzé változhattam volna, egyszerűen csak arrébb taszított a vállamnál, és arrébb szökdécselt. Rozsomák pedig utána, de mivel a szörny épp elé lökött, ismét a lámpaoszlopba kapaszkodva kötöttem ki.
-Hagyjátok már ezt abba! - toporzékoltam magamból kikelve. Akár legyinthettek is volna, hogy ,,Menj arrébb, a nagyok intézkednek!".
Büszkeségemben sértve, amiért ennyire semmibe vesznek lódultam utánuk. Út közben vettem csak észre, mire készült a rém, amitől csak még szaporábban szaladtam, hogy még idejében odaérjek.
-Logan, csinálj valamit! - kiáltottam. - Ne engedd!
Amikor odaértem Rozsomák már a nyakát szorongatta, úgyhogy én meg jégalakban be tudtam húzni neki egy hatalmasat, aztán elkapni a kezeit, és hatalmasat harapni a felém esőbe. A tapintása nagyon furcsa volt, de leginkább az, hogy mintha folyamatosan változott volna. Ahogy ránéztem, mintha a feketeség halványodott volna, még nem volt emberi, de látszott, hogy afelé próbálkozik. Halvány remény volt ez csupán.
-Nincs nálam nyugtató - ráztam a fejem Rozsomák felé ismét emberi alakban, miközben éreztem, hogy egy csepp vér lefolyt az államra. - Bár egy ekkora dögnek amúgy is ki kéne ürítenem vagy a fél gyógyszergyárat.
Közben nagy nehézkesen elrángattam a lányt a veszélytől mintegy másfél méterre. Ott még mindig térden kuporogva felzokogott, és a nyakamba borult. Mivel jelenleg a hormonjaim elég érdekesen működtek, ami egyrészt természetes volt, hiszen nemrég szültem, másrészt viszont időnként elég zavaró, szóval nekem ennyi bőven elég volt. Átöleltem az ijedt áldozatot, én is a nyakába borultam, és hozzá hasonlóan elkezdtem hangosan bömbölni. Egymást túlharsogva bőgtünk és ölelgettük egymást, miközben eszembe sem jutott, mi lehet Rozsomákkal meg a másik szörnyeteggel.

A Szörnyeteg beteges vággyal élvezkedik becserkészett prédája láttán, azonban hirtelen sorozatos csapások alá kerül. Korábbi karmos ellenfele bepipulva a szerszámigazítás miatt, lendületből rúgja fejen. A hirtelen, és kemény csapás ugyan nem terítette le teljesen, de ahhoz elég volt, hogy az áldozatot megszabadítsa. A Szörny a lendülettől a mellettük lévő épület falának csapódott, némileg lebontva róla a vakolatot, majd zihálva kelt fel, de addigra a lányt már elvitték a közeléből. Azonban mielőtt még bármi mást is tehetett volna a körülnézésen kívül, a férfi már el is kapta, és szorongató csapdába ejtette. Épp levegő után kapkodott, mikor megérkezett a jégnő, és bemosott neki egyet. Ez elszédítette, és a támadások és az oxigénhiány miatt lassan kezdett kábulni, ráadásul a növekvő éhsége is csak mintha csökkentette volna energiájának mennyiségét. Azonban a nő csak tovább rontja számára a helyzetet. Kezeit elkapja, és az egyiket még meg is harapja. Újabb fájdalomhullám hasít a lénybe, aki ismét felordít. A nő ezután otthagyja, és így ő ottmarad a férfival birkózni.
- Szánalmas kis pondrók vagytok, kiket túlságosan félrevezet az idealizmus.
Megpróbál annak gyomráb ütni egyet a könyökével, majd ha az ütés beválik, megpróbálja kirúgni ellenfele lábait, azonban míg nem figyel, a betalált csapások csak Blaze számára kedveznek.
Míg Ő a karmossal harcol, legalább senkinek sem fogok tudni ártani. Újból erősen koncentrálni kezdek, és tudat alatt újabb üzenetet küldök a Szörnynek.
~ Többé nem árthatsz senkinek.
~ Majd meglátjuk!
Azzal a koncentrációmat arra próbálom használni, hogy visszavehessem az uralmat önmagam felett. Szinte a fejem is belefájdul, ahogyan megpróbálok a lehető legjobban összpontosítani, hogy kitisztítsam a tudatomat, és ezáltal ismét én irányítsak... de végül sikerül.
A Szörny, amint sikerült leterítenie makacs ellenfelét, ismét áldozata felé indul, azonban hirtelen megtorpan félúton, és remegő kezeire pillant. Azokon a fekete anyag elkezd visszahúzódni és alatta immáron emberi kezei jelennek meg. Mérete egyre csökken, és emberi formája is egyre gyorsabban kezd el visszatérni. Csak egy ordításra maradt ideje.
- Neeeeem.... BLAZE!!!
Azzal az átváltozás befejeződik, és már mindenki láthatja az utcán, a döbbent áldozat, kinek csak percek kérdése lehet, hogy felismerje a srácot, ki most önmagától elborzadva borul térdre a betonon, majd kezeit az arcába temeti, még csak szólni sem mer semmit.

Lynn továbbra is nagyon cuki, ahogy kezdetleges rúdtáncot mutat be nekik a lámpaoszlopon, és bár módfelett vonzó látvány, ez a két vadállat sajnos annyira belemerült a küzdelembe, hogy nem méltatják őt semmi figyelemre.
-Nem...mész sehová! - Ordítja Rozsomák, s a földön csúszik Blaze után, de ennek ellenére is csak jó pár rúgás után tudja leszedni őt magáról a rém, ami azért neki sem lehetett kellemes, tekintve, hogy Logan tapintása olyan lágy, mint egy száraz kőszoboré. - Próbálok te asszony, de ez az izé túl erős!
A térdeiről lehorzsolt bőr villámgyorsan visszanő, nadrágja azonban örökké divatfarmer marad, pólójáról pedig jobb, ha nem is ejtünk több szót, szokás szerint ez sem fogja megélni az első mosást.
~Na álljunk csak meg, ez meg mi a fene?~
Megrökönyödve figyeli, az előtte kibontakozó jelenetet, az asszonyok egymás nyakába borulva sírnak, a kölyök pedig végre legyőzte magában a gonoszt, és most saját bűntudatának súlya alatt térdre rogyva bámul előre, talán a két nőre, de szinte biztos, hogy inkább a semmibe. Annyira megindító ez a jelenet, hogy Logan legszívesebben könnybe lábadt szemmel nézné a távolból az emberi akaraterő eme diadalát, ahelyett, hogy fejbe veri szegény kölyköt egy vasrúddal, hogy még a betonon is koccanjon egyet homloka, mielőtt elájul, de sajnos egyesek nem képesek annyira uralkodni a bennük szunnyadó vadállat felett, pláne miután valaki korábban megszegte a Genfi egyezményt az ő kárukra.
~Na, Lynn-nek most mát lesz miért bőgnie, és van egy sanda gyanúm, hogy erre a sérülésre kevés lesz két ragtapasz...mondjuk az előzőt sem úgy terveztem.~
-Mit szólnál, ha elvinnénk valami kórházba, és rendelnénk neki valami kaját, mielőtt felfal valakit? - Kérdi lezseren, mint aki csak a villanyt kapcsolta le az előbb. A vascsövet elhajítja, s az csörömpölve pattog végig az utcán, begurulva az árnyékok közé. - Megengedem, hogy te fizess.
~Esetleg...~
-Jártál már a Xavierben? Egész pofás gyengélkedőnk van ott, lehet inkább oda kéne vinni, hívok is egy Taxit....azt is megengedem, hogy te fizesd.
Amennyiben sikerült álomba ringatnia Blaze-t, már tárcsázza is a számot, hogy a fiút abba a híres iskolába vihesse. Lynn szörnyülködése, és tiltakozása a legkevésbé sem hatja meg, mostanra megtanulta kiszűrni, mint holmi fehér zajt.

Végül csak felálltunk, és patakzó könnyekkel intettünk le egy taxit a lánynak, majd még egyszer megöleltük egymást, mielőtt beszállt volna, aztán néztem, ahogy távolodik a sárga folt. Ekkor a hátam mögött hatalmas koppanást hallottam, mire azonnal megpördültem, és még láttam az elguruló vascsövet és Rozsomák lehanyatló kezeit, amiből rögtön rájöttem, mi történt. Panaszos kiáltással bömböltem el magam újra, és könnytől csatakos arccal indultam meg felé.
-Hogy tehettél ilyet?! - zokogtam elé érve hatalmasat sózva a vállára. - Te is tudod... hogy nem tehet róla... nem ő csinálta!
Arcomat a kezembe temetve bőgtem tovább. Semmi okom nem volt arra, hogy itassam az egereket, nem is akartam, de jött az magától megállíthatatlanul, pedig már nagyon szerettem volna abbahagyni.
-Hülye hormonok! - duzzogtam. - Még csak... nem is vagyok szomorú, csak mérges... vagyok rád, de nem... tudom... abbahahahagyniiiii!
Sírva bólintottam a kórházra, majd az ebédjavaslatra, végül az iskolára is, de inkább már ki sem nyitottam a számat. Csak a fizetési ajánlatra ráztam meg a fejemet.
-Ennyire ne nézz már baleknak! - bömböltem, s a zokogástól rázkódva rántottam ki a zsebéből némi pénzt. - Majd elfelezzühühühüüüük!
Mikor már a taxi hátsó ülésén terpeszkedtünk, megpróbáltam elsírni a címet a sofőrnek, de végül kénytelen voltam Rozsomákra bízni ezt a felettébb nehéz feladatot. Út közben könnyeimet nyelve néztem meg Blaze sebeit, elsősorban a fején és hátán díszelgőt. Egyenlőre kijelenthettem, hogy nem életveszélyes. Kis idő múlva pedig a sírógörcs is alábbhagyott.
-Bocs - motyogtam Rozsomák felé a szememet törölgetve. - Tudod, néha rám jön, de már egyre jobban helyreáll a rend. Csak ígérd meg, hogy nem bántod se a férjemet, se a fiamat. Jó?
Nagyokat sóhajtottam, hogy a hisztéria végre teljesen elülhessen. Végre megint higgadt lehettem, már nagyon hiányzott. Mire az iskolához értünk már teljesen jól voltam. A fuvardíjat önkényes döntésem alapján megfeleztem magam s Rozsomák között, ami pedig még maradt a zsebéből elcsaklizott pénzből, visszanyomtam a kezébe.
-Tessék. Udvariasságod jutalmául, ha hazaértem, nem hogy a telefonszámodat, de még a nevedet is elfelejtem. Már alig várom!

Nem tudtam megszólalni, sem megmozdulni. Ot térdeltem, és a zokogó lányt néztem. Undorodtam magamtól... képes lettem volna megölni őt. ehajtva a fejem, elborzadva néztem saját kezeimet, mintha ez a test már nem is az enyém lenne. De csak szerettem volna elhinni, az is én voltam. Talán tagadni próbáltam, de az igazság az, hogy bármennyire próbálom rejtegeetni, valahol ez a szörny is én volnék. Nem érdemlek életet. Ekkor azonban óriási ütés éri el a fejemet, amitől a földre zuhanva elájulok. Minden elsötétült, egy darabig még hallottam a körülöttem történő dolgok zaját: egy nő sírását, kocsizúgást, majd a zajok és összemosódnak, és végül se kép, se hang. Eszméletlenül önmagamat láttam magam előtt, amint átváltozok azzá a Szörnyeteggé, és beleröhögök asaját képembe, majd elkapok egy áratlan járókelőt, és hidegvérrel végzek vele egy sikátorban. Túl későn érek oda megmenteni, és a Szörny csak nevet. Nem csinál mást, csak nevet, majd rideg hangon azt mondja:
- Sosem fogsz tudni végleg megállítani... mindketten tudjuk melyikünk az erősebb, és előbb vagy utóbb... megölök mindenkit, aki fontos volt neked. Erre megesküszöm!
Ekkor a hangja, és hűvös nevetése felerősödött, majd az utcáról mindenki eltűnik, az idő hűvös lesz, és szeles, csak a sötét, kihalt éjszaki utca marad, s a távolban meglátom a lány holttestét. A túloldalon. Oda akarok rohanni... remélve, hogy még segíthetek neki, de Ő nem engedi. Elkap, és a torkomnál fogva húzni kezd visszafelé, miközben közelebb hajolva suttogja a fülembe, mintha csak ismét a fejemben szólalna meg:
- Még nincs vége...
Ezt újabb nevetés követi, ami mintha már a fülemben harsogna, s ekkor magamhoz térek. Egy taxiban ébredek fel, csak most döbbenve rá, hogy sjo mindenem, különösképp a hátam. Megpróbálok kissé kényelmesebben elhelyezkedni az autóban, majd ismét a kezeimre kezdek meredni. Nem szólok egy szót sem, nem is mozdulok, még akkor sem, mikor megérkezünk úti célunkhoz. Arcomat kezeimbe temetve behunyom a szememet, de még mindig látom magam előtt a rémült lányt, ahogyan a Szörny... az én kezeim szorítják a torkát, és nem akarja elereszteni.

-Hé, Pityergő Panni - szól Lynn-re, miközben felnyalábolja a fiút a földről - megjött a taxi!
Hátra ül, Blaze, és a hárpia közé, nehogy véletlenül felébredjen a srác út közben, és még valami baja essen ennek az áldott jó asszonynak mellette, aki éppen a zsebében turkál...
-Percről percre szimpatikusabb vagy nekem - morogja felé, de nem tesz semmit a tolakodó mozdulat ellen, inkább Blaze-re figyel. Természetesen észreveszi, hogy magához tér, de szóvá nem teszi a dolgot, hisz a mellette ülő másik idegbaj már így is épp eléggé depressziós...
-Mondom a címet, és aztán taposson bele!

/Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.] //

Hogy miért mentem bele? Egyrészt azért, mert Lynn addig hívogatott, hogy ha fizikailag megoldható lenne, lerágtam volna a saját fülemet, hogy ne kelljen már hallgatnom a vinnyogását, hogy szegény Logan segítségre szorul. Inkább beadtam a derekamat, de azt kikötöttem, hogy őt nem akarom a közelünkben látni, mert úgyis csak elrontana mindent. Másrészt azért, mert nagyon kíváncsi voltam erre a leányzóra, aki így képes volt megdobogtatni a nagy rágcsáló kicsiny szívét. Ezen kívül nagyon is jó gyakorlásnak véltem, ami a viselkedésemet illető fejlődést illeti. Mégiscsak segítek valakinek, ráadásul ilyen szép, romantikus problémában!
-Egy hónapja kellett volna ezt elmesélned nekem - morogtam oda a velem szemben lő Mike-nak. - Istenem, de jót röhögtem volna rajta!
Minden a helyén volt. Pöckök a fülben, kukker a kézben, lehallgató belőve, már csak a gerle pár hiányzott. A kávézóban egészen kevesen voltak, úgyhogy könnyű volt szemmel tartani őket, akárhova is ültek, és még csak arra sem kellett figyelnünk, hogy álcázzuk magunkat, hiszen a Lily névre hallgató hölgyemény úgysem ismert minket.
Mikor hallottam, hogy közelednek, gyorsan az ajtó felé fordultam, hogy szemrevételezhessem a lányt, amíg még nem feltűnő. Átlag, semmi extra, lenge nyári ruha, amiben csak álljon egy szellőző fölé, és a város minden férfija azonnal szerelembe esik. Csak azt tudnám, hol szedte össze azt a papagájt, ami ott ücsörgött a vállán!
-Engedd előre, apafej - szóltam bele az aprócska mikrofonba remélve, hogy Logan nem felejtette el bedrótozni magát, mert akkor nekem kell, és én tuti, hogy a nyaka körül fogom kezdeni. - Húzd is ki neki a széket, mintha még arra sem lenne képes. Bár amilyen nulla izomzattal rendelkező kis virágszálat néztél ki magadnak, azon is csodálkoznék, ha a poharát fel tudná emelni. Majd később meg is nézhetnéd, hogy nem ugrott-e ki a válla a helyéről a madár súlya alatt.
Belekortyoltam az italomba, és jól esően cuppogtam.
-Áh, próbáld ki a whiskey-jüket, baromi király! Valami tíz éves bébi, én mondom, megéri az árát! Jut eszembe, ha hoztál magaddal dohányt, elejthetnél párat véletlenül. Otthon hagytam a cigimet.
Mike-ra néztem.
-Mit mondasz? - vigyorogtam. - Összeillenek? Komolyan beszarok rajtuk, tiszta Szépség és a Szörnyeteg feeling, nem?

Mikor Aya, majd Szellem is felhívott, hogy elmeséljék mi történt Rozsomákkal, alig akartam elhinni. Bár addig nem is nagyon hittem, amíg csak az én drágámmal beszéltem, hiszen alig értettem mit mond, annyira nevetett. Kicsit tisztább lett a kép Szellem telefonja után, de akkor meg nem tudtam hová lenni a csodálkozástól, hogy pont hozzájuk fordult ez a nagyra nőtt hősszerelmes tanácsért. Meg voltam győződve, hogy elment az esze! Aztán átgondolva a dolgot egyre jobban meg tudtam érteni, mert jó pár példa mutatta, hogy más őrültek is rohangálnak még rajta kívül a városban. Nem kellett messzire mennem, hiszen ott volt Szellem és Lynn, aztán meg Aya….és én.
Viszont mikor Aya kitalálta ezt a randigurus ötletet, hogy drótozzuk be Logant és mi…MI…adjunk tanácsokat neki, hogyan viselkedjen élete nagy szerelmével, akkor először eléggé hevesen ráztam a fejem, de aztán több heves csókváltás és súlyos zsarolás után, ami különböző testrészek megvonását helyezte kilátásba, végül kénytelen voltam beadni a derekamat.
Ahogy aztán itt ültünk, a fülünkben a fülessel, egymással szemben és vártuk, hogy felbukkanjon Logan és a kiszemeltje, megint csak az jutott eszembe, hogy én egy emeletes marha vagyok, hogy ebbe belementem.
- Hát lehet, hogy akkor jobban jártunk volna! – morgok halkan az orrom alatt.
Mikor láttam, hogy Aya felkapja a fejét és az ajtó felé néz, már tudtam, hogy megjött a páros, így én is vetettem oldalra egy pillantást, hogy megnézzem ki az a nőszemély, akinél Rozsomáknak elakad a szava és átmegy egy hormontúltengéses kamaszba.
- Ó anyám! – szakadt ki belőlem. – Azt hittem valami kigyúrt badis nőcit szedett össze és attól rezelt így be! De hát ez meg egy …….egy kis…..törékeny virágszál! – kerekednek a szemeim.
Aztán észbe kapok, mert szerintem ezt Logan még a füles nélkül is kiválóan hallotta.
Nem tudom jó ötlet-e Aya-tól, hogy szerencsétlen férfin fogja gyakorolni az úrinővé válás rejtelmeit, ezért igyekszem majd kordában tartani.
Igaz, hogy eddig még nem volt különösebb gáz a szövegben, de kérdés, hogy Logan-nál mikor szakad el a cérna a beszólásoknál, vagy hagyja a fenébe az egész nyáladzást és rendez egy kis szolid testedzést, amibe a mi orrba verésünk lesz a kezdet.
- Aya! Talán a piát most kihagyhatná! Logan inkább kérdezd meg mit iszik és kérj te is azt! Cigit meg veszek neked drágám, ha kicsit visszafogod magad a tanácsosztogatásokkal. Azt, hogy ki kivel illik össze azt meg majd otthon megbeszéljük, rendben? – nézek mosolyogva az én gyönyörű nőmre. – Logan, igyekszem visszafogni szépséges mennyasszonyomat, és csak akkor osztogatni a segítségünket, ha igazán kéred! – mondom halkan. – Ha bajban vagy csak érintsd meg a füledet, akkor kitalálunk valamit!

Miután sikeresen körbevezette Lily-t az iskolában, ahol ma valamiért minden tanuló úgy viselkedett, mint egy kis angyal, és egyikük sem tört össze semmit - vissza is kapta Ratna minden nyusziját - ideje volt, hogy végre beüljenek valahova, és megbeszéljék a látottakat. Témájuk lesz bőven, tekintve, hogy a könyvtárra sajnos a teljes káoszt is felülről súrolja, igaz legalább az óriáspókokat sikerült megölnie a hét folyamán, szóval annyival máris jobb a helyzet...
-Mit szólnál, ha nem kávét innánk? Az olyan unalmas...ismerek viszont egy turmixbárt, ahol olyan eper Shake-et kapsz, hogy a füled kettéáll.

Az "olyan eper Shake-et kapsz, hogy a füled kettéáll" mellesleg a jelszó volt arra, hogy a randiguru hadművelet kezdetét veszi, úgyhogy mindenki a helyére! Logan a maga részéről még mindig egy állatnak gondolta magát, amiért hagyta, hogy rádumálják erre, ám a helyzet az, hogy a legutóbbi éjszaka éjszaka után nem volt benne egy szemernyi kétség sem, hogy bele fog őrülni, ha kaphatja meg ezt a nőt. A bárba menet kinyitja az ajtót Lily előtt, majd enyhén meghajol, miközben előre engedi őt, és Inimmát.
-Csak ön után hölgyem - szól mosolyogva, aztán amikor eléggé lemarad tőle ahhoz, hogy ne hallja őt, összeszorított fogai közül sziszegi a nyakában lógó, pólója alá rejtett mikrofonba: - Én is láttam romantikus filmet, nyugi.
Nagyon nem hatja meg Aya-t ez, mert kicsit később arra is buzdítja, hogy húzza ki a széket Lily-nek, amit meg is tesz, aztán helyet foglal vele szemben.
-Mit szeretnél? Nézd meg a fagyis kelyheket is nyugodtan, hihetetlenül jól néznek ki.
Szélesre kitárja maga előtt az étlapot, hogy annak rejtekében felmutathassa középső ujját a szépség és a szörnyeteg feeling dumára.
~Legalább Mike egy csapatban játszik velem...aztán lehet csak arról van szó, hogy a biztosítása nem fedezi a lefejezést...na mindegy...megérinteni a fülemet, ha baj van, ez menni fog.~
-Szóval, mit iszol? - Kérdi, és mivel a turmixok világában még mindig nincs otthon, ha azok nem extra alkoholos turmixok, így Mike tanácsát megfogadva ő is ugyanazt rendeli mint Lily. - Nagyon jó választás, én is úgy megkívántam hirtelen...

A Xavier gyönyörű kastély volt, amit biztos jó régen építettek. Mindenhonnan a régi idők eleganciája sugárzott, amit kellemesen egyensúlyozott a tanulni vágyó fiatalság jelenléte. A könyvtár maga valóban eléggé igényelte a hozzáértő kezeket, de nem volt azért olyan vészes állapotban, mint ahogy Logan lefestette. Én a magam részéről azonnal beleszerettem. A diákok is szimpatikusak voltak, udvariasak és jól neveltek, pedig fel voltam készülve, hogy biztos akadhatnak bajosabb tanulók is, elvégre ennyi gyerek, kamasz és fiatal felnőtt egy helyen aligha működhet teljesen zökkenőmentesen. De tévedtem. Persze nem töltöttem ott sok időt, alig néztem körül, Logan már ajánlotta is fel a kedvenc turmix bárját, én pedig örömmel egyeztem bele.

Megérkezve a szokatlanul, de tetszetősen berendezett bárba, jött a következő kellemes élmény, hiszen Logan eddig is nagyon udvarias volt velem, de most kifejezetten úgy bánt velem, mintha legalábbis a királyi családból származnék. Még a széket is kihúzta nekem, pedig hát ilyet se szoktak nekem túl gyakran tenni. Így belegondolva, ez volt az első ilyen alkalom életemben.
-Mit ajánlasz? - kérdeztem tőle, miután a pincér átnyújtotta nekünk az étlapokat. - Hmmm... fagyis kelyhek! Jól hangzik.
Logan egészen elbújt a lapok mögé, úgy válogatott a tényleg igencsak széles választékból, ezért aztán én is megfontolt keresgélésbe kezdtem.
-Azt hiszem maradok az eper turmixnál és hozzá egy... ööö... Hawaii kelyhet. Ó, te is? Na, akkor tényleg remélem, hogy finom, különben duplán megjártuk, és még csak osztozni sem tudunk a másikon - mosolyogtam.
Körülnéztem. A különös fényekben táncoló helyiségben csupán itt-ott ültek vendégek rajtunk kívül. Két másik asztalnál egyedül ültek, egy másiknál pedig egy férfi és gy nő ült, s bár a nő ujján megcsillanó gyűrű is sokat elárult, kapcsolatuk már abból is nyilvánvalóvá vált a számomra, ahogy egymásra néztek. Csak úgy sugárzott belőlük a szerelem.
-Tudod, sokat gondolkodtam az ajánlatodon - kezdtem bele. - És most, hogy láttam az iskolát is... úgy döntöttem, elvállalom a munkát. Szívesen vezetném a könyvtárat. Ami azt illeti a jelenlegi munkahelyemen két hetes felmondási idő van, de az utóbbi időben... hát nem mondhatnám, hogy nagyon tudtam a munkámra figyelni... tudod, a könyvtári betörés, meg minden... úgyhogy nem hinném, hogy nagyon ragaszkodnának hozzá, hogy azt még ott töltsem. De persze, ha nálatok leszek, már teljes erőbedobással fogok dolgozni - tettem hozzá gyorsan. - Most már úgyis sokkal jobban vagyok, ráadásul te is ott leszel a közelemben, úgyhogy könnyű lesz a munkára összpontosítani.
Közben megérkezett a rendelésünk. A hatalmas fagylalt kehely mellé, ami ananásszal, cseresznyével, kiwivel és kókuszreszelékkel , kicsi papírernyővel és csillogó nejlonrojtokkal ellátott hurkapálcikával volt díszítve még a fél literes eper turmixot is kihozták.
-A mindenit! - suttogtam kerekre tágult szemekkel. - Még jó, hogy az ebédet kihagytam. Gyere, Inimma, ezt te is szereted!
A tenyeremre két kimagozott cseresznye darabot tettem, de a kismadár nem ette meg mindkettőt, akármilyen falánknak is ismertem meg. Először felkapta a csőrével az egyiket, és odaröppenve Logan elé, ledobta neki a kelyhe mellé, vidáman rácsipogott, csak azután látott neki, hogy elmajszolja a saját adagját. A szerelmespár asztala felől furcsa hangokat hallottam, de nem foglalkoztam vele.
-Mondtam, hogy örülni fog neked - kuncogtam fel.

,,Csak Ön után, hölgyem!" Jézusom, ennek ilyenek jönnek ki a száján?! Na, mindegy, ha Lily-nek ez kell, nagyon is jól csinálja! De ezt már tényleg látnom kellett ahhoz, hogy elhiggyem, mert ha eddig valaki megkérdezte volna tőlem, hogy szerintem mi az, ami biztos soha nem fog megtörténni az univerzum történelme során, amiben Logan azért elég jelentős részében jelen volt, tuti, hogy ez, mint egy mondat, ami az ő szájából hangzott el, első helyen szerepelt volna. De megtörtént, és mivel nem volt tudomásom arról, hogy bármi telepatikus vagy toxikus eredetű befolyásoltság alatt állt volna, ezt a fajta elmeroggyantságot csakis a szerelem számlájára tudtam írni.
Beintésére magasról tettem, tudtam, hogy igazam volt. De Lily egyébként megérte a pénzét. El nem tudtam képzelni, mit eszik rajta Rozsomák, hiszen ezt a csajt elevenen falják fel a vadállatok, ha csak egy pillanatra is elengedné a kezét, a vadállatok alatt pedig azt értem, hogy az ,,Emberek, vessetek a mókusok elé!" egészen ijesztő módon tényleges fenyegetéssé változhat.
-Uram atyám! - forgattam a szemem, amikor Lily a kéthetes felmondási időhöz ért, amit valószínűleg nem kell majd letöltenie a bénasága miatt. - Ez a csaj hogy találhatott eddig munkát ilyen szöveggel?
Fejcsóválva kortyoltam újabbat az italomból. Most igazán jól esett volna egy cigi, és bár Mike kedvesen felajánlotta, hogy hoz nekem, kijelentettem, hogy ha itt merészel hagyni ezekkel egyedül, akkor ugyanazokra a büntetésekre számíthat, mint amiket akkor vetettem volna be, ha nem lett volna hajlandó segíteni. De hát erős vagyok, kibírom bagó nélkül! Egy ideig legalábbis!
-Hmmm... örül, hogy a közelében leszel. Ez már jó jel, erre rákaphatnál, de csak finoman, ne legyél túl nyomulós. De azért jó lenne tudni, hogy azért örül neki, mert veled akar lenni, vagy csak azért mert ő is rájárna a dohányodra! Ehh... de még a haját sem babrálja! Vagy egyáltalán nem gondol rád, úgy, ahogy te ácsingózol érte, vagy tök direkt csinálja, és akkor ez a csaj a megtestesült sátán... ezen kívül vér profi a pasik kínzásában, vagyis Respect! Na, ez majd még úgyis kiderül!
A kis madár viselkedése aztán nem volt semmi. Komolyan nem tudom, mi történt Rozsomákkal, de hogy egy ilyen nő szóba áll vele, elrabolja a szívét, már az is sok, de hogy még a kisállatok is buknak rá! Ennyire!
-Azt a rohadt! - csaptam a homlokomra. - Öregem, szerintem a mini röppentyűnél máris tuti befutó vagy! Vidd a madarat, és hagyd a csajt, az legalább biztos győzelem!

Nagy megkönnyebbülésemre Logan nem pattant fel és rontott az asztalunkhoz, hogy megfegyelmezze Aya-t, ami a beszólása után már maga is kész csoda volt, de ahogy viselkedett azzal a lánnyal, ahogy nézett rá és ahogy beszélt hozzá attól igazán leesett az állam és most már biztos voltam benne, hogy ez a veszélyes gyilkológép fülig szerelmes.
A lány már jóval természetesebben viselkedett a maga naiv bájával, de a madaránál egyértelműen bejött Logan, és ez már biztató jel volt, hiszen azt mondják, általában a háziállatuk hasonlítanak a gazdájukra……..vagy fordítva? Na mindegy, de ez akkor is jó jel volt!
Ahogy elnéztem, azért Rozsomáknak sem kellett a szájába adni minden szót, így csak biztatóan megpaskolgattam szerelmem kezét, a szememmel a párocska felé intve.
- Azt mondják minden zsák megtalálja a foltját, meg azt is, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Most már teljes mértékben meg tudom érteni, hogy mire is gondoltak.
Azt mindjárt sejtettem, hogy Aya-nak nem fog bejönni ez csaj, hiszen Lynn sem a szíve csücske, legfeljebb azóta tartja valamire, mióta megtudta, hogy egy pár órára profi bérgyilkossá alakult. Aki nem tud egy perc alatt késsel, pisztollyal, gránáttal, vagy esetleg foggal-körömmel leamortizálni egy csapat megtermett támadót, az nála nem rúg labdába, így nem is lepődtem meg a megjegyzésén.
- Hallottad bébi, könyvtáros. – bólintottam. – Nem hiszem, hogy egy orvul támadó könyvön kívül, amit meg kell fegyelmeznie, több bátorságra lenne szüksége.
Jót mosolyogtam a bajuszom alatt a madár viselkedésén és majdnem hangosan felnyihogtam Aya megjegyzésén, de aztán összekaptam magam és megrovóan néztem rá.
- Ne beszéld rá a könnyű győzelem learatására! Ha a szárnyast meg tudta hódítani, akkor már gyürkőzzön neki a nagyobb pipinek is! Nincs igazam Logan? Vegyél példát a madárról, az már egy cseresznyével is meghódított téged! És igen, te is mondhatnál pár szót, hogy mennyire örülsz, hogy a közelében lehetsz majd, ha a suliban dolgozik, mert sűrűbben találkozhattok, de csak mértékkel.
Aztán Aya-ra nézek.
- Ha Ratna még csiszol egy kicsit a stílusodon, tényleg elmehetsz házassági tanácsadónak, olyan jól csinálod. – húztam magamhoz a kezét és leheltem rá egy csókot.

-Fagyi kehellyel annyira nem lehet mellé lőni - biztatja Lily-t, és amikor megérkezik a rendelésük, az őt igazolja. Hihetetlenül jól néz ki ez a Hawaii vegyes-jeges saláta, és ízre sem semmi, legalábbis Inimma nagyon díjazza a kivit, amit a cseresznyéért cserébe kap.
~Oké, vajon fel tudnám emelni ezt a széket, és fejbe dobni vele Aya-t, amíg Lily másfelé néz, aztán amikor megkérdi, mi volt ez a zaj, csak azt mondani: "semmi", úgy, hogy ő el is higgye? Méghogy hogy talált eddig munkát...~
-Lehet, hogy pezsgőturmixot kellett volna akkor rendelnünk? - Kérdi nevetve. - Örülök, hogy tettszett a hely, és annak is, hogy lesz végre egy könyvtárosunk akit kedvelek. - Teszi hozzá mosolyogva, ha már mindkét jómadár úgy tanácsolta. Sajnos az öröme nem felhőtlen, neki is feltűnik amit Aya mosd, sőt, már nagyon rég észrevette, semmi haj igazgatás, vagy pirulás, vagy egyáltalán bármilyen testbeszéd, ami arra utalna, hogy tényleg érdekelné őt, hacsak a madárka viselkedése nem számít annak...gondterhelten sóhajt fel, majd amikor feltűnik neki, hogy ezt szinte biztos, hogy Lily is észrevette, gyorsan megmagyarázza.
-Olyan sokat sajnos nem fogsz látni azért, egy hegynyi papírmunka vár rám, és csak növekszik a halom...de azért maikor tudok, majd lenézek a kis birodalmadba. - Finoman megveregeti a nő fagyiskelyhet szorongató kezét biztatásképpen, aztán nagyon kanalaz a sajátjából.
~Várjunk...MIVAN? Ratna csiszol kicsit Aya stílusán???~
Minden önuralmára szüksége van, hogy ne forduljon hátra döbbenten a randiguruk felé, ám arcára kiült megdöbbenést már nem tudja elfedni.
-Azta...nagyon finom ez a kehely...és tényleg Hawaii jut róla eszembe...
~Már amire emlékszem abból az útból...~
-Jut eszembe, be szeretnél költözni az iskolába? ha esetleg igen, van egy szép nagy szoba a könyvtár mellett...hát, szinte benne az igazat megvallva. Az a szoba egyike azon keveseknek, amit még most is arra használunk, amire szánták, és az egykori háziúr gondoskodott róla, hogy a könyvtárának őrzője ne kelljen messzire menjen...

Örültem, hogy Logan is örült, amiért ott fogok dolgozni, az pedig csak még vonzóbbá tette az állást, hogy ő is ott lesz, az új barátom, akire eddig mindig, minden esetben számíthattam. Viszont olyan hirtelen és váratlanul komorodott el az arca, hogy komolyan megijesztett.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?
Mikor aztán megmagyarázta, megkönnyebbült sóhajjal dőltem hátra.
-Ilyet még egyszer ne csinálj - szorítottam a mellkasomra a kezem. - Megijesztettél, azt hittem valami gond van. De, Logan, mindkettőnknek az a munkahelye, és elsősorban dolgoznunk kell, nem trécselni. Viszont szabadidőnk biztos mindkettőnknek lesz, és ha gondolod, besegítek a papírmunkába. Úgyis annyi új ember fog körülvenni, jó hogy téged már ismerlek. Persze nem akarok rád akaszkodni - tettem hozzá gyorsan. - De egy jó barátnak mindig örülök.
De a férfi megint olyan furcsa arcot vágott. Már nem tudtam fél vállról venni, hiszen mégiscsak egyre másra kámpicsorodott el, és nehezen hittem el, hogy tényleg csak a fagyi kehely miatt.
-Oké, akkor is van valami probléma, hát rád van írva - ráztam a fejem. - Ha a munkával kapcsolatos, jobb ha most rögtön tisztázzuk. Vagy esetleg már nem is aktuális?
Ez a lehetőség mondjuk engem is elcsüggesztett, hiszen már egészen beleéltem magam, de gondoltam, jobb ha még időben tudom meg, mintha még addig húzza a bejelentést, amíg teszem azt már fel is mondtam.
-Ó, beköltözni? - hökkentem meg. - Hát nem is tudom. Erre még nem gondoltam. Igaz, sokkal egyszerűbb lenne, meg egyébként is messze van az iskola a lakásomtól, de... hát... nem mintha úgy szeretném azt a hűtőkamrát, ahol most élek!
Elgondolkodva néztem a szemeibe, aztán elmosolyodtam.
-Tudod mit? Legyen. Nem is fogom én ezt túlfilózni, most nagyon spontán leszek! Odaköltözök, és kész, lesz, ami lesz! Hűha, lehet, hogy a motorozás veled ilyen utóhatásokkal jár? - nevettem fel.
Meg kell, hogy mondjam, az ötlet, hogy lényegében egy könyvtárban lakjak, ráadásul abban a gyönyörűségben, annyira hívogató volt, hogy egyébként is nehezen tudtam volna ellenállni neki. De egyébként sem nagyon volt mi idekössön, úgyhogy viszonylag könnyű volt gyors döntést hozni. Meg egyébként is... jól esett egyszer végre csak úgy belecsapni a dolgok közepébe.
-Hú, remek, egészen felvillanyozódtam! - vigyorogtam, ahogy összedörzsöltem a tenyeremet. - Mikor költözhetek?

-Vigyázz arra, miket gondolsz, kicsi huszár, mert rohadtul látszik rajtad, hogy gyilkolnál - nevettem fel, persze csak halkan. - De basszus, ahogy így elnézlek, te szex közben is ilyen képet vágsz! Háh! Nem csoda, hogy még utána is ki akartalak nyírni! Vennél példát erről a csődörről, itt! - paskoltam meg Mike kezét. - Szerintem, ha végre gerincre tudod vágni a kis csajt, faggasd ki, mit is kell csinálnod, hogy legalább Lily megkapja végre tőled azt, ami egy nőnek kell!
Miközben újabban kortyoltam az italomból, pillantásom Mike-ra tévedt.
-Mármint... hajrá, Logan, nagyon faszán csinálod! Hu-hú!
Lily természetesen észrevette Logan arcát másodszor éppúgy, mint először. Oké, az már biztos, hogy nem vak a csaj.
-Szerintem bazi gyorsan találj ki valami hihetőt! Mit tudom én! Elszomorít, hogy olyan ritkán fogjátok egymást látni, vagy valami hasonló seggséget. Rebegtethetnéd hozzá a szempilládat is, kislányoktól állítólag az szexi.
Ahogy a beszélgetés haladt tovább előre, egyre jobban döbbentem le. Beköltözés? Ez aztán a tempó. Mi Mike-kal csak az eljegyzésünk után gondolkodtunk el a lehetőségen, ezek meg ismerik egymást vagy egy hete, és csak az egyikük szerelmes a másikba, amiről a másik még csak nem is tud, és máris szóba került az összebútorozás!
-Lassan, matróz! - szóltam rá szigorúan. - Nem akarod elriasztani máris. Egy ilyen törékeny teremtés nem biztos, hogy ilyen könnyedén lépést tudna tartani a hülyeségeiddel, elvégre arra senki...
Amikor meghallottam Lily válaszát, köpni-nyelni nem tudtam.
-Logan! - szólaltam meg elképedve, és még csak arra sem tudtam odafigyelni, hogy ne bámuljam őket meredten. - Ezt a nőt feleségül kell venned!

A rendelésen legalább túl vannak és eddig minden rendben ment, Logan is bírta a tempót és nem követett el semmi hülyeséget, már persze a néha történő lefagyáson kívül, amit az én drágám szavai váltottak ki nála.
Amikor a felhalmozódó papírmunkát említi, nem állom meg, hogy ne gratuláljak neki.
- Ez szuper volt Logan! És ahogy látom a kislány be is kapta a horgot. – mondom, hiszen máris felajánlotta a férfinak a segítségét, azért ez haladás.
Aya megjegyzése még most is képes volt zavarba hozni, pedig már egészen hozzászoktam a szókimondó stílusához.
- Gyere te kis kanca, adj egy csókot! – rántom át viszonzásul félig az asztalon, hogy leragasszam a száját vele.
- Azt, hogy mit kell csinálni az ágyban majd, ha valamikor eljut odáig a kapcsolat és elég türelmes leszel hozzá Logan, akkor előtte talán olvass el egy két ismeretterjesztő könyvet és ne a vadállati ösztöneidre hallgass. De az már haladás, hogy eddig eljutottál pajtás. – enyhítek néha Aya megjegyzésein, legalábbis megpróbálok, mert aggaszt Rozsomák néhány pillantása.
Azért jópofa szegény nagyfiú, ahogy próbálkozik és a magyarázatai is egyre jobbak, habár az arcára kiült érzelmeket még nem árt gyakorolni visszafogni, mert ebből még baj is lehet.
- Ne fogd vissza drágám! – simogatom meg a kezét. – Ebben még nincs semmi és igazán kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a válasz. – fülelek én is.
- Azt hiszem még Lily-nél csak egy nagyon jóbarát szintjén vagy Logan, ha ilyen gyorsan beleegyezett ez az ártatlan nőszemély. Hiszen, ha mélyebb érzelmeket táplálna, egyből más jutott volna róla eszébe és legalább a látszat kedvéért szabadkozott volna. Ilyen arccal nehéz lenne elhinnem, hogy csak játssza az ártatlant. – szomorítom el egyelőre Logant. – Hidd el, van tapasztalatom a kihallgatásokból.
- Mi van? – nézek döbbenten Aya-ra. – Jó, mondjuk az a cél, de miért is lettél ilyen biztos hirtelen? És nem mondj ilyeneket a mikrofonba, mert látod szegény Logan-nak már céklavörös a feje és majd megfulladt. – csitítom szerelmem érzelmi kitörését. – Tényleg erről jut eszembe, nekünk is ki kéne tűznünk már a dátumot, édes.

A nő lelkesedése olyan példaértékű, hogy Logan megnyugodhat, az iskolának mindenképpen jót fog tenni az, ha ő lesz az új könyvtárosuk. Más kérdés, hogy ha rájön, mi az, ami miatt ő igazán szeretné, hogy a közelében legyen, akkor lehet sírva rohan majd vissza a terrorista rágta régi munkahelyére.
-Nem, dehogy mondtál rosszat csak... - Kezd el védekezni, mikor a nőnek is feltűnik a grimaszolása, ám mielőtt befejezhetné a mondatot a szőkeség fénysebességgel jut el a lehető legrosszabb eshetőségig.
-Dehogynem aktuális! Jézusom... - Hirtelen nem tudja, hogy most a haját tépje, vagy inkább nevessen, de elég egy pillanat asztaltársasága babaarcára, és menten az utóbbi lesz a befutó. - Tényleg csak arról van szó, hogy én vagyok a lehető legalkalmatlanabb ember ennyi papírmunkára, a többiről nem is beszélve. Egészen biztos vagyok benne, hogy téged felvenni lesz az első helyes döntésem, amióta rám maradt az iskola vezetése.
~És lássuk be, ha nem futok össze véletlenül a legszexibb könyvtároslánnyal, akkor bizony eszembe sem jutott volna, hogy évek óta fel kellett volna oda már venni valakit.~
Egyre biztosabb benne, hogy Aya-t bele fogja fojtani az előtte lévő eperturmixba, ha így folytatja, de Mike dumái sem segítenek. Legszívesebben most rögtön felállna, hogy odamenjen hozzá, megveregesse a vállát, és megnyugtassa, nem kell aggódnia a felkészültségét illetően, volt kin gyakorolnia...nagyon szorgalmasan. Az, hogy végül nem teszi nagyban múlik azon, hogy a csávó legalább megpróbál segíteni, arról nem is beszélve, hogy semmi kedve felállni Lily mellől, és végül, Aya utolsó beszólása igencsak megdobogtatja a szívét, és ez elég ahhoz, hogy megbocsásson neki mindent, amit eddig mondott ma, annak ellenére, hogy szó sincs összebútorozásról, sőt, egy bazinagy kastély két végében élnek majd, szóval majdhogynem most közelebb laknak egymáshoz.
-Rendes tőled, hogy felajánlottad, de nem akarlak kizsákmányolni a kelleténél jobban, ha rendet tudsz vágni a könyvhalmok közt, és eléred, hogy legyen olyan szakirodalmunk is, amiből megtudom, mi az a processzor, már akkor is szobrot fogok emeltetni neked a kertben. - Nagyot szürcsöl a turmixából, hogy ezzel leplezze a rátörni akaró újabb nevetést, amit az idézett elő, hogy Mike itt és most akarja kitűzni az esküvőjük napját. Nem láthatja a menyasszonya arcát, de úgy képzeli, ettől legalább egy kicsit zavarba jön, ha másért nem, mert eléggé a semmiből bukkant fel a téma, és ez már elég ahhoz, hogy jó kedvre derítse őt. - Viszont, ha van kedved együtt lógni munka után, arra bármikor vevő vagyok...sőt...amilyen hatással van rám az irodai munka, egyenesen életmentő lenne néha...