Socrates Szoborpark

Rosszalló pillantást vet a nőre, mikor az kacagni kezd. Rosszat sejttető súlyos léptekkel közelít a földre taszított Sheena felé.
-Igazad lehet, több esze volt annál mindig, hogy szőke Barbikra bízza a titkait, úgyhogy térjünk rá a könnyebb kérdésekre. Arra még csak emlékszel, miféle munkákat bízott rád eddig, vagy ha másra nem is, legalább ami ezen a héten történt.
Sértő szavai kimondása közben a nő elé guggol, hogy arcuk egy szinten legyen, ezzel is mutatva, mennyire nem tart a nőtől, kit titkon sokkal profibbnak tart, mint mutatja, leginkább azért, mert volt alkalma kicsit utána nézni a csajnak, mielőtt követni kezdte őt, és amit talált róla, az elég bizarr volt.
-Esetleg azt is elmesélhetnéd, mi történt veled? Persze csak ha nem túl fájdalmas az emlék. - Teszi hozzá maró gúnnyal.
Egészen közel hajol, hogy szigorú arca betöltse a nő teljes látóterét. Közben azért akcióra készen tartja ökleit, hisz a csajt ismerve ebben a közelségben tuti, hogy valamelyik belső szerve, vagy fájdalmas pontja épp komoly veszélyben van.

~ Mi!!! Szőke Barbi!!! Nem is kicsit pofátlan! Vagy csak direkt provokál. ~
- Hát lássuk csak….- emelem égnek a szemem, mint aki nagyon gondolkodik valamin. - hétfőn csak a szokásos házi munka, kedden fodrász és kozmetikus, szerdán egy félrelépő férj, csütörtökön szorongás elleni tanácsadása pszichológusomnál, aki az éjszakában sunnyogó vadállatok ellen készít fel. – nézek a szemébe még mindig mosolyogva. – Ja, és ezt a Szellemet alig ismerem, csak egy megfigyelési üggyel bízott meg, és mint láttad, ha nagyon figyeltél, ma kaptam meg a béremet. – intek a motorom felé. – Tudod….- vonom meg a vállam. – magánzsaru vagyok.
Érzem a robbanni készülő feszültséget, ahogy felém sétál, és kicsit meglepődök, mikor leguggol hozzám, egészen közel.
~ Vajon tudja, hogy ki vagyok? Vagy csak ennyire bízok a képességeiben? Mondjuk van mire, de akkor is… ~
- Kisebb afférom volt egy magadfajtával. – nézek most fagyosan a szemébe. – De látnád ő, hogy néz ki!
De még be sem fejeztem az utolsó szavaimat, már kifent körmökkel kapok a szeme felé, hogy, ha sikerül megsebezni, akkor egy kis előnyre szert téve eltudjak tűnni a szeme elől.

-Kis szívem, ha te magánkopó vagy, akkor én Broadway színész - felei, majd újra látványosan végigméri a szorult helyzetben lévő hölgyet - és mégis mi a fenéért bízna megfigyeli munkát egy ilyen feltűnő jelenségre valaki, aki ha akarja még én sem veszem észre?
Természetesen tisztában van vele, hogy a nő csak az időt húzza az üres fecsegéssel, és a nyilvánvaló hazugságokkal, ahogy avval is, hogy nem értek még véget az afelé tett próbálkozásai, hogy sebet ejtsen rajta, ezért továbbra is ugrásra készen várja a következő mozdulatát.
-El tudo... - a hirtelen támadás meglepi őt, ugyanis nem gondolta volna, hogy az arcába kap majd. Reflex szerűen félrekapja a fejét a szeméhez közeledő karmok elől, ám az arcát így is végig szántják a csontjain szikrázó karmok. Bár nagyon csúnya, nyílt sebeket hagy rajta a nő, mégsem kezdenek el vérezni, s másodpercekkel később, már össze is forrnak, de az a néhány másodperc amíg ösztönösen az arcához kap, elég időt hagy a nőnek egyéb gaztettek elkövetésére.
-Nagy darab, izmos, és önelégülten vigyorog, mert felmosta veled a padlót? - Üvölti Sheena után, míg keze a szemei előtt pihen. Mire azonban elveszi onnan tenyerét, a sérülésnek már nyoma sincs, ő pedig ádáz tekintettel indul meg a nő után.
-Akkor nemsokára lesz bennünk valami közös!

Magam is meglepődtem, hogy sikerült végigkarmolnom az arcát, habár a szemét nem értem el, így azért kevesebb időm maradt a cselekvésre. A reflexeket még ős sem tudja legyűrni, így mikor az arcához kapott, átlendültem felette és már futottam is ….volna, ha a bokám nem hagy cserben. Az előbbi kis ficamodás elég volt, hogy most ne tudjam teljes mértékben használni, így a gyorsaságom hagyott némi kívánnivalót maga után.
Magamban sziszegve startoltam, amennyire csak bírtam, egy sötétebb rész felé, mert a motort nem mertem megkockáztatni, hiszen biztos nem lett volna időm még ne is indítani.
Így megpróbálva a futás lendületét kihasználva felugrottam egy magas szobor talapzatára és lélegzet vissza fojtva hallgattam, hogy követ-e. Ha sikerül megtéveszteni egy kicsit is talán van időm majd visszamenni a motorhoz.

Rozsomák sokáig csak áll egy helyben, ahol a nő hagyta őt. Hátra hajtja a fejét, hogy mélyet szippantson az éjszakai levegőből, s egy pillanattal később már abba az irányba is rándul a feje, amerre a nő menekült előle. Mindkét kezén előugranak a karmok, s lassan, mint valami gonosz terminátor indul meg a célpont felé. Lépései egyértelműen azt sugallják, hogy most nem érdemes az útjába állni, nem mintha lenne itt bárki is, aki erre vállalkozna.
-Ide cicc cicc! - Hallatja érces hangján, s bizalomgerjesztő hangjából érezni, milyen körültekintő gonddal nyúzná meg élve a nőt, ha az a kezei közé kerülne. - Tényleg kell ez neked? Nem lenne egyszerűbb csak elmondani amit tudni akarok? Ha Szellem tudná, hogy beszélünk, már közbelépett volna, nem gondolod?
Sajnos van abban valami, amit a férfi mond, Sheena tényleg teljesen magára van utalva ezen az elhagyatott helyen, ami sajnos legalább annyira alkalmas egy gyilkosságra, mint egy titkos találkozóra. Amikor ezekért a tulajdonságaiért választotta ezt a helyet, biztos nem gondolt rá, hogy a dolog visszafelé sülhet el.

Míg hallgatom közeledő lépteit, van időm töprengeni, még, ha csak kicsit is. Amennyit tudok Loganról, abba bőven bele is halhatok. Nem gondolom, hogy sokáig bújócskázhatok vele, csak egy kis időt szeretnék nyerni.
A hangja egyre közelebbről hallatszott és azt is tudtam már, hogy most nem bíz semmit a véletlenre, mert már kieresztett karmokkal közeledik.
~ Tényleg megér nekem ennyit Szellem, hogy kinyiffanjak érte? ~ teszem fel magamnak a kérdést, de igazán ez már nem róla szól, hanem magamról, mert azt igazán nem szeretem, ha akaratom ellenére akarnak kihúzni belőlem valamit. Egyszer biztos a makacsságom visz a sírba, és az lehet, hogy ma lesz.
Azt is tudtam, hogy igaza van, Szellem nem fog megjelenni, ezt a csatát, mint már oly sokat, magamnak kell megvívnom. Attól se nagyon kellett félni, hogy valaki, esetleg a rendőrök megzavarják a mi kis játékunkat, hiszen itt, ebben a késői órában, a madár se jár.
Már itt van a közvetlen közelemben! Felkészültem, hogy egy jól irányzott rúgással köszöntsem, ahogy meglátom, és ha sikerül esetleg a földre vinni, akkor innen tudnék rá ugrani, így a levegő vétel talán gondot okozna neki egy ideig.

Érzi, hogy már közel a cél. Sajnos ez azt is jelenti, hogy óvatosan kell hadonásznia azokkal a karmokkal, ha élve szeretné a nőt.
~Biztos, hogy élve szeretném, ha már itt tartunk?
Hihetetlen, de a terv beválik. A rúgástól elveszti egyensúlyát, és mire rendesen meg tudna állni a lábán, a rajta landoló Párductól hanyatt vágódik a puha földön. Két karjával egyszerre döf maga félé, de már csak ellenfele hűlt helyét találja el, kivéve persze, ha komolyan gondolja ezt a fojtogatás dolgot, mert akkor szegény nőből saslik lesz.
-Nyilvános helyen? Ez most komoly?
Természetesen azonnal felpattan, hogy újra üldözőbe vehesse ellenfelét, maga mögött hagyva a lenyomatát a földben.
-Eszem megáll, az az ember rávett valakit, hogy hűséges legyen hozzá? Legközelebb megakadályoz majd egy bankrablást, vagy mi?

Magam sem hiszem el, hogy feltudtam lökni Logant, de sikerült, és miután a mellkasán landoltam, már ugrottam is tovább, mert nem szerettem volna közelebbi ismeretséget kötni azokkal az éles szerszámokkal a kezén. Romboló keze munkája a combomon viszont nem tett jót a ruganyosságomnak, és ennek most komoly kárát láttam. A motoromhoz próbáltam eljutni, hiszen gyalog menekülve nem vehettem fel Rozsomákkal így a versenyt, de beláttam, hogy nem lesz rá elég időm, hogy beindítsam és elsprinteljek. Ezért számot vetve a következményekkel, inkább szembefordulva vártam, hogy felbukkanjon. A múltbeli kőkemény kiképzés arra azért jó volt, hogy megtudjam magamról, mit bírok el, ezért nem gondoltam, hogy ha meg akar tőlem tudni valamit, azt könnyen megszerzi. Én is felkészültem a harcra, de azért reméltem, hogy okozok még neki egy-két kellemetlen percet.
- Gyere csak nagyfiú! Mutat neked ez a Cica még egy-két trükköt. – sziszegtem.

Logan kezdi belátni, hogy ez a csaj nem nyugszik, amíg földet nem áztatta a vére. Azon kívül, hogy túl sok nyelvet használ személy szerint nincs vele semmi problémája, de ha ennyire meg akarja nehezíteni a dolgát, ám legyen.
-Remélem kilenc életed van. - Közli teljesen tárgyilagosan, mint amikor a hóhér kérdezi meg a villamosszékben ülőt, hogy kényelmesen ül-e? Kivont karmokkal támad a nőre, s ezúttal nem érdekli, megsebesíti-e, csak arra próbál vigyázni, hogy legalább ne azonnal haljon meg szegény macsek, ha eltalálják őt azok a karmok, melyek hideg érintése rengeteg férfi számára volt az utolsó dolog, amit ezen a világon érzett.
~A legrosszabb, hogy ha túléli, lesz pár szexi sebhelye is, amivel dicsekedhet. Nem ő lenne az első.~

Gyors volt a férfi támadása, villámgyors és annak ellenére, hogy én sem a lassúságomról vagyok híres, azok a borotvaéles karmok, még így is végig szántották az oldalamat, felhasítva a dzsekit és a polót, véres nyomot hagyva a bordáimon. Dühösen szisszentem fel, és csak annyi időm maradt, hogy egy cigánykerékkel a motoromon keresztül vessem maga, de ugyanazon lendülettel már jöttem is vissza és megpróbáltam lerúgni a fejét, majd egy kicsit távolabb érkezve talpra tőle, kisöpörni a lábát és a közben előkapott tőrrel megtalálni a nyakát.

Ez a vadmacska úgy tűnik nem ért a figyelmeztetésből, legalábbis ez fut át Logan agyán, amikor fejbe rúgja őt a nő. Szédelegni nincs idő, hisz már gáncsolná is ki a csaj, neki pedig csak az utolsó pillanatban sikerül felugrania a taroló láb elől, igaz utólag belegondolva talán jobb lett volna előre rúgni egyet, had érezze a lány, milyen érzés szoborba rúgni. A felé villanó penge már nem játék, de cserébe ő is tud villantani hármat annak az útjába, tönkretéve azt a fegyvert is. Ezután egy erőteljes rúgást is küld a nő mellkasa felé.
-Ugyan cicus, ha így folytatod még komolyan megsérülsz.
Hadonászik még párat karmaival, gondosan ügyelve arra, hogy csapásai közel járjanak ugyan a nőhöz, de legfeljebb csak valamelyik végtagját karcolják meg, ha eltalálják őt egyáltalán.

A fejrúgás sikerült és már reménykedem, hogy míg annak következményeivel bíbelődik, addig a lábait is kirúghatom, de ezt már ügyesen elkerüli és a szúrásra emelt késemet, meg egyszerűen elszeleteli, mint valami szalámit.
Egy pillanatra nem kicsit leizzadok, és örülök, hogy csak a penge esett az útjába és nem e kezem, de ez a rövid figyelem elterelődés is elég, hogy olyan rúgást kapjak be, a már sérült bordámra, hogy hanyatt esve vagy három méteren felnyaltam a követ és a levegő nem igazán találta meg az utat a tüdőmbe egy darabig. Míg a légvétel nehézségeivel küzdöttem, azok a karmok sem tétlenkedtek, és még jobbra-balra vetődve sem sikerült elkerülni, hogy itt-ott ne tépjenek belém. Arra azonban láthatólag gondosan ügyelt, hogy ne okozzon mélyebbre ható sérüléseket, különben már biztosan nem éltem volna.
Megpróbálkoztam egy fél szaltóval, hogy végre fel tudjak állni, ami kínkeservvel sikerült, hiszen a rúgás után minden porcikám tiltakozott a mozdulat ellen, és ismét egy ollózó rúgással igyekeztem távol tartani, de már nagyon kész voltam.
- Mondtam már, hogy neked nem vagyok Cicus! – hörögtem levegő után kapkodva.

Bár nem nyújt valami kecses látványt, ahogy hörögve próbál arrébb kúszni előle, Logan azért mégis elismeréssel figyeli az alulmaradt harcost, hisz nem egyszer fordult már elő, hogy valaki belehalt egy ilyen rúgásba.
-Mit kell még tennem, hogy kiérdemeljem? - Kérdi szemtelenül, megvillantva teljes hófehér fogsorát az ehhez társuló kaján vigyorral.
Kezdi unni, hogy a csaj mindenhonnan fegyvereket kap elő, ezért a következő vagdalásával a nő nadrágját tartó övet veszi célba, hogy úgymond ne legyen többé zsákbamacska, miket pakolt még magára a csajszi.
-Tudod, egyszer ketté téptek derékban, és még mindig élek - fájdalmas emléktől egy pillanatra elkomorodik az arca - mondjuk nem volt egy kéjutazás annyi szent. Meg döglök a kíváncsiságtól, neked mi a terved velem. - Az utolsó szavakat szándékosan elnyújtva, utalva ezzel arra, hogy hacsak nem rejteget egy rakétavetőt a hónaljában, aligha lehet esélye ebben a küzdelemben szegény Sheena-nak.

- Vigyázni egy Faberge tojásra! – veszek egy mély és fájdalmas levegőt, mielőtt a karmok megint lecsapnak és megfosztanak a dugi késeimtől.
Aztán mikor a tudomásomra hozza, amit már másoktól is hallottam, hogy majdnem hogy halhatatlan és sebezhetetlen, én meg már járni is lassan képtelen vagyok és kifogytam mind a muníciómból, mind az ötletekből, hogyan is szabadulhatnék meg tőle.
Abbahagyom a menekülést és lihegve várom, hogy hozzámérve végezzen velem.
- Végezzünk akkor gyorsan farkas koma. – mosolygok kissé véres szájjal, mint egy vámpír, mert valószínűleg elharaptam a nyelvem a rúgásnál

Szemeit forgatja a válasz hallatán. Szép lassan sétál a földön fekvőnőhöz, hisz most már nem kell rohannia, nem mintha eddig nagy szükség lett volna rá.
-Nem éri meg - szólal meg, s hangjából ítélve valóban ez a véleménye - arra a kis időre már minek fáradni.
Egyszerre Sheena-ra veti magát, jobb kezét előre tartva. A nő torka felé döf, és egy pillanattal később a Párduc már érezheti is, ahogy a két jéghideg karom közrefogja a nyakát, elölről azonban csak a férfi bütykeit érezheti, a középső karmot nem, igaz, ha még mindig másik két tesójával lenne, már nem érezne semmit. Ez az idilli helyzet nem tart ki örökké, a középső penge ugyanis lassacskán csak előbújik, hegyével finoman érintve a nő bőrét.
-Nem szívesen ölnélek meg. Téged jóval könnyebb követni, mint a szellempofát.
Másik karját, melyen még mindhárom fegyvere akcióra éhesen csillog a holdfényben. Közel tartja őket áldozata arcához, de egyenlőre még nem engedi jóllakni őket.
-Mondj el mindent amit tudsz.

Az idő rövidségére való utalás után, mikor hirtelen rám vetette magát kihegyezett karmokkal, egy pillanatra behunytam a szemem, mert biztos voltam benne, hogy eljött a vég. Szó szerint valami halálos nyugodtság kúszott végig rajtam és megadtam magam a sorsomnak, hiszen mindig számítottam rá és valahol tudtam is, hogy ilyen véget fog érni az életem.
Mikor aztán csak a nyakam két oldalán éreztem meg a hideg pengék érintését, lassan kinyitottam a szemem és közvetlen közelről nézhettem bele Rozsomák jegesen csillogó szemeibe. Oldalra pillantva még láttam a készenlétben tartott és engem fenyegető többi karmot is, aztán megérintett a lassan kiszisszenő harmadik penge és egészen hátra kellett feszítenem a fejem, ha nem akartam, hogy annak hegye a nyelvemen jöjjön ki.
- Már elfelejtettem itt a nagy rohangálásban, hogy mit is akarsz megtudni tőlem. – leheltem halkan, igyekezve nem nagyon mozgatni a fejem. – Ha esetleg megismételnéd…..

Mostanra belátja, hogy a nő nem fogja elárulni a megbízóját. El sem tudja képzelni, mivel érhette el az a rohadék ezt nála, és nem is egészen biztos benne, hogy nem csak Sheena büszkesége az, ami miatt tartja a száját, és fog most meghalni, de már nem is érdekli.
-Majd amikor lepereg előtted az életed, eszedbe jut. - Feleli hűvösen, és meglendülnek a pengék, egyenesen arra, amerre a nő feje pihen. Úgy hasítanak keresztül, mintha csak levegő lenne ott, nem pedig egy rakás sár és...fűcsomó...
-Mi a....
Azonnal felpattan a földről, és saját tengelye körül megperdülve nézi át a parkot, ám a szőke bombázót, mintha a föld nyelte volna el. Másodpercek alatt esik csak le neki, mi történhetett, és dühében felüvölt.

~Ugye említettem már, hogy az összes pasid bunkó?~
Mikor a közeli kocsmában ülve 10 perc után sem hallotta felbőgni társa motorját, lehet ciki, de kicsit aggódni kezdett érte. A nő általában úgy rajtol, mint egy vadászgép, és hangosabb mint egy motoros találkozó, ezért erősen kételkedett benne, hogy elkerülte volna a figyelmét a távozása, és azt sem nagyon hitte, hogy buszra szállt a csaj, értékes bizsu ide vagy oda. Mikor a biztonság kedvéért meglátta mi folyik a parkban, tudta, hogy cselekednie kell, ha nem szeretné, hogy még egy társát kibelezze az a rohadék.
~Le kéne szoknunk arról, hogy így futunk össze.~
Egy közeli épület tetején jelennek meg, s utazás közben Szellem valahogy az ölébe is vette Sheena-t. Kivételesen nem teszi le őt.
-Amúgy kösz, hogy nem árultál el...

~ Hát akkor most….~ hunyom le ismét a szemem a felém vágtató pengék elől, de csak egy hirtelen ölelést és a már megszokott kissé émelyítő utazás a sötétben.
~ Azért nem az összes! ~ háborodok fel boldogan és kapaszkodok a megmentőmbe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba.
~ Én sem így terveztem a mai estém! ~
Mikor végre megint a szokott világban és jó messze jelenünk meg ismét, hálásan nézek Szellem arcába, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek fel egy fontos kérdést, miután biccentettem a köszönetére.
- Hol voltál ilyen sokáig? – azzal eszméletem egy időre visszavonulót fújt.

~Ha te mondod.~
A kérdést hallva megforgatja szemeit, szája azonban mosolyra húzódik. Ha az ember megszokja az állandó piszkálódását, még egész szórakoztató társaság is tud lenni ez a szőke.
-Most viccelsz? Amíg úgy pattogsz, mint egy jaguár, nem tudlak el...ó..
Szorosabban öleli magához a hirtelen eszméletlenné váló nőt, s újból eltűnnek. Az irodájába nem viheti őt, és talán nem is volna szerencsés, ezért abban a lakásban fekteti le őt, ahol jelenleg ő "csövezik". Szíve szerint a Belnortba vinné, de Lynn ráébresztette, hogy ott is túl könnyen találhat rá valaki, ha odafigyel, vagy épp Rozsomák az illető.
-Álmodj szépeket, egy pillanat, és jövök...
Logan orra elől halássza el motort. Persze szó sincs róla, hogy az utolsó pillanatban ért oda, mielőtt még a férfi felnyithatta volna a csomagtartót, igazándiból várnia is kellett egy kicsit, hogy a férfi láthassa, amint eltűnik a járgány, hogy még jobban felidegesíthesse őt.
~Ezt úgy imádom...~
Furcsa látványt nyújthat a huszadik emeleti lakás hálószobájában álló motor, de szellem sosem tagadta, hogy a nincs érzéke Feng shui-hoz. Az este már nincs több dolga, ezért ha Sheena még ma magához tér, azt megvárja az ágyon ülve.

Mikor már eléggé kényelmetlenné vált az az állandó kalapálás, amit hallok, úgy döntöttem kinyitom a szemem és lelövöm, akárki is hallatja ezt a hangot. Kisebb vívódás után aztán sikerül is résnyire kinyitnom, de még azért neki kellett futnom egy párszor, hogy lássak is valamit. Az első, amit megpillantottam az a motorom volt, amire mosolyra húzódott a szám.
~ Az én jó kis motorom. De várjunk csak! Hogy kerül a szobámba a motor? Egyáltalán, milyen szobában vagyok? ~ söpör rajtam végig a kérdések sorozata, és amire megpróbálok felülni az ágyon, de csak azt érem el, hogy a kalapálás erősödik és még egy kést is megfogattak a mellkasomban. Fájdalmas nyögéssel zuhanok vissza, mikor észre veszem, hogy valaki ül mellettem.
- Szellem? Hogy kerülsz te ide, illetve hogy kerülök ÉN ide? Hol van Logan?

Bár örömmel tölti el, hogy társa végre magához tér, ami utána következik, arra nem számít. Meglepett grimasz rajzolódik ki az arcára, mikor a nő olyan kérdéseket tesz fel neki, melyekre igazándiból magától is rájöhetne.
-Gondoltam jobb, ha egy kis időt külön töltötök - feleli egy vállvonogatás kíséretében - de ha ennyire hiányzik, megkereshetem neked.
~Valószínű fölösleges erőfeszítés lenne. Ahogy ismerem, már ő is keres minket, annak ellenére, hogy tapasztalta már, mekkora sikerre számíthat, ha nem akarom, hogy rám találjon.~
-A lakásod füstszagú, és igazat megvallva sosem tetszett az a környék, arról nem is beszélne, hogy ott azonnal rád találna.
Hátra dönti a fejét, és egy mély, fájdalmas sóhaj hagyja el az ajkait.
-Nyilván neked is feltűnt, de az a tetű majdnem megölt. Nem vagyok az apád ~ hmm...jó, hogy van olyan húszéves a városban, akinek ezt mondhatom~ szóval nem fogok prédikálni neked, de azért vigyázz magadra. Nem akarok több partnert elveszíteni.

- A fene! – kommentálom, miután végighallgatom Szellem humoros megnyilvánulását, és közben lassan helyre zökkenek az emlékeim is. – Valami nyugis helyre kéne beköltöznöm egy-két hétre. – fogom meg a lassan csillapodó fejfájástól lüktető fejemet. – Mert lassan nem marad egy ép porcikám sem. És igen, - reagálok a férfi megjegyzésére. – Feltűnt, hogy mostanában megszaporodott azon emberek száma, akik valamiért a halálomat akarják, ráadásul hosszú kínok között. – nézek Szellem szemébe. – De, ha esetleg nem köszöntem volna még meg, most köszönöm, hogy kimentettél a karmai közül. – sóhajtottam egy nehezet. – Már láttam magam fej nélkül.
Aztán a motoromra téved ismételten a pillantásom.
- És, hogy sikerült még a mocimat is megmenteni? Kinéztem volna Loganból, hogy dühében még ezt is feldarabolja helyettem. – mosolyodom el.

-Na igen... - feleli a távolba révedbe, miközben felidézi az elmúlt hét eseményeit - mintha valami készülne, és most nem csak a bandaháborúra gondolok. Egyébként - Fordul vissza gyorsan Sheena felé mosolyogva - nem fogod elhinni, de valaki hidegre tette a fickókat, akiket utánad küldtek, és nem én voltam...vagyis nem mind.
Na persze, ők még csak a jéghegy csúcsa voltak. Hamarosan olyan bérgyilkosokat is rájuk fognak küldeni, akik nem csak pisztolyokkal fognak hadonászni, hisz néhány tucat ember elvesztése után csak eljut az agyukig, hogy azzal ellenük nem sokra mennek.
-Mi lenne, ha intéznék neked egy külföldi melót? Teljes nyugalom, csak megfigyelés, és ilyesmik. Hamarosan eldurvul a kis bandaháborúnk, és akkor szükségem lesz rád, méghozzá erőd teljében.
Válla fölött vigyorogva tekint a járgányra. Hüvelykujjával rámutat, miközben beszél.
-Azt ott? Mostanában gyúrtam kicsit, hogy ne nézzek ki melletted olyan cérnának. És tudod, amit elbírok, azt el is tudom tüntetni. Mondjuk ezt nem volt könnyű...

- Ááá! Nem kell, hagy csak. – rázom meg a fejem, amit azonnal, teljes szívemből meg is bánok, mikor ezt éles nyilallással hálálja meg. – Meg tudom húzni magam itt is, és van még egy-két ügyem a közeljövőben, amit nem mondhatok le. Pénzem van. Megoldom, hogy pár napig ne legyek szem előtt.
Most már óvatosabban készülődök neki a felülésnek és így már aránylag gond nélkül sikerül is, de a bordáim jelzik, hogy valami nem stimmel.
- Mondjuk egy jó orvos, aki tudja tartani a száját, nem ártana. – tapogatom meg a fájó pontokat. – Azt hiszem Logan gallyra tett még pár bordámat. A mocit meg külön köszönöm, szeretem a kicsikét és a tojást is bántam volna.
Aztán ráemelem a tekintetem.
- Tulajdonképpen miért jöttél vissza? Valami spéci nyomkövetőt tettél rám, hogy a legvészesebb pillanataimban mindig megtalálsz? – kérdezem kuncogva, ami fájó köhögésbe vált. – És tudod, hogy Rozsomák addig nem nyugszik, míg a nyomodra nem talál és remélem nem én leszek aki miatt ez megtörténik.