Lombardi's Pizza

Azon csodálkozom, hogy Szellem eddig nem szedte ki Mike-ból a teljes sztorit, de ez most mindegy is volt, hiszen ha belemegy, akkor most ezt bepótolhatjuk.
De ebből is látszott, hogy Szellem már nem a régi. Nem, nem a képességeivel volt a gond, hanem a szívével. De ezért nagyon irigyeltem.
-          Itt az ideje, hogy elmondja a srác, hogy mit tud, mert talán fény derül egy két rejtélyre. – noszogatom Szellemet, hogy cselekedjen végre. – Én is tapasztaltam, hogy emberek tűnnek el, vagy teljesen kicserélve kerülnek elő, de eddig nem kapcsoltam össze a dolgokat. Lehet, hogy nincs is összefüggés Mike ügye és ezek, vagy Defoe embereinek eltűnése között, de legalább van egy lehetőség, hogy kiderítsük.
Mikor Szellem megemlíti a gyereküket, azért kicsit visszaveszek, mert bár nekem nincs ilyen dologért mit aggódnom, de azért át tudom érezni, hogy milyen helyzetben vannak most.
-          Nagyszerű! – nézek rá felvidámodva és egyben várakozva. – Mikor?

-Amikor utoljára láttam, épp aludni készült, szóval most biztosan nem számít rá. Addig légy olyan jó, és foglald le a női mosdót, mindjárt hozom.
~És akkor most teleportálhatok ide egy majdnem mázsás manust Staten Island-ről mi? Ó banyek...~
Szellem a tőle megszokott módon válik köddé, hogy haza repüljön, és összeszedje az éppen békésen alvó Mike-ot. Szerencsére már utazott elégszer ahhoz, hogy az ilyesmi ne okozzon nála gyomorgörcsöt, legfeljebb megijedjen egy kicsit...
-Jó reggelt... - szól halkan, a visszhangzó női mosdóban, 10 perccel később. - Bocs, hogy csak így, de a nejed majdnem fele annyira veszélyes, mint az enyém, és nem akartam kockáztatni, ráadásul a kicsi is elaludt végre valahára szóval....khmm..ja igen, Sheena-ra gondolom emlékszel. Nos, azért hoztalak ide, mert beszélnünk kell. Ez a csaj itt, mindenáron tudni akarja, ki áll az elrablásod mögött, és boldog lenne, ha elmesélnél mindent amire emlékszel, mielőtt eltűnnél örökre. Remélem nem gond...

Sheena csak megcsóválja a fejét, mikor Szellem egy pillanat alatt eltűnik és már előre sajnálja Mike-t, mert sejti, hogy elég megrázó élmény lesz az ébredése, ha igaza van a férfinak és tényleg az igazat álmát alussza. Van egy tippje, hogy Szellem nem fogja felébreszteni előtte, hogy közölje vele, hová szándékozik vinni.
Azért gyorsan a mosdóba veszi az irányt, mert tapasztalatból tudja, hogy Szellem milyen gyors tud lenni.
 
Fura álmom volt, olyan, mintha lebegtem volna és aztán hirtelen a földre pottyantam volna.
Pár pillanat múlva azonban rájöttem, hogy ez nem álom volt!
-         Szellem? Mi a fene ez? Hová hoztál és…..Áááááá! – nézek rémülten végig magamon, és hálát adok a sorsnak, hogy legalább gatyában vagyok, mert általában anélkül alszom, de most a gyerekhez való rohangálás miatt magamon hagytam. – Üdv….Sheena! – biccentek kissé megnyugodva, de még mindig zavartan a szőkeség felé. – Azért halkan felébreszthettél volna, mondjuk a lakásban még. – morgok rá Szellemre.
Mikor azonban az elrablásomról kérdez, egy pillanat alatt elkomorodok, ahogy megrohannak az emlékek.
-         Miért most? És miért neki? – kérdezem, hiszen eddig nem nagyon hoztuk szóba, de ha magyarázatot kapok, akkor nem látom értelmét, hogy ne meséljem el nekik.
-         Szellem, te azt hiszem ismered Ratnát…….. – azzal a lehető legpontosabban igyekszem visszaidézni a történteket, legalábbis, amire emlékszem, egészen addig, míg ismét önmagam voltam és ott álltam a földön heverő Kohler mellett, majd még megtoldottam a menekülés utolsó részleteivel is. – Innen már te is tudod. – néztem Szellemre. – Nem tudom, hogy kik ezek, de úgy érzem, hogy nem a Testvériség, annál sokkal rosszabb. – teszem hozzá a véleményemet.

Mike kifakadására megjelenik arcán az a mosoly, amit Alistair is fel szokott villantani, amikor "véletlenül" majdnem lebukik a képessége használata közben, és pontosan tudja, mennyire a frászt hozza ezzel a körülötte lévőkre.
-Megtehettem volna - ismeri el - de ennyi szórakozás igazán kijár nekem is. Nem mindenki lövöldözhet az utcán csak úgy.
A kérdésre, hogy miért most, és miért Sheena-nak, és egyébként is, meg inden csak hátradől a mosdó patyolat tiszta csempéjének, és amíg Mike befejezi a hisztériázást, ő maga inkább kibont magának egy csomag rágót, és annak lát neki. Nem ugyanaz, mint a cigi, de ez legalább nem káros az egészségre...elvileg...
-Miért, kinek szeretnéd elmesélni? Felteszem, a rendőrségen nem szeretnél vallomást tenni, azok a bűnözők közül pedig, akik nem lőnek agyon hálából a sok éves szolgálatodért, ő az egyetlen, akit nem foglal le a babázás, szóval ha szeretnéd, hogy valaki meghallgasson, és utána nézzen az ügynek, kezdj el beszélni....légyszi.
~Szegény manus...hogy tud mindig ilyen helyzetbe kerülni? Aztán, lehet nem az ő hibája, elvégre ha egy ilyen mintamókus kiscserkész kénytelen velem barátkozni, mert a kollégái elmebetegek, akkor bizony valami nem stimmel a kék sarokban, de nagyon.~
A kérdésre, hogy ismeri-e Ratna-t bólint, bár nem egészen érti, mi köze van neki bármihez. Aztán kiderül, és...
-...
Mike megszakítás nélkül mesélheti el a történetet, Szellem képtelen közbeszólni, még egy apró sértés, vagy aranyköpés sem hagyja el az ajkait, bár a vége felé azért megmozdul a szája, hang viszont nem szabadul ki még ezen a szélesre tárt kapun sem, biztos mert megragadt odalenn, az öklében, mely olyan szorossá válik, hogy kis híján a karja is elfehéredik tőle.
-Ratna művelte ezt? AZ a Ratna, aki ott volt az esküvődön? Az india lány, az igéző kék szemekkel, hercegnős barna hajjal, és telt ajkakkal...azt akarod nekem mondani, hogy téged foglyul ejtett, és megkínzott a nő, aki plüssnyulakat gyűjt, és rászoktatta Rozsomákot a turmixra???
Szokásos, fenyegetően mély hangja helyett most egy jóval magasabb, hadarós monológra sikerült ez, helyenként alig kivehető szavakkal, helyekbe mintha több magánhangzót kevert volna a kelleténél. 
-Oké...oké... - folytatja a kiakadást most ő, a homlokát dörzsölgetve mindkét kezével, mialatt fel alá járkál a mosdóban.
-Telepata...más magyarázat nem lehet, bárki is csinálja ezt, telepata kell, hogy legyen, de ha képes irányítani Ratna-t is...
Ebben a pillanatban eltűnik, és csak 10-15 másodperccel később tér vissza, vöröslő arccal, ám ezt leszámítva sokkal nyugodtabbnak tűnik.
-Oké...nos, ezek szerint megvan a válaszod Sheena...Defoe embereit Ratna kapta el, de hogy mi lett velük...bakker....ki kell szabadítanunk! Bakker....
Sheena felé fordul.
-Meggondoltam magam, Lynn mégis meg fogja érteni. Keressük meg, ki művelte ezt vele, és addig fogom ütni a fejét egy vascsővel, amíg üllőnek képzeli magát az a gyökér!!!

Mivel úgy sem sok embernek mesélhetem el önként a történetemet, akik ráadásul még el is hiszik, így Szellemnek nem sokat kell kérlelnie, hogy belevágjak, főleg, hogy ez a Shenna nevezető csajszi még segíteni is akar felgöngyölíteni az ügyet.
Bár tudom, hogy barátom ismeri Ratna-t, de pont ezért kérdeztem meg előtte, hogy felkészüljön egy kicsit arra, amit előadok itt neki. Tudtam, hogy ki fogja verni nála a biztosítékot, mert én sem akartam elhinni, hogy ugyan arról a lányról van szó……az elején.
A végén meg még úgy sem!
Igaz, hogy magam is zaklatottá váltam, ahogy egyre tovább jutottam a mesélésben és csak néha néztem rájuk, hogy elhiszik-e, vagy ők is tündérmesének tartják, de láttam Szellem arcán az érzelemhullámzását és nagyon sajnáltam, hogy ilyen rossz híreket kellett közölnöm még a meglévőkön kívül.
-         Sajnos igen. – bólintottam idegesen elhadart kérdésére, amiből azért sikerült kihámoznom a lényeget. – Ha csak nincs valami rejtett ikertestvére, de igazából nem titkolta, hogy ő az. – ráztam meg a fejem komoran.
Az, hogy valami rohadt erős mutánsnak kellett lennie, hogy teljesen kifordítsa önmagából, arra már én is rájöttem és nem öntött el a mámor tőle, hiszen láthatóan nem riad vissza semmitől, hogy elérje a céljait, nem érdekli hány ártatlan áldozata lesz és kiket kell meggyilkolnia érte. Csak azt nem tudni, mit akar!
Kicsit meglepődök, mikor eltűnik, de mire szóvá is tenném, már vissza is jött.
-         Hát te meg merre jártál? – nézek végig rajta, hiszen látom a változást. – Defoe? – nézek rájuk kérdőn. – Azok a maffiózók? Persze nem örülök neki, hogy elkapták őket, de gondolod, hogy pont őket kell kiszabadítani? – értem félre a kirohanását, de a következő szavai helyre zökkentik a dolgokat.
-         Jaaa! Te Ratnára gondoltál! – biccentek megértőbben. – De tényleg azt hiszed jó ötlet ebbe beleavatkoznod? Látod milyen erősek, mi van ha téged is elkapnak? Lynn-nek és a kölyöknek szüksége van rád. – fogom meg a vállát, mert nagyon szeretném, ha meggondolná magát.
Tudom, hogy milyen erős mutáns képességekkel rendelkezik, de az ellenfél is erős, nagyon erős, nem szeretném, ha ekkora kockázatot vállalna. Viszont, ha senki nem állítja meg őket……
- Szívesen segítenék…….de azt hiszem én most csak probléma lennék. – húzom el a számat keserűen.
 
 
Sheena figyelmesen hallgatja végig a volt zsaru történetét és nem kerüli el a figyelmét Szellem feszültsége sem, hiszen látszólag jól ismeri ezt a Ratna-t.

Megtudja, hogy a maffiatagokat minden nagyobb gond nélkül vonta az elméje hatása alá a lány, ezért talán még van remény, hogy életben vannak, csak kérdés érdemes-e bemenni értük az oroszlán barlangjába. Végül is a feladatát félig már teljesítette, már csak a helyszínt kell kinyomozni, hol a főhadiszállásuk.

Mikor aztán Szellem tesz egy pár másodperces kis kitérőt, majd visszatérve közli, hogy benne van a buliban, Sheena aggodalmasan felhúzza a szemöldökét.

-         Egyetértek a zsaruval Szellem, Ki kéne maradnod ebből! Nekem úgy is adva van a feladat, ha kiderítek valamit, majd szólok. – mondja remélve, hogy a férfinél győz a józan ész.

Neki már családja van, van kiért aggódni és ez sokat nyom a latban.

Csak pislog Sheena és Mike szavai hallatán. Értetlenül méri végig mind a kettőt, aztán fáradtan ül rá az egyik mosdókagylóra.
-Tudjátok, amikor 14 évesen hirtelen nem az lett a legnagyobb problémám, hogy elszórtam az összes zsebpénzem az Amazing Fantasy 15-re, és apám meg fog ölni, hanem az, hogy az utcán élek, és előbb utóbb valaki tényleg meg fog ölni...na azt sem volt könnyű megszokni, de muszáj volt, bele is törődtem, hogy ez az életem örökre, egy csavargó, aki ha élni akar, gondolkodás nélkül csinál ki mindenki mást maga körül. Mostanában viszont egyre gyakrabban veszem észre, hogy az emberek megbíznak bennem, kedvelnek, aggódnak értem...elég bizarr, ha belegondolok. Nem is olyan rég, egy küldetésben az lett volna a hab a tortán, ha van rá esély, hogy egy füst alatt tőlem is megszabadulhatnak az emberek.
Mélyet sóhajt, és újra Sheena-ra emeli a tekintetét.
-Emlékszer a bankra? Ott a saját szemeddel láthattad mire képes Ratna, és az még nem minden. Nem tudom mi folyik itt, és hányan lehetnek, de ha ő az egyetlen ütőkártyájuk, már az is sokkal több, mint amivel egymagad szembe tudnál szállni, az a lány ijesztő dolgokra képes, ha akarja, egy eleven lidércnyomás, és ha igaz amit Mike mond, most nincs semmi,a mi visszafogja őt attól, hogy bevesse ellenünk a teljes hatalmát. Lehet, hogy jobban tenném, ha kimaradnék belőle, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy semmit nem tehetnék, ami veszélyesebb annál, mint szembeszállni vele, de tartok tőle nincs választásom, így vagy úgy, de nyakig benne vagyok. Ha én nem avatkozom közbe, akkor majd Sean fog, vagy Sarah...vagy te. Bármennyire is üdítő lenne a kispadon ülni, amíg ezek az emberek teszik kockára az életüket, inkább kihagyom az élményt.
Ekkor Mike felé fordul, és innentől kezdve a hangja parancsolóvá válik, ellentmondást nem tűrővé, mintha minimum a felettese lenne.
-Gondoskodj róla, hogy a családod többi tagját se érjék utol. Anyád rendes asszonynak tűnt, utálnék a halálhíréről olvasni. Sheena addig folytatja a nyomozást, én pedig...nos beszédem lesz Lynn-el, és szinte biztos, hogy a Xavier-be is be kell néznem. Az ellenségünk megölette a város egyik legjobban védett emberét, szóval ha győzni akarunk, többször nem hibázhatunk!

Valahogy sosem gondoltam bele, hogy Szellemnek milyen fiatalkora lehetett, hiszen nem nagyon beszélt róla, de hát ez valahol érthető. És az sem merült fel bennem ennyire élesen, hogy mennyit változott mióta megismertem, pedig most, hogy felhozza nekünk tényleg érdekes a felállás. Viszont valahogy természetesnek is tűnt számomra, ahogy az is, hogy Lynn ilyen jól kezeli a helyzetet és valószínűleg az érdem túlnyomó részt ebben a változásban az övé.
Mikor a Bankról kérdez, hirtelen eszembe jut az a lány, aki akkor velünk volt és már a neve is beugrik. Ratna! Tényleg így hívták, de csak elég rövid ideig találkoztunk, így nekem már ki is ment a fejemből azóta.
- Igen, emlékszem már! – villant egyet a szemem. – Nem volt semmi a csaj és gondolom azóta csak jobb lett. – értetem egyet Szelemmel és valahol belül megborzongtam.
Sosem kedveltem a telepatákat! A férfi érvei megdönthetetlennek látszanak és nem valószínű, hogy ha elszánta magát eltántoríthatnánk tőle. Talán egyetlen ember van, aki ezt megakadályozhatná, és az Lynn, de tartok tőle, hogy ha Szellem elmeséli neki a dolgot, akkor inkább maga is jönne. Jobban félti a szerettei életét, mint a sajátját.
- Rendben! – bólintok a kisebb monológjai után. – Akkor neki esem a számítógépnek, keresek hasonló eseteket, a kapcsolataimat is felhajtom, aztán még a helyszínt is megnézem. Utána megkereslek. – lépem át a témát és inkább a teendőkre koncentrálok. – Van még valami?
Teljesen egyetértek Szellemmel, mikor Mike-nak tanácsokat oszt, mert ahogy King-et ismerem a történtek után nem fog visszariadni semmitől, hogy kézre kerítse az „áruló” mutáns kollégáját.
 
Michael már ismeri annyira Szellemet, hogy tudja ez a sok beszéd csak egy pontra fog kilyukadni, még pedig ahhoz, hogy nem hagyja magát eltántorítani és minden rábeszélés ellenére beleveti magát ebbe a veszélyes dologba.
Nagyon rosszul érzi magát, hogy nem tehet semmit és nem segíthet akkor, amikor pedig minden segítségre szükség lehet, de……….de ott van a gyerek és Aya. Nekik biztonság kell……aztán visszajöhet és segíthet!
Mikor Szellem a szüleit említi, nagyot dobban a szíve. Míg ő itt a saját és közvetlen családja biztonságáért aggódik, lehet, hogy ők tényleg veszélybe kerülnek? Erre előbb is gondolhatott volna!

- Azonnal felhívom őket! – bólint izgatottan. – Nekem nincs semmi más, ezért ha megkérhetlek…… - néz a már lassan lehiggadó férfire kérdőn, - visszavinnél?
 
//Ha, tényleg nincs más, akkor köszönöm a játékot, nagyon klassz volt. //

A feltételezésre, hogy Ratna azóta csak jobb lett, bólint. Manapság már nem fordul elő vele, hogy a felesége egy hónapon belül kétszer is a csokival vesztegeti meg őt, hogy vért vehessen tőle, mint akkoriban, és nem azért, mert háziorvost váltott.
-Helyes, tedd azt, én pedig...
Picit görcsbe álla  gyomra, amikor elképzeli, hogyan fog Lynn reagálni erre az egészre.
Nem, nincs más egyenlőre, csak szólj, ha találtál valamit, és tartsd magadon az órádat. Nem szeretném, ha téged is elnyelne a föld.
Aztán mikor Mike hozzászól felvont szemöldökkel sandít hátrafelé a férfira, de végül kezét a vállára tapasztva szól halkan.
-Persze. Kapaszkodj Legolas.
Kettejük vonalai lassanként mosódnak össze a levegővel, Szellem pedig még egy utolsó pillantást vet a szőke nőre, mielőtt eltűnnének.
-Vigyázz magadra. - Visszhangzanak utolsó szavai, mielőtt Sheena magára maradna az immár egy ember híján üres mosdóban.

//Én is köszi, és.... reszkess //