Queens College Psychological Center

//Johny Fiúnak //

A kora reggeli dugót kikerülve Dylan lassan vezetett az irodája felé. Út közben azon gondolkodott, hogy milyen betegeivel találkozik ma, és hogy vajon mennyire fogják megnehezíteni a napját. És mélyen azért remélte, hogy a zaklató férfi nem fog utána koslatni ismét. Az egész férfi megrémisztette a lányt, így igyekezett mindig világosban járni-kelni, hogyha netalántán meglátogatná legyen szemtanúja, hogy kivel is van.
Tess hatalmas ásítást nyomott el, amikor kikászálódott a kocsijából. A fáradtság egyre jobban legyengítette, de igyekezett minden erőfeszítéssel azon lenni, hogy ne mutassa a külvilágnak és ne terjedjen ki a munkájára. Imádta, amit csinált, és semmi áron nem adta volna fel a hivatását, csak azért mert halálos beteg volt. Hangosan becsukta az ajtót, majd bezárta a kocsit és a másik ajtóhoz sétált. Kinyitotta, kivette a táskáit, majd azt az ajtót is bezárta és lassan elindult fel az irodájába. A reggel kicsit hűvös volt, de egy pólóban bőven elviselhető volt, bár Tess egy kardigán megbízható melegségébe bugyolálta vékony testét. Szorosan összefogta magán, majd elindult be az épületbe. Már a lépcsőkön lépkedett felfele, amikor minden előjelzés nélkül elpattant a laptop táskájának szíja, így a gép a földre zuhant a csomó papírral egyetemben, ami a táskában lapult.
- A fenébe...
Morcosan behunyta a szemét, mély levegőt vett és nekilátott összeszedegetni alapokat, amik beborították az egész járdát.

// Tess-ék lányának. //

Én és a dühkezelés, nevetséges. Semmi bajom a dühömmel jól kezelem. Kiadom magamból... egyenesen másokra. Ha nem maga Magneto küldött volna el, akkor eszem ágába nem lett volna egy ilyen helyre bemenni.
Sokáig csak ámuldoztam az épület előtt. Nem létezik, hogy 20 embernek neki esek nyugodt szívvel de egy ilyen helyre nem merek bemenni. Pont egy orvostól félnék? Ki van zárva. Húszperces viaskodás után végül magam fölé kerekedtem és behatoltam az épületbe. A liftet elvből nem használom így a lépcsők felé vettem az irányt. Közben a kis cetlim után kotorásztam amire rá voltak írva a tudni valók. A cetlit vizsgáltam így nem láttam azt aki előttem tipegett a lépcsőn. Egyszer csak halk puffanás, és egy fekete táskával találtam szembe magam amibe a nagy lendületemmel rá is trappoltam. Talpam alá néztem majd lezseren a lépcsőház fala felé toltam és mentem volna tovább ha nem akadok össze egy szemrevaló nővel aki kissé csúnyán nézett rám. Ellenben én kissé megbabonázva. Idejét se tudom már mikor volt nő a karmaim között aki nem haláltusát vívott. De azt nem gondoltma volna h ennyire súlyos a helyzet.

A lány egy gyors pillantást mért a férfira, majd tovább pakolászta a holmiját.
- Legközelebb ha kérhetem, ne lépjen rá arra, amit a földön talál.
Motyogta Tess és idegesen felkapta a laptopját a földről. Félt, hogy minden anyag, ami a kis gépben rejlett tönkre ment, de az még jobban aggasztotta, hogy a férfi eléggé félelmetes egyéniségnek tűnt első pillantásra. Még mindig dühös volt magára, és a táskára, és bár tudta, hogy felesleges ilyen hülyeségekkel foglalkoznia és mérgelődnie, akkor is dühítette, hogy ilyen helyzetbe került.
- Nézze el nekem, kicsit feszültebb vagyok, ma reggel, mint általában.
Nézett a férfi szemébe, majd egy apró mosolyt is erőltetett az arcára, hogy kicsit fellendüljön a napja, és nagyon igyekezett a mosolygós Ms. Thorne legyek, aki általában a betegeit segíti és nem megnehezíti a dolgaikat. Nagyot sóhajtott, majd mikor megbizonyosodott arról, hogy minden papírt összeszedett mosolyogva elővette a mágneskártyáját, majd a férfira nézett.
- További szép napot.
Köszönt el kedvesen, majd elindult felfele, de mielőtt egy lépést tehetett volna megpillantott még egy pár lapot, így azokat kezdte szedegetni. Kellemetlenül érezte magát így térdepelve a férfi előtt, ezért igyekezett minél hamarabb végezni a dologgal.

Én ne lépjek rá? Ő dobta alám! Ezt kissé indulatosan szóvá is tettem.
-Maga dobta a lábam alá!
Valami megszólalt benne,. Vagyis valaki... Magnus hangján hallottam azt a szót, hogy dühkezelés. Ennek ugye két módja volt. Vagy az, hogy hetekig bejárkálok ide és ilyen kis fruskákkal futok össze amiből valószínűleg a 3. napon vérontás lenne amit nem néznének jó szemmel. Testvériség meg minden de azért nm kéne elvetni a sulykot. Vagy pedig megoldom magamtól. Úgy döntöttem teszek egy próbát az utóbbival. Épp szóltam volna amikor szabadkozni kezdett. Ez rajtam nem sokat segített. Vagyis nem érdekelt. De egy támpontot adott, hogy mit is mondhatnék.
-Sajnálom, nekem is kissé feszültek a napjaim...
~Talán le vezethetnénk a feszültséget...
Suhant át agyamon a gondolat ahogy jobban végig néztem a nőn. Elrévedve szemléltem, vagy inkább bámultam és csak bólintottam köszönésképpen. Csak álltam a lépcsőn és néztem formás hátsóját ahogy a papírokat pakolászta. Egy kósza lapot lejjebb fújt a szél és a lábam szárára hajolva állt meg. Lenéztem és felvettem. Vetettem rá egy gyors pillantást, hogy mi is ez de a fele klingonul volt írva a másik fele pedig valami Brit-angol lehetett ugyanis nem értettem.
-Ezt elejtette.
Nyújtottam felé jobbomban pihenő papirost. Hangom sokkalta kedvesebb volt mint eddig. Talán mégis van valami ebben a dühkezelésben. Normális esetben már akár a nyakamon is lehetne a rendőrség. De ahhoz nekem még reggel van, hogy ilyesmivel bajlódjak.

- Nem dobtam a lába elé!
Csattant fel Tess a válasz hallatán idegesen, majd gyorsan összeszedegette a lapokat. Az utolsó azonban a férfi kezei között lapult és volt egy olyan sanda gyanúja, hogy alaposan felmérték hátulról, de igyekezett magában tartani a késztetést, hogy megjegyzést tegyen a férfi arcátlanságára, de amikor bocsánatot kért és visszanyújtotta neki a lapját kicsit megnyugodott.
- Köszönöm.
Vette el a férfitól a lapot, majd kérdő tekintettel végignézett rajta. Első pillantásra Tess-nek nem az jött le, hogy szexuális segítségért jött el az intézménybe.
- Esetleg segíthetek valamiben?
Tette fel a kérdést a doktornő, majd igazgatni kezdte a mellkasa előtt emelkedő torony papírt és laptopot. Egy kicsit nehéz volt, de igyekezett minden dolgot kézben elcipelni, bár hálás lett volna a táskájának, ha nem most szakad el, mivel még jócskán messze járt a saját irodájától. Nagyot sóhajtott, majd a férfi válaszát várva ismét végigfuttatta tekintetét az idegenen. Az arcán szörnyen félelmetesnek bizonyult és Tess hiába erőltetett magára nyugalmat kissé meg volt ijedve.
~ Tess, csak óvatosan, ki tudja, milyen alak ez itt előtted!!~
Egy belső hang nyugtalanította el a lányt és bár így is paprikás hangulatban volt, ez még jobban felidegesítette.